hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt


Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni?

Bevallom nektek őszintén, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb Zeiss optika igazán kiváló. Olvashattatok cikket a blogon egy 135-ösről és egy 200-asról is, ami önmagában is jelzi, hogy említésre méltó darabok származtak az idők során a gyártótól. De vajon a C/Y bajonettes 50mm-es 1.4-es tényleg annyival jobb, mint a nála harmadával olcsóbb kortársai? Teljesítményt veszel, vagy brandet? Lássuk!

A rövid teszt és beszámoló során kifejezetten az SMC Takumar 1.4/50-es optikájával fogom összevetni a Zeiss üvegét. A Takumarról ide kattintva elolvashatod részletes cikkemet. Itt csak annyit tennék hozzá, hogy e szubjektív párosítás oka, hogy vintage vonalon a Takumart idestova 4 éve semmi sem tudja letaszítani nálam a trónról. Ez már lassan inkább objektív, mint szubjektív kérdés.

UPDATE: a cikk végén láthatsz majd egy rövid tesztsort az 1.7 vs. 1.4 Zeiss planar témakörben is. Odagörgethetsz most is, de jobban jársz, ha elolvasod előtte a cikket.

A Zeiss C/Y bajonettel gyártott, Contax gépekre szánt optikájáról már jó ideje tudok, eddig azonban messze elkerült engem, mert általában 100.000 forint környékén lehet hozzájutni eBay-en. Egy hibátlan Takumar ennek a fele-harmada, így bár mindig is érdekelt, hogy ennyivel jobb-e a Japánban gyártott Zeiss üveg, de soha nem vettem egyet se.

Mígnem azonban a sors úgy hozta, hogy egy évekig a kamrában tárolt, borzasztó állapotban levő példány futott be hozzám (a maga Contax RTS vázával együtt). Rengeteg munkaóra árán sikerült olyan állapotba hoznom, hogy már színpadra léphet, és bemutathatja performanszát.

A tesztben szereplő Planarról azt kell tudnod, hogy 7 elemet 6 csoportban tartalmazó konstrukcióját a hetvenes évek közepétől gyártották Japánban és Németországban is. Hozzám egy Made in Japan darab került. 6 blendelamellája f/16-ig tud zárni, 55mm-es szűrőt fogad és 0,45m a közelpontja. Minden híradás és forrás szerint ez volt az egyik legkomolyabb optika, amit valaha C/Y bajonettes gépekre készítettek. Hogy a legendás rajzolat és a kiváló kontraszt igaz-e, az nemsokára kiderül.

Ha még nem találkoztál vintage kalandjaid során a C/Y bajonettel, ne csodálkozz, nem olyan gyakori. Az összes mirrorless rendszerre adaptálható, kompatibilis emellett a Canon EF vázaival is. Részletesen itt kereshetsz rá az adapterezésére: hispan.hu/kompatibilitas/

Oké, kezdjük az elején a beszámolót, rögtön a lényeggel: tényleg lenyűgöző a rajza. Ez minden kétség felett áll. Nem azt mondom, hogy háromszor olyan jó, mint egy 1.4-es Takumaré, de tény, hogy fél hajszállal tisztább. Ráadásul a kép szélei felé is jobban tartja ezt, még nyitva is. Ennyit feltétlenül fel kell írnunk a Zeissnek. Nem tudom, hogy ez a jobb tervezés vagy a pár évvel későbbi megjelenés eredménye-e (az SMC Takumar 1.4/50-est 1972-től gyártották). A falas képnél az első kiemelés a képmező közepe, a másik a képmező legsarka (minden képnél teljesen nyitva, f/1.4). Kétségkívül átlag feletti mutatvány.

És ezek mind 1.4-en készültek, ahogy a tesztben szereplő összes többi kép is! Gyönyörködjünk még egy kicsit benne:

A jobb rajz azt is jelenti, hogy a Planar egy hajszállal kontrasztosabb is a Takumarnál. Ez a T-coatingnak köszönhető, amiről mindjárt ejtek még pár szót.

Az is tény, hogy az élsötétedése is kevésbé látványos, mint egy nyitott Takumarnak azonos fényerőn. A sarkok erős sötétedése a Takumarok egyik olyan gyenge pontja, ahol viszonylag könnyű rajtuk fogást találni. Bár ez portrénál általában jól jön (segít kiemelni a portréalanyt), a képalkotás szempontjából hiba.

Amire rettenetesen kíváncsi voltam, az a kromatikus aberrációk és az ellenfények kezelése, ezekben ugyanis sokat vártam a T* bevonattól. Azt hittem, hogy itt van a kutya elásva, és azért kerül annyiba ez az optika, mert itt fogok majd valami csodát látni.

Nos, csalódtam is meg nem is. A kromatikus aberrációk ugyanis nyitva legalább annyira jelentkeznek, mint egy Takumarnál. A következő képen szélsőségesek a körülmények (csillogó víz és tűző nap), és itt bizony jól látszik, hogy a lila CA szépen meg is jelenik mindenhol nyitva. Így a csoda itt elmaradt.

Ez a képalkotási hiba természetesen szoftveresen szűrhető. A következő pár képet és részleteik nagyítását azért mutatom, hogy lássuk a CRAW által levett CA utáni teljesítményt is:

Az ellenfények kezelésében annyit fel kell jegyezzek a Zeissnek, hogy a Planar egészen másképpen keni el az ilyesmit, mint egy Takumar, de az is tény, hogy nem immunis rá. A cikk több képén is láthattok nagy becsillanásokat, amik sokszor vöröses árnyalatot kapnak.

Amit a következő képpáron láttok, az nem ugyanannak az optikának két fényképe, hanem a Planar és a Takumar bokehja (közelponton). Gyakorlatilag azonos a kettő, a Planar itt is egyedül a minimálisan jobb kontraszttal tűnik ki.

Bár ez precízebb méréseket igényelne, azért még egy apróság: a két fotó teljesen azonos záridővel és ISO mellett készült, azonos rekeszértéken, a Planar képe mégis egy lehelettel világosabb, vagyis a T-értéke (valós fényáteresztő képesség) picit nagyobb lehet, mint a Takumarnak.

A bokeh életszerű tesztelésére sajnos csak a vízfelületi csillanások adtak alkalmat, mert eddig csak nappal fotóztunk vele. Ezek alapján ígéretesek a karikák (abban az őrült értelemben, ahogy én szeretem: karakteresek, kevésbé torzulnak a szélek felé és éles a peremük).

Van valami, amit nem láthattok a tesztképeken, és amit csak szavakban tolmácsolhatok, ez pedig az építési minőség és az anyaghasználat. Mind a Planar, mind pedig az összehasonlítási alapul vett Takumar kiváló japán tradíciókat képviselnek. Nincsenek felesleges alkatrészek, holtjátékok és oroszos ráhagyások: ezek rettenetesen precíz szerkezetek. A Planar itt annyiban tudja felülmúlni a Takumart, hogy bizonyos külső gyűrűi vastagabbak. A néhol tapintható, és az optika tömegében is megjelenő anyagvastagság robosztusabb érzést kölcsönöz az optikának. Az az érzésed, hogy ha földhöz vágod, akkor sem lesz semmi baja.

Összehasonlítva olcsóbb ötvenesekkel... No igen... Mint amikor kimész a konyhába éjjel kettőkor brownie-t sütni, de érzed, hogy ez nem az az átlagos bögrés ötperces kakaóporos rettenet lesz, amit amúgy össze szoktál dobni, ha csokis cukorra vágysz. Ez rendes almos tojással és a legjobb étcsokival készül, és már a massza kevergetése is kész művészet. A sütő - érzed rajta - pontosan 150 fokos, és amikor egy festő utolsó ecsetvonását megszégyenítő mozdulattal küldöd be a mesterien kivajazott tepsit a tartalmával pontosan arra a 14,5 percre, már érzed, hogy 870 másodperccel később, mikor kiveszed a csodát, a külseje omlós, de karakteres szerkezetű, belül pedig éppen annyira lágy, amennyire egy brownie-nak lennie kell. Na, pontosan ilyen a Planar is a többi ötveneshez képest. Lágyan fordul, de karakteres, kontrasztos és éles. Még Gordon Ramsay-nek is elakadna a lélegzete, ha beleharapna.

Használat közben egyébként nincsen sok differencia a Takumar és a Planar között: a fókusz mindkét esetben duplamenetes, nagyon precíz, a végein határozottan, de nem szorulósan ütközik. Egyedül az zavart a Planarban, hogy a rekeszskálát könnyebb eltekerni, és így adott esetben véletlenül lerekeszelni az optikát (bár ezen utólagos mókolással lehet segíteni).

Már majdnem mindenen túl vagyunk, jöjjön hát az utolsó és legfontosabb tapasztalati blokk: milyen vele portrézni? Ó kérem, hát ezt is nehéz leírni, de könnyebb megmutatni! :)

Az erős kontraszt és a kiváló rajzolat, no meg a nagy fényerő miatti erős háttérmosás okán ez egy igazi kis 50mm-es portré-monster (még akkor is, ha azt mondják: 50mm-en manapság nem divat portrézni). Öröm vele elkapni a modell szemét és csodálni, mennyire éles már az élőképen a kép, mielőtt még elsütnéd a masinát. A precíz, lágy, de határozott fókusz kifejezetten sokat segít, hogy a nagyon vékony DOF ellenére is kézre álljon az alkotás.

Oké, mi maradt még? El fogok lőni az optikával és - ha sikerül működésbe hoznom, akkor - a hozzá tartozó Contax RTS vázzal egy tekercs filmet, mert ebben a helyzetben is nagyon kíváncsi leszek rá. Az eredményről ígérem, hogy beszámolok majd.

!

Mondjunk verdiktet. A Zeiss Planar 1.4/50 T* egy valóban igen kiváló optika, mely sok tekintetben ha nem is sokkal, de érezhetően a mezőny élbolyát képező többi üveg előtt áll. Próbáltam a fenti sorok alatt is szemléltetni, hogy tényleg van különbség közte és a nála kicsit idősebb SMC Takumar 1.4/50 között.

Azonban az is tény, és mondjuk is ki, hogy nem kétszer vagy háromszor erősebb ez az optika, mint egy árban fele-harmad annyiba kerülő Takumar. Vintage kategóriában a tapasztalataim szerint bőven belefér akár egy 30-40.000 forintos befektetés is azoknak, akik megunták a Heliosok képminőségét és olyan ötvenest keresnek, amivel tényleg szinte kompromisszummentes teljesítményt kapnak. De ugyanezért hajlandó lennél kiadni 80-100.000 forintot is? Az egyetlen bibi tehát a Planarral az ára, semmi más.



1.7 vs. 1.4

Van itt egy apróság, amit a cikk megjelenése óta többen is jeleztetek nekem: nevezetesen van egy 1.7-es kistesója az 1.4-es Planarnak, ami a netes híradások szerint sok szempontból még jobb is, mint az 1.4-es verzió. Járjunk utána!

Először is, az 1.7-es változat kicsit kisebb és sokkal könnyebb, mint az 1.4-es verzió. Láthattok 3 képet a kettőről méretarányosan.

Mielőtt lelövöm a "poént", megmutatom, hogy az 1.7-es változat kezdő fényerőn tényleg élesebb mind közepén, mind pedig a sarkokon, mint az 1.4-es.

Képközép, 600*600, 1:1

Képsarok, 600*600, 1:1

És a vágatlan tesztképek:

Oké, akkor hol van a kutya elásva? Ha az 1.7-es optika szebben rajzol, miért jóval drágább az 1.4-es? Ez az a kérdés, amit csak akkor tudsz megválaszolni, ha kézbe vetted mindkettőt és esetleg szét is szedted (és ezért javallott olvasni a blogot). Az 1.4-es ugyanis teljes egészében fém, belül sincsenek műanyag alkatrészei. Az összes külső gyűrű és a belső tokozások és menetek is mind fémből készültek. Ezzel szemben az 1.7-es változat bizony többnyire műanyag. Összeszerelési minőségre és érintésre a nyomába sem ér a nagytesónak. Amellett, hogy ez a szomorú igazság, az 1.7-esből természetesen sokkal többet gyártottak, így nem csoda, ha alacsonyabb az ára.

Elcserélném-e az 1.4-esemet a harmatnyival élesebb 1.7-esre? Soha. Két külön világ.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Orosz is, csavarós is, éjjellátó is: mit tud az igazán gyors Cyclop változat, érdemes-e beszerezned és hol a trükk az egészben?

Ez a sztori is az eBay-en kezdődött, amikor Helios és Cyclop optikákat böngésztem, gyűjtöttem a sorozatszámokat, mint szőke lány tavaszi réten a virágokat. Aztán hogy, hogy nem benne maradtam egy licitben, és már úton is volt Olaszországból egy 1.2/85-ös Cyclop-M1... Tovább olvasom...

Hispan 10 kedvenc objektívje

Rengeteg levelet kapok tőletek “mit ajánlanál?” témakörben. Köszönöm ezeket, szeretlek titeket. Jöjjön most egy hosszabb válasz a 10 kedvenc optikámmal.

Még a google is szólt nekem, hogy sokan keresnek a “hispan kedvenc objektívje” kifejezésre, így ideje volt összeállítanom nektek egy listát. Ez a gyűjtés azonban nem egyszerűen egy nyálcsorgatós dreamteam. Hosszú évek gyakorlati használati- és szerviztapasztalatait pakoltam össze, hogy életszagú és hasznos infókkal szolgálhassak. Akár eltévedtél a vintage világban, akár új ötleteket keresel, tarts velem! Tovább olvasom...

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Az nem létezik, hogy ha a kezem közé kerül egy 80-as Pancolar, ne írjak nektek egy gyorstesztet róla. Terülj-terülj asztalkám!

Nehéz kérdés a vintage 80mm kérdése, mert a legtöbb valamire való optika igen erős árazással rendelkezik. De miért? És mi a helyzet a legendás 80mm-es Pancolarral, ami ritka, mint a fehér holló? Terepteszt, szerelési és használati tapasztalatok, meg a szokásos desszert. Tovább olvasom...

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Három éve lógok neked ezzel a cikkel, de nem ok nélkül tartott ilyen sokáig. Miért lett ez a 30 éves portréobjektív az alapoptikám? Most kiderül.

Nagyon restellem a fent említett súlyos késedelmemet. Az egyetlen ok, amiért nem tudtam soha befejezni e sorokat, az, hogy a tesztalanyul szolgáló 85mm-es objektív letehetetlen darab, és hétről hétre megdobogtatja a szívemet. Most viszont ideje végre megosztanom veletek az örömöket, amiket eddig okozott nekem a Canon egyik legkivételesebb optikája, a türelmetekért cserébe pedig ez lesz az eddig megjelent leggazdagabban illusztrált cikk. Tovább olvasom...

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával! Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni?

Bevallom nektek őszintén, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb Zeiss optika igazán kiváló. Olvashattatok cikket a blogon egy 135-ösről és egy 200-asról is, ami önmagában is jelzi, hogy említésre méltó darabok származtak az idők során a gyártótól. De vajon a C/Y bajonettes 50mm-es 1.4-es tényleg annyival jobb, mint a nála harmadával olcsóbb kortársai? Teljesítményt veszel, vagy brandet? Lássuk! Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal?

Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a keletnémetek egyik legendája, a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek mesélni nektek! Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek ilyeneket mesélni! Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért

A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél. Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot.

Az egész történet onnan indul, hogy 99%-ban fixekkel dolgozok, de ha ráveszem magamat az utazásra, nem vagyok hajlandó egy optikánál többet cipelni. Városnézéshez pedig limitált, ha egyetlen gyutávot kell választanom. Keressünk hát egy olyan vintage zoom-ot, ami esélyes lehet a feladat megoldására! Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések.

Ezer éve nem volt a blogon típusteszt, ennek oka pedig prózai: ritkán fog meg annyira egy optika, hogy önálló cikket kapjon (vagy éppen túlságosan is megfog, és akkor sose tudom befejezni a róla szóló cikket). A Porst 1.8/135 azonban szinte azonnal belopta magát a szívembe, és sorozatban majdnem minden fotózásomon használtam, mióta kézhez kaptam. Jöjjön hát a tudás- és képorgia. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni?

Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal. Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Nem vagyok én a zoom-ok esküdt ellensége, csak vintage kategóriában sokkal több a prime megoldás. Viszont éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet pár hónapja a Vivitar különleges optikája, ami fix (és jó) fényerővel kínált egy igen sokat használt és népszerű átfogást. Nem menekülhetett a teszttől, most pedig nektek is megmutatom, mire képes egy '70-es években gyártott zoom. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját?

Vannak objektívek, amikből sok van, másokból kevesebb, egyesek meg ritkák. És vannak optikák, amikről a legtöbben csak hallottak, vagy még csak nem is tudnak róluk. Aktuális tesztalanyunk is az utóbbi kategóriába tartozik. Ha egy számítógépes játékban megszerezhető item lenne, nem egyszerűen azt mondanánk rá, hogy uncommon, hanem azt, hogy rare, sőt epic. Hogy ehhez képest mennyire jó, és hogy megéri-e az igazán vaskos árcéduláját, az nemsokára kiderül. Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató.

Nagyjából két éve kezdődött a szerelem köztem és az 1.4/50-es Takumarok között. Szinte véletlen, hogy a legelső 1.4-es optikám egy SMC Takumar volt, és az elején bizony nem voltam jó szerető: próbára tettem az SMC-t és számtalan más fényerős 50mm-es lencsével is kísérleteztem, melyet a nagy 50mm-es tesztben dokumentáltunk is. Máig nem akadt azonban jobb 50-es a kezembe. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel.

A tükörmentes rendszerre történő átállásnak a váz technikai előnyein túl megvannak a maga rejtett boldogság-dimenziói is. Ezek között a megnövekedett kompatibilitás a leghasznosabb, mely két konkrét objektív-családdal kapcsolatban biztosan jelentkezik. Az egyik a Canon FD bajonettes tárháza, a másik pedig a távmérős, pl. L39 csatlakozású objektívek világa. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön.

Miért készítettük ezt a tesztet? Mert szeretjük az antik objektíveket, és mert nehezen békülünk meg a gondolattal, hogy a Canon 1.4/50-es optikája 2.8-ig nem igazán ad olyan képminőséget, amit mi elvárnánk tőle. Szeretnénk megmutatni azoknak, akik eddig még nem találkoztak a tesztben szereplő optikákkal, hogy van élet a manapság is kapható “rendszer” és “third-party” optikákon túl, és évtizedek lencsetermése vár arra, hogy modern digitális gépeken használjuk őket, mégpedig igen jó eredményekkel, igen kedvező árakon. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon?

Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

Az anyag előzetes áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A cikk képanyagának összeállításához köszönöm a kitartó segítséget Gruhala Patríciának és Tarnóczi Eszternek. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2018. október 13., utolsó módosítás: 2018. november 25.)