Volt egyszer a Canonnak egy legendás csúcskompaktja, az AF35ML, amin csücsült egy nagyon érdekes objektív, a 40mm f/1.9. Bár szerepel rajta egy piros karika, azért ez nem az L-es kategória, viszont egyszerűen és gyorsan építhetünk belőle egy apró pancake objektívet Leica M bajonettel, bármilyen mirrorlessre. Így fog kinézni a végeredmény:

A dolognak lesznek jó és rossz oldalai. A jó oldalon van az, hogy az optikánk megépítése egyszerű, gyors és olcsó, és cserébe kapni fogunk egy kis közelpontú, fényerős, ám méretét tekintve igencsak lapos objektívet, kvázi palacsintát. Ezt aztán különösebb lelkifurdalás nélkül vihetjük streetelni meg nyaralni, és miközben szuper képeket készíthetünk vele, nem kell aggódnunk miatta.

A rossz oldal az lesz, hogy az AF35ML felépítéséből adódóan nincsen külön rekeszünk (az eredeti kamerában a rekesz és a zár lamellái egy és ugyanaz, és azok nyitásának mértékével és hosszával szabályozta a gép a rekeszértéket és a záridőt; a maga nemében zseniális megoldás, ám megvan az a hátránya, hogy az adaptált optikánkban nem lesz rekesz), így a képminőség a széleken erősen kompromisszumos lesz. Szóltam előre.

Ha sietsz, és videóban néznéd meg az összeállítás lépéseit, pattanj erre a tiktok videóra:

@hispansphotoblog palacsinta optika házilag #hispansphotoblog #canon #photography #magyartiktok ♬ original sound - hispan

Mivel az AF35ML egy piszok jó kis filmes kompakt, manapság sem olcsóak a működő darabok. Cirka nettó 100 dollártól indul a történet, vagyis egy játszós projekthez nem biztos, hogy ez a legjobb. Én is kb. 2 éve vártam egy olyan hibás darabra, amit emberi áron odaadtak. Végül persze az eBay kitartó görgetése és a türelem mindig meghozza a gyümölcsét, így meg is érkezett hozzám az Óperencián túlról a kérdéses darab, ami elektronikailag már kukás volt:

Objektívjének adaptálása csak elsőre tűnik problémásnak, mégpedig az AF miatt: ezen a kamerán egyáltalán nincsen manuális fókusz, így az a megoldás biztosan nem működik majd, hogy a gyári "fókuszmechanikát" használjuk fel.

Első nekifutásra az sem világos, hogy az autofókusz IF (internal focus - egy vagy több szabadon mozgó tag a lencserendszeren belül) vagy hagyományos rendszerű (az egész optikai blokk mozog előre-hátra a képsíkhoz képest). Ez egyelőre legyen izgalom tárgya.

Azzal kezdjük az adaptálást, hogy az optikai blokkot ki kell szabadítani a gépből. Ehhez bontsd le a masina külsejét (számtalan csavar lesz majd útban, kellemes csavarhúzást).

Kozmetikai okokból legyél olyan jó, és a front takaró blokkot valahogy egyben szedd le (letörés helyett). Ez főleg azért lenne fontos, mert ez az elem tartja az objektív front takaróját, ami szép is, meg fogadja a 49mm-es kupakokat vagy szűrőket, szóval kelleni fog.

Ha lejött a front takaró, akkor arról külön le tudod pattintani az említett nameplate darabot:

Ennek a hátulján lesznek kapaszkodó pöckök, amik nekünk már nem kellenek. Szorgalmasan csiszold le őket, ilyenről ilyenre:

Ha kész, tedd félre. Nagyszerű, a szépészeti szekció kiteljesedéséért máris megtettél mindent. Vissza a képalkotáshoz. A vázat addig bontod, amíg a fókusz-rekesz-zár-optikai blokk így egyben el nem válik a többitől:

Ennek a hátulján van a már említett rekesz+zár blokk, amire nem lesz szükségünk. Operáld le bátran!

Közeledünk! Most már csak annyi a feladat, hogy a maradékból a pici optikai blokkot bontsd ki. Itt már elárulom: szerencsére nincsen IF, egyben van az egész, mindössze egy kiálló műanyag darabot kell levágnod az optikai blokk házáról:

A blokk annyira apró, hogy itt van mellette egy százas, és szinte össze lehet őket téveszteni:

Összesen 5 lencsét tartalmaz 5 független tagban. A hátsó két lencsét egy-egy gyűrű fogja a házban, az első három pedig egymást nyomja a helyére. Az optikai blokk elején a gyűrű lepattintható, így jön ki a front után a következő 2 lencsetag. Ha kell, tisztítsd ki az optikát. A lepattintott gyűrűt ne tedd vissza, kellen fog.

Jöhet a Leica M bajonett és a fókuszáláshoz szükséges helikoid. A bajonett egy Leica M - M39 adapter lesz, a helikoid pedig egy M39-M42 12-19mm kivitel (időt spórolok neked: ez a legkisebb megoldás, amivel adaptálni lehet az optikát Leica M bajonettre). Az adaptert csavard fel a helikoidra, ezzel más dolog nem is lesz.

Az optikai blokkot (és az eredeti nameplatet) össze kell valahogy kapcsolni a helikoiddal, ehhez pedig mindössze egy utángyártott műanyag M42 vázsapkát kell vételezed.

A sapka tetejét csiszold el, a közepére pedig egy akkora lyukat vágj, amekkora az optikai blokk front gyűrűjének átmérője (ez az, amit leszedtél korábban és nem tetted vissza az optikai blokkra).

A kivágott kupakba ragaszd bele epoxival az optikai blokk tartógyűrűjét. A képsík beállítása itt fontos: legyenek tökéletes párhuzamban.

A kész alkatrészünk elejére ragaszd fel a korábban félretett eredeti nameplatet, majd ha minden megszáradt, akkor az eredeti tartógyűrűbe visszapattinthatod az optikai blokkot. Belülről érdemes matt fekete festéssel átmenni az alkatrészeken, hogy a fényzárás és a tükröződések problémáját is megoldd.

A nagy finálé nem más, mint hogy a kész blokkot beletekered az M42 menetével a helikoid felső, M42-es végébe. Ha pontosan dolgoztál, akkor ez az összeállítás kiadja a végtelent. Ha túlmegy rajta, akkor a blokkunk és a helikoid, illetve a helikoid és a Leica M adapter közé is tudsz alátéteket tenni, így pontosan beállítható a végtelen pozíciója a helikoid végpontjához.

A kész optika kicsi, könnyű, strapabíró és még jól is néz ki.

De mihez lehet vele kezdeni? Hozok pár tesztképet. Ezek mindegyike fullframe 40mm f/1.9, belenyúlás csak a színekbe van. (GFX 50S II vázon készültek, 35mm crop módban.)

Az első és nyilvánvaló dolog, amin essünk túl: a sarkok sötétek és nem a legjobb a rajzolatuk: valószínűleg az AF35ML váz is csak akkor használta az optikát maximális rekesznyíláson, ha nem volt elég fény, viszont mivel az adaptált optikát rekeszelni nem lehet, így nekünk ilyen módon nincs lehetőségünk a szélek rajzának javítására.

Mondjuk úgy, hogy ez "olyan nagyon turista retró feeling", ha mindenképpen végtelenben akarod használni tájképezésre. Vagy ahogy manapság divatos: Lomo életérzés.

Van viszont egy csomó helyzet, amikor a sarkok rajzolata nem fontos. Ilyen a portré is. Portré! Több lelkesedéssel: portréééé! Szóval, itt az 1.9/40 meglepően jó képi világot ad nekünk, és ez máris újra feljogosítja az "olcsó utazó optika, amivel az őrületbe kergetheted a párodat a Naplás tónál" kategóriában a dobogós helyezésre:

A rajz középen nagyon szép, kontrasztos a kép, plusz igen kicsi közelpontot kapsz (kb. 20-25cm), szóval a távmérős jellegű optikák problematikus 1 méteres legkisebb fókusztávja itt nem fog téged limitálni semmiben.

Még pár kép a naplementés Kossuth térről:

Illetve pár csoda a Naplás-tó környékéről:

Ha APS-C-re teszed az objektívet, akkor kapsz egy kb. 60mm f/2.5 fullframe ekvivalens objektívet, ahol élvezheted a képminőség javát adó képközepet. Ez is egy megfontolandó opció, mert a kisebb MILC-ekkel ez igazi utazó vagy street optika lehet.

Ha kérdésed maradt, szereléssel, javítással kapcsolatban keress a nap 24 órájában a műhelyben.

A fény és a Canon legyen veletek!