A fényerős portréoptikák mezőnye 50mm felett költséges játékká tud válni, vannak azonban 85 és 150mm közé kiváló vetítőoptika-alternatívák, amik nem csak egyedi képi világukkal versenyeznek, de sokszor az abszolút képminőségük is kiváló. Korábban már olvashattál több Leitzről is a blogon, például egy 90mm-es Colorplanról, egy 85mm-es Hektorról és egy 200mm-es tripletről is (illetve készültek Elmaritok is, ezzel még adós vagyok), ma pedig a Hektornak érkezik egy nagyobb tesója.

Rögtön mai szeánszunk lényegére térek, és mondom az okokat, amik miatt cikk született a 85-ös után és mellett a 120-as Hektorról is:

1) Eszeveszett szép a képe, amit a teszt szekcióban majd látni fogsz. Azt szoktam mondani, hogy alapvetően kétféle vetítőoptika van: az egyik csinál valamit a háttérrel, amit a hagyományos optikák nem tudnak (becsavarja, összebubizza, stb.), a másik meg nem csinál semmit a háttérrel (vagyis szép krémesre varázsolja, akár egy profi portréobjektív). Előbbieknek nyilván kompromisszumosabb a képminősége, utóbbiak azonban meglepően jók tudnak lenni. Mai alanyunk a "normális" verzió, vagyis a fényerős és drága kistelékkel versenyez, nem is akárhogyan.

2) Fullframe mellett kirajzolja a GFX-et is, ami ismét csak extra pont, ugyanis ha igaz, hogy az 50mm feletti fényerős fullframe drága, akkor ez pláne így van nagyobb szenzorok esetén. Különösen zsebbe nyúlós a dolog akkor, ha olyasmit akarunk GFX-re rakni, ami saroktól sarokig szép képet is ad, nem csak lefedi "valahogyan".

3) A 120-as Hektor könnyen adaptálható és lehet standard M42 menetes, így széles körben örülhetnek neki mindazok, akik a vintage világ árkos-bokros mezőin kergetik a fotonokat.

Leitz Hektor 120mm f/2.5 adaptálás

Csapjunk is a lecsóba, egyenesen a közepébe. Azoknak, akik még nem vetítőztek és/vagy adaptáltak: a vetítőoptikák vetítőgépekből kiszedett optikai rendszerek, amik sem rekesszel, sem fókuszmechanikával, sem pedig szabványos csatlakozással nem rendelkeznek. Előbbi nem is fog kelleni (blendét ritkán építek a vetítőkbe, rekeszelve ugyanis elvesztik egyedi képi jellemzőiket), fókuszmechanikára és valamilyen használható csatlakozásra azonban szükségünk lesz. Emellett nem árt, ha a vetítőoptika kap egy erős és szép házazást is, ami fényellenzőként is működik, meg kiélheti rajta az ember a kreativitását (ami ma lesz bőven).

Bár a 120-as Hektor sokkal ritkább madár, mint a 85-ös 2.5 és 2.8 verziók, adaptálni azonban nem nehezebb. A 4 lencsét 3 tagban tartalmazó képlet ugyanis a fém ház elejében található, így szükség esetén lehet belőle vágni hátul.

Az igazság azonban az, hogy fűrészelgetni nem nagyon kell, ugyanis még az eredeti házzal is bőven kijön az M42 bázistávolság, sőt, ez akár még Nikonra is adaptálhatóvá teszi.

Amikor M42 csatlakozást választok egy vetítő átépítéséhez, két dolgot veszek figyelembe. Az egyik, hogy a ház és/vagy optikai rendszer megengedje az M42 szabvány bázistávolságát (45.46mm), hiszen ez univerzális jóság, másrészt ezen kicsivel túl is tudjam állítani a fókuszt (kb. 2mm-el), mert így tuti, hogy lencse nélküli Nikon adapterekkel is kompatibilis lesz az optika, ami jó hír Nikon F bajonettes sorstársainknak.

A másik, hogy az M42 csatlakozás belső átmérője elég széles-e ahhoz, hogy ne csak fullframe, de GFX esetében se árnyékoljon a szenzor sarkaiba. Mivel ez 42mm legnagyobb lyukátmérőt jelent, egy fullframe szenzor átlója pedig kb. pont ennyi, itt tuti nincs gond, a GFX szenzor képátlója azonban kb. 55mm. A hátsó lencsetag bajonettől vett távolságától és az optikai rendszer jellegétől függ, hogy fog-e a 42mm átmérő árnyékolni, vagy sem. A Wetzlar 200mm-es triplet esetében például olyan messze volt a hátsó lencsetag a bajonettől (20cm) és olyan szélesek voltak az optikai rendszer elemei, hogy az M42 csatlakozás már vignettálta volna a vetített képet, ezért ott közvetlenül GFX bajonettet használtam. A 120-as Hektor azonban megengedi az M42 csatlakozást, amivel működni fog mind fullframe, mind pedig GFX vázakon.

Az optika eredeti házazása mondja meg, hogy milyen átmérőjű fókuszáló helikoidot tudunk használni. A hátsó-külső átmérő itt kevesebb volt, mint 52mm, ezért egy M52-M42 36-90mm helikoidot választottam. A 36-90mm a legkisebb és legnagyobb távolságot jelenti, amit be lehet állítani rajta, és minél nagyobb az eltérés, annál távolabb tudjuk vinni a szenzortól/filmtől az optikai blokkot, tehát annál kisebb lesz a közelpontunk.

Az adaptáláshoz szigorúan véve ezen kívül csak egy távtartó elemre lesz szükség, ami a helikoid és az optikai blokk között teremt kapcsolatot és a helyes képsík és bázistáv beállításában segít. Ez lehet akármilyen műanyag vagy fém karika. Én az optikát eredetileg tartalmazó vetítőgépből bontottam ki a feladathoz egy gyűrűt.

Ha flancolnál kicsit, akkor használhatsz még valamilyen 67mm-es step-up gyűrűt is, amit a helikoid tetejére tudsz rögzíteni csavarozással és/vagy epoxyval, és ebbe már csavarhatsz 67mm-es fém napellenzőket (több ilyennek az összekapcsolásához kelleni fog 72-67mm step down karika is).

Ha minden összeállt, akkor hátul-belül és elöl-belül is érdemes minden olyan részt kifesteni matt fekete festékkel, ami visszaverhet külső vagy belső fényt. Ezzel nagyban javítható a kontraszt és bizonyos esetekben a szembefényekkel sújtott teljesítmény is.

Apropó flancolás: a képen látható alkatrészek egyrészt ezüst színűre lettek alakítva (gyárilag csak feketében kaphatóak), másrészt agylövésem lett és úgy voltam vele, csináljunk valami olyan házazást, ami még nem volt. Így számtalan bontott csavar segítségével kreáltam a Hektornak egy ilyen kis sünis házat:

Az igen hosszú fókuszmechanikának köszönhetően a közelpont a 120mm-es gyutáv ellenére mindössze kb. 50 cm, ami hosszabb portréoptikák esetében a szokásos 1 méter fele, így nem nagyon van olyan helyzet, amikor ne tudnál élesre állítani.

Az univerzális M42 csatlakozásnak hála az optika akár még filmes gépeken is használható (M42 csatlakozásúakon, vagy bármi olyanon, amire lehet M42-t adaptálni, például Canon FD vagy Pentax K). Mivel blendevezérlés nincsen, ezért a belső fénymérések és az automata/félautomata módok is működnek.

Digitális szenzorokkal sem lesz probléma: ahogy már említettem, standard M42 adaptereken át kapaszkodik bármilyen mirrorless vagy DSLR (akár még Nikon F is) rendszerbe.

Az optika teljes súlya átlagos, 600 gramm, kívülről teljesen fém házazású, hátul M42 kupakkal, elöl 72mm-es kupakokkal, szűrőkkel vagy további ellenzőkkel támadható.

Leitz Hektor 120mm f/2.5 terepteszt

Vittem frissen sült Hektorunkat két fotózásra is, mindkét esetben egy GFX 50S II váz volt mögötte manuális M42 adapterrel. A képeken minimális portré retus mellett csak a színekhez és a görbékhez nyúltam, így gyakorlatilag mentesek a vágástól, a vignett vagy a CA szűrésétől is, illetve bármilyen más módosítástól.

Az eddigiek alapján már sejtheted, hogy nem kelt csalódást: képe igen kontrasztos, rajza a képmező javán kiváló, de a sarkokban is nagyon szép. Vignettálás alig van, és a szembefényekhez is barátilag áll.

A legérdekesebb, hogy még hordótorzítása is alig van, így ha valamiért egyenes vonalak kerülnek a háttérbe, azoknak a korrigálásával sem nagyon kell bajlódni.

Ha keresünk, találunk némi CA-t, de ezt is csak kifejezetten erre hajlamosító feltételek közepette, ráadásul átlagban annyit, amennyit a legtöbb 135mm körüli optika nyitva produkál, így vetítő létére nagy dicséretet érdemel a 120-as Hektor.

A háttér kellően elmosott ahhoz, hogy portrén ne zavarjon, ugyanakkor be tudja csempészni a szép kis gitárpengetőket, ha kell. Minimális mértékű csavarás tapasztalható rajta.

Summa summarum

A legtöbb Colorplan és Hektor vetítőhöz hasonlóan a 120-as Hektor is megéri az adaptálás fáradalmait és/vagy költségeit, mert egy igazán szép rajzú optika, ráadásul a bázistávolsága megengedi a viszonylag univerzális M42 csatlakozást, és akár fullframenél nagyobb, GFX szenzort is kirajzol.

A 120mm-es Hektor ritkább madár, mint a kisebb tesója, de sokszor felbukkan eBayen (magában vagy vetítőgépben) és nem kerül egy vagyonba. A szükséges alkatrészekkel együtt kb. 50-80.000 forintos költséggel érdemes tervezni (nem számolva az időt/energiát).

A Leitz vetítők világának felfedezése nem marad itt abba. Teszteltem már a 120mm-es Elmaritot (szintén kiváló), illetve lesz adaptált 150mm-es Elmarit is (érdemes feliratkozni, hogy le ne maradj).

Ha maradt kérdésed a típussal kapcsolatban, esetleg vele készült képeket mutatnál, várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában.

Adaptálással, szereléssel kapcsolatban fordulj hozzám bátran a szerelőműhelyben.

A fény és a Leitz legyenek veletek!