A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is...

Hatalmas fényerő

A 0.75-ös fényerő cseppet sem nevezhető átlagosnak semmilyen kategóriában, jóllehet nem is egyedülálló. A De Oude Delft 50mm f/0.75 objektív eddig is kapható volt, igaz rend szerint $3000 környékén van az ára - ha van egyáltalán eladó darab.

Ezzel szemben a Zeiss most egy olyan 75mm-es fixet mutatott be, mely elvben ugyan portréobjektív, gyakorlatilag azonban egy technológiai bakugrás.

De lássuk, mit rejt magában ez a brutális konstrukció!

UBC - Unlimited Bokeh Control

Az UBC rendszer egy 3 apertúrával rendelkező kialakítás, mely vadonatúj elrendezés. Eddig a rekord egy objektíven belül 2 rekesz volt, ez a Minolta STF 135mm f/2.8 T4.5 optikájában a mai napig használt megoldás, de nemrég megjelent Sony FE G-Master kivitelben is. Az Equatisban a 3 rekesz az alábbiak szerint tagolja a 4 lencseszakaszt:

Az Unlimited Bokeh Control rendszer képessé teszi az objektívet arra, hogy helyzettől és beállítástól függően kiemelje, karakteressé tegye a bokeh-karikákat (külön szabályozható a peremük és a belsejük fényereje), vagy teljesen elmossa őket. Emellett választhatóak letölthető minták is, hármat fizet egyet kap akcióban például batman-minta is beszerezhető.

A rendszer megfelelő szoftveres kivezérléssel képes utánozni a swirly bokeh és a mozivetítő/felvevő objektíveket is. Első körben a Sony A6500/A7II, A7IIS és A7IIR vázakra érkezik a vezérlőszoftver firmware-frissítéssel, második körben Canon 5DsR és 5DMIV vázakon próbálhatjuk majd ki.

Természetesen a kísérletező kedvűeknek a Zeiss meghagyta a lehetőséget, hogy mindhárom rekeszt manuálisan állítsák.

“A három rekeszgyűrűvel és a manuális fókuszgyűrűvel ez egy igazi négykezes mestermű” - nyilatkozta a felhasználói élményért felelős illetékes.

LNE - Liquid Negative Element

A folyékony belsővel kialakított, negatív törésmutatójú lencsetagokról eddig is lehetett pletykákat hallani, azonban az Equatisban kerülnek először igazán nagy méretben gyakorlati alkalmazásra.

Az LNE lencsetagokkal elérhető az akár 0.75-ös fényerő is, bár ezt a Bokeh Control rendszer három apertúrájának állása befolyásolhatja.

“Olyan élmény ez, mint a barackos lekvárral töltött pirospöttyös túrórudi: kívül kemény, belül lágy, beleharapva meg tartósító íze van.” - nyilatkozta a folyékony lencsetagokról egy vezető fejlesztő.

Apropó túrórudi: sokáig pletykáltak róla, hogy a folyékony töltőanyag nagy tisztaságú vodka lesz, az utolsó pillanatban azonban a fejlesztőmérnökök egy sokkal jobb folyadékot találtak.

“A kiskunsági szilvapálinka egyszerűen zseniális: megfelelő mennyiségben alkalmazva javíthatjuk a rendszer fényerejét, nagy mennyiségben fogyasztva azonban vakságot is okozhat.” - nyilatkozták a Zeissnél.

A pontos recept titkos, de a beszállító gazdák szerint a háznál előállított “csodalötty” a fáradt olaj hozzáadása miatt az optika mechanikájának kenésére és a hangulat javítására is alkalmas.

UVLD - Ultra Very-Low Dispersion Element

Ultra-kis szórású lencsetagok eddig is léteztek, de ahogy arra a “very” is utal, ez tényleg nagyon-nagyon pici szórással rendelkezik az Equatisban.

Legjobban így lehetne szemléltetni, hogy a spektrum eltérő hullámhosszú, a helyes útról letérő részeit hogyan teszi helyre a szám szerint két UVLD lencse:

A cég marketingesei elárulták, hogy majdnem URRLD lett a technológia neve, hogy jobban utaljanak az új fejlesztés hatékonyságára: Ultra Really-Really-Low Dispersion Element. De ezt végül elvetették, mert a Microsoft Word minden marketinganyagban aláhúzta pirossal a szóismétlést.

ipdAFE - Integrated Phase-Detection Auto-Focus Element

A Zeiss Equatis 75mm f/0.75 egyik legnagyobb újítása a lencsére integrált fázisalapú autofókusz rendszer. A fejlesztés alapötlete az volt, hogy miért a lencserendszer végén, vagyis tulajdonképpen a szenzoron (vagy DSLR esetén a vázban valahol) helyezzük el az élesség-állításért felelős érzékelőket, mikor ide jut a legkevesebb fény?

“Mindenki tudja, milyen sötét van egy fényképezőben…” - nyilatkozta az egyik fejlesztőmérnök.

Éppen ezért a Zeiss géniuszai olyan vékony és gyakorlatilag átlátszó nyomtatott áramkört fejlesztettek, amit képesek voltak az Equatis első és második lencsetagja közé, a második optikai elemre felvinni. Az ipdAFE lencsetagra a Sony A7RII szenzorának 399 pontos fáziskereséses hálóját integrálták, YNOS elnevezéssel, ami ugye kizár minden szabadalmi vitát.

“Meghívtuk a Sony-sokat egy sörre… Aztán még egyre, és egy újabbra, amíg be nem rúgtak és el nem árulták, hogyan működik a dolog. Nekünk ne mondja senki, hogy nem fizettünk semmit a dologért! Japánban nagyon drága a sör!” - tette hozzá feszülten a Zeiss innovációs irodájának vezetője.

Az objektív így fix pontos, svenk-követő, közelítő-követő és jogkövető fókuszmóddal is rendelkezik minden rendszeren (utóbbin automatikusan kikockázza a hivatalos személyek, a nem-közszereplők és Habonyi Árpád arcát), mirrorless megoldásokon pedig arc- és aura-regisztrációval, valamint dekoltázs-követővel is bír.

Hogy mire jó mindez? Az objektív ennek segítségével nem csak pokoli gyorsan állít élesre, de képes ezt mindenféle váz nélkül is megtenni, önerőből. Mindössze arra van szükség, hogy vagy a bejonetten keresztül a megfelelő csatlakozótón áramot kapjon a rendszer egy 9 voltos kockaelemről, vagy erősen koncentráljunk a második lencsetagra.

Optikai felépítés

Az integrált fejlesztések után így néz ki az Equatis optikai felépítése:

A 23 lencsetagot 17 csoportban tartalmazó elrendezés egyedülálló, soha eddig kereskedelmi forgalomban nem volt még kapható.

Egyik neve elhallgatását kérő forrásunk így nyilatkozott róla: “Ezzel az optikai konstrukcióval igazából már a második világháború alatt is rendelkeztünk, csak nem volt időnk a sok nagyszerű objektív mellett foglalkozni vele. Aztán a szovjetek a háború után a gyárral és a friss kolbásszal együtt ellopták tőlünk, és az 1970-es évekig kerestek a tervekhez egy németül is értő tolmácsot. Mivel az egyetlen prototípusuk 3,7 tonnás lett és akárhogy rakták össze, tank vagy önjáró löveg jött ki belőle, feladták a fejlesztést, így a terv hosszú időre feledésbe ment.”

Az egyetlen megmaradt fotó a szovjetek Equatis-próbálkozásáról:

A cég illetékesei hozzátették még: “Egyedül azt sajnáljuk, hogy elfelejtettünk egy vörös karikát festeni az objektívre. Így sajnos kevésbé tűnik minőségi darabnak, és csak $78.000 körüli áron kerülhet a boltok polcaira.”

További extrák

Mit ér egy optika, ha nem elég strapabíró a terepen? Éppen ennek a kérdésnek a jegyében alkották meg az Equatis házát olyan volfram-karbid ötvözetből, ami még a Föld légkörébe való belépést is kibírná (igaz, ekkora hőterhelésnél a cég nem vállalja, hogy a burkolaton levő Zeiss felirat is sértetlen marad).

Szintén fontos a fényellenző, mint a frontlencse első védelmi vonala. Az anyagtechnikai illetékestől megtudtuk, hogy “az Equatis napellenzőjét bezúzott, újrahasznosított Canon 6D vázakból készítjük. Ez a típus már bizonyította, hogy milyen jól törik, ha arról van szó, így ellenzőként való felhasználása ideális és környezetbarát megoldás.”

A hírt a Canon is üdvözölte, szóvivőjük megnyugvással fogadta, hogy ez a típusuk is megtalálta végre helyét a globális fotós táplálékláncban.

(A cikk anyagának lezárása után kaptuk az információt, miszerint a Kínai Jángjó cég is bejelentette 0.75/75mm-es megoldását Equu-i-atic névvel, 78 dolláros áron.)