Szám szerint ez a harmadik olyan vetítőm, ami a Magyar Optikai Művek ipari gigászának masszív falai között öltött testet egy másik korszak gyermekeként. Az előzőekhez, az 1.5/50-eshez és az 1.7/35-öshoz hasonlóan ez sem fullframe, de ez ne szegje kedvünket, hiszen cserébe egy igen érdekes, kinézetre is csodás, háttérre meg egyenesen csavarós optikát kapunk.

A cikk alanyául szolgáló darabot egy lelkes blogfogyasztó küldte, amiért itt is hálás köszönet neki. A vetítő háza végig szép csavarmenetes, és ez lehetőséget ad majd némi játékra a dizájnt illetően. A bázistávolság DSLR-t nem, de bármilyen MILC-et megenged, ezért a Leica M bajonettes kivitel tűnt a legjobb választásnak. Többen kérdeztétek, hogy miért készül mostanában sok vetítő adaptálásom (vagy adapterem) Leica M bajonettel? Íme pár indok:

• a Leica M bajonett kb. univerzális "átjárónak" tekinthető a MILC rendszerek világában: olcsón adaptálható bármilyen mirrorless gépre
• Leica M bajonettel nem csak manuális, de autofókuszos adapterek is vannak, így a Leica M-re adaptált optikák sok esetben autofókuszossá "varázsolhatóak"
• a Leica M bajonettnek kicsi a bázistávolsága (27,8mm), így a legtöbb vetítőoptika adaptálható rá (illetve mivel ez mirrorless rendszer /vagy mirrorlessre adaptálod tovább/, a bajonetten túlnyúló hátsó részek sem okoznak gondot)
• kis képkört rajzoló vetítőknél az M bajonett kb. 39mm-es belső átmérője tökéletesen elég, nem vignettál vele a kép
• olcsón beszerezhetőek ilyen bajonettek (például Leica M - M39 adaptergyűrűk formájában)
• magát a Leica M bajonettet kényelmes használni (sokkal praktikusabb, mint a csavarmenetes /pl. M39, M42, T2/ megoldások)

Ha a korábbi anyagokban nem olvastál még a Magyar Optikai Művekről, ebben a blokkban van lehetőséged rá.

Művelem magamat MOM ügyileg!

A céget Süss Nándor alapította 1876-ban, és története során számtalan névváltozáson ment át. Az állam által felkarolt szervezet volt Állami Finommechanikai Tanműhely (1886), később pedig Süss Nándor-féle Precisio Mechanikai Intézet. A Csörsz utcában található, a cég történetét meghatározó területre 1905-ben költözött át a komplexum a Mozsár utcából. Feladata a tudományos élet és a kutatók ellátása volt igen precíz műszerekkel. Mivel a XX. századi fizika nagyjából arról szólt, hogy az egyre pontosabb elméleteket egyre agyafúrtabb kísérletekkel lehetett csak ellenőrizni, nagy szükség volt a hazai finommechanikai iparra.

Kevesen tudják, de az 1918-ban részvénytársasággá alakuló cég csak ekkoriban kezdte meg a saját üveglencsék gyártását (korábban azt német földről importálták). 1930-tól a cég fele-fele arányban a Zeiss és a honvédelmi tárca tulajdonába került. Ma is ismert nevét, a Magyar Optikai Műveket 1939-től vette fel, mivel ekkor már az optikai termékek voltak a meghatározók a vállalat profiljában.

Ha bárkinek lenne kétsége arról, hogy a háborúnál semmi sem pörgeti jobban a gazdaságot, akkor tanulságos adalék, hogy a világszínvonalú lencsegyártás ellenére a második világháború előtt a légvédelmi gránátokba készített késleltetős gyújtók értékesítéséből szerezte a MOM a legnagyobb profitját (német licensz, német vásárló, de volt szállítás Angliának is).

A világháborút viszonylagos sértetlenségben túlélő gyár a szocializmusban a tervgazdálkodás részeként, komoly megkötésekkel működött tovább, ennek ellenére is világszínvonalú termékekkel és ötletekkel. Ekkor vették át a Gamma Optikai Művek termelését is, és nekünk, fotósoknak innentől különösen érdekes a cég sztorija, mert megkezdődött a kisfilmes fényképezők gyártása. A Momikon sorozatból 1956-ig 3470 darabot készítettek, majd utána jött a Mometta sorozat harmincezernél is több legyártott példánnyal. Az 1966-ig gyártott Fotoboxból is rengeteg készült. Szomorú, hogy a keletnémet és orosz gyártók javára ezt az iparágat 1966-ban központi utasításra leállították.

A teret hódító digitális érával a cég az 1980-as években annak ellenére sem tudta már felvenni a lépést, hogy korábban bekapcsolódtak a számítógépes iparba és az adathordozók gyártásába. A rendszerváltás környékén a privatizációs fazékból a vállalatot több kisebb rt és kft formájában merték ki a jó helyen jókor levők tányérjaira. A cég hivatalosan 1996-ban szűnt meg, eladósodva, jogutód nélkül.

Egyik utolsó és legszomorúbb mozzanata volt, amikor 1996-ban a maradék gyárépületeket is lebontották a Csörsz utcában. A helyiek körében azóta is fogalom a "MOM", no nem a pláza miatt, hanem mert az azonos néven ma is üzemelő kulturális központban korosztályom számtalan tagja lépett fel a környékről mindenféle általános iskolás néptánci és egyéb műsorok keretében. Itt vesztettem el az egyik kedvenc matchboxomat, itt harapta meg az egyik osztálytársam orrát egy kutya, plusz kevesen tudják, de innen pár méterre még egy alig felfedezhető izraelita temető is megbújik.

Magáról az objektívről nem találni infót a neten, mivel Kingával ellentétben még saját nevet sem kapott. Maradnak a házi mérések. Az optika házának teljes hossza 110mm, átmérője elöl 49mm, középen (a fehér műanyag résznél) 44mm, hátul pedig 32mm.

A középső, műanyag szekció lesz majd nekünk az érdekes, itt fog a fókuszmechanikának használt helikoidhoz kapcsolódni a szerkezet. A front optikai szekció elég mélyen ül a házban (nehéz kicsavarni), a hátsó viszont kényelmesen hozzáférhető. Összesen 4 lencse 3 tagban, az alábbiak szerint:

Ha tisztításhoz bontanod kell, akkor a hátsó rész lecsavarása adja magát, a front résznél pedig először a nameplateként is funkcionáló részt szükséges kicsavarnod, majd ugyanabban a menetben, elég mélyen van a front lencse blokkot lefogó gyűrű is. A lencse alatt van egy vékony alátét is, erre vigyázz visszaszereléskor.

MOM Budapest 1.8/50 adaptálás

Adaptálás előtt pár átalakítást végeztem az eredeti vetítőn: a ház első-belső felét kifestettem matt feketére, hogy ne verjen vissza semmit, illetve a belső részt is matt feketére fújtam, valamint a ház végét, hogy ez a szenzorral ne keveredjen tükröződésbe. A design kialakítása végett a ház külső oldalán futó spirális csavarmenet piros festést kapott, erre jött a szintén piros acél hispan logo (tudom-tudom, ez itt arányait tekintve picit nagy, de nem ekkora házakra terveztem).

A feladat: fókuszmechanikával ellátni és Leica M-nek megfelelő bázistávolságra átalakítani a vetítőt. Mi kell ehhez? A méréseket megspórolom neked: egy 25-55mm hosszú M39-M42 helikoidot vételeztem az adaptáláshoz, illetve a helyes bázistáv beállításához kelleni fog még egy L39 macro extension tube set is (abból is a kb. 10mm hosszú gyűrű), illetve természetesen egy L39 - Leica M adapter, ami a Leica M végződést fogja adni. Ha a frontra szeretnél majd filtert vagy további ellenzőt tenni, akkor oda egy 42-49mm-es step up gyűrűt javaslok rögzíteni (csavarokkal vagy epoxyval).

Az adaptálás alkatrészein is végeztem átalakításokat: a fekete helikoid eredeti festését lemartam, így színben passzolni fog az ezüst kivitelhez, illetve ugyanezt tettem az L39 macro tube felhasznált darabjával is. E kettőnél, és az L39 - Leica M adapternél is a belső részeket matt fekete festéssel láttam el, hogy a tükröződéseket minimalizálni lehessen.

Az összeállítás egyszerű: az L39 - Leica M adapterbe csavarod az L39 macro tube kb. 10mm-es darabját, majd erre az M39-M42 25-55mm helikoidot. Beállítani két dolgot kell: az egyik a vetítő házának középső, műanyag része, amiből kb. 1mm-t kell körben lereszelni, hogy tökéletesen passzoljon a helikoidba (ha a felső fém rész ütközéséig csúszik a helikoidban, akkor egyszersmind a képsík pontos beállítása is megtörténik). A másik a 10mm-es macro tube pontos vastagsága: ezzel szabályozhatod a végtelen elérését és finomhangolását. Ha az összeállított optika a 25-55mm-es helikoid 25mm-es, zárt állapotában sem fókuszál el végtelenig, akkor a macro adapterből kell kicsit lemarnod.

Az egyetlen hely, ahol ragasztanod kell, az optika eredeti háza és a helikoid belső fele között van. Mivel az alkatrésznek nincsen túl nagy tömege, a precíz ragasztás tökéletesen elég lesz, illetve azt követően is szétszedhető marad az optika elöl és hátul is, ha tisztítani kell.

A helyes bázistáv és a fenti alkatrészek használata esetén a leghátsó lencsetag kb. a Leica M bajonett belső végéig jön. Ezzel a kivitellel a helikoid 55mm-es végállásában a közelpont nagyjából 25 centi lesz (ami tetszőlegesen tovább csökkenthető, ha hosszabb L39 közgyűrűt teszel be a bajonett és a helikoid közé), szóval ez egyben szinte makró optika is (leképezési aránya természetesen nem valódi makró).

A beállított szerkezetet azonnal használatba is veheted!

MOM Budapest 1.8/50 terepteszt

Kinek lesz érdekes ez a kis optika? Először is azoknak, akik szeretik a szép cuccokat. A Tóth Árpád sétányon többen is az objektívet nézték, és nem a lányokat, amit külön bóknak veszek (beletrollkodtam Lilyék sétányos fotózásába). Másodszor azoknak, akik szeretnének egy APS-C szenzoron is erős csavarást adó effektobit.

A teszthez egy A6000 vázat használtam, utómunka csak a színeket és a dinamikát érintette, mást nem szűrtem. A képek többsége lesi, ami mutatja azt is, hogy az új helikoiddal felvértezett kis MOM vetítővel igen könnyen és gyorsan élesre lehet állítani. Akármekkora is a tömeg a sétányon virágzás idején, ilyen boldog lehetsz a kis MOM-al:

Éles, de csak középen: az ilyen vetítőkhöz hasonlóan ez is főleg csak a képközép felé ad elfogadható rajzolatot. Mutathatnék csodás tesztképet, amin a daru szerkezetén nagyszerűen megfigyelhető a képminőség, de elég nyilvánvaló, hogy ez még a kis szenzor sarkain is csak jelképes:

A másik kompromisszum természetesen a kromatikus aberráció, ami elég erős. Ez szoftveresen elég jól szűrhető, ha akarod, szóval ez még senki nem tartott vissza őrült vetítőoptikák használatától.

Cserébe persze megy a csavarás: lehet szédülni és fejet fogni. Ha megfelelő jellegű a háttér textúrája, és különösen ha vannak pontszerű fényforrások, akkor jön ki igazán a swirly effekt.

A kis szenzoron a fullframe ekvivalens érték egyébként kb. 2.5/75mm, szóval portréra éppen szuper. Arra a (hasonló jellegű vetítőoptikáknál érvényes) szabályra ügyelj csak, hogy a modell fontos részei a képmező közepére essenek.

Ahogy említettem, a kis közelponttól a végtelenig tartó fókuszút segítségével szinte bármi lefotózható külön további makró adapter nélkül. A kis gép és az optika kis súlyának (kb. 270g) hála könnyű magaddal vinni mindenhova.

A végére még egy csokor tesztkép:

Summa summarum

Az igazi vetítőoptika-őrültek vadásznak a különlegességekre, a MOM Budapest 1.8/50 pedig mindenképpen az, hiszen elég nehéz belefutni. Összköltséget a vetítő ársávjának ismerete nélkül nehéz írni, de az adaptáláshoz szükséges alkatrészek árát azért össze lehet számolni, és így kb. 30.000 forintra jön ki a számla (nem számítva az átalakításhoz szükséges időt és fogyóeszközöket).

Ha lapul a fiókodban bármilyen érdekes MOM optika, ne habozz, és támadj meg vele a szerelőműhelyben.

Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége.

A fény és a MOM legyen veletek!