Ahhoz képest, hogy a világ vetítőoptika-tortájából mekkora szeletet szakít ki a magyar vonatkozású felhozatal, aránytalanul sokat láthatsz belőle a blogon. Ez ugyanis szám szerint a negyedik MOM Budapest témájú cikk, így álszakmai szénlapátolásom hevesen fűti a nemzettudat izzó kazánját. Szívesen.

Nem csak egyszerű adaptálásról lesz szó, azaz nem csupán annyi történik, hogy fotózásra alkalmassá varázsolunk egy régi vetítőgép-optikát, hanem igazán egyedi házat is kap majd. A 2.1/120-as Kipronar képzőművészeti lánchegységek csúcsait támadó kivitele után ismét egy steampunk stílusú housing következik.

Ha a korábbi anyagokban nem olvastál még a Magyar Optikai Művekről, ebben a blokkban van lehetőséged rá.

Művelem magamat MOM ügyileg!

A céget Süss Nándor alapította 1876-ban, és története során számtalan névváltozáson ment át. Az állam által felkarolt szervezet volt Állami Finommechanikai Tanműhely (1886), később pedig Süss Nándor-féle Precisio Mechanikai Intézet. A Csörsz utcában található, a cég történetét meghatározó területre 1905-ben költözött át a komplexum a Mozsár utcából. Feladata a tudományos élet és a kutatók ellátása volt igen precíz műszerekkel. Mivel a XX. századi fizika nagyjából arról szólt, hogy az egyre pontosabb elméleteket egyre agyafúrtabb kísérletekkel lehetett csak ellenőrizni, nagy szükség volt a hazai finommechanikai iparra.

Kevesen tudják, de az 1918-ban részvénytársasággá alakuló cég csak ekkoriban kezdte meg a saját üveglencsék gyártását (korábban azt német földről importálták). 1930-tól a cég fele-fele arányban a Zeiss és a honvédelmi tárca tulajdonába került. Ma is ismert nevét, a Magyar Optikai Műveket 1939-től vette fel, mivel ekkor már az optikai termékek voltak a meghatározók a vállalat profiljában.

Ha bárkinek lenne kétsége arról, hogy a háborúnál semmi sem pörgeti jobban a gazdaságot, akkor tanulságos adalék, hogy a világszínvonalú lencsegyártás ellenére a második világháború előtt a légvédelmi gránátokba készített késleltetős gyújtók értékesítéséből szerezte a MOM a legnagyobb profitját (német licensz, német vásárló, de volt szállítás Angliának is).

A világháborút viszonylagos sértetlenségben túlélő gyár a szocializmusban a tervgazdálkodás részeként, komoly megkötésekkel működött tovább, ennek ellenére is világszínvonalú termékekkel és ötletekkel. Ekkor vették át a Gamma Optikai Művek termelését is, és nekünk, fotósoknak innentől különösen érdekes a cég sztorija, mert megkezdődött a kisfilmes fényképezők gyártása. A Momikon sorozatból 1956-ig 3470 darabot készítettek, majd utána jött a Mometta sorozat harmincezernél is több legyártott példánnyal. Az 1966-ig gyártott Fotoboxból is rengeteg készült. Szomorú, hogy a keletnémet és orosz gyártók javára ezt az iparágat 1966-ban központi utasításra leállították.

A teret hódító digitális érával a cég az 1980-as években annak ellenére sem tudta már felvenni a lépést, hogy korábban bekapcsolódtak a számítógépes iparba és az adathordozók gyártásába. A rendszerváltás környékén a privatizációs fazékból a vállalatot több kisebb rt és kft formájában merték ki a jó helyen jókor levők tányérjaira. A cég hivatalosan 1996-ban szűnt meg, eladósodva, jogutód nélkül.

Egyik utolsó és legszomorúbb mozzanata volt, amikor 1996-ban a maradék gyárépületeket is lebontották a Csörsz utcában. A helyiek körében azóta is fogalom a "MOM", no nem a pláza miatt, hanem mert az azonos néven ma is üzemelő kulturális központban korosztályom számtalan tagja lépett fel a környékről mindenféle általános iskolás néptánci és egyéb műsorok keretében. Itt vesztettem el az egyik kedvenc matchboxomat, itt harapta meg az egyik osztálytársam orrát egy kutya, plusz kevesen tudják, de innen pár méterre még egy alig felfedezhető izraelita temető is megbújik.

De mik a történeti előzmények a Magyar Optikai Művek gyakran sepert, dolgos gyárudvaráról? Érkezett már a blogra a Csörsz utcából 1.7/35-ös apró vetítőoptika, illetve két ötvenes, egy 1.5/50-es Kinga és egy 1.8/50-es swirly bokeh csoda, utóbbi minden más általam ismert képletnél erősebben tekeri a hátteret APS-C érzékelőméreten. Ezt azért teheti meg, mert a valódi célrendszere a 16mm-es film volt, tehát jóval apróbb képkör, mint akár a crop-szenzor vagy a fullframe. Így a kis szenzor nem vág le érdekes részeket a képkör széléről (arrafelé erősödik a csavarás), mert az eleve nagyon pici.

Technikai rögvalóság és adaptálási kalauz

A kis képkör mai alanyunkra is igaz (szintén 16mm-es filmhez tervezték). A szerényen csak MOM Budapest 80mm 1.7 gravírozással érkező vetítőoptika első pillantásra és próbára úgy tűnhet, hogy szintén csak APS-C képkörrel bír. Az olyan gyakorlott vetítőzőt azonban, mint amilyen te is vagy, ez nem tévesztheti meg! Tubusának átalakításával alkalmassá tesszük akár GFX érzékelőméretre is. A Harry Potter fanok szeme hiába csillant most fel: varázslat nem lesz, csak egy érdekes trükköt mutatok nemsokára.

A mindössze négy lencsét három tagban tartalmazó optikai képlet egy igen karcsú és kicsi fém tokozásban várta a szebb időket. Később még említést teszek róla, de sajnos sem a bevonatok, sem maga az üveg nem volt tip-top állapotban, azonban egy ilyen ritka objektívet akkor is adaptál az ember, ha nem tökéletes az állapota. Ez egyszerűen erkölcsi kötelesség!

Összesen három éve van tudomásom a típusról, viszont létező példányt még soha nem is láttam. Volt egyszer egy árverés a Soosnál, ahol elkelt egy viharvert példány, viszont ezen kívül még fotó sem nagyon volt róla sehol a neten. Egy lelkes olvasónál aztán felbukkant egy, megalkudtunk rá, és nagy elánnal álltam neki a méregetésnek.

Három dolgot kell tudni egy vetítőobjektív adaptálása előtt:

• Mi a vetített kép távolsága végtelen esetén? Ez határozza majd meg, hogy mennyi hely lehet a szenzor és az optika között, azaz hogy milyen rendszerekre (MILC, DSLR, stb.) lehet adaptálni, illetve milyen csatlakozással érdemes.
• Mekkora az eredeti tubus átmérője? Ez határozza majd meg, hogy milyen befogadó képességű fókuszhelicoidra és egyéb alkatrészekre lesz szükség ahhoz, hogy végtelentől valamilyen elfogadható közelpontig tartó manuális fókuszutat kapjunk.
• Mekkora a vetített képkör? Azaz milyen gépekre van értelme feltenni egyáltalán? Persze a kis képkör nagy szenzoron akár előny is, lehet, lásd korábban az Erős Pistás Pöcsi esetét.

Nézzük meg először az első és az utolsó kérdést, ha már említettem őket. Ezeket a "falhoz tartós" teszttel lehet megvizsgálni: az optikát hátuljával a fal vagy tenyered felé közelítesz, és megnézed, milyen távolságban ad éles képet a végtelenben lévő (itt jellemzően 10-20 méternél is távolabbi) tárgyakról, illetve mekkora képkört vetít.

A vetített kép távolsága kb. 45mm, így az M42 csatlakozás mellett döntöttem, mert ez elég univerzális, valamint a kb. 40mm-es belső körátmérőjén kényelmesen átfér majd az optika eredeti tubusának karcsú hátulja.

A vetített képkör elsőre kicsinek, APS-C méretnél nem nagyobbnak tűnt, ez azonban csalóka, mert a leghátsó lencsetag nagyon mélyen ül a házban. Gyanítottam, hogy itt már maga a hátsó csőszakasz árnyékolja be a képkört, ezért az eredeti házazás végéből szétszerelés után levágtam kb. 2 centit. Az első lencseblokk egyébként elölről, a hátsó pedig hátulról viszonylag könnyen kibontható.

A vágás után elvesztettem az eredeti leszorító gyűrű menetét, ezért a leszorító elemnek oldalról fúrtam három kis lyukat, és azokat ettől kezdve három csavar tartja a helyén, a hátsó lencseblokkal egyetemben. Megérte az átalakítás? Igen! Láss csodát: az eredeti képkörnél jóval nagyobb bukkant elő: akkora, hogy az még a GFX-et is lefedi. Erre jellemzően egyébként akkor számíthatsz, ha az objektíved gyújtótávolsága 50-60mm felett van (minél hosszabb, annál nagyobb szokott lenni a tényleges képkör, de ez a konkrét optikai képlettől is függ).

A második kérdésre (tubusátmérő?) adandó válasz már a konkrét építéshez kapcsolódik, amit mutatok képen:

A "minimális" csomaghoz, azaz egy működő optika megépítéséhez szükséged lesz:

• egy darab M42-M42 36-90mm helikoidra🛒
• egy darab 42-52mm step-up ringre 🛒
• egy darab 52mm-es hosszú fém fényellenzőre 🛒
• egy darab 58-62mm step-up ringre 🛒
• egy darab 62mm-es spéci fém fényellenzőre 🛒

Az összeállítás igen egyszerű: az M42-es helikoidba, ami a fókuszmechanikánk lesz, belecsavarod a 42mm-52mm step-up gyűrűt, utóbbiba beletekered az 52mm fém fényellenzőt, abba pedig az 58mm-62mm step-up karikát. Az utolsó, felső step-upba csavarozással és/vagy epoxyval rögzíted a vetítőoptika fém házát. Ezzel gyakorlatilag van is egy működő optikád, amit - ha pontosan mértél mindent - tudsz használni végtelentől közelpontig bárminek a lefotózására.

A "fullos" csomaghoz én további fényellenzőket csavartam egymásba emelkedő sorrendben. Ezek úgynevezett dizájnos kialakításúak. Dizájn forever. És ha már dizájn: tetszik nekem ez a steampunk csiricsáré dolog, ezért ez is ilyen lett.

A festés itt nem csak a szokásos bronz-réz rétegekkel és azok visszakoptatásával történt, hanem egy réteg rosegoldot is csempésztem a szendvicsbe, ezért az optika színe kicsit más lett, mint a Kipronaré.

Az eredeti optika súlya igen kicsit, és a házazása sem sokat dobott rajta (az egész együtt mindössze 400 g), ezért a konstrukció "tövében" levő fókuszmechanika sem okoz súlyelosztási gondolat vagy orrnehéz érzetet.

A négy egymásba csavart fényellenző persze gyakorlati célt is szolgál: a tesztnél majd látod, hogy az optika egyébként is érzékeny a becsillanó fényekre, ezért a házazásban mélyre kerülő belépő lencsetag majd meghálálja a dolgot.

A végső szerkezet kis méretű és igen könnyű. A spéci ellenzők rendszere nagyon egyedi megjelenést ad neki. Mondhatjuk: feltűnő!

A csatlakozás standard M42, azaz bármilyen M42 adapterrel működik, azonban a hátsó tag tokozása némiképpen hátranyúlik az M42 csavarmenet hátsó vonalán, így fullframe DSLR gépeken a tükörütközés veszélye fennáll. Na de ki használ ma már olyat?

Szépen mutatnak egymás mellett az 1.8/50-es kistesóval. Utóbbit a bázistávja miatt "csak" Leica M bajonettel tudtam megépíteni, így az csak MILC gépeken működik.

Mehetünk a tereptesztre?

Feltűnősködés és fotózás

A képeket minden esetben egy Fujifilm GFX 50S II vázon készítettem, crop pedig nincsen, vagy csak minimális mértékben van rajtuk. Főleg a színekkel játszottam, az optika képi karakteréhez nem nyúltam sehol. GFX szenzoron egy kb. 64mm f/1.5 fullframe optika képi világát adja vissza a MOM vetítő.

Említettem fentebb, hogy sajnos az optikai elemek állapota nem tökéletes mikrokarcok és bevonati hibák is vannak rajtuk szép számmal. Mindez valószínűleg nem segít az optikai teljesítmény javításában, de minket nem is akadályozhat semmiben!

Közepesen értelmetlen kérdés a nettó képminőségről diskurzust folytatni olyan szituációban, amikor egy kb 10*7mm-es képkockára tervezett optikát 44x33mm-es szenzoron használunk. Ami általában elmondható a hasonló rendszerű vetítőkről: ellenfényben kontrasztot veszítenek, a sarkok felé szétesik MINDEN, a képsík görbült, a szélek sötétednek és brutális a kromatikus aberráció. Azt hiszem, talán egyetlen leképezési hibát sem hagytam ki. De kit érdekel?

Ami a lényeg: az optika képe elbűvölő! A háttércsavarás nagyon erős, a gyújtótávolság ideális portréhoz, az élesség pedig középen éppen annyira van meg, amennyire kell. Ehhez számold hozzá, hogy ezek 50mp-es szenzoron készültek, az üvegek állapota pedig távolról sem ideális.

Mint a legtöbb ilyen karakterisztikával rendelkező vetítő esetében, úgy itt is igaz, hogy a képességei miatt a középre komponálás erősen ajánlott!

Ahhoz képest, hogy az eredeti feladata szerint 16mm-es filmmel dolgozik, szerintem rekorder abban, hogy milyen nagy a valódi képkör. Hogy ezt szemléltessem, íme a cikk eleji ábra újra, fotókra vetítve:

Ha ügyesen komponálunk és nem kap teli szembefény az obi, akkor csodásan teszi a dolgát.

Ahogy az lenni szokott, a feladatra teljesen alkalmatlan optikával is elindul néha az ember, és csinál például turistafotókat a várból. Erre inkább vigyetek egy saroktól sarokig éles objektívet, de a nyilvánvaló széli hibáktól eltekintve megvan ezeknek is a maga hangulata (ez a sorozat A7II-vel készült, tehát fullframe képkockákat látsz).

Persze az efféle "szélmaszatolás" utómunkával is elérhető (például NIK Analog Exef-ben a Bokeh és a Zoom & Rotate Blur részben), azonban ha nem akarsz egy fél életet képek szerkesztésével tölteni, kiváló eszköz egy eleve "dreamy" vetítőoptika, ami üzembiztosan hozza az álomszerű hatásokat.

Summa summarum

Ez az a vetítőoptika, amit ritkasága miatt akkor sem hagysz ott a bolhapiacon, ha 500 forintnál többet kérnek érte. Az ára persze belőhetetlen, az adaptálása azonban - csak az alkatrészeket nézve - kb. 20-30.000 forintból megvan, és nem igényel komolyabb fémmunkát.

Ha lapul a fiókodban bármilyen érdekes MOM optika, ne habozz, és támadj meg vele a szerelőműhelyben.

Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége.

A fény és a MOM legyen veletek!