hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Vetítőoptikából valódi objektív:
Pöcsi története


Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag

Hogyan készíthetsz régi vetítőoptikából valóban használható objektívet, és egyáltalán miért tennél ilyen őrültséget? Flexre és tesztképekre fel!

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan 3 év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Később konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja". A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 képviselteti magát, az extrém megoldások sorából pedig itt van a Delft Rayxar 50mm f/0.75-ös röntgenobjektívje. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy anyagot.

Miért jó neked a vetítőoptika?

Kezdjük az egész ámokfutást a lényeggel: mi a frásznak kell neked egy olyan optikát a gépedre rakni, ami még csak nem is tisztességes objektív, és nem is arra tervezték, hogy "előröl hátra" közvetítsen képet a szenzorodra? Miért akarnál fotózni egy olyan tárggyal, ami egykor egy szovjet általános iskolában a falra vetítette a halálosan unatkozó tízéveseknek Winnetou kalandjainak orosz megfelelőjét?


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Én is ezt a kérdést tettem fel magamnak, miután megnyomtam a Buy it now gombot tavaly év végén az első, RO-109-1A jelzésű üvegemre az eBay-en. Nem volt egy eget rengető összeg, és bár tudtam, hogy nem fog fullframe szenzort rajzolni, vonzott a rá írt f/1.2-es fényerő. Ekkor még nem sejtettem, mire képes ez a kis gazfickó, de hogy kedvet csináljak, most logikai szempontból a cikk végére ugrunk, és jöjjön a lista, amiért imádni fogod:

Persze ahhoz, hogy ezt kihozzam belőle, rá kellett jönnöm, hogyan használhatom az amúgy sima hengeres testet működő optikaként. Ezeknek az eszközöknek ugyanis gyakorlatilag nincsen semmilyen szabványos csatlakozásuk, pláne nincsen fókuszmechanikájuk (meg persze blendéjük sem - itt nincs rekeszelés).

Ha már itt tartunk, tudnod kell, hogy vetítőobjektívekből sokféle van a neten rengeteg féle tulajdonsággal. Műszaki paramétereik erősen eltérhetnek, így amit ebben a cikkben az RO-109-1A-val fogunk csinálni, az lehet, hogy más vetítőoptikákkal (számszerű kérdésekben) nem működik majd.

Az RO-109-1A-ról (vagy más néven 16-KP) túl sok infót nem találtam a neten. Van egy fórumtopic itt, meg pár technikai adat itt. Ezekből annyi derül ki biztosan, hogy bevonatosak az üvegei (ez a lilás színe miatt amúgy is látszik), illetve eredetileg 16mm-es filmvetítőkhöz tervezték őket (ez 7,5*10,4-es képmezőt jelent). A 90/45 vonalpár/mm-es nagy felbontás viszont igen jó hír és megmagyarázza majd azt is, miért olyan éles (aránylag) ez az optika.

A neten leltem még kétoldalnyi dokumentációt is, ezeken megszemlélhető az optikai felépítése:

Visszatérve a használhatósághoz...

Bár kaphatóak a neten mindenféle kezdetleges "univerzális" helikoidok (a fókuszálás megoldásához), ezeknek azonban van egy közös és nagy hátrányuk: nem túl precízek. A precíz alatt azt értem, hogy f/1.2 fényerőn valóban igen vékony lesz az éles rész, amire fókuszálsz, így ide nem elég egy afféle tili-toli fókuszmechanika, hanem precízen tekerhető, állítható valamire van szükség. A legtöbben ezen a ponton adják fel a játékot, mert a vacak usability miatt nem tudják kihozni azt a teljesítményt egy vetítőoptikából, ami amúgy benne rejlik.

A kérdés megoldására kísérletezésbe kezdtem: kerestem egy afféle host-mechanikát, amibe belefér az RO-109-1A tubusa, és amivel elég közel tudom vinni a szenzorhoz. Az első pont az volt, hogy megállapítottam, kb. 23-25mm lehet a bázistávolsága az apróságnak (így tehát csak ez alatti bázistávolságú rendszerekre lehet végtelennel feltenni majd - ezek mirrorless vázak lesznek), a második meg az, hogy a Helios 40-2-esemnek a fókuszmechanikájába szépen beletehető a fekete kis cső (némi vastagítás után, meg a végéből is "vágni" kellett).

Akik nem olvasták még a korábbi cikkekben a bázistávolság-végtelen összefüggést, azoknak röviden: egy fix optikai rendszer a szenzorhoz/filmhez közeledve fókuszál a végtelen felé. Ha nem tud elég közel jutni a fényérzékeny felülethez, akkor nem tud majd a végtelenbe fókuszálni. Erről részletesebben ide kattintva, Manuális lencse digitális vázon című cikkem vonatkozó részében olvashatsz.

Mármost a Helios 40-2 önmagában is egy 120.000+ Ft-os optika, pláne ha megcsípsz egy fekete 83-84-es évjáratú darabot, ami igazán hasít. A kísérletezés kedvéért persze szétszedtem és beleapplikáltam a vetítőoptikát. A kis bázistávolság miatt kellett csinálnom egy kb. 5mm vastag Sony-E - M42 lapított konvertergyűrűt. Erről már tettem közzé képet a blog facebook-oldalán, itt most csak zanzásítva mutatom a prototípus folyamatát:

Ez a szerkezet kiválóan bevált a gyakorlatban, de azért az mégsem járja, hogy egy ilyen drága objektív, mint a 40-2-es szétszerelve áll, csak mert én egy filléres optikai rendszert tettem bele.

Három dologra viszont kiválóan alkalmas volt ez a kísérlet:

(Használhatóság alatt most a fizikai paramétereket vizsgáltam. Ha az érdekel, hogy az alkotott képpel egyébként mit lehet kezdeni, ebben a cikkben találsz részletes utómunkás tippeket és tanácsokat.)

Amire pöcsi megtanított

A prototípus után már tudtam, hogy kelleni fog

Meg persze látszott az is, mit jelent a gyakorlatban a kb. 24mm-es bázistáv. Eléggé hátra kell kerülnie annak a bizonyos hátsó lencsetagnak:

Építsünk saját objektívet!

Nem akarok felvágni, ez az objektív annyiban saját, amennyiben véremet adtam érte, hogy két valamit egy harmadikká gyúrjak össze, de végső soron erről szól az összes bölcsész élete és szakdolgozata, nem igaz? Csapjunk bele!

A saját gyártású lapított, kb 5mm vastag konverter helyett találtam az eBay-en NEX rendszerre mindössze 1mm vastag M42 konvertert. Hogy ezt miért gyártják, arról fogalmam sincsen, de nekem pokolian kapóra jött most. Ezzel eleve spórolok 4 mm távolságot, bármilyen mechanikába is tuszkolom majd a tubust.

Adta magát a dolog, hogy az olcsó host-mechanika egy Helios 44-2-esből legyen bontva. Ez a szerkezet egyszerű, mint a pofon, meg persze olcsó is, illetve megvan az a hatalmas előnye, hogy egy lépésben lehet megszabadulni az optikai rendszerétől és a teljes rekeszmechanikájától, így tényleg csak a fókuszmechanika marad a kezünkben (lásd lentebb). Igen ám, csak sokkal kisebb, mint a 40-2-es mechanikája:

Ami itt nekünk fontos lesz, az a belső körátmérő: ebbe kell beleférnie a vetítőoptikának.

A munka elkezdéséhez először is ki kell csavarni a Helios belsejét, ami egyben kijön. Papíron a szétcsavaráshoz a két kezünkre van csupán szükség, de harmincakárhány ilyen objektív szerelése után el kell mondanom, hogy tízből kb. két darab úgy össze van rohadva ennél a hosszú és finom menetnél, hogy csak satu és egy nagy fogó segítségével fog elindulni a kitekerés.

Az objektív belsejével ezek után kedvünk szerint a következőket tehetjük:

Ami nekünk most fontos, az a fókuszmechanika, arra viszont vigyázzunk. Első körben reméltem és feltételeztem, hogy ezt nem kell majd rommá fúrni, elég lesz átalakításokat tenni a vetítőoptikákon. Apropopó, ők azok:

Lilás bevonatuk lelkemben kellemes, nyugtató hullámok egész kánonját keltette, amire szükség is volt, mikor később az öttagú káromkodások következtek. De itt még nem tartunk.

Sajnos ha megpróbálod belenyomni a szűz 44-2 mechanikába a szűz RO-109-1A-t, akkor kellemetlen meglepetések fognak érni. Ismerős?

Szóval nem fér bele. Én meg nem tágítok, így első körben az optikai tubust fogjuk szétbarmolni. Itt is jól jött pöcsi, akinek a végéből már kellett esztergálni anno, így sejtettem, hogy mit és mennyit kell alakítani. Egyrészt az utolsó lencsetag utáni cső-túlfutást ameddig csak lehet, le kell szedni (itt belemarunk az utolsó lencsetagot fogó gyűrűbe is, így azt nem lehet ezek után kihajtani - ha tisztítani akarod az objektív üvegeit, azt még most tedd meg), másrészt a cső vastagságát is kurtítani fogjuk.

A mechanikákat szemügyre véve sajnos még egy baljós dolog szemet szúrt: a 40-2-es végében nincsen olyan szűkített gyűrűrész, mint a 44-2 esetén (jelöltem a képen), de egyelőre még reméltem, hogy a laposabb konverter miatt ez nem lesz gond.

Mielőtt nekilátunk a műveletnek, ellenőrizzük, hogy nem sugárzik-e az objektív. Erre én Bobit használom, aki kizárólag a tóriumos fagyit szereti, így csak a sugárzó objektíveket nyalja meg. Ezt - a mellékelt ábra szerint - nem nyalta meg, tehát nyugodtan dolgozhatunk vele. Mondjuk akkor is csinálhatnánk, ha sugározna, de tudom, hogy vannak ijedősök is a sorok között.

És most jöjjön minden fegyverek fegyvere, az összes insta legepicebb cucca, amit a főboss is csak évente egyszer dob ki: a flex! Én nem is tudom, mi lenne velem sarokcsiszoló nélkül. Sarokcsiszolóval egyszerűen mindent meg lehet csinálni!

Azért mielőtt nekiesünk a tubusnak, a hátsó lencsetagot maszkoljuk le pár réteg szigetelőszalaggal, biztos, ami biztos.

Ahogy elkezdünk lecsiszolni az RO-109-1A házából, lassan elkezd belecsúszni a 44-2-es mechanikába.

Mikor már eleget csiszoltunk, hátulról nézve eddig fog jönni a hátsó lencsetag (látható, hogy a korábban jelzett szűkítésig hátracsúszik):

Most imádkozunk és feltesszük a gépre, van-e végtelen, elég közel kerülünk-e így a szenzorhoz: sajnos nem. Kb. 1-2 méterig tudok fókuszálni, ami azt jelenti, hogy még legalább pár millimétert hátrafelé kell hozni valahogyan a dolgot.

Pedig amint láthatjátok egymás mellett az eredeti és a becsiszolt optikát, ennél többet ezen a fronton már nem tehetünk:

Az egyetlen megoldás a korábban már említett baljóslatú szűkített rész kimarása a mechanikából, hogy az optikai tubus még hátrébb tudjon csúszni.

Ehhez a művelethez természetesen szét kell szedni a mechanikát, de ez nem lesz nehéz: először a fókuszgyűrűt tartó 3 csavart lazítsd meg, majd vedd le a gyűrűt hátrafelé.

Ezt követően egy menetkihajtóval csavard ki a helikoidon közlekedő meneten ülő biztosító gyűrűt (ennek is három biztosító csavarja van, ezeket előtte lazítsd meg):

Ha ez megvan, leszedheted az optika alját, és a biztosító csavarocska (jelöltem) kiszedése után a helikoidról letekerheted a forgó gyűrűt.

Most maszkold le a helikoidot, hogy ne sérüljön majd meg a kényes menete. Sajnos vaspor dögivel fog bele menni a marás során, így a munka végeztével összerakás előtt az egészet újra kell tisztítanod és kenned, de ez amúgy sem fog megártani neki.

Na, már most, természetesen nincsen marógépem. Szóval jöjjenek a díjnyertes sufnituning megoldások képekben:

Oké, elárulom: a fúróba fogott ráspoly nyert, de még ezzel is 10 kemény percig tartott, mire kibányásztam a felesleges részt. Be careful: ez az alkatrész (a helikoid) a menetes rész alatt nagyon vékony. Véletlenül se csiszolj belőle túl sokat, és ügyelj arra, hogy az alkatrész alján elég mély menetet hagyj arra, hogy a kis biztosító csavart még vissza tudd tenni (annak a hosszából is le kell kapnod kicsit, hogy ne lógjon be - csavarni már nem fogod tudni, de erre még visszatérünk). Ha megvagy, akkor így néz ki a szűkülettől mentes mechanika:

Valószínűleg nem marad majd elég mély menet a biztosító-vezető csavarnak a munka végeztével, így azt kénytelenek leszünk epoxyval rögzíteni, mikor összeszereljük a mechanikát. Arra figyeljünk, hogy a csavar menetéből is marjunk le, nehogy az belelógjon a kiszélesített részbe, illetve ragasztás előtt alkohollal mossunk le minden érintkező felületet:

Az így kialakított megoldásban már sokkal jobban hátra tud csúszni az előzőleg bemart vetítőoptika:

Ezek után nincs más dolgod, mint gépre tenni a kicsikét és megállapítani, hogy "igen, van végtelen, sőt, túl is futottunk rajta, de kit érdekel?".

A végleges beállításnál kimérheted, hogy hova esik pontosan a végtelen (szabadon jár az optika a csőben), de erre ne fordíts túl nagy gondot, mert itt úgysem mérnöki pontosságra törekedtünk (könyörgöm, egy flexxel készítettünk objektívet, engedd el magad).

!

Az viszont fontos, hogy jól rögzítsd az optika tubusát a mechanikában. Erre a legegyszerűbb megoldás, ha epoxyval összeragasztod őket. Ez még a halál után is tartani fog. Ragasztás előtt egy másik, korábban bontott Heliosból kiszedtem egy gyűrűt, ami távtartónak pont jó lesz (a távolság beállításához), de ez nem feltétlenül szükséges alkatrész:

Így néz ki a véglegesen összeragasztott optika, amit lehet pimpelni, ha van még felesleges bontott Heliosotok, aminek a gyűrűit rá lehet húzni a szabadon maradt részekre:

A végleges megoldásnál én egy ellenzőt is rögzítettem a házon, így már egészen emberi formája lett az apróságnak:

A maga nemében szép, de főleg hasznos!

Borzasztóan fontos, hogy száradás után minket pillantson meg először, mert az objektívek azt a személyt fogják az anyjuknak tartani, akit első felsírásuk közben meglátnak. Öleljük hát magunkhoz és dédelgessük picit!

Mit művel a vázon ez az objektív?

Most, hogy immár tényleg objektívnek nevezhetjük szörnyszülöttünket, az újjászületett pöcsit, megmutatom, hogy egy átlagos képen mit fed le a fullframe és a croppos szenzorból:

Láthatjátok, hogy a fullframe kocka szélei sötétek, cserébe elragadó ívet kapunk mindkét oldalon. Aztán az is nagyon fontos, hogy croppon is bőven csavar.

Csinálhatnánk tesztlapos képeket, de semmi értelme: elárulom, hogy itt nincsen sík vetített kép: ami középen X távolságra van és éles, az a kép szélei felé haladva már nem lesz az: torzul az egész leképezés, de ez is hozzájárul ahhoz, hogy olyan elragadó képi világot teremt.

A bokeh-kezelés nagyon hasonló a Heliosokéhoz: szépen rajzolja a karikák szélén az éles fénycsíkot, és ugyanolyan jellegzetesen torzítja őket a kép szélei felé, mint mondjuk a 85mm-es óriás.

Mielőtt a többi tesztképet is megmutatnám, érdemes egy pillantást vetned erre a cikkre is, amiben az utómunkához kaphatsz hat hasznos tanácsot, ha vetítőoptikával fotózol.

Íme, az utóbbi hónapokban felgyűlt pár tesztkép annak szemléltetésére, hogy nagyon is érdemes egy ilyen játékszert beszerezni, mert modern üvegekkel, de még a szokásos vintage megoldásokkal is utánozhatatlan, amit művel:

Ha megfigyeltétek, nem minden fotón látszik a fullframe kockára rajzolt kép két szélének sötét része. Ezt vagy levágom, ha felesleges, vagy valamilyen képmanipulációs eszközzel egyszerűen széthúzom a fotó sarkait, mintegy “kivasalom” (legegyszerűbb erre a sima warp eszköz Ps-ben, vagy már CameraRAW-ban a Lens Corrections / Distortion csúszka). (További retusálós tippek ide kattintva.)

Ha nagyon unatkoztok, akkor lehet vele ilyen őrületeket is csinálni (itt utólag Ps-ben kellett teljes gömbbé kiegészítenem a vetített képet több felvételből, majd ezután Pr-ben több réteggel megpörgetni):

Ha hasonló csavarást akarsz, csak teljes fullframe-kockán, akkor vehetsz sokszor ennyiért egy Helios 40-2-est, az is jó játék (meg lesz róla teszt is, ha egyszer oda jutok végre - addig ide kattintva elolvashatod az eredetijéről, a Biotar 1.5/75-ről készült részletes cikket).

Zárszó

RO-109-1A optikákat ide kattintva tudsz tallózni és venni az eBay-en. Áruk miatt ezek az EU-n kívülről (többnyire Ukrajnából vagy Oroszországból) vámmal terhelve érkeznek meg hozzád ($40 felett van a határ). Lesz bennük egy csomó por, de ez ne nagyon zavarjon. A bevonat-hibás darabokat viszont kerüld el.

Amennyiben valamit kihagytam vagy kérdésed lenne, írj bátran a blognak üzenetet, és segítek.

A flexeléssel, csiszolással kapcsolatos felkavaró képekért elnézést kérek, cserébe itt van egy 8 órás relaxációs mix, aminek megtekintése után garantáltan elfelejtesz mindent, amit ma itt olvastál:



Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

További vetítőoptikás őrületek:


Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Storytime: hogyan lett használható objektív egy brutálisan fényerős röntgenoptikából, hogyan törte szét majdnem a záramat, és van-e értelme ennek az egésznek már megint?

Most már nem elég az, hogy amúgy sem fotózásra tervezett vetítőobjektíveket bütykölünk, azokat tesszük fel digitális fényképezőre. Itt nem állhatunk meg. Fotózni kell mindennel is, erre a leküzdhetetlen vágyra pedig tökéletes gyógyír egy röntgenoptika. Így a "vetítőzések" után, mellett és alatt jöjjön most egy kis röntgenezés! Tovább olvasom...

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Orosz barátaink nem lacafacáztak sokat a névadásnál: triplet lencserendszer? Legyen a neve Triplet! De hogyan lesz belőle igazi objektív és vannak-e szappanbuborékjai?

Ismét vetítőzünk kicsit: ezúttal egy nem annyira régi, de kifejezetten érdekes optikából fogunk valódi objektívet építeni, és az is kiderül, mit tud az "oroszok Trioplanja". Össze fogjuk hasonlítani egy Pentacon AV 100-as és egy eredeti, ezüst Trioplan képével is. Tovább olvasom...

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Nehézsúlyú bajnok a ringben: mit tud a fél kilónál is nehezebb 35KP 1.8/140-es orosz vetítő, és hogyan adaptálhatod akár tükrös, akár mirrorless rendszerekre?

Tovább tombol a tudásbázisban a vetítőoptika-őrület. Ezúttal egy nem mindennapi paraméterekkel rendelkező óriást fogunk átépíteni, majd ki is próbáljuk. Mire lesz elég a nyers erő, és mire jó a gyakorlatban a fényerő és az aránylag nagy gyutáv kombinációja? Tovább olvasom...

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

Kötelező kör a kistesók után a Pentacon vetítő nagyágyújának, a 150mm-es változatnak is a megismerése. Adaptálás és teszt, rengeteg szappanbuborék-bokehkarikával.

Ha követitek a blog tudásanyagait, találkozhattatok már a Pentacon vetítőcsaládjának két változatával, a klasszikus AV 2.8/80-assal és a kicsit ritkább AV 2.8/100-assal is, melyek tagadhatatlanul méltó ellenfelei bármelyik szappanbuborékos Trioplannak. Ma azonban még egy ezeknél is ritkább és szebb bokehval rendelkező változatról lesz szó, a 150mm-es óriásról. Tovább olvasom...

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Hogyan adaptáld tükrös vagy mirrorless vázadra a Pentacon 100mm-es vetítőjét, hogyan építs bele saját körvilágítást, és mire lesz mindez jó?

Imádom azokat a tudásanyagokat, amikben nem csak tesztelünk, de építünk is valamit: a Pentacon AV 80-as cikk után sorra kerül a 100mm-es testvére is, amit kétfunkciósra fogunk megcsinálni (makró + portré egyben), és kap egy extrát is. Nem csak mirrorless, de akár Nikon vagy Canon gépre is megmutatom az átépítés módját, és természetesen jön az életszagú próba is. Kalandra fel! Tovább olvasom...

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Készítsd el te is párezer forintból a “Trioplangyilkos” szappanbuborék-gyáros Pentacon AV 2.8/80-as vetítőobjektív Canonra vagy Nikonra alakítását.

Olyan vetítőoptikából fogunk most olcsó objektívet varázsolni, ami Canon EF-re vagy Nikon F-re is jó, és nem szükségesek hozzá drága szerszámok. Eddig ugyanis a blogon átalakított optikák (pl. Pöcsi, Töcsi és Meometar) jó része komoly mókolást igényelt és csak mirrorless-re volt jó. Jogos az igény, hogy csináljunk valamit tükrösökre is. Tovább olvasom...

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Újabb vetítőobjektív épül: ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre. Sony E bajonettre fogunk dolgozni, és te is meg tudod csinálni otthon!

Megállíthatatlan a "vetítőoptikázás" a blogon: Pöcsi és Meometar után itt van előbbi kistesója, a 16KP 1.2/35, amivel garantáltan feledhetetlen perceket és képeket szerezhettek magatoknak, nem csak fullframen (sőt!). Szokás szerint részletes átalakítós how-to részt és tesztképeket is hoztam nektek. Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás Sony E rendszerre, teszttel, házilag, neked!

A legragályosabb vírus a hülyeség, mondta valaki valamelyik hollywoodi filmben valamikor valakinek valamiért. Talán az őrület is hasonlóan agresszív kór, így a blogot sem kerülhette el, hogy újabb vetítőobjektív készüljön, ezúttal azonban valami különleges csemegét hoztam nektek. Gyártás és teszt egyben, hogy te is megépíthesd a sajátodat! Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán. Tovább olvasom...

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag.

Hogyan készíthetsz régi vetítőoptikából valóban használható objektívet, és egyáltalán miért tennél ilyen őrültséget? Flexre és tesztképekre fel! Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A kész anyag előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Benedek Lampertnek. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2017. augusztus 28., utolsó módosítás: 2017. november 5.)