hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Bubicsászár:
Pentacon AV 2.8/150
építés és teszt


Kötelező kör a kistesók után a Pentacon vetítő nagyágyújának, a 150mm-es változatnak is a megismerése. Adaptálás és teszt, rengeteg szappanbuborék-bokehkarikával.

Ha követitek a blog tudásanyagait, találkozhattatok már a Pentacon vetítőcsaládjának két változatával, a klasszikus AV 2.8/80-assal és a kicsit ritkább AV 2.8/100-assal is, melyek tagadhatatlanul méltó ellenfelei bármelyik szappanbuborékos Trioplannak. Ma azonban még egy ezeknél is ritkább és szebb bokehval rendelkező változatról lesz szó, a 150mm-es óriásról.

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan 3 év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Ezt követően konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja". A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 képviselteti magát. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy anyagot.

Először megmutatom, hogyan tudod ezt a vetítőgépekben használt optikát a fényképeződre is alkalmas objektívvé varázsolni, aztán közösen értékeljük a teljesítményét is, tesztképekkel.



Átalakítás és adaptálás

Mind a két korábbi pentaconos cikkben, a 80-assal és a 100-assal foglalkozóban is részletesen megmutattam, hogyan tudod őket adaptálni fókuszmechanikával és a megfelelő csatlakozással digitális gépedre. Szerencsére a 80-as, a 100-as és a 150-es változat is elég nagy bázistávolsággal rendelkezik ahhoz, hogy tükrös gépeken is jól működjenek.

Bár az adaptálás konkrét módja típusról típusra változik, az alapelvünk a munka elején ugyanaz lesz: meg kell állapítanunk, hogy mi az a távolság a szenzortól mérve, ahol a vetítőoptikánk fókuszál végtelenbe. Ha ettől a távolságtól nagyobbra kerül, akkor tudunk vele egyre közelebbi és közelebbi tárgyakat is élesre állítani.

A végtelen kiméréséhez van egy pofon egyszerű módszer, ami nem igényel csillagászati pontosságot. Először is ki kell jelölnünk két referenciapontot, amik az építés alatt biztosan nem változnak majd meg (nem vágunk le belőlük). Praktikusan az egyik legyen az optika eleje (mondjuk a káva szélének vonala), a másik pedig fényképezőnk bajonettjének vonala. Tegyük le a gépet az ablakba stabilan, majd egy papírhengert illesszünk a bajonettre, és abban toljuk hátrafelé addig a vetítőoptikát, amíg az végtelenbe nem fókuszál (praktikusan 30-50 méterrel levő tárgyak már végtelennek számítanak). Mérjük le ebben az állapotban a bajonett és az optika elejének távolságát, majd vonjunk le a biztonság kedvéért 1-2mm-t (inkább túl is menjen majd az optika fókusza a végtelenen, semmint hogy ne érje azt el).

E kimért adat az a távolság, amin belül el kell férnie az optikának, a fókuszmechanikának, a választott bajonettnek és minden másnak is, amit az építés során használni fogunk. Azért nem írok itt konkrét számokat, mert minden rendszerhez és az adott vetítő minden változatához más lehet ez az érték.

Maga az átépítés egy kicsit több alkatrészt igényel majd, mint általában, de semmi bonyolult sincsen benne. Ezekre lesz szükségünk:

Jelen esetben Canon EF rendszerre fogunk dolgozni, de ez lehetne Nikon F, Sony A, E vagy Pentax K is, nincs jelentősége a dolognak. A legtöbb alkatrészt egyszerűen egymásba csavarjuk majd, a közgyűrűsor pedig az egyszerű, de nagyszerű távtartó szerepét fogja ellátni.

Jelen átalakításhoz nem lesz szükségünk a vetítő házának megmunkálására, ami azért is szerencsés, mert az igen kemény fémből van. A kisebb, műanyag változatokkal szemben itt komolyabb szerszámokra lenne szükség, ha a 2.8/150-es házával akarnánk bármit kezdeni. Helyette más módszert választunk.

Akkora befogadó mechanikát kell keresnünk, amibe egyben belefér a Pentacon háza, erre pedig szerencsére van megoldás. Az eBay-en vehetünk M65-M65 25-55mm fókuszmechanikát, aminek mindkét vége 65mm-es, a teljes fókuszútja pedig 30mm. Ekkora út már bőven elég a végtelentől egy aránylag kis közelpontig történő fókuszáláshoz. Használhatunk a 25-55-ös helyett akár 36-90mm-es változatot is, mert ezzel még kisebb közelpont érhető el, de ennek jelen esetben nem láttam értelmét.

Az M67-M42 step up ring láttán megkérdezheted, hogy miért nem M42-M65 gyűrűt vettem, hiszen annak mindkét vége megfelelne a kapcsolódó alkatrészekhez. A döntésem oka egyszerű: míg 42-67 méretben párszáz forintért kaphatunk gyűrűt, addig a 42-65 változat valamiért igen ritka és többezer forint. Mivel úgyis kell majd ragasztanunk, úgy döntöttem, hogy itt költséghatékonyak leszünk.

Ahogy írtam, kell még egy, a fényképeződhöz illő M42 adapter (Nikon esetén sima lencse nélküli is jó lesz), illetve egy három részes M42 közgyűrűsor, aminek a legkisebb két darabjára lesz majd szükség. Ez azért is praktikus, mert attól függően, hogy mennyi közgyűrűt csavarsz a rendszerbe, akár makró módba is leviheted az optikát, illetve az építés alatt kényelmesen tudsz játszani a szenzortól vett távolsággal.

A dolgok elég egyszerűek innentől: csavarjuk össze az M42 átalakítót a közgyűrű két kisebb darabjával, majd azokra csavarjuk rá a 42-67mm ringet. Ekkor itt tartunk:

Epoxyval ragasszuk bele a mechanikába a vetítőoptikát. Mivel az optika házának külső kerülete majdnem pontosan megegyezik az M65 mechanika belső kerületével, maximum 1-2 réteg szigetelőszalagot kell az optika házára csavarni, hogy az távtartóként szolgáljon, amíg a ragasztó keményre köt. Az optikát ütközésig engedjük le a helikoidban, ahol az vízszintesen fog megállni, tehát nem nagyon lehet elrontani a képsík kérdését. Ha az optika mégis mozogna vagy nem lenne egyenes, az epoxy száradása alatt bőven lesz időnk finoman korrigálni.

Most már van két nagy alkatrész-csomagunk, amiket össze kell illeszteni. Itt egy M67 anya menet találkozik egy M65 apával. Nem tudod őket összecsavarni, mert a befogadó menet kicsit nagyobb, így ezeket is kend be epoxyval, és ragaszd össze. (Ha drágább 42-65 step up ringet vettél, akkor két azonos meneted találkozik, amiket csak össze kell csavarnod.) Ne aggódj a ragasztás erőssége miatt: a kétpólusú ragasztó betonkeményre köt és mindkét felén egy-egy menetbe szárad bele, így azt később maximum kalapáccsal szeded csak szét. Száradás során itt is van időd korrigálni az apró eltéréseket és pontosan egy tengelybe tudod hozni a két alkatrészt.

Száradás után gyakorlatilag készen is vagy. Gépre teheted az optikát, ami - ha jól számoltál - végtelentől kb. 1 méteres közelpontig fog tudni fókuszálni. Ha valami nem stimmel, ne ess pánikba: az M42 közgyűrűket cserélgetve tudsz játszani az optika és a szenzorod távolságával.

A kész optika súlya nem csekély, van benne bőven fém és üveg is, így gépre rakva eléggé orrnehéz lesz. Szerencsére a fenti elrendezésben a fókuszmechanika nem a fényképezőhöz közel van, így az alátámasztási pont miatt aránylag kényelmesen lehet vele fókuszt állítani.

Ha úgy döntenél, hogy inkább másra bízod az átépítés folyamatát, arra is van módod, a blog szerelőműhelyének írva szívesen segítek.



Teszt és tapasztalatok

Jöjjön a fekete leves: mire jó ez az aránylag drága vetítőoptika?

Nem fogok köntörfalazni: a rajzától és a kontrasztjától nem leszel oda. Konkrétan elég pocséknak tűnik, amit produkál, amíg egy kicsit a dolgok mélyére nem ásunk.

!

Írhatnám azt, hogy "ezt az optikát a szappanbuborék-karikák előállítására tervezték", de ez hülyeség lenne, mivel nem is fotózásra találták ki. Az, hogy Trioplanokat megszégyenítő bokehja van, csak az optikai konstrukció velejárója, ahogy az is, hogy egyébként - sok vetítőhöz hasonlóan - nagyon erős alapfátyollal küzd.

Mielőtt akadémiai vita kezdődne arról, mit mutatok tesztkép címszó alatt, leírom (újra): nem nyers virágfotók netre pakolására szerződtem, így a legtöbb kép továbbra is a lehetőségekhez képest beállítva és kidolgozva kerül fel. Én azt akarom megmutatni, hogy a megfelelő tudás birtokában mit tudsz kihozni egy adott objektívből.

Íme néhány kép az objektív nyers teljesítményéről, illetve a hozzá tartozó beállításokról és az így készült fotókról:

Ahogy láthatod, a contrast és dehaze csúszkák fontos szerephez jutnak a nyers bányászata során. Az objektív már átlagos nappali fényviszonyok között is hajlamos kontrasztot veszíteni, ezzel együtt kell élned. A szembefényektől kifejezetten irtózik.

Emellett nagyon érdekes képi világa van, mert a mosott háttérbe ahol csak lehet, becsempészi azokat a bizonyos karikákat, amikről mindjárt lesz még szó. Ez nagyon távol áll a krémes bokehtól, viszont nagyon egyedi hangulatot kölcsönöz a képeknek.

A viszonylag hosszú fókuszút miatt a közelpont egy méter környékén van, ami 150mm-es gyutáv esetén már egészen egyedi lehetőségeket kínál. Ahogy írtam korábban, további közgyűrűk beiktatásával elérhetővé válik a makró világ is (és hatalmasra növekednek a bokeh-karikák).

Hogy portréra szeretni fogod-e ezt a drágaságot, az ízlés kérdése. Az említett alapfátyol és a kevésbé kontrasztos kép a tű élesnek nehezen nevezhető rajzolattal együtt ad egyfajta bájt a fotóknak, de az helyzet és téma kérdése, hogy ez mennyire és mikor előnyös. A fényerő és a gyutáv mindenesetre biztosított a téma és a háttér megfelelő elválasztásához.

És jöjjön most a lényeg, a bokeh kérdése. Itt vitán felül ász az optika. Az általam eddig látott legszebb, a teljes képmezőre véve legegyenletesebb és legszabályosabb szappanbuborékokat garantálja. Öröm őket nézegetni. (Pár képen szennyeződés miatt vannak kis "albubik" a bubikban, ezért elnézést kérek.)



Summa summarum

Elmondom, hogy mi a baj: egy ilyen vetítőobjektív ha fel is bukkan ebay-en, jellemzően 60-80.000 forint körüli áron talál gazdára. Ez sok. Ez már nem az AV 80-as kistesó párezer forintos költsége. Ha ehhez hozzávesszük még az átépítéshez szükséges alkatrészek árát is (kb. 15.000 forint), plusz a rá fordított időt és munkát, akkor végül olyan árcédulát is kaphatunk, amiért már akár "rendes" objektíveket is vehetünk, sokkal jobb képi világgal.

Éppen ezért ezt az optikát kifejezetten csak azoknak ajánlom, akik esetleg már eleve rendelkeznek egy ilyennel a padláson, és/vagy akik fanatikusan imádják a szappanbuborék-bokeht, és/vagy össze akarják gyűjteni az összes Pentacon vetítőoptikát.

Ha az átépítéssel kapcsolatban segítségre van szükséged, a blog szerelőműhelyében állok rendelkezésedre.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

További vetítőoptikás őrületek:


Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Orosz barátaink nem lacafacáztak sokat a névadásnál: triplet lencserendszer? Legyen a neve Triplet! De hogyan lesz belőle igazi objektív és vannak-e szappanbuborékjai?

Ismét vetítőzünk kicsit: ezúttal egy nem annyira régi, de kifejezetten érdekes optikából fogunk valódi objektívet építeni, és az is kiderül, mit tud az "oroszok Trioplanja". Össze fogjuk hasonlítani egy Pentacon AV 100-as és egy eredeti, ezüst Trioplan képével is. Tovább olvasom...

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Nehézsúlyú bajnok a ringben: mit tud a fél kilónál is nehezebb 35KP 1.8/140-es orosz vetítő, és hogyan adaptálhatod akár tükrös, akár mirrorless rendszerekre?

Tovább tombol a tudásbázisban a vetítőoptika-őrület. Ezúttal egy nem mindennapi paraméterekkel rendelkező óriást fogunk átépíteni, majd ki is próbáljuk. Mire lesz elég a nyers erő, és mire jó a gyakorlatban a fényerő és az aránylag nagy gyutáv kombinációja? Tovább olvasom...

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

Kötelező kör a kistesók után a Pentacon vetítő nagyágyújának, a 150mm-es változatnak is a megismerése. Adaptálás és teszt, rengeteg szappanbuborék-bokehkarikával.

Ha követitek a blog tudásanyagait, találkozhattatok már a Pentacon vetítőcsaládjának két változatával, a klasszikus AV 2.8/80-assal és a kicsit ritkább AV 2.8/100-assal is, melyek tagadhatatlanul méltó ellenfelei bármelyik szappanbuborékos Trioplannak. Ma azonban még egy ezeknél is ritkább és szebb bokehval rendelkező változatról lesz szó, a 150mm-es óriásról. Tovább olvasom...

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Hogyan adaptáld tükrös vagy mirrorless vázadra a Pentacon 100mm-es vetítőjét, hogyan építs bele saját körvilágítást, és mire lesz mindez jó?

Imádom azokat a tudásanyagokat, amikben nem csak tesztelünk, de építünk is valamit: a Pentacon AV 80-as cikk után sorra kerül a 100mm-es testvére is, amit kétfunkciósra fogunk megcsinálni (makró + portré egyben), és kap egy extrát is. Nem csak mirrorless, de akár Nikon vagy Canon gépre is megmutatom az átépítés módját, és természetesen jön az életszagú próba is. Kalandra fel! Tovább olvasom...

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Készítsd el te is párezer forintból a “Trioplangyilkos” szappanbuborék-gyáros Pentacon AV 2.8/80-as vetítőobjektív Canonra vagy Nikonra alakítását.

Olyan vetítőoptikából fogunk most olcsó objektívet varázsolni, ami Canon EF-re vagy Nikon F-re is jó, és nem szükségesek hozzá drága szerszámok. Eddig ugyanis a blogon átalakított optikák (pl. Pöcsi, Töcsi és Meometar) jó része komoly mókolást igényelt és csak mirrorless-re volt jó. Jogos az igény, hogy csináljunk valamit tükrösökre is. Tovább olvasom...

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Újabb vetítőobjektív épül: ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre. Sony E bajonettre fogunk dolgozni, és te is meg tudod csinálni otthon!

Megállíthatatlan a "vetítőoptikázás" a blogon: Pöcsi és Meometar után itt van előbbi kistesója, a 16KP 1.2/35, amivel garantáltan feledhetetlen perceket és képeket szerezhettek magatoknak, nem csak fullframen (sőt!). Szokás szerint részletes átalakítós how-to részt és tesztképeket is hoztam nektek. Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás Sony E rendszerre, teszttel, házilag, neked!

A legragályosabb vírus a hülyeség, mondta valaki valamelyik hollywoodi filmben valamikor valakinek valamiért. Talán az őrület is hasonlóan agresszív kór, így a blogot sem kerülhette el, hogy újabb vetítőobjektív készüljön, ezúttal azonban valami különleges csemegét hoztam nektek. Gyártás és teszt egyben, hogy te is megépíthesd a sajátodat! Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán. Tovább olvasom...

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag.

Hogyan készíthetsz régi vetítőoptikából valóban használható objektívet, és egyáltalán miért tennél ilyen őrültséget? Flexre és tesztképekre fel! Tovább olvasom...

Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

Az objektívet köszönöm Flender Jánosnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2019. március 2., utolsó módosítás: 2019. március 2.)