hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


Balkán Disney


Egy elfeledett hercegnő kreatív TFCD fotózása.


2019. szeptember 14. • Horváth Krisztián

Fontos: ez a cikk évekkel ezelőtt jelent meg először, és bár azóta minden bizonnyal frissült, tartalmazhat olyan információkat, amik mostanra elavultak.

Ritkán írok nektek a portréfotózásaimról, pedig mindig van mit mesélni. Ezúttal egy lepusztult helyet, egy csodálatos ruhát és a gyakorlott modellt hívtam segítségül, hogy varázsoljunk egy kis Disney-feelinget a Balkánra.

Nem ez volt az első közös munkánk Alexandrával, sőt az egyikről (a Pirosszka és a farkas sztori) még külön anyagot is olvashattatok anno. Az egyszerűnek induló projekt végül komoly utómunka-órákat és bonyodalmakat szült, mert a farkasnak fájt aznap a feje, de azért imádtuk a munka minden percét:

Most arra szövetkeztünk, hogy kihozzuk a maximumot Alexandra posztapokaliptikus lépcsőházából és Mészáros Márta egyedi ruhakölteményeiből.

Elsősorban azért írok nektek külön posztot a fotózásról, mert ez egy szabad ország, másodsorban pedig mert a legutóbbi, a TFCD/TFP fotózások mikéntjével foglalkozó cikkem után nagyon sokan megkerestetek a meglátásaitokkal és ötleteitekkel. Rettenetesen jól eset!


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

A poént már az elején lelőttem: a jól kitervelt helyszín, tematika és ruha ellenére ez TFCD fotózás volt. Elsősorban azért lehetséges ilyesmi, mert jó marketingre nem csak a fotósoknak, de adott esetben a modelleknek is szükségük van, ha nem fizetős alapon szeretnének dolgozni.

Alexandra azon kevés ismerőseim közé tartozik, akik igen lelkesítően tudnak hatni rám, ha valamilyen ötletük támad. Biztos ennek is van már köze korábbi közös képeinkhez:

A helyszín a Csengery utca egyik romos, kellően koszos, de a feladatra éppen ezért tökéletesen alkalmas lépcsőháza lett. Itt helyezkedik el Alexandra főhadiszállása is, így az előkészületeket (sminkelés, a ruha igazítása, vasalása, welcome célzóvizek elfogyasztása) is helyben tudtuk megtenni. Ez a ruha méretei miatt nagy segítség volt, mivel az uszály kivasalására például csak az Alexandrára való rávarrása után volt lehetőség.

Sikerült a nyár utolsó igazán meleg napját kiválasztani a két emeletnyi lépcsőzéshez, ami modellt és fotóst próbáló feladat volt. Ilyen helyzetekben kiemelten fontos, hogy a fotós megnyugtassa a modellt és kezelje például abbéli aggályait, hogy az izzadás nem teszi-e tönkre a képeket (nem). Fő a vidám légkör!

Technikai szempontból érdekes, hogy a koncepciónak fontos része volt a zárt, ívekkel teli tér kihasználása. Egyből tudtam, hogy a 14mm-es nagylátó központi szerephez fog jutni, de természetesen jött velem a jól bevált nFD 1.2/85L és a frissen a csapathoz csatlakozott nFD 2/35 optika is. Látószög szempontjából ezek lefedtek mindent, amit csak a hely megkívánhat. Bár rugalmasabb lenne zoom-okkal dolgozni ilyen esetekben, én a fényerő és a képminőség miatt mindig a fixekre szavazok.

A 14mm hallatán felvonhatod a szemöldöködet és joggal konstatálhatod, hogy ez aligha portrés gyutáv. Ebben igazad is van, mindez azonban csak addig és akkor igaz, ha klasszikus portrés megközelítésben gondolkodsz. Az ultranagy látószög viszont mást kíván.


[X] hirdetés

Amikor a Samyang 2.8/14mm szörnyetegével dolgozok, akkor egyáltalán nem azt figyelem, hogy hova vagy hogyan esik a modell. Sokkal fontosabb, hogy a képszélek felé kifutó elemeket tudjak a fotóra komponálni, ami lehet akár a kamera felé dobott vagy hajított tárgy, esetleg maga a ruha, vagy a lépcsőház korlátja, a helyiség vonalai, stb.

A széles látószög egészen másképp vezeti a szemet, és ezt nagyon jól ki tudod használni, miközben olyan irreális, az emberi szem számára szokatlan képi világot hozhatsz létre, amit csak kitágult tudattal (és a perifériás látás behozásával) érhetsz el a valóságban. A kép szinte kimászik saját magából.

Ezen az úton még nagyon gyerekcipőben járok, így ha nálam ügyesebb nagylátós fotóst szeretnél látni, kattints @jordi.koalitic instájára.

Fontos volt még a nagy dinamikatartománnyal rendelkező szenzor is, hiszen a sötét lépcsőházban világítás nem volt, külön fénytechnikát nem használtunk, az ablakokon át érkező fény azonban nagyon erős kontrasztot adott a sötét részekkel. Az A7III hibátlanul vette a feladatot.

!

Az, hogy ilyen esetekben nem használok mesterséges fényt, két okra vezethető vissza: egyrészt alig értek a vakukhoz, másrészt meg szeretem, ha a fotózás gördülékeny, egyik beállításból a másikba megyünk. Így nem szakad meg a gondolatfolyam, és ha egyikünk éppen flowban van, viszi magával a másikat. Ilyen sodrásnál se időm, se lehetőségem nem lenne vakukat, fényformálókat és egyebeket macerálni.

A dolognak megvan az az előnye is, hogy az utómunka során használt CameraRAW és NIK AnalogEfex beállításokat - szokás szerint - ide kattintva ingyenesen letöltheted az oldalról (így a vesémbe láthatsz nyers-bányászati ügyben).

A modell és fotós közti bizalom fontos része, hogy összeszokott csapat és megfelelő alany esetén már közben meg tudom mutatni a képeket, így Alexandrának nem kellett sem azon aggódnia, hogy milyen lesz a kész anyag, sem azon, hogy én jól választok-e az elkészült fotók közül.

Nagyjából 20 fő beállással dolgoztunk, és ebből 18 véglegesen kidolgozott fénykép lett, így neki csak annyi dolga volt, hogy a gépen látott képekkel kapcsolatban tett pár javaslatot, amiket a kidolgozás során használni tudtam (ez azért fontos nekem, mert így biztosan olyan végeredményt kaphat, amin tetszik magának, és ez nekem is jó érzés).

A kék ruhás képeket a gyors munkatempó miatt nagyjából egy óra alatt felvettük. Ekkor derült ki, hogy a lakásban mellesleg van egy - dekorációs célokra használt, nem éles - szamuráj kard is. Ohh my god, kiáltottam fel, ezt kell használnunk a második ruhához.

Mészáros Márta másik ruhája egy fekete, csipkés, elegáns, a kék ruhánál jóval kisebb uszállyal rendelkező darab volt, így azonnal kipattant a fejünkből egyfajta Kill Billes koncepció. A kardhoz csatlakozott egy szál rózsa is és egy fekete tűsarkú, így lett teljes a kontraszt.

Ez a sorozat nem csak kidolgozásában lesz más, hanem már a nyersek is eltérnek. Mivel a kék ruhás sorozat elkészülte után lekerült a vállunkról a “produktum súlyos terhe”, a kardos képeket még az előzőnél is könnyedebb hangulatban tudtuk felvenni. Erre szükség is volt, mivel itt nem egyfajta mesefilm-romantikát és titokzatosságot akarunk megjeleníteni, hanem a flegma, férfi szíveket eltipró, veszélyes amazon képét.

A fotósnak meg a modellnek is nagy öröm, ha egységnyi idő ráfordításával tud két anyagot is rögzíteni, szóval itt mindenki úgy érezhette, hogy 200%-os hatékonyság elérésével térhet haza.

Amint ezek a képek is végső fázisába kerül, láthatjátok majd őket facebookon és instagramon is. Ha bármi kérdésed maradt, esetleg megvalósításra váró ötleted/projekted van, keress meg bátran ide kattintva, vagy facebookon, esetleg instán.

Ha nem akarsz lemaradni a korábban belengetett következő projektünkről sem, akkor ide kattintva fel tudsz iratkozni a cikk értesítőkre.

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Vannak még itt további érdekességek is:


Kodacolor VR 100: fellelt tekercs új és régi képekkel

Nikon extravaganza

Szubjektív: így váltottam Sony fullframeről Fuji középformátumra

Kiszínezett történelem: Terra Nova 1910-1913 (Scott antarktiszi expedíciója)

A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A fotósorozat elkészítésében múlhatatlan érdemeket szerzett Alexandra. A csodálatos ruhát köszönjük Mészáris Mártának (Black Mirror - Couture & Style). A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2019. szeptember 14., utolsó módosítás: 2019. szeptember 14.)