hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Cyclop vs. Helios 40-2


Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni?

Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal.

A hatalmas Helios és az egyszemű tesója

Ha egyszer beránt a vintage fotózás világa, akkor biztosan lesz egy pár Helios 44-2 optikád. Ezeket sörért, gyöngyökért és némi aprópénzért is beszerezheted, így alig ismerek olyan fotóst, aki ne próbálta volna őket.

Ha valaki nagyon becsavarodik (figyeled, micsoda swirly poén?), hamar szemet vet azonban a kis Heliosok hatalmas tesójára, a 85mm-es változatra. A 40 vagy 40-2 jelzéssel futó, igazán fényerős (f/1.5) típus azonban sokkal ritkább és drágább, mint az 58mm-es kivitel. Vintidzs-luxus, ha fogalmazhatok így, mert egy eredeti (nem utángyártott), aránylag éles darab ára 100-150.000 forint között mozog az eBay-en. Habzsidőzsi.

Ennyit azért nehezen ad ki az ember egy objektívre, ami bár egyedülálló képi világgal rendelkezik, mégsem a képminőségéről híres. Amikor kölcsön kaptam tesztelni egy Biotar 1.5/75 M42 optikát (erről másolták az oroszok a Helios 40-est), akkor már volt szerencsém próbára tenni a szovjet csodát, és igen hamar kiderült, hogy a puszta perverzióból mellé tett 85mm-es császárnő, a Canon nFD 1.2/85L még nagyobb fényerőn is nagyságrendeket ver rá. De nem is ez volt a lényeg (nem esnek egy súlycsoportba), hiszen ezt már akkor tudtam, mikor még nem is sejtettem.

Azt most már gyaníthatjuk, hogy a 40-es pusztán a képminősége miatt nem éri meg az árát, ezért sokan keresnek olcsóbb alternatívát. Szovjet bajtársaink éjjellátó készülékekhez készítettek ebből az optikából sokkal egyszerűbb, rekesz nélkül szerelt változatot is. Ezt nevezik Cyclopnak (H3T-1). A Cyclop optikailag a 40-es széria másolata, így sokszor találkozok azzal az állítással a neten, hogy a rekesz hiányát leszámítva ugyanúgy lehet vele dolgozni, mint a kb. dupla olyan drága Helios 40(-2)-essel. Ennek a városi legendának teszek most pontot a végére.

Az a vicces helyzet állt elő, hogy előbb lesz összehasonlító teszt Helios 40-2 vs. Cyclop témában, mint típusteszt a Heliosról önmagában, mert azzal kb. sosem fogok elkészülni. De azért igyekszem. Addig is fogadjátok szeretettel ezeket a sorokat.

Mi a különbség a 40-es és a Cyclop között?

Kezdjük az egészet azzal, hogy a 85mm-es Heliosból létezik 40 és 40-2 jelölésű változat is. A fő különbség köztük a bevonatuk minősége, és ezáltal az alkotott képük. A sima 40-es, sokszor ezüst házzal közlekedő változatok gyengébb képet adnak, mint a fekete, későbbi gyártású 40-2-esek. Léteznek ezen kívül újabb gyártású, nem vintage 40-2-esek is, ezeket modern rendszerekre való bajonettekkel (Canon EF, Nikon F, stb.) is megvásárolhatjuk, de ne várjunk csodát: a régi lencserendszert gyártják új házba bújtatva, így teljesítményben ezek semmivel sem jobbak, mint az eredeti 40-2-es darabok. Ezt a piac is jelzi: a vintage kivitelek ára magasabb, mint az utángyártottaké.

És most fogsz nevetni: az új darabokat gyártók is rájöttek arra, hogy a vintage példányok keresettebbek és drágábbak, ezért az új változatból létezik már olyan is, aminek a háza megszólalásig hasonlít a régi típusra. A sorozatszám persze rögtön lebuktatja őket: ezek jellemzően 16, 17 kezdetű számozással futnak (a gyártási évet a sorozatszám első két karaktere adja meg). Szóval ne lepődj meg, ha találsz egy teljesen vintage-nek látszó darabot, ami mellé azt írták az eBay-en, hogy "brand new".

A 40-2-esekkel kapcsolatban járja a legenda, hogy a '83-'84-ben gyártottak a legélesebbek. Hogy ez igaz-e, azt nem tudom, de az biztos, hogy volt szerencsém tesztelni Urbán Balázs '83-as feketéjét, illetve az én '84-es feketémet, és ezek bőven használható képet adnak (ha nem várunk nagy csodát).

De kanyarodjunk csak vissza a tárgyhoz: adott egy - szériájához képest - erős 40-2-es 1984-ből. Ezt fogjuk összemérni egy szervizelésre nálam járt 1990-ben gyártott Cyclopal. Mindkettő csodás állapotban van, a Cyclopnak egyedül egy baja van: egy ragasztott lencsepáros között apró olajfolyás van, ami majd a bokeh-karikás tesztnél fog csak látszódni.

Ha szemből tekintek rájuk egy pillanatra, még össze is lehetne őket keverni, hiszen a belépő pupilla és körülötte a front kialakítása nagyon hasonló.

Hátulról is azonnal látható, hogy ezek az üvegek bizony egyívásúak, egy szellemi műhely és egy kultúra termékei:

A hasonlóságok azonban itt véget is érnek. Bár mindkettő ugyanolyan állványgyűrűvel rendelkezik, a Cyclop sokkal soványabb háza a rekesz hiánya miatt ilyen karcsú. Teljesen más a fókuszgyűrű helyzete és elosztása is, viszont erről a cikk végén szeretnék szólni, amikor majd a gyakorlati használhatóságról lesz szó.

Elméletileg ha nyitva használjuk a két típust, akkor nagy különbségnek nem kellene jelentkeznie kettejük képében, hiszen ekkor kvázi blende nélkül üzemelnek. Éppen ezért a teszt során az lesz majd a logika, hogy sorozatonként 4 képet fogtok látni: az első mindig a Cyclop képe f/1.5-ön, majd a Helios 40-2 képe szintén f/1.5-ön, majd tovább a Helios f/2 és f/4 értékeken is. Utóbbi kettő azért, hogy lássátok, mennyit számít (vagy nem számít), hogy adott helyzetben lehet rekeszelni a Heliost (a Cyclopot pedig nem). A teljes képmezős képek tömörítve, a mintának kivett 1:1 felbontású kockák pedig tömörítés nélkül nyílnak majd meg, új ablakban.

Tesztek

A tesztek során a már említett C f/1.5 - H f/1.5 - H f/2 - H f/4 felosztáson kívül az érdekesebb részekről jön 1:1 arányú kivágás (amúgy pedig a teljes képkockákat is mutatom).

Elsőre a falamat vettem célba, kb. 1,6 méteres tárgytávval, sok szép karakteres éllel, így jól láthatóak a két üveg képességei:

Mutatom először külön az 1:1 kiemelést a képmező közepéről:

Itt pedig a képmező széléről az 1:1 kiemelés:

Pár dolgot már itt megállapíthatunk, ami végig igaz lesz: bár a széleken nincsen nagy különbség (mindkét optika teljesítménye elég gyászos), a kép közepén már az f/1.5 párosoknál teljesen világos, hogy a Heliosnak élesebb képe van. De menjünk tovább!

Íme a négyes sorozat az optika közelpontjáról:

És a kiemelések a kép közepéről:

A középső részen a Helios nyitva is jobb teljesítményt ad, rekeszelve azonban jelentősen javul a Cyclophoz képest.

Még egy sorozat kb. 1,7 méteres tárgytávolsággal:

És a kiemelések a kép közepéről:

Ezen a sorozaton nem csak az élesség eltérései látszanak, hanem az is, hogy a Helios kontrasztosabb képet is ad.

Ugyanezt lehet megfigyelni a "végtelen" tárgytávval felvett sorozatnál is:

És a kiemelések a kép közepéről:

A Helios itt is élesebb és kontrasztosabb képet ad.

Nézzük tovább, most a bokeh kérdését:

Mivel ezeket a képeket közelpontra fókuszálva vettem fel, és a Helios mechanikája egy lehellettel távolabb mozgatja a lencserendszert a szenzortól/filmtől, így ennek a változatnak kisebb a közelpontja és így nagyobbak a bokeh-karikái (ezt csak azért írom le, hogy világos legyen: a kicsivel nagyobb karikák nem a lencserendszer eltéréseiből fakadnak).

Sok különbség egyébként ebben a kérdésben nem figyelhető meg a két típus között. A Helios 40-2 f/4 környékére rekeszelve érdekes, csillag alakú bokeh-val ajándékoz meg minket a blende záródásának fura formája miatt.

Végezetül foglalkozzunk kicsit a becsillanásokkal.

Bár ebben a kérdésben az orosz üvegek legendásan rosszak, és ez bizony itt is kiütközik mind a két változatnál, a becsillanások karaktere mégis más. A Helios 40-2 ugyan jellegzetesebb formát ad, viszont a Cyclopnál a képmezőbe kerülő fényforrás sokkal nagyobb flare-t okoz és sokkal kontraszttalanabbá teszi a képet. Megint csak egy pont a Heliosnak.

Végezetül nézzük meg a vignettálás, vagyis az élsötétedés kérdését:

Túl nagy meglepetésekben nem lesz részed: mindkét típus nagyon erősen vignettál kezdő fényerőn, viszont ez a Heliosnál rekeszelve jelentősen javul. Igaz, ennek portrézás során nincsen nagy jelentősége, tájképre meg úgysem fogod ezt az aránylag gyenge rajzolatú optikát használni.

Ha végignézed a tesztképeket, akkor az alábbi megállapításokat teheted:

Azt bátran kijelenthetjük, hogy a Heliosnak jobb rajzú képe van, így fotózásra ezt ajánlom. Emellett ha tovább olvasol, két dologról lesz még szó, amik miatt fenntartom ezt a véleményemet.

Kell nekem az a rekesz?

Ha csak a tesztképeket nézzük, akkor nyitva édes mindegy, hogy van-e rekeszed, vagy sem, mert a Cyclop gyengébb képet ad.

A kérdést fordítsuk meg: kell-e egy portréoptikánál rekeszelni? Nos a helyzet az, hogy jelen esetben már f/2-re, de főleg f/2.8-ra vagy f/4-re rekeszelve is rengeteget javul a Helios képminősége, így igen, itt bizony nagyon fontos a blende megléte.

A presetes rendszerű blende bár nem a legszerencsésebb kialakítás (nehézkesen használható és a gyűrűje nagyobb is, mint maga a fókuszgyűrű, így sokszor véletlen beleteker az ember), de legalább van. Hálás leszel érte. (Meg szép is. Az roppant fontos.)

Fókusz és egyéb borzalmak

Oké, nem fogok kertelni, itt egy rossz és egy borzasztó fókuszmechanikával van dolgunk. Csináltam egy bontott ábrát, hogy lássátok, mekkora az eltérés a két optika felépítésében:

A bal oldalon látható a Helios 40-2 kettőbe csavarva (a komplett optikai blokk a rekeszeléssel /4-es jelöléssel/ elválik a fókuszmechanikától). Amit 3-as jelöléssel láttok, az a teljes, aránylag zárt fókuszmechanika, ami bár nem a legmodernebb (egy persely és egy helikoid alkotja), még mindig jobb lesz, mint a jobb oldali Cyclop felépítése. Egyébként ugyanez a persely+helikoid mechanika van a Helios 44, 44-2 és 44-3 változatokban is, csak piciben. A gond az vele, hogy megfelelő kenés hiányában nagyon hamar szétkopik. (Tervben van, hogy csapágyassá alakítom a 40-esem perselyét, de ez még a jövő zenéje.)

!

A jobb oldalon látható, kettőbe szedett Cyclop egyetlen menettel rendelkezik: az optika alsó részében (ami az M42 menetet és az állványgyűrűt is tartalmazza) kompletten elforog a felső rész (ami az optikai blokk). Ez a szinte "nyitott" menet megfelelő kenés hiányában igen hajlamos a kopásra, ráadásul a végein nincsen semmilyen puha, vagy oldalirányú ütközés: szemből pacsizik a menet eleje és a vége is, amit fent három, a házba csavart csavar jelent, hogy ne tekeredhessen ki a felső rész használat közben. Bátran mondhatjuk, hogy ezt a kialakítást nem fotózásra és finom fókuszálásra találták ki: a végein szorul, közben pedig harcolni kell vele (hiába tisztítottam és kentem frissen a kérdéses darabot).

Röviden és tömören tehát sokszor a 40-2-es változattal sem könnyű fókuszálni, de még mindig fényévekkel jobb, mint a Cycloppal.

Ha szeretnéd nagyban javítani a Helios 40-2-esed fókuszálási élményét, akkor ebben a cikkben olvashatsz egy egyszerű megoldásomról.

Még pár kép...

Szegény Helios 40-2 önmagában is gyakran megkapja, hogy fotózásra nem nagyon alkalmas. Ez természetesen hülyeség.

Álljon itt pár tesztkép az utóbbi évekből, mely bizonyítja, hogy ha nem is könnyű, de feltétlenül érdemes megtanulni a Heliosidomítás csínját-bínját (mindegyiket teljesen nyitott rekesszel készítettem):

További képeket ebbe a flickr-albumba tettem nektek.

Zárszó

Nehéz bármit is mondanom neked ezek után. Mivel ez nem egy Helios 40-2 teszt, nem itt kell eldönteni, hogy ez az optika megéri-e a bőven 100.000+ forintos árát. Most arra kellene válaszolnom, hogy helyettesíthető-e a 40-2-es a Cycloppal.

Az egyszerű válasz az, hogy nem. Hiába azonos a kettejük képi világa (csavarás és téma-leválasztás), a Cyclop önmagában sokkal gyengébb képet ad, ráadásul a használhatósága is rengeteg kívánni valót hagy maga után a rekesz teljes hiánya és a fókuszmechanikának nehezen nevezhető kialakítás miatt.

Ezek után szerintem senkit sem fog vígasztalni, hogy a Cyclopok "csak" 60-80.000 forintos átlagáron, vagyis a 40-es Heliosok kb. feléért szoktak elkelni.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Ezek is tetszeni fognak:


A csapágyazott Helios 40-2 története

Teher alatt is szépen forog ezentúl a 85mm-es Helios fókusza. Az egész sztori ott kezdődik, hogy már évek óta tulajdonosa vagyok egy Helios 40-2 optikának, amit imádok. A fókuszmechanikája azonban éppen olyan felépítésű, és emiatt olyan rossz is, mint a korai Helios 44 és 44-2 változatoknak. Erre már a Cyclop vs. Helios 40-2 cikkben is kitértem pár sor erejéig, és most ideje orvosolni ezt a problémát. Tovább olvasom...

Retekobi újjászületése

Egy csodálatos karácsonyi történet, mely reményt adhat más nehéz sorsú optikáknak is arra, hogy szépen rendbe teszed majd mindet. Időről időre találkozol koszos, gombás, elsőre használhatatlannak tűnő objektívekkel? Ne hagyd őket az út szélén! Sokan és sokszor kéritek, ezért ismét egy "tisztítós cikket" mutatok. Íme egy Minolta MC Rokkor 3.5/50 Macro kalandos útja. Páciensünk egy kicsi, könnyű makro-objektív, amit több mint 20 éven át gyártott a Minolta MC és MD csatlakozással (mindkettő SR bajonett). Önmagában 1:2 leképezéssel bír, de készítettek hozzá egy gyári tubust is, amivel 1:1-re változik ez az arány. Az én példányom erősen áron alul érkezett, és az eladó nem is rejtette véka alá, hogy elég pocsék állapotban van. De ismertek, szenvedélyesen vetem rá magam a hasonló darabokra, hogy újra a legszebb arcukat mutassák. Tovább olvasom...

Jó ez az objektív a gépemre? Konverterkereső kisokos

Többé nincs olyan, hogy "nem tudom". 11 féle digitális váz és 27 féle vintage objektív párosítását nézheted meg, bármilyen variációban! Rengeteg vintage objektív és csatlakozó létezik, ezért nem csoda, ha sokszor nem leled meg a neten, mit mire lehet feltenni. Ezen az oldalon igyekeztem neked összeszedni azokat a párosításokat, amiket a leggyakrabban alkalmazhatsz: 9 féle váz 27 féle objektívvel, vagyis összesen 216 variációt ölel fel a kínálat. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény. Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Nikon vázak M42 és más manuális objektívekkel

Kompatibilitási tények és tévhitek. Komolyan mondom, én nem akartam ezt a cikket megírni, több okból sem. Egyrészt nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy passzióból vagy valamilyen gyermekkori sérelem okán vagyok a Nikon ellensége, mert nem. Másrészt ami itt most következik, az nagyrészt szerepelt már a nagy 50mm-es teszt how-to részében, illetve egy másik, kifejezetten régi manuálisok kompatibilitásával és használatával foglakozó cikkben is. Ennek ellenére minden héten felbukkan egy erre vonatkozó kérdés valamelyik Facebook-os fotós csoportban és megszületik rá ugyanaz az 50 komment. Most lesz egy 51. is, mert sokan és sok helyen kértétek, hogy hegyezzük ki mindezt Nikonra. Fussunk neki! Tovább olvasom...

Gyönyörű bokeh-robbantás frontlecse-fordítással

Avagy végre egy értelmes frontmod: MIR-1B 2.8/37. A frontlencsék megfordításának inkább csak divatja, mint értelme van - legalábbis ezt gondoltam eddig. Viszont most találkoztam egy olyan megoldással, ami kipróbálva is lélegzetelállító eredményekkel jár, és még használni is lehet valamire. Tartsatok velem, mutatom a hogyant és az eredményeket is. Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás NEX rendszerre, teszttel, házilag, neked! A legragályosabb vírus a hülyeség, mondta valaki valamelyik hollywoodi filmben valamikor valakinek valamiért. Talán az őrület is hasonlóan agresszív kór, így a blogot sem kerülhette el, hogy újabb vetítőobjektív készüljön, ezúttal azonban valami különleges csemegét hoztam nektek. Gyártás és teszt egyben, hogy te is megépíthesd a sajátodat! Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

Az anyag előzetes áttekintését és meglátásait köszönöm Urbán Balázsnak. A folyamatos és mindig érdekes szakmai eszmecseréket, javításokkal kapcsolatos tippeket és ötleteket köszönöm Pap Gyulának. Szintén hálával tartozom a bizalmatokért, hiszen számtalan alkalommal adtátok nekem féltve őrzött vintage optikáitokat, hogy tisztítsam vagy javítsam őket. Részemről az öröm, ha segíthetek nektek. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5D MII, A7, A7II), sokat játszott analógokkal is, közben pedig rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2018 (eredeti megjelenés: 2018. március 16., utolsó módosítás: 2018. június 23.)