hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Vetítőoptikából valódi objektív:
Pöcsi története


Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag

Hogyan készíthetsz régi vetítőoptikából valóban használható objektívet, és egyáltalán miért tennél ilyen őrültséget? Flexre és tesztképekre fel!

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan öt év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Később konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja" és a középformátumot is rajzoló Edar 2.8/100 triplet. A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 és az OKP (35KP) 1-100-1 1.8/100 képviselteti magát, az extrém megoldások sorából pedig itt van a Delft Rayxar 50mm f/0.75-ös röntgenobjektívje. Ha igazán penge rajzolatú portrévetítőre vágysz, érdemes megnézned a Leitz Colorplan 90mm f/2.5 vagy a Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálásáról szóló cikket is. Különleges darab a hazai gyártmányú MOM Budapest 1.7/35 és a MOM Budapest 1.5/50 Kinga, ezekről is találhatsz egy-egy anyagot. Utóbbira képben nagyon hasonlít, de valódi kuriózum a Zeiss Kipronar 1.4/50. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy cikket.

Miért jó neked a vetítőoptika?

Kezdjük az egész ámokfutást a lényeggel: mi a frásznak kell neked egy olyan optikát a gépedre rakni, ami még csak nem is tisztességes objektív, és nem is arra tervezték, hogy "előröl hátra" közvetítsen képet a szenzorodra? Miért akarnál fotózni egy olyan tárggyal, ami egykor egy szovjet általános iskolában a falra vetítette a halálosan unatkozó tízéveseknek Winnetou kalandjainak orosz megfelelőjét?


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Én is ezt a kérdést tettem fel magamnak, miután megnyomtam a Buy it now gombot tavaly év végén az első, RO-109-1A jelzésű üvegemre az eBay-en. Nem volt egy eget rengető összeg, és bár tudtam, hogy nem fog fullframe szenzort rajzolni, vonzott a rá írt f/1.2-es fényerő. Ekkor még nem sejtettem, mire képes ez a kis gazfickó, de hogy kedvet csináljak, most logikai szempontból a cikk végére ugrunk, és jöjjön a lista, amiért imádni fogod:

Persze ahhoz, hogy ezt kihozzam belőle, rá kellett jönnöm, hogyan használhatom az amúgy sima hengeres testet működő optikaként. Ezeknek az eszközöknek ugyanis gyakorlatilag nincsen semmilyen szabványos csatlakozásuk, pláne nincsen fókuszmechanikájuk (meg persze blendéjük sem - itt nincs rekeszelés).

Ha már itt tartunk, tudnod kell, hogy vetítőobjektívekből sokféle van a neten rengeteg féle tulajdonsággal. Műszaki paramétereik erősen eltérhetnek, így amit ebben a cikkben az RO-109-1A-val fogunk csinálni, az lehet, hogy más vetítőoptikákkal (számszerű kérdésekben) nem működik majd.

Az RO-109-1A-ról (vagy más néven 16-KP) túl sok infót nem találtam a neten. Van egy fórumtopic itt, meg pár technikai adat itt. Ezekből annyi derül ki biztosan, hogy bevonatosak az üvegei (ez a lilás színe miatt amúgy is látszik), illetve eredetileg 16mm-es filmvetítőkhöz tervezték őket (ez 7,5*10,4-es képmezőt jelent). A 90/45 vonalpár/mm-es nagy felbontás viszont igen jó hír és megmagyarázza majd azt is, miért olyan éles (aránylag) ez az optika.

A neten leltem még kétoldalnyi dokumentációt is, ezeken megszemlélhető az optikai felépítése:

Visszatérve a használhatósághoz...

Bár kaphatóak a neten mindenféle kezdetleges "univerzális" helikoidok (a fókuszálás megoldásához), ezeknek azonban van egy közös és nagy hátrányuk: nem túl precízek. A precíz alatt azt értem, hogy f/1.2 fényerőn valóban igen vékony lesz az éles rész, amire fókuszálsz, így ide nem elég egy afféle tili-toli fókuszmechanika, hanem precízen tekerhető, állítható valamire van szükség. A legtöbben ezen a ponton adják fel a játékot, mert a vacak usability miatt nem tudják kihozni azt a teljesítményt egy vetítőoptikából, ami amúgy benne rejlik.


[X] hirdetés

A kérdés megoldására kísérletezésbe kezdtem: kerestem egy afféle host-mechanikát, amibe belefér az RO-109-1A tubusa, és amivel elég közel tudom vinni a szenzorhoz. Az első pont az volt, hogy megállapítottam, kb. 23-25mm lehet a bázistávolsága az apróságnak (így tehát csak ez alatti bázistávolságú rendszerekre lehet végtelennel feltenni majd - ezek mirrorless vázak lesznek), a második meg az, hogy a Helios 40-2-esemnek a fókuszmechanikájába szépen beletehető a fekete kis cső (némi vastagítás után, meg a végéből is "vágni" kellett).

Akik nem olvasták még a korábbi cikkekben a bázistávolság-végtelen összefüggést, azoknak röviden: egy fix optikai rendszer a szenzorhoz/filmhez közeledve fókuszál a végtelen felé. Ha nem tud elég közel jutni a fényérzékeny felülethez, akkor nem tud majd a végtelenbe fókuszálni. Erről részletesebben ide kattintva, Manuális lencse digitális vázon című cikkem vonatkozó részében olvashatsz.

Mármost a Helios 40-2 önmagában is egy 120.000+ Ft-os optika, pláne ha megcsípsz egy fekete 83-84-es évjáratú darabot, ami igazán hasít. A kísérletezés kedvéért persze szétszedtem és beleapplikáltam a vetítőoptikát. A kis bázistávolság miatt kellett csinálnom egy kb. 5mm vastag Sony-E - M42 lapított konvertergyűrűt. Erről már tettem közzé képet a blog facebook-oldalán, itt most csak zanzásítva mutatom a prototípus folyamatát:

Ez a szerkezet kiválóan bevált a gyakorlatban, de azért az mégsem járja, hogy egy ilyen drága objektív, mint a 40-2-es szétszerelve áll, csak mert én egy filléres optikai rendszert tettem bele.

Három dologra viszont kiválóan alkalmas volt ez a kísérlet:

(Használhatóság alatt most a fizikai paramétereket vizsgáltam. Ha az érdekel, hogy az alkotott képpel egyébként mit lehet kezdeni, ebben a cikkben találsz részletes utómunkás tippeket és tanácsokat.)

Amire pöcsi megtanított

A prototípus után már tudtam, hogy kelleni fog

Meg persze látszott az is, mit jelent a gyakorlatban a kb. 24mm-es bázistáv. Eléggé hátra kell kerülnie annak a bizonyos hátsó lencsetagnak:

Építsünk saját objektívet!

Nem akarok felvágni, ez az objektív annyiban saját, amennyiben véremet adtam érte, hogy két valamit egy harmadikká gyúrjak össze, de végső soron erről szól az összes bölcsész élete és szakdolgozata, nem igaz? Csapjunk bele!

A saját gyártású lapított, kb 5mm vastag konverter helyett találtam az eBay-en NEX rendszerre mindössze 1mm vastag M42 konvertert. Hogy ezt miért gyártják, arról fogalmam sincsen, de nekem pokolian kapóra jött most. Ezzel eleve spórolok 4 mm távolságot, bármilyen mechanikába is tuszkolom majd a tubust.

Adta magát a dolog, hogy az olcsó host-mechanika egy Helios 44-2-esből legyen bontva. Ez a szerkezet egyszerű, mint a pofon, meg persze olcsó is, illetve megvan az a hatalmas előnye, hogy egy lépésben lehet megszabadulni az optikai rendszerétől és a teljes rekeszmechanikájától, így tényleg csak a fókuszmechanika marad a kezünkben (lásd lentebb). Igen ám, csak sokkal kisebb, mint a 40-2-es mechanikája:

Ami itt nekünk fontos lesz, az a belső körátmérő: ebbe kell beleférnie a vetítőoptikának.

A munka elkezdéséhez először is ki kell csavarni a Helios belsejét, ami egyben kijön. Papíron a szétcsavaráshoz a két kezünkre van csupán szükség, de harmincakárhány ilyen objektív szerelése után el kell mondanom, hogy tízből kb. két darab úgy össze van rohadva ennél a hosszú és finom menetnél, hogy csak satu és egy nagy fogó segítségével fog elindulni a kitekerés.

Az objektív belsejével ezek után kedvünk szerint a következőket tehetjük:

Ami nekünk most fontos, az a fókuszmechanika, arra viszont vigyázzunk. Első körben reméltem és feltételeztem, hogy ezt nem kell majd rommá fúrni, elég lesz átalakításokat tenni a vetítőoptikákon. Apropopó, ők azok:

Lilás bevonatuk lelkemben kellemes, nyugtató hullámok egész kánonját keltette, amire szükség is volt, mikor később az öttagú káromkodások következtek. De itt még nem tartunk.

Sajnos ha megpróbálod belenyomni a szűz 44-2 mechanikába a szűz RO-109-1A-t, akkor kellemetlen meglepetések fognak érni. Ismerős?

Szóval nem fér bele. Én meg nem tágítok, így első körben az optikai tubust fogjuk szétbarmolni. Itt is jól jött pöcsi, akinek a végéből már kellett esztergálni anno, így sejtettem, hogy mit és mennyit kell alakítani. Egyrészt az utolsó lencsetag utáni cső-túlfutást ameddig csak lehet, le kell szedni (itt belemarunk az utolsó lencsetagot fogó gyűrűbe is, így azt nem lehet ezek után kihajtani - ha tisztítani akarod az objektív üvegeit, azt még most tedd meg), másrészt a cső vastagságát is kurtítani fogjuk.

A mechanikákat szemügyre véve sajnos még egy baljós dolog szemet szúrt: a 40-2-es végében nincsen olyan szűkített gyűrűrész, mint a 44-2 esetén (jelöltem a képen), de egyelőre még reméltem, hogy a laposabb konverter miatt ez nem lesz gond.

Mielőtt nekilátunk a műveletnek, ellenőrizzük, hogy nem sugárzik-e az objektív. Erre én Bobit használom, aki kizárólag a tóriumos fagyit szereti, így csak a sugárzó objektíveket nyalja meg. Ezt - a mellékelt ábra szerint - nem nyalta meg, tehát nyugodtan dolgozhatunk vele. Mondjuk akkor is csinálhatnánk, ha sugározna, de tudom, hogy vannak ijedősök is a sorok között.

És most jöjjön minden fegyverek fegyvere, az összes insta legepicebb cucca, amit a főboss is csak évente egyszer dob ki: a flex! Én nem is tudom, mi lenne velem sarokcsiszoló nélkül. Sarokcsiszolóval egyszerűen mindent meg lehet csinálni!

Azért mielőtt nekiesünk a tubusnak, a hátsó lencsetagot maszkoljuk le pár réteg szigetelőszalaggal, biztos, ami biztos.

Ahogy elkezdünk lecsiszolni az RO-109-1A házából, lassan elkezd belecsúszni a 44-2-es mechanikába.

Mikor már eleget csiszoltunk, hátulról nézve eddig fog jönni a hátsó lencsetag (látható, hogy a korábban jelzett szűkítésig hátracsúszik):

Most imádkozunk és feltesszük a gépre, van-e végtelen, elég közel kerülünk-e így a szenzorhoz: sajnos nem. Kb. 1-2 méterig tudok fókuszálni, ami azt jelenti, hogy még legalább pár millimétert hátrafelé kell hozni valahogyan a dolgot.

Pedig amint láthatjátok egymás mellett az eredeti és a becsiszolt optikát, ennél többet ezen a fronton már nem tehetünk:

Az egyetlen megoldás a korábban már említett baljóslatú szűkített rész kimarása a mechanikából, hogy az optikai tubus még hátrébb tudjon csúszni.

Ehhez a művelethez természetesen szét kell szedni a mechanikát, de ez nem lesz nehéz: először a fókuszgyűrűt tartó 3 csavart lazítsd meg, majd vedd le a gyűrűt hátrafelé.

Ezt követően egy menetkihajtóval csavard ki a helikoidon közlekedő meneten ülő biztosító gyűrűt (ennek is három biztosító csavarja van, ezeket előtte lazítsd meg):

Ha ez megvan, leszedheted az optika alját, és a biztosító csavarocska (jelöltem) kiszedése után a helikoidról letekerheted a forgó gyűrűt.

Most maszkold le a helikoidot, hogy ne sérüljön majd meg a kényes menete. Sajnos vaspor dögivel fog bele menni a marás során, így a munka végeztével összerakás előtt az egészet újra kell tisztítanod és kenned, de ez amúgy sem fog megártani neki.

Na, már most, természetesen nincsen marógépem. Szóval jöjjenek a díjnyertes sufnituning megoldások képekben:

Oké, elárulom: a fúróba fogott ráspoly nyert, de még ezzel is 10 kemény percig tartott, mire kibányásztam a felesleges részt. Be careful: ez az alkatrész (a helikoid) a menetes rész alatt nagyon vékony. Véletlenül se csiszolj belőle túl sokat, és ügyelj arra, hogy az alkatrész alján elég mély menetet hagyj arra, hogy a kis biztosító csavart még vissza tudd tenni (annak a hosszából is le kell kapnod kicsit, hogy ne lógjon be - csavarni már nem fogod tudni, de erre még visszatérünk). Ha megvagy, akkor így néz ki a szűkülettől mentes mechanika:

Valószínűleg nem marad majd elég mély menet a biztosító-vezető csavarnak a munka végeztével, így azt kénytelenek leszünk epoxyval rögzíteni, mikor összeszereljük a mechanikát. Arra figyeljünk, hogy a csavar menetéből is marjunk le, nehogy az belelógjon a kiszélesített részbe, illetve ragasztás előtt alkohollal mossunk le minden érintkező felületet:

Az így kialakított megoldásban már sokkal jobban hátra tud csúszni az előzőleg bemart vetítőoptika:

Ezek után nincs más dolgod, mint gépre tenni a kicsikét és megállapítani, hogy "igen, van végtelen, sőt, túl is futottunk rajta, de kit érdekel?".

A végleges beállításnál kimérheted, hogy hova esik pontosan a végtelen (szabadon jár az optika a csőben), de erre ne fordíts túl nagy gondot, mert itt úgysem mérnöki pontosságra törekedtünk (könyörgöm, egy flexxel készítettünk objektívet, engedd el magad).

!

Az viszont fontos, hogy jól rögzítsd az optika tubusát a mechanikában. Erre a legegyszerűbb megoldás, ha epoxyval összeragasztod őket. Ez még a halál után is tartani fog. Ragasztás előtt egy másik, korábban bontott Heliosból kiszedtem egy gyűrűt, ami távtartónak pont jó lesz (a távolság beállításához), de ez nem feltétlenül szükséges alkatrész:

Így néz ki a véglegesen összeragasztott optika, amit lehet pimpelni, ha van még felesleges bontott Heliosotok, aminek a gyűrűit rá lehet húzni a szabadon maradt részekre:

A végleges megoldásnál én egy ellenzőt is rögzítettem a házon, így már egészen emberi formája lett az apróságnak:

A maga nemében szép, de főleg hasznos!

Borzasztóan fontos, hogy száradás után minket pillantson meg először, mert az objektívek azt a személyt fogják az anyjuknak tartani, akit első felsírásuk közben meglátnak. Öleljük hát magunkhoz és dédelgessük picit!

Mit művel a vázon ez az objektív?

Most, hogy immár tényleg objektívnek nevezhetjük szörnyszülöttünket, az újjászületett pöcsit, megmutatom, hogy egy átlagos képen mit fed le a fullframe és a croppos szenzorból:

Láthatjátok, hogy a fullframe kocka szélei sötétek, cserébe elragadó ívet kapunk mindkét oldalon. Aztán az is nagyon fontos, hogy croppon is bőven csavar.

Csinálhatnánk tesztlapos képeket, de semmi értelme: elárulom, hogy itt nincsen sík vetített kép: ami középen X távolságra van és éles, az a kép szélei felé haladva már nem lesz az: torzul az egész leképezés, de ez is hozzájárul ahhoz, hogy olyan elragadó képi világot teremt.

A bokeh-kezelés nagyon hasonló a Heliosokéhoz: szépen rajzolja a karikák szélén az éles fénycsíkot, és ugyanolyan jellegzetesen torzítja őket a kép szélei felé, mint mondjuk a 85mm-es óriás.

Mielőtt a többi tesztképet is megmutatnám, érdemes egy pillantást vetned erre a cikkre is, amiben az utómunkához kaphatsz hat hasznos tanácsot, ha vetítőoptikával fotózol.


[X] hirdetés

Íme, az utóbbi hónapokban felgyűlt pár tesztkép annak szemléltetésére, hogy nagyon is érdemes egy ilyen játékszert beszerezni, mert modern üvegekkel, de még a szokásos vintage megoldásokkal is utánozhatatlan, amit művel:

Ha megfigyeltétek, nem minden fotón látszik a fullframe kockára rajzolt kép két szélének sötét része. Ezt vagy levágom, ha felesleges, vagy valamilyen képmanipulációs eszközzel egyszerűen széthúzom a fotó sarkait, mintegy “kivasalom” (legegyszerűbb erre a sima warp eszköz Ps-ben, vagy már CameraRAW-ban a Lens Corrections / Distortion csúszka). (További retusálós tippek ide kattintva.)

Ha nagyon unatkoztok, akkor lehet vele ilyen őrületeket is csinálni (itt utólag Ps-ben kellett teljes gömbbé kiegészítenem a vetített képet több felvételből, majd ezután Pr-ben több réteggel megpörgetni):

Ha hasonló csavarást akarsz, csak teljes fullframe-kockán, akkor vehetsz sokszor ennyiért egy Helios 40-2-est, az is jó játék (meg lesz róla teszt is, ha egyszer oda jutok végre - addig ide kattintva elolvashatod az eredetijéről, a Biotar 1.5/75-ről készült részletes cikket).

Zárszó

RO-109-1A optikákat ide kattintva tudsz tallózni és venni az eBay-en. Áruk miatt ezek az EU-n kívülről (többnyire Ukrajnából vagy Oroszországból) vámmal terhelve érkeznek meg hozzád ($40 felett van a határ). Lesz bennük egy csomó por, de ez ne nagyon zavarjon. A bevonat-hibás darabokat viszont kerüld el.

Amennyiben valamit kihagytam vagy kérdésed lenne, írj bátran a blognak üzenetet, és segítek.

A flexeléssel, csiszolással kapcsolatos felkavaró képekért elnézést kérek, cserébe itt van egy 8 órás relaxációs mix, aminek megtekintése után garantáltan elfelejtesz mindent, amit ma itt olvastál:



Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Hasznos tudást kaptál?

Legyél te is a vintage univerzum hőse! A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Viszont a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a régi objektívek megmentését és bemutatását célzó munkámat, hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a hősök között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter, Somogyi László, Rácz András, Szántó Sándor, Zubán Gergely, Erhardt Balázs, Kovács Attila, Magyar Antal, Szabó József, Máté Gyula, Boros András, Vaszkun Gábor, Erhardt Balázs, Kirner Richard, Tímea Bokodi, Káposztás Viktória, Bóka Zsuzsa, Hargitay Zoltán, Koncz Benő, Zubán Gergely, Josef Tiglezan, Gábor Balázs, Papp György


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

További vetítőoptikás őrületek:


Német örvény: Zeiss Kipronar 1.4/50 adaptálás és teszt

Középformátumú triplet: Edar 2.8/100 adaptálás és teszt

Magyar csavar: MOM Budapest KINGA 1.5/50 adaptálás és teszt

Hazai vonatkozás: MOM Budapest 1.7/35 vetítő építés és teszt

Leitz Hektor 85mm f/2.5 adaptálás és teszt

Leitz Colorplan 90mm f/2.5 adaptálás és teszt

Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)



Vannak még itt további érdekességek is:


Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A kész anyag előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Benedek Lampertnek. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2021 (eredeti megjelenés: 2017. augusztus 28., utolsó módosítás: 2017. november 5.)