hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Így készült a téli csillagjárás Budapest felett


Startrail képek készítése és szerkesztése könnyen és gyorsan.

Pár évvel ezelőtt még komoly technikai kihívásnak számított egy csillagjárás lefotózása. Emlékszem, hogy ámulattal olvastam a különböző szenzorhűtési eljárásokat és a zajproblémák kiküszöbölését. Mára azonban ez a világ megszűnt, hála a képérzékelők pokoli gyors fejlődésének. Téged sem tart vissza semmi attól, hogy csillagjárást fotózz.

Mi az a csillagjárás?

Az asztrofotózásnak (vagyis az éjszakai égbolt fotózásának) sok különböző területe van. A távcsövekre erősített fényképezők lenyűgöző, távoli galaxisokat, ködöket és más égi objektumokat ábrázoló fotóin túl a leglátványosabbak a mennyei kupola nagyobb szeletét (vagy az egész égboltot egyszerre) mutató képek. Utóbbiakat kettébonthatjuk aszerint, hogy milyen hosszú expozíciós idővel készültek. A Tejutat, vagyis saját galaxisunkat ábrázoló képek többnyire rövid záridőkkel jönnek létre, míg a csillagjárások akár több órányi felvételt is tartalmazhatnak.

A csillagjárások az égen relatív mozgást végző csillagok útját mutatják. Amint a szinte mozdulatlan égi kupola "alatt" elfordul a Föld, fényes éjszakai kísérőink csodálatos ívek mentén rajzolják ki a pályájukat. Ezt nevezzük csillagjárásnak.

A hosszú expozíciós képeken (amik készítését most fogjuk tárgyalni) természetesen nem csak csillagok, de adott esetben bolygók (például az Esthajnalcsillag, vagyis a Vénusz), űreszközök (műholdak, az ISS, stb.), meteorok, illetve repülőgépek (vagy ufók) is feltűnhetnek. Ezeket témától függően utólag el kell tüntetni, de erről is lesz még szó.

Milyen körülmények között
fotózzak csillagjárást?

Nagyon remélem, hogy megjött a kedved a startrail fotózáshoz, mert a bevezetőben szívem-lelkem kitettem neked. Szóval munkára fel! Első körben a nyersanyagot szükséges felvenned. Külön lesz szó a címben említett fotóm utómunkáiról, a siker feltétele azonban a megfelelő körülményekben és a megfelelően rögzített nyersanyagban van.

Aktuális tutorialunk fényképe 2017. december 26.-án készült este 6 és 8 óra között a Normafán. A nagykönyv szerint az asztrofotó legnagyobb ellensége az erős mesterséges fény (fényszennyezés), ami igaz is, manapság azonban már van pár trükk, amikkel akár Budapest felett is a mellékelt végeredménnyel járó fotózást lehet elkövetni. Ennek a fényképnek az elkészítésén fogunk részletesen végigmenni:

Azért bátorkodtam nekiállni a munkának, mert tavaly Benedek Lampert kollégámmal már a Margit-sziget kellős közepén is sikerült csillagjárást rögzítenünk, ha pedig ott megy, akkor menni fog a hegyen is - gondoltam én.

Már az első csillagjárós képemnél is, amit 2 éve követtem el, jól látszott, hogy a városi fények bizony gondot jelentenek (pedig a Bakonyig mentünk a tesómmal, ami az egyik legjobb hely az országban asztrózni). A következő képet Zirc fényei színezik, talán kicsit túlságosan is:

A mesterséges fényszennyezésen túl természetesen a Hold is problémát jelenthet. Amikor asztrofotót komponálunk, akkor feltétlenül figyelni kell rá, hogy a Nap fényét igen erősen visszaverő égi kísérőnk ne kerüljön a képmezőbe.

A megfelelő körülmények közé tartozik a felhőtlen, teljesen tiszta égbolt is. Az alábbi fotót pár hónapja rögzítettem, a felvétel készítése közben pedig beindult a felhősödés:

Ez ebben a kivételes esetben kölcsönzött némi apokaliptikus romantikát a képnek, de egyébként tönkreteszi az asztrofotókat.

A tél ideálisabb évszak a képek rögzítésére, és nem csak azért, mert sokkal több a sötét órák száma, hanem mert a hidegebb levegő kevésbé vibrál, jobb minőségű képeket eredményez.

Emellett persze a hideg az embert és a technikát is próbára teszi. Ha olyan fényképezőnk van, ami alapból tud timelapse módot, vagyis a beállított időközönként a beállított értékekkel folyamatosan készíti a képeket, akkor nem kell ugyan folyamatosan nyomni az exponáló gombot (ezt egy beakasztott távkioldó egyébként is megteszi minden gépnél), viszont ettől még igen hideg lehet kint a terepen. A puhányabbak beülhetnek a fűtött kocsiba, a kemény arcoknak pedig pár tipp, ha sokáig kell kint lenned nagy hidegben:

A legjobb dolog a hideg éjszakában a zárcsattogást hallgatva álldogálni az, hogy van időd elmélkedni a csillagos égboltot bámulva. Már csak emiatt is megéri asztrózni.

Még egy fontos tipp: nagy hidegben eszedbe ne jusson a képek készítése közben ráfújni a frontlencsére. Azonnal bepárásodik, megtörölni pedig nem tudod, mert akkor megmozdulna a gép.

Milyen felszereléssel készítsek csillagjárást?

Mint azt említettem már, manapság nagyon sok fényképező alkalmas ilyesmire. Bizonyos gépekben nem csak timelapse alkalmazás van, hanem egyből a képeket összefűző mód is (sok expóval fogunk ugyanis dolgozni). Ha a legjobb eredményt akarod, akkor azonban a következőket javaslom.

Legyen egy zajtűrő szenzorod. Ideális esetben 30mp-es expozíciókat fogsz készíteni 0 időközzel. Bár a hosszú expó miatt még kevésbé fényerős optikával sem lesz szükséged magas ISO-értékekre, a hosszú záridő azonban meg tudja viselni a képminőséget.

Legyen minél nagyobb szenzorod. Ez nem csak a zajtűrés miatt fontos, hanem a látószög miatt is: egy ponton túl a nagyobb látószögű optika már nem segít. Ha fullframe-nél kisebb szenzorod van, annak crop-faktora lesz. A 14mm-es optika csak fullframe-en 14mm, APS-C szenzoros gépeken már csak kb. 22mm-t jelent, Micro4/3 szenzoron pedig már csak 28mm-t.

A látószög azért fontos, mert minél nagyobb szeletét tudod az égnek egyszerre befogni, annál látványosabb lesz az elkészült kép. Nagyon jól tud kinézni például, ha a képbe tudod szerkeszteni a csillagkupola "csúcsát", a Sarkcsillagot, ami körül a többi csillag járja látszólagos útját. Ezen felül a látszó égi forgás "középpontjától" távolodva egyre nő a kerületi sebesség, ezért egységnyi idő alatt egyre "hosszabbak" a csillagutak (vagyis elég rövidebb ideig, akár csak egy óráig is fotózni a látványos eredményért).

Ha már látószög, értelem szerűen minél "szélesebb" optikára is szükség lesz. Erre a célra akár a 18-55-ös KIT objektívek 18mm-es vége is jó lehet (ezek ugye kb. 28mm-nek felelnek meg APS-C-n), vagy ha már fullframe szenzorod van, akkor (Canon esetében) igen olcsó megoldás lehet a 17-40mm f/4L optika (valódi 17mm-es véggel), vagy akár a Samyang 14mm-es nagylátója is. Én utóbbit használom, az áráért verhetetlen, ráadásul mindenféle csatlakozással gyártják.

Kisebb szenzorra én imádtam a Samyang 8mm-es halszemét is, ami bár nyilvánvalóan torzít, APS-C-re hihetetlen képszöget ad. Itt van pár fotóm, amit ezzel és az 50D-vel csináltam anno.

Ha vintage vonalon gondolkozol, akkor kicsit nehezebb a dolgod optika kérdésében, mert nagylátóban problémás versenyképes képminőséget találni. Hirtelen a Flektogon 20mm-es csodái jutnak az eszembe, ezekből volt f/2.8 és kicsit barátibb árú f/4 verzió is.

Orosz vonalon létezik a MIR-20 típus, amiből van vintage és újabb gyártmány is.

Japánból volt nálam egy Takumar FishEye 4/17, ennek albumát ide kattintva leled, egy részletesebb tesztcikkemet pedig itt tudod elolvasni róla. (Neki van egy 18mm f/11 "kistesója", azt még nem próbáltam.)

Van valami eszméletlen szexi ezekben a nagylátókban. Talán a hatalmas belépő pupillák, amik tükrözik csodás lelküket, nem tudom... De elég volt a nyálcsorgatásból, vissza az asztrózáshoz.

Az optika esetében a fényerő csak másodlagos szempont lesz. Tárgyalt képünk készítésekor a Samyang 2.8-as kezdő fényerejét f/8-ig rekeszeltem, mert itt adja az objektívem a legélesebb képet. Ilyen értelemben a KIT optikák aránylag gyenge kezdő fényereje sem lesz gond, úgyis rekeszeled őket a jobb rajzolat érdekében.

A gép energiaellátása egy több órás felvétel esetében kulcskérdés lesz. Ha van portrémarkolatod, azt feltétlen használd, mert két akkumulátorral máris megdupláztad az üzemidőt. Sajnos télen a fényképezőkben használt akkuk a hideg miatt sokkal gyengébb teljesítményt nyújtanak, erre készülj fel. A felvétel közben történő akku-csere nem szerencsés, mert a rögzített gépet nem mozdíthatod meg.

Apropó rögzítés: szükséged lesz egy igazán stabil állványra. Olyanra, ami 2-3 óra hossza alatt sem mozdul el se gyorsan, se lassan. Ha ez mégis megtörténik, az akár tönkre is teheti az egész munkát. Téli fotózás esetén ha minőségibb állványod vagy fejed van, a rajtuk levő állítható zárakat húzd meg pluszban (hidegben ezek is összemennek). A Normafán készült kép készítéséhez én egy Cullmann Magnesit 525 állványt használtam Beike BK-03 gömbfejjel (a mellékelt képen még nem a Beike fej van, ne keresd). Ezek nagyon stabilan és precízen rögzíthetőek és nem kerülnek túl sokba.

Ha Sony-val dolgozol, még egy tipp: alapesetben a váz automatikusan váltogat az LCD és az EVF kijelzők között attól függően, hogy melyiket nézed. Ha azonban a beállításokban “only EVF” módba teszed a gépet, akkor mindkét kijelző sötét marad (és az EVF csak akkor ébred fel, ha ránézel). Ezzel rengeteg energiát lehet spórolni. Szintén érdemes akku-takarékossági megfontolásokból gyártótól függetlenül airplane módba tenni a masinát (ettől nem fog elrepülni a fényképező, de kikapcsolja a wifit és az NFC-t).

Ha nincsen a vázadban beépített timelapse vagy más automatikus sorozat-rögzítő, akkor kelleni fog még egy pár ezer forintos vezetékes távkioldó is, amit a gépbe dugva be tudsz akasztani, így az majd folyamatosan lövi neked a képeket a beállított értékekkel. (Ha ez sincsen, akkor pedig fogod és leragasztod az expó-gombot. Az élet egyszerű, ha nem bonyolítod túl.)

Hogyan használjam
a felszerelésemet csillagfotózásra?

A géped beállítása nem lesz túl nehéz. Első körben természetesen komponálnod kell (kiválasztani, milyen előtér és a csillagkupola mely része kerüljön a fotóra). Ebben hatalmas segítség lehet a Google Sky Map alkalmazása, ami az ég megfelelő részei felé fordítva pontosan jelzi, mely égi objektumok merre vannak.

Ezzel a megoldással nagyon könnyen megtalálhatjuk a Sarkcsillagot és kis képzelőerővel láthatjuk majd, hogy milyen alakzatban fognak mozogni a csillagok a képünkön.

Ha stabilan rögzítetted a felszerelésedet, legyen a következő dolog a fókusz beállítása. Tedd az objektívet M (manuál) módba, és kapcsold a gépet élőképre. Nagyíts bele a látottakba és keress egy csillagot, amin élesre állíthatod a képet. Ha nem látsz semmit, akkor a beállításokban kapcsold ki a settings effect-et, vagy állítsd az expokorrekció tárcsát +3 EV értékre. Így már meg kell jelennie a csillagoknak. Ha beállítottad a fókuszt, ne nyúlj hozzá felvétel alatt.

Végezetül tedd M (manuál) módba a vázadat is. Mielőtt elindítod a sorozatfelvételt, tesztképek segítségével keresd meg a megfelelő beállításokat. Mivel a rekeszed fix lesz (a legjobb képminőséget adó f/5.6-8 környékére fogod állítani), a záridőd pedig szintén fix hosszú (lehetőleg 30mp), így csak az ISO értékkel tudsz játszani. Ezt feljebb és lejjebb állítva tudod a megfelelő fényességet beállítani.

De milyen a megfelelő fényesség? A sorozatképek beállításai esetén arra figyelj, hogy a csillagok megfelelően látszódjanak (természetesen nem kell "világítaniuk"), de az ég kellően sötét legyen. Ne foglalkozz azzal, hogy az előtér (vagyis ami a talajból/tereptárgyakból) látszik, hogyan néz ki. Erre külön expót fogsz használni. Jelen esetben f/8 rekeszérték mellett ISO100-on 30mp-es záridőkkel csodálatosan kirajzolódtak a csillagok.

És ha már ideértünk: mielőtt elkezded rögzíteni a sorozatfelvételeket, külön lődd meg az előteret. Ezt saját megfelelő beállításaival tedd meg (ez eltérhet a csillagjárós képek beállításaitól). Szintén hosszabb expozíciót érdemes választanod, mert ez alatt akár be is fényelheted a közelebb eső tereptárgyakat (például egy mobiltelefon vakujával). Nem lesz azonos a színhőmérséklet, de ezzel most még nem kell foglalkoznod, utómunka kérdése lesz. (Azért az elején lődd meg az előteret, mert ha a csillagjárás fotózásának végére lemerül a géped, igen bosszús leszel.)

A következő képen láthatod, hogy itt szinte kizárólag a város fényeire koncentáltam és a gép is úgy lett beállítva, hogy azokat szépen ki tudja exponálni.

Még egy dolog, mert ezt sokszor kérdezitek: miért éppen 30mp-es záridőket használok? Egyrészt azért, mert bulb idő előtt ez az utolsó érték, amit a legtöbb gép még magától is tud, másrészt így kevesebb expó kerül a gépbe. A lényeg ugyanis csillagjárás esetén az, hogy folyamatosan rögzítsd a történést (ne legyen időköz az expók között). Ilyen értelemben akár 5mp-es expókat is egymás után halmozhatsz, de semmi értelme, és csak a gépedet amortizálod (plusz sokkal több nyers képed lesz, ami sokkal több adatot jelent, teljesen feleslegesen).

Ha megvan az előtér felvétele, és a csillagjáráshoz szükséges értékeket is beállítottad, indíthatod a sorozatfelvételt. De milyen hosszú ideig kell csinálnod a képeket? Jó kérdés!

Korábban említettem, hogy a Sarkcsillagtól távolodva a látszó forgás kerületi sebessége nő, így nagyobb látószög esetén a képszélek felé hamarabb lesznek látványosan hosszú csillagutak. Bár ez nem szabály, de én azt javaslom, hogy legalább 1 órányi felvételt készíts. A cikkben feldolgozott kép 100 darab 30mp-es expozíciót tartalmaz, vagyis nem egész egy óra anyaga. Ha ennél hosszabb/sűrűbb csillagjárást akarsz, akkor legyél kint 2-3, vagy akár 4 órát is (a Margit-szigeten készített, korábban mutatott fotó például 360x30mp, vagyis 3 óra).

Ha több anyagot rögzítesz, akkor annak megvan az az előnye is, hogy utólag megválaszthatod, hány óra hosszát akarod a csillagjárásodba beleszerkeszteni (vagyis hogy milyen hosszúak legyenek a csillagutak).

Utómunka: csillagjárás születik

Ha túlélted a fagyoskodást és sikeresen hazajutottál, akkor másold a gépedre a képeket. Válaszd ki a csillagjárás nyers fotóit és húzd be őket Photoshopba. A CameraRAW-ban tömeges szerkesztéssel egyszerre tudsz dolgozni velük.

Jelen esetben a Curves lesz a legfontosabb eszközöd, amivel a fényes és sötét részeket is beállíthatod, illetve nagy mértékben csökkentheted például a város fényszennyezését is. Nem tudok neked fix értékeket mondani, hiszen minden csillagjárás más és más körülmények között születik. Neked kell majd a görbe megfelelő beállításaival a nyerseken a lehető legjobban előcsalni a csillagokat és levenni a szennyező fényeket.

Ha a beállításokkal megvagy, akkor a Save Images paranccsal mentsd ki tif formátumba az összes fotót. Itt nagyon lényeges, hogy se az eredeti méreten, se az eredeti dpi értéken ne változtass, különben már itt komoly minőség-veszteséget szenvedsz. A mentés indításával a CRAW a Photoshopba töltés hosszadalmas lépése nélkül kimenti neked a beállított tif fotókat.

Bezárhatod a Ps-t. Jöhet a csillagutak darabjainak összeállítása. Erre én a StarStaX nevű ingyenes appot használom, de többféle ilyen applikáció is létezik.

A StarStaX-ban nyisd meg a tif képeket, majd gap-filling módban rakd össze a csillagjárást. Ez a mód kiegészíti az esetlegesen hiányzó expókat a csillagívekben, így szép folyamatos lesz mindegyik vonalad.

Ha ezzel megvagy, akkor mentsd el az összeállított fotót tif formátumban, és nyisd meg Photoshopban. Ezzel együtt az előteret tartalmazó nyerset is megnyithatod. Ezt természetesen külön, a saját igényei szerint állítsd be CameraRAW-ban, mielőtt megnyitod. Ha megvan, egyesítsd a csillagjárást és az előteret egyetlen dokumentumba, két külön rétegen.

!

Ideje összerakni a két különböző beállítással készült fotót. Az előteret tartalmazó képről (ez a réteg legyen fentebb) vágd le az égboltot. Ez történhet a körvonal precíz kijelölésével (Polygon Lasso Tool), vagy hozzávetőleges körberajzolásával (Lasso Tool). Utóbbi esetben ha kell, az ég alját összemoshatjuk a csillagjárással, hogy természetesebb legyen az átmenet (a vágás átmenetét kijelölés után a Refine Edge részben a Feather értékkel állíthatjuk). Ha megfelelően körbevágtuk az előteret, akkor Shift+Ctrl+I billentyűkkel fordítsuk meg a kijelölést és töröljük az előtér képén a fennmaradó részt. Máris előbukkantak a csillagutak.

Ezen a ponton jön egy kicsit munkaigényes feladat. El kell tüntetni a csillagjárásról a hot-pixeleket és minden zavaró elemet. Mivel korábban, a nyersek esetén CameraRAW-ban használhattad az élesítés és a clarity csúszkákat is, ezért a csillagutak mellett sok olyan "szennyeződés" is hangsúlyossá válhat, aminek semmi keresnivalója a képen. Ezek fehér, piros és kék pontok formájában fognak megjelenni a fotón.

Biztosan lehetne ezt valahogyan automatizálni, de én szerintem szubklinikus aspergeres vagyok és imádok monoton kattintgatni az egérrel. Szóval jöhet a Spot Healing Brush Tool, és szépen akkurátusan, a képet 100 vagy 200%-ra nagyítva szedegesd le ezeket a felesleges pontokat. Lehet, hogy ezek kicsiben nem látszódnának (mondjuk ha felteszed később facebook-ra a fotót), viszont én mindig 150 centi széles nyomtatott képekben gondolkodok, azon meg elég csúnyák lennének.

Ugyanezzel a módszerrel kell leszedni a képről a többi zavaró fényforrást is, vagyis például a repülők által húzott fénycsíkokat.

Van a hosszú expós képeknek egy speciális változata, amikor kifejezetten repülőkre vadásznak. Az ilyen fotókon nem a csillagok, hanem a reptereken le- és felszálló gépmadarak rajzolnak kacifántos égi pályákat. Mutatok egyet érdekességből:

A zajoktól mentesített, előtérrel összeillesztett csillagjárás már most nagyon szép, sokat segíthet azonban neki, ha zónásan adsz rá kontrasztot (a zónás szerkesztés úgy megy, hogy a fent említett kijelölő eszközökkel és a Refine Edge használatával kijelölsz bizonyos részeket a képen /mondjuk a csillagjárás felső részét/, és ezek után használod az Image/Adjustments eszközeit, például az Exposure vagy a Brightness&Contrast lehetőséget).

Ha még mindig nem vagy elégedett a fotód teljes dinamikájával, akkor az Image/Preferences szekcióból a Shadows&Hightlights vagy a Curves eszköz használatával tovább finomíthatsz rajta. Azért nem tudok konkrét értékeket írni, mert ez minden kép esetében más és más lesz.

Ha a dinamika már megfelel, tulajdonképpen csak a színelés van hátra. Valószínűleg a fotód mostanra elért állapota is csodálatos már, de sokat dobhat a dolgon, ha az Image/Preferences/Color Balance és Hue&Saturation résszel beállítod az általad megálmodott színeket. Ezt a műveletet szintén végezheted zónásan, mert sokszor az előtérnek és a csillagos égboltnak is másra van szüksége.

Ezzel gyakorlatilag készen is vagy.

A StarStax képes kockánként is kiimportálni a feldolgozott folyamatot, ebből létrehozhatsz látványos timelapse sequenceket is:

Egy hasznos tipp, ha facebook-ra szánod a fotódat: az ott használt tömörítő algoritmus eleve sokat fog rontani a képminőségeden, így a webes verziót nem árt előre élesíteni. A NIK pakkban van például Output Sharpener, de használhatod a Filter/Sharpen/Sharpen eszközt is, hogy kicsit előre gondolkodj.

Zárszó

A csillagjárások fotózása a megfelelő tapasztalattal és akár már kezdő felszereléssel sem bonyolult. A sikerhez sokkal inkább az első alkotás (vagyis a tervezés) a fontos, mint a második (vagyis a kivitelezés).

Ha kedvet kaptál a dologhoz és elkészítetted saját képeidet, feltétlenül mutasd meg nekünk a Vintage Pubban!


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Ezek is tetszeni fognak:


Így készült: az ősz angyala

Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben? A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra. Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz? Összeszedtem neked hat pontban, hogy milyen képalkotási sajátosságokra számíthatsz, ha a mostanában divatossá váló projector lensek közül egyet-egyet a gépedre teszel. Az elbűvölő képi világgal operáló üvegeknek természetesen vannak árnyoldalai is, ezek közül viszont sokat az előnyödre fordíthatsz! Tovább olvasom...

Makró-móka Trioplánnal

Hol vannak a csodálatos szappanbuborékok? Kölcsön kaptam Balázstól egy mágikus karikázós 2.8/100-as Trioplan-t, amiért hálám világnézetétől függően sokáig vagy örökké üldözni fogja. Portréra még nem sikerült összebarátkoznom vele, de hétvégén csináltam egy kis makró-játékot, és sikerült is előcsalogatni a csodálatos szappanbuborékokat. Mini how- és how-no-to. Tovább olvasom...

Így készül a brenizer (bokeh) panoráma

Látványos fotók lehetetlenül kicsi mélységélességgel. A brenizer megoldás nem új dolog, sokak előtt mégis rejtély a módszer mibenléte. Időről időre előkerül különböző fotós csoportokban és mindenki megpróbálkozik vele, változó sikerrel. Az elmúlt hónapokban többen is kértétek, így most megmutatom nektek, hogy én hogyan készítem a brenizereket. A képek felvételétől az összeillesztésen és utómunkázáson át pár hasznos tippig mindent megtalálhattok itt a brenizerek történetéről, értelméről, rengeteg mintaképpel illusztrálva. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós! Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

A kész anyag előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Benedek Lampertnek. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5D MII, A7, A7II), sokat játszott analógokkal is, közben pedig rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2017 (eredeti megjelenés: 2017. december 28., utolsó módosítás: 2018. január 1.)