Alpa tudásanyagok

Az Alpa története 1919-ben kezdődik Svájcban, nem meglepő módon óraalkatrész gyártóként. Az ekkor még Pignons SA név alatt futó vállalat először 1933-ban kacsingatott a fotóipar felé Jacques Bolsky kapcsán. Az ukrán származású tervező Genfben tanult és itt alapította meg Bol SA néven első cégét, ami Bol és Bolex 35mm-es és 16mm-es kamerákat gyártott. Cégét 1930-ban felvásárolta a Ste-Croix-i Paillard SA, és kameráit tovább gyártotta, Bolskyt pedig műszaki tanácsadóként foglalkoztatta a Cine-Bolex részlegén.

Bolsky 1940-ben Amerikába vándorolt, ugyanakkor az 1933 óta fejlesztett kameráit, melyek az Alpák műszaki elődei lettek, a Pignons SA-ra hagyta, ami az első Bolsey kamerákat is elkészítette. Bolsey saját terveit aztán az USA-ban az Obex Corp. fejlesztette tovább és később az összes Bolsey termék gyártását átvették. A tervező 66 éves korában, 1962-ben hunyt el az Egyesült Államokban, öröksége azonban nem merült feledésbe a Pignons SA-nál. Bár a 40-es évekelején főleg csak kísérleti, vagy igen kis darabszámú fényképezőket gyártottak a ballaiguesi gyárban, itt volt az ideje kiterjeszteni ezt a tevékenységet.

1942-ben, a háborúval körülölelt Svájcban megszületettaz első Alpa kamera, az Alpa Standard. Ekkor ez még nem tükörreflexes konstrukció volt. 1944-ben követte az SLR változat is, amit Bázelben mutattak be a tavaszi kiállításon. Az Alpa ezzel belépett a tükörreflexes kamera gyártók táborába. 1946-ban hivatalosan is regisztrálták az Alpa márkanevet. A technikai fejlesztés 1949-ben az Alpa Prisma Reflex megjelenésével folytatódott, mely az egyik első pentaprizmás keresős tükrös gép volt. Érdekessége, hogy a betekintő ablak a keresőn 45 fokban döntött. Ezt az elrendezést az 1960-as évekig, a 6c modellig megtartották.

Az Alpa rendszer sosem rendelkezett saját gyártású optikákkal. Minden Alpa kompatibilis objektív valójában más cégektől származott, akár megjelölték ezt az objektíven, akár nem. Rendeltek üvegeket az Angénieuxtől, az Asahitól, a Berthiottól, a Chinontól, az Ennától, a Kilfittől, a Kinoptiktól, a Schneidertől és a Yashicatól is. 1951-től a Kern Aarau kizárólag az Alpa számára gyártott objektíveket. Utóbbi olyan különleges megoldásokkal is előállt, mint a Visifocus DOF-skála az 1.8/50-es Macro-Switaron. 1982 után ezeket az objektíveket (amiknek legnagyobb fényereje 1968-ban f/1.9-re csökkent) a Chinon gyártotta.

1952-ben megjelent az Alpa gépek második generációja, amiket André Cornut tervezett. Bevezették az egyetlen darabból készített belsőt a vázakban, és megszületett az Alpa bayonet csatlakozás is. 1959-ben megjelent az Alpa gépeken a később jellemző, egyedi filmtovábbító kar és az exponálás után rögtön visszatérő tükör is. 1964-ben - elsők között - a 9d modellben bevezették a TTL (objektíven keresztüli) fénymérést. A kameragyártás volumene 1965-ben érte el a csúcsot, ekkor évi 1.300 darab készült. Sok gyűjtő ezt a korszakot és szériát tartja az Alpa igazán fényes időszakának mind műszaki, mind pedig design szempontból. Az tény, hogy ezek voltak az utolsó "gömbölyített vállú" Alpa kamerák, a későbbi szériák pedig már jobban hasonlította a konkurensek szögletes megoldásaira.

1968-ban megjelent az Alpa gépek harmadik generációja, mely szépségben talán nem vetekszik a korábbiakkal, azonban további hasznos technikai újításokkal bővült. 1970-ben az analóg fénymérés-visszajelzést felváltotta a LED-es (11e modell). Ebben az időszakban 70 alkalmazott havi 200 Alpa kamerát készített, ami nem tűnik nagy számnak a nagy japán és európai gyártók mellett, ugyanakkor ezeket az eszközöket kézzel készítették a teljes folyamat során.

A 70-es évek során az Alpa modellekben CdS cellás fénymérő modulokat folyamatosan felváltották a szilícium alapúak (11si). Megjelent az 1976-os Photokinán egy érdekesség is: az Alpa Si 2000, amit már Japánban gyártottak. Technikailag persze kérdéses az értéke, mert az alapját egy Chinon CE II képezte és M42 menettel szerelték, ami ekkoriban már nem számított túl korszerűnek. Utódja, az Si 3000 már Pentax K bajonettel érkezett, ugyanakkor sokan vitatták, hogy a magas minőségéről ismert Alpának volt-e értelme a nevét adnia ilyen középkategóriás megoldásokhoz. Végül a 2000-es és a 3000-es széria gyártása is hamar leállt. 1979-ben piacra került egy érdekes Alpa gép, a Roto SM60/70. Ez egy panoráma kamera volt, amit a svájci fotós Emil Schulthess és a tervező Hermann Seitz álmodtak meg.

A 70-es és 80-as évtized fordulója és a 11si modell sajnos az Alpa kamerák technológiai zenitjét is jelentették egyben. Bár ebből készült gyűjtői, aranyozott kiadás is, az igazság az, hogy a technológiai lemaradása miatt az 1980-as évek elején már csak havi 4-5 darabot szereltek össze belőle. Bár a pletykák szerint az Alpa elkezdett egy következő generációs SLR családot is fejleszteni (saját filmtovábbító motorral és saját fejlesztésű, vertikális fém lamellazárral), és ebből prototípusok is készültek, ezek a gyártást már biztosan nem élték meg. Az Alpa a csúcskategóriába is vissza akart kerüli, és a korabeli Nikon F, Canon FD és Pentax LX rendszerekkel szemben tervezett egy moduláris megoldást is, ebből mindössze egy nem működő darab maradt meg a svájci kameramúzeumban Vevey városában.

1990-ben a cég végleg feladni kényszerült a versenyt az európán kívüli gyártókkal. Az utolsó sorozatgyártásban készült széria az Alpa 11-es volt. 1990 és 1996 között a Pignons SA csődeljárás alá került. A márkának nem tett jót a hat évig húzódó folyamat. A Capaul & Weber 1996-ban, a jogi procedúrák lezárulása után vásárolta meg az Alpa név jogait. Az új tulajdonos elkötelezett volt abban, hogy a kameragyártásban maradjanak. A 35mm-es kisfilmes vonalon azonban a gyártó végül nem maradt ringben. A középformátumra és a nagyformátumra koncentráltak és koncentrálnak a mai napig. Folyamatos technikai fejlesztésekkel és újdonságokkal jelennek meg a piacon (a HR Alpagon 6.5/138mm például az első nagyformátumú optika lebegő lencsetagos /floating element/ kialakítással).

Az Alpa sosem gyártott saját objektíveket, így ez a felsorolás valójában nem az Alpa, hanem az Alpa rendszer valamely csatlakozásával kompatibilis objektívek listáját tartalmazza. Sok közülük az eredeti gyártó helyett vagy mellett rendelkezik Alpa megjelöléssel is.

A cikkek között olyanok is szerepelhetnek, melyek nem kifejezetten a gyártóhoz kapcsolódnak, de tartalmaznak tőle származó eszközöket, vagy más kapcsolatban állnak vele.