Mivel fotós időm 99,9%-át fényerős fixek társaságában töltöm, kezelhetetlen vágyat éreztem, hogy arra a maradék 0,1%-ra találjak egy jó, de időarányosan olcsó zoom megoldást GFX szenzorra. Ez a cikk persze nem csak GFX-eseknek, de fullframe vagy más szenzorméretek tulajdonosainak is hasznos lesz, hiszen a bemutatott optika számtalan kedves csokoládébonbonnal lep meg minket.
Ha megnézed a szenzorméret összehasonlító miazmiazt, láthatod, hogy a GFX szenzor a maga 44*33mm méretével nem olyan sokkal nagyobb, mint egy 36*24mm-es fullframe, ráadásul a GFX 50S II cikkemben láthattad, hogy számos fullframe optika le is tudja fedni - kisebb-nagyobb kompromisszumokkal - képpel. Ezek a kompromisszumok elsősorban a sarkok felé romló teljesítmény és az erősebb saroksötétedés, amikkel nincsen semmi gond portré/vetítő/fényerős fixek esetén.
Amikor azonban streetről vagy tájképről van szó, amiket én aztán igen ritkán lövök, kellene egy olyan objektív, ami saroktól sarokig megbízható. Persze van pár fullframe megoldás, amik még ilyen követelmények mellett is bírják a versenyt, de hosszabb távon tudtam, hogy kell majd legalább egy-két olyan optika, amik képesek teljesen kirajzolni a GFX váz szenzorát. Sokat viszont nem akartam költeni, mert ritkán használom őket. Van-e erre megoldás?
Az egyik költséghatékony tippem a korábban már bemutatott SMC Takumar 6*7 4/300 optika, amivel egy 6*7 képmezőt is lefedő telét kaphat az ember viszonylag olcsón. Szép és jó, de a 300mm még a GFX 0,8-as crop faktorával leszorozva is egy 240mm-es fullframe optika képszögét adja, ami néha sok. Meg fix. Ráadásul a 6*7-es képkör még a GFX-nek is feleslegesen nagy (méretes az objektív is), így elindult az ötölés-hatolás, hogy mi lehetne kisebb, olcsóbb és zoomabb. A megoldás e cikk tesztalanya lett.
Az első kérdés, amit megvizsgáltam, hogy melyik az a legkisebb régi filmes formátum/rendszer, aminek az optikái még egészen biztosan lefedik a GFX-et is. A fullframe papíron nem jön szóba, csak üdvös kivételek esetén, ezért ugrottam egyet felfelé, és máris a 645-nél vagyunk. A 645 név valójában a kb. 60*45mm (a valóságban 56*42mm) képméretből jön, és álló tájolású kockákat jelentett a 120-as filmtekercsen. Láthatod, hogy a mező mérete igazából nagyobb is, mint a GFX, így 645 optikák között kezdtem el nézegelődni.
Mivel a Pentaxok világában kicsit ismerősebb vagyok, és mert javítottam már sok 645-ös Pentax objektívet, ezt a rendszert, vagyis a P645-ösöket néztem át legelőször. Ez már csak azért is vonzó opció, mert P645-re viszonylag normális áron lehet GFX adaptert kapni, így az illesztés kérdése könnyen megoldható.
Nem fogom most az összes P645 optikát végigvenni generációnként, de a lényeg, hogy a 80-160mm f/4.5 SMC Pentax-A változatra esett a választásom, mert ez tűnt annak a tartománynak, amire leginkább szükségem van (ez kb. egy fullframe 64-128mm optikának megfelelő képszöget jelent GFX-en). A vintage Pentaxokkal különösen jók a tapasztalataim majdnem minden rendszer és generáció tekintetében, az ár-érték arányról meg már ne is beszéljünk.
[X] hirdetés
Szöget ütött azonban a fejembe, hogy ez "mindössze" kétszeres átfogást jelent. Szerencsére a P645 rendszerhez gyártanak kétszerezőket, így egy ilyennek a beszerzésével máris négyszeresre emeltem az átfogást és lett egy 80-320mm tartományon muzsikáló optikám (ez kb. egy fullframe 64-256mm objektív képszögét adja GFX-en). Hogy a kétszerezővel vesztek-e képminőséget, az még a jövő kérdése, de a szett összeállt.
Annyit azért már most elcsöppentek, hogy a Pentaxforums adatai alapján ez egy igen jól muzsikáló objektív. Ezért is lepett meg az ára. Máris jöhet a matek!
A cikkek végén szoktam osztani-szorozni, de most ide kívánkozik, hogy mielőtt megmutatom, mit lehet összekalapálni vintage 645-ből, elmondjam, mennyibe került mindez. Annál meglepőbb lesz aztán, hogy mire képes.
Az objektív maga állapottól függően kb. 40-80.000 forintba kerül, tehát igen olcsón mérik a középformátumú optikák között. Tudsz venni ennél olcsóbban gombásat is, ami jó eséllyel megmenthető. Ragasztott lencsepár a cikkben is szereplő A verzióban nincsen, így az opálosság is általában könnyen tisztítható (nem a ragasztás ködösödik).
A 645 rendszerhez többféle kétszerező is van, én egy A verziósat rendeltem, aminek már elektronikus kapcsolata is van későbbi, AF-es 645 (FA jelzésű) objektívekhez, ez azonban itt most mellékes. Ára kb. 30.000 forint, megint csak nem eget rengető összeg.
Mindezekhez direkt GFX - P645 adaptert kb. 25.000 forintos áron tudsz rendelni, ami a GFX adapterek között igazából nem sok. Persze van sokszor ennyiért márkás verzió is, de jelen esetben nem láttam okát a drágábbra költeni, és az olcsó kivitel is teljesen precízen végzi a feladatát. Van külön GFX-EF és EF-P645 adapterem, amikkel össze is lehet rakni egy dupla adaptert, azonban féltem tőle, hogy bizonyos optikáknál az EF bajonett belső, szűkebb gyűrűje beárnyékolhat, így nem kockáztattam.
Ha mindezt összeadod, 100.000 forint körül van egy GFX-kész 80-320mm-es szetted, amivel - spoiler alert - kiváló képminőségű és univerzális zoom megoldást nyersz a nagyobb szenzoros GFX vázaidra is. Jöhet a teszt?
Mielőtt kimegyünk a hidegbe, pár szót a tesztalanyról: az optika önmagában 1010 gramm, ami a formátumhoz és a zoom voltához képest sem sok. Vázzal és adapterrel együtt persze már kacsingat a két kiló felé, de aki GFX-re adja a fejét, az vegyen kondibérletet is.
Optikai képlete 11 tagban tartalmaz 11 lencsét, vagyis nincs ragasztott párosa. Hogy ez CA kérdésében mire lesz elég, az nemsokára kiderül. Az üvegek mindegyikén SMC, azaz Super Multi Coated bevonat van, aminek a hasznosságát meg majd a kontrasztban és ellenfényekben fogjuk tudni vizsgálni.
Az objektív oldalán két gumi gyűrű van: az alsó keskenyebb a zoom, a felső, szélesebb a fókusz. Előbbi forgatásával az optika teljes hossza változik (nem lineárisan: előbb összemegy, majd kicsit ismét szét). Mindkét mechanika igen precíz és finoman mozgatható szerkezet.
Ha lehet a kezelhetőségre rosszat mondani, az éppen az, hogy a fókuszgyűrű elég könnyen elfordul, ráadásul a frontot is forgatja magával, így CPL szűrőkhöz nem ideális. A front szűrő menet 77mm-es, a tesztek során ebben csavartam egy 77mm-es utángyártott fém napellenzőt, de lehet hozzá szerezni a típusra való RH-A 77mm hoodot is (ez részben gumis, összecsukható).
És ha már fókusz, két érdekes tény: a közelpont mindössze 1 méter a teljes zoomtartományon, ami bőven több mint elég, és igazán kényelmes. Emellett megfigyeltem, hogy a fókusz végtelenben gyakorlatilag parfokális. Egy objektív akkor parfokális, ha átzoomolás közben is tartja a fókuszt (ez főleg videósoknak fontos). Hivatalosan ez az objektív nem fókusztartó, de az biztos, hogy végtelenben nem vándorol az éles sáv, ami bónusz!
[X] hirdetés
Egy harmadik forgatható gyűrű a csatlakozás tövénél a rekeszt vezérli. Alapállapotban ez f/4.5 és 32 között manuálisan állítható, adapterezve ez a számunkra érdekes tartomány. 8 lamellát vezérel, amik zoomolás közben is mozognak (erre azért van szükség, hogy a lencserendszer a teljes zoomtartományon tartsa a fix 4.5 fényerőt). A gyűrűn van egy rögzíthető A jelzés is, ez a típusjelzésben szereplő "A" betű az "aperture priority" képességre utal, vagyis a rekeszgyűrűt A állásba rakva a megfelelő 645 vázak tudtak rekeszprioritásos expozíciós módot.
Az objektívnek önálló állványgyűrűje, vagy gyűrűnek rajta hely sajnos nincsen. Én a gép csatlakozásával tettem állványra a próba kedvéért, ami nem egészséges, mert így orrnehéz az egész, de a mechanika elbírta. Bizonyos P645-GFX adaptereken van állványcsatlakozás, ezzel kihúzható a rögzítés és a súlypont méregfoga.
A tesztképeket mindenhol egy GFX 50S II vázzal vettem fel. Szerkesztés csak színek és görbék tekintetében van rajtuk (illetve néhol minimális vágás), az optika képéhez másképp nem nyúltam. Ahol nem jelzem külön, ott a rekeszérték végig f/4.5, tehát nyitva volt az objektív.
Azt kell mondanom, és mondandóm alátámasztására majd látni is fogod, hogy az 50 megapixeles szenzoron már 4.5-ön is teljesen baráti rajzolatot kapsz (ez fullframen egy kb. 33 megapixeles szenzor pixelsűrűségének/méretének felel meg). És ez nem csak középen, hanem a sarkokban is igaz, így az elsődleges szempontom (hogy egy teljes képmezőn jó rajzú zoomom legyen GFX-re) teljesült. Lentebb még részletezem a képi világot, de a rajzban biztosan nem fogsz csalódni.
Milyen a rekeszelt teljesítmény és meddig érdemes lemenni? A képmező közepét vizsgálva egyértelműen van egy nagy javulás 8-ra, de 16-ra már nincs sok értelme tovább menni. Ugyanez igaz nem csak a harmadban, hanem a sarkokban is, ami azt jelenti, hogy a képmező legnagyobb részén egyenletesen jó a teljesítmény. A tesztképek sorban 4.5 - 8 - 16 értékekkel készültek, a kivágások pedig közép - harmad - sarok:
A kétszerezővel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy míg végtelenbe fókuszálva egyértelműen jót tesz neki a 4.5-ről 8-ra rekeszelés, addig kisebb tárgytávokon ez nem mindig egyértelmű. Az az általános javaslatom, hogy ha kétszerezővel fotózol, akkor legyen a rekesz 8-on, ártani nem fog (a szenzor meg úgyis bírja ISO-val). A tesztképeken előbb mindig a 4.5, aztán a 8:
Melyik végén jobb a rajz? Ahogy a netes források is említik, azon kevés zoomok egyike ez, ahol nagyon nehéz lenne megmondani, melyik a szebben rajzoló vége. Az általános tapasztalatom az, hogy nincsen "gyengébb vég": a teljes zoomtartományon szép a rajz, amit talán az is bizonyít, hogy a tesztképek válgatás nélkül jönnek a teljes tartományon, de nehéz lenne megmondanod pusztán a rajz alapján, melyik hol készült.
Említettem a kétszeres átfogást: ehhez is hozok pár tesztképet, itt először mindig 80mm, aztán 160mm látható, így könnyebb elképzelni, mekkora kivágással tudsz variálni a terepen (ezek kétszerező nélküli képek, csak az optika zoomjáról van szó).
Elérkeztünk az optika és az optikai képlet egyetlen nyilvánvaló gyengéjéhez, ez pedig a kromatikus aberráció. Gonosz voltam, mert a tesztképeket egy verőfényes téli napon csináltam, ráadásul sok kompozíció ellenfényes. Szórt fényben sokkal barátibb a teljesítmény, de az tuti, hogy nyitva, f/4.5-ön a CA elég jelentős. Szűrhető szoftveresen, de a tesztképek mindegyikén rajta hagytam a teljes sorozatban, hogy valós teljesítményt láthass. Ezzel a tulajdonságával vagy megbarátkozol, vagy boldogtalan és keserű életed lesz.
Érdekes, hogy amennyire CA-ban tud taknyolni, a szembefények kérdésében meg olyan jól muzsikál a 80-160-as. Általában véve az a probléma a nagyobb formátumokra szánt optikákkal, hogy szélesebb lencséket tartalmaznak, így könnyebben produkálnak flareket és kontrasztvesztést. A kivétel azonban mindig erősíti a szabályt: az SMC bevonatok és a jó tervezés teszik a dolgukat, és a képmezőbe kerülő direkt fényforrások sem hozzák zavarba a tartomány egyik végén sem.
A közelpont kellemes 1 méter, erre igazán nem lehet panasz. Bár ez nem kimondottan portréoptika, nincs akadálya emberek fényképezésének sem. Az f/4.5 (ff-re leszorozva ez kb. 4.0) nem optimális, de a hosszabb, 160-as végén már éppen elég háttérmosást tud produkálni megfelelően kicsi tárgytávolságokkal.
Saroksötétedésről nincs értelme beszélni, hiszen az itt látható képmező sarka valójában jóval beljebb van a vetített képkörben, mint egy 645-ös képkocka sarkai. Ezért az optika teljes sarokteljesítményét nem látod, vagy úgy is mondhatnám: GFX-en gyakorlatilag nem produkál érdemi saroksötétedést.
Minden bizonnyal nem ez lesz a legkarcosabb zoom, amit valaha próbáltál, és nem is Vario-Tessarok ellen kell harcba küldeni, azonban ha azt nézed, hogy a cél egy igen olcsó, GFX-et is lefedő zoom beszerzése volt, ami szépen megbirkózik az 50 megapixellel, akkor szerintem megegyezhetünk abban, hogy ez egy best buy opció.
GFX-re egészen biztosan ez az egyik legolcsóbb és mégis jó minőséget adó zoom megoldás, de ne feledd, hogy ezt a típust és a kétszerezőjét is ugyanúgy használhatod fullframen, ahogy kisebb szenzoros vázakon is. A nagy vázmélység miatt könnyen adaptálható a P645 még Nikon F-re is.
Utódja az FA verzió, amit főleg abban fejlesztettek, hogy a megfelelő 645-ös Pentax vázakkal már tud autofókuszt is. Nekünk adapterezve ez kevésbé érdekes.
Ha van a típussal kapcsolatos tapasztalatod, véleményed vagy kérdésed, várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában.
Javítással, szereléssel és más vintage kérdésekkel kapcsolatban keress a szerelőműhelyben.
A fény és a Pentax legyenek veletek!
Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. Az egyszeri támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni, vagy lehetsz folyamatos támogató is:
Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György, Bakos Béla, Mészáros Tamás, Kiss Péter Kálmán, Markus Holopainen, Szommer Tomi, Juhász George
Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.
A tesztképek elkészítésében köszönöm Évi segítségét. A kész szöveg kritikáját köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.
A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.
Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.
A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...
hispan's photoblog C 2011-2025 (eredeti megjelenés: 2023. december 19., utolsó módosítás: 2023. december 19.)