hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


Kistelés-portrés kalandok:
Porst 1.8/135mm teszt


Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát?


2018. május 2. • frissítve: 2022. február 01. • Horváth Krisztián

Fontos: ez a cikk évekkel ezelőtt jelent meg először, és bár azóta minden bizonnyal frissült, tartalmazhat olyan információkat, amik mostanra elavultak.

Ezer éve nem volt a blogon típusteszt, ennek oka pedig prózai: ritkán fog meg annyira egy optika, hogy önálló cikket kapjon (vagy éppen túlságosan is megfog, és akkor sose tudom befejezni a róla szóló cikket). A Porst 1.8/135 azonban szinte azonnal belopta magát a szívembe, és sorozatban majdnem minden fotózásomon használtam, mióta kézhez kaptam. Jöjjön hát a tudás- és képorgia.



Ritka 135mm-es

Beszéljünk egy kicsit tesztalanyunkról, mielőtt belevágunk a dologba. Aki forgolódott már a manuális optikák világában, biztosan hallott róla, hogy a Porst nem egy gyártót takar, hanem egy brandet, ami különböző cégekkel terveztetett és gyártatott optikákat. Az 1.8/135-ös üvegüket például a japán Tomioka Kōgaku KK cég készítette, ami máris jó előjel a minőségre nézve.

Éppen e miatt a branding-háttérhatalom-árnyékkormány dolog miatt szinte pontosan ugyanezzel az objektívvel találkozhatunk Samigon, Soligor, Polaris, Weltblick, Sigmatel és egyéb kivitelekben is (bár tény, hogy a Porst a leggyakoribb). Ezek szinte mind M42 csatlakozással rendelkeznek, a bevonat színe és az objektív háza is gyakorlatilag azonos. Egészen pontosan ilyen:

De hogy kerül a blogra ez a csoda, és miért foglalkozunk vele? Nos, az 1.8-as fényerő semmiképpen sem mindennapi ezen a gyutávon, viszont nem is rekorder. Aki szeretne, az vásárolhat akár f/1.4-es fényerejű 135mm-est is Mitakon Speedmaster kivitelben, potom $3.000 körüli áron. Utóbbi nettó 3 kiló, így szakmai véleményem szerint cipelje, akinek két anyja van (bár ez a szófordulat lassan értelmét veszti, ismerek fura családokat). Beteszek azért róla egy képet, mert így nem kell rágugliznod:

Az is igaz viszont, hogy a legtöbb közkézen forgó 135mm-es optika legjobb esetben is “csak” 2.8-as fényerejű. Ezek aránylag kicsi és kompakt objektívek, amik nagyon olcsón, 10-20.000 forint közötti áron kelnek el. Párat én is próbáltam az évek során, a többségnek azonban lehangoló volt a teljesítménye induló fényerőn. Volt olyan darab, amit két sörre cseréltem el Gorka Marcival. Másfelől persze ott vannak a régi Zeiss Sonnar 3.5/135-ösök, amik nagyon élesek, de ehhez mérten drágábbak is, meg a fényerejük se sok. (Ha a 3.5/135-ös optikákról olvasnál összehasonlító tesztet, azt ide kattintva érheted el.)


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Urbán Balázsnak van egy egyszarvú unikornisa, egy legendás 135-öse, ami kétségkívül referenciaobjektív a témában. Ez a Zeiss Apo Sonnar 2/135, de ez egyfelől nem vintage, másfelől olyan drága, hogy le se merem írni. Na jó, leírom: 400.000 forint felett gurigatják. Ilyen szép:

Viszont nyilvánvalóan az 1.8-as fényerő sokkal menőbb, mint a 2.0 (nem), ezért a rövid és felületes 135-ös körkép után térjünk is vissza cikkünk tárgyára, a szülinaposra, az ünnepeltre, a Porst 135-ösére.

Tesztalanyunk nem csak nagy és viszonylag nehéz, de aránylag drága is. Kedvenc szavaitok a viszonylag és az aránylag, tudom… De mindjárt kifejtjük mindkettőt, és a cikk végére képbe kerülsz. Egyelőre maradjunk a fizikai paramétereknél. Az optika önmagában középnehéz, hála az 5 lencsetagot mindössze 3 blokkban tartalmazó elrendezésnek.

Ez a furcsa kialakítás azt jelenti, hogy a rekesz után mindössze egyetlen lencse van, előtte pedig összesen csak két csoport, ugyanis a középső három lencsetag össze van ragasztva. Ilyen méretű, duplán ragasztott optikai elemmel ritkán lehet találkozni, viszont nagyon megkönnyíti az objektív tisztítását, hiszen alig van belül üvegfelület. Emellett minimalizálja a rendszerbe elvétve bejutó por gondját is, ugyanis minimális a szabad lencsefelszín egy átlagos konstrukcióhoz képest. A tesztpéldány is gyakorlatig mentes a látható portól.


[X] hirdetés

Az ormótlan jószág a mérlegemen közel 800 grammot nyomott, amire ideális esetben még jön egy fényellenző és valamilyen konverter is. Megérezni tehát, ha a kezedben van. Persze az előbb emlegetett 3 kilós Mitakonhoz képest még így is pehelysúly. Hogy a tömege ellenére mennyire kényelmes, arról majd később lesz szó.

Itt kell még azt is hozzátennem, hogy a tömeg és a súly bár a köznyelvben szinonimaként használatosak, nem ugyanazt jelentik. Az anyag tömege fix, a súlya viszont a gravitációs környezettől függ, így örömmel jelenthetem, hogy a Holdon, ahol a földi gravitációnak mindössze a hatoda uralkodik, a Porst súlya is csak 133 gramm körül alakul (a súlyt persze newtonban kellene megadni, nem grammban, így ez kb. 1,33N). Ugyanígy a Marson is csak 266 gramm (2,66N) lenne. Mivel fintech milliomosok mostanában kabriókat lövöldöznek ki az űrbe és vörös testvérbolygónk meghódítására készülünk, a gyártóknak illene a specifikációkban égitestenként feltüntetni a portékáik súlyát.

(Abba már bele sem kezdek, hogy tömegből is kétféle van, a gravitációs és a tehetetlen, de ezek azonosak, ezt pedig először egy magyar tudós, Eötvös Loránd igazolta kísérletileg.)

Szóóóóval, ha ezzel az objektívvel megyünk fotózni, garantált, hogy észrevesznek minket. Optikailag valahogy így valósul meg a fizikai manifesztációja egy átlagos tükrös vázon:

A nagy méretű, sárgás bevonattal rendelkező frontlencsére a sérülések elkerülése végett mindenképpen ajánlott valamilyen szűrőt és/vagy fényellenzőt is tenni. 82mm-es menete igencsak méretesnek mondható. Bár én kaptam hozzá gyári ellenzőt, erősen tudom javasolni az eBay-en kapható fém, sokkal masszívabb megoldást. A sok fény begyűjtésének bizony ára van: egy szép nagy “szem”.

Az optika A-M módválasztóval rendelkezik, így képes a blendebeugrasztásra, ha megfelelő M42 vázra kerül, egyébként pedig hibátlanul működik beugrasztókáva nélküli adapterrel is. 8 lamellás rekesze viszont valamilyen furcsa oknál fogva 1.8 után rögtön 2.8-ra ugrik gyárilag, így nincs mód a kettő közötti játékra (hacsak nem hagyod szándékosan félúton). Ezt egy kicsit hiányoltam. (Persze ha fokozatmentesítjük a rekeszállítást, akkor szabad lesz a pálya.) A maximális rekeszérték f/16, a legkisebb fókusztáv pedig 1,7m.

A tesztben szereplő darab minden tekintetben kifogástalan műszaki állapotban volt, így amit itt láttok majd, az nagyjából a típus maximális teljesítményét jelenti.



Híres és hírhedt

A Porst 1.8/135-ös optikájáról nagyon megoszlottak a vélemények a neten. Előzetes kutakodásaim során találtam vele készült csodálatos képeket, miközben mások azt írták, hogy elég gyatra teljesítményt nyújt a drágaság.

És ez az a pont, ahol nagyon óvatosnak kell lenned! Ugyanis soha, de soha semmit ne higgy el, amit az interneten írnak fotós témában. De komolyan, ezt a cikket se hidd el. És tudod, hogy miért? Mert az objektívek, vázak és minden egyéb csak eszközök, és legjobb esetben is csak a fotózás feléig juttatnak el: felveheted velük a nyersanyagot. A játék másik fele viszont ezt követően kezdődik, és a te tudásodon múlik.

Ami azt illeti, már az első 50% is nagyban a te képességeiden áll vagy bukik, mert a fényképezés, mint neve is mutatja, a fény leképezése. Ha te eleve rossz körülmények (vagyis fényviszonyok) között kezdesz fotózni, akkor rajtad semmilyen optika nem fog segíteni.

Természetesen vannak használhatatlanul pocsék objektívek, de megnyugtatlak, hogy ezekből igen kevés közlekedik szabadlábon. A legtöbb optika jó valamire, sőt rengeteg olyan van köztük, ami csodákra képes, ha ügyesen bűvölöd. Mindössze azt kell megértened, hogy a felelősség a tied a végeredményért: a te tudásod és bátorságod számít igazán.

Ahogy az egyik kedvenc filmemben beszélget Morgan Freeman és Tom Cruise:
- Jó zabos egy fegyver ez!
- Ez csak egy gép. Én vagyok a fegyver.

Tulajdonképpen ugyanez az alaphelyzet mondható el a Porst 135mm-es csodájára is: a neten íródott dolgoknak volt is igazságtartalmuk, meg nem is. Ezzel az objektívvel könnyű is dolgozni, meg nem is. Mint a népmesében: hoztam is ajándékot, meg nem is.

De most már elég legyen nekem itt az interkulturális utalásokból, irány a játszótér!



Optikai teljesítmény

A Porst 135mm-ese a várakozásaimmal ellentétben éles. Sokkal élesebb, mint ahogyan azt ilyen fényerőn egy ilyen korú objektívnél vártam. A rajzolatával kapcsolatban nem csak az élesre állított, de a háttérben levő dolgokra sem lehet panasz: háttérmosása szép és egyenletes.

Kromatikus aberráció terén már nem ennyire fényes a helyzet: nyitva azért produkál rendesen a kis drágaság, de ez nem lepett meg. Utómunkában jól kezelhető, illetve rekeszelve hamar eltűnik, így ha szempont a CA elhagyása, akkor 2.8-tól már tűrhető a helyzet.

A fenti kivágás 1:1 arányú, ezen látható, hogy fémes, éles felületeken (ez a teremthető egyik legrosszabb körülmény) hogyan kezd és hogyan javul rekeszelve az optika teljesítménye.

A becsillanások ellen nem árt az a bizonyos, a frontlencse mérete miatt is emlegetett fényellenző, viszont tapasztalataim szerint az esetlegesen betévedő nem kívánatos fények sem okoznak hatalmas gondot, nem járnak például kontrasztvesztéssel vagy nagy flarekkel. Az MC (multi coated) bevonat jól teszi a dolgát.

Portréoptikáról beszélve az élsötétedés itt nem jelent különösebb szempontot (és egyébként sem túl erős), de azért csináltam pár díjnyertes felvételt a plafonról (sorban f/1.8, 2.8, 4, 5.6 és 8 értékekkel):

Ha már volt otthon egy Sonnar 3.5/135 és említettem a bevezetőben (tesztet róla ide kattintva olvashatsz), csináltam egy érdekes összevetést. A dolog lényege az, hogy minden objektív teljesítménye javul, ha elkezdesz rekeszelni. Ekkor viszont nagyon nem mindegy, hogy mi a kezdő fényerő, és 1-2 rekeszértékkel odébb hova is jutsz (vagyis maradt-e még elég fényed).

Bár ez egy teljesen igazságtalan küzdelem, hiszen a 135-ösök között a Sonnarokat akár referenciaobjektíveknek is nevezhetnénk kitűnő teljesítményük miatt, íme azért az összevetések (a tesztképből a kép közepéről és széleiről is 500*500 pixeles kockát vágtam ki, kattintva az 1:1 arányú png nyílik meg):

És íme, a képszélekről is egy mintavétel:

Teljesen világos, hogy egy 3.5-es 135-öst ha tovább rekeszelsz, 5.6-on vagy 8-on már elveszíti az erősebb háttérmosást, tehát portréra kezd alkalmatlan lenni. No de ha egy 1.8-ast kezdesz rekeszelni, előbb még ott a 2.8, aztán jön csak a 3.5 (vagy akörüli 4). Tádámm. Itt van a Porst igazi ereje, mert bár rajzban nyilván elveri egy öreg Sonnar is, mégis, a Porsttal minimális rajzolatminőség-vesztéssel még rengeteget nyithatunk a rekeszen. És mint azt nemsokára látni fogod, a gyakorlatban ez fontos lehet.

Mindent összevetve: optikai teljesítmény szempontjából az én várakozásaimat biztosan meghaladta, bátran vinném akár munkára is a drágaságot.



A nagy fényerő előnyei

A Porst kétségtelenül hatalmas előnye a 2.8-as társaihoz képest, hogy kevesebb fényben, például egy esti városi fotózás során elég sok ISO-t spórolhatunk vele.

Emellett természetesen aki szereti a nagy bokeh-karikákat, az egyenesen odalesz az 1.8-as fényerő okozta örömöktől.

A fenti sorozat képeit szándékosan esti időszakban vettük fel, és végig kézből fotóztam. 135mm-en a reciprokos szabály szerint 1/125-ös záridő alá már nem illik bemenni (bár ez tornázható még lefelé szenzorstabival), viszont a Porsttal erre nem is volt szükség. Cipeled és nehéz, de meghálálja.



Usability

Nehéz, méretesebb objektíveknél mindig fontos, hogy hogyan sikerült megoldani a mechanikai kérdéseket. Kezdjük most a fókusszal, mert az szokott a kritikusabb lenni.

Mivel megérkezése után szétszedtem a pöttömöt, közelebbről is szemügyre tudtam venni a szívét és a lelkét. Szerencsére egy precíz, dupla menetes fókusz dolgozik benne, ahol a gyűrűt egy lapos emelkedésű menet fordítja körbe a fókuszúton, ez pedig egy precíz helikoidot mozgat előre és hátra 13mm-es távon. Japán kivitel, kiváló megvalósítás, jár a keksz.

Abszolút pozitív csalódás volt, mennyire könnyű az optikával fókuszálni. Igaz, nálam egy hibátlan, rendesen megkent példány van, ez is szükséges az örömhöz. A fókuszgyűrű könnyen és simán forog, de ahhoz elég feszes, hogy ne tekerj bele véletlenül. Kívülről nincs rajta gumi, a jól fogható mintát a fémbe marták.

Az a sanda gyanúm, hogy a neten a negatív vélemények többsége egyszerűen abból a tényből fakadt, hogy ilyen gyutávon és ilyen fényerőn nem könnyű tökéletesen élesre állítani az objektívvel. Egy apró mozdulat ide vagy oda, és a portréalanyunk máris nem tökéletesen éles. Éppen ezért fontos, hogy a fókuszmechanika ilyen jó állapotban van és teljesen a kezem alá dolgozik.

A rekeszvezérlés megoldása is hibátlan: a rekeszérték-gyűrű az objektív végében, kényelmes helyen van, mégsem fogsz véletlen beletekerni. A fokozatok kattanása karakteres, de könnyű, a rekeszlamellák pedig gyorsan és pontosan zárnak. Declickelhető, így ha valaki ezzel szeretne videózni, akár az is megoldható.


[X] hirdetés

Ha már a használhatóságnál járunk: feltettem az optikát Canon vázra is az egyszerű 300 forintos alumínium adapterrel, de a súlya miatt hosszabb távon ehhez feltétlenül egy tisztességes, acélból mart konvertert javaslok. Te is nagyobb biztonságban fogod magadat érezni, mert nem esik a lábadra.

Plusz még egy dolog tükrösöknek: a hátsó lencsetag az optika belsejében van, nem nyúlik túl az M42 menet / adapter-bajonett vonalán, így biztonságosan használható minden SLR/DSLR gépen. A Sony A7II mellett a PK bajonettes Pentax Super ME vázamon és egy Canon AV-1-esen is használtam (M42 - PK és M42 - FD konverterekkel).



További tesztképek

Ahogy azt az eddigiekből már kitalálhattad, főleg portrézni jártam a Porsttal, és sehol sem okozott csalódást.

Egyéni szociális problémám, hogy a korábbi két kedvenc 35mm és 85mm után itt bizony szokni kellett, hogy viszonylag messze vagy a modelltől. Ezzel együtt persze jár az az előny is, hogy ez az optika teszi leginkább lehetővé, hogy teljes alakos képeket készíts nagyon erős háttérmosással.

!

És hogy ne csak portrét mutassak, íme végül egy f/8-ra rekeszelt turistafotó is, hiszen a 135mm a várból is kényelmes kivágást biztosít az olyan távoli objektumoknak, mint egy hirtelen felbukkanó Parlament.:

További fotókat ebben az albumomban lelhettek a típussal.



Zárszó

Mit mondhatnék búcsúzóul? Mindent elolvashattál a Porst 1.8/135-ről, amit csak átadhattam neked. Számomra hatalmas élmény volt tulajdonossá válni és elkezdeni dolgozni ezzel az optikával. Az aránylag magas, 100.000 forint körüli ára miatt az elején kicsit aggódtam, de azt gondolom, hogy a fényereje, a képalkotása és a ritkasága miatt is megér ennyit.

Nem mindennapi darab, valószínűleg ennek is köszönheti vastagabb árcéduláját, viszont ez tipikusan azoknak az objektíveknek a családjába tartozik, amiket befektetési szándékkal is érdemes beszerezni, mert értékük már csak növekszik. eBay-en általában van egy-egy eladó, változó állapotú példány, néha pedig még az a szerencse is megesik, hogy az EU-n belül van a portéka, így vámmentes lehet. Magyarországon az utóbbi 7 évben egyetlen darabot láttam csupán eladó sorban.

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Megmutatom a reumám: Schneider-Kreuznach Reomar 45mm f/2.8 adaptálás és teszt

Zoom nem csak középformátumra: SMC Pentax-A 645 80-160mm

Feljelentés ismeretlen tettes ellen: APO-Sonnar 2/135

A Nikonos Helios esete (81H ügyek)

Tetős teszt: S-M-C Takumar 6*7 4/300

Valószínűleg a legolcsóbb nagylátó GFX-re: Super Paragon 2.8/35 teszt

Házi palacsinta: Canon 40mm f/1.9 építés és teszt

Kerekecske-gombocska: Canon nFD 2.8/15 Fisheye teszt

Neked is lehet egy LOMO tripleted

A legjobb vintage zoom? Canon nFD 80-200mm f/4L teszt

In memoriam Vivitar T4

Dream Lens: Canon 50mm f/0.95 LTM (RF) szerviz és teszt

SMC Pentax 24mm f/2.8 gyorsteszt

Tourist dessert: SMC Pentax-M 2.8/40 pancake teszt

Vázsapkányi öröm: Funleader 18mm f/8 kupakobjektív teszt

Aranyközép: Super-Takumar 2.5/135 gyorsteszt

9 Pentax optika, amitől dobsz egy hátast

DKL kisokos és Schneider-Kreuznach Retina-Tele-Xenar 4/135mm teszt

Mítoszdöntögető 3.5/135mm-es teszt

A manuál jelene: Irix 45mm f/1.4 teszt

Egy jó orosz objektív: Zenitar-M 50mm f/1.7 teszt

Szupergyors középformátumú objektív házilag, fillérekből (Pentatar 1.8/120 P6)

Nyári kalandok a világ legkisebb tükörreflexes rendszerével: Pentax 110 teszt (digi/film)

Best buy? Tokina AT-X SD 80-200mm f/2.8 teszt

(Majdnem) rekorder: Soligor 135mm f/1.5 teszt

Az orosz portrészörnyeteg: Helios 40-2 1.5/85

101 tesztkép (és vélemény): Konica Hexanon 1.8/40

Tamron SP 180mm f/2.5 IF: legenda gyorsteszten

Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Hispan 10 kedvenc objektívje

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Cyclop vs. Helios 40-2

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Takumar, de melyik?

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt



Vannak még itt további érdekességek is:


Kodacolor VR 100: fellelt tekercs új és régi képekkel

Nikon extravaganza

Szubjektív: így váltottam Sony fullframeről Fuji középformátumra

Kiszínezett történelem: Terra Nova 1910-1913 (Scott antarktiszi expedíciója)

A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A cikk képanyagának összeállításához köszönöm a kitartó segítséget Nagy Zsófinak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2018. május 2., utolsó módosítás: 2021. február 01.)