hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Így tehetsz színessé
régi fekete-fehér fényképeket

A múlt színes, de neked kell ezt láthatóvá tenni. Mutatom, hogy hogyan.


2022. január 16. • Horváth Krisztián

Gyerekkoromban láttam a Spektrumon egy dokumentumfilmet, ami a második világháború történetét mutatta be utólag színezett képsorokon át. Ámulattal figyeltem az egykor volt eseményeket, amiket az ember mindig csak fekete-fehérben nézhetett korábban, és belém hasított a felismerés, hogy a világ mindig színes volt. (Gratulálunk Krisztián!)

Évekkel ezután történészként végeztem, és már az egyetemen megfigyeltem, hogy a fekete-fehér "formátum" a fotók és mozgóképek esetében eleve létrehoz egyfajta "távolságot" a mű és a szemlélője között. Amelyik kép nem színes, az régi - vághatná rá zsigerből az agyunk.

A fekete-fehér, pontosabban monokróm képrögzítési eljárás azért volt szélesebb körben elterjedt, mert sokkal könnyebben megvalósítható, mint a színes fénykép. A fotózás feltalálása után nagyon sokáig nem is létezett más megoldás. A világ első színes képét a világhírű fizikus, James Clark Maxwell készítette 1861-ben. A színelméletet (felfedezését, hogy bármely más színt elő lehet állítani a vörös, a zöld és a kék elegyéből - RGB) akarta szemléltetni vele. (Sokkal később, 1954-ben a Szovjetunióban feltalálták a KGB-t, ezzel a három betűs szóval pedig nem csak bármilyen szín, de bármilyen vallomás is előállítható volt). Maxwell három fotót készített ugyanarról a tárgyról színszűrőkkel, majd utána a képeket ugyanezekkel a szűrőkkel kivetítette (additív színkeverést használt). Eljárása bonyolult volt, így nem is terjedt el kereskedelmi forgalomban. Bár a következő évtizedekben voltak más próbálkozások is a színes fénykép előállítására, a valódi sikert az autokróm eljárás hozta meg 1904-ben. Ez már kezdetleges RGB színszűrőt használt a fényérzékeny anyaggal bevont üveglap előtt, így egy színes direktpozitív kép jött létre. Az 1930-as évektől a színes celluloid szalagok is megjelentek, és a XX. században elérhetővé váltak az amatőrök számára is. Az analóg fotózásban azonban a mai napig nagy tere van a monokróm nyersanyagnak, mert működése és hívása is egyszerűbb, mint a színes képeké.

Később, már a fotózás világában eltöltött éveim alatt sok eredetileg fekete-fehér, de digitálisan színezett fotó láttam, amik mindig lenyűgöztek. Ott volt a kérdés, hogy vajon tényleg ilyen volt-e a jelenet elemeinek színe, és persze az ámulat is, hogy mennyi munka lehet egy ilyen kép retusálásában.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Én magam sosem próbálkoztam ezzel, egészen mostanáig. Édesapa határőr életének kezdeti éveiből (a Moszkvai Határőrparancsnoki Főiskoláról - később Egyetem) került elő számtalan fekete-fehér kép, amiket még ő maga sem látott soha színesben, ezért arra gondoltam, hogy meglepem. Ezek egyikén fogom most megmutatni, hogy inkább csak türelem, semmint bonyolult technika kell egy-egy kép újraszínezéséhez.



Régi fotók kiszínezése

Az egész folyamat azzal kezdődik, hogy a kiszínezni kívánt fekete-fehér képet szerezd meg a lehető legjobb minőségben (legnagyobb felbontás, legkisebb tömörítés). Egyelőre ne törődj azzal, hogy milyen a képed (sok esetben lehet a róla készült scan szemcsés vagy koszos, illetve nagyon kontraszttalan).

Egy tipp/trükk a mindennapokhoz: a hisztogram egy nagyon hasznos vizualizációs eszköz, amit azonban a legtöbben nem használnak a munkájuk során. A segítségével rengeteg dolgot meg lehet állapítani egy fotóról anélkül, hogy egyáltalán látnánk a képet. Az egyik ilyen a tömörítése. Ha a hisztogramban ilyen "hiányos" ábrát látsz (második), az általában azért van, mert a fájlon a mentése során erős tömörítést alkalmaztak. A jpg tömörítés jellemző mintája ez a "tűszerű" hisztogram, és régebben bescannelt vagy már eleve jpg-ben mentett fotók esetében gyakran találkozhatsz vele (fekete-fehér képek esetében természetesen nincsen értelme a colors vagy RGB mód nézetnek).

A szerkesztéshez Photoshopot fogunk használni, de az eljárást magát más képszerkesztőben is tudod reprodukálni, ami kezel rétegeket, maszkokat és eltérő blending módokat.

A fotót töltsd be Ps-be, majd a Filter / Camera RAW Filter paranccsal tedd be Camera RAW-ba. Ez a közhiedelmekkel ellentétben kezel jpg vagy más tömörített állományokat is (a maga limitációival). Itt használd a Basic fülön a Dehaze és Contrast csúszkákat, ezek nagyon sokat javíthatnak egy régi kép állapotán. Megpróbálhatod a Shadows és a Highlights csúszkákat is állítani, de ne feledd, hogy ha tömörített az állományod (jpg/png/stb.), akkor abban már nincs tartalék a sötét vagy világos részeken (a feketét bebuktad, a világosod véglegesen kiégett - de ne aggódj, majd erre is hozok később egy trükköt). Most az alábbi fotón mutatom a folyamatot, nagyjából itt tartasz előtte-utána:

Próbálhatsz játszani a Clarity és Texture csúszkákkal is (utóbbi Camera RAW 12.x verziótól érhető el), ha a képed nem lesz tőlük túl szemcsézett.

Nem kell nagyon túltolnod a szerkesztés, inkább csak annyira tedd kontrasztossá a fotót, hogy jól láthatóak legyenek rajta a részletek. Innentől jön az első szöszölős feladat. Az, hogy minek milyen színe lesz, rajtad múlik, így a kész kép minősége is attól függ majd, hogy mennyire részletesen színeztél és hogyan találtad el az árnyalatokat. Természetesen ha ismertek a fényképeden látható objektumok eredeti színei, akkor azokat érdemes előtte kutatás tárgyává tenni (itt pl. fegyverek, egyenruhák színe, stb.)


[X] hirdetés

A részletességhez először ki kell jelölnöd a színezni kívánt részt a fotón. Kezdjük például az egyenruhákon látható övekkel, ezeknek könnyű lesz valamilyen barna árnyalatot adni. A kijelölést megteheted Polygonal Lasso Toolal vagy Quick Selection Toolal is, vagy amit szeretsz használni.

A lényeg, hogy utána az aktív kijelölésnél kattints a Select and Mask lehetőségre, és állítsd be a Smooth és Feather értékekkel a kijelölés szélének átmenetét. Minél jobban eltalálod az eredeti kép vonalainak élességét, annál profibb lesz a végeredmény. Természetesen a fókuszon kívüli részek eleve elmosottabbak, így széleik majd nagyobb átmenettel rendelkeznek.

Ha megvan a kijelölés és be vannak állítva a szélei, akkor adj hozzá egy Solid Color layert a munkádhoz a Layer / New Fill Layer / Solid Color... paranccsal. Ez először meg fogja kérdezni, hogy milyen színű legyen a kitöltés (itt még nem kell pontosnak lenned, csak állíts be egy körülbelüli árnyalatot).

Okézd le a színt, majd létrejön az új adjustment layer, mégpedig a kijelölésednek megfelelő maszkkal. Ezt a maszkot később bármikor módosíthatod. Most az adjustment layeren a blending módot állítsd Overlayre. Ezt követően dupla klikk a Solid Color layeren, és most már úgy tudod változtatni a színét, hogy látod, ténylegesen milyen hatása lesz a képen (a maszk által megengedett területeken).

Az adjustment layerek tulajdonképpen beállítási rétegek, amik az összes látható layeren (vagy clipping mask esetén a közvetlenül alattuk levő rétegen) érvényesítenek különféle változtatásokat úgy, hogy az eredeti réteg nem változik meg véglegesen (az adjustment layerek később is lekapcsolhatóak, módosíthatóak). Az adjustment layerekhez hozzáadhatsz maszkokat is, amik csak a meghatározott területeken érvényesítik a változtatásokat. Ha nem használtál még ilyesmit, akkor ebben a videóban kaphatsz részletes segítséget hozzá.

Bizonyos speciális esetekben előfordulhat, hogy nem az overlay lesz a legjobb blending mode, amit a Solid Color layerednek adhatsz. Érdemes ezzel kísérletezni attól függően, hogy mennyire sötét vagy világos a színezett rész illetve milyen színt akarsz megjeleníteni és mely részleteket akarod ebben viszontlátni az eredeti fotóból.

Rákaptál a varázslatra? Ha igen, akkor gyerünk tovább, jelöld ki a vélhetően azonos színű részeket és ismételd a fenti lépéseket, újabb és újabb Solid Color adjustment layereket létrehozva a hozzájuk tartozó maszkokkal. Ezekből lesz egy pár, bár a lenti képhez összesen meglepően kevés kellett, hogy teljesen színessé váljon.

Természetesen megteheted, hogy a képnek csak egy adott részét, vagy csak adott karaktereket/tárgyakat színezel ki. Így létrejöhet igen érdekes szelektív színezés (ami jelen esetben a digitális képfeldolgozásban egyébként kerülendő szelektív színtelenítés ellentéte). Ezzel kiemelhetsz dolgokat és érdekes hatásokat hozhatsz létre.

A legtöbb idő azzal fog elmenni, hogy megtaláld a szerinted élethű színeket. Sokszor nem az az árnyalat lesz a nyerő, amire elsőre gondoltál. Egy színhelyes, kalibrált monitor sokat dob a folyamaton. Nem kell rikító képet csinálnod, mert a kész színezésen úgyis teszünk még változtatásokat.

Talán észrevetted, hogy mivel az eredeti fényképhez használt nyersanyag dinamika-tartománya nem volt elég jó édesapa és az ég egy kockán történő kiexponálásához, és mivel fényt (nagyon helyesen) a katonákra mértek, az ég kiégett, azaz fehér. Persze így is hagyhatnánk, de a színes képnek jobban állna a kékes/felhős égbolt (itt lépünk a történelemhamisítás síkos ingoványába). Ehhez nem kell mást tenned, mint keresni egy ingyenes fotót egy felhős égboltról, majd új layerként a képedre helyezni, és a Filter / Blur / Gaussian Blur paranccsal pontosan annyira elhomályosítani, amennyire a képen is elmosódottak a végtelenben levő objektumok (egy tipikus 50mm-es optika kb. 10-20 méteres tárgytávtól már végtelent ad). Ha ez kész, adj egy layer maskot a felhő rétegednek, maszkold ki a helyét, majd az Image / Adjustments / Hue/Saturation eszközzel igazítsd a képed színeihez az árnyalatát.


[X] hirdetés

Most már az egész, színes képet szerkesztheted egyszerre adjustment layerekkel. A végleges fotón a Curves és Hue/Saturation parancsokkal állíthatsz kontrasztot és színeket.

A NIK Collection eszköztárában érdemes lehet még a Color Efexen belül a Film Efex: Modern (Branded) beállításait megnézned, mert itt különböző filmek képi világát tudod szimulálni sokféle Agfa, Fuji és Kodak negatívval.

Ugyanitt a Cross Processing fül alatt kereszthívások eredményét is tudod a digitális képen szimulálni. Szintén a NIK-ben az Analog Efexen belül komplett kameratípusok képét utánozhatod számtalan színvilággal, utólagos lens blurral, szélsötétedéssel, keretekkel vagy akár fényszivárgási mintákkal is.

Egymás mellé téve az eredetit és a kész munkádat valami mágikus dolog elevenedik meg: a múlt színei úgy, ahogyan azt csak azok láthatták, akik a kép készítésekor ott voltak a helyszínen:

Mutatok még pár fotót, amit apunak csináltam ebben a sorozatban. Sajnos mivel az eredeti nyersanyagok nem minden színre voltak ugyanannyira érzékenyek, sokszor problémás például az arcbőr színezése, és nem mindig sikerül tökéletesen életszerűre a színes változat, de próbálkozni mindig megéri:

A Photoshop Neural Filters részébe bekerült nemrég egy automatikus színező is, ezt még nem volt alkalmam részletesen tesztelni, de itt elérhettek róla egy videót.

Ha tetszett a cikk és szívesen olvasnál még ilyesmikről, akkor érdemes feliratkoznod, hogy ne maradj le az értesítőkről:

!

Ha kérdésed maradt vagy fotó színezéssel bíznál meg, zaklass bátran elérhetőségeimen.

A fény és a színek legyenek veletek!

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Vannak még itt további érdekességek is:


A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

A kész anyag áttekintését és a vele kapcsolatos hasznos tanácsokat köszönöm Kóró Annának. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2022 (eredeti megjelenés: 2022. január 16., utolsó módosítás: 2022. január 16.)