Úgy hiányzott egy újabb vetítőoptika-adaptálás, mint egy falat kenyér, nem? Néha már azt sem tudod követni, hogy mit mire mikor és milyen vastagon kent eperlekvárral teszek fel… Hidd el, sokszor én se. De hagyjuk most ezt a téli melankóliaközeli kedvtelenséget, hiszen a depresszió maga a tetterő hiánya! Tegyünk ellene! Gyere velem és mutatok egy olyan Zeiss vetítőoptika-adaptálást, amilyen eddig még nem volt. A végeredmény pedig egy cuki, kompakt és varázslatos képi világú objektív lesz!

Zeiss vetítőkből már számtalan típus került átalakításra a blog története során, mindegyik érdekesebbnél érdekesebb. Kiemelném a sorból a 2.5/90-es P-Sonnart, ami hihetetlen képminőséggel hódít, a Zeiss Ikon Kinostar Serie III 100mm-est, ami Petzval rendszerű, illetve a háttércsavarós Kipronar sorozatból az 1.4/50-est, az 1.9/90-est, a 2.1/120-ast és a 2.2/165-öst, amik igazán egyedi portré-atmoszférát teremtenek. Visionar rendszerű objektív ugyanakkor eddig még nem szerepelt ebben a listában.

Ha rákeresel a Zeiss Visionar kifejezésre, akkor számtalan fényerő/gyújtótávolság kombinációval találkozhatsz, és az áruk sem csillagászati. Két cég is gyártott azonos kiviteleket két név alatt: a Rathenower Optische Werke (ROW) és a Carl Zeiss Jena. A sors furcsa fintora, hogy a hozzám került 1.6/50-es verzióból gyakorlatilag alig lehet találni. De mi is ez?

A Carl Zeiss Visionar 1.6/50mm optika nem más, mint egy mozigépekben szolgálatot teljesítő objektív. Feladata a megvilágított, 35mm-es filmtekercsről származó 18x24mm-es kockák sorozatának mozgóképként megjelenő sokasága kivetítése volt a mozivászonra, így eredetileg egyáltalán nem fotózásra tervezték. Ennek megfelelően sem fényrekeszt, sem fókuszmechanikát nem tartalmaz, csupán egy termetes fém henger 60mm külső átmérővel, benne lencsékkel.

A szenzorlefedettsége trükkös kérdés, hiszen 35mm-es filmtekercset írtam, ugyanakkor ez nem jelent automatikusan fullframe képkört, hiszen a 36*24-es fullframe kocka “fekvő” formátum a tekercsen, a 18x24-es filmes filmkocka ugyanakkor “álló”:

Ráadásul a két formátum oldalaránya is eltérő, ezért szoktam inkább vetített képkör nagyságról beszélni. A fenti ábrán látható, mennyivel kisebb a Super35 által igényelt képkör a fullframe képkörnél. Ennek ellenére azt fogjuk látni, hogy a vetített képkör tényleges átmérője nagyobb, mint a 18x24-es képkocka képátlója, így fullframe szenzorokon vagy filmkockán is használhatjuk, persze jelentősen erősebb saroksötétedéssel és romló rajzolattal a sarkok felé.

A méretes fém hengert szétcsavarhatjuk (egy kis biztosító hernyócsavar tartja össze oldalról), és hamar felfedezhetjük, hogy méretének és tömegének javát “haszontalan” anyag adja. Erre eredetileg azért volt szükség, hogy a mozigépek által termelt rengeteg hőt minél jobban elvezessék, szétoszlassák. Nekünk az adaptálás során erre a nagy házazásra nem lesz szükségünk, hiszen ha jobban megnézed, maga az optikai blokk igen apró.

A kis méretet tovább “csökkenti”, hogy az optika bázistávolsága is igen kicsike - előzetes becslések alapján nagyjából valahol 25mm körül lehet. Ennyire kell közel kerülnie a hátsó lencsetagnak a film vagy szenzor síkjához, hogy fotós felhasználás esetén tetszőlegesen távoli (a “végtelenben” lévő) tárgyakra is élesre tudjunk állítani. A benne rejtező optikai képlet igen érdekes és nem hasonlít sem az egyszerűbb vetítőkre, sem a bonyolultabb speed panchro elrendezésű objektívekhez. 6 lencsét 6 független tagban tartalmaz, ragasztott páros nélkül:

Ezen minimális információk birtokában már törhetjük a fejünket azon, hogyan lehet ezt a kis csodát fényképezéshez megépíteni.

Zeiss Visionar 1.6/50 adaptálás

Mint minden ilyen adaptáláskor, most is két fő feladatunk van: ellátni az optikai blokkot egy ma is használható, vagy könnyen adaptálható csatlakozással, illetve felszerelni egy olyan fókuszmechanikával, amivel manuálisan, precízen tudunk élességet állítani. Fényrekesz nincsen az objektívben és mi sem fogunk bele tenni, hiszen a legtöbb ilyen objektív képe nyitva igazán érdekes (rekeszelve egyre inkább “normál” optikakén kezd viselkedni).

Persze nem fogok megállni a minimális adaptálási tervnél, és a dizájn, valamint a használhatóság érdekében további extrákkal is el fogom látni az optikát, de erről majd később. Előbb két dolgot kell eldöntenünk:

Milyen bajonettet (csatlakozást) tudunk az optikához választani?

Ezt az előbb már emlegetett bázistávolság határozza meg. Mivel itt ez kicsi (kb. 25mm), (D)SLR rendszerek csatlakozásai szóba sem jönnek, hiszen ezen vázak tüköraknája túl mély, így nem tudna elég közel kerülni az optikai blokk a szenzorhoz. Éppen ezért itt is, mint sok más korábbi adaptálásomnál, a Leica M bajonettet fogom használni, hiszen ennek vázmélysége 27,7mm, így kis módosítással megfelel majd a projekthez, illetve könnyen adaptálható bármilyen mai korszerű MILC rendszerű (tükör nélküli) fényképezőre. (A Leica M bajonett mellett/alatt valójában ez az optika egyszerre L39 csavarmenetes csatlakozással is rendelkezni fog, de erről majd később.)

Milyen fókuszmechanikát és házméretet választhatunk az objektívhez?

A fókuszáláshoz használt mechanika ebben az esetben is egy kínai, új gyártmányú, minőségi fókuszhelikoid lesz. Ezeket különböző szélességben és különböző hosszúságú mozgástartományokkal gyártják. Mivel az optika közel lesz a szenzorhoz, kis előre-hátra mozgás is jelentős fókusztartományt eredményez (kis közelpontot ad). Emellett azonban van itt egy komoly technikai probléma.

Maga az optikai blokk nem nagy, már ami a lencsék méretét illeti, azonban a házazásuk még a külső henger lecsavarása után is viszonylag széles: nem fér bele a standard M42-M42 vagy M42-M39 mechanikák belsejébe. Márpedig itt célul tűztem ki, hogy a kis vázmélység és kis lencsék miatt a lehető legkompaktabb átalakítást végezzem el, így nem akartam M52-es belső átmérős helikoidot használni.

Ebben az esetben az egyetlen megoldás Gábor barátom tehetsége és tudása, aki átalakította nekem a ház hátulját úgy, hogy abból a lehető legtöbb felesleges fém részt leesztergálta. Alább az én pontatlan mérésem és az ő pontos munkájának eredménye.

Ilyen műveletnél nagyon óvatosan és lassan kell dolgozni, mert az eredeti alkatrészből nincsen több, így ha az megsérül, akkor az (előzőleg) kimentett üvegek ide vagy oda, kuka a lencse. Jelen esetben szerencsére nem történt baj, és létrejött egy olyan hátsó tokozás, mely egy M42-M39 (anyás-apás) helikoidba, ami 10-15mm közti vastagságot tud felvenni, kellően hátra tud süllyedni. Elég közel kerülve a szenzorhoz a Visionar 1.6/50 már képes végtelenbe fókuszálni.

Hogyan áll össze a kész adaptálás?

Most, hogy a helikoid és az optikai blokk háza fizikailag már képesek szerelemre kelni, össze is kell őket kapcsolni. Erre egy áthidaló alkatrészt érdemes használni, ami lehet egy M42-es vázkupak kivágott középső résszel, vagy akár egy M42-es közgyűrű sor megfelelő vastagságú része is (ne feledd, hogy a fókuszhelikoid anyás fele M42-es, tehát ebbe kell valamit csavarnunk). Az áthidaló elem vastagságával lehet a precíz bázistávolságot beállítani, hogy az objektív biztosan elérje a végtelen fókuszt, de ne menjen azon (sokkal) túl. A minimális, használathoz szükséges adaptálás tehát így néz ki:

Ezen a ponton természetesen én nem állhatok meg, és most jönnek a design és funkcionális extrák. Elsősorban a kis fókuszgyűrű felület lehet zavaró. Korábbi adaptálásoknál, például a Proskar-w 2/89 vagy a Bausch&Lomb petzval esetében a fókuszhelikoid külső gyűrűjére egy még szélesebb/hosszabb alkatrészt szereltem, hogy kényelmesebb legyen a fogása. Utóbbi esetben, illetve egy későbbi 16KP RO-109-1A variánsnál is ez a külső gyűrű olyan nagy, hogy tulajdonképpen ez adja a megépített objektív teljes külső felületét:

Ezeket a megoldásokat én csupafókusznak nevezem (vagy angolul FBF - full body focus), mert akárhol nyúlsz az optikához és kezded csavarni azt, fókuszálsz vele. Ez a gyakorlatban hallatlanul megkönnyíti a használatot, és nagyon kényelmes, ezért törekszem erre. A mostani Visionar építés is ilyen lesz, hiszen a teljes adaptálást kívülről egy 55mm-es standard fém fényellenző adja. Ez alul nem csatlakozik hibátlanul a fókuszhelikoid külső gyűrűjéhez (hogyan is tehetné?), ezért a belső átmérő minimális szélesítése, illetve oldalról csavarozás szükséges lesz a precíz rögzítéshez.

Az objektív frontján az 55mm-es fém fényellenző 58mm-es elülső fele és az eredeti optikai blokk külső pereme közti részt egy 58-52mm-es step down karikával fedtem el, amit egyszerűen csak az 55mm-es hood 58mm-es front menetébe kell csavarni.

Így azonban nem lenne az épített optika frontján standard menet kupakoknak és szűrőknek, ezért a step down karikára egy 55-58mm step up gyűrűt rögzítettem (három csavarral, az 55-ös apás menetét le kell vágni). Így a fronton levő 58mm-es menetbe akár egy 58mm-es UV filtert is lehet csavarni, ezzel pedig az egész optikai blokk teljesen zárttá válik, hiszen fókuszálás közben a mozgás java a házazáson belül történik meg.

Utolsó extraként felhasználtam az optikai blokk eredeti nameplatejét, ami itt egy külső, független alumínium gyűrű, és kis alakítással könnyen elhelyezhető az objektív elején, a step-up + step-down karika kombinációjának külső felén, az UV filter alatt. Olyan, mintha ide találták volna ki.

Ezzel nem csak egy igazán kompakt és kis méretű adaptálás jött létre (60.5mm teljes külső átmérővel, 76mm teljes hosszal), de egyben egy teljesen porzárt és nedvességálló kivitelt is nyertünk.

Hogy a hengeres test 58mm-es külső szélességét semmivel se növeljem, az acél hispan logo itt nem az objektív szélére, hanem az elejére, a fém kupakra került fel.

Az objektív végére érkezik még egy L39-Leica M adapter, mert a bajonettes csatlakozások könnyebben kezelhetőek, de ez opcionális, hiszen a helyesen beállított bázistávolság miatt akár L39 LTM adapterekkel is használhatod az objektívet (Leica M adapter nélkül), vagy a felcsavart LM adapterrel Leica M adapterekkel bármilyen MILC-en.

Ugyanígy az optika akár L39 LTM csavarmenetes, akár Leica M bajonettes régi filmes fényképezőkön is működik, igaz távolságvisszajelzést (coupling) nem fog adni ezen vázak keresőinek.

Ha hallanál ezekről videóban is, javaslom az alábbit:

@hispansphotoblog #hispansphotoblog ♬ original sound - hispan

Az anyagot megtalálod Tiktokon, Instagramon, Facebookon és Youtubon is.

Most, hogy mindent megbeszéltünk, ideje gépre tenni a friss-ropogós kis csodát, és alkotni vele, hiszen az esztétikumon túl mégiscsak a funkció uralja az anyagi rögvalóság kies barázdáit.

Terepteszten a Visionar 1.6/50

Haladjunk szépen sorban, és kezdjük a ténylegesen lefedett szenzormérettel. Ahogy a bevezetőben már írtam, az objektív tervezett képmérete Super35. Ettől persze eltérhetne felfelé, hiszen számos vetítőobjektív képköre nagyobb a szükségesnél, a Visionar 1.5/50 azonban nem ilyen. Viszonylag szigorúan tartja a képkörét, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az APS-C-nél kicsit nagyobb, a fullframenél meg kicsit kisebb képmezővel dolgozhatunk.

Így a tesztképeknél többnyire Super35 cropokat látsz, vagyis a fullframe kicsit meg van vágva. Használtam egyébként az objektívet Fujifilm GFX 100S II és Sony A7II vázakon is, hiszen a Leica M csatlakozás miatt felmegy mindenre. És persze nem csak felmegy, de igen jól is néz ki.

A fotókon a vágást, illetve a színek és görbék beállítását kivéve nincsen más szerkesztés, ezért - szokás szerint - az optika által létrehozott képi világot, atmoszférát, háttérkezelést, stb. láthatod. Mielőtt azonban a képminőségbe belemegyek, pár gyakorlati dolgot osztanék meg a használatáról, amiket imádok:

Mivel a csatlakozása is távmérős (LM/L39), ezért a hozzá szükséges adapterek is igen laposak, tehát nem csak magában kicsi az objektív, de használat közben, adapterezve is. Ez különösen jól jöhet akkor, ha csak bedobod a hátizsákba és a városba mész fotózni. Ezt a flexibilitását támogatja a porzárt házazás is, hiszen a mechanika és az optikai blokk is teljes egészében zárt rendszerben mozog, ezért nem jut be szennyeződés.

A fókuszmechanika nagyon kicsi úton, mindössze 5mm-t mozog előre hátra, ezért nagyon kényelmes élességet állítani, illetve a végtelen is hard stopposra lett állítva, így ha valami 6-8 méteren túl van, akkor elég a skálát a végére tekerni, és biztosan fókuszban van az objektum. Felmerülhet benned a kérdés, hogy ilyen apró előre-hátra mozgással milyen lehet a közelpont? A kérdés jogos, van itt azonban egy általános összefüggés: minél kisebb egy objektív bázistávolsága, annál kisebb előre-hátra mozgás is elég neki viszonylag nagy fókusztartomány bejárásához. Gondolj csak arra, viszonylag milyen nagy utat jár be egy tükörreflexes rendszer 50mm-es optikája, miközben fókuszál, és ehhez képest milyen kicsit egy távmérősé, miközben ugyanazt a közelpontot érik el. Ez a kellemes jelenség az adaptált optikák esetében is áll, és mivel a Visionar bázistávolsága mindössze 27mm körül van, ezzel az 5mm-es előre-hátra mozgással végtelen és kb. 40cm közötti fókuszutat kapunk:

Ez természetesen jótékony hatással van a háttér kezelésére is, hiszen a kis közelponton felvett felvételek az 1.6-os fényerővel összeszorozva azt jelentik, hogy váratlanul méretes bokehkarikák is felbukkanhatnak életünkben:

Az optika rajzolata messze felülmúlta a várakozásaimat. Igaz, ez egy viszonylag bonyolult lencserendszer 6 különálló taggal, ugyanakkor kicsit féltem tőle, milyen lesz a teljesítménye. Azt kell mondanom, hogy nem csak középen, de a szélek felé is elfogadható, már persze ha vetítőoptikás mezőnyben és elvárásokkal gondolkodunk.

Ahogy az az előző tesztsor közepén is látható, és ami sejthető volt az akromát, ragasztott lencsetag hiányából, a kromatikus aberráció bizony erős. Mit mondhatnék erre: aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, szóval ha vetítőoptikás képi világot szeretne az ember, akkor együtt kell élnie bizonyos leképezési hibákkal. Emellett persze ez a jelenség szoftveresen szűrhető, én azonban a streetes tesztsorozaton nem tettem meg, hogy élesben is láthasd:

Ha mozigépes objektívekről van szó, nem mehetünk el a flarek kérdése mellett sem. Ezek egy pontig csökkenthetőek ellenzőkkel és egyéb csodákkal, azonban sok tekintetben ezeknek a lencserendszereknek a sajátjai, így ismét csak a békés együttélés fontosságára hívnám fel a figyelmet. Használhatod őket képi elemként vagy atmoszféra teremtésére, vagy kamu asztrológiai együttállások létrehozására, mint például ez a híres lámpa-hold-szellemlámpa flarekompozíció, mely ezerszeres pénzügyi sikernapot jelez, ha megfogod közben egy kéményseprő manduláját.

Amire kétségkívül igen jó lehet ez az optika, az viszonylag közeli, intimebb portrék készítése. Na jó, de mire gondol itt a költő? Az 50mm-es gyutávval járó látószögre és a kis közelpontra, vagyis összességében arra, hogy ezzel az üveggel beltérben is nagyon jól lehet alkotni.

Ez senkinek nem új, aki tud fotózni, én viszont lelkes amatőr vagyok csak, illetve többnyire hosszabb (80mm feletti) optikákkal dolgozok, általában kültérben. Szóval nekem egy-egy ilyen kávéházi kaland felér egy teljes kazahsztáni körutazás izgalomfaktorával.

Éduának itt is külön köszönöm a türelmet. Közös szenvedélyünk a Hold. Apropó ha még nem olvastad, akkor ne várj soká Asimov A Hold tragédiája című kötetével, 12 zseniális tudományos írás rejtezik benne. Kedvencem az Asimov által kitalált öröknaptár, melyet már réges régen bevezetett volna egy fejlett Földi civilizáció.

Egy szónak is száz a vége, még egy kupac street felvételt javaslok a becses figyelmedbe:

Summa summarum

Praktikum, esztétikum és igen kedves képi világ találkozik ebben az apró Visionar objektívben. Az építése - ha ezt a kivitelt választod - nem könnyű, hiszen a gyárilag termetes házazás és a kis bázistávolság nehezen adaptálhatóvá teszi, a végeredmény ugyanakkor szerintem megéri. Mindenféle kivitelű Visionar objektíveket egészen széles árszórásban érhettek el az eBayen. A nagyobb gyújtótávolságú kivitelek bázistávolsága általában nagyobb, ahogy a lefedett képkörük is szélesebb, ezért ezekkel könnyebb dolgozni, ugyanakkor nagyobbak és nehezebbek is.

Ha van egy ilyen optikád, de technikai problémád akadt vele vagy adaptáltatni szeretnéd, támadj meg a szerelőműhelyben.

Ha tapasztalataidat vagy képeidet osztanád meg velünk, vár a Vintage Pub virtuális kocsmájának lelkes közössége.

A fény és a Zeissek legyenek veletek!