hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is...

Hatalmas fényerő

A 0.75-ös fényerő cseppet sem nevezhető átlagosnak semmilyen kategóriában, jóllehet nem is egyedülálló. A De Oude Delft 50mm f/0.75 objektív eddig is kapható volt, igaz rend szerint $3000 környékén van az ára - ha van egyáltalán eladó darab.

Ezzel szemben a Zeiss most egy olyan 75mm-es fixet mutatott be, mely elvben ugyan portréobjektív, gyakorlatilag azonban egy technológiai bakugrás.

De lássuk, mit rejt magában ez a brutális konstrukció!

UBC - Unlimited Bokeh Control

Az UBC rendszer egy 3 apertúrával rendelkező kialakítás, mely vadonatúj elrendezés. Eddig a rekord egy objektíven belül 2 rekesz volt, ez a Minolta STF 135mm f/2.8 T4.5 optikájában a mai napig használt megoldás, de nemrég megjelent Sony FE G-Master kivitelben is. Az Equatisban a 3 rekesz az alábbiak szerint tagolja a 4 lencseszakaszt:

Az Unlimited Bokeh Control rendszer képessé teszi az objektívet arra, hogy helyzettől és beállítástól függően kiemelje, karakteressé tegye a bokeh-karikákat (külön szabályozható a peremük és a belsejük fényereje), vagy teljesen elmossa őket. Emellett választhatóak letölthető minták is, hármat fizet egyet kap akcióban például batman-minta is beszerezhető.

A rendszer megfelelő szoftveres kivezérléssel képes utánozni a swirly bokeh és a mozivetítő/felvevő objektíveket is. Első körben a Sony A6500/A7II, A7IIS és A7IIR vázakra érkezik a vezérlőszoftver firmware-frissítéssel, második körben Canon 5DsR és 5DMIV vázakon próbálhatjuk majd ki.

Természetesen a kísérletező kedvűeknek a Zeiss meghagyta a lehetőséget, hogy mindhárom rekeszt manuálisan állítsák.

“A három rekeszgyűrűvel és a manuális fókuszgyűrűvel ez egy igazi négykezes mestermű” - nyilatkozta a felhasználói élményért felelős illetékes.

LNE - Liquid Negative Element

A folyékony belsővel kialakított, negatív törésmutatójú lencsetagokról eddig is lehetett pletykákat hallani, azonban az Equatisban kerülnek először igazán nagy méretben gyakorlati alkalmazásra.

Az LNE lencsetagokkal elérhető az akár 0.75-ös fényerő is, bár ezt a Bokeh Control rendszer három apertúrájának állása befolyásolhatja.

“Olyan élmény ez, mint a barackos lekvárral töltött pirospöttyös túrórudi: kívül kemény, belül lágy, beleharapva meg tartósító íze van.” - nyilatkozta a folyékony lencsetagokról egy vezető fejlesztő.

Apropó túrórudi: sokáig pletykáltak róla, hogy a folyékony töltőanyag nagy tisztaságú vodka lesz, az utolsó pillanatban azonban a fejlesztőmérnökök egy sokkal jobb folyadékot találtak.

“A kiskunsági szilvapálinka egyszerűen zseniális: megfelelő mennyiségben alkalmazva javíthatjuk a rendszer fényerejét, nagy mennyiségben fogyasztva azonban vakságot is okozhat.” - nyilatkozták a Zeissnél.

A pontos recept titkos, de a beszállító gazdák szerint a háznál előállított “csodalötty” a fáradt olaj hozzáadása miatt az optika mechanikájának kenésére és a hangulat javítására is alkalmas.

UVLD - Ultra Very-Low Dispersion Element

Ultra-kis szórású lencsetagok eddig is léteztek, de ahogy arra a “very” is utal, ez tényleg nagyon-nagyon pici szórással rendelkezik az Equatisban.

Legjobban így lehetne szemléltetni, hogy a spektrum eltérő hullámhosszú, a helyes útról letérő részeit hogyan teszi helyre a szám szerint két UVLD lencse:

A cég marketingesei elárulták, hogy majdnem URRLD lett a technológia neve, hogy jobban utaljanak az új fejlesztés hatékonyságára: Ultra Really-Really-Low Dispersion Element. De ezt végül elvetették, mert a Microsoft Word minden marketinganyagban aláhúzta pirossal a szóismétlést.

ipdAFE - Integrated Phase-Detection Auto-Focus Element

A Zeiss Equatis 75mm f/0.75 egyik legnagyobb újítása a lencsére integrált fázisalapú autofókusz rendszer. A fejlesztés alapötlete az volt, hogy miért a lencserendszer végén, vagyis tulajdonképpen a szenzoron (vagy DSLR esetén a vázban valahol) helyezzük el az élesség-állításért felelős érzékelőket, mikor ide jut a legkevesebb fény?

“Mindenki tudja, milyen sötét van egy fényképezőben…” - nyilatkozta az egyik fejlesztőmérnök.

Éppen ezért a Zeiss géniuszai olyan vékony és gyakorlatilag átlátszó nyomtatott áramkört fejlesztettek, amit képesek voltak az Equatis első és második lencsetagja közé, a második optikai elemre felvinni. Az ipdAFE lencsetagra a Sony A7RII szenzorának 399 pontos fáziskereséses hálóját integrálták, YNOS elnevezéssel, ami ugye kizár minden szabadalmi vitát.

“Meghívtuk a Sony-sokat egy sörre… Aztán még egyre, és egy újabbra, amíg be nem rúgtak és el nem árulták, hogyan működik a dolog. Nekünk ne mondja senki, hogy nem fizettünk semmit a dologért! Japánban nagyon drága a sör!” - tette hozzá feszülten a Zeiss innovációs irodájának vezetője.

Az objektív így fix pontos, svenk-követő, közelítő-követő és jogkövető fókuszmóddal is rendelkezik minden rendszeren (utóbbin automatikusan kikockázza a hivatalos személyek, a nem-közszereplők és Habonyi Árpád arcát), mirrorless megoldásokon pedig arc- és aura-regisztrációval, valamint dekoltázs-követővel is bír.

Hogy mire jó mindez? Az objektív ennek segítségével nem csak pokoli gyorsan állít élesre, de képes ezt mindenféle váz nélkül is megtenni, önerőből. Mindössze arra van szükség, hogy vagy a bejonetten keresztül a megfelelő csatlakozótón áramot kapjon a rendszer egy 9 voltos kockaelemről, vagy erősen koncentráljunk a második lencsetagra.

Optikai felépítés

Az integrált fejlesztések után így néz ki az Equatis optikai felépítése:

A 23 lencsetagot 17 csoportban tartalmazó elrendezés egyedülálló, soha eddig kereskedelmi forgalomban nem volt még kapható.

!

Egyik neve elhallgatását kérő forrásunk így nyilatkozott róla: “Ezzel az optikai konstrukcióval igazából már a második világháború alatt is rendelkeztünk, csak nem volt időnk a sok nagyszerű objektív mellett foglalkozni vele. Aztán a szovjetek a háború után a gyárral és a friss kolbásszal együtt ellopták tőlünk, és az 1970-es évekig kerestek a tervekhez egy németül is értő tolmácsot. Mivel az egyetlen prototípusuk 3,7 tonnás lett és akárhogy rakták össze, tank vagy önjáró löveg jött ki belőle, feladták a fejlesztést, így a terv hosszú időre feledésbe ment.”

Az egyetlen megmaradt fotó a szovjetek Equatis-próbálkozásáról:

A cég illetékesei hozzátették még: “Egyedül azt sajnáljuk, hogy elfelejtettünk egy vörös karikát festeni az objektívre. Így sajnos kevésbé tűnik minőségi darabnak, és csak $78.000 körüli áron kerülhet a boltok polcaira.”

További extrák

Mit ér egy optika, ha nem elég strapabíró a terepen? Éppen ennek a kérdésnek a jegyében alkották meg az Equatis házát olyan volfram-karbid ötvözetből, ami még a Föld légkörébe való belépést is kibírná (igaz, ekkora hőterhelésnél a cég nem vállalja, hogy a burkolaton levő Zeiss felirat is sértetlen marad).

Szintén fontos a fényellenző, mint a frontlencse első védelmi vonala. Az anyagtechnikai illetékestől megtudtuk, hogy “az Equatis napellenzőjét bezúzott, újrahasznosított Canon 6D vázakból készítjük. Ez a típus már bizonyította, hogy milyen jól törik, ha arról van szó, így ellenzőként való felhasználása ideális és környezetbarát megoldás.”

A hírt a Canon is üdvözölte, szóvivőjük megnyugvással fogadta, hogy ez a típusuk is megtalálta végre helyét a globális fotós táplálékláncban.

(A cikk anyagának lezárása után kaptuk az információt, miszerint a Kínai Jángjó cég is bejelentette 0.75/75mm-es megoldását Equu-i-atic névvel, 78 dolláros áron.)


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Ezek is tetszeni fognak:


Drágaságom, ritkaságom - Biotar 75mm f/1.5 teszt

Legendás portréobjektív a tesztpadon. Vannak objektívek, amikből sok van, másokból kevesebb, egyesek meg ritkák. És vannak optikák, amikről a legtöbben csak hallottak, vagy még csak nem is tudnak róluk. Aktuális tesztalanyunk is az utóbbi kategóriába tartozik. Ha egy számítógépes játékban megszerezhető item lenne, nem egyszerűen azt mondanánk rá, hogy uncommon, hanem azt, hogy rare, sőt epic. Hogy ehhez képest mennyire jó, és hogy megéri-e az igazán vaskos árcéduláját, az nemsokára kiderül. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény. Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Retekobi újjászületése

Egy csodálatos karácsonyi történet, mely reményt adhat más nehéz sorsú optikáknak is arra, hogy szépen rendbe teszed majd mindet. Időről időre találkozol koszos, gombás, elsőre használhatatlannak tűnő objektívekkel? Ne hagyd őket az út szélén! Sokan és sokszor kéritek, ezért ismét egy "tisztítós cikket" mutatok. Íme egy Minolta MC Rokkor 3.5/50 Macro kalandos útja. Páciensünk egy kicsi, könnyű makro-objektív, amit több mint 20 éven át gyártott a Minolta MC és MD csatlakozással (mindkettő SR bajonett). Önmagában 1:2 leképezéssel bír, de készítettek hozzá egy gyári tubust is, amivel 1:1-re változik ez az arány. Az én példányom erősen áron alul érkezett, és az eladó nem is rejtette véka alá, hogy elég pocsék állapotban van. De ismertek, szenvedélyesen vetem rá magam a hasonló darabokra, hogy újra a legszebb arcukat mutassák. Tovább olvasom...

Makró-móka Trioplánnal

Hol vannak a csodálatos szappanbuborékok? Kölcsön kaptam Balázstól egy mágikus karikázós 2.8/100-as Trioplan-t, amiért hálám világnézetétől függően sokáig vagy örökké üldözni fogja. Portréra még nem sikerült összebarátkoznom vele, de hétvégén csináltam egy kis makró-játékot, és sikerült is előcsalogatni a csodálatos szappanbuborékokat. Mini how- és how-no-to. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív a digitális vázakon? Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el. Természetesen ma is sok gyártó készít halszemeket, általában elég borsos árakon. Mivel azonban szeretem a régi, antik lencséket, és szeretem azt is, ha az eszköz, amivel dolgozom, nem csak jó képeket csinál, de maga is szépen néz ki, kis keresgélés után beleszerettem a Takumar halszem-csodájába. Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm április 1. kitalálójának a lehetőséget, bárki is volt az! A borítókép eredetijének forrása.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5D MII, A7, A7II), sokat játszott analógokkal is, közben pedig rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2017 (eredeti megjelenés: 2017. április 1., utolsó módosítás: 2017. november 5.)