hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


A legöregebb objektív,
amivel valaha fotóztam
(Petzval kaland)

Újabb analóg dorbézolás, petzválolás, rézelés, kodakolás és januári napfény hatszorhaton.


2021. március 20. • Horváth Krisztián

Hogy pontosan mennyi idős mai “tesztalanyunk”, azt nem tudom, de száznál biztos több. Nem egy átlagos Petzvalról van szó, ugyanis viszonylag kis képkört vetít, ez pedig lehetővé teszi, hogy egy P6 vázon is érdekes képeket csináljunk vele, különösebb crop-faktor nélkül. Ma lesz tehát terepteszt, adaptálás és néhány kocka valódi analóg.



Essen szó a Petzvalról

A magyar és a nemzetközi fotótörténetnek is valódi mérföldköve, megkerülhetetlen sziklája, mellőzhetetlen matériája a Petzval optikák világa. Mégis keveset hallani erről vintage körökben, nemsokára pedig az is kiderül, hogy miért.

A fotózás hajnalán, a 19. század első felében komoly problémát okozott a kevés fényt áteresztő kamerák, a viszonylag érzéketlen nyersanyagok és a mesterséges világítás hiányának összjátéka, ami mai szemmel nézve igen hosszú, több perces expozíciókat eredményezett. A portréalanyokat sokszor szó szerint kitámasztották hátulról, hogy nem mozduljanak meg, a mosoly pedig tiltott volt, hiszen senki sem tudna 1-2 percig ugyanúgy grimaszolni.

Ebben hozott nagy fejlődést 1840-ben Petzval József találmánya, a 4 lencsét 3 csoportban, 2 tagban elrendező portréobjektív, mely akkoriban relatíve nagy fényerőt és jó képminőséget tett lehetővé.

Az első, ragasztott csoport gyűjtőlencséje korona, szórója flintüvegből készült, a második csoport pedig fordítva flint-korona sorrendű, a rekesz helye a két csoport között található. A hátsó rész anyaghasználatát 1866-ban Dallmayer felcserélte, hogy a szférikus aberrációt csökkentse, később pedig ez lett a standard. A Petzval optikákat nem csak a sokat emlegetett Voigtländer vette gyártásba, de a tervek alapján mások is készítettek ilyeneket egyedileg, világszerte. Ezért van az, hogy számtalan méretben és változatos jelölésekkel, vagy éppen jelölések nélkül lehet Petzval-rendszerű optikákat venni az interneten.

Mivel ez alapvetően egy hosszú objektívet eredményező elrendezés, a nagyobb gyutávok több kilós súlyt is eredményezhettek a végső kiviteleknél. Ilyen monstrumokat sokszor lehet találni eBayen, az árukban pedig óriási a szórás: 3 dollártól 3.000 dollárig is terjedhetnek.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Az ok, amiért keveset hallasz a Petzvalokról az amatőrök körében, nem más, mint hogy ezen optikák legtöbbje nagyformátumú. Ez azt jelenti, hogy igen nagy méretű a vetített képkörük, vagyis még egy fullframes (vagy adott esetben középformátumú) gépen is elég nagy lenne a crop faktor. A crop faktor pedig nem jó: elveszi az érdekes képszéleket, szűkíti a látószöget és emiatt végső soron a háttér is élesedik, szóval portrénál nem szeretjük. De…



De itt egy kis képkört vetítő példány

Mai tesztalanyunk abban különbözik a többi, átlagos Petzvalról, hogy vetített képköre mindössze csak 10 cm (az átlagos 20-30-sok centivel szemben), tehát a konvergenciahányad és a fényelhajlási össztörés-mutató konjugáltjának derivált részmaradéka, valamint a film évtizedes távra vett kiszáradásából adódó naonnégyzetméteres területveszteségi állandó szorzatából kis matek után megállapítható, hogy éppen és szinte pontosan belefér egy 6*6-os Pentacon SIX kocka. Hát nem csodás?

Igazából ez a cikk részben “vetítőzés” is, hiszen ez a Petzval optika nem fényképezésre készült, hanem az úgynevezett magic lantern vetítőgépekhez (így nincs is benne rekeszelési lehetőség). Ezek a vetítők gyertyafény segítségével a falra tudták projektálni a különböző direktpozitív eljárásokkal készült fotókat, tehát gyakorlatilag így lehetett mutogatni a családnak az albumot.

Az objektívet használat előtt természetesen szétszedtem és felújítottam, a réz elemeket megtisztítottam, a belső rész új, matt fekete visszaverődés-gátló réteget kapott, az üvegek is tisztítva és portalanítva lettek. Korukhoz képest döbbenetesen jó állapotban vannak.

Eredetileg egyébként eBay-en vettem, majd eladtam, majd visszavettem, szóval kalandos élete volt. Az eladó bár angol, azt írta, hogy francia hagyatékból került hozzá az apróság. Semmilyen jelölés nincsen a házán, csak a fókusztengelyt leszorító rézlemez alatt, rejtve egy 13-as gravírozás.


[X] hirdetés

Az adaptálás meglepően könnyen ment, és (ebben a konkrét esetben) az ég világon semmi más nem kellett hozzá, csak egy P6 közgyűrű darab. Ebből ki kellett ugyan szedni a rekeszugrasztó pöcök átvezető részét, azt követően azonban simán belefért a Petzval keskenyebb része. A breech lock rendszerű bajonett biztosító csavarját (a gyűrű oldalán) ki kellett csavarni, majd a gyűrűt teljesen letekerni.

Ezt követően a rá helyezett Petzval optika talpát a visszatekert gyűrű tökéletesen leszorította. Semmi fényszigetelés, sem semmi más nem kellett hozzá. Mintha csak ide gyártották volna!

A másik meglepetés az volt, hogy ezzel a 60 mm vastag közdarabbal gyakorlatilag pont megvan a végtelen. Kicsit túlmegy rajta, de nagyságrendileg annyira pontos a dolog, mintha elsőre bele tudtam volna dobni egy 20 forintos érmét egy 10 méterre levő üvegpohárba. Vagy ahogy Feynman mondaná: hát mekkora esélye volt ennek?

Az így adapterezett Petzval tehát már P6 bajonettel és megfelelő bázistávolsággal rendelkezik, és a saját fókusza használható élességállításhoz. A közelpont kb. 1,5 méter, ami kicsit sok, de természetesen ez további közgyűrűkkel csökkenthető, és ezeket már terepen is könnyű a rendszerbe iktatni (mutatok is majd így készült képet).

Más feladat nem is volt hátra, mint digitális gépre adapterezni az adapterezett optikát, és megállapítani, hogy mekkora a gyutávja és a fényereje. Ez sokkal egyszerűbb, mint hinnéd. Fogtam a Petzvalt és ISO 100-on lőttem egy képet vele a falamról, majd felírtam a záridőt. Ezt követően egy 2.8/80-200-as Tokinát tettem a gépre, és megkerestem azt a zoom állást, ahol a képkivágás megegyezett a Petzval képével (ez kb. 150 mm-nél volt), és azt a rekeszállást, ahol a Petzvallal megegyező záridőt jelzett a gép (ez kb. f/3.2 volt). Máris megvannak az adatok: 3.2/150.

Az itt most teljesen mindegy, hogy egy fullframes gépen és egy fullframes optikával végeztem a mérést, a Petzval pedig nem fullframes, hiszen azonos rendszeren azon módon viselkednek. Az egyetlen különbség 3.2/150 adatoknál a Tokina és a Petzval között az, hogy míg a Tokina fullframe kirajzolására alkalmas méretű képet vetít, addig a Petzval sokkal nagyobbat, de ez a Sony A7III szenzorán nem látszik. A gyújtótávolság pedig - mint tudjuk - SOHA nem változik, az a szenzor/film méretétől független. Ha erről részletesebben is olvasnál, ebben a cikkben megteheted.

Van tehát egy portréhoz alkalmas optikánk, aminek a képét fullframen egy 3.2/150-es objektívhez hasonlatosnak képzeld el. Természetesen ez 6x6-os filmkockán, ami több mint négyszer nagyobb alapterületű a fullframe-nél, egészen másképp néz ki. Nincs pontos váltószámom, de ha el akarod képzelni, ez P6-on egy erős 2/85mm körüli optika képéhez hasonlót jelen (ha fullframeben gondolkodsz). Persze ahogy előbb írtam, a gyutáv valójában sosem változik, csak az érzékelt képszög.



A Lomographys feltámadás

Itt két lélegzetvétel erejéig és a tesztképek mutatása előtt megállok egy kis kitérőre, hiszen sokan biztos mondták már a cikk elején is: dehát van Petzval fullframere is! Igen, van.

A Lomography számos más régi típus mellett elkezdett gyártani 55, 58 és 85mm-es Petzval rendszerű optikákat is. Ezeket természetesen már fullframe kockára optimalizálták, így ha ilyen új gyártású Petzvalt veszel, amit egyébként szexi réz házba pakoltak, akkor megkapod a jellegzetes petzvalos képi világot, és nem kell aggódnod a crop miatt (meg az adaptálás miatt se, hiszen Nikon meg Canon véggel is gyártják).

Az újabb típusok a klasszikus bokeh control (különböző formájú, az optikába helyezhető apertúra-nyílások) mellett már rendelkeznek hagyományos blendékkel is, így végső soron könnyen használhatóak.



Terepteszt és képek

Csípős volt a január 2021 elején, így a 12 kocka hosszúságúra várható fotózás éppen optimálisnak tűnt. A választott gép egy Pentacon six TL volt, a szegény ember középformátuma. Ez a masina optimális körülmények között is igen nehézkesen működik, szerkezetileg nagyon bajos, és ha 0 fok alá megy a hőmérséklet, akkor további problémák kezdődnek. Cserébe olcsó és könnyen adaptálhatóak rá mindenféle objektívek (például a korábban már bemutatott 1.8/120 Pentatar).

Az egyik ilyen “jellemző” gond a Pentaconnal a kockák részleges egymásra húzása (ezt majd minden képen látod és elnézést kérek a dolog miatt), amit nekem egészen eddig és azóta sem csinált, de mindent el kell kezdeni valahol. A második pedig az, hogy az 1/125 és az az alatti záridők elég hektikusan működnek hidegben. Maradt tehát a megbízhatóan használható 250, 500 és 1000.

Összességében ez egy egyszerű matek, hiszen a fényképező három záridőt enged meg, az optika fix 3.2 fényerejű, így azt kell kiszámolni, hogy adott körülmények között várhatóan milyen ISO lenne az optimális. A mobilos fénymérő erre gyorsan válaszol, ezért került a kültéri, szórt napfényes fotózás alkalmával egy ISO800-as Kodak Portra 120-as rollfilm a gépbe.

A képeket a Café Analog hívta és a scannelte, a nyersekre pedig digitálisan rászerkesztettem, de mindenhol mutatom egymás mellett az eredeti scant és a feldolgozott képet is.

A "mi értelme az analóg képekre digitálisan rászerkeszteni te díszf*sz" tárgyú leveleket a 1357 Budapest, Pf.: 2. szám alá várom nagy szeretettel. A kapacitásokkal arányosan igyekszem mindegyikre írásban válaszolni.

A Petzval képi világa a maga módján lenyűgöző. Természetesen szinte az összes optikai leképezési hibát lehetne rajta szemléltetni, de mivel ez volt az első objektívek egyike a világon, ezt kár is lenne számonkérni rajta.

A rajzolat nem nevezhető karcosnak. Bár az optika könnyen élesre állítható a saját fókuszmechanikájával, a felbontása nem eget rengető, így akkor is korlátozott az élesség, ha a fókusz jó helyen van. Ez inkább csak belenagyítva feltűnő, hiszen egy 2000*2000px-es mentésnél már (a 6*6-os kockáról készült nagy felbontású, közel 6000*6000 pixeles nyersnek köszönhetően) alig látszik.

A háttérkezelés krémes és egyenletes, derengő bokeh-karikákkal, amik nem döntötték még el, hogy akarnak-e látszani, vagy sem. A sarkok felé sem sötétedik annyira, amennyire várnád. Emellett az ellenfényeket is meglepően jól viselte, nagy kontrasztesés nincsen sehol (mondjuk nagy kontraszt se). Az optikán volt egy fényellenző, ám ez összességében végül is nem sokat rontott vagy javított a dolgokon.

Apropó kontraszt: a nagyformátumú, vagy nagy átmérőjű üvegekkel dolgozó objektíveknél jellemző probléma szokott lenni a kontraszttalan kép. Sokkal rosszabb eredményekre számítottam, így összességében ezzel is elégedett vagyok, de azt láthatod, hogy utómunka azért elkél mindenhol ebben a tekintetben.

Az alapból 1,5 méteres közelpontot már említettem, ez viszonylag sok, de könnyen csökkenthető további közgyűrűk beiktatásával. A fenti és a következő kép is így készült, itt kb. 50 centi lehetett a fókusztávolság.

A színek nem igazán élénkek, ennél tudna többet a Portra 800 is (részben ezért is húztam rá ennyit a fotókra utólag). Ennek az optika részéről az lehet az oka, hogy az üvegeken gyakorlatilag nincsen semmilyen bevonat.

A végtelen fókusszal helyesen beállított bázistávolság esetén nincsen semmi gond, meglepően jól használható így is az objektív. Bár nyilván a képek széle felé csapnivalóvá válik a rajzolat, az optikai konstrukciót ismerve ez nem is meglepő.

Bár soknak tűnhet a szín és a sárga a feldolgozott képeken, ez elég közel áll a naplementés valósághoz, ezt próbáltam visszaadni.

A végére itt van egy életlen kép is, itt nem igazán sikerült beletalálni a fókuszba:



Terepteszt és képek

A Petzval képi világa vagy tetszik, vagy nem, itt nem is igazán ez a kérdés, hanem egyrészt hogy hozzá tudsz-e jutni egy olyan példányhoz, ami aránylag kis képkörrel dolgozik, és hogy akarod-e, tudod-e használni azt középformátumú filmes gépen (utóbbi lehet egyébként a P6 helyett például Pentax 67 is, hiszen arra is a fentiek szerint, könnyen adaptálható). Sajnos a hatalmas crop-faktor miatt ezek az objektívek még fullframe gépeken is csak szárnyaszegett óriások, nem adnak igazán érdekes képi világot és nehezen bontják fel még a 24 megapixelt is.

!

Emellett ha szeretsz küzdeni és különleges optikákkal dolgozni, akkor erősen javaslom a kísérletezést. Hatalmas az árszórás eBayen, így néha pár-tízezer forintért lehet venni 100 évnél is idősebb Petzvalokat kísérletezésre. Nem bonyolult szerkezetek és üveg tag is viszonylag kevés van bennük, egyszerű őket felújítani és tisztítani. Bár nem rendelkeznek standard csatlakozásokkal, a fentiek szerint kis szerencsével és pár alkatrésszel néha egészen ügyesen meg lehet oldani az adaptálást.

Az élmény mindenesetre összehasonlíthatatlan: használat közben arra gondolsz, hogy ez a cucc valamikor a 19. század utolsó évtizedeiben egy párizsi polgári lakás falára vetített néhány fekete-fehér képet, és ámulattal nézte a famíliának a 18. század végén kezdődő reality-show, a nagy francia forradalom vérzivataros, lefejezésekkel teli időszakát túlélő, szerencsésebbik része a vagyonokért elkészített, több percig exponált, beállított csoportképeket.

Ha van hasonló kalandod vagy élményed, várunk szeretettel a Vintage Pubban, ahol megoszthatod velünk!

Ha keresnél még ilyesmit, akkor ehhez a sztorihoz legjobban talán a Zeiss Ikonos kaland kapcsolódik, ott egy szintén középformátumú analóg fotózás mikéntjét mutattam be egy bőven világháború előtti masinán. Ha még nem olvastad, feltétlenül ajánlom.

Petzvalos tematikájú ingyenes pólómintákat egyébként ezen az oldalon tudsz letölteni, több másik mellett.

A fény és a történelem legyen veletek!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Vannak még itt további érdekességek is:


Kodacolor VR 100: fellelt tekercs új és régi képekkel

Nikon extravaganza

Szubjektív: így váltottam Sony fullframeről Fuji középformátumra

Kiszínezett történelem: Terra Nova 1910-1913 (Scott antarktiszi expedíciója)

A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönöm a gyakorlati és elméleti tippeket Pap Gyulának. A hideg idő ellenére is elszánt modell szerepét köszönöm Zsuzsinak. A kész anyag áttekintését és kritikáit köszönöm Lampert Benedeknek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2021. március 20., utolsó módosítás: 2021. március 20.)