hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

5 tipp hosszú expós képekhez


Gear sweetspot-keresés, hiperfokális távolság matatás, kiterjesztett dinamika csencselés, RAW-tartalékok bányászata és még pár hasznos tipp, ha szereted az igazán hosszú záridős fotókat.

A Dunasztráda című képem kapcsán szeretnék veletek megosztani pár olyan dolgot, amiket még azelőtt megtanulhattok, hogy ti is kipróbálnátok a több másodperces, vagy akár több órás expozíciókat. Ezek segíthetnek, hogy ne 251 darab feketére exponált fotót vigyél haza nap végén.

Csillagfotózni akartam aznap, de már az iránynál hibáztam, mert lefelé billent a gép... Jó, ez nem vicces. Viszont a kérdéses fotón 1,5 óra időhossz szerepel, 30 másodperces expozíciókból összefűzve, ISO50, f/11 beállításokkal. Ahhoz képest, hogy milyen látványos az eredmény, magad is meglepődnél, hogy a feldolgozás és előállítás mennyire egyszerű volt.

A csillagjárásos képekhez hasonlóan a StarStaX nevű program az ehhez a fotóhoz szükséges nyerseket is hibátlanul összerakta. A hosszú expós képek készítésének teljes és részletes módszeréről nem is akarok itt beszámolni, mert külön cikkben korábban elolvashattad már.

Amik viszont jó tippek lehetnek, ha nem az eget hosszú-expózod:



Számolj a nagy dimanikával, hogy ne égj ki

Amikor városban, díszkivilágítás (vagy kb. bármilyen mesterséges fény) mellett fotózol, mindig lesz olyan épület/épületrész, ami kiég, így a sorozat felvétele után feltétlenül csinálj pár képet 1, 2 sőt akár 3 fényértékkel aláexponálva is, hogy a StarStaX vagy más program által összekovácsolt művön kiégő részeket vissza tudd hozni valahonnan.

Jelen esetben - már előre várható módon - a Lánchíd pillérjeinek teteje és oldala, valamint a Parlament is kiégtek a 30 másodperces felvételek alatt, ezért ezekről készült külön fotó, ahol szerepel a kérdéses helyekről származó információ a #FFFFFF helyett.

Régebben ezt én sem vettem figyelembe, így elrettentő példának itt van egy évekkel ezelőtti művem, ahol sajnos a Gellért Hotel oldalán csúnya kiégések vannak:

Ez jó tanulópénz volt, mert amikor később megismételtem a fényképet (kicsit módosítva a koncepción is), akkor már figyelhettem rá:

Bármilyen jó is tehát a szenzorod, nem bízhatsz abban, hogy extrém nagy dinamika-különbségeket is vissza tudsz majd hozni utólag - hacsak erre nem készülsz fel többféle expozícióval.



Sweetspot, G-pont és egyebek

Keresd meg felszerelésed sweetspotját, vagyis azt a konfigurációt, ahol minden a legjobban érzi magát: szenzornál ez az elérhető legkisebb ISO-t jelenti több másodperces záridőknél (hogy minimális legyen a zaj), ehhez pedig társuljon az objektíved legjobb rajzot adó blendeértéke (a Vivitar 28-105 esetében ez kb. f/11). Ez a két beállítás a legfontosabb a végleges fotó rajzolata szempontjából.

Azt tartsd észben, hogy a rekeszérték előbbre való: a lehető legszebb rajz menjen a szenzorra, és inkább az ISO-nak adj, ha muszáj, mert azt még mindig könnyebb utólag szűrni (mindjárt lesz szó a RAW-ok feldolgozásáról).



Hiperjó fókusz

Fókuszt a kiválasztott és beállított rekesz után állíts (lehetőleg élőképre kapcsolva, belenagyítva abba), mert tapasztalataim szerint nyitva nem mindig ott a legélesebb az adott optika, mint rekeszelve.

Ennek a hiperfokális távolsághoz van köze, ami az elérhető legnagyobb mélységélességet adja (tájképeknél ez ugye kulcskérdés), és nem azonos a végtelenbe fókuszálással. Definíció szerint azt a tárgytávolságot nevezzük hiperfokális távolságnak, amelynél a mélységélesség a beállított tárgytávolság felétől a végtelenig terjed. Ugye érzed a különbséget e között, meg a között, ha koccra végtelenig tolod a fókuszgyűrűt? Utóbbi esetben a végtelentől visszafelé vett előtérben (mert jelen esetben, tájképnél praktikusan kb. minden előtér lesz) már lesz, ami nem lesz éles, így hiába a fókuszgyűrűn a végtelen jelölés, téged az nem téveszt meg, mert most már tudod, mi az a hiperfokális távolság.

Ha megnézed az objektívedet, akkor a különböző rekeszértékekhez egyre szélesebb sáv tartozik, amin belül egyre nagyobb távolság-tartomány lesz éles. A rekeszeléssel növekszik a mélységélesség - ez eddig nem új. Ha azonban ezt a végtelen tárgytávra alkalmazod, akkor máris értelmet nyer a hiperfokális távolság beállításának fontossága.

A hiperfokális távolság kiszámítására van egy képet, mely szerint az objektív gyújtótávolságának négyzetét osztod el a beállított rekeszérték és a megengedett szóródási kör átmérőjének szorzatával. Ez így elég bonyolult, de mivel a tagok között nincs végtelen, így a végeredmény sem lehet soha végtelen érték, vagyis a legtágabb rekesznyílást leszámítva nincs olyan eset, amikor a tárgytávolságot a skála végtelenjére érdemes állítani.

Gyakorlati körülmények között az optikádon található markerek segíthetnek: ha (definíció szerint) a mélységélességnek a beállított tárgytávolság felétől a végtelenig kell terjednie, akkor az objektívre gravírozott jelölések közül az aktuális rekeszértékre vonatkozót érdemes megnézni, mert itt láthatod azt a sávot, aminek a végén, és nem a közepén kell lennie a távolság-gyűrű végtelen értékének. Ezen a képen például azt az esetet láthatod, amikor kizárólag 1.4-es rekeszértéken jelenti a végtelen jelölés ténylegesen a legjobb beállított tárgytávolságot (de például f/5.6-os értéken már a "második" 5.6-os barázda fölé kellene esnie a végtelen jelnek):

Azt persze ne feledd, hogy a skála csupán akkor segít neked, ha a régi objektíven az eredeti "végtelen" beállítás ma is érvényes, tehát szakszerűen lett összerakva egy esetleges szerelés vagy tisztítás után (és a megfelelő vastagságú konvertergyűrűvel használod). Ha az objektív nem képes végtelenbe fókuszálni, vagy éppen még azon túl is tud, akkor a skála érvényét veszíti.

Még egy fontos dolog: eleve zárt rekesszel természetesen kevesebb a fény a gépbe nézve komponáláskor, ezért tedd élőképre a fényképezőt, tiltsd le rajta a settings effectet és nagyíts bele a látottakba - így tuti a fókusz. A settings effect kikapcsolása korrigálja a szenzorra érkező képet a helyes expozícióra, függetlenül attól, hogy fényképezéskor milyen is lesz a beállítás. A helyes fókusz megkeresése után újra engedélyezheted, nehogy megtréfáljanak a látottak.

Az optikai kereső és az AF-visszajelzés használatát ilyenkor kerüld. Azt természetesen mondanom sem kell, hogy az AF használatát is hanyagold, hiszen ha a gép a sorozatfelvétel közben megpróbál majd meg újra élesre állítani, és ez nem sikerül neki mondjuk a sötét miatt, akkor hazaviszel egy zacskó homályos fotót.



Fix WB mindenek felett

Mielőtt akár telepített applikációval, akár időzítővel, akár máshogy elindul a sorozatfelvétel, állíts fix fehéregyensúlyt, mert ha az közben változik (jelen esetben a naplemente miatt változott volna), akkor utólag azt irtó macerás korrigálni rengeteg fotón.

Ha találsz a beállítások között olyan presetet, ami megfelel a körülményeknek, akkor használd azt, ha meg nem, akkor a custom beállítással szinte minden korszerű fényképezővel tudsz magadnak is mérni egy értéket, ami az adott körülmények között hibátlan lesz (ehhez kell majd egy kisebb-nagyobb hófehér felület, mondjuk egy papírlap vagy egy zsebkendő, esetleg egy WB-beállítós objektívsapka).

Ha helyes a fehéregyensúlyod (akár utólag beállítva is), akkor elkerülheted, hogy a nátriumos lámpák sárgás fénye ellenére az egész városi fotód pisi-árnyalatban ússzon. A legtöbb éjszakai városi képen ez a legidegesítőbb dolog, amit elszúrnak.



Bányászd ki a nyerseket a végsőkig

Azért fotózol RAW-ban, hogy kiterjeszd a szenzorból kinyerhető információval kapcsolatos lehetőségeidet. Hogy ezt a képességedet összefűzött sorozatfelvételek készítésekor se veszítsd el, soha ne az érintetlen nyerseket add be az összefűző programnak.

A nyerseket előbb dolgozd fel, kihasználva azok minden tartalékát. Elsősorban természetesen a túl- és alulexponált részeket tudod ebből a formátumból a legszebben visszahozni, de az élesítés is ilyenkor tudja a legjobb eredményeket adni. Ugyanígy az esetleges színkorrekciókat és a kromatikus aberráció kezelését is ilyenkor tedd meg.

A feldolgozott nyerseket aztán teljes méretben exportáld valamilyen veszteségmentes formátumba (mondjuk tif-be), és azok mehetnek összefűzésre. Ha később nyomtatni is akarod a fotódat, akkor figyelj rá, hogy a folyamat során minden kép végig az eredeti (általában 300 dpi) pontsűrűségen maradjon.



Plusz egy tipp: szedd le a lencse- és szenzorkoszokat

Könyörögve kérlek: életed fotóját ne szúrd el azon, hogy ehhez hasonló fekete kis pontok éktelenkednek rajta elvétve:

Az ilyen foltok két dolog miatt jelentkeznek: a nagyobb (sok pixel átmérőjűek) a frontlencsén levő porszemek miatt, a kisebb (pár pixeles, élesebbek) pedig a szenzoron levő por miatt. Utóbbi ritkább, előbbi azonban sokszor előfordul.

Mivel az objektív rekeszelésével a frontlencsén levő kosz egyre élesebben látszik, az f/8 feletti értékkel készített táj- és városi fotókon ez hatványozottan fog jelentkezni. Tegyél meg érte mindent, hogy a frontlencséd és a rajta levő szűrő minél tisztább legyen.

Mivel 100% pormentesség valós körülmények között szinte soha nem érhető el, az utómunka során is harcolj a fekete pöttyök ellen: retusálás közben nagyíts bele a képedbe 100%-ra, és pásztázd végig. A meglelt foltokat legegyszerűbben, egyetlen kattintással a Spot Healing Brush Tool-al tudod leszedni.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ehhez a cikkhez jelenleg nem tartozik aktív szavazás. Felháborító!

További képmanipulálós cikkek:


5 tipp hosszú expós képekhez

Gear sweetspot-keresés, hiperfokális távolság matatás, kiterjesztett dinamika csencselés, RAW-tartalékok bányászata és még pár hasznos tipp, ha szereted az igazán hosszú záridős fotókat.

A Dunasztráda című képem kapcsán szeretnék veletek megosztani pár olyan dolgot, amiket még azelőtt megtanulhattok, hogy ti is kipróbálnátok a több másodperces, vagy akár több órás expozíciókat. Ezek segíthetnek, hogy ne 251 darab feketére exponált fotót vigyél haza nap végén. Tovább olvasom...

Így készült a téli csillagjárás Budapest felett

Startrail képek készítése és szerkesztése könnyen és gyorsan.

Pár évvel ezelőtt még komoly technikai kihívásnak számított egy csillagjárás lefotózása. Emlékszem, hogy ámulattal olvastam a különböző szenzorhűtési eljárásokat és a zajproblémák kiküszöbölését. Mára azonban ez a világ megszűnt, hála a képérzékelők pokoli gyors fejlődésének. Téged sem tart vissza semmi attól, hogy csillagjárást fotózz. Tovább olvasom...

Így készült: az ősz angyala

Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben? Kezdődhet az izgalmas kalandvetítés!

A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra. Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán. Tovább olvasom...

Így készül a brenizer (bokeh) panoráma

Látványos fotók lehetetlenül kicsi mélységélességgel. Hogyan fotózd és hogyan állítsd össze, majd miképp utómunkázd a brenizert? Tippek és példák.

A brenizer megoldás nem új dolog, sokak előtt mégis rejtély a módszer mibenléte. Időről időre előkerül különböző fotós csoportokban és mindenki megpróbálkozik vele, változó sikerrel. Az elmúlt hónapokban többen is kértétek, így most megmutatom nektek, hogy én hogyan készítem a brenizereket. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A cikk előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Benedek Lampertnek és Pap Gyulának. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2018. július 7., utolsó módosítás: 2018. július 7.)