hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Az óriásvetítő:
35KP 140mm f/1.8 építés és teszt


Nehézsúlyú bajnok a ringben: mit tud a fél kilónál is nehezebb 35KP 1.8/140-es orosz vetítő, és hogyan adaptálhatod akár tükrös, akár mirrorless rendszerekre?

Tovább tombol a tudásbázisban a vetítőoptika-őrület. Ezúttal egy nem mindennapi paraméterekkel rendelkező óriást fogunk átépíteni, majd ki is próbáljuk. Mire lesz elég a nyers erő, és mire jó a gyakorlatban a fényerő és az aránylag nagy gyutáv kombinációja?

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan 3 év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Ezt követően konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja". A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 képviselteti magát. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy anyagot.

A mostani tesztalanyhoz, az 1.8/140-eshez már közelebb esik a családfán a nagypapa KO-120 2.1/120-as és az édestestvér 35KP 1.8/120-as, amikkel elég vegyesek voltak a tapasztalataim. Mindenesetre érdemes olvasnod róluk, mielőtt belekezdesz ebbe a cikkbe, mert sok hasznos részlethez juthatsz hozzá.



Vetítek neked

Lássuk be őszintén, a vetítőzés egy kétélű fegyver: a vetítőoptikák megfelelő átépítést követően nagyon speciális képi világot és atmoszférát teremthetnek, és típustól függően náluk jóval drágább objektíveket megszégyenítő dolgokra is képesek. Elég csak a Pentacon AV-széria "filléres Trioplan-buborékjaira" gondolnod, vagy a 16KP 1.2/50 brutális swirly bokehjára.

Az érem másik oldala az, hogy ezeket az optikákat alapvetően nem fotózásra tervezték, így például többnyire elég rosszul kezelik az ellenfényeket, némelyik pedig nem is kifejezetten éles. Hogy ezeket a sajátosságokat a legjobban ki tudd használni (és kezelni), írtam egy cikket neked a képfeldolgozásukra vonatkozóan, ide kattintva pedig több videót is láthatsz, amik vetítőoptikák nyerseinek utómunkázását szemléltetik.

A 35KP 1.8/140-es valamilyen értelemben középút minden eddigi vetítőm világában: nem tökéletesen éles, a háttérkezelése sem hoz semmi extra effektet, viszont egészen jól bírja a hétköznapi, kültéri fényviszonyokat. A special skillje inkább majd a fényerejének és gyutávjának kombinációja lesz, nomeg persze a súlya és mérete, ami kicsit bonyolultabbá teszi az adaptációját.



Átépítés tükrös rendszerekre

Korábbi vetítős cikkeimben, például a Pentacon AV 2.8/80-as és AV 2.8/100 anyagokban részletesen bemutattam már, hogyan tudod megállapítani, hogy milyen fizikai kritériumoknak kell megfelelnie egy vetítő adaptálásának ahhoz, hogy végtelentől egy elfogadható közelpontig tudj vele fókuszálni.

Az előrebocsájthatom, hogy az 1.8/140-es esetében nem a bázistávolsága okoz nehézséget (bármilyen tükrös rendszerre adaptálható, így Nikonra is), hanem a súlya az, ami igényel pár ötletet. Olyan ötletek ezek, amitől a lehetőségekhez képest "használható" objektívet kapunk. Tudjátok rólam, hogy én nem az a "WC-papír gurigába dugom a vetítőt, aztán majd teli tenyérrel forgatom benne" típus vagyok, hanem szeretek precíz, a gyakorlatban is jól és megbízhatóan használható megoldásokat építeni. Most is erre törekedtem.



Mire lesz szükségünk az építéshez?

Mindenekelőtt egy 35KP 1.8/140-es vetítőre. A jelen cikkhez használt darabot ne keverd össze a korábbi 1.8, 2 vagy 2,1 fényerejű KO és más kivitelű darabokkal. Azok optikailag (és a külső házat tekintve is) teljesen mások és többnyire gyengébb képet is adnak.

Az átépítés során fókuszmechanikának egy M65-M65 36-90mm-es helikoidot fogunk használni. Az extra hosszú fókuszútra nem is annyira a kis közelpont miatt lesz most szükség, hanem hogy nagyobb legyen az optikát ölelő felület.

Kelleni fog még egy 42-67mm-es step-up ring (ez pár száz forint, de ha a helikoidhoz tökéletesen illeszkedő 42-65mm-es típust keresel, párezerért az is kapható).

Szükségünk lesz még egy 62mm-es fém fényellenzőre, valamint egy, a választott rendszerünkhöz illeszkedő M42 adapterre (ez jelen esetben EF lesz, Nikonnál viszont tökéletesen megfelel a lencse nélküli adapter is).

Az alkatrészek összeillesztéséhez két komponensű epoxy ragasztót fogunk használni, mert több illesztésénél is nem lesz tökéletes a menetek mérete. Azt javaslom, ne zavartasd magad ezen. Kerülj velem flowba, kreatív alkotás következik!



Összeszerelés

Miért kell a napellenző a projekthez? Azért, mert ha a szokásos módon az optikát a hátsó végénél fogva a helikoidba ragasztanám, akkor nagyon orrnehéz lenne. A vetítő tömegének java a frontlencsékben koncentrálódik. Ezért mit fogunk tenni? A mozgató mechanikát az optika elejéhez minél közelebb igyekszünk elhelyezni, így javítva a súlypontot. Ettől nem csak kényelmesebb lesz az egész, de a mechanika aszimmetrikus darálása is jóval kisebb lesz. This is ergonomics.

Ahhoz azonban, hogy a vetítőoptika ne csak a helikoid aljáig tudjon süllyedni, hanem teljesen át is essen rajta, kelleni fog egy kis átalakítás: házának hátsó-külső részéből le kell esztergálni körben 1mm-nyi anyagot. (Azért nem a helikoid hátsó szűkületét marjuk ki, mert annak anyaga már így is elég vékony hátuk, és nagy súlyokat kell majd cipelnie.) Ezt nem nagyon tudod házilag megtenni, ezért itt örök hálám említése mellett megköszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak, hogy profi módon leesztergálta nekem a kérdéses munkadarabot.

Az esztergálás előtt természetesen ki kell pakolnod az üveg tagokat a fém házból. Ez nem lesz nehéz feladat, elöről és hátulról bontható a front és a back szekció, a két legszélső leszorító gyűrűt pedig végenként 3-3 pici csavar fogja oldalról. Az üvegek kiszedése azért is elkerülhetetlen, mert a legtöbb példány vagy gombás, vagy poros, így mindenképpen ráfér egy tisztítás, mielőtt szolgálatba állítjuk.

Ezen a ponton szembesülhetsz azzal is, hogy ez az objektív azért annyira nehéz, mert olyan, mint egy hatalmas befőtt csupa nagy gyümölcsdarabokkal: az egész tele van üveggel! A szovjet birodalom homokbányáinak összes munkása nyögött, miközben elég anyagot lapátoltak ennek az optikának az üvegeihez a kohókba...

Az esztergálás után már láthatod, hogy a mechanika szabadon befogadja teljes hosszán a vetítőt, ami így egészen a front szekció erősen szélesedő részéig hátra tud csúszni. Ennél jobb balanszot nem fogunk tudni elérni.

Nagyon fontos, hogy festetlen fém felületet ne hagyj a vetítőben, mert a szenzor fényes felülete visszatükrözheti a beérkező fényt, ami a nyers fém felületeken újra visszaverődhet rá, így pedig nem kívánt becsillanások és fényhatások jönnek létre. Használj matt akril festéket, amit festékszóró formájában tudsz a legkönnyebben felvinni.

Ha nagyon alapos vagy, két rétegben fested fel a feketét, és utána matt lakkal is átmész rajta, biztos ami tuti.

Ha visszaszerelted a vetítő megmunkált házába az üveg elemeket, akkor ideje összeraknunk a szörnyeteget. Ehhez két ponton is ragasztásra lesz majd szükségünk.

Első körben csavard fel a 42-67mm-es step-up ringre az M42 adapteredet, majd a 67mm-es végét ragaszd össze a fényellenző 62mm-es menetével. Bár maguk a menetek nem, de a formák igen szépen illeszkedni fognak. Használj bőségesen epoxy ragasztót, hogy mind az anya, mind az apa menetekbe beszivárogjon. Ha azon aggódnál, hogy ez így nem lesz elég erős, akkor jusson eszedbe az, hogy száradás után maximum kalapáccsal fogod tudni szétverni a ragasztást. Tehát a kb. 1 órás kötési idő alatt sűrűn ellenőrizd, hogy szép szimmetrikus-e a két alkatrész (a képsíkkal nem lesz gond, mert vízszintes felületek fekszenek fel egymásra - csak arra ügyelj, hogy a két alkatrész tengelyen pontosan középen legyen). 24 óra a teljes száradási idő.

Ezen a ponton jöjjön egy kis ellenőrzés: elméletileg ha most a gépre teszed az adapterrel kombinált napellenzőt, majd annak végére fogod a mechanikát és a bele csúsztatott vetítőt, akkor az nem csak elmegy a végtelen fókuszig, de kicsit túl is csúszik rajta. Ha valamiért nem tudod elérni a végtelen fókuszt, akkor mind az optika házának végéből, mind pedig a napellenzőből le kell vágnod 1-2mm-t.

Ha a távolságokkal és a fókusszal minden stimmel, akkor ideje a napellenző másik végébe ragasztanod a mechanika alját. Itt sem tökéletes a menetek mérete, de itt is csak körben kb. 1mm-nyi hely lesz köztük, így ha azt kitöltöd sűrűn epoxyval, akkor tökéletes illesztés jön létre. Száradás közben ellenőrizd az optikai tengelyt és azt, hogy a ragasztó nem folyik-e be a helikoidba.

Ha ez a száradás is megkötött, akkor már csak a vetítőoptikát kell a kész mechanikába ragasztanod. Ehhez tekerd össze legkisebb állására a helikoidot, majd a bajonettel lefelé helyezd vízszintes asztalra. Az M65 befogadó mechanika és a vetítő háza között nem lesz sok hely, ezt pár réteg szigetelőszalaggal ki is töltheted (csak a távtartó szerepét látja majd el száradás közben). Kend be a helikoid belsejét vékonyan epoxyval, majd engedd bele ütközésig a vetítőt. Ellenőrizd, hogy teljesen vízszintes-e, majd hagyd megszáradni.

Száradás után gyakorlatilag meg is vagy az egésszel, használható az objektíved, melynek így a fókusza is egészen kényelmes lett a súlyához képest. Ha nagyon maximalista vagy, akkor festhetsz rá kék csíkokat, ezektől sokkal szebb lesz a rajza.



Gyakorlati tapasztalatok és terepteszt

Kezdjük a dolgot hátulról és közelről: a 36-90mm-es mechanikának hála a közelpont a nagy gyújtótávolság ellenére egészen kicsi, 70mm környékén van. Hogy ennek, vagyis a semi-macro módnak van-e értelme, az már más kérdés, de az tuti, hogy arcok egészen közeli megörökítése sem lehet akadály.

Ahogy a fenti képen és annak kivágásán is láthatod, a rajzolat közepesen átlagosan várakozáson felül kevésbé borzasztó. Vagyis nem penge, de vetítőhöz képest a célnak meg fog felelni. Természetesen rekeszelni nem lehet, ezért gyakorold kérlek az elfogadás művészetét.

Az első fotózásunkon Orsival az ELTE Füvészkertjének pálmaházát vettük célba, ami olyan szempontból rossz ötlet volt, hogy a kinti, 0 fok körüli hőmérsékletről behozva a lehűlt felszerelést a meleg és párás közegbe eltartott kb. 30 percig, míg az igen vastag lencsék felmelegedtek és nem párásodtak. Szerencsére a lencserendszeren belül nem képződött pára. Várakozás közben megbeszéltük, miért sárga a banán.

Ezen a ponton már sejtettem, hogy ez az objektív nem is annyira az általam annyira kedvelt portrétávokon lesz ütős, hanem inkább teljes alakos képeknél szeret majd megnyilvánulni.

!

Maradjon családban a dolog, ezért a második fotózásra Orsi tesójával, Bogival mentünk, sokkal jobb hőmérsékleti körülmények közé. Nyilván a pálmaház után adta volna magát, hogy egy hűtőházat vegyünk célba, de a 21-es busz közelebb volt, így a Normafán kötöttünk ki.

Itt aztán már kiélhette magát az 1.8/140-es, ami teszi, amit tennie kell: aránylag tetemes tárgytávolság esetén is krémesen maszatolja a hátteret. Minő gyönyörűség, csak győzze az ember cipelni meg fókuszt állítani, mert a teljes szett az A7III vázzal együtt 1.300 gramm körül van. Könnyű tavaszi séta.

Szeretem-cucc? Igen! Már csak azért is, mert például a KO-120-as 2,1/120mm elődhöz képest, ami bármilyen napfény esetében azonnal hatalmas kontrasztot veszített, az 1.8/140-es a lehetőségekhez képest teljesen korrekt képet produkál. Mellékeltem egy kész-nyers párost is Orsi sorozatából, hogy lássátok: kényelmesen szerkeszthető alapanyagot kapunk:

Hosszú távon nem ártana a produktumra egy napellenző is, de olyan széles a front menet, hogy erre már nem gyártanak Kínában előre elkészített ellenzőt, így egyelőre tanácstalanul állok a dologgal.

A használhatóság kérdéséhez hozzátartozik még az eddig kerülgetett súly és méret kérdése is. Kár lenne hazudni, ez az optika nehéz és nagy is. Mellé tettem a fényerő/gyutáv párosban hozzá legközelebb álló optikámat, egy Canon nFD 2/135-t.

A méretkülönbségek önmagukért beszélnek, arról nem is beszélve, hogy a vetítő az összes alkatrészével együtt közel kétszer olyan nehéz, mint a hozzá képest aprónak tűnő (és kategóriájában valóban figyelemre méltóan kompakt) 2/135 nFD.

Mese nincs, ezt a szörnyeteget bizony vérrel és verítékkel kell cipelni.



Summa summarum

Kell neked egy ilyen böhöm nagy optika? Ha szeretsz barkácsolni, és eBay-en hozzá tudsz jutni emberi áron, akkor feltétlenül! Vannak időszakok, amikor csak 50-70.000 forint körüli áron vannak eladó darabok, de a cikk írásának pillanatában találni 30-40.000 forint magasságában is.

Ha azt vesszük, hogy egy jobb vintage f/1.8 vagy f/2 135mm körüli optika hibátlan állapotban 80-120.000 forint körül mozog (mondjuk egy Porst 1.8/135 vagy egy Canon nFD 2/135), akkor még mindig konszolidált az 1.8/140-es ára (az átépítést is beleértve). Igaz persze, hogy a rajza nem penge és rekeszelni sem lehet, viszont garantáltan egyedülálló, és aligha lesz a szomszéd gyereknek is egy ilyenje.

Ha az átépítéssel kapcsolatban segítségre lenne szükséged, a blog szerelőműhelyében mindig megtalálsz.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

További vetítőoptikás őrületek:


Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Orosz barátaink nem lacafacáztak sokat a névadásnál: triplet lencserendszer? Legyen a neve Triplet! De hogyan lesz belőle igazi objektív és vannak-e szappanbuborékjai?

Ismét vetítőzünk kicsit: ezúttal egy nem annyira régi, de kifejezetten érdekes optikából fogunk valódi objektívet építeni, és az is kiderül, mit tud az "oroszok Trioplanja". Össze fogjuk hasonlítani egy Pentacon AV 100-as és egy eredeti, ezüst Trioplan képével is. Tovább olvasom...

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Nehézsúlyú bajnok a ringben: mit tud a fél kilónál is nehezebb 35KP 1.8/140-es orosz vetítő, és hogyan adaptálhatod akár tükrös, akár mirrorless rendszerekre?

Tovább tombol a tudásbázisban a vetítőoptika-őrület. Ezúttal egy nem mindennapi paraméterekkel rendelkező óriást fogunk átépíteni, majd ki is próbáljuk. Mire lesz elég a nyers erő, és mire jó a gyakorlatban a fényerő és az aránylag nagy gyutáv kombinációja? Tovább olvasom...

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

Kötelező kör a kistesók után a Pentacon vetítő nagyágyújának, a 150mm-es változatnak is a megismerése. Adaptálás és teszt, rengeteg szappanbuborék-bokehkarikával.

Ha követitek a blog tudásanyagait, találkozhattatok már a Pentacon vetítőcsaládjának két változatával, a klasszikus AV 2.8/80-assal és a kicsit ritkább AV 2.8/100-assal is, melyek tagadhatatlanul méltó ellenfelei bármelyik szappanbuborékos Trioplannak. Ma azonban még egy ezeknél is ritkább és szebb bokehval rendelkező változatról lesz szó, a 150mm-es óriásról. Tovább olvasom...

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Hogyan adaptáld tükrös vagy mirrorless vázadra a Pentacon 100mm-es vetítőjét, hogyan építs bele saját körvilágítást, és mire lesz mindez jó?

Imádom azokat a tudásanyagokat, amikben nem csak tesztelünk, de építünk is valamit: a Pentacon AV 80-as cikk után sorra kerül a 100mm-es testvére is, amit kétfunkciósra fogunk megcsinálni (makró + portré egyben), és kap egy extrát is. Nem csak mirrorless, de akár Nikon vagy Canon gépre is megmutatom az átépítés módját, és természetesen jön az életszagú próba is. Kalandra fel! Tovább olvasom...

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Készítsd el te is párezer forintból a “Trioplangyilkos” szappanbuborék-gyáros Pentacon AV 2.8/80-as vetítőobjektív Canonra vagy Nikonra alakítását.

Olyan vetítőoptikából fogunk most olcsó objektívet varázsolni, ami Canon EF-re vagy Nikon F-re is jó, és nem szükségesek hozzá drága szerszámok. Eddig ugyanis a blogon átalakított optikák (pl. Pöcsi, Töcsi és Meometar) jó része komoly mókolást igényelt és csak mirrorless-re volt jó. Jogos az igény, hogy csináljunk valamit tükrösökre is. Tovább olvasom...

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Újabb vetítőobjektív épül: ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre. Sony E bajonettre fogunk dolgozni, és te is meg tudod csinálni otthon!

Megállíthatatlan a "vetítőoptikázás" a blogon: Pöcsi és Meometar után itt van előbbi kistesója, a 16KP 1.2/35, amivel garantáltan feledhetetlen perceket és képeket szerezhettek magatoknak, nem csak fullframen (sőt!). Szokás szerint részletes átalakítós how-to részt és tesztképeket is hoztam nektek. Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás Sony E rendszerre, teszttel, házilag, neked!

A legragályosabb vírus a hülyeség, mondta valaki valamelyik hollywoodi filmben valamikor valakinek valamiért. Talán az őrület is hasonlóan agresszív kór, így a blogot sem kerülhette el, hogy újabb vetítőobjektív készüljön, ezúttal azonban valami különleges csemegét hoztam nektek. Gyártás és teszt egyben, hogy te is megépíthesd a sajátodat! Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán. Tovább olvasom...

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag.

Hogyan készíthetsz régi vetítőoptikából valóban használható objektívet, és egyáltalán miért tennél ilyen őrültséget? Flexre és tesztképekre fel! Tovább olvasom...

Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

Az optika házának megmunkálásában köszönöm Tóth Gábor Szabolcs profi segítségét. A tesztképekhez nyújtott segítséget köszönöm Orsinak és Boginak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2019. március 8., utolsó módosítás: 2019. március 8.)