hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

5 tipp hosszú expós képekhez


Gear sweetspot-keresés, hiperfokális távolság matatás, kiterjesztett dinamika csencselés, RAW-tartalékok bányászata és még pár hasznos tipp, ha szereted az igazán hosszú záridős fotókat.

A Dunasztráda című képem kapcsán szeretnék veletek megosztani pár olyan dolgot, amiket még azelőtt megtanulhattok, hogy ti is kipróbálnátok a több másodperces, vagy akár több órás expozíciókat. Ezek segíthetnek, hogy ne 251 darab feketére exponált fotót vigyél haza nap végén.

Csillagfotózni akartam aznap, de már az iránynál hibáztam, mert lefelé billent a gép... Jó, ez nem vicces. Viszont a kérdéses fotón 1,5 óra időhossz szerepel, 30 másodperces expozíciókból összefűzve, ISO50, f/11 beállításokkal. Ahhoz képest, hogy milyen látványos az eredmény, magad is meglepődnél, hogy a feldolgozás és előállítás mennyire egyszerű volt.

A csillagjárásos képekhez hasonlóan a StarStaX nevű program az ehhez a fotóhoz szükséges nyerseket is hibátlanul összerakta. A hosszú expós képek készítésének teljes és részletes módszeréről nem is akarok itt beszámolni, mert külön cikkben korábban elolvashattad már.

Amik viszont jó tippek lehetnek, ha nem az eget hosszú-expózod:



Számolj a nagy dimanikával, hogy ne égj ki

Amikor városban, díszkivilágítás (vagy kb. bármilyen mesterséges fény) mellett fotózol, mindig lesz olyan épület/épületrész, ami kiég, így a sorozat felvétele után feltétlenül csinálj pár képet 1, 2 sőt akár 3 fényértékkel aláexponálva is, hogy a StarStaX vagy más program által összekovácsolt művön kiégő részeket vissza tudd hozni valahonnan.

Jelen esetben - már előre várható módon - a Lánchíd pillérjeinek teteje és oldala, valamint a Parlament is kiégtek a 30 másodperces felvételek alatt, ezért ezekről készült külön fotó, ahol szerepel a kérdéses helyekről származó információ a #FFFFFF helyett.

Régebben ezt én sem vettem figyelembe, így elrettentő példának itt van egy évekkel ezelőtti művem, ahol sajnos a Gellért Hotel oldalán csúnya kiégések vannak:

Ez jó tanulópénz volt, mert amikor később megismételtem a fényképet (kicsit módosítva a koncepción is), akkor már figyelhettem rá:

Bármilyen jó is tehát a szenzorod, nem bízhatsz abban, hogy extrém nagy dinamika-különbségeket is vissza tudsz majd hozni utólag - hacsak erre nem készülsz fel többféle expozícióval.



Sweetspot, G-pont és egyebek

Keresd meg felszerelésed sweetspotját, vagyis azt a konfigurációt, ahol minden a legjobban érzi magát: szenzornál ez az elérhető legkisebb ISO-t jelenti több másodperces záridőknél (hogy minimális legyen a zaj), ehhez pedig társuljon az objektíved legjobb rajzot adó blendeértéke (a Vivitar 28-105 esetében ez kb. f/11). Ez a két beállítás a legfontosabb a végleges fotó rajzolata szempontjából.

Azt tartsd észben, hogy a rekeszérték előbbre való: a lehető legszebb rajz menjen a szenzorra, és inkább az ISO-nak adj, ha muszáj, mert azt még mindig könnyebb utólag szűrni (mindjárt lesz szó a RAW-ok feldolgozásáról).



Hiperjó fókusz

Fókuszt a kiválasztott és beállított rekesz után állíts (lehetőleg élőképre kapcsolva, belenagyítva abba), mert tapasztalataim szerint nyitva nem mindig ott a legélesebb az adott optika, mint rekeszelve.

Ennek a hiperfokális távolsághoz van köze, ami az elérhető legnagyobb mélységélességet adja (tájképeknél ez ugye kulcskérdés), és nem azonos a végtelenbe fókuszálással. Definíció szerint azt a tárgytávolságot nevezzük hiperfokális távolságnak, amelynél a mélységélesség a beállított tárgytávolság felétől a végtelenig terjed. Ugye érzed a különbséget e között, meg a között, ha koccra végtelenig tolod a fókuszgyűrűt? Utóbbi esetben a végtelentől visszafelé vett előtérben (mert jelen esetben, tájképnél praktikusan kb. minden előtér lesz) már lesz, ami nem lesz éles, így hiába a fókuszgyűrűn a végtelen jelölés, téged az nem téveszt meg, mert most már tudod, mi az a hiperfokális távolság.

Ha megnézed az objektívedet, akkor a különböző rekeszértékekhez egyre szélesebb sáv tartozik, amin belül egyre nagyobb távolság-tartomány lesz éles. A rekeszeléssel növekszik a mélységélesség - ez eddig nem új. Ha azonban ezt a végtelen tárgytávra alkalmazod, akkor máris értelmet nyer a hiperfokális távolság beállításának fontossága.

A hiperfokális távolság kiszámítására van egy képet, mely szerint az objektív gyújtótávolságának négyzetét osztod el a beállított rekeszérték és a megengedett szóródási kör átmérőjének szorzatával. Ez így elég bonyolult, de mivel a tagok között nincs végtelen, így a végeredmény sem lehet soha végtelen érték, vagyis a legtágabb rekesznyílást leszámítva nincs olyan eset, amikor a tárgytávolságot a skála végtelenjére érdemes állítani.

Gyakorlati körülmények között az optikádon található markerek segíthetnek: ha (definíció szerint) a mélységélességnek a beállított tárgytávolság felétől a végtelenig kell terjednie, akkor az objektívre gravírozott jelölések közül az aktuális rekeszértékre vonatkozót érdemes megnézni, mert itt láthatod azt a sávot, aminek a végén, és nem a közepén kell lennie a távolság-gyűrű végtelen értékének. Ezen a képen például azt az esetet láthatod, amikor kizárólag 1.4-es rekeszértéken jelenti a végtelen jelölés ténylegesen a legjobb beállított tárgytávolságot (de például f/5.6-os értéken már a "második" 5.6-os barázda fölé kellene esnie a végtelen jelnek):

Azt persze ne feledd, hogy a skála csupán akkor segít neked, ha a régi objektíven az eredeti "végtelen" beállítás ma is érvényes, tehát szakszerűen lett összerakva egy esetleges szerelés vagy tisztítás után (és a megfelelő vastagságú konvertergyűrűvel használod). Ha az objektív nem képes végtelenbe fókuszálni, vagy éppen még azon túl is tud, akkor a skála érvényét veszíti.

Még egy fontos dolog: eleve zárt rekesszel természetesen kevesebb a fény a gépbe nézve komponáláskor, ezért tedd élőképre a fényképezőt, tiltsd le rajta a settings effectet és nagyíts bele a látottakba - így tuti a fókusz. A settings effect kikapcsolása korrigálja a szenzorra érkező képet a helyes expozícióra, függetlenül attól, hogy fényképezéskor milyen is lesz a beállítás. A helyes fókusz megkeresése után újra engedélyezheted, nehogy megtréfáljanak a látottak.

Az optikai kereső és az AF-visszajelzés használatát ilyenkor kerüld. Azt természetesen mondanom sem kell, hogy az AF használatát is hanyagold, hiszen ha a gép a sorozatfelvétel közben megpróbál majd meg újra élesre állítani, és ez nem sikerül neki mondjuk a sötét miatt, akkor hazaviszel egy zacskó homályos fotót.



Fix WB mindenek felett

Mielőtt akár telepített applikációval, akár időzítővel, akár máshogy elindul a sorozatfelvétel, állíts fix fehéregyensúlyt, mert ha az közben változik (jelen esetben a naplemente miatt változott volna), akkor utólag azt irtó macerás korrigálni rengeteg fotón.

Ha találsz a beállítások között olyan presetet, ami megfelel a körülményeknek, akkor használd azt, ha meg nem, akkor a custom beállítással szinte minden korszerű fényképezővel tudsz magadnak is mérni egy értéket, ami az adott körülmények között hibátlan lesz (ehhez kell majd egy kisebb-nagyobb hófehér felület, mondjuk egy papírlap vagy egy zsebkendő, esetleg egy WB-beállítós objektívsapka).

Ha helyes a fehéregyensúlyod (akár utólag beállítva is), akkor elkerülheted, hogy a nátriumos lámpák sárgás fénye ellenére az egész városi fotód pisi-árnyalatban ússzon. A legtöbb éjszakai városi képen ez a legidegesítőbb dolog, amit elszúrnak.



Bányászd ki a nyerseket a végsőkig

Azért fotózol RAW-ban, hogy kiterjeszd a szenzorból kinyerhető információval kapcsolatos lehetőségeidet. Hogy ezt a képességedet összefűzött sorozatfelvételek készítésekor se veszítsd el, soha ne az érintetlen nyerseket add be az összefűző programnak.

A nyerseket előbb dolgozd fel, kihasználva azok minden tartalékát. Elsősorban természetesen a túl- és alulexponált részeket tudod ebből a formátumból a legszebben visszahozni, de az élesítés is ilyenkor tudja a legjobb eredményeket adni. Ugyanígy az esetleges színkorrekciókat és a kromatikus aberráció kezelését is ilyenkor tedd meg.

A feldolgozott nyerseket aztán teljes méretben exportáld valamilyen veszteségmentes formátumba (mondjuk tif-be), és azok mehetnek összefűzésre. Ha később nyomtatni is akarod a fotódat, akkor figyelj rá, hogy a folyamat során minden kép végig az eredeti (általában 300 dpi) pontsűrűségen maradjon.



Plusz egy tipp: szedd le a lencse- és szenzorkoszokat

Könyörögve kérlek: életed fotóját ne szúrd el azon, hogy ehhez hasonló fekete kis pontok éktelenkednek rajta elvétve:

Az ilyen foltok két dolog miatt jelentkeznek: a nagyobb (sok pixel átmérőjűek) a frontlencsén levő porszemek miatt, a kisebb (pár pixeles, élesebbek) pedig a szenzoron levő por miatt. Utóbbi ritkább, előbbi azonban sokszor előfordul.

Mivel az objektív rekeszelésével a frontlencsén levő kosz egyre élesebben látszik, az f/8 feletti értékkel készített táj- és városi fotókon ez hatványozottan fog jelentkezni. Tegyél meg érte mindent, hogy a frontlencséd és a rajta levő szűrő minél tisztább legyen.

Mivel 100% pormentesség valós körülmények között szinte soha nem érhető el, az utómunka során is harcolj a fekete pöttyök ellen: retusálás közben nagyíts bele a képedbe 100%-ra, és pásztázd végig. A meglelt foltokat legegyszerűbben, egyetlen kattintással a Spot Healing Brush Tool-al tudod leszedni.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ehhez a cikkhez jelenleg nem tartozik aktív szavazás. Felháborító!

Ezek is tetszeni fognak:


Így készült: az ősz angyala

Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben? A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra. Tovább olvasom...

Így készült a téli csillagjárás Budapest felett

Startrail képek készítése és szerkesztése könnyen és gyorsan. Pár évvel ezelőtt még komoly technikai kihívásnak számított egy csillagjárás lefotózása. Emlékszem, hogy ámulattal olvastam a különböző szenzorhűtési eljárásokat és a zajproblémák kiküszöbölését. Mára azonban ez a világ megszűnt, hála a képérzékelők pokoli gyors fejlődésének. Téged sem tart vissza semmi attól, hogy csillagjárást fotózz. Tovább olvasom...

Így készül a brenizer (bokeh) panoráma

Látványos fotók lehetetlenül kicsi mélységélességgel. A brenizer megoldás nem új dolog, sokak előtt mégis rejtély a módszer mibenléte. Időről időre előkerül különböző fotós csoportokban és mindenki megpróbálkozik vele, változó sikerrel. Az elmúlt hónapokban többen is kértétek, így most megmutatom nektek, hogy én hogyan készítem a brenizereket. A képek felvételétől az összeillesztésen és utómunkázáson át pár hasznos tippig mindent megtalálhattok itt a brenizerek történetéről, értelméről, rengeteg mintaképpel illusztrálva. Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem. Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 teszt

Egy napra a nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot. Az egész történet onnan indul, hogy 99%-ban fixekkel dolgozok, de ha ráveszem magamat az utazásra, nem vagyok hajlandó egy optikánál többet cipelni. Városnézéshez pedig limitált, ha egyetlen gyutávot kell választanom. Keressünk hát egy olyan vintage zoom-ot, ami esélyes lehet a feladat megoldására! Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel. Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Nem csak azt tudhatod meg, mivel legyél óvatos beszerzéskor, de tanácsokat kaphatsz a piszkos lencsék megtisztításához, a gomba, a sárgásodás és az opálosodás kérdéséhez, a reális árak megállapításához, valamint a sikeres eBay-es vásárláshoz is. A cikk végén listázom a legfontosabb magyar adok-veszek facebook-csoportokat is, így neked már csak a belépés és a vadászat lesz a dolgod. Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket? Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Nem szoktam külföldi szerzők anyagait átvenni, mert az egyszerű fordításoknak nem látom értelmét, meg egyébként is inkább magam próbálom ki a dolgokat. Most viszont szeretném veletek megosztani ennek az írásnak a legfontosabb gondolatait és "adatait", körítve kicsit a saját meglátásaimmal és a régi manuális lencsékkel kapcsolatos tapasztalataimmal. Tovább olvasom...

35mm történelem

Egy több évtizedes tekercs mesél. Pár héttel ezelőtt egy szokványosan induló eseménylánc vette kezdetét. Szereztem egy régi filmes vázat egy amerikai garázs-árverésről. Az öreg Spotmatic gép azonban nagy meglepetést rejtegetett: volt benne egy előhívatlan 35mm-es tekercs! Óriási szerencse volt, hogy nem ment tönkre az egész a hátfal kinyitásakor, ám még ezek után is kérdéses volt, hogy elő lehet-e hívni egyáltalán, és lesz-e rajta valamilyen értékelhető kép. Meg kellett próbálni! Nézd meg Te is, mi lett a kaland eredménye és hova vezet bennünket a rejtélyes film! Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

A cikk előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Benedek Lampertnek és Pap Gyulának. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5D MII, A7, A7II), sokat játszott analógokkal is, közben pedig rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2018 (eredeti megjelenés: 2018. július 7., utolsó módosítás: 2018. július 7.)