Fujifilm tudásanyagok

A Fujifilm, vagy röviden csak Fuji egy igen nagy múltra visszatekintő vállalat, mely a filmes és digitális fotós korszakban is meghatározó szereplő. Korábban elsősorban nyersanyagokat (filmeket) gyártottak, bár erre a korszakra is jellemzőek a magas minőségű Fujica és Fujinon optikák, a digitális váltástól kezdve pedig váz- és objektív gyártóként ismertek, manapság elsősorban az X és a GFX rendszerekről. Emellett érdekeltek más optikai iparágakban is, így a biotechnológiától a vegyiparon át egészen az irodai felszerelések világáig jelen vannak.

A Fujifilm (富士フイルム, Fuji-fuirumu) céget 1934. január 20-án alapították Japánban fotós alapanyagok (filmek és papírok) előállítása céljából. Az anyacég a Dainippon Celluloid Co. volt, melynek vezetői felismerték a hazai alapanyag-előállításban rejlő potenciált (celluloid-alapú nyersanyagokat ebben az időben kizárólag Európából és az USA-ból hoztak be Japánba). Az első gyár, az Ashigara építésével már egy évvel korábban, 1933-ban végeztek, és ez szolgált az új cég főhadiszállásaként is. A Fujifilm alapításának évében, 1934-ben már piacra is léptek első termékeikkel a szigetországban. 1936-tól az addigi mozgókép-alapanyagok, fotós lemezek és fotópapírok mellett megjelent a saját fejlesztésű röntgenfilmjük is. Megépült az Odawara gyár és bővült a kutatás-fejlesztési részleg is.

Az objektív tervezés és gyártás világába igen gyorsan, már az 1940-es években beléptek. Ez volt az az időszak, amikor a japán optikai ipar feltett szándékává vált az európai, elsősorban német gyártókkal való konkurálás, illetve azok meghaladása. Az Odawara üzemben az első lépésektől az utolsóig láttak neki az optika-alapanyagok gyártásának, valamint objektívek építésének. A Fujifilm jól érzékelte, hogy ha komoly szereplő akar lenni, akkor a képalkotás minden területén tapasztalatot, és ha lehet, piaci részesedést is szereznie kell. Ez másképp nem lehetséges, csak kamerák és optikák tervezésével és gyártásával. Születőben volt a Fujinon sorozat...

Bár a második világháború a cég számára is jelentős visszaesést és nehézségeket hozott (vesztes félként Japánt jelentősen korlátozta az USA mind termelésben, mind pedig exportban), az 1950-es évektől kezdve már a világ számos pontján árusították termékeiket. 1948 fontos év volt, hiszen forgalmazni kezdték a Fuji Color filmet. A gyártó az igen gyúlékony filmalapanyagok helyett bevezetett egy TAC alapú megoldást, amivel jelentősen növelték a biztonságot, és csökkent a celluloid gyúlékonyságából következő veszély. 1951-ben Japánban már filmet forgattak a Fuji Color alapanyagra, ami kulturális téren is alapozta a Fujifilm hazai hírnevét.

1948 fontos év: a Fujifilm megjelent első kamerájával a fotózás világában. Ez volt a Fujica SIX IA, egy középformátumú, 120-as filmet használó, összecsukható viewfinder modell. Ezzel kezdetét vette a Fujica márkanév útja is, ami később további távmérős, aztán pedig tükörreflexes kamerákat is jelentett, végül pedig elvezetett a Fujica X bajonettig. A Fujifilm jól lovagolta meg az 50-es években robbanó kamerapiacot. Ekkor rengeteg amatőr lépett be a fotózás világába, nekik pedig egyre több megfizethető alapanyagra volt szükségük. 1952-ben erre válaszul megjelent a NEOPAN SS rollfilm. A kereslet növekedésével a terjesztés is szélesebb lett: ebben az évtizedben sorra nyíltak meg kereskedelmi leányvállalataik előbb Ázsia-szerte, aztán Brazíliában és Latin-Amerika többi részén, végül pedig az USA-ban, New Yorkban.

Az 1952-es évek nem csak a szigorúan vett fényképező-iparról szóltak a gyártónál. Megépítették az első japán elektronikus számítógépet, a FUJIC-ot, amit a tudományos élet számos területén tudtak sikerrel alkalmazni. Ez persze arra is jó volt, hogy számításokat és szimulációkat végezzenek különböző üvegtípusokkal és objektív-tervekkel. Megkezdődött az optikai ipar új korszaka, a számítógépes tervezés és tesztelés, ami egyre bonyolultabb, egyre kifinomultabb optikák létrehozását tette lehetővé.

Az 1960-as évek a további kutatásokról és növekedésről szóltak. A filmes alapanyagok fejlesztésében még számtalan potenciál volt, ezek kiaknázására pedig a Fujifilm új kutatólabort hozott létre. A munka eredményeképp 1961-ben megjelent a Fujicolor N50 és Fujicolor N64, amik drasztikusan növelték az elkészült képek színhelyességét. Beléptek a filmfelvevők piacára is, elsőként a FUJICA Single-8 készülékkel, ami 8mm-es kisfilmre rögzített. A szélesebb tömegeket célzó termékek gyors sikert és profitot hoztak. Az 1964-es Tokiói Olimpia jó alkalom volt arra, hogy a cég széleskörű reklámtevékenységgel még ismertebbé váljon a külföldről érkező látogatóknak is.

Az 1960-as évek elején együttműködésbe kezdtek a Xeroxxal, és elindult a Fuji Xerox vállalat. A cég hamar felismerte az elektronika szerepét a képalkotásban, ennek hála pedig első másolójuk, a Fuji Xerox 914 forradalmi újítás volt az irodák világában. Ebben az időszakban folyamatosan léptek be új piacokra ma már legendássá vált filmtípusaikkal. Nem csak fényérzékeny, de mágneses alapanyagokat is készítettek, ezek közül elsőként 1963-ban jelent meg kereskedelmi forgalomban mágnesszalagjuk. Elsőként tudtak az amerikai belpiacon a Kodakkal konkurálni. 1963-ban új termelőegységgel bővültek (Fujinomiya), valamint újabb kereskedelmi irodákat nyitottak Düsseldorfban és az USA-ban is. A cég 35. születésnapjára 1969-ben elkészült a Nishiazabu székház.

1974-ben piacra dobták a FUJICOLOR F-II filmet, 1976-ban pedig megjelent a Fujicolor F-II 400 továbbfejlesztett változat is, mely akkor a legérzékenyebb filmnek számított a saját kategóriájában. A 70-es évek fejlesztéseinek legérdekesebb vonala azonban az ST kameraszéria volt, mely egy cserélhető objektíves tükörreflexes típus volt, M42 csatlakozással. Ezzel a gyártó nagyjából 10 évvel a többiek után lépett be az SLR piacra.

Az SLR gépek területén a Fujifilm gyorsan igyekezett behozni a lemaradását. Az ST701 volt az első olyan váz, amiben szilikon-dióda végezte a fénymérést, az ST901-pedig az első olyan, amiben a keresőbe pillantva kis LED-ek jelezték vissza az aktuális záridőt. Hiba azonban a technikai újítások, mert a gyártó - hibásan - az M42-es csavarmenetes csatlakozásra épített, aminek meg voltak számlálva a napjai. Ne feledjük, hogy a Pentax 1975-ben dobta piacra a PK bajonettet, kivezetve legendás M42-es vázait és optikáit, és a bajonettes megoldások példáját gyorsan követték a többiek is.

Az M42 csatlakozás legnagyobb gondja az volt, hogy nem jelezte vissza a beállított rekeszértéket a váznak. Így hiába volt automata beugrasztó pöcök a csatlakozáson, a nyitott rekeszes fénymérés nem volt lehetséges, mert a váz nem tudta, hogy a mért fényértéken az expozíció pillanatában mennyit kell majd kompenzálnia (mennyire fog bezáródni a fényrekesz, amikor készül a kép). Ezen csak úgy tudtak segíteni a gyártók, hogy az "univerzális" M42 csatlakozást kiegészítették még egy pöcökkel, ami jelezte a váznak a rekeszgyűrűn beállított értéket. A Pentaxnak sikerült ezt úgy kiviteleznie, hogy az M42 objektívjeik kompatibilisek maradtak más korábbi M42-es vázakkal is. A Fuji ST vázak esetében azonban az M42 csatlakozás kiegészítése egy oldalsó, kissé hátranyúló pöcökkel történt, ami miatt a többi M42-es gépre ezek az objektívek nem mentek fel, és manapság is problémát okoznak a legtöbb egyszerű M42-es adapternek. A Fujit sürgette az idő, és nem a legjobb megoldáshoz nyúltak.

A gordiuszi csomót átvágva 1979-ben a Fujifilm is elhagyta az M42 világát, és megjelentek az X bajonettes vázaik. Ez kereskedelmi szempontból mindig kockázatos lépés, mert a márkahű fotósok addigi felszerelése jelentős értékcsökkenésen megy át, és ha újítani akarnak akár vázat, akár optikákat, akkor egy új rendszerbe kell beruházniuk. Ha viszont már rendszer vált valaki, körbenéz a piacon más gyártóknál is, hogy hol lenne legjobb helyen a pénze. Ez az a pont, ahol a legtöbb fotós váltani szokott más márkákra. Sajnos a Fujica X kamerák sosem lettek annyira népszerűek, mint az M42-es elődeik, ráadásul a váltás időszakában óriási volt ezen a piacon a verseny. A Canon, a Pentax, a Nikon, az Olympus, a Minolta és más kisebb gyártók is folyamatosan újításokkal és egyre jobb kamerákkal öntötték el a piacot. Azt se feledjük, hogy a Fujica X megjelenése után mindössze hat évvel, 1985-ben a Minolta már piacra is dobta a Maxxum 7000-et, az első AF-es SLR gépet. A Fujifilm lemaradása ezen a területen folyamatos volt. 1987-ben végleg befejezték az SLR vonaluk fejlesztését és gyártását.

Más területeken a 70-es évek sokkal sikeresebb volt. A cég új termékekkel jelent meg, például forgalmazni kezdték endoszkópjaikat, valamint piacvezető technológiákkal jelentek meg új fénymásolóik is. 1974-ben megépült a Yoshida-Minami gyár, mert a fotós és röntgen filmekre folyamatosan nőtt az igény. Bár a kisfilmes SLR-ekkel nem aratott nagy sikert a cég, az 1970-es és 80-as években sem állt le a kamerák fejlesztése. Megjelentek középformátumú megoldásokkal, mint például a legendás GX 680. A kompaktok piacát is egyedi gépekkel igyekeztek meghódítani, például a DL (Drop-in Loading) Fuji kamerákkal, amik igen egyszerűvé tették a 35mm-es filmek cseréjét. 1988-ban megjelent a Fujix DS-1P, ami a világ első teljesen digitális fényképezője volt. Ugyanilyen forradalmi volt a QuickSnap megjelenése is 1986-ban: ez volt a világon az első egyszer használatos, eldobható kompakt kamera, ami teljesen megváltoztatta a tömegek fotózási szokásait.

Az 1980-as évek a brand újragondolásának időszaka volt. Megjelent az azóta széles körben megismert új logo. A Fujifilm igazi nemzetközi vállalat lett. 1984-ben 50. születésnapját ünnepelte. 1982-ben üzemet nyitott Hollandiában, 1988-ban pedig az USA-ban. A piaci részesedés növelésének megkoronázása pedig az 1982-es spanyol FIFA világbajnokság, illetve az 1984-es Los Angelesi olimpia szponzorálása volt.

Bár 1990-ben jelent meg a FUJICHROME Velvia film, vagyis a vállalat folyamatosa fejlesztette az analóg eljárásokat is, ez az évtized már a digitális átállásról szólt, és a vállalat ügyesen látta meg a piaci lehetőséget. Olyan legendás sorozatokkal tudtak jelentős piacokat elhozni, mint a FinePix. Ezek a kompaktoktól a bridge kategóriáig igen sok területet lefedtek. Az évtized végén, 1998-ban indult a ma is ismert INSTAX család is.

A 2000-es években a Kodakhoz hasonlóan a Fujifilmnek is szembesülnie kellett a ténnyel, hogy a rohamtempóban gyorsuló digitalizáció fenyegeti központi tevékenységüket, a fényérzékeny alapanyagok előállítását. A filmes nyersanyagok piaca zuhanórepülésbe kezdett. Bár a vállalatnak számos más érdekeltsége és bevételi forrása is volt, újra kellett gondolniuk a stratégiájukat és szerepüket a fotózás világában. Ennek a váltásnak szimbolikus lépése volt a név megváltoztatása is: 2006-ban a régi Fuji Photo Film helyett megjelent az egyszerűbb, egyértelműbb FUJIFILM a ma is használatos logoval. 2005-ben új gyárat, 2006-ban pedig új kutatólabort hoztak létre élvonalbeli digitális technológiák megalkotására. 2007-ben új székházba költözött a vállalat irányítása.

Bár a 2010-es években a cég komoly fejlesztéseket hajtott végre az egészségügyi, az irodai és az anyagkutatási területeken is, minket most főleg a fotós tevékenységük érdekel. 2011-ben elindult az X szériás prémium kompaktok forgalmazása, ez pedig jelezte, hogy a cég elsősorban a magasabb minőségű és árfekvésű termékek fejlesztésén át akar jelen maradni a fényképezés világában.

A Fujifilm X széria cserélhető objektíves vonala 2012-ben debütált a X-Pro1 vázzal. Ezek a gépek már a mirrorless korszak gyermekei: tükörnélküli megoldások APS-C szenzorral, X-Trans szenzortechnológiával. A technikai részleteknél azonban fontosabb, hogy a Fuji jól vette észre a jelentkező igényt a retro jellegű gépekre és élményre. Amit a digitális átállás sok fotós számára elvett a fényképezés öröméből, azt a Fuji X széria tudatosan próbálta visszahozni. Nem csak klasszikus filmes SLR kamerákhoz hasonló kialakítású vázaikkal, de a hagyományos Fujifilm filmek szimulációival is felvértezték új termékeiket, így hamar meghatározó szereplői lettek ennek a területnek.

A fullframe digitális "vihar" elkerülte a Fujit. Az X bajonett nem volt alkalmas egy fullframes széria kiszolgálására, ezért a gyártó nagyobb lépésben gondolkodott: 2016-ban elindult az első középformátumú MILC rendszerrel, a GFX-el. A G bajonettes gépek a fullframenél 1,7x nagyobb alapterületű, 44*33-as szenzorral vannak felszerelve. De a rendszer fő erőssége nem ez, hanem az a minden igényt lefedő, teljes objektív-paletta, mely korábban nem létezett, illetve a teljes rendszer viszonylagos kompaktsága, mely a középformátumú élményt egy korábbi, robosztus DSLR kamera méretére zsugorította össze.

A cikkek között olyanok is szerepelhetnek, melyek nem kifejezetten a gyártóhoz kapcsolódnak, de tartalmaznak tőle származó eszközöket, vagy más kapcsolatban állnak vele.