hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

50mm 1.2 vs. 1.4


Praktikus kérdés fogalmazódik meg az emberben az 50mm-esek maximális, még értelmes fényerejével kapcsolatban: elég az 1.4, vagy jobb, ha van 1.2? Utóbbi megéri az árát? Szubjektív gondolatok, plusz SMC Pentax 1.2/50 vs. SMC Takumar 1.4/50 miniháború.

Javításra érkezett hozzám a napokban egy SMC Pentax 1.2/50-es optika, ennek kapcsán pedig szeretnék veletek megosztani pár gondolatot a maximális fényerő és a DOF összefüggéseiről, az ár/érték arányról és az élet más nagy dolgairól.

Már itt, az elején megígérem, hogy össze lesz hasonlítva a Pentax 1.2-es csodája a Takumar 1.4-es legendájával, és egy másik 1.2-es optika is csatlakozik a játékhoz, de előbb az alapkérdés: van-e értelme 1.2-es fényerőnek 50mm-en?


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Az egész dolog onnan indul, hogy minél fényerősebb egy optika, nyitott blendével annál vékonyabb az a sáv, ahol érdemben élesek lesznek a dolgok a képen. Az összefüggés másik fele az, hogy minél nagyobb a gyutáv, annál szélesebb is ez a sáv (azonos fényerőket összevetve). (Itt fontos hozzátenni, hogy a második tétel akkor igaz, ha a képmező témával való kitöltését meghagyjuk, vagyis a tárgytávolság nő. Lásd lentebb a példaképeket.)

Azt a bizonyos éles sávot angolul depth of field, magyarul pedig mélységélesség néven emlegeti a művelt tudós. A mélységélesség tehát az a sáv, amely egy fényképen az élesen megjelenő részt foglalja magába. Ez rekeszeléssel növelhető, nagy kezdő fényerőkön és kis tárgytávolságokon azonban papírvékonnyá is válhat. Az alábbi videón kiválóan szemléltetik, miről is van szó:

A gyakorlatban 50mm-en az 1.4-es fényerő papírvékony DOF-ja azt jelenti, hogy komolyan meg kell gondolni, hogy kisebb tárgytávokon a modell szemének melyik része lesz éles. Ugyanez a fényerő 85mm-en már azt a kérdést veti fel, hogy melyik szem legyen éles, 135mm-en viszont már befoglalható az egész arc is az éles tartományba minden gond nélkül.

A fentiek szemléltetésére egy sorozat, 1.4/50 Takumarral, 1.2/85L Canon nFD-vel és 1.8/135 Porsttal.

A fényerő és a gyújtótáv (plusz természetesen a tárgytáv) tehát együttesen határozza meg, végső soron mekkora "éles sávval" is gazdálkodhatsz majd alkotás közben.

Mivel a cikk megjelenése után többen is írtatok, hogy a fenti tétel hibás és a gyutáv növekedésével az azonos témakitöltés ellenére is csökken a DOF, egy egyszerű tesztábrán mutatom meg, hogy ez nem igaz. Kedvenc terminátor fejünkön a felső sorozatnál a szemen van az élesség, az orrával egy vonalban levő narancs színű referenciapont pedig egyre élesebb, ahogy nő a gyutáv. A második képsornál a hozzánk közelebb levő szemen van a fókusz, és a tőlünk távolabb levő ugyanúgy a gyutáv növekedésével élesedik, nem pedig fordítva.



A tesztsorozatnál végig f/2 volt a rekesz, rendre Canon FD 1.4/50, 1.2/85 és 2/135 optikákkal felvéve a képeket. A tárgytávolság mindig úgy változott, hogy a fej azonos mértékben töltse ki a képmezőt (mintha csak az életben kellene ezekkel a gyutávokkal kb. azonos eredményt elérni). A csalóka az az egészben, hogy a gyutáv növekedésével a háttér életlensége annak ellenére nő, hogy a DOF sávja is egyre szélesebb (persze a tárgytáv változik, ahogy írtam, az azonos kitöltés miatt).

Ezért kell MINDENT kipróbálnod az életben, és a saját tapasztalataidra hagyatkozni.

A nagyon nagy fényerő aránylag kisebb gyutávhoz társítva éppen azt jelenti, hogy a DOF szép lassan elkezd értelmetlenül vékony lenni.

De mit értünk "értelmetlenül vékony" alatt? Nos például azt, amikor már egy hozzád képest 45 fokban álló arc szemén sem tudod pontosan eldönteni, hogy annak külső vonala, vagy éppen a szivárványhártyája legyen-e éles. Értelmetlen szőrszálhasogatás? Igen. Pixelbuzi vagyok? Igen. Más miatt is fontos ez? Igen!

Ez a másik dolog pedig éppen a képminőséggel függ össze. Az éles részen kívüli területek kezelése, de főleg az éles sávról közvetlenül leváló zónák képminősége éppen azért lehet kritikus, mert azok nagyon közel esnek a képnek ahhoz a területéhez, ami a tekintetet amúgy is vonzza (egy arcon például a szemek). Engem hidegen hagy, ha egy fényerős optika taknyol a képek széle felé, de az már nagyobb baj, ha éppen az out-of-focus részek éleshez közelebbi felén kezd el CA-zni vagy enyhén fátyolosodni. És bizony nagyon sok olyan fényerős optika van, ami pontosan ezt csinálja. Ezért bár az éppen fókuszban levő területeken váratlanul jó a rajzuk, mivel azonban ez a sávjuk nagyon vékony, a kapcsolódó, homályba csúszó zónák meg is ölik a rajzolat összhatását.

Részben kapcsolódik csak ide, de fontos megemlíteni: az 50mm nem klasszikus portré-gyutáv. Az okosok szerint a portré 85mm-en kezdődik, de inkább a 135mm-t szereti, ez pedig a perspektíva-torzulás miatt az arc szerkezetét másképpen reprezentáló képi világ miatt fontos. Manapság már én sem használok szinte egyetlen 50-es optikát sem portrézni, de a 85mm-t is inkább kiváltom 135-el, ha lehet. Ezek persze ekvivalens értékek, kis szenzoros (APS-C) gépeken az 1.5* szorzó miatt az 50mm-es optikák felelnek meg 85mm-eseknek. Erről részletesebben ide kattintva olvashatsz egy másik cikkemben.

Ezzel el is érkeztünk az 1.2-es 50mm-es optikák kérdéséhez. Első körben szeretném nektek megmutatni, mire képes a Pentax SMC 1.2/50. Portrézni nem volt alkalmam vele, de más témában hozok máris egy zsák tesztképet.

Ahogy az lenni szokott, egy kis történelem: a nálam levő tesztpéldányt 1975 körül gyártották, ez volt a Pentax első 1.2-es fényerejű 50mm-es üvege (ilyen értelemben közvetlen "Takumar" elődje nincsen az Asahi érából). A teljes széria 1975 és 84 között került forgalomba, aztán követte a korszerűsített Pentax-A verzió. 7 lencsetagot 6 csoportban tartalmaz, 1.2 - 22 rekeszértékekkel (8 blendelamellával).

Használhatóságát tekintve egyébként kényelmes üveg. Kb. 400 grammos teljes tömegéhez optimálisan hosszú fókuszút és 0.45 méteres közelpont tartozik (0.15* nagyítással). A hagyományos 50mm-es kivitelekhez hasonlóan fókuszáláskor itt is a teljes tubus mozog előre hátra (zárt az optikai blokk). A széria alapváltozatának tekinthető f/2-es kiviteltől jóval nagyobb, de egy 1.4-es Takumarhoz képest már nem tűnik óriásnak.

Az igazi érdekességeket belül tartalmazza, de ezt nektek nem kell otthon megnéznetek, mert szétszedtem nektek én. Először is az optika belsejében is hatalmasak a lencsefelületek, másrészt mivel e nagy átmérőjű lencséket egy hagyományos 50-eshez hasonló szélességű házba rakták be, sok összeszerelési megoldása eltér a klasszikustól. Íme pár kép csak az ízelítő kedvéért a szívéből:

És akkor jöhetnek az ígért tesztképek és tapasztalatok. Be kell valljam, hogy nagy fényerejéhez képest a rajzolata nyitva is igen jó. Hogy jobb-e, mint egy 1.4-es Takumaré, az mindjárt kiderül, de kellemes meglepetés volt például a kromatikus aberrációk mennyisége. Sokkal rosszabbra számítottam. Az élsötétedés azonban az 1.2-es rekeszhez mérten elég nagy (egyik képen sem korrigáltam):

A probléma természetesen a korábban már emlegetett papír vékony DOF: 50mm-en az 1.2-es fényerő ilyen értelemben már komoly problémát jelent. Az alábbi képen kiemelve láthatjátok, hogy azok az igen apró vízcseppek, amik szinte egy síkba esnek végig, már nem állíthatóak egységesen élesre nyitott blende mellett:

A szokásos precíz fókuszálási módszer (élőkép LCD-n, de inkább EVF-en + belenagyítás) gyakorlatilag elengedhetetlen ahhoz, hogy beletaláljunk a fókuszba. Ez mozgó célpontoknál nem mindig könnyű, de gyakorlattal nem is lehetetlen.

Kár is lenne tagadni: összességében szép a képe és élmény is vele fotózni. De mit tud az 1.4-es Takumarhoz képest? Ez itt a fontos kérdés.

Az összevetésre itt a rajzolat és a bokeh erejéig lesz időnk. Meglepetés vendégünk pedig egy Nikon Nikkor 50mm f/1.2 objektív:

Ez szintén javításon van nálam, és ha már 1.2/50 a téma, a tesztsorozatokba belevettem, hogy legyen a Pentaxxal azonos induló fényerő is. Az érdekessége az, hogy még mindig gyártásban van! Rekesze 1.2 - 16 között állítható 9 blendelamellával, optikája 7 lencsetagot 6 csoportban tartalmaz (és 1978 óta változatlan formában készítik). Közelpontja 0.5 méter, teljes tömege 380 gramm.

Kezdjük a bokeh-val:

A nagyobb kezdő fényerő miatt nyilvánvalóan nagyobbak a bokeh-karikák az 1.2-es objektíveknél, viszont egyáltalán nem szebbek, mint az 1.4-es gömböcskék. Bár a fényforrások itt nem a végtelen távolságon túl voltak, az optikák 0,6 méterre voltak beállítva (ez egy átlagos portré-tárgytáv). A Takumar karikáinak szélei karakteresebbek és fényesebbek is.

A rajzolatnál a tesztfalnak először a közepéről hozok 1:1 (600*600px) kivágásokat:

A Nikon teljesen nyitva talán egy hajszállal élesebb, mint a Pentax, de ez elhanyagolható. 1.4-en nincsen nagy különbség a rekeszelt 1.2-esek és az 1.4-es Takumar között. 2.8-on és 4-en pedig mindegyiknek kiváló a rajza.

És most a képsarkok:

Itt 1.4-en egyértelműen van némi rajzolat-előnye a Takumarnak, de élsötétedésben mindegyik ugyanolyan szinten teljesít. Rekeszelve a Pentax 1.2-ese javul a leglassabban.



Mit jelent mindez?

Ideje megválaszolni az első kérdést: van-e értelme az 1.2-es fényerőnek az 1,4-el szemben? Ha engem kérdezel, azt mondom, hogy különösebben sok nincsen. Ha most nem is nézzük az árát (amire mindjárt kitérek még), akkor is azt mondatja velem a tapasztalat, hogy az 1.2 nem ad annyival érdekesebb képet, nem nagyobb annyival a háttérmosása, hogy feltétlenül cserélni kellje rá egy 1.4-es optikát. Ráadásul a roppant keskeny DOF ilyen gyutávon már komoly problémát is jelent.

Megállapítottuk, hogy Pentaxunk végső soron nem egy rossz optika, sőt a nagy kezdő fényerőn adott képe is teljesen elfogadható. Most jön a második kérdés: megéri-e az árát? Eddig láthattad a nyers teljesítményét és egy 1.4-es SMC Takumarhoz képest mutatott képét is, de szándékosan nem ejtettem szót az áráról. Ez ugyanis fájni fog.

A vintage optikák árának van egy négy összetevős képlete, ami meghatározza, mennyibe kerülnek:

Ahogy láthattad, az 1.2-es Pentax képminősége nagyjából a Takumar szintjén van, adaptálhatósága átlagos (PK bajonettjével digitális Pentax és Canon EOS gépeken is használható, plusz persze minden mirrorlessen), elérhetősége sem rossz (általában tíznél több eladó darab van belőle eBay-en folyamatosan), a hype-ja meg szintén átlagos (nem zengenek róla legendákat, de nem is az a titkos darab, amiről sose hallottál volna). Az árát a kezdő fényereje dobja meg eléggé: 100.000 forinttól indulnak a kicsikék, de egy hibátlan darab inkább 130.000 magasságában tanyázik.

Bátran és a bíróság színe előtt, gyakorlati tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy ez az optika nem ér meg neked annyit, amennyiért adják. Egyfelől a képi világa annyival nem extrább egy jó 1.4-es Takumarhoz képest, amennyivel drágább annál (majdnem négyszeres ár: egy garanciás, hibátlan Takumart 40.000 körül megkapsz), másrészt az egyre jobb zajtűrésű szenzorok világában a fényereje sem ad olyan nagy előnyöket neked.

Az persze más kérdés, hogy alapvetően két féle vevő létezik: az egyik az árérzékeny, a másik meg a nem-árérzékeny. Az árérzékeny kategóriába tartozik az emberek többsége: ők egy termék vagy szolgáltatás vizsgálatakor azt nézik meg elsőre, hogy mennyibe kerül nekik az adott dolog. A nem-árérzékenyeknek ezzel szemben a pénz sokadlagos: nekik a minőség, a gyorsaság, a garancia és egyéb szempontok a fontosak. Nyilvánvaló, hogy ez az objektív nem azoknak szól, akik árérzékenyek, de egy olyan vásárló, akinek nem a pénz a szűk keresztmetszet, akár használati, akár gyűjteményi okokból is simán bezsebeli. Vannak ugyanis még ennél is sokkal drágább vintage optikák.

Ha jó áron tudsz hozzájutni, érdemes lecsapni rá, de bokeh-karikázni már nem biztos, hogy az 1.2-es Pentaxxal indulnék el az éjszakába.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ehhez a cikkhez jelenleg nem tartozik aktív szavazás. Felháborító!

További tornagyakorlatok az elmének:


Gyújtótávolság, látószög és crop-faktor: hol az igazság?

Mit is jelent az, hogy egy objektív 80mm-es? Milyen hatással van ez a látószögére és a gólyák vándorlására? Bevallom, bűnös vagyok, mert eddig hanyagul használtam én is e téma fogalmait, de most rendezem számlám az univerzum felé.

Elég kaotikusan állnak a dolgok a fotózásban, mert manapság rengeteg szenzorméret és optika közül választhatsz, és a vintage korszak közepén bármilyen rendszerre gyártott objektíveket fel tudsz tenni bármilyen más digitális vázra. Ebből aztán igen sok félreértés fakad, főleg akkor, amikor arról van szó, hogy egy objektívnek pontosan mekkora is a látószöge. Tovább olvasom...

50mm 1.2 vs. 1.4

Praktikus kérdés fogalmazódik meg az emberben az 50mm-esek maximális, még értelmes fényerejével kapcsolatban: elég az 1.4, vagy jobb, ha van 1.2? Utóbbi megéri az árát? Szubjektív gondolatok, plusz SMC Pentax 1.2/50 vs. SMC Takumar 1.4/50 miniháború meglepetés vendéggel.

Javításra érkezett hozzám a napokban egy SMC Pentax 1.2/50-es optika, ennek kapcsán pedig szeretnék veletek megosztani pár gondolatot a maximális fényerő és a DOF összefüggéseiről, az ár/érték arányról és az élet más nagy dolgairól. Tovább olvasom...

Jó ez az objektív a gépemre?

[KONVERTERKERESŐ KISOKOS]

Rengeteg vintage objektív és csatlakozó létezik, ezért nem csoda, ha sokszor nem leled meg a neten, mit mire lehet feltenni. Ezen az oldalon igyekeztem neked összeszedni azokat a párosításokat, amiket a leggyakrabban alkalmazhatsz: 11 féle váz 29 féle objektívvel, vagyis összesen 319 variációt ölel fel a kínálat. Tovább olvasom...

Nikon vázak M42 és más manuális objektívekkel

Kompatibilitási tények és tévhitek, avagy miért nem szereti a Nikon a régi manuális objektíveket, és mit tehetsz ez ellen?

Komolyan mondom, én nem akartam ezt a cikket megírni, több okból sem. Egyrészt nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy passzióból vagy valamilyen gyermekkori sérelem okán vagyok a Nikon ellensége, mert nem. Másrészt ami itt most következik, az nagyrészt szerepelt már a nagy 50mm-es teszt how-to részében, illetve egy másik, kifejezetten régi manuálisok kompatibilitásával és használatával foglakozó cikkben is. Ennek ellenére minden héten felbukkan egy erre vonatkozó kérdés valamelyik Facebook-os fotós csoportban és megszületik rá ugyanaz az 50 komment. Most lesz egy 51. is, mert sokan és sok helyen kértétek, hogy hegyezzük ki mindezt Nikonra. Fussunk neki! Tovább olvasom...

Sony A7-re (NEX-re) minden felmegy?

Részletes kompatibilitási kisokos a Sony mirrorless rendszeréhez.

Amikor megkérdezi valaki, hogy "mégis mit lehet feltenni Sony A7-re?", akkor jön a válasz: mindent. Ez egyébként igaz is, de sokan nem érik be a kurta replikázással, így most összeszedtem a legnépszerűbb csatlakozó-típusokat, és a többségnél azt is megmutatom, hogyan is néz ki a használatuk az A7-esen, másképpen szólva E-mount-on (és itt az E-mount = A7 = NEX a továbbiakban végig igaz, hiszen a NEX-en belül csak a szenzorméret az eltérő, a bajonett azonos). Tovább olvasom...

Manuális lencse digitális vázon

Hogyan használjak régi manuális lencséket digitális gépeken?

Napjainkban nagy népszerűségnek örvend a régi manuális objektívek használata modern digitális vázakon. Egyre többen fognak bele a “vintage-mániába”, és előkeresik szüleik, nagyszüleik régi fotós felszerelését, hogy a lencséket kitisztítva felrakják azokat DSLR vagy mirrorless gépeikre. Azok pedig, akik nem családi örökség útján jutnak e régi üvegekhez, a használt piacokon keresik őket, ahol soha nem tapasztalt mennyiségben forognak ezek a szinte már muzeális, de kiválóan használható optikák. Tovább olvasom...

FULLFRAME vs. APS-C

Tényleg a méret a lényeg? Mekkora szenzor kell nekem? Gyakorlati tanácsok, részletes tesztképek és összehasonlítás, hogy könnyebb legyen a döntés.

Az utóbbi években számos fotóstárssal beszélgettem technikai kérdésekről, és azt tapasztaltam, hogy sokakat foglalkoztat a szenzorméretek problémája, illetve az ehhez kapcsolódó felszerelések kérdése. Az átfogó 50mm-es tesztünk után világossá vált számomra, hogy érdemes egy rövidebb (értsd: rettenetesen hosszú) írást szentelni ennek a témának, mert bár a gyakorlottak értik a különbségeket szenzor és szenzor között, az újdonsült géptulajdonosok sokszor nem tudják, mit tartanak a kezükben. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A cikk előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Benedek Lampertnek. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

Itt is, mint minden technikai jellegű kérdéseket boncolgató cikkemnél, szeretném hozzátenni, hogy pusztán a felszerelésétől senki sem fog szebb/jobb képeket készíteni. A fényképezőgép egy eszköz, mely kitágíthatja kreatív képességeinket és hozzásegíthet minket elképzeléseink megvalósításához, de a gyakorlatot, a szakmai tudást, a szépérzéket és az egyedi ötleteket soha nem pótolhatja.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2018. július 31., utolsó módosítás: 2018. augusztus 2.)