hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Vetítőoptika képalkotás
pro-kontra


Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán.

Összeszedtem neked hat pontban, hogy milyen képalkotási sajátosságokra számíthatsz, ha a mostanában divatossá váló projector lensek közül egyet-egyet a gépedre teszel. Az elbűvölő képi világgal operáló üvegeknek természetesen vannak árnyoldalai is, ezek közül viszont sokat az előnyödre fordíthatsz!

Vignettálás, torzítás, kromatikus aberrációk, színelés és fények, szél-közép élesség valamint becsillanások témakörében jöjjön most pár tipp és tapasztalat. Nincs homok?! Akkor csinálunk, elvtársam! Nekem homok legyen a föld alól is! Kaparjuk ki azt a gesztenyét!



Vignettálás

Az egész vignettálós problémakör onnan ered, hogy a legtöbb vetítőoptika nem rajzolja ki a fullframe szenzort, de sokszor az APS-C-t sem teljesen (ha a szenzorméretekről szeretnél olvasni, kattints ide). A cikkben használt RO-109-1A (alias 12KP, Pöcsi) bizony elég szép fekete sávot hagy a kép jobb és bal oldalán.

Igaz, hogy ezzel lehetővé teszi afféle "gömbbe zárt" képek elkészítését is (meg brutális csavarást eredményez), ám a legtöbb esetben erre nem tartunk igényt. Ezen a ponton tehát én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.

Őszinte leszek, ennek a dolognak a megoldására a következő részben ismertetett torzításmentesítésen és vágáson túl csak egy út van: a Ps-be betöltött képet a Filter / Liquify eszközzel a sarkainál kicsit megrángatjuk. Mivel az eredeti képünk is pokoli torz lesz, túlságosan sok nem fog feltűnni senkinek ebből az aránylag erőszakos módszerből (mikor is a fekete sarkokat a képmezőn túlra próbáljuk nyújtani). A torkánál ragadta meg a kérdést Pelikán elvtárs… Angol Park? Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába? Egy frászt! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak! Ragadjuk meg azokat a képsarkokat!



Torzítás

Van egyfajta "pozitív" torzítása a vetítőobjektíveknek, ami azt jelenti, hogy mintha domború képeket készítenének: a képek közepe látszólag kimelkedik a képsikból. Természetesen ez is hozzájárul az egyedi képi világhoz, valójában azonban képalkotási hiba. Csapásokat adunk és csapásokat kapunk, ahogy Virág elvtárs mondaná. Egy hagyományos objektívet a kukába dobnánk, ha ilyet csinálna.

Ez a jelenség nem minden arcszerkezetnek tesz jót. Amikor először szembesülünk vele, olyan arckifejezést fogunk vágni, mint Bástya elvtárs citromba harapáskor, és gyorsan korrigálni akarjuk. (Portrénál amúgy sem mindegy, hogy milyen gyutávot választasz, mert az eltérő látószögek jelentősen képesek átvariálni valakinek a fizimiskáját. Aranyszabályként ekvivalens 85mm-t használj, ha tudsz; ez APS-C-s gépeken ugye 50mm-nek felel meg.)

A megoldás elég egyszerű: CameraRAW-ban a Lens Correction fülön Manual módban a Distortion csúszkát +100 értékre állítva már egész normálisan nézünk ki. Természetesen ez majd nagy mértékű vágást tesz szükségessé, de ezt az előbb már részletezett vignettálás miatt úgyis sokszor megtesszük. Virág elvtárs szerint menet közben kell az önbizalmat megszerezni, szóval legyünk bátrak!

Hozzáteszem: csak akkor "vasalom" ki így a képeket, ha az arcok és a nemzetközi helyzet megkívánja.



Kromatikus aberráció

No abból itt aztán lesz bőven. Tíz feljelentés közül kilenc marhaság, mondja Dániel elvtárs, de a színleválás itt tényleg bajos. A vetítőobjektíveknek abszolút nem erőssége a CA kezelése. Torzításmentesítő lencsetagok hiányában az eltérő hullámhosszúságú fénysugarak megregulázására sem törekedett senki. Ez ugyanis eredeti céljuk szerint nem volt fontos kérdés. Az már a mi problémánk, hogy most fényképezésre próbáljuk használni ezeket az eszközöket.

A CA-t egyébként szoftveresen aránylag könnyen kezelhetjük a CameraRAW Lens Corrections fülén a megfelelő Purple/Green Amount csúszkákkal. Arra figyeljünk, hogy bár ez a színhibákat leszedi, helyettük azonban szürke sávokat hagy fent, amik sokkal kevésbé zavaróak, ám még így is lehet, hogy Ps-be betöltve a képet a retusálás során az élesebb vonalak mellől ki kell szednünk a szürkés aurát.

Hogy megtesszük-e minden esetben a CA legyilkolását? Nem! A törvény mindenkire vonatkozik, kivéve mikor nem. Több képemen (a mellékelten is) megfigyelhettétek már, hogy ha a hangulat és a hatás megkívánja, és pláne ha ilyen szembeötlő mértékű, egyszerűen fent hagyom a színaberrációt. Szerintem bizonyos esetekben hozzáad az összképhez.



Színek és fények

Ahogy a mezei objektívek sem képesek rá, úgy a vetítőoptikák sem fognak csodát művelni a színekkel és a fényekkel (olyan értelemben legalábbis biztosan nem, hogy nem ússzuk meg az utólagos színelést, illetve a helyszíni vagy utólagos világosítást). Virág elvtárs, se ajtó, se ablak? Mi meg hozzátehetjük: se vaku, se derítés?

A mellékelt képen két probléma volt: egyrészt távolról sem színhelyes (én ideológiailag nem vagyok elég képzett, ahogy Pelikán elvtárs sem, ezért a végleges képeknél sem szokott érdekelni a színhelyesség), másfelől a sárga városi nátrium-lámpák értelem szerűen a képet is sárgásra festik. Utóbbin első lépésben a színhőmérséklet beállításával lehet segíteni (CameraRAW Basic fül Temperature csúszkája, valamint a HSL fül színbeállításai), második lépésben pedig a Photoshopba beimportált fotót az Image/Adjustment Hue/Saturation és Color Balance eszközeivel szerkeszthetjük.

A színbeállítások sokszor hosszadalmasak, így felmerül a kérdés: preseteljünk? Egyet jegyezzenek jól meg: ellenség van éppen elég, nem a becsületes munkásembereket kell macerálni, szóval nekem semmi bajom azzal, ha időt spórolsz magadnak egy-egy beállításhalmaz elmentésével (CameraRAW Presets fül), csak kérlek ne ess abba a hibába, hogy aztán minden képedre azt alkalmazod. Egyrészt CameraRAW-ba több képet is beimportálhatsz egyszerre, így tömeges szerkesztést bármikor simán tudsz csinálni, másrészt elvileg te hobbifotós vagy, tehát nem kell egy esküvő 3000 képét egyszerre legyilkolnod.

Volt egy időben ez a VSCO meg LXC járvány (ezek amolyan H1N1 mutációk voltak, csak tüsszentés nélkül, interneten is terjedtek), rengeteg áldozatot szedtek. Nagyon jó embereket vesztettünk el. :( Éveken át minden képükre ugyanazt a "filtert" húzták. Vannak, akik még most is szenvednek a kórságtól. Esős reggeleken manapság is beleborzongok, ha eszembe jut a dolog. Nem állítottak fel karanténokat, Pintér Sándortól pedig csak egy SMS jött, hogy mindenki maradjon a lightroomjában, nemsokára kimentjük. Szóval kérlek élj az alkotás szabadságával, amíg nem jön a gondolatrendőrség. Egyediben gondolkodunk, nem lájkokban, ugye?

Bocsi, ez a presetes dolog kikívánkozott belőlem, nyomta a pici szívemet. Váratlan kiadás.

Ami a fényegyensúlyt illeti (van egyáltalán ilyen szó?), itt már erősen függünk a szenzorunk nyers erejétől: minél több dinamika fért a RAW fájlunkba, annál jobban tudjuk a sötét részeket világosítani (zajosodás nélkül), illetve a világosakat visszavenni. Sokszor alkalmazok multi-processet CameraRAW-ban, vagyis egy nyerset többször is feldolgozok eltérő beállításokkal (melyik területnek mire van szüksége), aztán ezeket Ps-ben összemaszkolom. Levágtam tegnap éjjel egy disznót, feketén. Ma már itt vagyok. Expressz munka, nem? Hát a többszörös nyersfeldolgozás (ezt a kifejezést is én találtam ki) tuti nem expressz, mert adott esetben többször is meg kell nyitni ugyanazt a fájlt. Cserébe minden alkalommal a RAW fájl összes előnyével rángathatjuk a csúszkákat. Házilag, saját belébe töltött HDR, csak szép is lesz.

A multi process persze nem végleges és tökéletes megoldás, csak hozzávetőlegesen lehet vele zónázni a különböző képrészeket. Éppen ezért portréknál a retusálás során sokszor használom a Dodge Tool és Burn Tool eszközöket is.

(Amúgy van egy vakum, szóval csak mérsékelten vagyok komolytalan "fotós". Viszont mindig rosszul rakom bele az elemeket, ezért még nem tudom, mire lesz jó. Levillantom majd az ufókat, hátha fotokontakt dermatitiszt kapnak.)



Szél-közép élesség

Van egy igen komoly "hiányossága" a vetítőobjektíveknek: valójában csak középen élesek. Igaz, hogy ott aztán pokolian (90/45 vonalpár/mm felbontással dolgozik még a filléres RO-109-1A is), mégis, ez a tény erősen megköti majd a kezünket. A mellékelt tesztábrán látszik, hogy a képközéptől nem is olyan nagy távolságra már nagyon szétesik a kép. Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség, mondaná Virág elvtárs, vagyis ami nincs a kép közepén, az akkor sem lesz éles, ha megfelelő volt a beállított tárgytáv.

Ez persze valamilyen szinten hozzájárul a fotó teljes atmoszférájához, mégis, bilincset tesz a kezünkre komponálási értelemben. Nehéz… nagyon nehéz Pelikán!

A vetítőoptikákkal gyakorlatilag csak középre érdemes szerkeszteni a témát. Még harmadolni sem nagyon tud az ember, nem hogy még kijjebb vinni a céltárgyunkat vagy célszemélyünket.

Mivel én egyébként is rengeteget centerezek, ez engem a legtöbb esetben egyáltalán nem zavar. Fontos azonban tudatosítani fotózás előtt, hogy ha ilyen speciális eszközt használunk, akkor milyen kompozíciókban gondolkodhatunk.



Becsillanások

Ahogy a kromatikus aberrációk kezelésében is borzasztóan teljesítenek a vetítőoptikák, úgy a látóterükbe kerülő fényforrások keltette becsillanásokkal sem tudnak mit kezdeni. Mindenféle változatos karikák, foltok és flarek fognak megtámadni minket. Mit tehetsz?

Tulajdonképpen összesen két lehetőséged van: vagy megpróbálod kreatívan a képbe komponálni az egyedi fényjátékot, vagy igyekszel elkerülni a nem kívánatos fényeket alkotás közben. Egyik sem egyszerű, viszont lásd meg a csodálatos lehetőségeket ezekben a fényjátékokban! Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának, és játsszunk inkább a fényekkel!



Itt a mese vége

Imígyen szólt hát a történet, melyben körüljátuk, hogyan is néz ki a gyakorlatban a vetítőobizás. Ez egy komoly névtelen feljelentés volt, géppel írva, okuljatok belőle. Csodák itt sincsenek, küzdeni és dolgozni kell a végeredményért.

Azért mindig megmosolyogtat a tény, hogy egy-egy régi technika hogyan kap újra és újra szárnyra a fotózás világában. Pár évvel ezelőtt a vintage obik használata a kutyát sem érdekelte, most meg már nem is elég a régi objektív, egyenesen az kell, hogy ne is fényképezőre legyen gyártva, sőt olyan képet adjon, ami számtalan "hibával" rendelkezik, hagyományos objektívekkel mégis utánozhatatlan./p>

Ha jön a következő divathullám, még az elején csapjatok bele ti is!



Hogyan használjam én is?

Azt majdnem el is felejtettem mondani, hogy korábban írtam egy részletes cikket arról, hogyan tudod az RO-109-1A vetítőobjektíveket adaptálni a fényképeződre. Ide kattintva tudod elolvasni a részletes gyártási útmutatót.

A cikk írása óta számtalan más régi vetítőt és átépítettem és kipróbáltam, így feltétlenül olvasd el a Töcsiről, a Meometarról és a Pentacon AV 80-asról szóló cikkeket.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ehhez a cikkhez nem tartozik aktív szavazás. Felháborító!

További vetítőoptikás őrületek:


Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Nehézsúlyú bajnok a ringben: mit tud a fél kilónál is nehezebb 35KP 1.8/140-es orosz vetítő, és hogyan adaptálhatod akár tükrös, akár mirrorless rendszerekre?

Tovább tombol a tudásbázisban a vetítőoptika-őrület. Ezúttal egy nem mindennapi paraméterekkel rendelkező óriást fogunk átépíteni, majd ki is próbáljuk. Mire lesz elég a nyers erő, és mire jó a gyakorlatban a fényerő és az aránylag nagy gyutáv kombinációja? Tovább olvasom...

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

Kötelező kör a kistesók után a Pentacon vetítő nagyágyújának, a 150mm-es változatnak is a megismerése. Adaptálás és teszt, rengeteg szappanbuborék-bokehkarikával.

Ha követitek a blog tudásanyagait, találkozhattatok már a Pentacon vetítőcsaládjának két változatával, a klasszikus AV 2.8/80-assal és a kicsit ritkább AV 2.8/100-assal is, melyek tagadhatatlanul méltó ellenfelei bármelyik szappanbuborékos Trioplannak. Ma azonban még egy ezeknél is ritkább és szebb bokehval rendelkező változatról lesz szó, a 150mm-es óriásról. Tovább olvasom...

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Hogyan adaptáld tükrös vagy mirrorless vázadra a Pentacon 100mm-es vetítőjét, hogyan építs bele saját körvilágítást, és mire lesz mindez jó?

Imádom azokat a tudásanyagokat, amikben nem csak tesztelünk, de építünk is valamit: a Pentacon AV 80-as cikk után sorra kerül a 100mm-es testvére is, amit kétfunkciósra fogunk megcsinálni (makró + portré egyben), és kap egy extrát is. Nem csak mirrorless, de akár Nikon vagy Canon gépre is megmutatom az átépítés módját, és természetesen jön az életszagú próba is. Kalandra fel! Tovább olvasom...

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Készítsd el te is párezer forintból a “Trioplangyilkos” szappanbuborék-gyáros Pentacon AV 2.8/80-as vetítőobjektív Canonra vagy Nikonra alakítását.

Olyan vetítőoptikából fogunk most olcsó objektívet varázsolni, ami Canon EF-re vagy Nikon F-re is jó, és nem szükségesek hozzá drága szerszámok. Eddig ugyanis a blogon átalakított optikák (pl. Pöcsi, Töcsi és Meometar) jó része komoly mókolást igényelt és csak mirrorless-re volt jó. Jogos az igény, hogy csináljunk valamit tükrösökre is. Tovább olvasom...

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Újabb vetítőobjektív épül: ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre. Sony E bajonettre fogunk dolgozni, és te is meg tudod csinálni otthon!

Megállíthatatlan a "vetítőoptikázás" a blogon: Pöcsi és Meometar után itt van előbbi kistesója, a 16KP 1.2/35, amivel garantáltan feledhetetlen perceket és képeket szerezhettek magatoknak, nem csak fullframen (sőt!). Szokás szerint részletes átalakítós how-to részt és tesztképeket is hoztam nektek. Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás Sony E rendszerre, teszttel, házilag, neked!

A legragályosabb vírus a hülyeség, mondta valaki valamelyik hollywoodi filmben valamikor valakinek valamiért. Talán az őrület is hasonlóan agresszív kór, így a blogot sem kerülhette el, hogy újabb vetítőobjektív készüljön, ezúttal azonban valami különleges csemegét hoztam nektek. Gyártás és teszt egyben, hogy te is megépíthesd a sajátodat! Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán. Tovább olvasom...

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag.

Hogyan készíthetsz régi vetítőoptikából valóban használható objektívet, és egyáltalán miért tennél ilyen őrültséget? Flexre és tesztképekre fel! Tovább olvasom...



További képmanipulálós cikkek:


5 tipp hosszú expós képekhez

Gear sweetspot-keresés, hiperfokális távolság matatás, kiterjesztett dinamika csencselés, RAW-tartalékok bányászata és még pár hasznos tipp, ha szereted az igazán hosszú záridős fotókat.

A Dunasztráda című képem kapcsán szeretnék veletek megosztani pár olyan dolgot, amiket még azelőtt megtanulhattok, hogy ti is kipróbálnátok a több másodperces, vagy akár több órás expozíciókat. Ezek segíthetnek, hogy ne 251 darab feketére exponált fotót vigyél haza nap végén. Tovább olvasom...

Így készült a téli csillagjárás Budapest felett

Startrail képek készítése és szerkesztése könnyen és gyorsan.

Pár évvel ezelőtt még komoly technikai kihívásnak számított egy csillagjárás lefotózása. Emlékszem, hogy ámulattal olvastam a különböző szenzorhűtési eljárásokat és a zajproblémák kiküszöbölését. Mára azonban ez a világ megszűnt, hála a képérzékelők pokoli gyors fejlődésének. Téged sem tart vissza semmi attól, hogy csillagjárást fotózz. Tovább olvasom...

Így készült: az ősz angyala

Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben? Kezdődhet az izgalmas kalandvetítés!

A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra. Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán. Tovább olvasom...

Így készül a brenizer (bokeh) panoráma

Látványos fotók lehetetlenül kicsi mélységélességgel. Hogyan fotózd és hogyan állítsd össze, majd miképp utómunkázd a brenizert? Tippek és példák.

A brenizer megoldás nem új dolog, sokak előtt mégis rejtély a módszer mibenléte. Időről időre előkerül különböző fotós csoportokban és mindenki megpróbálkozik vele, változó sikerrel. Az elmúlt hónapokban többen is kértétek, így most megmutatom nektek, hogy én hogyan készítem a brenizereket. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm a kedves és kitartó modelleknek a képek megvalósításában nyújtott segítséget. Ha szeretnél magadról Te is hasonló fotókat, ide kattintva olvashatsz az örömfotós alkalmakról. Az oldal kódolásában nyújtott segítséget köszönöm lorszilnek és Pintér Zsoltnak. A Tanú című filmből vett idézeteket köszönöm a film alkotóinak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2017 (eredeti megjelenés: 2017. október 8., utolsó módosítás: 2018. július 2.)