Elég kaotikusan állnak a dolgok a fotózásban, mert manapság rengeteg szenzorméret és optika közül választhatsz, és a vintage korszak közepén bármilyen rendszerre gyártott objektíveket fel tudsz tenni bármilyen más digitális vázra. Ebből aztán igen sok félreértés fakad, főleg akkor, amikor arról van szó, hogy egy objektívnek pontosan mekkora is a látószöge.

Távol álljon tőlem, hogy mások munkáját minősítsem (van elég gondom a sajátommal is), de a PEZ-cukorkának álcázott gyógyszerem akkor gurult el teljesen, amikor ezt olvastam valahol:

A fenti mondat egy olyan részigazság, mint a robin hood kód az Age of Empires II.-ben: csak abban a játékban működik, máshol nem ad aranyat. Vagyis amíg azonos szenzorméretek mellett beszélgetünk a témáról, addig igaznak tűnik, de mint definíció, tökéletesen hibás.

A gyújtótávolság nem határozza meg a látószöget

Az alap probléma a látószög és az objektívre gravírozott szám, a gyújtótáv viszonyának kezeléséből ered. Hajlamosak vagyunk egy optika tényleges látószögét ezzel a bizonyos, milliméterben megadott számmal azonosítani, holott a gyújtótáv a lencserendszer egy egyedi jellemzője, aminek nincsen közvetlen párhuzama azzal, hogy egy objektív “milyen szélesen lát”.

Nem vagy könnyű helyzetben, ha ennek utána akarsz olvasni, mert nagyon sok magyar és külföldi oldalon szó szerint leírják, hogy a gyújtótávolság az optika látószögének mérőszáma, köztük pedig fordított arányosság áll fent. Igen, van köztük gyakorlati kapcsolat, de nem azonosak!

Definíció szerint egy objektív (lencse vagy lencserendszer) gyújtótávolsága az az objektív optikai középpontjától mért távolság, ahol a végtelenből érkező fénysugarak fókuszálódnak (igazából a gyújtópont bárhol lehet, nem csak az objektív mögött).

Szándékosan nem egyetlen lencsén rajzoltam be a gyújtótávolságot, mert az internet tele van egyetlen lencsetagos egyszerű ábrákkal. De te jobbat érdemelsz, Kedves Olvasó, ezért kaptál egy komplett objektívet. Így életszerűbb lesz a történet. És hogy ne szívassalak feleslegesen, túl sem bonyolítottam, és nem ilyeneket rajzoltam neked (ez nyilván még közelebb állna a valósághoz):

A gyújtótávolság fenti definíciójával azonban nem mennél sokra, ezért kezdődött el a látószög és a gyújtótávolság összekeverése. Történhetett ez azért is, mert régen az amatőr fotósok többsége 35mm-es filmet használva pontosan tudta, hogy gépére felhelyezve egy 50mm-es optikát milyen látószöget fog kapni. A legtöbben ugyanabban a vonatkoztatási rendszerben dolgoztak. Ezzel eddig nincs is gond. Viszont ha belevesszük a játékba azt is, hogy ugyanez a szám (a gyújtótávolság) mondjuk középformátumon már egészen más látószöggel jár, akkor azonnal érzed, hogy valami nem stimmel.

Akkor hogyan is van ez?

A probléma megértéséhez egy tapasztalatot osztanék meg veletek: összehasonlítottam két Biometar 80mm f/2.8 optikát. Ezek közül az egyiket P6 középformátumú rendszerre gyártották, a másikat pedig fullframe-re, M42 csatlakozással. Nyilvánvalónak tűnhet, hogy a kettőnek nem lehet azonos a látószöge, ha felteszem őket azonos méretű (jelen esetben fullframe) szenzorra.

És akkor itt a meglepetés: a két optika szinte pontosan ugyanolyan kivágást ad!

Ez hogy lehet? Hiszen még ránézésre is teljesen más méretűek az üvegeik!

A választ részben már tudod: a gyújtótávolság a szenzor/film méretétől teljesen független dolog. Egy olyan szám, ami a lencserendszer geometriájából, vagyis egyszerűbben mondva az üveg elemek görbületeinek (és persze vastagságuknak, anyaguknak) együtteséből következik (és nem a szélességükből). Nézd csak meg, alább két elképzelt 80mm-es objektív optikai sémája:

Igen, mindkét objektívnek azonos a gyújtótávolsága, mert bár a lencséik nem ugyanolyan szélesek, a felületeik görbülete megegyezik. Ezért rajzolnak azonos képet ugyanakkora szenzoron. Csináltam egy ábrát is, hogy láthasd, a gyújtótávolság nem változik azzal, hogy a lencsék átmérőjét változtatom:

Ez eddig tiszta. 80mm az 80mm gyújtótávolság mindenhol. Nem szorzódik, nem változik sehol.

De ha ez igaz, akkor miért vannak kisebb és nagyobb átmérőjű optikák?

Kiváló kérdés! Itt jön a képbe a kirajzolt képkör kérdése. Egyszerűen mondva: minél nagyobb az objektív lencséinek átmérője, annál nagyobb vetített képpel fognak rendelkezni, vagyis annál nagyobb formátumot fognak tudni kirajzolni.

Nézzük meg az előbbi tesztpárosunkat (a középformátumra és a fullframe-re gyártott 80mm-es objektívet), amik az imént fullframen ugyanolyan képet adtak. Tegyük fel most őket középformátumra, vagyis a fullframe-nél jelentősen nagyobb érzékelőre! Mit fogunk látni?

Sejthetted előre: a nagyobb formátumú érzékelőt már csak a nagyobb üvegátmérőkkel rendelkező, nagyobb formátumra tervezett objektív rajzolja ki teljesen. Hiába azonos a két objektív gyújtótávolsága, az egyik csak fullframe rajzolására lett tervezve, a másik pedig középformátumra. Egyik optikával sem látunk “messzebb”, mindkettő 80mm-es, csak eltérő nagyságú területet képesek lefedni vetített képpel.

Ezen a ponton bátran mondhatom, hogy az első objektív látószöge nagyobb, mint a másodiké (látod te is a tesztképeken), holott mindkettő gyújtótávolsága 80mm. Varázslat!

Ezzel teljesen megértheted, hogy miért nem azonos a látószög és a gyújtótávolság, és azt is sejtheted már, hogy a gyakorlatban miért keveri őket mégis össze mindenki.

Menjünk egy kicsit tovább, és nézzünk meg még egy dolgot, mielőtt belekeverjük a crop-faktort a játékba.

Eddig összehasonlítottunk egy fullframe és egy középformátumú érzékelőt, de mi a helyzet a kisebb szenzorokkal?

Erre is tudod már a választ: ha az a feladat, hogy “csak” egy APS-C méretű lapkát kell kirajzolnom vetített képpel, akkor elég, ha kisebb lencsetagokat teszek az objektívembe. Az egyes szenzorméretek között ugyanis igen jelentős eltérések vannak:

Ez gazdaságilag is jobb (olcsóbb gyártani ilyen optikákat), meg gyakorlatilag is: minek cipeljek feleslegesen plusz súlyt a nagyobb üvegek miatt, ha az érzékelőm mérete miatt úgysem látnék mindent, amit az optika vetít?

Itt egy összetett ábrán mutatom, hogy a három szenzorméretre gyártott azonos gyújtótávolságú objektívekbe miért lehet más és más átmérőjű üveg tagokkal rendelkező lencserendszert építeni (zöld = középformátum, lila = fullframe, piros = APS-C):

Tegyük csak egymásra ezt a három, látszólag teljesen más optikát, és vegyük észre, hogy bár a valódi látószögeik a különböző méretű kirajzolt érzékelők miatt teljesen mások lesznek, mindháromnak 80mm a gyújtótávolsága:

Itt már jelöltem a jobb szélen a három szenzorméretet is, amit kirajzol a három objektív (nem méretarányosak!).

Ha most felteszem ezt a három objektívet egy APS-C szenzoros gépre, akkor mindegyiknek pontosan ugyanakkorának fog tűnni a látószöge. Azonban ha a fullframe (lila) optikát fullframe szenzorra, a középformátumú (zöld) optikát pedig középformátumra teszem, mindkét esetben jóval nagyobb látószöget fogunk kapni, mint az APS-C érzékelőn. És még mindig 80mm a gyújtótávolságunk, mindhárom változatban.

Most már nagyon profi vagy és érted a dolgot, így ideje tisztázni egy tényleges hibát is.

Akkor hogyan is van ez a crop-faktorral?

Miért lesz egy 50mm-es optikából 75mm-es optika kisebb szenzoron?

A válasz az, hogy nem lesz. Tudod már te is: a gyújtótávolság nem változik azzal, hogy mekkora területet rajzol ki egy objektív (vagy mekkora rajzolt képet fog fel ténylegesen a szenzorod). A gyújtótávolság a lencserendszer geometriájából következik, nem a lencsék átmérőjéből és a vetített kép tényleges nagyságából.

De akkor miért mondja mindenki azt, hogy “a crop-faktor miatt felszorzódik a gyutáv”? Miért írja ezt hispan is sok helyen?

Azért, mert a fentebb már említett félreértések miatt a fotósok nagy része, mivel kisformátumú (értsd: fullframe vagy az alatti) rendszert használ, az ilyen szenzorméreten az adott gyutáv által produkált látószöget azonosítják a gyújtótávolsággal. Egyszerű praktikum: mindenki érti és sejti, hogy egy 50mm-es optikának milyen a látószöge egy "átlagos" kamerán, vagy hogy egy 14mm-es optika nagylátószögűnek számít.

Amikor egy egyébként fullframe szenzorméret kirajzolására is alkalmas 50mm-es optika felkerül egy APS-C szenzoros gépre, akkor úgy tűnik, mintha az egy fullframe szenzoron levő 75mm-esként viselkedne (látószög szempontjából), hiszen a kisebb szenzor “kivágja” a vetített kép közepét. Magyarul: azonos helyen állva “kevesebb fér bele” a képbe:

Ez nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy ténylegesen megváltozott volna az objektív gyújtótávolsága, csupán a látószög más, amit érzékelsz.

Erről itt és most nem írok többet, mert a szenzorméretek és a crop-faktor témakörét kiveséztem a történet elején már említett cikkemben, amiben rengeteg egyéb dologról is olvashatsz a téma kapcsán.

Visszatérve a vetített képkörünkhöz: mostantól már tudod: nagy formátumon (képzelj el még a középformátumnál is sokkal nagyobb érzékelőt vagy filmet: a középformátum mondjuk 6x7 centi, a nagyformátum meg lehet akár 25x30 centi is) egy 50mm-es objektív, ha elég nagy a lencséinek az átmérője és kirajzol ekkora képmezőt, már konkrétan nagylátó optikának fog minősülni, akár 100 fokos látószöggel is. Ugyanez a látószög egy kifejezetten fullframe érzékelőre tervezett objektív esetében 16mm környéke. Wow! Ugye, hogy ilyen szemmel nézve a fotózás világát nincs összefüggés a látószög és a gyújtótávolság között?

Nézd meg, tovább mentem az eddigi formátumokon, és sárgával jelöltem még a középformátumnál is nagyobb esetet:

És ha már mindent értesz és szóba kerültek a látószögek: az a legbiztosabb, ha egy objektív adatainál az adott érzékelőméretekhez számított látószögeket megnézed: ha azt írják, hogy egy 50mm-es objektív fullframe-en 50 fokos látószöggel bír, APS-C szenzoron meg 34 fokossal, akkor máris egészen pontos és csalhatatlan adatok birtokába kerültél.

Ebben a régi Pentacon katalógusban is pontosan így látod a megadott adatokat, hiszen ez az objektív kisfilmes és középformátumú filmet/érzékelőt is kirajzol (cserélhető a csatlakozása):

A látószögek esetén, amiket minden gyártó minden esetben megad az objektívjeihez, létezik vízszintes és függőleges (mivel a formátumok oldalaránya általában nem 1:1, ezek eltérnek), illetve létezik átlós is. Cirkuláris halszemek esetében megadhatnak teljes látószöget is, ami az objektív jellegéből adódóan nem saroktól sarokig, hanem a rajzolt képkör szélétől az átellenes szélig értendő.

Ezek után már meg tudod válaszolni azt a kérdést is, amit néha feltesznek nekem: a Mitakon miért csak APS-C szenzoros gépekre gyárt Speedmaster f/0.95-ös, nagyon nagy fényerejű optikákat?

Azért, mert a kisebb szenzor kirajzolásához kevésbé széles lencsetagok is elegendőek, így ott ezt a hatalmas fényerőt (ami nagyobb szenzoroknál nagyon nagy üvegeket igényelne) is meg tudják oldani költséghatékonyan. Ugyanaz a Speedmaster 0.95/50-es optika, amit APS-C-re gyártanak, fullframe szenzorra sokkal nagyobb ármérőjű, sokkal nehezebb és jóval drágábban előállítható lencsetagokat jelentene. (Részben ez is az oka annak, hogy ha növeled a formátum méretét, egyre “lassabbak” az optikák: középformátumon már alig találsz 1.2-es vagy 1.4-es objektíveket, persze nincs is rájuk szükség, mert a tárgytáv-háttértáv is változik a változó látószöggel).

Ismétlésnek a végére: a gyújtótávolság nem az objektív látószögének mérőszáma. Jóllehet a gyakorlatban, azonos szenzorméreten maradva igaz, hogy a nagyobb gyutáv kisebb látószöget (egyre nagyobb telét) jelent, de ha kettőt hátra lépünk a kérdéstől (és nem esünk az árokba), akkor már azt is látjuk, hogy a kirajzolt képkör és a lencsék átmérője sokkal fontosabb kérdések a valódi látószög szempontjából.

A cikk elején említett P6-os Biometar 80mm f/2.8 optika micro4/3 szenzoron lehet teleobjektív (fullframes 160mm-nek megfelelő látószöggel), fullframen 80mm-es portréobjektív, középformátumon pedig normál átfogású alapoptika (fullframes 50mm-nek megfelelő látószöggel). Szép az élet, mi?

Ez most egy kicsit sűrű volt, de aki eljutott idáig, megérdemelten jutalmazhatja meg magát egy fröccsel.