hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


portré + makró
vetítőobjektív körfénnyel:
Pentacon AV 2.8/100
építés + teszt


Hogyan adaptáld tükrös vagy mirrorless vázadra a Pentacon 100mm-es vetítőjét,
hogyan építs bele saját körvilágítást, és mire lesz mindez jó?


2018. szeptember 15. • frissítve: 2021. június 4. • Horváth Krisztián

Fontos: ez a cikk évekkel ezelőtt jelent meg először, és bár azóta minden bizonnyal frissült, tartalmazhat olyan információkat, amik mostanra elavultak.

Imádom azokat a tudásanyagokat, amikben nem csak tesztelünk, de építünk is valamit: a Pentacon AV 80-as cikk után sorra kerül a 100mm-es testvére is, amit kétfunkciósra fogunk megcsinálni (makró + portré egyben), és kap egy extrát is. Nem csak mirrorless, de akár Nikon vagy Canon gépre is megmutatom az átépítés módját, és természetesen jön az életszagú próba is. Kalandra fel!

De mi az a vetítőzés?

Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat. Ebben a dobozban a gombra kattintva láthatod az eddigi projekteket (cikkek vagy tesztalbumok) képi világuk szerint csoportosítva (jelezve azt is, kb. mekkora érzékelőt rajzolnak ki és milyen rendszerekkel kompatibilisek).
Mutasd őket!
tripletek / szappanbuborék bokeh
⦿ Leitz Wetzlar 200mm f/4 (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ LZK Edar 100mm f/2.8 (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Pentacon AV 80mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Pentacon AV 100mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Pentacon AV 150mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ T-3 80mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Triplet 5M 100mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Will-Wetzlar Maginon 85mm f/2.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Wollensak-Rochester 80mm f/4 U.S.A. (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
háttércsavaró csodák / swirly bokeh
⦿ 16KP 50mm f/1.2 Pöcsi (crop / MILC)
⦿ 16KP 35mm f/1.2 Töcsi (crop / MILC)
⦿ IOR Bucuresti Supercin-2 50mm f/1.4 (crop / MILC)
⦿ MOM Budapest 35mm f/1.7 (crop / MILC)
⦿ MOM Budapest 50mm f/1.5 Kinga (crop / MILC)
⦿ MOM Budapest 50mm f/1.8 (crop / MILC)
⦿ Zeiss Kipronar 50mm f/1.4 (crop / MILC)
⦿ Zeiss Kipronar 9cm f/1.9 (GFX / MILC)
⦿ Zeiss Kipronar 12cm f/2.1 (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
krémes háttér / portré
⦿ 35KO 120mm f/2.1 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ 35KP OKP 1-100-1 100mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ 35KP 120mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ 35KP 140mm f/1.8 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Elmarit-P 150mm f/2.8 (fullframe/GFX / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Colorplan 90mm f/2.5 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Hektor 85mm f/2.5 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Leitz Hektor 120mm f/2.5 (fullframe vagy 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ LOMO PO501-1 100mm f/2 (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Meopta "Meometar" Meostigmat 50mm f/1 (crop / MILC)
⦿ OKP6-70-1 70mm f/1.8 (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Rodenstock Heligon 100mm f/1.6 4401-333-824 (GFX / MILC)
⦿ Will-Wetzlar Zoom-Maginon 85-150mm (fullframe / bármilyen DSLR vagy MILC)
röntgenoptikák
⦿ Delft Rayxar 50mm f/0.75 (crop / MILC)
⦿ Meopta Stigmar 100mm f/1.5 (fullframe / MILC)
⦿ Rodenstock XR-Heligon 68mm f/1.1 (fullframe / MILC)
Petzval-optikák
⦿ Petzval (magic lantern) 150mm f/3.2 (fullframe és 6*6 / bármilyen DSLR vagy MILC)
⦿ Zeiss Ikon Kinostar 10cm Serie III (fullframe és nagyobb / bármilyen MILC)
⦿ Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm f/2 Serie IV (fullframe és nagyobb / bármilyen DSLR vagy MILC)
egyéb / speciális
⦿ vetítők képalkotási sajátosságai és kezelésük
összes tesztelt optika...


Az előző részek tartalmából

Nem is olyan rég volt, mikor megjelent a Pentacon AV 80-asról szóló cikk, amiben bemutattam több trükköt is arra vonatkozóan, hogyan tudod olcsón és gyorsan adaptálni ezt a kiváló üveget digitális gépedre. Rengeteg levelet kaptam azóta az átépítéssel kapcsolatban, ezért most újra a teljes folyamaton végig fogunk menni a 80-as nagyobbik tesójával, a 100mm-es 2.8-assal.

A dolgot itt még fűszerezem azzal is, hogy egy multifunkciós optikát fogunk összerakni: egyszerre lesz makró és normál módja is, vagyis igen kis közelponttól fog fókuszálni a végtelenig, sőt, saját fénye is lesz.

Bizony! Mindjárt az is kiderül, ennek mi az értelme. De mit keres a blogon már megint egy műanyag henger?


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Az előző Pentaconos anyagban említettem, hogy ezek az AV jelölésű vetítők optikailag kb. megfelelnek a méregdrága és igen ritka buborékgyárosnak, a Trioplan 2.8/100-asnak. Ez a legendás objektív bár valóban hihetetlenül karakteres és szinte a teljes képmezőn kör alakú bokeh karikákat rajzol, ára azonban annyira felment, hogy bátran leírom: befektetési céllal érdemes csak megvenni.

Ha kisebb költségvetésből akarsz ugyanilyen vagy ehhez nagyon hasonló képi világot teremteni, akkor a Pentacon AV vetítők a te barátaid. A pici, 80mm-es változatot 5-10.000 forintért megkapod, a nagyobb, 100mm-es verzióért azonban kicsit jobban a zsebedbe kell nyúlni: ára 20-30.000 forint között mozog, mivel sokkal ritkább, mint a 80mm-es kistesója.

Ha abba a szerencsés helyzetbe kerültél, hogy van egy 2.8/100-as Pentaconod, akkor vétek lenne kihagyni a gyakorlatban is használható, precíz fókuszmechanikával rendelkező objektívvé alakítását. A cikk első részében erről olvashatsz majd, és hogy a dolog még érdekesebb legyen, Nikon F bajonettel fogom elkészíteni.



Itt van a kutya elásva

Kezdődhetnek az izgalmak! De miért éppen Nikon F? Ha olvastad a vintage optikák és a Nikon tükrös vázai közötti hideg kapcsolatról szóló cikket, akkor tudod, hogy ennek a (D)SLR rendszernek a legnagyobb a bázistávolsága az elterjedt megoldások közül. Ez azt jelenti, hogy erre a rendszerre a legtöbb vintage optika nem tehető fel úgy, hogy meglegyen a teljes fókuszút (az optika nem tud elég közel kerülni a szenzorhoz).

Annak megértése, hogy hogyan fókuszál egy objektív, ehhez a cikkhez is nagyon fontos. Röviden és tömören: ahogy az optika közeledik a szenzor (vagy film) felé, úgy fókuszál egyre távolabb. Egy bizonyos ponton eléri a végtelen fókuszt, vagyis a kvázi végtelenben (több száz vagy ezer méterre) levő tárgyak is élesek lesznek.

Jó, ha tudod, hogy minél nagyobb egy objektív látószöge, annál “hamarabb”, vagyis annál kisebb tárgytávolságon már végtelent ad; egy 14mm-es objektív például már 3 méter után “végtelenben van”, ugyanez az érték 50mm-en kb. 10 méter, 500mm-en pedig akár 200 méter is lehet. Ennek önmagában nincs köze a bázistávolsághoz.

Az a pozíció, ahol az objektív eléri a végtelenben levő tárgyak élesre állítását, kritikus fontosságú. Ha nem tudod elég közel vinni a szenzorhoz a lencserendszert, akkor soha nem tudsz majd egy bizonyos tárgytávnál távolabb élesre állítani. Ezt a bizonyos pontot jelképezi mechanikailag a bázistávolság (más néven vázmélység), vagyis a szenzorod (filmsíkod) és a bajonetted távolsága. Mivel ez Nikon F-en nagyobb értékkel rendelkezik, mint a legtöbb vintage objektív bázistávolsága, ezek az optikák nem tudnak elég közel menni a szenzorhoz, így nem is lehet velük bárhova fókuszálni.

Ha a vetítőoptikákat vizsgáljuk, akkor vannak olyan extrém kicsi bázistávolsággal rendelkező változatok is, amik egyetlen tükrös rendszerre sem jók. Ezeknek akár 10-15mm is lehet a vázmélysége, míg mondjuk egy Canon EF rendszeré 44mm. Ezek a párosok soha nem fognak működni. Ilyen objektívekből lett építve Pöcsi, Töcsi és Meometar is, mirrorless vázakra (ahol jóval kisebb a vázmélység).

És most jöhetnek a jó hírek: a Pentacon AV 80 és 100 esetében az a nagyszerű, hogy ezeknek az optikáknak a vázmélysége messze a tükrös gépek átlagos 45mm-es értéke felett van, vagyis Nikonra is adaptálhatóak.

De mindezt eddig is tudtad, most jön a dolgok érdekesebbik része.

Logikusan végiggondolva ha az optika közeledése a szenzor felé vezet az egyre távolabbi fókuszáláshoz, akkor a távolodása felel az egyre közelebbi dolgokra való élesre állításért.

Magyarul: ha elég messze viszed az optikát a géptől, akkor a legkisebb fókusztávod, amin még élesre tudsz állítani (vagyis a közelpontod) lemehet akár 1-2 centiméterre is. sőt, ami azt illeti, akár a frontlencsén belülre is kerülhet - ekkor lefotózhatod az objektívvel annak saját frontlencséjén a porszemeket. Ezt láthatod ezen a képemen is, just for fun:

Mielőtt félreértjük egymást: bármilyen optika közelpontja csökkenthető úgy, hogy távolítod a filmtől/szenzortól, de ettől még nem lesz azokból igazi makró objektív. A valódi makró optikák egyik fontos tulajdonsága a leképezési arány, vagyis egy arányszám, ami megmutatja, hogy a valóságban X méretű tárgyak mekkorák lesznek a szenzorodon. A legjobb makró objektívek legalább 1:1 leképezést tudnak, vagyis a valóságban X centis bogár a szenzorodra vetítve is X centis “méretben” fog megjelenni. A normál objektívek ennél sokkal rosszabb leképezési aránnyal rendelkeznek.

Mivel ahogy csökken a fókusztávolság, úgy lesz egyre életlenebb a háttér, és abban egyre nagyobbak a bokeh-karikák, ezért a Pentacon AV optikákat imádják makrózásra is használni. Lélegzetelállítóan szép képeket lehet velük csinálni, hoztam pár példát a netről:

Ezekben az esetekben a normál fókuszúttal rendelkező optikát, ami kb. 50 centitől a végtelenig tud fókuszálni, tubus közbeiktatásával viszik messzebb a váztól. Így ideiglenesen elvész a végtelenbe való fókuszálás lehetősége, cserébe azonban drasztikusan csökken a közelpont. A következő képeket pontosan így csináltam a Pentacon AV 80-asból épített optikámmal, kb. plusz 4 centi tubus beiktatásával:

A plusz tubust beiktatni azonban előre kell, vagyis ha fotózás közben meglátsz valamit, amihez meg végtelen fókusz kellene, akkor buktad is a dolgot. Macerás. Nincs erre valami jobb megoldás?


[X] hirdetés

Arra gondoltam, hogy a Pentacon AV 2.8/100-ast úgy fogom megépíteni, hogy az egyszerre tudjon makrózáshoz is jó közelpontot (vagyis jó távol tudjam tolni a váztól), de közben ugyanezzel a mechanikával elég közel is tudjon jönni a szenzorhoz ahhoz, hogy meglegyen a végtelen fókusz is.

Mindez annak a függvénye - ahogy már kitaláltad -, hogy milyen hosszú úton mozog az optika a legközelebbi állapotától (a végtelenbe való fókuszálástól) a közelpontig. Éppen ezért ehhez a projekthez (némi méregetés után, amit mindjárt megosztok veled) egy olyan fókuszmechanikát szereztem be, ami 54mm hosszúságban képes mozogni.

Összehasonlításképpen: egy átlagos 50mm-es optika lencséi kb. 8mm-t mozognak előre-hátra, egy 85mm-es optikáé pedig általában 12mm körül. Ezzel elérik a végtelentől az 50-80 centis közelpontig tartó fókuszutat. Ehhez képest az 54mm hosszú fokuszút hatalmasnak mondható, és a tesztfázisban az is kiderül majd, mire lesz jó.

Honnan van a mechanika? Jogos kérdés. Kicsi, könnyű, műanyag házas vetítőoptikákhoz bátran lehet használni az eBay-en is kapható, különböző paraméterekkel rendelkező helikoidokat. Ezek eredetileg macro helicoid tube-ként futnak, vagyis makró-adapternek találták őket ki, de kiválóan használhatóak kisebb súlyú vetítőobjektívek fókuszmechanikájának is. Az itt használt 36-90mm-es példány legkisebb teljes hossza 36, legnagyobb teljes hossza pedig 90mm. A hátsó vége M42, így könnyű lesz felcsavarni bármire, másik vége pedig M52, vagyis 52mm széles. Ez azért fontos, mert a Pentacon AV 100-as nagyobb átmérőjű, mint az AV 80-as, amihez jó volt az M42-M42 végekkel rendelkező kisebb helikoid is.

Egyelőre ennyit a tervekről, az összes többi részlet az építés és a tesztelés alatt ki fog derülni, és leírok még pár érdekességet. Most csapjunk a lecsóba!



Vigyázat, munkaterület

Ahogy az AV 80-as esetében, úgy itt is egy A7II lesz a használt váz. A 80-as és 100-as lefedi a fullframe szenzort, így bátran tervezhetünk velük. Az A7II azért hasznos, mert egyetlen NEX-F konverter felcsavarásával máris Nikon F vázakat tudok szimulálni. Bármi, ami optikailag működik a Nikon F-re konvertált Sony vázamon, működni fog Nikon F tükrös vázakon is (a bajonett vonalán túl semmi sem nyúlik hátra).



Kezdjük a dolgot a végtelen megállapításával!

A legutóbbi ilyen cikk után ebben a témában kaptam a legtöbb kérdést, pedig ez egyébként egyszerű, mint a pofon. Semmi más dolgod nincsen, mint megállapítani, mi az a legkisebb távolság, amire hoznod kell a vetítőt, hogy elfókuszáljon bármilyen messzire.

A gyakorlatban ezt úgy csinálod, hogy kijelölsz két olyan referenciapontot, amik az építés során biztosan nem változnak majd (nem fogod őket leflexelni és egyebek). Ezeknek semmi köze az optikai mutatókhoz, csak az építésben segédkeznek.

Az egyik ilyen pontod legyen a bajonetted vonala, a másik pedig a vetítőoptika túlvége. Magához a méréshez nem árt, ha árnyékolás végett felcsavarsz egy pár makró-tubus gyűrűt. Ezekben addig csúsztasd hátra az optikát, míg élessé nem válnak a nagyon messze levő tárgyak is. Nem baj, ha nincs pont középen, a lényeg, hogy a két referenciapont távolságát mérd le. Ez jelen esetben 115 mm-nek adódott.

Mindez azt jelenti, hogy ebbe a távolságba kell belezsúfolni a NEX-Nikon konvertert, a helikoidot, a helikoid és a Nikon bajonett közé kerülő Nikon-M42 adaptergyűrűt, illetve a helikoidra applikált, esztergált objektívet. Szorosan leszünk, de sikerülni fog. (Ismét jelzem: ha a képből kiveszem a NEX-Nikon konvertert, akkor pontosan annyival lesz rövidebb a mérésünk, amennyivel rövidebb értéket mérnél a közelpontra az optika túlvége és a Nikon F bajonett között, ha tükrös Nikon vázon végeznéd az eredeti mérést).

Nem árt, ha 1-2 mm-t azért ráhagysz a kimért számra, ugyanis nem fogunk csillagászati pontossággal dolgozni. Inkább kicsit közelebb legyen (túlfusson a végtelenen is) az optika, mint messzebb (vagyis éppen ne legyen meg a végtelen).

A mért adatunk birtokában nem kell mást tenni, mint összeadni a NEX-Nikon konverter, az M42-Nikon konverter és a helikoid legkisebb vastagságát, majd ezt kivonni az eredeti adatból. Az eredmény lesz az a szám, amilyen hosszú a vetítőoptika tubusa maradhat a vágás után (hiszen ha azt hozzáadjuk a mechanika vastagságához, pontosan kijön az a hossz, ahol meglesz a végtelen fókusz).

Ennyi az egész. A bonyodalmak kicsit később jönnek, de elég a mának a maga baja.



Vágás és ragasztás

Jöhet a kivitelezés. Mielőtt vagdosni kezdünk, egy tipp: az optika elejétől a visszamért távolságot úgy lehet pontosan és egyenletesen bejelölni a tubuson, ha a bekarcoláshoz szánt eszközt lerakod egy másik, fix magasságú tárgyra és mellette elforgatod az optikát. Így tökéletesen vízszintes körvonal keletkezik.

Vágás előtt a biztonság kedvéért maszkod le az első és hátsó lencsetagot, nehogy bajuk essen! Nem csak a lerepülő, forró műanyag darabok tapadhatnak rájuk, de a dremel korong is eldurranhat forgás közben (éppen ezért természetesen mindig védőszemüvegben dolgozz).

A Pentacon AV 100-as háza műanyag, tehát kisebb flex, valamilyen Dremel körvágó lap, de még akár egy apróbb kis fűrészlap is pillanatok alatt segíthet. Fontos, hogy a lehetőségekhez képest pontosan vágjunk és vágás után tisztítsuk meg és sorjázzuk le a felületet, mert ez felfekvő rész lesz. Ha a vágás egyenetlen lett, pengével vagy valamilyen finomabb ráspollyal segítsünk rajta.

Az AV 100-as háza nagyon hasonló az AV 80-ashoz: benne az optikai tubus csak elöl ér össze a külső házzal, így gyakorlatilag csak egy műanyag hengert vágtunk le. A maradék azonban icipicit szélesebb, mint az M52-es menet, amibe bele kellene tennünk a helikoidon, így érdemes 1-2 mm magasságban bemarni a levágott rész felett. Vigyázzunk, nehogy túl mélyre menjünk és esetleg megsérüljön az üveg vagy átlyukasszuk az optika belső házát.

Ha megvagy a marással, akkor nincs más dolgod, mint összecsavarni az adaptereket és a helikoidot, annak a leglaposabb állását beállítani, majd gépre tenni és beilleszteni az optikát. Elvileg így meg kell lennie a végtelennek.

Ha nem tudsz élesre állítani messzebb levő tárgyakat is, akkor valamit nem jól csináltál (valószínűleg nem martál le eleget az AV 100-as házából).

Ha megvan a végtelen, akkor ügyes vagy, és epoxi ragasztóval beragaszthatod a helikoidba a vetítőt. Vigyázz, hogy száradás közben a vetítő legyen alul, nehogy a ragasztó visszafollyon a mechanikába és annak mozgó alkatrészeit is beragassza.

A ragasztás önmagában nem jelent teljes fényzárást, így száradás után kívülről érdemes az illesztést áttekerni valamilyen sötét ragasztószalaggal. Így nem juthatnak be kósza fénysugarak.

Ezzel gyakorlatilag le is gyártottad a saját kis Pentaconodat. Mehetnénk fotózni, de a történet itt és most nem fog véget érni… Jöjjön az ígért extra.



Saját körvilágítás beépítése

Teljesen felháborítónak és igazságtalannak tartom a tényt, hogy a legtöbb objektív csak elveszi a fényt. Semmit sem adnak vissza az univerzum örök körforgásába. Ideje kiegyenlíteni a számlát. Igenis legyen egy objektív, ami ad is fotonokat, nem csak elnyel.

No de komolyra fordítva a szót...

Előre elárulom, hogy az optikánk közelpontja ezzel a mechanikával mindössze 12 centi lett, tehát nagyon közel tudunk menni céltárgyainkhoz. Ilyen kis távolságokon már maga az objektív is árnyékolhat bármilyen fényforrást, ezért merült fel bennem, hogy lehetne akár saját fénye is az optikának. Ilyet még úgysem csináltam soha.

Már megint össze-vissza beszélek, ugyanis a közelpontot nem az objektív frontlencséjétől mérik. Ha szigorúan vesszük, akkor a közelpont a szenzor és a tárgy távolsága. Ez egy kb. 5 centi hosszú 50 mm-es optika 50 cm-es közelpontjánál nem sokat számít a gyakorlatban, itt azonban az AV 100-as teljesen kinyitva igen hosszú, ezért szemléletesebb, ha azt mondom, hogy a frontlencséjétől mindössze 12 centire levő tárgyakra is képes fókuszálni.

Bár ez a világítós dolog látszólag bonyolult lesz, valójában nem kell hozzá sok alkatrész. Mindössze egy microUSB csatlakozó, pár icipici LED (boltban is kapható öntapadós LED szalagról), egy kis drót és egy ellenállás.

A LED-eket tényleg boltban vettem, de ugyanúgy kaphatsz az eBay-en is, ahogy a szükséges ellenállás is beszerezhető ott. A microUSB csatlakozó szintén megvásárolható online, jelen optikához pedig egy régi mobiltelefonból szereltem ki.

Még egy dolog fog kelleni, ez pedig egy a Pentaconnál vastagabb műanyag vagy fém henger. Ez fogja magába zárni az elektronikai szekciót. Az általam vásárolt vetítőhöz megvolt az eredeti fém háza is, így ezt fogom most átalakítani és használni. A fém azért előnyös, mert szorosan a LED-ek mellett nagyon hatékonyan oszlatja és vezeti el az azok által keltett hőt.

A nehézséget az fogja majd adni, hogy viszonylag kevés helyünk lesz az elektronikai alkatrészek elhelyezésére. Éppen emiatt a Pentacon eredeti műanyag házának elejét is körbemartam kicsit (ezt láthatod is az előző képen). Ha ráteszed a gyári fém hengert az optikára, akkor kettejük között kb. 4mm hely lesz - mindent ide kell bezsúfolni.

Az eredeti Pentacon vetítő tubusának aljára ragassz körben egy szélesítő csíkot (lehet valami műanyag gyűrű vagy körbetekert ragasztószalag is). Ez amolyan “távtartó” lesz, ami az optikánk új külső háza és a vetítő tubusa közé kerül, tehát a kivitele kevésbé fontos. Ebbe vágj egy apró részt, ahova epoxival rögzítheted a bekötött microUSB csatlakozót. Az aljzatnak az első és utolsó érintkezőjére kell drótot forrasztanod, ezek adják az 5 voltos áramot.

Fontos, hogy jól beragaszd a csatlakozót, mert ennek masszívan kell állnia, ha később beledugod majd az áramforrást. Száradás után az optika külső házába marj egy akkora részt, amin pont kifér majd a csatlakozó.

Ezt követően keress egy másik műanyag gyűrűt, ami szemből ráfér a Pentacon bemart műanyag házának elejére. Párhuzamosan kötve ragaszd illetve forraszd fel a LED-eket. Ez macerás és aprólékos művelet lesz és többször kell majd ellenőrizned, hogy mindegyik megfelelően ég-e.

Mr. Stark, az ARC reaktor üzemkész.

Ha a kötés megvan, akkor mehet rá ez a gyűrű is a Pentacon műanyag házára. Az árambemenet és a LED-ek közé egy kb. 8 ohm-os ellenállást kell kötnöd, hogy az égők ne forrósodjanak túl. Ebben köszönöm Nagy Álmos Tas segítségét, mert elsőre itt akadtak gondjaim a feszültséggel és az áramerősséggel.

Ha a kötéssel készen vagy, érdemes egymástól 120 fok távolságban három lyukat fúrnod az optika külső házára (illetve ezekkel egyező irányban a vetítőt ölelő alsó távtartó gyűrűbe és az az alatti műanyagba), mert ha ezekbe csavarokat teszel, akkor így nagyon precízen rögzítheted majd a külső hengert a belsőre, és később is szétszedhető lesz a teljes konstrukció.

Ha működik a világításod, akkor felerősítheted a külső hengert, majd pedig a három csavarral rögzítheted. Szemből a LED-ek elé érdemes egy vékony papír gyűrűt, arra pedig egy átlátszó műanyag gyűrűt pattintanod, hogy oszlassa kicsit a LED-ek pontszerű fényét.

Egy nagyon fontos dologra figyelj: a világítás és annak takarása minden esetben a vetítő elülső vonalánál, azaz a nameplate-nél hátrébb kerüljön, nehogy maguk a LED-ek okozzanak becsillanást vagy flare-eket a lencserendszerben.

Ettől kezdve bármilyen hordozható telepről, telefontöltőről vagy akár egy laptopról is működtethető a beépített világítás. Érdemes hozzá szerezni egy 2-3 méteres kábelt, hogy a természetben, zsebre tett akkura kötve se legyen útban.

Természetesen az sem lenne lehetetlen, hogy a választott bajonett elektromos csatlakozóiról nyerjünk áramot. Ehhez tudni kellene, hogy például egy Sony E vagy Canon EF bajonettnek melyik érintkezője ad egyenáramot. Erre egy chipes adaptert csatlakoztatva és átkábelezve, majd a mechanikán belül összekötve a LED-ekkel máris meglenne a szükséges energia. Mivel azonban a mostani Pentacon úgy épült, hogy bajonettje cserélhető legyen (Nikon F, Canon EF, Pentax K is rácsavarható a mechanika M42 menetére, és a bázistáv is megfelelő lesz), ezért ezzel nem szöszöltem.

!


Makró és portré egyszerre

Nézzük először a portré kategóriát. A Pentacon 100-as képe - hasonlóan a 80-as kistesóhoz és a Trioplanokéhoz - nem nevezhető kifejezetten penge élesnek. Egy három lencsetagos konstrukciótól ezt nem is várja el az ember. Ennél kicsit nagyobb gond, hogy enyhén fátyolos is. Ilyesmit bizonyos AV 80-asoknál is tapasztaltam, és lehet, hogy csak az én 100-asom ilyen. A jelenség nem súlyos, sőt ad egy bizonyos "glamour glow"-t a képeknek, illetve utólag a nyerseken CameraRAW-ban a dehaze csúszkával el is tüntethető.

Összességében könnyű vele portrézni, a fókuszmechanika teszi a dolgát, és még a karikák is megjelennek, ha olyanok a körülmények.

Apropó karikák. Ha csak a szappanbuborékok miatt vennél méreg drágán Trioplant, akkor NE tedd. Itt van az AV 100-as rokona, amelyikből pontosan ugyanolyan buborékok varázsolhatóak (megfelelő körülmények esetén):

Nincs más hátra, mint egy kis makrózás. Ahogy korábban már említettem, itt nagyon nagy könnyebbség, hogy az optika frontjából 12 centire levő tárgyakat is élesre lehet állítani, így anélkül tud az ember közeli felvételeket csinálni, hogy külön tubusoznia kellene az optikát.

Makrónál is szerethető a 100-as képe, viszont az aránylag nagy fényerő és a rekesz hiánya miatt a DOF igen kicsi, ezért a stacking, mint módszer, nem árt.

Bár ezt még nem volt időm rendesen kipróbálni, ötletnek bedobom a karikák miatt: mirrorless gépeken a tükrös rendszerek szimulálására szolgáló adaptergyűrű helyére befér egy tilt adapter is. Ezzel, illetve ez által az optika megdöntésével végtelen fókusztávon is lehet buborékokat varázsolni (például egy városképre).

Ha további képeket is szeretnél látni az AV100-assal, ide kattintva elérheted folyamatosan frissülő galériáját.



Zárszó

Teljes mértékig vállalom a felelősséget, ha megint megfertőztelek valami őrültséggel. Amennyiben tetszik a dolog, irány az eBay, és vadássz le egy AV 100-ast, amíg még nem kerül kétszer ennyibe. :)

Nem is kérdés, hogy az átalakítást te is meg tudod csinálni, de ha mégis másra bíznád, akkor írhatsz nekem a blog szerelőműhelyében, és megbeszéljük a részleteket!

A fény és a buborékok legyenek veletek!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

További vetítőoptikás őrületek:


Moziból fényképezőre: (Petzval) Zeiss Ikon Kinostar 10cm adaptálás és teszt

Branded content: Leitz Elmarit-P 2.8/150 adaptálás és teszt (M42/GFX)

Hetvenes szovjet nyolcvanból, húszas házzal: OKP6-70-1 1.8/80 építés és teszt

Steampunk időutazó: Zeiss Kipronar 12cm f/2.1 adaptálás és teszt

A nagy Hektor: 120mm f/2.5 adaptálás és teszt

Termetes triplet: Leitz Wetzlar 200mm adaptálás és teszt

Made in Hungary: MOM Budapest 1.8/50 építés és teszt

Egy jó Rodenstock: Heligon 100mm építés és teszt

Fiatal Petzval: Zeiss Ikon Kinostar 12,5cm serie IV adaptálás és teszt

Festőművész: Rodenstock XR-Heligon 68mm f/1.1 (építés és teszt)

Pofonegyszerű trioplanpótló szer: T-3 triplet (építés és teszt)

Meopta Stigmar XX 1.5/100 adaptálás és teszt

A tornasor közepe: LOMO 2/100 építés és teszt

Német örvény: Zeiss Kipronar 1.4/50 adaptálás és teszt

Középformátumú triplet: Edar 2.8/100 adaptálás és teszt

Magyar csavar: MOM Budapest KINGA 1.5/50 adaptálás és teszt

Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)



Vannak még itt további érdekességek is:


Kodacolor VR 100: fellelt tekercs új és régi képekkel

Nikon extravaganza

Szubjektív: így váltottam Sony fullframeről Fuji középformátumra

Kiszínezett történelem: Terra Nova 1910-1913 (Scott antarktiszi expedíciója)

A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

Az anyag előzetes áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. Az elektronikával kapcsolatos kérdésekben köszönöm Nagy Álmos Tas segítségét. A cikk képanyagának összeállításához köszönöm a kitartó segítséget Nagy Zsófinak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2018. szeptember 15., utolsó módosítás: 2021. június 4.)