hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Így készül a
brenizer (bokeh) panoráma


Látványos fotók lehetetlenül kicsi mélységélességgel.

A brenizer megoldás nem új dolog, sokak előtt mégis rejtély a módszer mibenléte. Időről időre előkerül különböző fotós csoportokban és mindenki megpróbálkozik vele, változó sikerrel. Az elmúlt hónapokban többen is kértétek, így most megmutatom nektek, hogy én hogyan készítem a brenizereket.



Mi ez az egész brenizer?

A brenizer (bokeh panoráma, bokehrama) tulajdonképpen egy panoráma eljárás, aminek során több fotóból állítunk össze egy végleges képet. A fotós végigpásztázza a megörökíteni kívánt képmezőt, majd ezt követően valamilyen fotószerkesztő applikációval összeállítja a kész képeket. Ez nem hangzik bonyolultan, akár egy egyszerű tájkép-panorámáról is beszélhetnénk, azonban a trükk nem magában a panoráma-módban keresendő.

Az eljárást Ryan Brenizer fotós tette népszerűvé, de már 1843-ból találunk róla információkat Joseph Puchberger szabadalmában. Az ötlet segítségével kisformátumú rendszerekkel (35mm, fullframe) utánozhatunk nagyformátumú gépekkel készült fotókat (gyakorlatilag virtuálisan kiterjeszthetjük a szenzorunk méretét egészen a nagyformátumú gépekig).

Filmre sokkal nehezebb kivitelezni ilyesmit, mint digitális szenzorra, így nem csoda, hogy igazi reneszánszát a 2000-es évek után kezdte élni (és éli a mai napig). Ehhez persze szükség volt arra is, hogy a képszerkesztők egyszerűen és gyorsan tudják összeilleszteni a panorámához használt fotókat (a Photoshop 2001 óta képes ilyesmire).



Miért jó a brenizer?

A lényeg, hogy a brenizer során aránylag nagy(nak látszó) látószög mellett érhetünk el igen kis mélységélességet. Lefordítva: 20-30-40mm körüli látszólagos látószög mellett tudjuk a hátteret olyan nagy (kvázi tetszőleges) mértékben elmosni, ami egyébként semmilyen - ténylegesen létező - objektívvel nem volna lehetséges egyetlen fotóból.

A brenizer nagy előnye amellett, hogy látványosan leválasztja az aránylag nagyobb témákat is a háttérről, hogy a kész kép hatalmas felbontású lehet (egész pontosan akkora, amekkora - az átlapolásokat is számításba véve - az összes nyers fotó /a továbbiakban szilánknak is nevezem majd ezeket/ együttes mérete). Akár több-tízezer pixeles oldalhosszok is lehetségesek ilyen módon, ami nagy méretű és pengeéles nyomdai nyomatokat is lehetővé tesz.

A nagyobb képméret természetesen jelentős számítási kapacitást is szükségessé tesz a fotók összeillesztése és feldolgozása során. Ahogy azt majd látni fogod lentebb, dönthetsz úgy, hogy nem tartod meg a nagyobb felbontást, és így mérsékelhető a művelethez szükséges erő és processzoridő.

További előny, hogy szinte tetszőleges méretű tárgy mögött is erősen mosható a háttér. A brenizer emiatt nem csak teljes alakos portrék esetében népszerű, de sokszor használják például autók fotózásánál is. Semmilyen korlátja nincsen annak, hogy miről készíthetsz brenizer panorámát.

A tetszőlegesen mosott háttérhez tetszőleges méretű bokeh-gömbök is tartoznak. Ez szintén egy olyan képi megoldás, amit brenizer nélkül igen nehéz, vagy lehetetlen elérni. A választott beállításoktól és a szilánkok számától is függ, hogy mekkora bokeh-gömböket tudunk majd a végleges képre varázsolni (nem mellesleg ezért bokeh-panoráma az eljárás alternatív neve).

A következőkben két részre bontom a brenizer eljárás ismertetését. Első körben megnézzük, hogyan érdemes felvenned a brenizerhez használt fotókat (terepmunka), második körben pedig az összeillesztésről és feldolgozásról lesz szó (utómunka).



Hogyan fotózzak brenizert?



Milyen felszerelésre lesz szükségem?

A bokeh-panorámák fotózásához igazából változatos felszerelések is megfelelőek lehetnek, de az aranyszabály az, hogy minél nagyobb gyutávú és minél fényerősebb objektíved van, annál jobb lesz a végeredmény. Miért?

Azért, mert egy 50mm körüli objektív még aránylag sokat torzít (a háttéren és például a bokeh-karikákon is). Ahogyan elkezded növelni a gyutávot, egyre kevesebb lesz a torzítás. Szinte bármeddig elmehetsz, de tapasztalataim szerint a 200mm f/2.8 párosítás egyfajta arany középút, amin még könnyű dolgozni (a 2/135 is jó lehet, de ezt még nem próbáltam ki, csak 2.8/135-ös Oreston-hoz volt szerencsém - ezzel lesz bokeh-panoráma a cikk végén).

Miért mondom, hogy “könnyű dolgozni” ezzel a paraméterrel? Azért, mert munka közben nem fogod látni a teljes képet, csak az egyes képrészeket, és ha nagyon nagy a “zoom-od”, akkor belezavarodhatsz a képek felvételébe. (És ha mondjuk egy 70-200-al dolgozol 200mm-en, akkor menet közben is van lehetőséged 70mm-re visszatekerni és például instruálni a modellt.)

Ugyanígy minél nagyobb a fényerő, annál nagyobb lesz a háttérmosás már a szilánkokon is, vagyis a végleges képen is. Sokan ezért vallanak kudarcot már az elején: a 3.5-5.6-os KIT objektív fényereje elég kevés egy látványos brenizerhez.

Sokszor felmerülő kérdés, hogy kell-e állvány brenizer készítéséhez? A válasz attól függ, milyen messze állsz a témától: ha 5-10 méterre vagy messzebb vagy tőle (nagy a gyutávod), és te magad nem fogsz előre-hátra lépdelni, akkor probléma nélkül tudod tartani a távolságodat (nem fog fókuszon kívül kerülni a célpont, hiszen minél messzebbre fókuszálsz, annál nagyobb a DOF, és pár centi véletlen mozgás már nem számít). Ha nagyobb látószögű objektívvel közelebbről fotózol, akkor viszont (mivel kisebb tárgytávolságon könnyebb fókuszon kívül kerülni) érdemes állványra tenni a gépet. Ekkor persze engedd ki a fejet, hogy az ne akadályozza a panoráma-pásztázást.

Jó-e a vintage optika brenizerhez?

Jogos kérdés, bár a válasz nem az objektív korától függ, hanem a háttérkezelésétől. Bokeh-panorámák esetén nem előnyös a speciális háttértorzítás (például a swirly bokeh), hiszen ha belegondolsz, ez minden egyes fotózott szilánkon önmagában is jelentkezik, vagyis a torzított bokeh-k miatt a kép nem fog szépen összeilleni: a karikák mindenféle csúf formákat fognak felvenni a végleges fotódon, és összeilleszteni is nehezebb lesz azt. Itt van példának egy Orestonnal készült kép, amin részben jelentkezik ez a jelenség (össze-vissza állnak a laposodó bokeh-karikák, mert az eredeti szilánkokon is torzultak):



Éppen ezér brenizerhez olyan (régi vagy új) objektívet válassz, melynek minél kisebb a háttér- és bokeh-karika-torzítása.

Mindent egybevetve azt javaslom, hogy nyugodtan próbáld meg az aktuális felszereléseddel a műveletet, aztán majd meglátod, hogy mennyire vagy elégedett az eredménnyel.



Milyen beállításokkal vegyem fel a nyersanyagot?

Ha belegondolsz abba, hogy a végleges brenizer egyetlen fotó, akkor logikusan következik a gondolat, hogy minden egyes darabjának is teljesen azonosnak kell lennie beállítások szempontjából. Éppen ezért a géped mindenféle automatikáját felejts el, és az alábbiak szerint járj el:

Meg is vagyunk a beállításokkal, a géped M módban van és a körülményeknek megfelelően paraméterezted. De mi a megfelelő? Főleg a fénymérésre gondolok: előre kell megjelennie a fejedben a kompozíciónak és arra kell záridőt/egyéb értékeket állítanod, hogy az expozíció helyes legyen. Ha nem bízol a korábbi tapasztalataidban, egyszerűen sétálj hátra 10-20 métert, és távolabbról tekintve a téma irányába nézd meg, mit ajánl a géped automatikája. Ezeket az értékeket használd a brenizer során is.



A szilánkok rögzítése

A képek felvétele a következőképpen történik: javaslom, hogy középről, a témáról indulj, először állíts élességet erre, majd ehhez ne is nyúlj később. Fotózd le a témát (akár több képből), majd spirális úton egyre nagyobb körökben a környezetét is - egészen addig, amekkora végleges képet akarsz.

Ez egyszerűnek tűnik, de figyelj pár dologra: lehetőleg ne maradjon ki semmi a képmezőből (bár a PS ezt képes pótolni, mégis jobb, ha megvan minden). És persze használj aránylag nagy átlapolásokat az egyes fotók között, hogy a feldolgozó szoftver könnyen tudja majd illeszteni őket.

A brenizerek méretének csak az ügyességed szab határt. Egy kisebb brenizer 10-20 fotóból áll, de találni a neten 100 fotóból összeállított bokeh-panorámákat is.

Most, hogy megvan a nyersanyag, mehetünk haza szerkeszteni!



Hogyan szerkesszek brenizert?

A kész fotók gépre másolása után két lehetőséged van. Ha aránylag gyengébb számítógéppel rendelkezel, érdemes előre letömöríteni az egyes szilánkokat, hogy a gépnek kisebb méretű fájlokkal kelljen dolgoznia. Ezzel ugyan csökken a végleges brenizer mérete, de az esetek többségében amúgy sincsen szükséged 25.000 pixel széles fotókra.

Ha a nyersek lekicsinyítése mellett döntesz, egy dologra figyelj oda: ezek csak eredeti állapotukban rendelkeznek a RAW fájlok előnyeivel, ezért például hatékony zajszűrést és a dinamika beállítását feltétlenül a tömörítés előtt végezd, és minden fájlon ugyanazokkal a beállításokkal!

Ezt a lépést egyébként könnyen megteheted a CameraRAW-al is. Csak indítsd el a Photoshopot, és az üres felületére húzd be a kijelölt fotókat. A CameraRAW egyszerre akármennyi fájlon képes tömeges változtatásokat végezni, majd anélkül elmenteni őket, hogy ténylegesen be kellene tölteni a fotókat a Photoshopba. Balra lent találod a Save Images... parancsot, részletes beállítási ablakkal. (Leesett már? A Lightroom csak egy drágán eladott CameraRAW)

Az Image Sizing résznél tudod megadni, hogy mekkora legyen a kimenetek mérete. Sokszor elég 600-1000 pixel környékére tömöríteni a fotókat, hiszen a végleges vászon még így is 10.000 pixel szélesre rúghat majd (ezt is tovább tömörítheted később).

Ha készen vagy a leméretezéssel, a továbbiakban ugyanúgy folytatódik a dolog, mintha az eredeti nyersekkel dolgoznánk.



A nyersek összeillesztése

Többféle megoldás is létezik a nyers fotók összevágására, és ezek közül a legtöbb program hatékonyabb is, mint a Photoshop (például a PTGui), azonban tény, hogy a PS content fill algoritmusai sokkal jobbak, mint más programoké, így most maradunk ennek berkein belül.

Nyisd meg a Photoshopot, majd a File/Automate/Photomerge menüpontot válaszd ki. Az alábbi ablakot fogod látni:

Itt először is tallózd be a nyersanyagodat a Browse... gombbal (akár az előzetesen letömörített fájlokat, akár a nyerseket). Válaszd az Auto összeillesztési módot, lent a tallózó ablak alatt pedig pipáld be mind a négy opciót. A blend images together értelem szerűen illeszti majd a fotóidat (maszkolással), a vignett removal és a geometric distortion correction pedig eltávolítják az objektív képalkotási hibáit. A content aware fill transparent areas opciót akkor érdemes bekapcsolni, ha kimaradhattak képrészletek, ez ugyanis megpróbálja majd (elég ügyesen) kitölteni az összeillesztés után üresen maradó képrészeket (és széleket).

Ha minden kész, nyomsz egy OK-ot és várod a csodát. A képek méretétől függően a géped most 10-40 percig dolgozni fog. Azt figyeltem meg, hogy minél több memória áll a rendszer rendelkezésére, annál hatékonyabb a művelet (tényleg annál jobban tud illeszteni a rendszer). Nálam a 4GB grafikus memória mellé 16GB RAM társul, de javíthattok a teljesítményen több scratch disk hely kijelölésével is (Edit/Preferences/Scratch Disks; ha a scratch disk-et SSD-re jelölitek ki, az értelem szerűen nagyságrendekkel gyorsítja a műveletet).

Elméletileg az összeillesztés után valami ilyesmit fogsz kapni (pár maszkolt képpel és néhány szilánkkal, amit a PS nem tudott illeszteni):

Ne csüggedj, ha bizonyos képek kimaradtak. Ezeken nem volt elég részlet ahhoz, hogy az algoritmus kitalálhassa, hova valók. Kézzel fogod őket a kész képbe helyezni (vagy kicsit lentebb olvashatsz egy másik megoldásról is).

A sikeresen összerakott szilánkokat egyébként kijelölheted a layerek között és összeolvaszthatod (blend), így kisebb lesz a végleges fájl. Ha a géped nem bír dolgozni ilyen hatalmas vászonmérettel, akkor az Image/Image Size menüpont alatt összehúzhatod a dokumentum kiterjedését. Én rend szerint ezen a ponton tömörítem le a képet 8-12.000 pixel méretűre (többnek semmi értelme).

Ha maszkolással, radírozással és mindenféle egyéb művelettel sikeresen összeillesztetted az összes fotót, akkor blendeld az összes layert és croppal jelöld ki a véglegesnek szánt kereteket. Ha a kereten belül hiányoznak részek, ne csüggedj, pótold azokat healing brush vagy clone stamp segítségével.

!

Ezzel gyakorlatilag összeraktad a brenizert, de még nem vagy kész! Ha hiányérzeted van, akkor ne csodálkozz, ezen a fotón ugyanis (ha nem tömörítettél előzetesen) nem állítottál még be semmilyen alapvető értéket. Ilyenkor ezért én elmentem a fotót TIFF formátumban (LZW tömörítést használj, az nem roncsol), és újra megnyitom CameraRAW-ban (File/Open As, majd a fájl kijelölése után a fájlnév mező melletti legördülő listában válaszd ki a CameraRAW programot.

Az így újranyitott képet CameraRAW-ban a szokásos alapbeállításokkal felruházhatod (clarity, shadows/highlights, sharpening, luminance, defringe, dehaze, stb.). Természetesen attól, hogy CameraRAW-ban nyitottál újra egy nem-nyers formátumot, nem kapod meg az eredeti szenzornyersek széles lehetőségeit: a legtöbb műveletet csak veszteségesen tudod elvégezni.

A Photoshop CC verziójában már nem kell külön kimentened a fájlt, hogy az Open As paranccsal nyisd meg újra, hiszen az aktuálisan szerkesztett dokumentumot a Filter/Camera Raw Filter... paranccsal is betöltheted Camera RAW-ba (Shift+Ctrl+A).

A Photoshopba újra betöltött, immár beállított fotón a továbbiakban a szokásos képszerkesztési eljárásaidat tudod elvégezni. Maga a brenizer módszer itt véget is ért.



Mi van, ha a Photoshop nem boldogul?

Lesz olyan eset, amikor a Photoshop nem tudja összeilleszteni a képeket, vagy csak nagyon keveset közülük, esetleg aránytalanul hosszú ideig szenved velük. Egy 100 képes brenizer összeállítása még előzetesen tömörített szilánkokkal is eltarthat akár 1-2 óra hosszat. Ilyenkor van, hogy a PTGui gyorsabb. Ez a program azért is jobb bizonyos szempontból, mert engedi, hogy adott képpárokon kézzel jelöljünk ki megfeleltetési pontokat:

Minél több képpároson jelölünk ki azonossági pontokat, annál hatékonyabb lesz az illesztés, és nem utolsó sorban annál gyorsabb is. Sőt, sokkal gyorsabb, mint a PS: másodpercekre van csak szükség hozzá.

Persze ezért cserébe nem kapunk semmilyen vignettálás- és torzítás-mentesítés, valamint a hiányzó részeket sem tudja kitölteni. Emellett nagy geometriai torzítás is jelentkezhet, így később szükség lehet a warp eszközre az arányok és a helyes perspektíva visszaállításához.

Ha a PTGui összerakta a brenizert, azt ugyanúgy elmenthetjük változatos formátumokban, és a továbbiakban ugyanúgy dolgozhatunk vele, mint a PS-ből az imént kinyert tif fájllal.



Mekkora lett a brenizerem?

A cikk elején említettem, hogy a brenizerrel tulajdonképpen virtuális objektíveket/szenzorokat hozunk létre (akár olyanokat is, amik a valóságban sosem léteztek).

Ha meg akarod állapítani, milyen optikának felel meg a bokehrámád, használhatod az alábbi kalkulátort, amiben a nyersekből összeálló képméretet, a gyutávot, a rekeszértéket és az eredeti képek méretét kell megadnod. Az egyenlet kiszámolja neked a létrejött gyutávot és rekeszértéket. (Gyakorlatilag a virtuális szenzor crop-faktorával szorzódik a fényerő és a gyutáv is; ezt a faktort mindjárt kimatekozzuk.)

Ha ugyanezt a számítást a szenzorra akarod elvégezni, akkor az alábbiak szerint kell eljárnod: el kell osztani a teljes végleges képfelbontást az eredeti szenzorfelbontással, majd ezt - szélességet számolva, fullframe esetén - 36mm-el megszorozni (vagyis pl. egy 32.000 pixel széles brenizer 32.000/6000*36mm, tehát 192mm széles szenzornak felel meg a kép; magasságra ugyanígy kiszámolhatjuk a megfelelő adatokkal és - fullframe esetén - 24mm-es szorzóval).

Ugyanebből a crop-faktort is megállapíthatjuk a virtuális szenzorunkra, mely - mivel nagyobb lesz, mint a fullframe - természetesen most 1-nél kisebb számot fog adni. Az előbbi példánál maradva a szenzorfelbontást el kell osztani a brenizer képfelbontásával, vagyis 6.000/32.000 = 0,1875, tehát durván 0,19 a crop-faktorunk. Természetesen ilyen méretű szenzort a választott lencse nem lenne képes egy fotóból kirajzolni.



Még egy pár brenizer

Mutatok saját brenizereket, amik az utóbbi időszakban sikeresen összeálltak (rájuk kattintva pár szóban el is mesélem, miképpen készültek):

És itt pár nem saját, de szerintem szemléletes brenizer (a képek forrását rájuk kattintva láthatod):



Tetszett? Mutasd meg!

Érdekelnek a munkáid, ezért ha tetszett a cikk és összeraktál egy brenizert, küldd el nekem üzenetben a blog facebook-oldalán vagy dobd be a Vintage Pubba.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

További képmanipulálós cikkek:


5 tipp hosszú expós képekhez

Gear sweetspot-keresés, hiperfokális távolság matatás, kiterjesztett dinamika csencselés, RAW-tartalékok bányászata és még pár hasznos tipp, ha szereted az igazán hosszú záridős fotókat.

A Dunasztráda című képem kapcsán szeretnék veletek megosztani pár olyan dolgot, amiket még azelőtt megtanulhattok, hogy ti is kipróbálnátok a több másodperces, vagy akár több órás expozíciókat. Ezek segíthetnek, hogy ne 251 darab feketére exponált fotót vigyél haza nap végén. Tovább olvasom...

Így készült a téli csillagjárás Budapest felett

Startrail képek készítése és szerkesztése könnyen és gyorsan.

Pár évvel ezelőtt még komoly technikai kihívásnak számított egy csillagjárás lefotózása. Emlékszem, hogy ámulattal olvastam a különböző szenzorhűtési eljárásokat és a zajproblémák kiküszöbölését. Mára azonban ez a világ megszűnt, hála a képérzékelők pokoli gyors fejlődésének. Téged sem tart vissza semmi attól, hogy csillagjárást fotózz. Tovább olvasom...

Így készült: az ősz angyala

Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben? Kezdődhet az izgalmas kalandvetítés!

A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra. Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán. Tovább olvasom...

Így készül a brenizer (bokeh) panoráma

Látványos fotók lehetetlenül kicsi mélységélességgel. Hogyan fotózd és hogyan állítsd össze, majd miképp utómunkázd a brenizert? Tippek és példák.

A brenizer megoldás nem új dolog, sokak előtt mégis rejtély a módszer mibenléte. Időről időre előkerül különböző fotós csoportokban és mindenki megpróbálkozik vele, változó sikerrel. Az elmúlt hónapokban többen is kértétek, így most megmutatom nektek, hogy én hogyan készítem a brenizereket. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A kész anyag előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Benedek Lampertnek. A panorámákhoz kapcsolódó számítások módját köszönöm Pap Gyulának. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2016 (eredeti megjelenés: 2016. november 24., utolsó módosítás: 2018. március 3.)