Szám szerint ez a harmadik olyan vetítőm, ami a Magyar Optikai Művek ipari gigászának masszív falai között öltött testet egy másik korszak gyermekeként. Az előzőekhez, az 1.5/50-eshez és az 1.7/35-öshoz hasonlóan ez sem fullframe, de ez ne szegje kedvünket, hiszen cserébe egy igen érdekes, kinézetre is csodás, háttérre meg egyenesen csavarós optikát kapunk.
De mi az a vetítőzés, és mik voltak eddig?A cikk alanyául szolgáló darabot egy lelkes blogfogyasztó küldte, amiért itt is hálás köszönet neki. A vetítő háza végig szép csavarmenetes, és ez lehetőséget ad majd némi játékra a dizájnt illetően. A bázistávolság DSLR-t nem, de bármilyen MILC-et megenged, ezért a Leica M bajonettes kivitel tűnt a legjobb választásnak. Többen kérdeztétek, hogy miért készül mostanában sok vetítő adaptálásom (vagy adapterem) Leica M bajonettel? Íme pár indok:
Magáról az objektívről nem találni infót a neten, mivel Kingával ellentétben még saját nevet sem kapott. Maradnak a házi mérések. Az optika házának teljes hossza 110mm, átmérője elöl 49mm, középen (a fehér műanyag résznél) 44mm, hátul pedig 32mm.
A középső, műanyag szekció lesz majd nekünk az érdekes, itt fog a fókuszmechanikának használt helikoidhoz kapcsolódni a szerkezet. A front optikai szekció elég mélyen ül a házban (nehéz kicsavarni), a hátsó viszont kényelmesen hozzáférhető. Összesen 4 lencse 3 tagban, az alábbiak szerint:
Ha tisztításhoz bontanod kell, akkor a hátsó rész lecsavarása adja magát, a front résznél pedig először a nameplateként is funkcionáló részt szükséges kicsavarnod, majd ugyanabban a menetben, elég mélyen van a front lencse blokkot lefogó gyűrű is. A lencse alatt van egy vékony alátét is, erre vigyázz visszaszereléskor.
Adaptálás előtt pár átalakítást végeztem az eredeti vetítőn: a ház első-belső felét kifestettem matt feketére, hogy ne verjen vissza semmit, illetve a belső részt is matt feketére fújtam, valamint a ház végét, hogy ez a szenzorral ne keveredjen tükröződésbe. A design kialakítása végett a ház külső oldalán futó spirális csavarmenet piros festést kapott, erre jött a szintén piros acél hispan logo (tudom-tudom, ez itt arányait tekintve picit nagy, de nem ekkora házakra terveztem).
A feladat: fókuszmechanikával ellátni és Leica M-nek megfelelő bázistávolságra átalakítani a vetítőt. Mi kell ehhez? A méréseket megspórolom neked: egy 25-55mm hosszú M39-M42 helikoidot vételeztem az adaptáláshoz, illetve a helyes bázistáv beállításához kelleni fog még egy L39 macro extension tube set is (abból is a kb. 10mm hosszú gyűrű), illetve természetesen egy L39 - Leica M adapter, ami a Leica M végződést fogja adni. Ha a frontra szeretnél majd filtert vagy további ellenzőt tenni, akkor oda egy 42-49mm-es step up gyűrűt javaslok rögzíteni (csavarokkal vagy epoxyval).
Az adaptálás alkatrészein is végeztem átalakításokat: a fekete helikoid eredeti festését lemartam, így színben passzolni fog az ezüst kivitelhez, illetve ugyanezt tettem az L39 macro tube felhasznált darabjával is. E kettőnél, és az L39 - Leica M adapternél is a belső részeket matt fekete festéssel láttam el, hogy a tükröződéseket minimalizálni lehessen.
Az összeállítás egyszerű: az L39 - Leica M adapterbe csavarod az L39 macro tube kb. 10mm-es darabját, majd erre az M39-M42 25-55mm helikoidot. Beállítani két dolgot kell: az egyik a vetítő házának középső, műanyag része, amiből kb. 1mm-t kell körben lereszelni, hogy tökéletesen passzoljon a helikoidba (ha a felső fém rész ütközéséig csúszik a helikoidban, akkor egyszersmind a képsík pontos beállítása is megtörténik). A másik a 10mm-es macro tube pontos vastagsága: ezzel szabályozhatod a végtelen elérését és finomhangolását. Ha az összeállított optika a 25-55mm-es helikoid 25mm-es, zárt állapotában sem fókuszál el végtelenig, akkor a macro adapterből kell kicsit lemarnod.
Az egyetlen hely, ahol ragasztanod kell, az optika eredeti háza és a helikoid belső fele között van. Mivel az alkatrésznek nincsen túl nagy tömege, a precíz ragasztás tökéletesen elég lesz, illetve azt követően is szétszedhető marad az optika elöl és hátul is, ha tisztítani kell.
A helyes bázistáv és a fenti alkatrészek használata esetén a leghátsó lencsetag kb. a Leica M bajonett belső végéig jön. Ezzel a kivitellel a helikoid 55mm-es végállásában a közelpont nagyjából 25 centi lesz (ami tetszőlegesen tovább csökkenthető, ha hosszabb L39 közgyűrűt teszel be a bajonett és a helikoid közé), szóval ez egyben szinte makró optika is (leképezési aránya természetesen nem valódi makró).
A beállított szerkezetet azonnal használatba is veheted!
Kinek lesz érdekes ez a kis optika? Először is azoknak, akik szeretik a szép cuccokat. A Tóth Árpád sétányon többen is az objektívet nézték, és nem a lányokat, amit külön bóknak veszek (beletrollkodtam Lilyék sétányos fotózásába). Másodszor azoknak, akik szeretnének egy APS-C szenzoron is erős csavarást adó effektobit.
A teszthez egy A6000 vázat használtam, utómunka csak a színeket és a dinamikát érintette, mást nem szűrtem. A képek többsége lesi, ami mutatja azt is, hogy az új helikoiddal felvértezett kis MOM vetítővel igen könnyen és gyorsan élesre lehet állítani. Akármekkora is a tömeg a sétányon virágzás idején, ilyen boldog lehetsz a kis MOM-al:
[X] hirdetés
Éles, de csak középen: az ilyen vetítőkhöz hasonlóan ez is főleg csak a képközép felé ad elfogadható rajzolatot. Mutathatnék csodás tesztképet, amin a daru szerkezetén nagyszerűen megfigyelhető a képminőség, de elég nyilvánvaló, hogy ez még a kis szenzor sarkain is csak jelképes:
A másik kompromisszum természetesen a kromatikus aberráció, ami elég erős. Ez szoftveresen elég jól szűrhető, ha akarod, szóval ez még senki nem tartott vissza őrült vetítőoptikák használatától.
Cserébe persze megy a csavarás: lehet szédülni és fejet fogni. Ha megfelelő jellegű a háttér textúrája, és különösen ha vannak pontszerű fényforrások, akkor jön ki igazán a swirly effekt.
A kis szenzoron a fullframe ekvivalens érték egyébként kb. 2.5/75mm, szóval portréra éppen szuper. Arra a (hasonló jellegű vetítőoptikáknál érvényes) szabályra ügyelj csak, hogy a modell fontos részei a képmező közepére essenek.
Ahogy említettem, a kis közelponttól a végtelenig tartó fókuszút segítségével szinte bármi lefotózható külön további makró adapter nélkül. A kis gép és az optika kis súlyának (kb. 270g) hála könnyű magaddal vinni mindenhova.
A végére még egy csokor tesztkép:
Az igazi vetítőoptika-őrültek vadásznak a különlegességekre, a MOM Budapest 1.8/50 pedig mindenképpen az, hiszen elég nehéz belefutni. Összköltséget a vetítő ársávjának ismerete nélkül nehéz írni, de az adaptáláshoz szükséges alkatrészek árát azért össze lehet számolni, és így kb. 30.000 forintra jön ki a számla (nem számítva az átalakításhoz szükséges időt és fogyóeszközöket).
Ha lapul a fiókodban bármilyen érdekes MOM optika, ne habozz, és támadj meg vele a szerelőműhelyben.
Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége.
A fény és a MOM legyen veletek!
Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. Az egyszeri támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni, vagy lehetsz folyamatos támogató is:
Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György, Bakos Béla, Mészáros Tamás, Kiss Péter Kálmán, Markus Holopainen, Szommer Tomi, Juhász George
Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.
A kép cikkanyagának összeállításában köszönöm a kitartó segítséget Lilynek és Briginek. A cikk véleményezésében köszönöm Tóth Gábor Szabolcs, Benedek Lampertés Kóró Anna segítségét. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.
A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.
Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.
A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...
hispan's photoblog C 2011-2025 (eredeti megjelenés: 2023. április 20., utolsó módosítás: 2023. április 20.)