hispan's photoblog
site version 10.2.3.5


8 kocka
egy közel 100 éves
Zeiss Ikonnal


Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy:
hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.


2019. április 8. • frissítve: 2019. április 6. • Horváth Krisztián

Fontos: ez a cikk évekkel ezelőtt jelent meg először, és bár azóta minden bizonnyal frissült, tartalmazhat olyan információkat, amik mostanra elavultak.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt.

A lehetőségekhez képest megmutatom neked, hogyan tudsz egy igen régi viewfinder géppel képeket készíteni, miben különbözik egy 120-as rollfilmet használó középformátumú masina a 35mm-es kisfilmes testvéreitől, és milyen illata van a március végi Tóth Árpád sétánynak. Tekercsre fel!



"Honnan jutnak ilyenek az eszébe?"

... tette fel a kérdést egyik ismerősöm a másiknak. Pedig én jelen esetben teljesen ártatlan vagyok! Én nem akartam beszerezni egy bizonytalan működésű Zeiss Ikon fényképezőt. A sors viszont üldöz.

Egy harmadik kedves ismerősöm dobott nekem egy linket egy antik adok-veszek csoportból, hogy valaki árul ott egy pár régi fényképezőt, érdekesek lehetnek-e? Fene tudja, gondoltam, de a harmonika kihuzatos Zeiss megtetszett, mert van már egy ilyen felépítésű gépem, egy Voigtländer Vito. Az kisfilmes, és arra gondoltam, miért ne legyen párezer forintért egy középformátumú tesója is? Egykének lenni unalmas dolog lehet. Eddig tiszta.

Mutatom, róla van szó:

Szétnyitva ilyen szép, de ez egy összecsukható masina, és ahhoz képest, hogy milyen méretes formátumra fotóz, bezárt állapotban nagyon kevés helyet foglal el.

Megalkudtam az eladóval, és meg is érkezett nemsokára a "hibátlan" gép. Ezzel már csak 3 órát kellett eltölteni, hogy portól, gombától és kosztól is megszabadítsam, és a zár is kiadja az időket (utóbbit szigorúan belehallgatásos alapon illik ellenőrizni ilyen öreg hölgyek esetén).


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Ekkor már úgy voltam vele, hogy filmet követelnek a munkaórák. Volt egy lejárt tekercs 120-asom, de egy negyedik ismerősöm (nevezzük őt Pap Gyulának) tanácsára vettem egy friss Ilford HP4 125-öst, hogy legalább az alapanyag biztosan jó legyen, ha a gép kérdéses is.

Tett tettet követett, Brigi pedig meg sem kérdezte, milyen őrületre hívom, és másnap már a várfal tetején voltunk...

Bárkivel megtörténhet, nem?



És akkor a piszkos technikáról...

Ha rákeresel a neten a Zeiss Ikon vagy Ikonta kifejezésre, rengeteg gépet fog kidobni a Google. Ennek az az oka, hogy ezzel a megjelöléssel nagyon sokáig gyártottak fényképezőket, amik igen sokféle technikai paraméterrel rendelkeztek. A Zeiss Ikon cég 1926-ban jött létre négy kisebb optikagyártó egyesülésével, a Zeiss szárnyai alatt. Az általuk gyártott kamerák - milyen meglepő - többnyire Zeiss objektívekkel és Compur zárakkal voltak felszerelve. A jelen cikkben szereplő példány még a legelső verziók közé tartozik: nem tartalmaz távmérőt, és a lehető legegyszerűbb kivitel (később még lesz erről szó).

És ha már Zeiss, a tudásbázisban eddig ezekkel a Zeiss anyagokkal találkozhattál: Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt, Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra teszt, CZJ Pancolar 1.8/80 MC teszt, CZJ Sonnar 2.8/200 teszt.

Először is tisztázzuk, hogy mit eszik ez a jószág. A 120-as rollfilm az idők kezdete óta létezik, a Nagy Programozó a teremtés béta verziójához adta hozzá, közvetlenül a pizza után. A mai napig gyártják. Első földi megjelenése a Kodak Brownie No. 2. masinához és az 1901-es évhez kötődik.

A vicces az egészben az, hogy míg a digitális fotózásban a fullframe, vagyis a 35mm-es kisfilm kockája az átlag számára elérhető és megfizethető legnagyobb érzékelőméret, addig a filmes fotózásban ez tényleg kis formátumnak számít. Felette van a középformátum, ami igazából definiálhatatlan pontos méretét tekintve, mert magán a filmen (ami a 120-as esetében 61mm széles, 820mm hosszú) nincsen előre kijelölve, mekkora lesz egy kocka. Van - többek között 6*6cm, 6*7cm meg 6*9cm-es képkocka-mérettel dolgozó gép is. Erről még lesz szó.


[X] hirdetés

A filmes középformátum felett van még a nagyformátum, de az már az őrület és a téboly birodalma, és csak a képzelet (meg az adott optika vetített képköre) szab határt annak, mekkora alapterületre fotóznak a nagyformátum szent papjai.

Visszatérve a tényekhez, itt a 6*9-es középformátumú kocka és a fullframe összehasonlítása:

Ha olvastad a gyújtótávolságos cikkemet, akkor már tudod, hogy a 6*9-es Zeiss Ikon gépen levő 4.5/105-ös Tessar optika képi világát tekintve - erős túlzásokkal - egy fullframen levő 2.8/50-es Tessarnak felel meg (fájt ez a mondat, mert egyszerűsítve hazudok, ezért feltétlen olvass utána itt, mit is akarok mondani). Nevezzük afféle "alapobjektívnek".

Lényeg a lényeg, hogy igen kíváncsi voltam, mit lehet művelni egy ekkora fényérzékeny felülettel, mert eddig a fullframe volt a legnagyobb dolog, amire akár digitálisan, akár filmen fotóztam.

És ha már itt tartunk, akkor kezdjük is a befűzési gyorstalpalóval. A 120-as rollfilm nem olyan, mint a 35mm-es film: nincsen önálló fényzáró háza, hanem egy papírcsíkra van illesztve, ezzel együtt pedig fel van tekerve egy orsóra. A gépben két egyforma orsó van: egyen a film, a másik üres. Fotózás közben egyikről a másikra tekered át a filmet, és amikor az elfogyott, akkor nem kell visszacsévélni.

Az orsó két vége széles, így elzárja a fényt a tekercs elől. Ezzel együtt itt sokkal könnyebb véletlen fényszennyezést elérni, ha például púposan tekeredik fel a film az orsóra.

A befűzés igen hasonló a 35mm-es gépek megoldásához: az üres részbe rakod a filmet, aminek záró szalagját feltéped, majd a szabaddá vált véget áthúzod a másik orsóig, amibe befűzöd. A tekercs elején csak papír van, a fényérzékeny film ekkor még nem látott napvilágot.

Ha a tekercs végét átfűzted az üres orsón, akkor a képen is látható vonalig kell tekerned. Ez a startvonal. Vagy valami ilyesmi. Ebben az állapotban bezárod a gép hátulját, és... most jön az érdekes rész: addig tekered, amíg az egyes szám meg nem jelenik a hátsó piros kis ablakban. Mert kéremszépen: a tekercsen számok vannak, és attól függően, hogy milyen méretű képkockát fotóz majd a középformátumú gép, egy ablak esik a megfelelő jelzés fölé. Értelemszerűen 6*9cm méretű képekből kevesebb (összesen csak 8) kocka fog elférni a 120-as tekercsen, mintha mondjuk a gép 6*6 centis negatívokat exponálna.

A tekerés a gép alján/oldalán levő karral történik, és nincs előre beállítva, hogy csak egy kockát tudj továbbítani rajta. Ezért mindig figyelned kell a piros ablakban megjelenő számokat. Ha az 1-est látod, az azt jelenti, hogy az első kocka be van tekerve a helyére és a bomba éles: fotózhatsz vele.

Ha eddig eljutottál, gratulálok! Most jön a másik két rendhagyó dolog, amit még nem szoktál meg, ha eddig csak digivel/35mm-es filmmel fotóztál.

Az első, hogy ez a gép viewfinder, nem rangefinder. A rangefinder típusú masinák magyar fordítása távmérős, vagyis van valamilyen segédablak vagy eszköz, amivel megállapíthatod a tárgytávolságot, amire fókuszálni akarsz. A viewfindernek nincs magyar fordítása, és távolságmérő segédlet sincsen rajta, ezért szükséged lesz egy centire. Bizony, vittünk magunkkal centit. Ezzel kell majd a tárgy és a film síkja közti távolságot lemérni, majd ezt az optikán a jelzett skála (1) alapján kitekerni. Nem valami biztos módszer, tudom, és a tesztképeken majd látni fogod, hogy néha bizony el is mászott a fókusz.

Eredetileg a lakberendező kolleganőimtől lézeres távolságmérőt akartam kunyerálni a fotózásra, de aztán rájöttem, hogy nem túl emberbarát cselekedet a portréalany szemei közé lézerezni, így maradt a centi. Ez már önmagában is jelzi, hogy itt a komponálás komoly feladat. Ez nem "mész-lősz" történet, itt a képet meg kell tervezni és pontosan be kell hozzá állni.

A tervezés persze relatív, inkább csak "elképzeled", ugyanis a rangefinder gépeken a kereső elég hozzávetőleges fogalom. A Zeiss Ikonon is van egyfajta "kereső" (két kis lencse és egy tükör, az objektív melletti kiálló objektum), amibe belenézve nagyjából látszik a filmre kerülő kép tükrözött mása, ám ez csak kevés segítséget nyújt.

Ha a távolság beállításával megvagy, akkor jöhet a második nehézség: a gépben nincsen fénymérő! Ez persze két okból sem gond: az egyik, hogy akár mobillal, akár digitális géppel is tudsz fényt mérni az adott körülmények között. Ehhez én a Light Meter appot használom, ami a mobil kameráját hívja segítségül, és miután beállítottad rajta az érzékenységet (jelen esetben ISO125) és a rekeszértéket, megmondja, milyen záridővel fotózz.

Fontos megálló: a rekeszt és a záridőt is előre be kell állítanod a kamerán. Ezeket itt mind az objektívvel összeépítve leled meg, a harmonika elején. A rekeszlamellák a központi zár mögött vannak, így amikor beállítod a rekeszértéket (3), nem látod összecsukódni őket, de ezen ne aggódj. A zár egy Compur rendszerű központi zár. Ez nem lapzár, tehát nem a film előtt fut le egy redőny, hanem az optikán belül van egy, a rekeszhez távolról hasonlító szerkezet, mely azonban teljesen csukott állapotban van. A jelzett tárcsával a záridőt előre beállítod (2), felhúzod a kart (4), és tudsz exponálni egy másik kis pöcökkel (5). Ennyi az egész. (A kamerához lehet csatlakoztatni zsinóros távkioldót is.)

A roppant fontos az, hogy mindent - záridőt, rekeszt, távolságot - előre állíts be! Az exponálás pillanatában itt már semmi sem változik. A beállított értékekkel felhúzott, majd elsütött zárról itt egy rövid videó:



View this post on Instagram

This little beauty is a nearly 100 years old Zeiss Icon with Compur shutter and Tessar 4.5/105mm lens. Using 120 roll film to create 6*9cm middle firmat pictures. Completly cleaned, today we will test it! :) #zeiss #zeissicon #iconta #middleformat #analogisnotdead #analogphotography #analogtime #analogfilm #120film #120rollfilm #compur #compurshutter #mik #ikozosseg #vintagetech #vintagelens #vintagecamera #vintagecamerarepair #camerarescue #camerarepair #hispansphotoblog #vintage #vintagepub #ig_photography #magyarig #magyarfotosok #instahungary #instahun

A post shared by hispan's photoblog (@hispans_photoblog) on



Miután ellőttél egy kockát, a másik fontos feladatod az, hogy tovább tekerd a filmet. Kulcsfontosságú! Később mutatok majd egy így elrontott képet. Shame on me. Csak 4 dologra kellett volna figyelnem, és ebből egyet elszúrtam.

Amikor továbbítod a filmet a tekerővel, akkor a következő számig kell hajtanod. A kocka sorszáma szépen meg fog jelenni a piros kis ablakban.

Visszatérve a fénymérés második nehézségéhez: a gépen "csak" 1/250-től lefelé vannak záridők (1/250, 1/100, 1/50, 1/25, 1/10, 1/5, 1/2, 1, B /bulb/, T /nyit-zár/), de ez nem is akkora probléma, mivel egy f/4.5-es optikáról beszélünk. Arra vigyázz, hogy túl alacsony záridőt kézből kitartani nem fogsz tudni, így adott ponton majd állványra kell tenned a masinát (ehhez vannak foglalatai). Egyébiránt a film elég igénytelen dolog: ha odébb lősz eggyel egy záridőt, többnyire semmi katasztrófa sem történt, ugyanúgy jó lesz a felvételed (különösen igaz ez fekete-fehér filmekre).



És akkor most lássuk a kockákat!

Az elsőt a biztonság kedvéért egy konszolidált f/8 1/100 párossal lőttem el, a fókusz a végtelenben volt. Ezt nem lehet elrontani, ha a záridők stimmelnek.

Ahogy láthatjátok, az öreg gép mechanikája sajnos nyomot hagyott a filmen, ezért pár képnél mutatom az eredeti, nyers scant, és a "digitálisan feljavított" verziót is. Azt a két kis rozsdás foltot, ami a vonalakat bekarcolta, csak utólag vettem észre.

A legtöbb kép egyébként álló formátumú, mert a gép keresőjébe alapvetően így tudsz kényelmesen belenézni. Fektetve, oldalról elég macerás komponálni.

Ez már valami érdekesebb, itt f/4.5 volt a rekeszérték és 1/100 a záridő, és a tárgytávolság egészen "kicsi", három méteres volt. Nem penge a fókusz, de bőven hibahatáron belül van.

Lehet némi apró fényszivárgás valahol a kihuzaton, mert sajnos egy nagy fehér folt jelent meg a kép alsó szekciójában ezen és a következő kockán is.

Ez fókuszálás szempontjából elég extrém, mert az f/4.5 - 1/250 pároshoz szinte a legkisebb (1,5m) tárgytávolság tartozott. Minél közelebbre fókuszálsz, annál vékonyabb a DOF, tehát annál nehezebb helyesen eltalálni. Ennek ellenére azért ez is szerethető lett.

A kedvenc lépcsőmet a várban természetesen nem tudtuk kihagyni. :)

A beállítások itt f/4.5 és 1/25. Kicsit izgultam, hogy sikerül-e kitartani ezt kézből, de szerencsére nem mozdult be a masina. A fókusz itt is hibahatáron belül volt.

És ekkor jött az őrült ötlet: legyen egy szándékos duplaexpó. Ennek első képét f/8 és 1/100 értékekkel Buda látképéről vettem fel, majd a fal előtt álló Brigi lett volna a rá fotózott második kép f/4.5 és 1/100 értékekkel. Valamiért a második kép alig látszik, így ezt még gyakorolnom kell!

A hatodik kocka egy közepesen művészire sikeredett kompozíció, ahol a modell arca részben takarásban van és nem jön ki túl jól a keretezés, ezért 5 másodperc szemlélés után lendüljünk is tovább rajta.

A hetedik kocka egyben a nyolcadik is lett, mert itt történt meg, hogy exponálás után elfelejtettem tovább tekerni a filmet, az esti város hosszúexpós képét pedig ráfotóztam. Nagyon szégyellem magam.

A Zeiss Ikon későbbi verzióiban a leírások szerint egyébként már van duplaexpó-védelem, vagyis exponálás után addig nem enged újra fotózni a zár, amíg a film tovább nincsen tekerve.

Az utolsó, nyolcadik kockára feltétlenül valami hosszú expót szántam, és a Budai hídfőről kínálkozó látvány meggyőzött. Itt a forgalom adta volna a kép egyik részét, a Parlament pedig a másikat. Összességében elégedett vagyok az f/22 - 120mp párossal. A gép nem állványon, csak a mobilommal kiegyenesített párkányon állt, a 2 perces záridőt pedig a zár T módja tette lehetővé (egy kattintással nyit, egy másikkal zár - ez jó dolog). A tárgytávolságot nem volt nehéz beállítani: végtelen.

A film hatalmas dinamikatartományának köszönhetően a csúcsfények sem égtek ki. Bár fekete-fehér filmen a forgalom által húzott hosszú fénycsíkok kevésbé látványosak, összességében szerethető lett a kép.

!

Nem is tudom, mit mondhatnék így a végére. Ezek a vázak - bármilyen meglepő - egyáltalán nem drágák. Én 8.000 forintért szereztem az enyémet, igaz ehhez még hozzájöttek végül a tisztítás munkaórái (mert az idő is pénz). Ha valami hasonlóval szeretnél fotózni, javasolt valamelyik későbbi verziós Ikonta váz, mert azokon már van kezdetleges távmérő és duplaexpó-védelem. eBay-en a különböző változatok 10 és 40.000 forint között közlekednek, de vannak ritkább kivitelek is ennél drágábban. Belföldön is rendszeresen fellelhetőek adok-veszek csoportokban vagy aprós oldalakon.

Ha kipróbálnál egyszer egy középformátumú gépet, van centid és vállalkozószellemed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! A bele való film 2-3.000 forint/tekercs áron elérhető, és a hívás/szkennelés is nagyjából ekkora összeget jelent. Mindkettőt meg tudod oldani például a Café Analógban.

Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:




Közösködünk?

Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:


Elmondhatod a magadét:

Vannak még itt további érdekességek is:


Kodacolor VR 100: fellelt tekercs új és régi képekkel

Nikon extravaganza

Szubjektív: így váltottam Sony fullframeről Fuji középformátumra

Kiszínezett történelem: Terra Nova 1910-1913 (Scott antarktiszi expedíciója)

A gép alkot, az ember pihen

Ezek a leképezési hibák rontják el a napodat

Miért emelkednek ilyen meredeken a vintage optika árak?

Hol romlott el a Facebook?

Canon érdekességek és könyvajánló, Bob Shell nyomán

Életem hátterei (TFCD fotózás)

Így tehetsz színessé régi fekete-fehér fényképeket

Évértékelő @2021

TFCD poszt generátor

Lejárt tekercs: Konica FS-1 + Hexanon 1.2/57 + VX200 film

10 kérdés, 10 válasz. 10 éves a hispan’s photoblog

Szabad-e világító sirályt fotózni?

Időutazás: 5 fotós hír 2030-ból

Ilyen volt a fotós OKJ (+all-in-one tétel)

Te is fertőzött lehetsz: támad a vintázs-kór

Így készült a forgó Parlament

A legöregebb objektív, amivel valaha fotóztam (Petzval kaland)

Hogyan készül a minibolygó (és a csőpanoráma?)

Gangvadászati kisokos

Évértékelő @2020

Hogyan állj pont szembe a Parlamenttel?

Milyen objektívvel fotózzak portrét?

Miért működnek az objektívek?

Ezért imádod a vintage objektíveket

Évértékelő @2019

Hogyan és miért válassz (egy) analóg/vintage rendszert magadnak?

Robbantott ábra kisokos

Balkán Disney

Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

A szürke színei

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

In memoriam Mamiya ZE

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Miért radioaktív az objektívem?

Kezdő fotós kisokos

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

A kamu vörös karika pszichológiája

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

A boldog fotós lájk nélkül él

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Mi a gond a modern objektívekkel?

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

35mm történelem

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A képek elkészítésében köszönöm a segítséget Megyeri Brigittának. A sok hasznos ötletet és technikai infót köszönöm Pap Gyulának. A kész anyag áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A film hívását köszönöm a Café Analógnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak! A borítóképet egy S-M-C Takumar 2.8/105-ös optikával lőttem.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik. Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III, GFX 50S II), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorlesst és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását. 2021-ben okleveles fotográfus lett, legyen ez akár jó, akár rossz dolog.

Manuális objektívekkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2024 (eredeti megjelenés: 2019. április 8., utolsó módosítás: 2019. április 6.)