hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

portré + makró
vetítőobjektív körfénnyel:
Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt


Hogyan adaptáld tükrös vagy mirrorless vázadra a Pentacon 100mm-es vetítőjét, hogyan építs bele saját körvilágítást, és mire lesz mindez jó?

Imádom azokat a tudásanyagokat, amikben nem csak tesztelünk, de építünk is valamit: a Pentacon AV 80-as cikk után sorra kerül a 100mm-es testvére is, amit kétfunkciósra fogunk megcsinálni (makró + portré egyben), és kap egy extrát is. Nem csak mirrorless, de akár Nikon vagy Canon gépre is megmutatom az átépítés módját, és természetesen jön az életszagú próba is. Kalandra fel!



Az előző részek tartalmából

Nem is olyan rég volt, mikor megjelent a Pentacon AV 80-asról szóló cikk, amiben bemutattam több trükköt is arra vonatkozóan, hogyan tudod olcsón és gyorsan adaptálni ezt a kiváló üveget digitális gépedre. Rengeteg levelet kaptam azóta az átépítéssel kapcsolatban, ezért most újra a teljes folyamaton végig fogunk menni a 80-as nagyobbik tesójával, a 100mm-es 2.8-assal.

A dolgot itt még fűszerezem azzal is, hogy egy multifunkciós optikát fogunk összerakni: egyszerre lesz makró és normál módja is, vagyis igen kis közelponttól fog fókuszálni a végtelenig, sőt, saját fénye is lesz.

Bizony! Mindjárt az is kiderül, ennek mi az értelme. De mit keres a blogon már megint egy műanyag henger?

Az előző Pentaconos anyagban említettem, hogy ezek az AV jelölésű vetítők optikailag kb. megfelelnek a méregdrága és igen ritka buborékgyárosnak, a Trioplan 2.8/100-asnak. Ez a legendás objektív bár valóban hihetetlenül karakteres és szinte a teljes képmezőn kör alakú bokeh karikákat rajzol, ára azonban annyira felment, hogy bátran leírom: befektetési céllal érdemes csak megvenni.

Ha kisebb költségvetésből akarsz ugyanilyen vagy ehhez nagyon hasonló képi világot teremteni, akkor a Pentacon AV vetítők a te barátaid. A pici, 80mm-es változatot 5-10.000 forintért megkapod, a nagyobb, 100mm-es verzióért azonban kicsit jobban a zsebedbe kell nyúlni: ára 20-30.000 forint között mozog, mivel sokkal ritkább, mint a 80mm-es kistesója.

Ha abba a szerencsés helyzetbe kerültél, hogy van egy 2.8/100-as Pentaconod, akkor vétek lenne kihagyni a gyakorlatban is használható, precíz fókuszmechanikával rendelkező objektívvé alakítását. A cikk első részében erről olvashatsz majd, és hogy a dolog még érdekesebb legyen, Nikon F bajonettel fogom elkészíteni.



Itt van a kutya elásva

Kezdődhetnek az izgalmak! De miért éppen Nikon F? Ha olvastad a vintage optikák és a Nikon tükrös vázai közötti hideg kapcsolatról szóló cikket, akkor tudod, hogy ennek a (D)SLR rendszernek a legnagyobb a bázistávolsága az elterjedt megoldások közül. Ez azt jelenti, hogy erre a rendszerre a legtöbb vintage optika nem tehető fel úgy, hogy meglegyen a teljes fókuszút (az optika nem tud elég közel kerülni a szenzorhoz).

Annak megértése, hogy hogyan fókuszál egy objektív, ehhez a cikkhez is nagyon fontos. Röviden és tömören: ahogy az optika közeledik a szenzor (vagy film) felé, úgy fókuszál egyre távolabb. Egy bizonyos ponton eléri a végtelen fókuszt, vagyis a kvázi végtelenben (több száz vagy ezer méterre) levő tárgyak is élesek lesznek.

Jó, ha tudod, hogy minél nagyobb egy objektív látószöge, annál “hamarabb”, vagyis annál kisebb tárgytávolságon már végtelent ad; egy 14mm-es objektív például már 3 méter után “végtelenben van”, ugyanez az érték 50mm-en kb. 10 méter, 500mm-en pedig akár 200 méter is lehet. Ennek önmagában nincs köze a bázistávolsághoz.

Az a pozíció, ahol az objektív eléri a végtelenben levő tárgyak élesre állítását, kritikus fontosságú. Ha nem tudod elég közel vinni a szenzorhoz a lencserendszert, akkor soha nem tudsz majd egy bizonyos tárgytávnál távolabb élesre állítani. Ezt a bizonyos pontot jelképezi mechanikailag a bázistávolság (más néven vázmélység), vagyis a szenzorod (filmsíkod) és a bajonetted távolsága. Mivel ez Nikon F-en nagyobb értékkel rendelkezik, mint a legtöbb vintage objektív bázistávolsága, ezek az optikák nem tudnak elég közel menni a szenzorhoz, így nem is lehet velük bárhova fókuszálni.

Ha a vetítőoptikákat vizsgáljuk, akkor vannak olyan extrém kicsi bázistávolsággal rendelkező változatok is, amik egyetlen tükrös rendszerre sem jók. Ezeknek akár 10-15mm is lehet a vázmélysége, míg mondjuk egy Canon EF rendszeré 44mm. Ezek a párosok soha nem fognak működni. Ilyen objektívekből lett építve Pöcsi, Töcsi és Meometar is, mirrorless vázakra (ahol jóval kisebb a vázmélység).

És most jöhetnek a jó hírek: a Pentacon AV 80 és 100 esetében az a nagyszerű, hogy ezeknek az optikáknak a vázmélysége messze a tükrös gépek átlagos 45mm-es értéke felett van, vagyis Nikonra is adaptálhatóak.

De mindezt eddig is tudtad, most jön a dolgok érdekesebbik része.

Logikusan végiggondolva ha az optika közeledése a szenzor felé vezet az egyre távolabbi fókuszáláshoz, akkor a távolodása felel az egyre közelebbi dolgokra való élesre állításért.

Magyarul: ha elég messze viszed az optikát a géptől, akkor a legkisebb fókusztávod, amin még élesre tudsz állítani (vagyis a közelpontod) lemehet akár 1-2 centiméterre is. sőt, ami azt illeti, akár a frontlencsén belülre is kerülhet - ekkor lefotózhatod az objektívvel annak saját frontlencséjén a porszemeket. Ezt láthatod ezen a képemen is, just for fun:

Mielőtt félreértjük egymást: bármilyen optika közelpontja csökkenthető úgy, hogy távolítod a filmtől/szenzortól, de ettől még nem lesz azokból igazi makró objektív. A valódi makró optikák egyik fontos tulajdonsága a leképezési arány, vagyis egy arányszám, ami megmutatja, hogy a valóságban X méretű tárgyak mekkorák lesznek a szenzorodon. A legjobb makró objektívek legalább 1:1 leképezést tudnak, vagyis a valóságban X centis bogár a szenzorodra vetítve is X centis “méretben” fog megjelenni. A normál objektívek ennél sokkal rosszabb leképezési aránnyal rendelkeznek.

Mivel ahogy csökken a fókusztávolság, úgy lesz egyre életlenebb a háttér, és abban egyre nagyobbak a bokeh-karikák, ezért a Pentacon AV optikákat imádják makrózásra is használni. Lélegzetelállítóan szép képeket lehet velük csinálni, hoztam pár példát a netről:

Ezekben az esetekben a normál fókuszúttal rendelkező optikát, ami kb. 50 centitől a végtelenig tud fókuszálni, tubus közbeiktatásával viszik messzebb a váztól. Így ideiglenesen elvész a végtelenbe való fókuszálás lehetősége, cserébe azonban drasztikusan csökken a közelpont. A következő képeket pontosan így csináltam a Pentacon AV 80-asból épített optikámmal, kb. plusz 4 centi tubus beiktatásával:

A plusz tubust beiktatni azonban előre kell, vagyis ha fotózás közben meglátsz valamit, amihez meg végtelen fókusz kellene, akkor buktad is a dolgot. Macerás. Nincs erre valami jobb megoldás?

Arra gondoltam, hogy a Pentacon AV 2.8/100-ast úgy fogom megépíteni, hogy az egyszerre tudjon makrózáshoz is jó közelpontot (vagyis jó távol tudjam tolni a váztól), de közben ugyanezzel a mechanikával elég közel is tudjon jönni a szenzorhoz ahhoz, hogy meglegyen a végtelen fókusz is.

Mindez annak a függvénye - ahogy már kitaláltad -, hogy milyen hosszú úton mozog az optika a legközelebbi állapotától (a végtelenbe való fókuszálástól) a közelpontig. Éppen ezért ehhez a projekthez (némi méregetés után, amit mindjárt megosztok veled) egy olyan fókuszmechanikát szereztem be, ami 54mm hosszúságban képes mozogni.

Összehasonlításképpen: egy átlagos 50mm-es optika lencséi kb. 8mm-t mozognak előre-hátra, egy 85mm-es optikáé pedig általában 12mm körül. Ezzel elérik a végtelentől az 50-80 centis közelpontig tartó fókuszutat. Ehhez képest az 54mm hosszú fokuszút hatalmasnak mondható, és a tesztfázisban az is kiderül majd, mire lesz jó.

Honnan van a mechanika? Jogos kérdés. Kicsi, könnyű, műanyag házas vetítőoptikákhoz bátran lehet használni az eBay-en is kapható, különböző paraméterekkel rendelkező helikoidokat. Ezek eredetileg macro helicoid tube-ként futnak, vagyis makró-adapternek találták őket ki, de kiválóan használhatóak kisebb súlyú vetítőobjektívek fókuszmechanikájának is. Az itt használt 36-90mm-es példány legkisebb teljes hossza 36, legnagyobb teljes hossza pedig 90mm. A hátsó vége M42, így könnyű lesz felcsavarni bármire, másik vége pedig M52, vagyis 52mm széles. Ez azért fontos, mert a Pentacon AV 100-as nagyobb átmérőjű, mint az AV 80-as, amihez jó volt az M42-M42 végekkel rendelkező kisebb helikoid is.

Egyelőre ennyit a tervekről, az összes többi részlet az építés és a tesztelés alatt ki fog derülni, és leírok még pár érdekességet. Most csapjunk a lecsóba!



Vigyázat, munkaterület

Ahogy az AV 80-as esetében, úgy itt is egy A7II lesz a használt váz. A 80-as és 100-as lefedi a fullframe szenzort, így bátran tervezhetünk velük. Az A7II azért hasznos, mert egyetlen NEX-F konverter felcsavarásával máris Nikon F vázakat tudok szimulálni. Bármi, ami optikailag működik a Nikon F-re konvertált Sony vázamon, működni fog Nikon F tükrös vázakon is (a bajonett vonalán túl semmi sem nyúlik hátra).



Kezdjük a dolgot a végtelen megállapításával!

A legutóbbi ilyen cikk után ebben a témában kaptam a legtöbb kérdést, pedig ez egyébként egyszerű, mint a pofon. Semmi más dolgod nincsen, mint megállapítani, mi az a legkisebb távolság, amire hoznod kell a vetítőt, hogy elfókuszáljon bármilyen messzire.

A gyakorlatban ezt úgy csinálod, hogy kijelölsz két olyan referenciapontot, amik az építés során biztosan nem változnak majd (nem fogod őket leflexelni és egyebek). Ezeknek semmi köze az optikai mutatókhoz, csak az építésben segédkeznek.

Az egyik ilyen pontod legyen a bajonetted vonala, a másik pedig a vetítőoptika túlvége. Magához a méréshez nem árt, ha árnyékolás végett felcsavarsz egy pár makró-tubus gyűrűt. Ezekben addig csúsztasd hátra az optikát, míg élessé nem válnak a nagyon messze levő tárgyak is. Nem baj, ha nincs pont középen, a lényeg, hogy a két referenciapont távolságát mérd le. Ez jelen esetben 115 mm-nek adódott.

Mindez azt jelenti, hogy ebbe a távolságba kell belezsúfolni a NEX-Nikon konvertert, a helikoidot, a helikoid és a Nikon bajonett közé kerülő Nikon-M42 adaptergyűrűt, illetve a helikoidra applikált, esztergált objektívet. Szorosan leszünk, de sikerülni fog. (Ismét jelzem: ha a képből kiveszem a NEX-Nikon konvertert, akkor pontosan annyival lesz rövidebb a mérésünk, amennyivel rövidebb értéket mérnél a közelpontra az optika túlvége és a Nikon F bajonett között, ha tükrös Nikon vázon végeznéd az eredeti mérést).

Nem árt, ha 1-2 mm-t azért ráhagysz a kimért számra, ugyanis nem fogunk csillagászati pontossággal dolgozni. Inkább kicsit közelebb legyen (túlfusson a végtelenen is) az optika, mint messzebb (vagyis éppen ne legyen meg a végtelen).

A mért adatunk birtokában nem kell mást tenni, mint összeadni a NEX-Nikon konverter, az M42-Nikon konverter és a helikoid legkisebb vastagságát, majd ezt kivonni az eredeti adatból. Az eredmény lesz az a szám, amilyen hosszú a vetítőoptika tubusa maradhat a vágás után (hiszen ha azt hozzáadjuk a mechanika vastagságához, pontosan kijön az a hossz, ahol meglesz a végtelen fókusz).

Ennyi az egész. A bonyodalmak kicsit később jönnek, de elég a mának a maga baja.



Vágás és ragasztás

Jöhet a kivitelezés. Mielőtt vagdosni kezdünk, egy tipp: az optika elejétől a visszamért távolságot úgy lehet pontosan és egyenletesen bejelölni a tubuson, ha a bekarcoláshoz szánt eszközt lerakod egy másik, fix magasságú tárgyra és mellette elforgatod az optikát. Így tökéletesen vízszintes körvonal keletkezik.

Vágás előtt a biztonság kedvéért maszkod le az első és hátsó lencsetagot, nehogy bajuk essen! Nem csak a lerepülő, forró műanyag darabok tapadhatnak rájuk, de a dremel korong is eldurranhat forgás közben (éppen ezért természetesen mindig védőszemüvegben dolgozz).

A Pentacon AV 100-as háza műanyag, tehát kisebb flex, valamilyen Dremel körvágó lap, de még akár egy apróbb kis fűrészlap is pillanatok alatt segíthet. Fontos, hogy a lehetőségekhez képest pontosan vágjunk és vágás után tisztítsuk meg és sorjázzuk le a felületet, mert ez felfekvő rész lesz. Ha a vágás egyenetlen lett, pengével vagy valamilyen finomabb ráspollyal segítsünk rajta.

Az AV 100-as háza nagyon hasonló az AV 80-ashoz: benne az optikai tubus csak elöl ér össze a külső házzal, így gyakorlatilag csak egy műanyag hengert vágtunk le. A maradék azonban icipicit szélesebb, mint az M52-es menet, amibe bele kellene tennünk a helikoidon, így érdemes 1-2 mm magasságban bemarni a levágott rész felett. Vigyázzunk, nehogy túl mélyre menjünk és esetleg megsérüljön az üveg vagy átlyukasszuk az optika belső házát.

Ha megvagy a marással, akkor nincs más dolgod, mint összecsavarni az adaptereket és a helikoidot, annak a leglaposabb állását beállítani, majd gépre tenni és beilleszteni az optikát. Elvileg így meg kell lennie a végtelennek.

Ha nem tudsz élesre állítani messzebb levő tárgyakat is, akkor valamit nem jól csináltál (valószínűleg nem martál le eleget az AV 100-as házából).

Ha megvan a végtelen, akkor ügyes vagy, és epoxi ragasztóval beragaszthatod a helikoidba a vetítőt. Vigyázz, hogy száradás közben a vetítő legyen alul, nehogy a ragasztó visszafollyon a mechanikába és annak mozgó alkatrészeit is beragassza.

A ragasztás önmagában nem jelent teljes fényzárást, így száradás után kívülről érdemes az illesztést áttekerni valamilyen sötét ragasztószalaggal. Így nem juthatnak be kósza fénysugarak.

Ezzel gyakorlatilag le is gyártottad a saját kis Pentaconodat. Mehetnénk fotózni, de a történet itt és most nem fog véget érni… Jöjjön az ígért extra.



Saját körvilágítás beépítése

Teljesen felháborítónak és igazságtalannak tartom a tényt, hogy a legtöbb objektív csak elveszi a fényt. Semmit sem adnak vissza az univerzum örök körforgásába. Ideje kiegyenlíteni a számlát. Igenis legyen egy objektív, ami ad is fotonokat, nem csak elnyel.

No de komolyra fordítva a szót...

Előre elárulom, hogy az optikánk közelpontja ezzel a mechanikával mindössze 12 centi lett, tehát nagyon közel tudunk menni céltárgyainkhoz. Ilyen kis távolságokon már maga az objektív is árnyékolhat bármilyen fényforrást, ezért merült fel bennem, hogy lehetne akár saját fénye is az optikának. Ilyet még úgysem csináltam soha.

Már megint össze-vissza beszélek, ugyanis a közelpontot nem az objektív frontlencséjétől mérik. Ha szigorúan vesszük, akkor a közelpont a szenzor és a tárgy távolsága. Ez egy kb. 5 centi hosszú 50 mm-es optika 50 cm-es közelpontjánál nem sokat számít a gyakorlatban, itt azonban az AV 100-as teljesen kinyitva igen hosszú, ezért szemléletesebb, ha azt mondom, hogy a frontlencséjétől mindössze 12 centire levő tárgyakra is képes fókuszálni.

Bár ez a világítós dolog látszólag bonyolult lesz, valójában nem kell hozzá sok alkatrész. Mindössze egy microUSB csatlakozó, pár icipici LED (boltban is kapható öntapadós LED szalagról), egy kis drót és egy ellenállás.

A LED-eket tényleg boltban vettem, de ugyanúgy kaphatsz az eBay-en is, ahogy a szükséges ellenállás is beszerezhető ott. A microUSB csatlakozó szintén megvásárolható online, jelen optikához pedig egy régi mobiltelefonból szereltem ki.

Még egy dolog fog kelleni, ez pedig egy a Pentaconnál vastagabb műanyag vagy fém henger. Ez fogja magába zárni az elektronikai szekciót. Az általam vásárolt vetítőhöz megvolt az eredeti fém háza is, így ezt fogom most átalakítani és használni. A fém azért előnyös, mert szorosan a LED-ek mellett nagyon hatékonyan oszlatja és vezeti el az azok által keltett hőt.

A nehézséget az fogja majd adni, hogy viszonylag kevés helyünk lesz az elektronikai alkatrészek elhelyezésére. Éppen emiatt a Pentacon eredeti műanyag házának elejét is körbemartam kicsit (ezt láthatod is az előző képen). Ha ráteszed a gyári fém hengert az optikára, akkor kettejük között kb. 4mm hely lesz - mindent ide kell bezsúfolni.

Az eredeti Pentacon vetítő tubusának aljára ragassz körben egy szélesítő csíkot (lehet valami műanyag gyűrű vagy körbetekert ragasztószalag is). Ez amolyan “távtartó” lesz, ami az optikánk új külső háza és a vetítő tubusa közé kerül, tehát a kivitele kevésbé fontos. Ebbe vágj egy apró részt, ahova epoxival rögzítheted a bekötött microUSB csatlakozót. Az aljzatnak az első és utolsó érintkezőjére kell drótot forrasztanod, ezek adják az 5 voltos áramot.

Fontos, hogy jól beragaszd a csatlakozót, mert ennek masszívan kell állnia, ha később beledugod majd az áramforrást. Száradás után az optika külső házába marj egy akkora részt, amin pont kifér majd a csatlakozó.

Ezt követően keress egy másik műanyag gyűrűt, ami szemből ráfér a Pentacon bemart műanyag házának elejére. Párhuzamosan kötve ragaszd illetve forraszd fel a LED-eket. Ez macerás és aprólékos művelet lesz és többször kell majd ellenőrizned, hogy mindegyik megfelelően ég-e.

Mr. Stark, az ARC reaktor üzemkész.

Ha a kötés megvan, akkor mehet rá ez a gyűrű is a Pentacon műanyag házára. Az árambemenet és a LED-ek közé egy kb. 8 ohm-os ellenállást kell kötnöd, hogy az égők ne forrósodjanak túl. Ebben köszönöm Nagy Álmos Tas segítségét, mert elsőre itt akadtak gondjaim a feszültséggel és az áramerősséggel.

Ha a kötéssel készen vagy, érdemes egymástól 120 fok távolságban három lyukat fúrnod az optika külső házára (illetve ezekkel egyező irányban a vetítőt ölelő alsó távtartó gyűrűbe és az az alatti műanyagba), mert ha ezekbe csavarokat teszel, akkor így nagyon precízen rögzítheted majd a külső hengert a belsőre, és később is szétszedhető lesz a teljes konstrukció.

Ha működik a világításod, akkor felerősítheted a külső hengert, majd pedig a három csavarral rögzítheted. Szemből a LED-ek elé érdemes egy vékony papír gyűrűt, arra pedig egy átlátszó műanyag gyűrűt pattintanod, hogy oszlassa kicsit a LED-ek pontszerű fényét.

Egy nagyon fontos dologra figyelj: a világítás és annak takarása minden esetben a vetítő elülső vonalánál, azaz a nameplate-nél hátrébb kerüljön, nehogy maguk a LED-ek okozzanak becsillanást vagy flare-eket a lencserendszerben.

Ettől kezdve bármilyen hordozható telepről, telefontöltőről vagy akár egy laptopról is működtethető a beépített világítás. Érdemes hozzá szerezni egy 2-3 méteres kábelt, hogy a természetben, zsebre tett akkura kötve se legyen útban.

Természetesen az sem lenne lehetetlen, hogy a választott bajonett elektromos csatlakozóiról nyerjünk áramot. Ehhez tudni kellene, hogy például egy Sony E vagy Canon EF bajonettnek melyik érintkezője ad egyenáramot. Erre egy chipes adaptert csatlakoztatva és átkábelezve, majd a mechanikán belül összekötve a LED-ekkel máris meglenne a szükséges energia. Mivel azonban a mostani Pentacon úgy épült, hogy bajonettje cserélhető legyen (Nikon F, Canon EF, Pentax K is rácsavarható a mechanika M42 menetére, és a bázistáv is megfelelő lesz), ezért ezzel nem szöszöltem.

!


Makró és portré egyszerre

Nézzük először a portré kategóriát. A Pentacon 100-as képe - hasonlóan a 80-as kistesóhoz és a Trioplanokéhoz - nem nevezhető kifejezetten penge élesnek. Egy három lencsetagos konstrukciótól ezt nem is várja el az ember. Ennél kicsit nagyobb gond, hogy enyhén fátyolos is. Ilyesmit bizonyos AV 80-asoknál is tapasztaltam, és lehet, hogy csak az én 100-asom ilyen. A jelenség nem súlyos, sőt ad egy bizonyos "glamour glow"-t a képeknek, illetve utólag a nyerseken CameraRAW-ban a dehaze csúszkával el is tüntethető.

Összességében könnyű vele portrézni, a fókuszmechanika teszi a dolgát, és még a karikák is megjelennek, ha olyanok a körülmények.

Apropó karikák. Ha csak a szappanbuborékok miatt vennél méreg drágán Trioplant, akkor NE tedd. Itt van az AV 100-as rokona, amelyikből pontosan ugyanolyan buborékok varázsolhatóak (megfelelő körülmények esetén):

Nincs más hátra, mint egy kis makrózás. Ahogy korábban már említettem, itt nagyon nagy könnyebbség, hogy az optika frontjából 12 centire levő tárgyakat is élesre lehet állítani, így anélkül tud az ember közeli felvételeket csinálni, hogy külön tubusoznia kellene az optikát.

Makrónál is szerethető a 100-as képe, viszont az aránylag nagy fényerő és a rekesz hiánya miatt a DOF igen kicsi, ezért a stacking, mint módszer, nem árt.

Bár ezt még nem volt időm rendesen kipróbálni, ötletnek bedobom a karikák miatt: mirrorless gépeken a tükrös rendszerek szimulálására szolgáló adaptergyűrű helyére befér egy tilt adapter is. Ezzel, illetve ez által az optika megdöntésével végtelen fókusztávon is lehet buborékokat varázsolni (például egy városképre).



Zárszó

Teljes mértékig vállalom a felelősséget, ha megint megfertőztelek valami őrültséggel. Amennyiben tetszik a dolog, irány az eBay, és vadássz le egy AV 100-ast, amíg még nem kerül kétszer ennyibe. :)

Nem is kérdés, hogy az átalakítást te is meg tudod csinálni, de ha lusta lennél hozzá, akkor írhatsz nekem a blog szerelőműhelyében, és megbeszéljük a részleteket!


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Ezek is tetszeni fognak:


Filléres buborékgyáros házilag:
Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Készítsd el te is párezer forintból a “Trioplangyilkos” szappanbuborék-gyáros Pentacon AV 2.8/80-as vetítőobjektív Canonra vagy Nikonra alakítását. Olyan vetítőoptikából fogunk most olcsó objektívet varázsolni, ami Canon EF-re vagy Nikon F-re is jó, és nem szükségesek hozzá drága szerszámok. Eddig ugyanis a blogon átalakított optikák (pl. Pöcsi, Töcsi és Meometar) jó része komoly mókolást igényelt és csak mirrorless-re volt jó. Jogos az igény, hogy csináljunk valamit tükrösökre is. Tovább olvasom...

Okos megoldás kis szenzorra:
KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika

Újabb vetítőobjektív, ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre. Megállíthatatlan a "vetítőoptikázás" a blogon: Pöcsi és Meometar után itt van előbbi kistesója, a 16KP 1.2/35, amivel garantáltan feledhetetlen perceket és képeket szerezhettek magatoknak, nem csak fullframen (sőt!). Szokás szerint részletes átalakítós how-to részt és tesztképeket is hoztam nektek. Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás NEX rendszerre, teszttel, házilag, neked! A legragályosabb vírus a hülyeség, mondta valaki valamelyik hollywoodi filmben valamikor valakinek valamiért. Talán az őrület is hasonlóan agresszív kór, így a blogot sem kerülhette el, hogy újabb vetítőobjektív készüljön, ezúttal azonban valami különleges csemegét hoztam nektek. Gyártás és teszt egyben, hogy te is megépíthesd a sajátodat! Tovább olvasom...

Vetítőoptikából valódi objektív

Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag. Hogyan készíthetsz régi vetítőoptikából valóban használható objektívet, és egyáltalán miért tennél ilyen őrültséget? Flexre és tesztképekre fel! Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz? Összeszedtem neked hat pontban, hogy milyen képalkotási sajátosságokra számíthatsz, ha a mostanában divatossá váló projector lensek közül egyet-egyet a gépedre teszel. Az elbűvölő képi világgal operáló üvegeknek természetesen vannak árnyoldalai is, ezek közül viszont sokat az előnyödre fordíthatsz! Tovább olvasom...

Gyönyörű bokeh-robbantás frontlecse-fordítással

Avagy végre egy értelmes frontmod: MIR-1B 2.8/37. A frontlencsék megfordításának inkább csak divatja, mint értelme van - legalábbis ezt gondoltam eddig. Viszont most találkoztam egy olyan megoldással, ami kipróbálva is lélegzetelállító eredményekkel jár, és még használni is lehet valamire. Tartsatok velem, mutatom a hogyant és az eredményeket is. Tovább olvasom...

Így készült: az ősz angyala

Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben? A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra. Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

Az anyag előzetes áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. Az elektronikával kapcsolatos kérdésekben köszönöm Nagy Álmos Tas segítségét. A cikk képanyagának összeállításához köszönöm a kitartó segítséget Nagy Zsófinak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5D MII, A7, A7II), sokat játszott analógokkal is, közben pedig rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2018 (eredeti megjelenés: 2018. szeptember 15., utolsó módosítás: 2018. szeptember 15.)