hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Zeiss
Sonnar
3.5/135 Zebra


Prémium portréoptika aprópénzért

A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél.

Kedves történettel kezdődik ez a szerelmem is: a teszthez használt Zebra 135mm-est javításokért cserébe kaptam, mint hibás darabot. A fókusza meg sem mozdult, kopott volt kívülről, a frontlencse belsején pedig opálos lerakódás volt, vagyis 99%-ra mondtam volna, hogy kuka. Emellett a nameplate-et sem tudtam sehogyan sem kicsavarni, így szét sem tudtam szedni. Olyan ez, mint mikor gimi elején melléd ültetik az osztály legcsúnyácskább lányát, akinek már az évnyitón sem akartad megfogni a kezét. De mégis ott van...

Feltettem a polcra, és több mint egy évig várta jobb sorsát, amikor is egy álmatlan éjszakán nekiültem és ami addig többszöri próbálkozásra sem jött szét, az most simán megadta magát. De ami ennél is jobb: az üvegeket kristály tisztára tudtam pucolni, a fókuszt pedig szintén gyári állapotra sikerült megkenni. A rekeszlamellák és a hozzá kapcsolódó mechanika is makulátlanok lettek, így már csak arra várt, hogy szerephez jusson. Mint amikor a gimi utolsó évének elején egyszer csak észreveszed azt a lányt, aki előtte 3 évig csupán a padtársad volt...

Akkor érkezett el az ő ideje, amikor a Porst 135-öshoz kerestem egy összehasonlítási alapot. Mivel nem volt itthon semmi más 135-ös, feltettem a kis Zebrát. Először azt hittem, hogy vacak a rekesz és f/8 környékén állhat, olyan éles és kontrasztos képet produkált. De hamar kiderült, hogy a hiba az én fejemben van, ugyanis a Zeiss valóban már 3.5-ön olyan rajzolattal bírt, ami ritkán jön szembe az emberrel. Kicsit lentebb az optikai teljesítmény taglalásánál mutatom majd. Szóval a Porst lett hirtelen a szőke bombázó, akivel addig minden fiú járni akart, de a ballagásra már tudtad, hogy neked a Zeiss vörös fürtjei jelentik majd a boldogság életre szóló szigetét...


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

És onnantól mindent megtettél, hogy vele tanulhass az érettségire, aztán... az egyetemi felvételi után a vörös lelépett az első crossmotoros bunkóval, és soha többé nem is volt bátorsága hozzád szólni. Kemény az élet.



Most pedig a Sonnarról…

Maga a Sonnar egy optikai konstrukció, másképpen mondva lencsék elrendezése, amit Dr. Ludwig Bertele alkotott meg 1929-ben. A Zeiss vette gyártásba, 1932-től pedig kereskedelmi forgalomba is került az első 50mm f/2 változata. Az elnevezés a német sonne, azaz nap szóból ered, és a konstrukció nagy maximális rekesznyílására utal. Hamar népszerűvé vált, mivel a korszak más optikáihoz képest sokkal nagyobb fényerőt kínált.

Az 1930-as évek másik fontos konstrukciójával, a Planarral összevetve ugyan erősebb aberrációkat mutat, másfelől viszont a több ragasztott lencsetag, így a csökkenő levegő-üveg határfelületek miatt kontrasztosabb és kevésbé hajlamos a becsillanásra.

A Sonnar csupán a lencsék elrendezését jelöli, nem egy gyújtótávot fed le. Több változatban is alkalmazták, és természetesen másolták is. Az orosz Jupiter-3, Jupiter-8, és Jupiter-9 közvetlen másolatai a Sonnar 1.5/50, 2.0/50 és 2/85 Zeiss üvegeknek.

A cikkben is szereplő 135mm-es kivitelből az idők során létezett f/3.5, f/2.8 és újabban f/2 fényerejű apo-sonnar változat is. Az alábbi ábrán a 3.5-ös pofon egyszerű, mindössze 4 lencsét 3 lencsecsoportban tartlamazó sematikus ábráját mutatom:

Az egyszerű felépítés miatt kevésbé hajlamosak a porosodásra és tisztítani is elég egyszerű őket. A hatalmas harmadik lencsetagot látva nem is csoda, hogy orrnehéz az objektív.

A legjobb dolog a régi Sonnarokban az, hogy ahhoz képest, hogy mennyibe kerülnek, hihetetlenül jó rajzolatot produkálnak. Régi Zebra vagy kicsit újabb MC verziókat 20.000 forint körüli áron tudsz szerezni, ezért már itt bátran leírom, hogy ez kötelező darab minden fotós polcán.

Apropopó MC: a cikk írása közben volt nálam javításon egy MC változat is. Ennek kialakítása kicsit más: rendes A-M kapcsoló van rajta, illetve a rekeszállásról elektromos érintkezőkön keresztül tudja informálni az arra alkalmas régi filmes Praktica vázakat. Emellett a Zebrához képest van egy egészen méretes és hasznos beépített napellenzője is.

Ha már a fényellenzésről esik szó: feltétlenül javaslok egy ilyen 49mm-es menetbe csavarható fém ellenzőt, mert ez egyrészt segít elkerülni a felesleges becsillanásokat, másrészt kiválóan védi a frontlencsét is.

A Zebra és MC változatok bevonatának színe is egyértelműen más. Részletesebb összehasonlító tesztekre sajnos nem volt időm, csak a rajzolatukat néztem össze szokásos tesztábra-alaplapom segítségével. Íme a kép közepe:

Itt pedig a képsarkok, négy rekeszértéken:

Amit leszűrhetünk: gyakorlatilag nincsen különbség a rajzukban (árban is kb. ugyanoda esnek a használt piacon). Az MC verziók mivel fiatalabbak, általában kevésbé kopott mechanikával rendelkeznek, de ettől függetlenül bármelyik is jön szembe, csapjunk le rá.

De mit is tud a tesztalany ősöreg, ütött-kopott 3.5/135 Zebra, amiért külön cikkben szerepelhet?



Képminőség, tesztképek

Egyszerűen hihetetlen, amilyen színeket már alapjáraton is ki lehet csalni ebből az optikából. Sokat segít a dolgon, hogy mindenféle trükk nélkül is nagyon kontrasztos már nyitva is, de ezen felül amit az árnyalatokkal művel, az valami csoda. Minden szín élénk és eredeti, utómunkában sokszor egyáltalán semmit nem is kell velük csinálni. Olyan nyerseket lehet produkálni a Sonnarral, hogy az szinte azonnal mehetne is publikálásra.

Ha a színekkel kezdtem, a rajzolattal kell másodjára foglalkoznom. Ez az optika bizony bitang éles, de ami a legszebb az egész történetben, hogy ezt az élességet gyakorlatilag konstans produkálja minden rekeszértéken.


[X] hirdetés

Betettem nektek három tesztkép-sort, ezeken a képmező közepéből, harmadából és széléről is láthattok kivágott, 600*600 pixeles tömörítetlen kockákat. f/3.5 - 5.6 - 8 - 11 rekeszekkel csináltam őket, és megfigyelhetiket, végig mennyire éles a rajz.

Illetve itt egy közelpontos tesztsorozat is, 3.5 - 5.6 - 8 rekeszértékekkel:

A széleken van egyedül minimális javulás, de a képközepek már nyitva is annyira élesek, hogy ott sokat nem is tud pluszban mutatni az optika a rekeszeléssel. Csodáljuk meg ezt egy galambon és egy pókhálón is!

Az élesség mellett ugyanígy folyamatos az erős és kiváló kontraszt is. Ezt akkor érzed leginkább, amikor a nyerseket betöltöd szerkesztésre, és nem nagyon kell majd a contrast csúszkával játszani.

A régi objektívek sokszor szenvednek az ellenfények rossz kezelésétől. Szerencsére a Zebra Sonnar itt sem átlagos. Kiválóan kezeli az ellenfényt, amiben persze az is segíti, hogy a maximális fényereje csak 3.5, tehát viszonylag kicsi a belépő pupilla.

A minimális kontrasztvesztés mellé selymes becsillanások társulnak csak, amik nem teszik tönkre a képet.

Ha már végigmegyünk minden képi jellemzőn, essen egy kapavágás a kromatikus aberráció földjén is. Bár a bevezetőben említettem, hogy maga a sonnar elrendezés elvileg jobban aberrál, mint a korszak más megoldásai, ennek ellenére - talán az eleve kis fényerő miatt - kromatikus aberrációval alig találkoztam. Amikor a Porstot vagy az nFD 2/135-öt teszteltem, ott mindig szembetűnő volt az aberráció mértéke és kezelni is kellett, a Sonnarnal azonban ezzel soha nem volt gondom.

Haladjunk tovább, csináltam élsötétedős tesztsort is. Rendre 3.5 - 5.6 - 8 rekeszértéket láthattok:

Feljebb nem mentem, mert onnantól konstans ugyanannyit produkál. Bár nyitva láthatóan sötétebbek a képsarkok, ez nem erős, karakteres vignettálás, inkább a képmező közepe felé is egyenletesen bekúszó árnyék. Emiatt aztán kevésbé is zavaró az utómunka során.



Usability és élmény

A Zeiss optikáknak van egy sajátos, igen magas építési minősége, ami külön örömmé teszi a használatukat. A cikkben szereplő Zebra verzió nem csak különleges és szép formájú, de teljes egészében fémből készült, így öröm vele dolgozni. Ha vele mész sétálni, egészen biztosan meg fognak majd bámulni, mert semmiképpen sem nevezhető átlagosnak az alakja.

Külön ki kell emelni, hogy bizonyos 135mm-es optikák idegesítő, 1.5m feletti közelpontjához képest a Sonnar a nagyon hosszú helikoid-útja miatt még 1m tárgytávon is élesre állítható. Jár a pluszpont.

Őszintén hiszem, hogy minden objektív mást vált ki a modellből, ha szembenéz vele. Itt volt például a Porst 1.8/135 a maga hatalmas és gonosz sárga szemével, amiben azt lehetett látni, hogy “hú, ez most komoly dolog, itt teljesíteni kell, megjött a főnök”. Az nFD 2/135 kellemes és bizalmat árasztó, mély kék tekintetét látva ezzel szemben azt gondolják, “ez igen, ő a férfi, akiben bízni lehet, benne van a hűs óceán meg minden, szóval elengedhetem magamat”. Szerintem a Sonnar 3.5/135 krémesen lila, szűk, de éles és pajkos frontján merengve valami olyanra lehet gondolni, hogy “cseles kis csábító ez, megnevettet, igazán meghívhatna még egy bambira…”. Ilyen ez a szakma és ilyenek az igazi 135-ösök.

A rekesz a régi zebra verziókon még nem rendelkezik A-M kapcsolóval, ezért feltétlenül beugrasztó-kávás konvertert javaslok. Bár van az optika szélén egy apró kar, amivel a beugrasztó pöcök nélkül is be lehet húzni a blendéket a beállított értékre, ez fotózás közben nem kényelmes és nem is életszerű.

A precízen működő beugrasztó pöcöknek hála simán működik az optika olyan vázakon is, amik kezelik a beugró blendét, vagyis nyitott rekesszel, kényelmesen, sok fény mellett lehet komponálni. Ehhez javasolt megházasodni, hiszen csak révbe érbe lehet igazán jól kompon-ál(l)ni.

!

A rekeszvezérlés egyébként könnyen declickelhető, ezt csak a videósok kedvéért említem meg.

A viszonylag kis fényerő előnye a konstrukcióra nézve, hogy a 3.5/135 Sonnar mindössze 435 gramm, ami azt jelenti, hogy igen könnyű: sokszor könnyebb, mint a váz, amire tesszük. Ez hosszú munka vagy egy-egy séta során bizony nagyon jól tud jönni.

A cikk írása idején javításon volt nálam egy másik Zebra Sonnar, így általánosítani tudok picit egy “típushiba” tekintetében.

A hosszú fókuszút miatt a blendéket közvetlenül állító kis kar egy hosszabb sínben kapcsolódik a gyűrű rekeszmechanikájához. Ez a vége, vagyis a közelpont felé közeledve sokszor kicsit vetemedik, szorulhat, minimálisan el is forgathatja a rekeszgyűrűt és a lamellákat. Nem zavaró, csak tudjunk róla.



Az egyetlen hiányosság: a fényerő

Tetszik vagy sem, de mindennek van achilles-sarka. A Sonnar esetében ez a kevés bejutó fény. No nem a háttérmosással van a baj: a bokeh lenyűgöző, ehhez pedig hozzájárul az is, hogy kistelés gyutávról van szó, tehát a krémes háttér eleve könnyen előcsalható.

A probléma az, hogy amint fogy a környezeti fény, súlyos ISO-árat kezdünk fizetni az elég harmatos 3.5-ös induló rekeszért.

Ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy a reciprokos szabály szerint (szenzorstabi nélkül) legalább 1/120 vagy afeletti záridőre lenne szükség a bemozdulásmentes kitartáshoz, akkor bátran kijelenthetjük, hogy éjszakai fotózásra nem ezt az optikát fogod magaddal vinni.

Más hátrányáról aligha számolhatok be. Éljen.



Még egy csokor teszkép

Nagy öröm a Sonnarral alkotni, mert tényleg csodálatos képe van. Ha megtalálod hozzá a tökéletes körülményeket is, akkor el sem fogod hinni, amit a memóriakártyádra vagy a filmtekercsedre varázsol.



Zárszó

Azt a kérdést már fel sem teszem, hogy kell-e neked egy Zebra vagy MC verziós 135mm-es Sonnar, hiszen ennyi pénzért ilyen képminőség egyszerűen kötelező:



Zebra Sonnarok
az eBayen
MC Sonnarok
az eBayen


Az eBay tele van velük, meg sokszor itthon is lehet kapni szebb darabokat. Ha szembejön veled egy, ne legyél rest, vallj neki szerelmet azonnal és vedd is el feleségül. Az élethez bátorság kell, meg egy Sonnar!

Azt, hogy tényleg a Sonnar-e a legeslegjobb 3.5/135mm-es optika, ide kattintva egy másik cikkben derítheted ki.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


9 Pentax optika, amitől dobsz egy hátast

DKL kisokos és Schneider-Kreuznach Retina-Tele-Xenar 4/135mm teszt

Mítoszdöntögető 3.5/135mm-es teszt

A manuál jelene: Irix 45mm f/1.4 teszt

Egy jó orosz objektív: Zenitar-M 50mm f/1.7 teszt

Szupergyors középformátumú objektív házilag, fillérekből (Pentatar 1.8/120 P6)

Nyári kalandok a világ legkisebb tükörreflexes rendszerével: Pentax 110 teszt (digi/film)

Best buy? Tokina AT-X SD 80-200mm f/2.8 teszt

(Majdnem) rekorder: Soligor 135mm f/1.5 teszt

Az orosz portrészörnyeteg: Helios 40-2 1.5/85

101 tesztkép (és vélemény): Konica Hexanon 1.8/40

Tamron SP 180mm f/2.5 IF: legenda gyorsteszten

Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Hispan 10 kedvenc objektívje

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Cyclop vs. Helios 40-2

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Takumar, de melyik?

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt



Vannak még itt további érdekességek is:


Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A cikk előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Benedek Lampertnek. A borítókép elkészítésében nyújtott segítséget köszönöm Fűzik Mirának. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2021 (eredeti megjelenés: 2018. június 2., utolsó módosítás: 2021. január 23.)