hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Robbantott ábra kisokos

Hogyan készíthetsz egyszerűen és gyorsan látványos robbantott ábrákat?

A robbantott ábrákban az a jó, hogy nagyon bonyolult szerkezeteket is igen látványosan tudsz velük egyszerűen megmutatni. A blogon is sokszor találkozhatsz ilyen képekkel, és többen írtatok nekem, hogy avassalak be titeket az elkészítési folyamatba. Ez következik most.

Gyerekkoromban mindig elbűvöltek az összetett technikai szerkezetek. Piros betűs ünnep volt a lomtalanítás, amikor apuval elindultunk, és kidobott hifiket, kazettás magnókat és hasonlókat kerestünk, amiket csak a kihívás kedvéért megjavíthattunk (vagy alkatrésznek használhattuk őket). Így szereztem az első két kazettás hifitornyomat, amivel a kipofozása után már tudtam dalokat másolni (ekképpen terjedhettek az Eminem és Britney Spears válogatások az osztályban).

Lenyűgözött ezeknek a mechanikus szerkezeteknek az összetettsége, a rengeteg apró darab pontos tánca, ami a kezelőszervek utasításait bonyolult feladatokká fordította át. Akkor még nem volt megoldásom arra, hogy mindezt látványosan bemutassam. Ez a vágyam mély álomba merült egészen pár évvel ezelőttig, amikor megláttam a neten egy igen látványos robbantott ábrát egy fényképezőről. Az egész nem állt másból, mint a darabjaiból, amiket kipakoltak. Az eredeti ötletet azzal spékeltem meg, hogy nagyság szerint rendeztem egy Zenit 12XP részeit, így készült el ez a kép (sok apró technikai hibával, például nem figyeltem sem az árnyékokra, sem a hófehér háttérre):

Ebben az időben már szereltem objektíveket, és újra feltámadt bennem az igény, hogy ne egyszerűen csak kipakolt részegységeket fotózzak egymás mellett, hanem ezeket térben helyezzem el. A dolog végül egyszerűbbnek bizonyult, mint amilyennek gondoltam.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Az első ilyen ábrám egy teljes generálon átesett Super-Takumar 1.4/50-es optika volt, amit a karácsonyi ünnepek alatt örökítettem meg. Lázasan kellett otthon maradnom, így a szokásos ünnepi bokeh-vadászat helyett a szobában találtam ki magamnak ezt a hasznos elfoglaltságot:

Az hamar kiderült, hogy mik a dolog alapszabályai, ahogyan az is, hogy a legfontosabb dolog, ami ehhez kell, az az idő és a türelem. Ez az oka annak, hogy ritkán állok neki robbantott ábráknak: nagyon szöszölős a folyamat.

Készítettem azóta hasonló képet például egy G-Master 1.4/85-ös hibás fókuszblokkjáról. Ez azért volt tanulságos, mert rámutatott, mennyivel több alkatrészből állnak az új objektívek és mennyivel bonyolultabbak, mint vintage testvéreik.

A mai cikkben szereplő "példafeladat" egy Pentacon 2.8/135-ös lesz, erről is teljes bontást csináltam, azaz minden egyes darabját szétszedtem.

Jellemző, hogy itt az egész optika "mindössze" 66 alkatrészből áll, míg az előbb említett csúcsmodern Sony optikának csak a fókuszblokkja volt 105 darabos kirakós. De ennyit az elméletről, jöjjön a kivitelezés!



Pár fontos dolog, mielőtt belevágunk

Van néhány olyan dolog, ami nagy mértékben megkönnyítheti majd a munkádat, ha robbantott ábrák készítésére adod a fejedet.

Az első és legfontosabb, hogy sokkal gyorsabban fogsz tudni haladni, ha ismered annak a valaminek a felépítését, amivel éppen dolgozol. Ez a befotózás során a képek logikus sorrendjénél, az utómunka során pedig a rétegek elhelyezésénél lesz fontos. Ha a kérdéses szerkezet felépítése előtted sem tiszta, akkor sokkal nagyobb szenvedés lesz hiteles ábrát készíteni róla.

Fotózás előtt mindig válaszd ki a legnagyobb kiterjedésű alkatrészt, és úgy válaszd meg a fényképező-tárgy távolságot, hogy ez a legnagyobb darab kitöltse a képmezőt.

Az egyes darabok befotózásához a szokásos tárgyfotós igazságokat érdemes használni: legyen a tárgy egyenletesen, minden oldalról megvilágítva, homogén háttér előtt (a háttérről később még lesz szó).



A fotózás folyamata

Mint az már kiderülhetett számodra, minden egyes alkatrészről egy-egy külön felvételt kell készítened (így nem arról van szó, hogy damillal vagy más láthatatlan eszközzel ténylegesen elhelyezed egymáshoz képest a darabokat).

Első lépésben tedd stabil állványra a fényképezőgépedet és állítsd be azt úgy, hogy a legnagyobb alkatrész éppen beleférjen a képmezőbe (ha ezt nem tudod előre eldönteni, egyszerűen csak tedd az egész tárgyat a képmezőbe). Ezek után már semmit sem fogsz megmozdítani: a gép végig ugyanott marad, csak az alkatrészeket cserélgeted, és mindig ugyanarra a pontra rakod őket, hogy a méretük egymáshoz képest azonos legyen.

Itt kell a legnagyobb képzelőerő, ugyanis a képek felvételének szöge alapvetően meghatározza majd, hogy az utómunka során milyen elrendezésben használhatod őket. A példában látott ferde megoldáson kívül vettem már fel ferdén szemből (fentről) is robbantott ábrát (pl. a G Master fókuszblokkot), amit utólag forgattam vízszintes állásba. A lényeg, hogy tervezd meg a végleges képet és annak megfelelően készítsd el a nyersanyagot.

A géped végig M (full manual) módban legyen, hogy minden egyes kép azonos beállításokkal készüljön el.

Szettnek jelen esetben egy A7III vázat használtam egy 2.8/100 Pentax-F makró optikával. Tárgyfotóra egyébként is ideálisak a 100mm körüli makró optikák. Ezt jellemzően f/8-11 magasságáig rekeszelem, mert így már majdnem mindenhol élesek a nagyobb darabok is. A fényről egy Godox TT685S gondoskodott, amit egy ernyőre villantottam, így adott egyenletes fény (ami a fehér háttérről is szépen visszaverődött).

A biztonság kedvéért természetesen minden alkatrész esetén érdemes manuálisan újraállítani a fókuszt, hogy minden a lehető legélesebb legyen.

Az árnyékok elkerülésére megemelheted a tárgyakat valamilyen segédeszközzel, de igazából ennek nincsen jelentősége, mert az utómunka során minden képet megfosztunk majd a hátterétől.

A tárgyak elhelyezésénél a legfontosabb az azonos orientáció, vagyis hogy minden darab pontosan ugyanarra álljon. Ennek eléréséhez legegyszerűbb, ha egy segédvonalat használsz. Ez lesz az a tengely, amihez minden alkatrész iránya alkalmazkodik majd.

Ha erre a lépésre nem figyelsz, akkor a később összeállított munkában egyáltalán nem fognak összeilleni a darabok.

Van néhány speciális eset, amikor az alkatrész nem áll meg önmagából abban a pozícióban, amit a felépítés megkövetelne. Erre vannak trükkök. Az első a rágógumi, amibe bele tudod nyomni a gyűrűket, lencséket és hasonlókat, mégpedig úgy, hogy azok a fotózás idejére a megfelelő pozícióban maradjanak.

A másik trükk az olyan apróbb, egymáshoz képest könnyen elhelyezhető darabokra vonatkozik, mint például a rekeszlamellák. Ezeket nagyon nehéz lenne külön-külön pontosan lefotózni, így ilyen esetekben fel szoktam ragasztani őket egy apró karton lapra, ami a segédvonalhoz képest a megfelelő pozícióban van elhelyezve. Így egy csapásra megvan az összes blendelamella, ráadásul a helyes pozícióban.

Ha minden alkatrészt befotóztál, akkor ideje gépre tenni a képeket és jöhet az izgalmas rész!



Utómunka

Az utómunka során a fotókat CameraRAW-ba töltöttem be. Mivel minden képet ugyanolyan beállításokkal lőttünk, az összeset kijelölve (Ctrl + A) azonos módosításokat tehetünk rajtuk (kontraszt, fehéregyensúly, stb.). Ha a csúszkákkal végeztünk, az Open Images paranccsal nyissuk meg a fotókat.

Most minden képünk külön dokumentumon van, ezeket viszont egyesítenünk kell. Erre a legegyszerűbb, ha a File / Scripts / Load Files into Stack parancsot használjuk. A konzolon nyomjuk meg az Add Open Files gombot, majd okézzuk le. Így minden képből egy-egy layer lesz, egyazon dokumentumon belül. Ezt mentsük el, a többit pedig be is zárhatjuk.

Ha az alkatrészeket logikus sorrendben fotóztad be, akkor a munka is könnyű lesz velük, hiszen itt is nagyjából logikai sorrendben szerepelnek majd. Persze el is nevezheted őket, ha nagyon alaposan akarsz eljárni.

Most jön a dolog szöszölős része: minden darabot ki kell vágni, vagyis meg kell fosztani a hátterétől. Erre azért van szükség, mert ahogy később látod majd, az egyes darabok egymás takarásában vannak, amit csak úgy tudsz szépen megcsinálni, ha nincs hátterük.

Az alkatrészeket különböző kijelölő eszközökkel (Lasso Tool és változatai, Quick Selection Tool, Magic Wand tool, stb.) tudod gyorsan kijelölni, majd a kijelölés megfordításával (Shift + Ctrl + i) törölheted a hátterüket (Delete).

Ezen a ponton felmerül a kérdés, nincs-e erre valami egyszerűbb megoldás. Szóba jöhet például a green screen technika, de ha az alkatrészek között van olyan darab, ami tükröz (akár fém, akár üveg), akkor azon sajnos látszódni fog a zöld háttér. Én ezért többnyire fehéret használok.

És ha már volt szó az üvegről: az üvegek alapvetően átlátszóak, ezt vissza kell adnia az ábrának, a saját takarásaiknak is. Úgy szoktam ezt megoldani, hogy a lencséket is körbevágom, majd a réteg opacity értékét 50%-ra teszem, az üveg eredeti bevonatát/árnyalatát pedig az Images / Adjustments / Photo Filter eszközzel adom vissza.

Ha az alkatrészeink készen vannak, jöhet az izgalmas rész: egymáshoz képest el kell őket helyeznünk. Azt, hogy mi takar ki mit, természetesen a rétegek sorrendje határozza meg. Abban viszont szabad kezünk van, hogy a darabok mekkora átfedésben vannak egymással. Erre nincsen aranyszabály.

Nagyon izgalmas az egész, mert a szerkezet ilyenkor elevenedik meg előttünk. A pontos elhelyezéshez sokat segíthet, ha használunk segédvonalakat. Ezek bejelöléséhez válaszd ki a Move Tool-t, majd a vonalzó sávon folyamatosan kattintva húzd le oda a segédvonalat, ahova szeretnéd. Eltüntetni őket ugyanígy tudod, ha pedig átmenetileg akarod kikapcsolni az összeset, használd a Ctrl + H billentyűkombinációt. (Ha nem látod a vonalzó sávodat a munkaterület körül, kapcsold be a View / Rulers résznél, vagy a Ctrl + R billentyűkkel.)

Ha nagyon sok alkatrésszel dolgozol, a layer listában ezeket érdemes lehet group-ok segítségével csoportosítani. Ez azért is hasznos, mert ha összeraktál egy-egy szekciót, a csoport kijelölésével egyszerre mozgathatod az alkatrészeket. Ez főleg a végeredmény elrendezésénél könnyíti meg a munkát.

!

Ha minden alkatrészt elhelyeztél és csoportokba tettél, nincs más dolgod, mint a végső dizájnt megálmodni. Ha szépen vagdostad ki a darabokat, akkor tulajdonképpen bármilyen hátteret mögéjük rendelhetsz, illetve úgy helyezheted el őket, ahogy csak akarod. Mint a lenti ábrán is láthatod, egyéb látványos elemeket is kreálhatsz (például a fény útját jelző sávot):

A kreativitásodnak itt csak az alapanyag "szöge" szab határt, egyébiránt bármilyen hátteret vagy plusz grafikát tehetsz hozzá. Ugyanaz a nyersanyag itt például Pentacon logos háttérrel van megcsinálva:

Nagyon látványos tud lenni, ha a háttér nem digitális, hanem egy valódi képet használsz, ezáltal a lebegtetés hatását keltve. Ilyen esetekben figyelj arra, hogy az alkatrészek és az eredeti kép színei, fényei megegyezzenek, valamint hogy az alkatrészek árnyékot vessenek. Itt ugyanabban az időpontban készítettem el a kezemről készült képet és az alkatrészek fotóit:

A háttér akkor is látványos tud lenni, ha segít perspektívába helyezni az ábrát, vagy a lebegés érzetét kelteni. Ezen a képen az alkatrészek mögötti "sík" digitális ugyan, de van térérzete, vetett árnyék is került rá, és még a vízjelezésre is lehetőséget adott:

Természetesen nem feltétel, hogy egy szerkezet összes alkatrészét robbantott ábrában szedd szét. Sokszor látványos lehet az is, ha valaminek csak a burkolatát szeded le:

Javaslom neked, hogy a projektfájlt eredeti méretben mentsd el, hiszen így később a nagy felbontása miatt akár nyomdába is adhatod és igen látványos posztert készíthetsz munkádból.

Szokás szerint azt érzem, hogy ebben a témában (is) rengeteg ötlet van még. Ha a neten rákeresel az exploded view kifejezésre, nem csak olyan szabályosan elrendezett képeket találsz, mint amiket eddig én mutattam neked a saját munkáimból, hanem például ilyen, valódi "szétrobbanó" elrendezéseket is (Fabian Oefner munkái):

Ezeket is elkészítheted a fenti módszerek segítségével, csak több képzelőerőre és időre lesz hozzájuk szükség.

Ismét köszönöm, hogy velem tartottál. Ha van ötleted, hogy miről olvasnál szívesen a blogon, vagy van egy különleges, kipróbálásra váró optikád, írd meg nekem üzenetben, vagy dobd be a közösbe a Vintage Pubban!


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Vannak még itt további érdekességek is:


Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2021 (eredeti megjelenés: 2019. szeptember 24., utolsó módosítás: 2020. július 15.)