Fontos: ez a cikk évekkel ezelőtt jelent meg először, és bár azóta minden bizonnyal frissült, tartalmazhat olyan információkat, amik mostanra elavultak.
Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal.
Ez egy összehasonlító cikk, viszont ide kattintva külön tesztet találhatsz a Helios 40 típusról, amit érdemes elolvasnod, mielőtt tovább haladsz.
Ha egyszer beránt a vintage fotózás világa, akkor biztosan lesz egy pár Helios 44-2 optikád. Ezeket sörért, gyöngyökért és némi aprópénzért is beszerezheted, így alig ismerek olyan fotóst, aki ne próbálta volna őket.
Ha valaki nagyon becsavarodik (figyeled, micsoda swirly poén?), hamar szemet vet azonban a kis Heliosok hatalmas tesójára, a 85mm-es változatra. A 40 vagy 40-2 jelzéssel futó, igazán fényerős (f/1.5) típus azonban sokkal ritkább és drágább, mint az 58mm-es kivitel. Vintidzs-luxus, ha fogalmazhatok így, mert egy eredeti (nem utángyártott), aránylag éles darab ára 100-150.000 forint között mozog az eBay-en. Habzsidőzsi.
Ennyit azért nehezen ad ki az ember egy objektívre, ami bár egyedülálló képi világgal rendelkezik, mégsem a képminőségéről híres. Amikor kölcsön kaptam tesztelni egy Biotar 1.5/75 M42 optikát (erről másolták az oroszok a Helios 40-est), akkor már volt szerencsém próbára tenni a szovjet csodát, és igen hamar kiderült, hogy a puszta perverzióból mellé tett 85mm-es császárnő, a Canon nFD 1.2/85L még nagyobb fényerőn is nagyságrendeket ver rá. De nem is ez volt a lényeg (nem esnek egy súlycsoportba), hiszen ezt már akkor tudtam, mikor még nem is sejtettem.
Azt most már gyaníthatjuk, hogy a 40-es pusztán a képminősége miatt nem éri meg az árát, ezért sokan keresnek olcsóbb alternatívát. Szovjet bajtársaink éjjellátó készülékekhez készítettek ebből az optikából sokkal egyszerűbb, rekesz nélkül szerelt változatot is. Ezt nevezik Cyclopnak (H3T-1). A Cyclop optikailag a 40-es széria másolata, így sokszor találkozok azzal az állítással a neten, hogy a rekesz hiányát leszámítva ugyanúgy lehet vele dolgozni, mint a kb. dupla olyan drága Helios 40(-2)-essel. Ennek a városi legendának teszek most pontot a végére.
Mielőtt belevágsz a cikkbe, érdemes elolvasnod a Helios 40-2-esről szóló típusztesztet, mert abban számtalan dolgot megtalálsz, amitől hasznosabbá válik ez az anyag is.
Kezdjük az egészet azzal, hogy a 85mm-es Heliosból létezik 40 és 40-2 jelölésű változat is. A fő különbség köztük a bevonatuk minősége, és ezáltal az alkotott képük. A sima 40-es, sokszor ezüst házzal közlekedő változatok gyengébb képet adnak, mint a fekete, későbbi gyártású 40-2-esek. Léteznek ezen kívül újabb gyártású, nem vintage 40-2-esek is, ezeket modern rendszerekre való bajonettekkel (Canon EF, Nikon F, stb.) is megvásárolhatjuk, de ne várjunk csodát: a régi lencserendszert gyártják új házba bújtatva, így teljesítményben ezek semmivel sem jobbak, mint az eredeti 40-2-es darabok. Ezt a piac is jelzi: a vintage kivitelek ára magasabb, mint az utángyártottaké.
A 40-2-esekkel kapcsolatban járja a legenda, hogy a '83-'84-ben gyártottak a legélesebbek. Hogy ez igaz-e, azt nem tudom, de az biztos, hogy volt szerencsém tesztelni Urbán Balázs '83-as feketéjét, illetve az én '84-es feketémet, és ezek bőven használható képet adnak (ha nem várunk nagy csodát).
De kanyarodjunk csak vissza a tárgyhoz: adott egy - szériájához képest - erős 40-2-es 1984-ből. Ezt fogjuk összemérni egy szervizelésre nálam járt 1990-ben gyártott Cyclopal. Mindkettő csodás állapotban van, a Cyclopnak egyedül egy baja van: egy ragasztott lencsepáros között apró olajfolyás van, ami majd a bokeh-karikás tesztnél fog csak látszódni.
Ha szemből tekintek rájuk egy pillanatra, még össze is lehetne őket keverni, hiszen a belépő pupilla és körülötte a front kialakítása nagyon hasonló.
Hátulról is azonnal látható, hogy ezek az üvegek bizony egyívásúak, egy szellemi műhely és egy kultúra termékei:
A hasonlóságok azonban itt véget is érnek. Bár mindkettő ugyanolyan állványgyűrűvel rendelkezik, a Cyclop sokkal soványabb háza a rekesz hiánya miatt ilyen karcsú. Teljesen más a fókuszgyűrű helyzete és elosztása is, viszont erről a cikk végén szeretnék szólni, amikor majd a gyakorlati használhatóságról lesz szó.
[X] hirdetés
Elméletileg ha nyitva használjuk a két típust, akkor nagy különbségnek nem kellene jelentkeznie kettejük képében, hiszen ekkor kvázi blende nélkül üzemelnek. Éppen ezért a teszt során az lesz majd a logika, hogy sorozatonként 4 képet fogtok látni: az első mindig a Cyclop képe f/1.5-ön, majd a Helios 40-2 képe szintén f/1.5-ön, majd tovább a Helios f/2 és f/4 értékeken is. Utóbbi kettő azért, hogy lássátok, mennyit számít (vagy nem számít), hogy adott helyzetben lehet rekeszelni a Heliost (a Cyclopot pedig nem). A teljes képmezős képek tömörítve, a mintának kivett 1:1 felbontású kockák pedig tömörítés nélkül nyílnak majd meg, új ablakban.
A tesztek során a már említett C f/1.5 - H f/1.5 - H f/2 - H f/4 felosztáson kívül az érdekesebb részekről jön 1:1 arányú kivágás (amúgy pedig a teljes képkockákat is mutatom).
Elsőre a falamat vettem célba, kb. 1,6 méteres tárgytávval, sok szép karakteres éllel, így jól láthatóak a két üveg képességei:
Mutatom először külön az 1:1 kiemelést a képmező közepéről:
Itt pedig a képmező széléről az 1:1 kiemelés:
Pár dolgot már itt megállapíthatunk, ami végig igaz lesz: bár a széleken nincsen nagy különbség (mindkét optika teljesítménye elég gyászos), a kép közepén már az f/1.5 párosoknál teljesen világos, hogy a Heliosnak élesebb képe van. De menjünk tovább!
Íme a négyes sorozat az optika közelpontjáról:
És a kiemelések a kép közepéről:
A középső részen a Helios nyitva is jobb teljesítményt ad, rekeszelve azonban jelentősen javul a Cyclophoz képest.
Még egy sorozat kb. 1,7 méteres tárgytávolsággal:
És a kiemelések a kép közepéről:
Ezen a sorozaton nem csak az élesség eltérései látszanak, hanem az is, hogy a Helios kontrasztosabb képet is ad.
Ugyanezt lehet megfigyelni a "végtelen" tárgytávval felvett sorozatnál is:
És a kiemelések a kép közepéről:
A Helios itt is élesebb és kontrasztosabb képet ad.
Nézzük tovább, most a bokeh kérdését:
Mivel ezeket a képeket közelpontra fókuszálva vettem fel, és a Helios mechanikája egy lehellettel távolabb mozgatja a lencserendszert a szenzortól/filmtől, így ennek a változatnak kisebb a közelpontja és így nagyobbak a bokeh-karikái (ezt csak azért írom le, hogy világos legyen: a kicsivel nagyobb karikák nem a lencserendszer eltéréseiből fakadnak).
Sok különbség egyébként ebben a kérdésben nem figyelhető meg a két típus között. A Helios 40-2 f/4 környékére rekeszelve érdekes, csillag alakú bokeh-val ajándékoz meg minket a blende záródásának fura formája miatt.
Végezetül foglalkozzunk kicsit a becsillanásokkal.
Bár ebben a kérdésben az orosz üvegek legendásan rosszak, és ez bizony itt is kiütközik mind a két változatnál, a becsillanások karaktere mégis más. A Helios 40-2 ugyan jellegzetesebb formát ad, viszont a Cyclopnál a képmezőbe kerülő fényforrás sokkal nagyobb flare-t okoz és sokkal kontraszttalanabbá teszi a képet. Megint csak egy pont a Heliosnak.
Végezetül nézzük meg a vignettálás, vagyis az élsötétedés kérdését:
Túl nagy meglepetésekben nem lesz részed: mindkét típus nagyon erősen vignettál kezdő fényerőn, viszont ez a Heliosnál rekeszelve jelentősen javul. Igaz, ennek portrézás során nincsen nagy jelentősége, tájképre meg úgysem fogod ezt az aránylag gyenge rajzolatú optikát használni.
Ha végignézed a tesztképeket, akkor az alábbi megállapításokat teheted:
Azt bátran kijelenthetjük, hogy a Heliosnak jobb rajzú képe van, így fotózásra ezt ajánlom. Emellett ha tovább olvasol, két dologról lesz még szó, amik miatt fenntartom ezt a véleményemet.
Ha csak a tesztképeket nézzük, akkor nyitva édes mindegy, hogy van-e rekeszed, vagy sem, mert a Cyclop gyengébb képet ad.
A kérdést fordítsuk meg: kell-e egy portréoptikánál rekeszelni? Nos a helyzet az, hogy jelen esetben már f/2-re, de főleg f/2.8-ra vagy f/4-re rekeszelve is rengeteget javul a Helios képminősége, így igen, itt bizony nagyon fontos a blende megléte.
A presetes rendszerű blende bár nem a legszerencsésebb kialakítás (nehézkesen használható és a gyűrűje nagyobb is, mint maga a fókuszgyűrű, így sokszor véletlen beleteker az ember), de legalább van. Hálás leszel érte. (Meg szép is. Az roppant fontos.)
Oké, nem fogok kertelni, itt egy rossz és egy borzasztó fókuszmechanikával van dolgunk. Csináltam egy bontott ábrát, hogy lássátok, mekkora az eltérés a két optika felépítésében:
A bal oldalon látható a Helios 40-2 kettőbe csavarva (a komplett optikai blokk a rekeszeléssel /4-es jelöléssel/ elválik a fókuszmechanikától). Amit 3-as jelöléssel láttok, az a teljes, aránylag zárt fókuszmechanika, ami bár nem a legmodernebb (egy persely és egy helikoid alkotja), még mindig jobb lesz, mint a jobb oldali Cyclop felépítése. Egyébként ugyanez a persely+helikoid mechanika van a Helios 44, 44-2 és 44-3 változatokban is, csak piciben. A gond az vele, hogy megfelelő kenés hiányában nagyon hamar szétkopik. (A Helios 40-2 fókuszának átalakításáról és csapágyazásáról itt olvashatsz egy cikket.)
A jobb oldalon látható, kettőbe szedett Cyclop egyetlen menettel rendelkezik: az optika alsó részében (ami az M42 menetet és az állványgyűrűt is tartalmazza) kompletten elforog a felső rész (ami az optikai blokk). Ez a szinte "nyitott" menet megfelelő kenés hiányában igen hajlamos a kopásra, ráadásul a végein nincsen semmilyen puha, vagy oldalirányú ütközés: szemből pacsizik a menet eleje és a vége is, amit fent három, a házba csavart csavar jelent, hogy ne tekeredhessen ki a felső rész használat közben. Bátran mondhatjuk, hogy ezt a kialakítást nem fotózásra és finom fókuszálásra találták ki: a végein szorul, közben pedig harcolni kell vele (hiába tisztítottam és kentem frissen a kérdéses darabot).
[X] hirdetés
Röviden és tömören tehát sokszor a 40-2-es változattal sem könnyű fókuszálni, de még mindig fényévekkel jobb, mint a Cycloppal.
Ha szeretnéd nagyban javítani a Helios 40-2-esed fókuszálási élményét, akkor ebben a cikkben olvashatsz egy egyszerű megoldásomról.
Szegény Helios 40-2 önmagában is gyakran megkapja, hogy fotózásra nem nagyon alkalmas. Ez természetesen hülyeség.
Álljon itt pár tesztkép az utóbbi évekből, mely bizonyítja, hogy ha nem is könnyű, de feltétlenül érdemes megtanulni a Heliosidomítás csínját-bínját (mindegyiket teljesen nyitott rekesszel készítettem):
További képeket ebbe a flickr-albumba tettem nektek.
Nehéz bármit is mondanom neked ezek után. Mivel ez nem egy Helios 40-2 teszt (azt ide kattintva találod), nem itt kell eldönteni, hogy ez az optika megéri-e a bőven 100.000+ forintos árát. Most arra kellene válaszolnom, hogy helyettesíthető-e a 40-2-es a Cycloppal.
Az egyszerű válasz az, hogy nem. Hiába azonos a kettejük képi világa (csavarás és téma-leválasztás), a Cyclop önmagában sokkal gyengébb képet ad, ráadásul a használhatósága is rengeteg kívánni valót hagy maga után a rekesz teljes hiánya és a fókuszmechanikának nehezen nevezhető kialakítás miatt.
Ezek után szerintem senkit sem fog vígasztalni, hogy a Cyclopok "csak" 60-80.000 forintos átlagáron, vagyis a 40-es Heliosok kb. feléért szoktak elkelni.
Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. Az egyszeri támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni, vagy lehetsz folyamatos támogató is:
Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György, Bakos Béla, Mészáros Tamás, Kiss Péter Kálmán, Markus Holopainen, Szommer Tomi, Juhász George
Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.
Az anyag előzetes áttekintését és meglátásait köszönöm Urbán Balázsnak. A folyamatos és mindig érdekes szakmai eszmecseréket, javításokkal kapcsolatos tippeket és ötleteket köszönöm Pap Gyulának. Szintén hálával tartozom a bizalmatokért, hiszen számtalan alkalommal adtátok nekem féltve őrzött vintage optikáitokat, hogy tisztítsam vagy javítsam őket. Részemről az öröm, ha segíthetek nektek. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.
A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.
Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.
A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...
hispan's photoblog C 2011-2025 (eredeti megjelenés: 2018. március 16., utolsó módosítás: 2021. január 10.)