Ha nagyonnagylátó optikákról beszélünk (jellemzően 18mm alatt), akkor minden milliméter számít, hogy növeljük a képszöget (noha a kettő direktben össze sem függ - teljes őrület). Pláne igaz ez akkor, ha nagyobb, mondjuk GFX szenzorra keresünk széles objektíveket, mivel ezekből sokkal kevesebb létezik, ezért szóba jönnek az egyébként “csak” fullframere készített darabok.

Éppen a fentiek miatt ma kisajtolom a maximumot az Irix 11mm f/4-es csodájából, mely elengedhetetlen tartozéka virtuális fotós táskámnak. Ízlések és pofonok, de én imádom a 11mm képi világát (erről ide kattintva a típus galériájában bőséggel szolgáltatok bizonyítékot), és ha lehet, szívesen faragnám ezt lefelé. Erre jó alap lehet egy fullframenél nagyobb szenzor, mondjuk a GFX 50S II érzékelője. Na de hogy jön ehhez egy kisebb formátumra gyártott optika?

Elsősorban úgy, hogy (ahogy az korábbi cikkemből már kiderült) a legtöbb objektív valamivel nagyobb képkört vetít, mint amekkorát a célrendszer mérete feltétlenül megkíván. Nevezzük ezt biztonsági játéknak vagy a szélek minőségének javítására alkalmazott módszernek a gyártók részéről. A GFX szenzor meg nem olyan sokkal nagyobb, mint a fullframe, így kicsit erősebb vignettálással igazából sok fullframe optika simán használható rajta.

De hogyan kerül az Irix 4/11 GFX-re?

Az én példányom csatlakozása eredetileg Canon EF (gyártják még Nikon F és Pentax K, illetve újabban Sony E csatlakozással is), így egy aktív Canon EF - GFX adapterrel megoldható a használat (a fókusz ugyan manuális, de a rekeszvezérlés sajnos elektronikus, így szükséges az elektronikával szerelt konverter). Szóval a fizikai adaptálás nem probléma, és amint a vázon az optika, máris tesztelhetjük, hogy mennyit fed le a szenzorból.

Gyors tesztkép után megállapítható, hogy az objektív valóban nagyobb képkört vetít, mint ami a fullframehez kell, ugyanakkor a széleken és a sarkokon is sötétedés tapasztalható. Most mitévők legyünk?

Először is el kell dönteni, hogy maga a lencserendszer-e a szűk keresztmetszet (az árnyékol), vagy valami más (mondjuk a fényellenző). Ennek kiderítésére van egy roppant bonyolult és összetett kísérleti eljárás, aminek a neve ujjazás: fogod az egyik ujjadat és bedugod a fényellenző meg a frontlencse közé, és ha látod az ujjad hegyét, akkor a fényellenző takart ki a képből, ha meg nem, akkor a lencserendszer maga. Utóbbi esetben nem lenne mit tenni, itt viszont az előbbivel van dolgunk, tehát nincs más hátra, mint faragni egy kicsit az útban lévő fényellenzőből. Gyakorlatilag így néz ki a terv:

A feladat: ledolgozni annyit (pirossal karikázva) a (sajnos nem levehető) napellenzőből, hogy az ne legyen útban a nagyobb képszögnek. Mivel nekem a Firefly verzió van meg, csak műanyaggal kell majd dolgozni (a Blackstone kivitel ugyanígy néz ki, de fém ötvözet a háza).

Etikai, morális és jogi indíttatású kétségekkel rendelkező olvasóim figyelmébe ajánlom, hogy ez se nem ritka, se nem drága optika, így ne legyenek aggályaink (ez az érvelés persze lábon is lövi magát, amint eszedbe jut, hogy én megfúrnám a tízmilliós Leicát is).

Irix 4/11 fodrászati tippek

Az átalakítás azonos a műanyag és a fém házas verzió esetén is, csupán a vágást és eldolgozást végzed mással illetve a fém kivitel esetén szükség lehet új festésre is. A lépéseket folyamatában fogom mutatni az összeszereléssel és az eredménnyel együtt, de kérlek, hogy ezt csak saját felelősségedre végezd el, mert tönkre is teheted az objektívet.

A napellenző trimmeléséhez természetesen szét kell szedni az objektívet, nehogy vágás közben a frontlencse megsérüljön vagy por kerüljön az optika lencséi közé vagy akár a fókuszmechanikába. Bár a feladat bonyolultnak tűnhet, és ez egy igen sok tagos optika, valójában pofon egyszerű a szerkezete.

Első lépésként légy oly szíves a bajonettet leszedni. Ezt négy csavar tartja alulról. Ha a bajonett elválik az optikától, óvatosan húzd ki a szalagkábelt az alaplap csatlakozásából, és a csavarokkal együtt tedd félre. Ez a lépés azért szükséges, mert a rekeszblokkot is ki kell majd emelni, és ahhoz csatlakozik a kábel.

A második lépés, hogy a front blokkot egyben ki kell csavarnod. Erre érdemes az optikai blokkok eltávolításához használható gumi dugó szettet használni. Meglepő és mulatságos, de a hatalmas front üveget és mögötte a teljes első optikai szekciót egyáltalán semmilyen csavar nem rögzíti, egyszerűen csak ki kell tekerni a menetéből (és vigyázni az alátétgyűrűkre, ha vannak - ezek pontos elhelyezése kulcsfontosságú a fix frontos kivitelű nagylátók maximális rajzolati teljesítményéhez).

Ha most belenézel az optika torkába, akkor látni fogsz összesen 8 csavart. Ebből négy a fém rekeszblokkot tartja, ezeket kell előbb kicsavarnod, majd a blokkot a szalagkábelével együtt óvatosan kihúzni, és a négy csavarja mellé félretenni. Mind a kábel, mind a lamellák sérülékenyek!

Ha a maradék négy csavart is kicsavarozod (ezek már műanyagot - konkrétan a napellenzőt - fogják), akkor ez a látvány tárul majd eléd:

Felfelé előre immár eltávolítható a napellenző, amin van két fém vezető szár. Ezek tartják egyenesben a fókuszblokkot, így a szerelés alatt vagy jelöld össze a helyes pozíciójukat, vagy ne csavargasd az objektív fókuszgyűrűjét (ami egyébként az optikában hagyott hátsó lencseblokkot mozgatja előre-hátra). Vicces, de a piros V jelölés gyári, nem tőlem származik.

Gratulálok, a szétszereléssel meg is vagy. Mindössze annyi a dolgot, hogy levágd a minimálisan szükséges mennyiséget a fényellenző négy hosszabb füléből, kb. ennyire:

Ha összeszerelés után még belóg, akkor keveset vágtál. Kiestél a játékból kezdd újra a pálya elejéről. Ha jó a méret, akkor dolgozd el az anyag széleit. Jó minőségű műanyagról van szó, így kézi vagy gépi eszközökkel is szépen meg lehet munkálni. Szinte nem is látszik, hogy buherált.

Az összeszerelés fordított sorrendben zajlik: előbb visszahelyezed a levágott fényellenzőt, majd azt rögzíted a négy csavarjával, utána meg a rekeszblokkot (aminél ügyelsz a szalagkábel neki szánt helyen történő óvatos kibújtatására), és szintén rögzíted a négy csavarjával.

Visszatekerheted a front blokkot, hátul pedig a szalagkábel csatlakoztatása után a bajonettet is. Nem bonyolult. Ami azonban rögvest fel fog tűnni, hogy immár a front üveg az optika "legeleje", vagyis síkban nem védi a fényellenző, ezért bánj vele nagyon óvatosan.

Mivel a kupak az eredeti napellenző végébe kapaszkodott, azt meg épp az imént vágtad le sikeresen, kicsit meg kell mókolni, hogy újra működjön. A belső felére az új napellenző-méret szerint a 2-2 fül magasságáig műanyag távtartókat ragasztottam (ezeket elkészítheted a levágott részekből is), hogy csak addig tudjon csúszni az ellenző, amíg még hozzá nem ér a front lencse elejéhez.

A kupak belső-alsó szélére filc anyagot ragasztottam körben, hogy porszigetelt legyen és a helyén is maradjon. Sok szempontból ez kényelmesebb és jobb megoldás is, mint a gyári kivitel, és ugyanúgy csak arra kell figyelni, hogy a felhelyezés orientációja helyes legyen (rosszul vagy kárt okozó módon mindenesetre nem tudod felrakni).

Az elkészült objektív immár harcra kész. Elöl-hátul azt az orcáját mutatja, amire szükségünk van.

Arra ismételten felhívnám a figyelmet, hogy a méretes front üveg védelme a kisebb fényellenző miatt jelentősen csökkent, így terepen az egyébként is elvárható óvatossággal érdemes vele rohangálni.

Terepteszt és további trükkök

Tisztázandó a szabályokat: ez a 11mm-es objektív pontosan 11mm-es gyújtótávolságú maradt. Csupán azt a hasznos képszöget növeltük kicsit, amit képesek vagyunk a nagyobb szenzornak, és a kicsit túltervezett képkörnek hála felfogni GFX-en. Emlékeztetlek rá, hogy a gyújtótávolság önmagában nem adja meg egy optika tényleges képszögét, jóllehet széles körben alkalmazzák annak leírására. Ha ez a téma részletesebben is érdekel, ezt a korábbi tudásbázis-cikket feltétlenül tedd magadévá.

Szóval: az a nagy helyzet, hogy az ellenző vágásával a kép szélein lévő fekete sávoktól megszabadultunk, azonban a sarkokban lévőktől nem.

Ezek már sajnos tényleg a lencserendszer limitációi és sehogyan sem tüntethetőek el, ezért két megoldás van. Az első, hogy croppoljuk a képet addig, amíg a sarkokat le nem vágjuk. Ebben az esetben is nyerünk valamennyi látószöget, bár nem a teljes fullframe - GFX különbséget

A másik megoldás már egészen földöntúli, varázslatos és undorító, cserébe totál up-to-date. Megtehetjük, hogy semmit sem croppolunk bele a sötét sarkos, teljes GFX képmezőbe, hanem Photoshopban egyszerűen megkérjük a generatív mesterséges intelligenciát, hogy ugyan javítsa már ki nekünk azokat a csúnya sötét részeket. Igen, ez már nem szigorúan vett fénykép, ugyanakkor az esetek 99%-ban a sarkokban már egyébként is alig van hasznos infó, és nem fog nagy csalás történni, ha akár az AI, akár mi (kézzel) kipótoljuk a hiányzó részeket. Cserébe maximalizáljuk azt a plusz képszöget, amit a nagyobb szenzor és az átalakítás segítségével elérhetünk.

A következő két képen mutatom a sötét sarkokat és azt, amit a (korábbi tiktok videómban már bemutatott) generative fill eszköz az új Photoshopban képes megrajzolni:

Fontos megérteni, hogy itt nem egyszerűen egy content-based fillről van szó: az AI feldolgozza a képet és felismeri annak tartalmát, színvilágát, képszögét és más jellegzetességeit, és ezek alapján több variációban alkotja meg a kicserélendő (jelen esetben teljesen fekete) részeket. Ezt hamar megtapasztalod majd, ha kipróbáltad a generative fill eszközt, ami varázslatnak fog tűnni.

Ezeket a fotókat már mind az AI egészítette ki a sarkokon, a teljesítménye pedig bonyolultabb szituációkban is igen meggyőző:

És hogy mennyit nyertünk így? Képszög tekintetében ezt legkönnyebben úgy érzékeltethetem, ha a teljes GFX kockába belerajzolom a fullframe croppot:

Persze mondhatod, hogy “állj távolabb, és megkapod a plusz részeket moddolás nélkül is”, azonban ez sok helyzetben felesleges tanács (különösen például a lookup fotóknál), hiszen nincs hova “hátrálni”.

És a végére egy fontos kérdés fontos válasza: mennyire esik szét a rajzolat és milyen plusz aberrációk jelentkeznek a fullframe képmezőn túli “extra” képszögben? Jelentem tisztelettel: az objektív ideális rajza valahol f/8 körül van egy fullframe szenzoron is (ez a legtöbb nagylátóra igaz, persze ettől még bátran lehet a 4/11 Irixxel fotózni f/4-en is), és ha erre az értékre rekeszelsz, akkor az erősebb kromatikus aberráción kívül nagy veszteség nem ér a plusz képszögben, azt meg egyébként is szűröd. Mivel a 4/11 Irix torzítása alapból sem nagy, a GFX szenzorra vett képmező korrekciós profilja nem hiányzik nagyon, de ha szeretnéd, ráengedheted a fullframe profilt, ami annak ellenére korrigál rajta, hogy nem fedi tökéletesen a GFX-es nyerseket.

Ha maradt kérdésed a típussal kapcsolatban, esetleg vele készült képeket mutatnál, várunk szeretettel a Vintage Pub virtuális kocsmájában, ahol a szabad vasárnapok alkalmával modern optikákkal készült képeket is megoszthatsz.

Javítással vagy átalakítással kapcsolatban fordulj hozzám bátran a szerelőműhelyben.

A fény és a látószög legyen veletek!