hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


Sony A7-re minden felmegy?


részletes kompatibilisi kisokos


2016. július 10. • frissítve: 2018. június 26. • Horváth Krisztián

Fontos: ez a cikk évekkel ezelőtt jelent meg először, és bár azóta minden bizonnyal frissült, tartalmazhat olyan információkat, amik mostanra elavultak.

Amikor megkérdezi valaki, hogy "mégis mit lehet feltenni Sony A7-re?", akkor jön a válasz: mindent. Ez egyébként igaz is, de sokan nem érik be a kurta replikázással, így most összeszedtem a legnépszerűbb csatlakozó-típusokat, és a többségnél azt is megmutatom, hogyan is néz ki a használatuk az A7-esen, másképpen szólva E-mount-on (és itt az E-mount = A7 = NEX a továbbiakban végig igaz, hiszen a NEX-en belül csak a szenzorméret az eltérő, a bajonett azonos).

A cikkben szerepel többek között az M42, EF, FD, Nikon-F, T2, Minolta SR/MC/MD, Pentax-K, Olympus OM, L39 (távmérős), M39, Leica M, C-mount, Contax/Yashica C/Y, Sony/Minolta A, Exakta, és Konica AR csatlakozás is, és ha objektívem nem is volt mindegyikre, átalakító gyűrűt azért mutatok mindenhol. Canon EF és Nikon F rendszereken nem egyszerűen csak a fizikai adaptálhatóságot nézzük majd meg, hanem a képstabilizátor, sőt az autofokusz kérdését is, videókkal. A cikk végén speciális adapterekből találhatsz egy csokorra valót.



Újra a bázistávolságról

Miről is szól tulajdonképpen ez az egész "Sony-ra minden felmegy" dolog? Lényegében a bázistávolságról, melyről korábbi cikkeimben már nagyon sokat írtam. A bázistávolság (flange focal distance) szigorúan véve a bajonett és a szenzor/film távolsága (vagyis egy adott rendszer tulajdonsága, mely jellemző a hozzá tartozó vázakra és optikákra is). Bár önmagában a bajonett nem jelenti a leghátsó, vagyis optikai szempontból valójában érdekes határt, azért van némi összefüggés aközött, hogy milyen vázra mit lehet adaptálni.

A bázistávolság azért fontos, mert az optikák a szenzorhoz legközelebb tolva adják a végtelen fókuszt (fixeknél legalábbis - zoom optikáknál a belső lebegő lencsetagok dolgoznak), vagyis ha a bázistávolság eltérései miatt egy objektívet nem lehet elég közel "tekerni" a képérzékelőhöz, akkor nem fogunk tudni akárhova fókuszálni, csak egy bizonyos távolságig.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

A manuális lencsék használatával foglalkozó, vagy a nagy 50-es objektíveket tesztelő munkában találkozhattatok a részletes kifejtéssel, ezért itt csak egyetlen aranyszabály köré csoportosítanám a kérdést: ha egy váz bázistávolsága nagyobb, mint a rá adaptált optikáé, akkor nem lesz végtelenünk, hiszen az optika nem fog tudni elég közel vándorolni a szenzorhoz (vagy filmhez). Ugyanígy igaz, és sokkal optimistább megközelítés, hogy ha egy váz bázistávolsága kisebb, mint a rá adaptált optikáé, akkor - a megfelelő konvertergyűrű birtokában - gond nélkül használhatjuk a teljes fókusztartományban (azért majd ezen is finomítunk kicsit).



Bázistávolság a gyakorlatban

Ezért van az, hogy például a Nikon, mint rendszer, szinte minden más optikával hadilábon áll, mert bázistávolsága (46,5 mm) nagyobb, mint más tükörreflexes rendszereké. Ugyanezért van az, hogy a Canon sokmindent fogad, mert bázistávolsága (44 mm) kisebb, mint a régebbi rendszerek bázistávolságai (de például ezért nem megy fel a Canon FD Canon EF-re, mert annak meg kisebb, 42 mm-es a bázistávolsága). Értelem szerűen ha az eltérés az optika javára pozitív, azt megfelelő konverter beiktatásával ki lehet tölteni, ha viszont az optika javára negatív, ott nincs mit tenni (nem lehet az üveget beljebb tolni a vázba).

És itt jön az érdekes rész, ugyanis a Sony E-mount bázistávolsága mindössze 18 mm, vagyis olyan arcátlanul kicsi (nincs benne tükör), hogy nem egyszerűen csak a tükrös rendszerek összes optikáját kezeli, de még a korábbi tükörmentes (távmérős) rendszerekét is. Most már kezd körvonalazódni, mi az a "minden", igaz?



Érdekes számok egy unalmas táblázatban

A cikkben szereplő rendszerek bázitsávolságait itt láthatjátok táblázatba rendezve, de mindegyikről részletesen is lesz szó a saját témájánál lentebb.

Az alábbi mátrixból azt is láthatjátok, hogy mi mivel kompatibilis. A bázistávolságok alapján osztályoztam (láthatjátok őket a fekete oszlopban, ezt követi az emelkedő sorrend is), a megfelelőváz/optika páros kiválasztásával pedig láthatjátok, hogy kompatibilisek-e egymással valamiképpen, vagy sem. A lényeg az E-mount oszlop, vagyis a Sony vázon levő bármilyen másik lencse (erről szól ez a cikk): itt valóban minden variáció lehetséges és adapter is létezik hozzá.

           váz
  mirrorless tükrös
  (bt)
 
  1
  X
  EF-M
  E
  4/3
  NX
  M
  EF
  A
  PK
  F
optika
mirrorless
   C-mount 17,526 K K K K K NK NK NK NK NK NK
   Fuji X 17,7 EK S NK NK NK NK NK NK NK NK NK
   Sony E 18 EK EK EK S EK NK NK NK NK NK NK
   M4/3 19,25 EK EK EK K S NK NK NK NK NK NK
   Pentax 110 (SLR) 27 EK K K K K NK NK NK NK NK NK
   Leica M 27,8 K K K K K EK S NK NK NK NK
   L39 28,8 K K K K K K K NK NK NK NK
   Contax G 29 EK K K K K EK EK NK NK NK NK
tükrös
   Konica AR 40,5 K K K K K K K NK NK NK NK
   Canon FD (FL) 42 K K K K K K K RK RK NK RK
   Altix 42,5 EK EK K K K K K RK NK NK NK
   Minolta SR/MD/MC 43,5 K K K K K K K NK RK NK RK
   Canon EF 44 K K K K K K K S NK NK NK
   Sony/Minolta A 44,5 K K K K K K EK RK S NK RK
   Exakta 44,7 EK K K K K K K K EK RK NK
   M39 (SLR) 45,2 EK EK EK EK EK EK EK EK EK NK NK
   M42 45,46 K K K K K K K K K K RK
   Pentax-K 45,46 K K K K K K K K RK S RK
   Contax/Yashica C/Y 45,5 K K K K K K K K RK EK RK
   Olympus OM 46 K K K K K K K K RK NK RK
   Nikon F 46,5 K K K K K K K K RK RK S
   Arri PL 52 K K K K K K K K EK EK EK
   T2 55 K K K K K K K K K K K
   645/Phase One 63,3 EK K EK K K EK K K K K K

(Részletes keresztkompatibilitási kisokost digitális vázak és manuális optikák között ide kattintva találsz.)

Figyelembe kell venni, hogy a bázistávolság mellett az adott csatlakozószabvány kialakítása, pontosabban például a bajonett/csavarmenet szélessége lehetetlenné teheti a csatlakoztatást akkor is, ha azt egyébként a bázistáv megengedné (ezért nincsen például PK átalakító M42-es vázakra, viszont az M42 optikák adaptálhatóak PK vázakra: más a csatlakozások fizikai kialakítása, szélessége). Emellett itt van az is, hogy ha az optika bázistávja csak kicsivel kisebb, mint a vázé, és a vázban van hely, akkor kis mértékben az adapter be is süllyedhet (mint a C-mount és a Sony vázak esetében láthatjuk).

A négy nagyot kiemelve a Sony (E) legalább 21, a Canon (EF) 9, a Pentax (K) 5, a Nikon (F) pedig összesen csak 1 másik rendszerrel kompatibilis. A digitálisok között erősnek tűnhetnek még a M4/3 (Olympus és Panasonic) és Fuji X vázak a maguk 14-14 valóban létező, kompatibilis konvertergyűrűjével, de itt vegyük figyelembe, hogy az M4/3 nem hogy fullframe, de még APS-C méretű érzékelővel sem bír (kb. 2x a crop-faktor, ezért elég korlátozottak a teljes képkockát vetítő objektívekhez), és az X rendszerek között is csak maximum APS-C érzékelők vannak.

Ha valaki szereti a régi manuális optikák világát, akkor ezek a számok már önmagukban sokat nyomnak a latban.



Fénymérés és további kérdések

A bizástávolságon túl még egy általános dolgot kell megemlítenem, ez pedig a fénymérés. Bár többnyire ezzel nincsen gond az egymásra adaptált rendszereknél, fontos megemlíteni, hogy igaz ez a Sony-ra is, melynek vázai minden típussal minden manuális (M) és félautomata üzemmódban (Tv, Av) kifogástalanul mérnek fényt. Ez azt is jelenti, hogy rekeszeléstől függetlenül egyrészt a váz folyamatosan számol záridőt, másrészt folyamatosan világos, korrigált képet ad az LCD és az EVF is (utóbbinak ez az egyik hatalmas előnye az optikai keresővel szemben, mely ténylegesen lerekeszelt objektív esetén már használhatatlanul sötét lehet - márpedig régi optikáknál nincs blendebeugrasztás, folyamatosan rekeszelve vannak). Ezzel a kérdéssel tehát a továbbiakban egyáltalán nem is kell foglalkoznunk.


[X] hirdetés

Szintén kényelmes, és a feltett optikától feljesen függetlenül üzemelő A7 (meg egyéb Sony váz) extra a focus peaking, mely amolyan fókuszsegédleg, és segít megtalálni az éles részeket manuális optikákkal is (részletesebbn ide kattintva olvashatsz róla). Ehhez társul még az élőképbe való belenagyítás lehetősége is, ami ugyancsak folyamatosan előhívható. (Az autofokuszról az érintett csatlakozásokat boncolgató részekben még lesz szó.)

Egy harmadik extra A7II vázakban, hogy a gépre adaptált optikától teljesen függetlenül mindig üzemel a szenzoros képstabilizáció (IBIS, SteadyShoot), melynél manuális optikák esetén megadhatjuk a gyutávot is, ezzel maximalizálva a rendszer hatékonyságát (elektromos csatlakozások esetén a váz magától kiolvassa az aktuális gyutávot, zoom-ok esetében is; pl. EF-optikáknál).



Terülj-terülj asztalkám

Ha egy konkrét csatlakozás érdekel, kattints rá, és máris olvashatsz róla. Ha meg mindent el akarsz olvasni, görgess csak tovább. Népszerűségi sorrendben jönnek a szabványok.





Sony E-mount


bázistávolság: 18 mm

Legyen ez egy nulladik témakör, hiszen a cikk arról szól, hogy E-mount-ra mit lehet feltenni, és E-t E-re egész biztosan rátekerhetünk. Nem árt azonban, ha kicsit megismerjük magát az E-bajonettet is. A Sony a NEX sorozatához vezette be ezt a csatlakozást (NEX - New E-mount eXperience) digitális fényképezőkhöz és videókamerákhoz 2010-ben. Eredetileg a fényképezők (NEX-3, NEX-5) csak APS-C szenzorosak voltak, így az erre gyártott optikák sem rajzoltak teljes képkockát. 2013-ban azonban megjelent az A7, mely a fullframe szenzorral szerelt E-mount gépek első képviselője volt. A sorozat azóta az A7R, A7S, valamint az A7II, A7IIR és A7IIS kivitelekkel bővült.

Mivel a korábbi E-mount optikák nem rajzoltak 36x24-es szenzort, a Sony az A7-esekre gyártott üvegeinél bevezette az FE megkülönböztető jelölést (Full-frame E-mount). Az FE objektívek kirajzolják a nagyobb szenzort, emellett azonban minden fullframe NEX vázra fel lehet tenni korábbi, APS-C-re gyártott E bajonettes optikákat is (ekkor a váz automatikusan crop módba kapcsol, és csak a képmező középső, APS-C méretű részén dolgozik). Az FE sorozat nemrég bővült egy prémium vonallal, mely a G-Master (FE G) megjelölést kapta, de a gyártó saját előállításban készít ZA (Zeiss α) megjelölésű optikákat is, melyeket a Zeisstől licenszelnek.

A NEX sorozatban megjelent összes gép mirroless, vagyis tükörmentes, bázistávolságuk 18 mm, így nem keverendők össze a Sony korábbi Alpha sorozatú vázaival, melyek DSLR-ek, és Sony A bajonettel vannak szerelve (erről szintén olvashatsz majd).

E résznek tehát annyi a konklúziója, hogy az E bajonetten belül az összes NEX optika felcserélhető és használható, függetlenül az eredeti szenzormérettől (számolva az esetleges croppolással).



M42


bázistávolság: 45,46 mm, E-mount korrekciós távolság: 27,46 mm, eBay link: M42 to Sony A7 NEX

Nehéz lett volna nem az M42-vel kezdeni, hiszen az előző évszázad jelentős részében nagyon sok gyártó M42(x1) csatlakozással dolgozott, ha DSLR-ről volt szó. Örömteli elképzelni a boldog békeidőket, mikor - bázistávolság szempontjából legalábbis - minden kompatibilis volt minden mással. Bár az M42 nem bajonett, hanem csavarmenet, emiatt pedig kevésbé kényelmes, azért egész sokáig kiszolgálta a fotósokat.

1949-től találkozhatunk M42-es csatlakozású objektívekkel, majd ahogy a Praktica átvette a szabványt, sokszor emlegették e gyártó nevével (később meg már csak univerzális csavarmenetként, universal thread mount vagy universal screw mount). Az USA-ban a Pentax terjesztette el szélesebb körben, így ott főleg Pentax-csatlakozásként hallunk róla.

Az M42-ben nem volt semmilyen elektromos jelátviteli rendszer, de későbbi modifikáció képesek voltak a beugró blende kezelésére (igaz, ezt is mechanikusan tették). Bár a mai napig gyártanak optikákat M42 csatlakozással, eljárt felette az idő. Az autofókusz-megoldások megjelenésével már egyáltalán nem tudta tartani a lépést.



M42 és E-mount

Vizsgáljuk meg az M42 és az A7 (NEX) találkozását. A kettő összekapcsolásához - egyszerű matekozás után megállapíthatjuk, hogy - egy 27,46 mm vastag gyűrűre lesz szükségünk, melynek egyik vége E-mount, másik vége M42. A történetben nincsen semmi csavar, vagyis csak egy: az M42 csavarmenete. Az E-mount rögzítő pöcke a vázon van, így a konvertergyűrűben csak a megfelelő helyre mart lyukra van szükség.

Egy apróság azért mégis akad itt, amit érdemes megemlíteni: bizonyos M42-es optikák végéből kilóg egy pici pöcök, mely a blendebeugrasztásért felel. Az egyszerűbb, régebbi M42-es optikákon a rekesz csak akkor reagál ténylegesen a rekeszgyűrűn beállított értékre, ha ez a pöcök be van nyomva, vagyis olyan konvertergyűrűre van szükségünk, mely ezt benyomja. Nem minden konvertergyűrű ilyen, gyártanak ugyanis blendebeugrasztó kávával, és anélkül kivitelezett konvertereket is. (A probléma jellemzően a régebbi Helios optikákat érinti - a későbbi M42-es lencséken már van A-M kapcsoló, amivel full manualba lehet tenni a blendevezérlést, és a blendelamellák mindig a kívánt értéken lesznek, a pöcök nélkül is).

A blendebeugrasztó káva még egy esetben okozhat gondot: ha az objektív hátsó kialakítása olyan, hogy ott az eredeti váz számára rekeszérték-visszajelző mechanikája van (egy kilógó lapos kis kar formájában), akkor ez a kar súrolhatja a kávát, és beszorulhat az egész blendevezérlés. Ilyen objektív az SMC Takumar 1.4/50 is, melynél erre vigyázni kell, és vagy káva nélküli adaptert kíván, vagy le kell reszelnünk pár millimétert a kávából. A következő ábrán egy káva nélküli adapteren látható, hogy hol lenne a probléma, ha az M42 menet végét káva szűkítené.

Ami a gyűrűmárkákat illeti, itt hatalmas a szórás, kezdve a noname kivitelektől a márkázott megoldásokig. Nagyon sok féle M42 - E-mount gyűrű átment már a kezeim között, egyiknek sem volt gond a minőségével. Mivel ez egy igen bevett csatlakozás, a hozzá gyártott gyűrű mérete is stimmelni szokott (nincsen gond a menettel vagy a korrigált távolsággal).

A legtöbb konverter esetében az M42-es csavarmenet csatlakozója egy külön gyűrű a teljes egységen belül, amit három kis csavar fog oldalról. E csavarok megoldásához még imbuszkulcsot is mellékelnek néha. Ha kilazítjuk a csavarokat, akkor a belső gyűrűt úgy tudjuk forgatni, hogy a rá helyezett optikák felső (számozott) fele pont felülre essen, ahol kényelmesen láthatjuk. Ilyen módon ezek az adapterek finomhangolhatóak is.

Mivel az M42-es objektíveket eredetileg a Leica-kockás filmhez tervezték, így az A7-esek fullframe szenzorát is teljes egészében lefedik a vetített képpel (ennek megfelelően minden konverter is fullframe-képes).



Canon EF


bázistávolság: 44 mm, E-mount korrekciós távolság: 26 mm, eBay link: Canon EF to Sony A7 NEX

Az EF rendszer a Canon forgalomban levő csatlakozószabványa. A gyártó a korábbi, szintén igen fejlett FD rendszerét váltotta le vele (melyről olvashatsz kicsit lentebb). Az EF-bajonett lényege, hogy nem hordoz mechanikus kapcsolatot a váz és az optika között, hanem minden jelátvitel (AF, stabilizátor, rekeszvezérlés) elektronikus úton történik.

Mivel rengeteg EF-bajonettes optika van használatban, jogos a kérdés és az igény, hogy hogyan lehet megoldani a használatukat az A7-esen. A válasz: egyszerűen.



Kétféle konverter EF-hez

Ha nincsen szükségünk az elektronikára (vagyis lemondunk az autofókusz és a rekeszvezérlés, nomeg a stabilizátor kényelméről), akkor pár ezer forintos konvertergyűrűkkel összekapcsolhatjuk az E-mountot az EF-optikákkal (ezek csak a fizikai kapcsolatot biztosítják). Ilyen esetben tartsuk szem előtt, hogy tényleg nem lesz blendevezérlésünk, ami azért elég zavaró tud lenni.

Ha szeretnénk teljes képességeikkel használni a Canon objektívjeit, akkor olyan konvertergyűrűket kell keresnünk, melyek összekapcsolják nem csak fizikailag, de elektronikailag is az A7 vázat és az optikákat. Ez persze azt is jelenti, hogy kell a konvertergyűrűben lennie egy jelfordítónak is, mely a "Sony nyelvét" lefordítja a "Canon nyelvére". Örömmel jelentem, hogy sok-sok ilyen létezik.

A Fotga kb. 20.000 forintos megoldásától át a Viltrox és a Commlite 30-40.00 forintos, illetve a Techart 70.000-es kivitelén át a Metabones csúcs-adapteréig, mely 100.000 forint feletti árcédulával rendelkezik (és saját firmware-je is frissíthető), sokféle megoldásból válogathatunk. Mivel engem A7-re váltáskor nem motivált az AF kérdése, a Fotga adapterét szereztem be, de ezt is a legnagyobb megelégedéssel használom. Vezérli a rekeszt és a stabilizátort, emellett persze a fókuszt is.

A komolyabb kivitelek, mint amilyen például a Metabones adaptere, folyamatos firmware-frissítéssel rendelkeznek, így olyan új képességekre tesznek szert az idő előre haladtával, mint a fokozatmentes rekeszvezérlés, vagy plusz AF-módok támogatása. Azoknak, akik munkára használják a felszerelésüket, megéri beruházni egy-egy komolyabb adapterbe, mert ezek támogatásban és tudásban is jobbak.



Autofókusz az A7-el és Canon lencsékkel

Elárulom, hogy itt nem a konvertergyűrű lesz a fő szempont, bár biztos van teljesítménybeli különbség közöttük, a kulcs azonban inkább a vázakban rejlik. Ugyanis a sima A7 és az A7II is hordozza a szenzorán mind a kontrasztos, mind pedig a fáziseltolásos fókuszrendszert, amiket működtetnek is saját Sony (FE) vagy natívan rájuk gyártott objektívekkel, harmadik féltől származó megoldásokkal azonban más a helyzet. Mindeddig (3.1-es firmware) a Sony A7 csak a kontrasztos rendszert hajlandó működtetni konverterekkel és Canon optikákkal, az A7II azonban beizzítja a fáziseltolásos megoldást is. Mondanom sem kell, hogy hatalmas a különbség a két rendszer között sebességben (aki váltogatott már a gépén a két fókuszmód között, az pontosan tudja, miről van szó). Az alábbi videóban statikus témán végeztem egy rövid bemutatót EF 24-105 f/4L, EF 70-200 f/4L és EF 50 f/1.8 STM optikákkal, és jól látható, hogy az A7II kifogástalanul megbirkózik a Canon optikáival (a sima A7 szintén, csak sokkal lassabban).

Hogy mikor jön ki olyan firmware a sima A7-re is, ami életre kelti benne a pdAF-et más gyártók optikáival/konvertereivel, azt nem tudni, de petíció már van az ügyben.

A fenti három optikán kívül a Fotga adapterrel még Canonra gyártott Sigma 12-24-el, 1.8/50 II-vel, 1.4/50 USM-el és EF-S 18-55-el (non-IS) is próbáltam az AF-et, hibátlanul megy (utóbbi EF-S optikánál kb 28mm-től felfelé a vignettálás is megszűnik, kirajzolja a fullframe szenzort is). Mindent egybevetve tehát az A7 vázak kifogástalanul kezelik a legtöbb EF optikát, és a második generációs megoldások sebességben is hozzák a formájukat.

Fontos tudnunk, hogy bár EF-S objektíveket is használhatunk a fenti konverterekkel, azok (pár kivételtől eltekintve, mint amilyen a fent említett 18-55-ös zoom egy bizonyos fókusztartománya) nem fogják az A7-esek fullframe szenzorát mindenhol kirajzolni, ugyanis az általuk vetített képet kisebb (APS-C) szenzorra tervezték. Ilyen esetben érdemes bekapcsolni az A7-esek beépített CROP módját.

A Fotga fenti adapterén kívül a cikk megjelenése óta teszteltem a Viltrox III adaptert is, mely sokkal jobb anyagminőséggel és kompatibilitással rendelkezik. Erről ide kattintva külön tesztben olvashattok.



Sigma MC-11

Nemrég a Sigma is komoly lépést tett az E-bajonett felé: 15 fullframe és 4 APS-C, Canon EF-re gyártott objektívjéhez készített egy adaptert, az MC-11-est, mely teljes körűen támogatja őket NEX vázakon. Az eddig natívan E-bajonettre gyártott 4 Sigma objektív mellé így igen komoly hivatalos támogatás érkezett. A Sigma optikák árához képest a konverter kb. 75.000 forintos árcédulája jól belőttnek mondható (van ennél drágább és olcsóbb univerzális EF-NEX konverter is).

A megoldás a gyártó ígérete szerint FF és APS-C vázakon is működik a megfelelő optikákkal. Csatlakoztatás után az eredeti objektív-firmware-t felülírja a konverter, így kapcsolva össze a Sony váz elektronikáját, lefordítva annak utasításait az EF-es objektív "nyelvére". Magának a konverternek is updatelhető a programja, így a frissítésekkel újabb Sigma objektívekkel is kompatibilis lesz (a kompatibilitást egy rajta található LED is visszajelzi).

Az MC-11 persze nem csak a Sigma ART és egyéb lencséit fogadhatja, hanem bármilyen EF bajonettes objektívet. Ezek használatáról vegyesek a tapasztalatok, hiszen a gyártó kifejezetten a saját megoldásainak támogatását tartotta szem előtt (nem univerzális adaptert akartak építeni). Ennek ellenére például az EF 70-200 f/4L vagy az EF 70-200 f/2.8L non-IS páratlanul gyorsan teszi a dolgát a Sigma adapterével. Sigma optikákkal és az MC-11-essel ide kattintva találhatsz egy hosszabb tesztet.



Canon FD


bázistávolság: 42 mm, E-mount korrekciós távolság: 24 mm, eBay link: Canon FD to Sony A7 NEX

A Canon FD volt az a rendszer, mellyel a cég belépett a valóban nagy gyártók közé, és forgalmazásának több, mint két évtizede alatt számtalan olyan fejlett műszaki megoldást hozott a fotózás világába, melyek a mai napig itt vannak velünk. Maga az FD bajonett talán a legkifinomultabb mechanikus csatlakozás volt, mielőtt az elektronika és a digitális éra meg nem változtatta a fotózás világát. Az 1990-es évek legelején kifuttatott rendszert a Canon EF váltotta. Az FD-ről nagyon részletesen fogok írni a Canon FD 1.2/85L tesztcikkemben, így itt most nem is vesztegetnék rá több betűt (coming soon).

Szegény FD-nek nagyon rossz sors jutott, miután megjelent az EF, ugyanis bázistávolsága ennél 2 mm-el kisebb (ráadásul a bajonettjéből bonyolult rekeszvezérlő alkatrészek állnak ki), így nem lehetett használni ezeket a csodás optikákat sem új Canon vázakon, sem semmi máson (kivéve persze a saját filmes FD vázait). Ha az ember akart, akkor sem tudott például fullframe szenzort tenni egy FD-lencse mögé, mert nem volt olyan váz/rendszer forgalomban, amivel ezt megtehette volna (emiatt a használt FD optikák árai nagyon alacsonyak voltak a kiváló képminőségükhöz képest). Így volt mindez az A7 megjelenéséig, ugyanis a tükörmentesek felbukkanásával megnyílt az út az FD reneszánsza előtt.



Canon FD E-bajonetten

Ahogy a fenti számokból is láthatjátok, az FD korrekciós távolsága E-mount-ra 24 mm, vagyis több, mint két centi hely van a konvertergyűrűben az FD optika hátralógó alkatrészeinek elhelyezésére (amire szükség is van, mert a rekeszvezérléshez fontos ezeknek a pöcköknek a megfelelő felhúzása - ezt a konvertergyűrűk meg is teszik). A helyzet tehát csodás, valójában pedig az A7 olyan, mintha az FD optikáknak teremetett digitális rendszerek lennének.

Ha már rekeszvezérlés: az FD-NEX konvertergyűrűk rendelkeznek még egy extrával: az a bizonyos rekeszvezérlő pöcköt felhúzó mechanika kapcsolható is, így az OPEN-CLOSE állással pillanatok alatt nyithatjuk vagy zárhatjuk a rekeszt, függetlenül a rekeszgyűrűn beállított értéktől.

A konvertergyűrűk felépítése egyszerű: a tubusra kerül a rekeszzáró/nyitó gyűrű, erre pedig az FD bajonettet csavarozzák fel. Ára 3-4.000 forint között mozog, és itt is vannak márkázott és noname megoldások (mindegyik jó fullframe-hez, hiszen az FD objektívek is mind fullframe-esek).



Nikon F


bázistávolság: 46,5 mm, E-mount korrekciós távolság: 28,5 mm, eBay link: Nikon F to Sony A7 NEX

A Nikonnal általában csak a baj van, ha felmerül a manuálozás témakörében. Ha Nikon vázakról van szó, ez sajnos nem alaptalan: a fenti táblázatból is láthatjátok, hogy a bázistávolsága miatt a Nikon F DSLR-ek gyakorlatilag csak egyetlen más rendszert képesek fogadni a sajátjukon kívül (az meg egyébként is univerzális), ami elég gyászos (a lencsés adapterekről, melyek látszólag javítanak kicsit a helyzeten, itt olvashatsz).

Viszont ha arról van szó, hogy az E-mount megeszi-e az F-es objektíveket, akkor a helyzet azért egy kicsit jobb.

A Nikon F csatlakozás egyébként sok szempontból antik maradvány. Eredetileg 1959-ben vezették be 35mm-es SLR fényképezőkhöz, és bár átesett több verzión is (hogy felkészítsék az elektromos csatlakozókra), fizikai megjelenését tekintve mind a mai napig nagyjából változatlan. Ez azért hat nagyon furán 2016-ban, mert míg a legtöbb gyártó átállt arra, hogy a váz és az objektív között a kommunikáció kizárólag elektromos úton történhet, addig a Nikonnál nem csak a vázmotor intézménye maradt fenn, de itt van nekünk a pöckös (fizikia) blendevezérlés is. Emellett - és részben a sok-sok F-mount verziónak köszönhetően - sok a kompatibilitási probléma még az olyan egyszerű műveleteknél is, mint a fénymérés.



Nikon F optika Sony vázakon

Ezek után visszatérhetünk az E-mount - Nikon F (AI) adapterekre. Itt is két fő csoport van, az elsőbe pedig azok a konverterek tartoznak, amik pusztán fizikai kapcsolatot létesítenek a váz és a lencse között. Mivel Nikon objektívem még nem volt, így a teszt kedvéért ezt az egyszerűbb megoldást szereztem be, ennek ára jellemzően 3-4.000 forint. Itt azonban előjön az a probléma, hogy mi történik a blendevezérlő pöcökkel, melyet ha nem húzunk fel, a rekesz zárva van az objektívben (ez a konvertergyűrű biztosan nem fogja felhúzni, de nemsokára tesztelem, és az eredmények bekerülnek majd ide is). Ugyanígy gond, hogy Nikon AI G típusú optikákon csak elektronikusan mozdulna a blende, de azt ez az adapter nem tudja vezérelni.

Felmerül persze az autofókusz kérdése. Jelentem, a helyzet itt aránylag jónak mondható, az elektromos jelátvitelre képes adapterek ugyanis szépen tesztik a dolgukat A7-en (a videó nem a legjobb, sajnos nem én csináltam):

Az ehhez szükséges Commlite adapter kb. 100.000 forint, vagyis jóval drágább, mint például a Canon EF autofókuszos adapterek. Van persze egyéb márka is, a Vello frissen megjelent adaptere például egészen bíztató, de sajnos ennek is 100.000 forint környékén van az ára (és ahogy fentebb jeleztem a sok Nikon F változatot, nos, ezek az adapterek sem támogatnak minden kivitelű optikát). Valahogy az olcsó AF-es adapterek a Nikont elkerülik. A dolog viszont nem csak A7-en, de más NEX-vázakon is működik.

Ami igaz a Canon objektíveknél, az igaz a Nikonoknál is: a gyors, fázisos AF-rendszer csak A7II vázakban működik, a sima A7-nél (harmadik féltől származó konverterrel és optikával) csak a kontrasztos AF hajlandó bekapcsolni (ezidáig - aztán majd jön egy firmware-frissítés, és mindenki boldog lesz, ugyanis fizikailag a sima A7 is képes lenne a pdAF-re).

Mindent egybevetve tehát a régebbi és az újabb Nikon F (AI) optikákat is tudjuk használni (korlátozottan) E-bajonetten (itt fontos, hogy bár a régebbi Nikon objektívek mindig fullframe-ek /FX/, addig az újabbak között akadhatnak csak kisebb szenzort rajzoló /DX/ kivitelek is. Utóbbiak nem fogják az A7 36*24-es szenzorát mindenhol lefedni vetített képpel).



Pentax K


bázistávolság: 45,46 mm, E-mount korrekciós távolság: 27,46 mm, eBay link: Pentax K to Sony A7 NEX

A Pentax-K szintén igen népszerű, és ha fogalmazhatok így, sokat látott rendszer. Az Asahi az M42-es sorozatait váltotta saját PK csatlakozásával, melynek egyébként meg is egyezik a bázistávolsága az M42-vel (45,46 mm - ez nem lehet véletlen, ez csapda!). Éppen ezért az M42 optikák egy PK bajonettbe süllyedő konvertergyűrűvel használhatóak PK vázakon (igaz, beugró rekeszvezérlés nem lesz). A PK csatlakozást az idő előrehaladtával "villamosították", aztán bevezették a digitális érába, és számtalan alváltozata született meg (K F, K A, K AF, K AF2, K A2, R-K).

Sokáig nem létezett fullframe digitális Pentax váz, ami azt a furcsa helyzetet teremtette, hogy a rengeteg (valóban igen nagy számú és különféle típusú) fullframe-et rajzoló Pentaxos optika mögé csak croppos digitális szenzorokat lehetett tenni. Ahogy divatba jött a "felszerelések mixelése", már megoldható lett fullframe Canon gépeken a PK-lencsék használata (igaz, ehhez picit fűrészelni kellett őket), az A7 megjelenésével pedig olyan rendszer kerülhet mögéjük, amihez átalakítás sem szükséges. Sőt, nemrég megjelent a Pentax saját fullframe váza is, a K-1 (a Pentax-rajongók közössége igen erős és agresszív, nagyon márkahű kompánia, ezért biztos megköveznek majd a véleményemért, de a K-1 szerintem legjobban egy sírkőre hasonlít - mintha a DSLR rendszerek élő sírköve lenne: hatalmas, szögletes és ormótlan, valamint ízlések és pofonok).



PK objektívek Sony E vázon

Visszatérve a szorosan vett témánkhoz: Pentax-K optikák használata Sony A7-en: biztosan kitaláltátok már, semmi akadálya! A korrekciós távolság, vagyis a konvertergyűrű vastagsága a bajonett és az optika között 27,46 mm, ami majdnem három centi (kerekítgetek itt úgy, hogy pár század milliméter is sokat számít... mondhatom, szép). Ezen a távolságon bőven és kényelmesen elfér a PK objektívek blendeugrasztó kallantyúja is, vagyis fűrészelgetni sem kell. A lencsét rögzítő akadó pöcök a konvertergyűrűn foglal helyet, azon van oldalt egy kis gomb is, mellyel leoldható az optika.

Egy Pentax SMC 50mm f/1.4, valamint egy Takumar PK 135mm f/2.5 objektívvel a gyakorlatban is teszteltem a gyűrűmet, és nem is okozott csalódást. Mivel a régebbi Pentax-K objektívek mind fullframe-esek, az A7-esek teljes szenzorát rajzolják.



Leica M


bázistávolság: 27,8 mm, E-mount korrekciós távolság: 9,8 mm, eBay link: Leica M to Sony A7 NEX

Két távmérős rendszer szerepel a cikkben, az egyik a Leica M megoldása, amit 1954-től egészen napjainkig gyártanak, és nem csak Leica, de Minolta, Konica, Voigtländer, Bessa, Rollei és Zeiss távmérős gépek is használták. Az ehhez a csatlakozáshoz tartozó vázak 35mm-es filmmel (vagy ma már fullframe szenzorral) dolgoznak, így az M-es optikák is vetítik a teljes képkockát.

Pont a távmérősöknél jön ki az A7 (és általában a mirrorless) vázak azon előnye, vagyis hogy nincs bennük tükör, így még ezek a viszonylag kis bázistávolságú megoldások is használhatóak rajtuk (és egy DSLR-hez képest szokatlanul közel fog kerülni az optika a szenzorhoz).



Leica M Sony E bajonetten

A Leica M nem csavarmenetes, hanem bajonettes, ezért az optikáknak az adapterre való felhelyezése is jóval egyszerűbb. A csatlakozásban található íves bemélyedés könnyen felismerhetővé teszi a szabványt. Magán a gyűrűn található az objektívbe beakadó, azt rögzítő pöcök is, melyet a gyűrű oldalán található kallantyúval oldhatunk ki (nem fog véletlenül "kitekeredni" az objektív).

Bár nekem nincsen ilyen optikám, Pap Gyulának hála volt már az A7-esemen Leica M konverter (benne L39 optikával), és kiválóan működött is vele. A Leica-M objektívek, mint írtam, fullframe optikák, vagyis a 36*24-es A7 szenzort is mindenhol kirajzolják.



L39 (távmérős; M39, LTM, LSM)


bázistávolság: 28,8 mm, E-mount korrekciós távolság: 10,8 mm, eBay link: L39 to Sony A7 NEX

A cikkben szereplő másik távmérős megoldás az L39 (vagy M39, LTM, LSM - ezeken a neveken mind megtaláljátok, és majdnem ugyanazt jelentik), mely szintén kiválóan érzi magát az A7-en és más NEX vázakon, kis bázistávolsága ellenére is. A csavarmenetes szabvány illesztése az E bajonettre nem különösebben bonyolult, ugyanis nincsen semmilyen mechanikus jelátvivő pöcök vagy kallantyú (például blendeállítás), emellett az objektívet sem rögzíti semmi, egyszerűen csak szorulásig kell tekerni a menetbe.

Az 1 cm-nél is keskenyebb konvertergyűrűvel felhelyezett optikák kifejezetten kicsik, így valódi kémkameraként használhatjuk felszerelésünket (és ilyenkor szeretném, ha kevésbé lenne hangos az A7-esek zárja). Ráadásul a képük és az áruk is egészen baráti.


[X] hirdetés

Egy korábbi cikkemben teszteltem a Jupiter-3 távmérős M39-es optikáját, és ott igen részletesen kiveséztem a távmérősök és a Sony kapcsolatát (nem csak a gyakorlatban, de elméletben is). Bármennyire is édes ez a páros, azért azt tudnunk kell, hogy a jóval kisebb bázistávolság miatt a távmérős optikákból kilépő fénysugarak széttartása jóval nagyobb, mintha a képet messzebbről (nagyobb bázistávolságról) vetítené egy optika, ennek pedig az a velejárója, hogy a képszélek és főleg a sarkok felé rohamosan romlik a képminőség, megnőnek például a színaberrációk. Ettől persze a kép hangulata is érdekesebbé válik, de emiatt ezek az optikák nehezen veszik fel a versenyt a tükrös rendszerekre készültekkel. Ha további részletek is érdekelnek, akkor kattints ide.



L39 E bajonetten

Az adapterek kialakítása többnyire itt is követi a kínai divatot: a fekete külső házba, mely maga az E-mount csatlakozás, beleillesztik az M39 csavarmenetes gyűrűjét, amit kívülről három pici csavar rögzít.

E csavarocskákat meg is tudjuk oldani, és az L39 gyűrűt addig tekerni, míg a hozzá csatlakoztatott objektív távolság-visszajelző számlapja pont felülre nem kerül. Ilyen módon kényelmesen finomhangolható az adapter. Az L39 optikák teljes képkockát vetítenek, így az A7-esek szenzorát is egészében lefedik.



Sony A-mount (Minolta A)


bázistávolság: 44,5 mm, E-mount korrekciós távolság: 26,5 mm, eBay link: Minolta A to Sony A7 NEX

A Sony-nak van tükrös rendszere is, ez pedig az A-mount csatlakozást viseli. Ez fizikailag megegyezik a korábbi Minolta A rendszerrel (nem kis részben azért, mert a Sony eredetileg a Minolta fényképezős hagyományait folytatta; Minolta MAXXUM és Minolta AF vázakon találkozhattunk vele először).

Ez a Minolta nem egyezik meg a cikkben szereplő másik Minolta SR/MD/MC csatlakozással, bázistávolsága 1mm-el nagyobb (amikor a Minolta váltott SR-ről A-ra, az összes korábbi optikájuk inkompatibilis lett az új rendszerrel). Ebben a részben tehát arról lesz szó, hogyan teheted fel a Sony/MAXXUM/Sigma/Tamron A bajonettes optikákat E-mount-ra.



Hogyan csatlakozik az A-mount az E-mount-ra?

Mivel ez elektromos jelátvitellel is rendelkező csatlakozás, így kétféle konverter is létezik hozzá: az egyik támogatja az AF-et, a másik pedig nem. Egyetlen árva Minolta A / Sony A optikám sincsen, így csak egy manuális gyűrűvel rendelkezem, ami arra lesz majd egyszer jó, hogy ha akad egy ilyen üvegem, akkor fel tudom tenni az A7-re. Mindenesetre a lehetőség adott. Az egyszerű mechanikus konverterek 4-5.000 forint közötti áron mozognak az eBay-en, így nem egy komoly befektetés a felkészülés erre a csatlakozásra.

Ha jobban megnézem az A7-esem dobozát, felfedezhetem rajta, hogy a Sony maga is kínál konvertert A rendszerű korábbi objektívjeihez. A Sony LA-EA4 jelöléssel futó érdekes darab tartalmaz egy tükröt és egy fókuszaknát, így elég viccesen néz ki az E-mount-on, cserébe azonban az Alpha és MAXXUM AF optikákat autofókusszal használhatjuk majd az A7-esen (vagy más NEX vázon; az elérhető fókuszmódok: AF-C, AF-A, AF-S, DMF, manuális).

Ennek a megoldásnak az ára már elég magas, hivatalosan 350 dollár, ami kicsit több, mint 100.000 forint (de még így sem a legdrágább konverter-megoldás. (És tegyük hozzá azt is: a LA-EA4-ben van fókuszmotor, mely meghajtja a motor nélküli Maxxum optikákat is.)

Van viszont olcsóbb kivitel is, a LA-EA3 jelzésű adapter, melyben nincsen tükör (így értelem szerűen pdAF fókuszakna sem). Ezt a kivitelt a Sony azokhoz a vázakhoz ajánlja, amiknek a szenzorán van integrált pdAF rendszer (például az A7-esek, A6300). E gyűrű segítségével az A bajonettes optika (SAM/SSM kivitelek is) és a váz saját fókuszrendszere között létrejön a kommunikáció és hibátlanul működik a fókuszálás (igaz, csak AF-C, AF-S és manuális módban). Előnye a tükrös változathoz képest, hogy a bejutó fényt nem csökkenti (a tükös kb 1/2 stop értékben sajnos megteszi ezt). Az ára £169, vagyis kb. 67.000 forint. Hát ez sem sokkal olcsóbb.

Az az igazság, hogy egy pdAF-rendszerrel rendelkező mirrorless gépből nem sok értelme van tükrös vázat csinálni csak azért, hogy legyen még pluszban pár fókuszpontunk a szenzoron kívül. Persze lehet, hogy az LA-EA4 konverter sokkal gyorsabb. Ki tudja?



Olympus OM


bázistávolság: 46 mm, E-mount korrekciós távolság: 28 mm, eBay link: Olympus OM to Sony A7 NEX

Az Olympus OM 1972 és 2002 között gyártott tükrös rendszer, mely optikákat, vázakat és az ezekhez tartozó számtalan kiegészítőt egyaránt tartalmazta. Kicsit fejlettebbnek és precízebbnek is tűnik a csatlakozás, mint a Canon és Nikon egyidős SLR rendszerei, igaz később is jelent meg hozzájuk képest. A sorozat vázai eredetileg M jelöléssel kerültek volna bevezetésre, azonban a Leica hasonló nevű megoldásával való összekeverést elkerülendő módosult a név OM-re (O = Olympus, M = Maitani, aki cég főmérnöke és az OM rendszer tervezője volt). Az OM-1-es, teljesen manuális váz után hamar megjelent az OM-2 és OM-10, melyek már több elektronikát és automatikát tartalmaztak, és kifejezetten az amatőr- és hobbifotósokat célozták. A rendszerhez szánt optikák a Zuiko jelzést kaptál, és egyetlen kivételtől (OM-707) eltekintve mind manuális élességállítással rendelkeztek.

Személyes élményeim vannak egy OM G.Zuiko 50mm f/1.4-es objektívvel, igaz nem az A7-esen, hanem még 5D MII-n és egy filmes OM-2n vázon használtam. Ezeknek az objektíveknek mind a külleme, mindig pedig az összeszerelési- és anyagminősége valódi japán hozzáértést sugall, és kiválóra tudnám értékelni. Az optikai teljesítményük már változatosabb, de ezt itt most nem célunk feltárni.



Olympus OM optikák A7-en

Az OM rendszer 46 mm-es, az SLR-ek között is aránylag nagynak számító bázistávolságának E-mount-os korrekciója 28 mm vastag konvertergyűrűt kíván. A konvertergyűrűk itt is a jellemző kialakítást követik: a vastag tubus maga az E bajonettes csatlakozó is, erre csavarozzák fel az OM bajonettet, mely viszonylag egyszerű kivitelű, mert az akadó pöcök és mechanika, mely a lencse rögzítését garantálja, magában az objektívben lett elhelyezve.

Az OM-NEX konvertergyűrűk az eBay-en jellemzően 4-5.000 forint közötti áron találnak gazdára, márkátlan és márkás kivitelek pedig egyaránt vannak. Az OM optikák vetítik a fullframe kockát, így az A7-esek teljes szenzorát is tökéletesen kirajzolják.



Exakta


bázistávolság: 44,7 mm, E-mount korrekciós távolság: 26,7 mm, eBay link: Exakta to Sony A7 NEX

Az Exakta csatlakozás a német Ihagee Kamerawerk cég megoldása volt tükörreflexes gépekhez, és 1912-től létezett (tehát nem egy mai darab). Az Ihagee csak vázakat készített, magukat az optikákat más gyártók állították elő. Két sorozatban (Varex, és annak egyszerűbb kivitele, az Exa) egészen 1992-ig gyártották. Maga a csatlakozás igazi bajonett, vagyis nem csavarmenetes, mint például az M42. Bázistávolsága jóval nagyobb, mint a NEX rendszereké, így minden gond nélkül adaptálhatóak az EXA-optikák (a konvertergyűrűnek 26,7 mm-t kell áthidalnia).

A csatlakozás könnyen felismerhető arról a karakteres kis kallantyúról, mely eredetileg az Exakta vázakon foglalt helyet (és most természetesen a konvertergyűrűkön is ott van). Ez felel az optika rögzítéséért és leoldásáért.

Az Exakta - NEX konvertereket 4-5.000 forint közötti áron vesztegetik az eBay-en, így nem kifejezetten drágák. Két fő részből vannak összerakva, az egyik maga a tubus (ez adja az E-mount csatlakozást is), a másik pedig az erre szerelt Exakta bajonett (meg a hozzá kapcsolódó pöcök, rugós mechanikával).

(Az adapterek közt van olyan, amire nem megy rá minden Exakta objektív az optika hátoldalán lévő púp miatt. Ez az ugrasztógomb alatt van, de csak az objektívek egy részén - pont a népszerűeken. Igaz, ez inkább az Exakta-Canon adaptereket érinti, a hely szűkössége miatt. A Sony E - Exakta adaptereken elvileg ezzel nincs gond.)



Contax/Yashica C/Y


bázistávolság: 45,5 mm, E-mount korrekciós távolság: 27,5 mm, eBay link: C/Y to Sony A7 NEX

A Contax cég 1932-től létezett, 1975-től a Kyocera/Yashica gyártott ilyen név alatt 35mm-es SLR fényképezőket. Maga a C/Y csatlakozás egy próbálkozás volt a Zeiss részéről, hogy egységes szabványt teremtsen a Pentax és a Contax között (nagyon izgalmas együttműködés volt ez, az első, RTS nevű modellt Prof. Dr. Katsuiko Sugaya tervezte, a Porsche Design Studio formázta és a Yashica gyártotta “Top Secret Project 130” név alatt). 1974 és 2002 között 13 különböző C/Y csatlakozós fényképező jelent meg a piacon, így majdnem három évtizedig készültek ezekhez optikák is. Később a cég digitális megoldásokkal is előállt, és kompaktokat is a piacra dobott, de 645 jelöléssel volt még középformátumú rendszerük is.

Ha rákeresünk a Contax-ra gyártott optikákra, két fő csoportot találunk: az első a cég korai történetében született távmérős objektíveket tartalmazza, a második pedig a tükörreflexes megoldásaikhoz készülteket. Mivel a Zeiss gyártotta ezeket, szép számmal találkozunk ismerős optikai megoldásokkal (Distagon, Sonnar, Tessar, Planar, stb.).



Adatpálás E-mount-ra

Ami a C/Y csatlakozást illeti, itt most csak az SLR rendszerű objektívekről van szó, konvertert is ahhoz sikerült szereznem. Maga a bajonett hasonlít a többi modernebb megoldásra, 3 "fül" van kialakítva az optikán, ami a váz/konverter megfelelő részébe csavarva akad be. Ennek megfelelően a konvertergyűrű is két részből áll: a vastag tubus, és az erre csavarozott C/Y bajonett, amiben ott van a lencse beakadásához szolgáló pöcök, valamint az ezt kioldó gomb is. Ára az eBay-en jellemzően 3-4.000 forint.



Contax G

Zárójelben csatolom a C/Y szekcióhoz a Contax G rendszerét is, melyet a Yashica 1994-ben vezetett be, és főleg a Leica távmérősei ellen szántak. A titán házas Contax G1 és G2 vázak autofókuszosak voltak, így a rájuk gyártott optikákat is lehet elektromos adapter segítségével adaptálni E-bajonettre (ezeket az üvegeket egyébként a Zeiss tervezte, így a vázakhoz méltó minőségűek voltak). A G optikák igen kicsik, így jól passzolnak az apró Sony vázakhoz. Jelenleg egyetlen olyan adapterről tudok, ami AF-támogatásos, ezt a Techart gyártja, de természetesen léteznek itt is olyan gyűrűk, melyek csak fizikai kapcsolatot jelentenek a Sony váz és a G objektív között.



T2 (T-mount)


bázistávolság: 55 mm, E-mount korrekciós távolság: 37 mm, eBay link: T2 to Sony A7 NEX

A T2 (valódi nevén T-mount, csak a Soligor hívta a saját kivitelét T2-nek) egy furcsa szerzet, bázistávolsága jóval nagyobb, mint bármelyik másik megoldásé. Kinézetre könnyű összekeverni az M42-vel. Bár a csavarmenet szélesség megegyezik előbbivel, addig a menetemelkedése nem (így pár fordulat után megakadnak a T2 optikák az M42 konverterben - meg úgysem stimmelne a bázistávolságuk).

A megoldást 1962-től gyártották, eredetileg a Tamron hozta forgalomba (egy elődje, a mini T-mount már 1957-től megjelent, más fizikai paraméterekkel). Univerzális csatlakozásnak szánták, részben ezért is ilyen nagy a bázistávolsága: könnyen konvertálható "lefelé", kisebb bázistávú vázakra (ezért ez kivételesen még Nikon F-re is jó). Nem tartalmaz elektronikus összeköttetéseket, így a T2 optikáknak nincsen AF és más villanyos megoldás sem.

!

A T-mount csak optikákat jelent, ilyen csatlakozással készült vázak nincsenek.

A T-mount-al főleg teleobjektívek esetében találkozhatunk, bár a gyártók optikák széles tárházát építették meg ezzel a csatlakozással (olyan sokat, hogy a wikin össze se tudták számolni). Objektívek mellett teleszkópok és más optikai eszközök szabványos kimeneteként is gyakorta összefuthatunk vele. Mivel eredetileg is arra készült, hogy más gyártók kameráira adaptálják, így a kezdetektől vannak "hivatalos" adapterek mindenféle más csatlakozásokra.



T2 adaptálása Sony-ra

A konvertergyűrű kialakítása hasonló, mint az M42-es konvertereké: a teljes terméken belül a T2 csavarmenetnek egy külön gyűrűje van, amit oldalról három kis csavar fog. Ezeket imbuszkulccsal meglazíthatjuk, majd a gyűrűt a kívánt pozícióba teherhetjük (hogy a rá csavart optika teteje oda essen, ahova szeretnénk).

Személyesen is teszteltem a megoldást, egy Centon 500mm-es tükrös tele volt felcsavarva az A7-re a T2 konverter segítségével. Emellett egyszer majdnem felraktam egy 4064mm-es f/10-es csillagászati távcsőre is a Pannon Csillagdában, de pont nem volt nálam a konverter. Ilyen az élet.



Minolta SR/MC/MD


bázistávolság: 43,5 mm, E-mount korrekciós távolság: 25,5 mm, eBay link: Minolta SR to Sony A7 NEX

A Minolta SR/MD/MC rendszere a cég 35mm-es tükrös kamerákra szánt manuális élességállítású optikáinak csatlakozása volt. 1958-tól 1966-ig SR (az ide tartozó optikákat Rokkor vagy Auto Rokkor néven keressük), 1966-tól 1977-ig MC (itt az optikák megjelölése MC Rokkor), 1977-től 2001-ig MD (ebben az esetben az objektíven MD vagy MD Rokkor jelzés szerepel), 1983 és 1998 között pedig D X-600 kivitelben.

Ezek között az egyre bővülő képességek jelentették a fő különbséget. E képességek természetesen a váz és az optika közti kommunikáció lehetőségét érintették (pl. blendeállítás, rekeszérték-visszajelzés). Hivatalosan az 1985-ben bevezetett Minolta (Sony) A bajonett váltotta, melyről fentebb olvashatsz.



SR/MD/MC A7-en

A fent említett három jelölés egymással kompatibilis, és az adaptálhatóság szempontjából nincs is jelentősége a dolognak, ugyanis az erre alkalmas NEX adapterek is mindet támogatják. Az adapter vastagsága 25,5 mm, és egy tubusból, valamint a rajta levő SR/MD/MC bajonettből áll, mely maga alatt rejt egy kis pöcköt is, amivel a feltett objektívet kioldhatjuk és letekerhetjük róla. Három íves "lapka" is helyet foglal a bajonett három szárnya alatt (ahogy az az ilyen kialakítású csatlakozóknál megszokott), ezek szorítják le az ojkektívet, valamit gondoskodnak róla, hogy a felhelyezés és levétel is "puha" legyen. Az átalakító ára 4-5.000 forint eBay-en. A Minolta SR/MD/MC optikák fullframe 35mm-es film rajzolására lettek tervezve, így az A7 fullframe szenzorát is lefedik.

A saját átalakítómat egy MC ROKKOR-PF 1.4/50-es optikával teszteltem, pofonegyszerű az egész. A fókusz és a rekesz vezérlése is az objektíven történik.



Konica AR


bázistávolság: 40,5 mm, E-mount korrekciós távolság: 22,5 mm, eBay link: Konica AR to Sony A7 NEX

A Konica AR bajonettes csatlakozásról mindenhol elég szűkszavúan írnak az interneten. Eredetileg 1965-ben vezették be a Konica Autoreflex 35mm-es fényképezőgépekhez (összesen 17 változat készült ezekből), a Konica F csatlakozás leváltására (ez utóbbihoz sajnos nem találtam NEX adaptert).


[X] hirdetés

Objektívek széles skáláján alkalmazták, és a megoldás egészen 1988-ig gyártásban maradt (a Konica cég 2003-ban olvadt egybe a Minoltával). Az AR-bajonettre gyártott lencsék közös megnevezése a Hexanon volt, és muszáj volt egyet szereznem, mert állítólag az egész sorozat kiváló minőségéről volt híres. Az 1.8/52-es Hexanon objektív nem is okozott csalódást, a maga kategóriájában jó a képe, valamint az ára is igen alacsony.



AR bajonett E-bajonetten

Sok más bajonettes megoldáshoz hasonlóan az AR is egy három "füllel" rendelkező kivitel, melynél az egyik fülbe mart kis bemélyeség szolgál az optikát rögzítő pöcök helyéül. E pöcök, és a kioldó mechanikája az AR-NEX konvertergyűrűn van, mely egy 22,5 mm vastag tubusból, és az arra csavarozott AR bajonettből áll össze. Ára kb. 4-5.000 forint az eBay-en, és több gyártó is kínálja a saját kivitelét.



C-mount


bázistávolság: 17.526 mm, E-mount korrekciós távolság: -0,474 mm, eBay link: C-mount to Sony A7 NEX

A C-mount inkább videós csatlakozás mint fotós, azonban felvettem a listára. 16mm-es zárt láncú kamerák, videókamerák, mikroszkópok csatlakozási formátuma. A 16mm-es szabványa miatt nem rajzol fullframe-szenzort. Másik érdekessége, hogy bázistávolsága kisebb, mint az E-mount-é, azonban mivel a Sony vázakban nincsen tükör, süllyedős adapterrel megoldható a C-mount optikák felhelyezése is (az E bajonett kávájához képest a C bajonett menete mélyebben ül a konverterben, tehát benyúlik a vázba, a szenzor felé; ezt láthatjátok lent az adapter fotóján is).



C-mount NEX-en

Személyesen még nem volt szerencsém C-mount-os objektívhez, de biztos, ami biztos, az adapter megvan hozzá, hiszen az ára nem éri el az 1.000 forintot sem. Az eBay-en talált változatok többsége feketére festett aluminium gyűrű, mely a kis súlyú C-mount optikákhoz tökéletesen megfelel.



További rendszerek



M4/3 és X

Szerepelt a cikk elején abban a hatalmas színes táblázatban két olyan rendszer is, amikkel a cikk eddigi részében nem foglalkoztam. Ezek az Olympus/Panasonic-féle M4/3 vázai és a Fuji F megoldásai voltak. Láthatjátok, hogy van keresztkompatibilitásuk Sony NEX-el, ám külön témát nem kaptak, mivel ezek a rendszerek kis szenzoros megoldások (4/3"-os és APS-C szenzort használnak), ami azt is jelenti, hogy a rájuk gyártott objektívek nem vetítenek teljes képkockás képet (noha az e fényképezőkhöz tartozó üvegeken a fókusztávolság továbbra is ekvivalensen van megadva, vagyis ugyanúgy, mint az összes más rendszer objektívjein). Ilyen módon nem láttam értelmét külön boncolgatni a kérdést, hiszen az A7 szenzorát nem képesek lefedni. M4/3-NEX adaptert ide kattintva, Fuji X-NEX adaptert pedig ide kattintva válogathattok.



M39

Aki figyelmesen olvasott a cikk elején, vagy találkozott már a távmérős támát boncolgató cikkemmel, annak feltűnhetett, hogy szerepelt egy M39 megnevezés fentebb, ami valójában az L39 távmérős megoldás egyik alternatív neve. Hogy az élet ne legyen egyszerű, a szovjetek az M39 megnevezést nem csak a távmérős, de egy SLR rendszerre is alkalmazták, mégpedig egy 39 mm széles csavarmenetes csatlakozásra, aminek 45,2 mm volt a bázistávolsága. Ez nagyban hasonlít az M42-re, és számos korai Helios optika (példának okáért a Helios 44 2/58) megjelent M42 és M39 (SLR) kivitelben is.

Manapság a fő félreértés az elnevezésen túl főleg onnan ered, hogy az eBay-en árulnak M39-M42 konvertereket, melyek tulajdonképpen igen vékony, kívül-belül menetes gyűrűk. Ezek a 39 mm-es menetre csavarva azt 42 mm szélessé teszik, így téve lehetővé, hogy M42-es menetbe csavarhassuk az M39 optikát. Igen ám, de a szemfüleseknek feltűntehett, hogy az M39 bázistávolsága kisebb, mint az M42-é (45,2 mm és 45,46 mm, vagyis 0,26 mm negatív eltérés).

A differencia kicsinek tűnhet, ám aki járatos a manuális optikák világában, és szenvedett már a végtelenbe fókuszálás problémájával, pontosan tudja, hogy éppen ez a - távolságskála végén jelentkező - pár század milliméter a döntő, amikor az igen távoli tárgyakat/tájat kell élesre állítani. Gyakorlati tapasztalat: egy M39-es 44-es ezüst Helios-t csavartam fel M39-M42 konverterrel az M42-es filmes gépre, és mivel az M42 bázistáv nagyobb, mint az M39, a Duna partjáról éppen hogy nem lehetett élesre állítani a túlpartot (igazából egy 50-58mm-es optikánál a végtelen kb. 10 méter után kezdődik, szóval nem is kell a dologhoz a Duna szélessége: már 8-9 méteren jelentkezik ez az idegesítő kis probléma).

Legyen ez örök tapasztalat mindenkinek: az egyszerű M39-M42 gyűrűk - az eltérő bázistávolság miatt - önmagukban nem használhatóak a két rendszer közti átjárás biztosítására. (Így tehát az M42-NEX konverterbe e gyűrű segítségével felcsavart M39 optika nem fog végtelent adni).

Tisztességes M39-NEX adaptert sehol sem találtam az interneten (M39-re mindenhol az L39 távmérős adaptert adja ki). Megoldás lehet viszont a problémára, ha veszünk egy egyszerű M42-NEX adaptert és egy M39-M42 karikát, majd a NEX adapterből kiszedjük a három kis csavarral rögzített M42 menetet, és nagyon egyenletesen lecsiszolunk belőle 0,26 mm-t (vagy kicsit többet, az nem lesz baj). Utána belecsavarjuk az M39-M42 adaptert, ami így máris "süllyesztve" van 0,26 mm-el, vagyis az ebbe csavart M39 optikával lesz végtelenünk. Ezermestereknek áll a világ.



Mamiya 645/Phase One

A középformátumú rendszerek világa sok tekintetben eltér a jól megszokott 35mm-es megoldásoktól. Változnak a szorzók, a gyutávok, nomeg persze a szenzor/film mérete is (valójában középformátumnak nevezik azt, ami a 35mm-es Leica-kockánál nagyobb, de a nagyformátumú filmeknél kisebb, így nincs tökéletesen pontos mérete).

Semmi akadálya annak, hogy középformátumú optikákat feltegyünk E-bajonettre is. A FotodioX adaptere például már 18.000 forintért képes fizikai kapcsolatot teremteni a Sony váz és a középformátumú optika között (AF persze nem lesz vele). Számolnunk kell azzal is, hogy a vetített képből a középformátumú szenzorhoz képest kisebb fullframe A7 szenzor ki fogja vágni a kép közepét (gyutáv-szorzónk keletkezik).

A Kipon bejelentett korábban egy olyan E-mount-os adaptert, mely "lens turbo" megoldásként pár plusz lencsetaggal a középformátum képét fullframe szenzorra "nyomja össze", de sehol sem lehet kapni, így nem tudni, hogy lett-e belőle egyáltalán valami...

Ha fullframe-re konvertáló speed booster nincs is jelenleg, kicsit lentebb mutatok majd egy érdekes kombinációt.



PL bajonett

A PL csatlakozás igazából nem fotós megoldás, hanem 16mm-es és 35mm-es filmes kamerák optikáinak csatlakozása, 52mm-es bázistávolsággal, 54mm-es átmérővel. Eredetileg az Arri cég dolgozta ki, jelentése "positive lock", és a megoldás - adapterrel - kompatibilis a cég korábbi, Arri Bayonet nevű csatlakozásával is.

Ahogy a számokból láthatjátok, az illesztésnek E bajonettre semmi akadálya, csak egy megfelelő konvertergyűrű kell hozzá. Több cég is gyárt ilyet, itt van például a FotodioX megoldása, mely minden NEX vázzal kompatibilis, ára pedig kb. 35.000 forint.



Altix

Az Altix-csatlakozás 35mm-es távmérős gépekhez készült megoldás volt, amit az Eho-Altissa vezetett be Németországban 1938-ban. Gyártása egészen 1959-ig megmaradt, mikor is a cég beolvadt a Pentacon márkanévbe.

Az Altix-bajonett éppen azután került érdeklődésem középpontjába, miután e cikk eredetije megjelent. Hozzám került ugyanis javításra egy Trioplan 2.9/50-es optika, amit a szerelése után ki is akartam próbálni. Meglepetésemre azonban eddig egyetlen Altix-NEX adaptert találtam az eBay-en, igen borsos, 75 dolláros áron. Más rendszerekre sem olcsóbb az adaptálása, így bár fogadja az E-mount, valamiért ez a régi csatlakozó elfeledett (pedig maga a 2.9/50-es Trioplan legendás optika, nemrégiben újra is kezdték a gyártását).

Nem kell csüggedni, ügyes kezűek aránylag egyszerűen készíthetnek univerzális Altix-NEX adaptert, erről ide kattintva olvashatsz.



Adapterek kombinálása

Most, hogy a végére értünk a felsorolásnak, kitérhetünk egy jogos kérdésre: ha két konverter-megoldás együttes korrekciós távolsára egyenlő, akkor használhatjuk-e azt egy helyett az A7-en? A válasz természetesen igen.

Mire is gondolok pontosan? Például van egy csomó M42-es optikám, de eddig Canon-os voltam, így a konvertereim is M42-EF típusúak. Ha ezeket Sony-n szeretném használni, akkor megtehetem, hogy veszek egy EF-NEX konvertert (vagyis Canon EF bajonettessé alakítom a Sony gépet), és ezekre teszem fel a korábbi M42-EF adapteremet. A dolognak semmi akadálya, persze azt vegyük figyelembe, hogy így eggyel több csatlakozás van a rendszerben, mint feltétlenül kellene. Egy ideig én is ezt csináltam, aztán szépen lassan beszereztem minden vonatkozó rendszerhez a NEX átalakítómat.



Középformátum és APS-C speed-booster kombinálása

Fentebb jeleztem, hogy sajnos nincsen forgalomban olyan speedbooster adapter, mely a középformátumú objektív képét "összenyomná" fullframe kockára, azonban ettől még lehet próbálkozni: ebben a példában egy középformátum - EF konvertert rátettünk egy EF-NEX speed boosterre, melyet APS-C-s Sony gépekre gyártottak.

Ahogy az már sejthető, a speed booster csak a középformátumú objektív (jelen esetben egy Pentacon Six rendszerű MC Biometar 2.8/80) vetített képének közepével dolgozott, és azt is összenyomta APS-C méretre, vagyis erős volt a vignettálás FF szenzoron. Itt csak azt akartuk kipróbálni, mennyi "tartalék" van az APS-C-s NEX speed boosterekben.

A középformátum teljes képe fullframe-re konvertált változatáért még el kell mondanunk pár imát. (A konvertereket és az optikát köszönöm Pap Gyulának).



Extra adapterek

Van egy hatalmas előnye annak, hogy az A7-nek olyan kicsi a bázistávolsága a tükrös rendszerekhez képest: az E bajonett és a (D)SLR-re szánt objektív közti konvertergyűrű jellemzően 2-3 centi vastag, vagyis van egy csomó hely mindenféle extra megoldások beépítéséhez!



Shift és tilt-shift adapterek

Az egyik ilyen extra adaptertípus a shift adapterek családja. Ezek - hely hiányában - DSLR rendszereknél komplexebb problémát jelentenek (külön optikát igényelnek), az A7 esetében azonban semmi akadálya a használatuknak. A shift adapterek segítségével az objektív optikai tengelye eltolható a szenzor közepéhez képest, amivel igen érdekes képi hatások jönnek létre (például az egyébként az objektív által vetített, de a szenzorra sosem kerülő fényt ezzel a módszerrel a képérzékelőre varázsolhatjuk). Egyszerű shift adapterek esetében a lencse által vetített kép síkja párhuzamos marad a szenzor síkjával.

Shift adaptereknél igen fontos, hogy jó minőségűt vegyünk, mert adott esetben az igen értékes objektívünket fogjuk rátenni, és a mozgása csak addig kívánatos, ameddig mi is akarjuk...

Ennél kicsit bonyolultabbak a tilt-shift adapterek, melyeknél nem csak az optikai tengely helyzete, de a képsík is változtatható. Ilyen módon a kép bizonyos részei elmoshatóak, míg más részei élesek maradnak. Tilt-shift effekt persze digitálisan is elérhető, azonban míg az adapterek esetében a távoli fényforrások szabályos bokeh-t fognak rajzolni az életlen részeken, addig a digitális utómunkánál ezeknek egyszerű elmosása fog jelentkezni, így a csalás könnyen felfedezhető (és emiatt szebbek is az adapteres képek).

Minden ilyen adapternél fontos szem előtt tartanunk, hogy a legjobb képminőséget az optika a vetített képe közepén adja. Ha onnan kimozdítjuk, egyrészt romlik a képminőség, másrészt erős vignettálást tapasztalhatunk (könnyen kifuthatunk a vetített képkörből fullframe szenzor esetén). A legjobb megoldás az, ha a mozgatás egy hengerpalást-felületen történik, mely biztosítja, hogy a vetített kép tengelye mindig a szenzor közepére irányuljon. A fejlettebb tilt-shift adapterek ilyenek (első kép), az egyszerű, olcsó megoldások viszont, melyek inkább egy csuklóra hasonlítanak (második kép) már nem figyelnek erre.

Az előbbi kettő közti harmadik megoldás (jobbra a képen) az olyan tilt-shift adapter, ami ugyan nem hengerpaláston mozog, hanem egy tengely mentén fordul el, mégis talán ár/érték arányban ez éri meg a legjobban, mert az eBay-es ára ezeknek kb. 10.000 forint. Én is egy ilyet próbáltam ki például Samyang 2.8/14-es objektívvel (sajnos ezek is tudnak vignettálni a tökéletlen forgatási metódus miatt).


[X] hirdetés

A Lensbaby is gyárt Sony E bajonettre tilt megoldásokat, melyek segítségével szinte teljesen flexibilisen változtathatjuk az optikai tengelyt a szenzorhoz képest. A Composer terméknév alatt megjelenő kis apróságokkal hasonlóan érdekes képi világ érhető el, mint az egyszerű tilt-shift adapterekkel.



Makro adapterek

Bizonyos csatlakozásokhoz léteznek olyan adapterek, melyeknél a korrekciós távolság manuális úton megnövelhető. Akik idáig elolvasták a cikket, azok már pontosan tudják és értik, hogy a konverternél általában baj, ha vastagabb, mint kellene, hiszen így a váz bázistávolsága megnő az objektívéhez képest, és nem kapunk majd végtelent. Igen ám, de ezzel párhuzamosan az optika közelpontja is elkezd megváltozni, mégpedig közelebb kerül a lencserendszerhez, vagyis szépen lassan makróvá alakul.

Persze a makro optikák a közelpontjuk értéke mellett leginkább azért makro-k, mert a leképezési arányuk 1:1, vagy ahhoz igen közel esik (ez azt jelenti, hogy ami a valóságban 1 cm, az a szenzorra/filmre vetítve is pontosan ekkora lesz). Ennek nem kell részleteznem az előnyeit a kis dolgok világában. Aki használt már közgyűrűket makrozásra, az ismeri a megnövelt bázistáv minden velejáróját (a kedvezőbb közelpont mellett csökken például a fényerő), így érti az efféle adapterek létrejöttének okát is.

A gyakorlatban egy L39-NEX macro adaptert volt szerencsém kipróbálni, és nem is annyira a bogarak fényképezése terén nyerte el értelmét a megoldás, hanem például közeli portréknál (ahol nem számít a végtelen, hiszen annál jóval közelebb fókuszálunk). Erősebb háttérmosás, kisebb mélységélesség érhető el vele. (Ugyanezért van az, hogy sokan a 135-200mm körüli kistelék és a váz közé egy keskeny marko-közgyűrűt iktatnak, mellyel elveszik a végtelen, ám portrézásra sokkal jobb lesz így az objektív.) A gyűrű egy lapos emelkedésű menetet tartalmaz, mely pár milliméterrel távolabb tudja tolni a szenzortól az optikát.



Fordítógyűrűk, avagy az olcsó makro

A fenti, objektív-váz távolságot növelő megoldáson túl van még egy lehetőség makrozni (makro objektív nélkül). Ha az optikát fordítva tesszük fel a gépre, akkor teljesen megváltozik a kép, amit kapunk tőle (mondjuk ez nem meglepő). Az objektív végéhez sokkal közelebb kerül a "közeplontja", helyesebben az a tárgytávolság, ahol élesre állíthatjuk a témát.

Az objektív megfordításához egy olyan gyűrűre lesz szükségünk, aminek egyik vége a lencse szűrűmenetével azonos méretű menetet tartalmaz, a gyűrű másik oldala pedig a használt váz bajonettjébe kell, hogy illeszkedjen. A legolcsóbb megoldás az, ha EOS-ra veszünk fordítógyűrűt, és ezt egy EOS-NEX adapterbe tesszük, ugyanis az EOS fordítógyűrűk vékonyak és olcsók (gyártanak persze minden rendszerre közvetlen fordítógyűrűt is).

Bár ezzel a megoldással a képszélek nem túl szépek, a kép közepe megfelelő optikával, rekeszelve igen éles lesz (ez főleg azért van, mert az optika rendes menetirányában van felkészítve arra, hogy a szenzorra sík képet adjon, a frontlencsén távozó fény viszont nem lesz ilyen). A fenti példán egy S-M-C Takumar 1.4/50-es objektívet használtam A7II vázon megfordítva, f/8-ra rekeszelve. A tárgyak kb 4-6 centire lehettek a hátsó lencsetagtól.

A fordítógyűrű nem kizárólag a Sony E rendszer lehetősége, de ha már részletezzük a különböző konvertereket, ide kívánkozik. Az eBay-en a kívánt szűrőmenet nagyságára és a váz csatlakozására keresve lehet ilyeneket találni, például 49mm to eos reverse vagy 49mm to nex reverse.



Színes adapterek

A funcionalitáshoz semmi köze e kérdésnek, de jelzem a divatot kedvelőknek, hogy a legtöbb adapterből léteznek színes-szagos kivitelek, amik nem csak hasznosak, de mutatósak is. Persze a legfrissebb kollekció mindig drágább, így ezeknek is megkérik az árát...



AF-adapter régi manuális objektívekhez

A Techart pár hónapja jelentkezett egy olyan adapterrel, ami plusz lencsetag nélküli, autofókuszt biztosító megoldás Leica-M objektívekhez. A táblázatunkból látható, hogy a Leica M-re biztosan adapterezhető még 8 másik rendszer (és 5 további a bázistávolság alapján), így ez az adapter 9 (14) másik rendszerre is AF-et jelent egyszerre.

A videóban látható megoldásnak valószínűleg egyébként komoly súlykorlátja van (nem véletlen, hogy pici távmérős rendszerre alakították ki), mivel azonban nem volt még szerencsém kipróbálni, semmi biztosat nem mondhatok sem erről, sem a teljesítményéről. Mindenesetre ötletnek érdekes, és jól jelzi az A7-esek által kínált széles lehetőségeket.

Ha folyamatosan frissülő kompatibilitási információk érdekelnek, akkor magyar nyelven elérheted a konverterkereső kisokost, angolul pedig a MountConverter.com oldalt.

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ehhez a cikkhez nem tartozik aktív szavazás. Felháborító!

További tornagyakorlatok az elmének:


Így lesz a viewfinder Voigtländer Perkeo gép Vaskar 4.5/80 optikája tükrös Pentacon SIX kompatibilis

Az alig radioaktív Takumarok titokzatos esete

Mire jó az A-M kapcsoló és a presetes blendeállítás?

Gyújtótávolság, látószög és crop-faktor: hol az igazság?

50mm 1.2 vs. 1.4

Jó ez az objektív a gépemre?

Nikon vázak M42 és más manuális objektívekkel

Sony A7-re (NEX-re) minden felmegy?

Manuális lencse digitális vázon

FULLFRAME vs. APS-C



Vannak még itt további érdekességek is:


Kodacolor VR 100: fellelt tekercs új és régi képekkel

Nikon extravaganza

Szubjektív: így váltottam Sony fullframeről Fuji középformátumra

Kiszínezett történelem: Terra Nova 1910-1913 (Scott antarktiszi expedíciója)

A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A cikkben szereplő számtalan hasznos ötletért, kiegészítésért köszönettel tartozom Pap Gyulának. A kész szöveget áttekintette és hozzászólásaival jobbá tette Lampert Benedek. A Sony Mirrorless Planet csoport tagjai a beszélgetések során sok hasznos meglátással szolgáltak, köszönöm nekik az ötleteket. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

Mint minden technikai jellegű cikkemben, itt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy önmagában az eszköz mindig csak eszköz marad, egyetlen lencse vagy váz sem fog csodát művelni senkinek a szépérzékével, tehetségével vagy fotós tudásával, de megfelelő alázattal végigjárva az utat a végén különleges képekhez segíthetik a fotóst.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2016. július 10., utolsó módosítás: 2018. június 26.)