hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Egy zoom mind felett?


Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Nem vagyok én a zoom-ok esküdt ellensége, csak vintage kategóriában sokkal több a prime megoldás. Viszont éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet pár hónapja a Vivitar különleges optikája, ami fix (és jó) fényerővel kínált egy igen sokat használt és népszerű átfogást. Nem menekülhetett a teszttől, most pedig nektek is megmutatom, mire képes egy '70-es években gyártott változtatható gyújtótávolságú objektív.

Zoom a múltba

Kezdjük egy kis történelemmel. A Vivitar-t 1938-ban alapította Ponder and Best néven Max Ponder és John Best (milyen kreatív névadás). Kezdetben csak német fotós felszereléseket importáltak, ezt később egészítették ki japán árukkal. A cég hírét olyan márkák amerikai piacra történő bevezetésével alapozták meg, mint a Mamiya/Sekor (35mm-es kamerái) vagy a Kobena filmfelvevői.

Az 1960-as években hozták létre a Vivitar nevet ténylegesen is, illetve ekkortól kezdtek saját optikákat tervezni. Ehhez többek között neves japán mérnököket is megnyertek. Az 1970-es évekre az új márkanév brandértéke annyira megnőtt, hogy a korábban nekik bedolgozó gyártók bizonyos optikáikat kifejezetten Vivitar márkázással adták ki. Ennek folyományaként jött létre az 1970-es években az elkülönített prémium vonal, Series 1 jelöléssel. Az ebbe a családba tartozó optikákat a kor csúcstechnikájával, számítógépen tervezték.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Ezen az oldalon hivatkozzák a képként mellékelt cikket, ami a Vivitar 35-85-ösének megjelenésekor született, az 1970-es évek második felében (itt meg egy másikat, amiben említik; az optika első megjelenése 1975). Akkoriban igazi blockbusternek számított, mert egy nagyon közkedvelt látószög-tartomány konstans fényerejű áthidalásával sok fotósak "egy optika mind helyett" megoldást kínált. Kb. 350 dolláros áron került a boltokba (ez ma az inflációval átszámolva nagyjából félmillió forintnak felel meg). Bár az objektívet a legtöbb forrás szerint a Kiron gyártotta (erről a 22-vel kezdődő sorozatszám árulkodik; Vivitar lencsék esetében ebben a cikkben találsz infókat arról, ki volt a tényleges gyártó), azt is olvastam, hogy valójában több cég is készített belőle sorozatokat (ezt semmi konkrétum sem támasztja alá).

Ami a csatlakozásokat illeti, a független gyártó itt kifejezetten jót tesz a felhozatalnak: nem csak M42, de Canon (FD), Minolta (SR), Konica (AR), Olympus (OM), Pentax (PK) és - dobpergés - Nikon (F - AI) bajonettel is kapható volt! Ezek természetesen a bajonett/tubusozás kialakításán túl a rekeszvezérlésben is eltérnek, de ennek csak akkor van jelentősége, ha natív vázakon akarjuk használni őket (mai digitális Nikon és Pentax vázak fogadják az eredeti F és PK kivitelű változatot). Itt fontos megjegyezni, hogy míg a bázistávolság miatt például az M42, OM és PK bajonettes kivitelt használhatjuk digitális Canon (EF) vázakon, addig mondjuk az AR kivitel már csak mirrorless gépeken jó. Óvatosan vásároljunk tehát.

Apropó vásárlás, az eBay-en manapság is könnyen beszerezhető ez a kis gyöngyszem 30-40.000 forintos áron. A cikk végén visszatérünk, rá, hogy ér-e ennyit.

Variabilis fókusz és más káromkodások

Mielőtt kitérünk arra, mit is jelent a variabilis fókusz, vessünk egy pillantást a cseppet sem egyszerű optikai sémára. A Vivitar vizsgált optikájában 12 lencsetag található 9 csoportban.

Fókuszáláskor az egész optikai tubus mozog előre-hátra, a kivágás változtatásakor pedig ezen belül közlekedik a fent sárga keretezéssel jelzett lencsecsoport. Kicsit később visszatérünk rá, hogy a tolózoom-kialakítás mennyire kényelmes.

Alapvetően két féle fókusz-megoldás létezik zoom-ok esetében. Az egyiknél a gyutáv változtatása esetén sem változik meg a kiválasztott tárgytávolság (nem kell újra élesre állítani, ha zoom-olunk, ezeket hívták régebben parfokálisnak), a másiknál azonban a kivágás változtatása után ismét meg kell keresnünk az éles részt. Értelem szerűen az első változat kényelmesebbnek tűnik, azonban bizonyos kötöttségekkel jár. Ilyen a fix közelpont (ami nagyobb látószög esetén már bántóan távol eshet) vagy a kompromisszumos teljesítmény az egyes gyutávokon.

A Vivitar vizsgált üvege a második kategóriába esik, vagyis a variabilis megoldások táborát erősíti. Tervezése során minden gyutávon igyekeztek a legjobban optimalizálni, illetve nagyobb látószög esetén jóval kisebb a közelpont értéke (35mm-en már csak 26cm). Ilyen értelemben nem is zoom, ezt a gyártó sem állította róla soha (csupán az eltelt évtizedek alatt keveredett össze a variabilis fókusztáv és a zoom-objektív elnevezés (tehát hazudok a címben). Hogy a valóságban milyen eltérések vannak a tudásában a különböző távokon, nemsokára kiderül.

Nem lehet nem észrevenni az objektív furcsa külső arányait. Szinte szélesebb, mint hosszabb, ennek oka pedig a 72mm-es szűrőmenetben található nagy méretű frontlencse. A 7,2-es menetszélességhez 9,1cm-es teljes hossz társul (kivitelfüggő). A frontlencsét egyébként egy kívülről felerősíthető napellenző védi, ami kevésbé praktikus, mert nem menetbe vagy bajonettbe csavarodik, hanem egy kis csavarral kell rászorítani az optika külső ívére. Emellett a nagy átfogás és a 35mm-es induló gyutáv miatt 40-50mm környékén és felette már nem sokat számít a látómezőbe kerülő fények ellen. (Még szerencse, hogy egyébként nincsen gond az erős szembefények kezelésével.)

A képminőséget még egy dolog biztosan befolyásolja, ez pedig a VMC bevonat. Ez persze nem olyan finom, mint a karamellás-földimogyorós külső a pattogatott kukoricán (ilyen tényleg van - a világ megérett a pusztulásra), cserébe viszont a kor színvonalán ez szintén prémium megoldásnak számított, és ma sem okoz csalódást, de erről is a tesztképeknél szólok majd.

Akit részletesebben is érdekelnek az objektív paraméterei, itt megnézheti az eredeti user manual-t, vagy ide kattintva tanulmányozhatja a részletes service manual-t.

De mennyire áll kézre?

Egy zoom-objektívnek alapvetően mások a felhasználási területei és az előnyei, mint egy fixnek. Nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy képminőségben ez az objektív nem veszi fel a versenyt egy hasonló tartományt lefedő zoom-sor egyik-másik szabadon kiválasztott darabjával sem. De nem is ez a feladata.

Ha zoom-ot veszek, arra valamilyen nyomós okom van. Leginkább általában az, hogy nem akarok több optikát cipelni, mert nincs rá lehetőségem, vagy kisebb költséggel akarok lefedni több látószöget is. Ezekben a kérdésekben a 35-85-ös kiválóan teljesít.

Teljes tömege 700 gramm, ami bár nehezebb, mint mondjuk egy 50-es fix, de sokkal könnyebb, mint két bármilyen fix (vagy akár egy 35-50-85 fix sor). Ilyen értelemben tehát nagyon életszerű megoldás lehet egy utazás alkalmával.

Itt van aztán az a nem kevésbé hanyagolható szempont sem, hogy egy viszonylag nagylátó képszögtől a legkedveltebb portré-tartományig megkapunk tőle mindent (APS-C vázakon a 35-85-ből 56-136mm lesz). Igaz, hogy nem egyenletes képminőséggel (erről majd lentebb), de cserébe egyenletes fényerővel. Ez pedig egy zoom-nál nagy szó.

Használat közben a legnagyobb előnye a tolózoom kialakítás. Manapság, az autofokuszos zoom-ok korában nem probléma, hogy két külön gyűrűn állítjuk az élességet és a kivágást, hiszen előbbihez igen ritkán nyúlunk manuálisan. Akkor azonban, amikor mindkét érték szabályozására egy kezünk marad, létkérdés a megfelelő kezelőszerv. A 35-85-ös kivitele ilyen szempontból kiváló: a gumírozott gyűrű könnyen tolható előre-hátra, viszont stabilan megáll a kiválasztott gyutávon, miközben elforgatjuk, hogy élességet állítsunk vele. Gyerekjáték használni.

A teljes összeszerelési- és anyagminőségre sem lehet panasz: ez tényleg egy Series 1 optika: masszív, sehol sem lötyög és a gumi gyűrűt (meg az ellenzőjét) leszámítva fém a háza.

A tesztben szereplő kivitel M42 csatlakozású, 6 blendelamellát tartalmaz, a blendemechanika pedig A-M kapcsolós és képes a blendebeugrasztásod módra. Más bajonetteknél az alsó kialakítás, például a rekeszérték-skála kis mértékben eltérhet.

Portré-szentháromság?

Kezdjük a tereptesztet rögtön azzal a kérdéssel, hogy mit is jelent a 35-85-ös átfogás a gyakorlatban. Bár tudom, hogy a 35mm az erős torzítása miatt már nem előnyös portréra (magam nem is nagyon használom), mégis van a fotósoknak egy jelentős csoportja, akik előszeretettel portréznak 35mm-en. Nevezzük tehát a 35-50-85-ös tartományt a "közelebbi" portré-szentháromságnak (a távolabbi meg legyen az 50-85-135 kombináció).

Gyors próbát téve ugyanaz a bájos arc így néz majd ki a 35-85-ösön keresztül, a két végén (a tárgytávot természetesen változtattam a két expó között):

Ha eddig máshol nem láttad, most mindenképpen vedd észre, milyen drasztikusan változtatja meg egy arc megjelenését a nagyobb látószög. A 35mm kicsit "aurába mászós", emellett bizalmasabb légkört is teremt, a 85 viszont jobban ad vissza és kimértebb hangulatot kölcsönöz.

De visszatérve az optika teljesítményéhez, nézzük a következő képsort. Ebben az élességet fogjuk vizsgálni, mégpedig eltérő rekeszértékeken.

Tesszük ezt azért, mert a híradások szerint a 35-85-ös a szélesebb végén gyengébb teljesítményt nyújt. Ennek egyik eleme a rajzolat, essünk neki ennek (előbb a teljes méretű képek 85 és 35mm-en, f/2.8, 4 és 8 értékekkel, kicsit tömörítve, majd alattuk az 1:1 arányú tömörítetlen kivágások az éles részről):

Már most megfogalmazhatunk két általános észrevételt: f/2.8-on nagyjából annyi lágyságot mutat az optika, mint amennyit egy 40 éves zoom-tól várnánk (vagyis aránylag baráti a fogadtatás). (Ezt azok után mondom, hogy volt már nálam értékelhetetlenül lágy objektív, amiből semmit sem lehetett kihozni.) És persze a fene a digitális orcámat, hogy erre a 2.8-as teljesítményre azt mondom, hogy ki lehet élesíteni, meg ez még nem a világ vége, a sharpen tool ezt még bőven megmenti. Nincs azonban szükség erre sem, ha egyet rekeszelve f/4-re ugrunk, mert itt hirtelen drasztikusan javul a teljesítmény mindkét végen. Az f/8-as értéket már csak a rend kedvéért mutatom, hiszen itt már penge éles minden.

!

Két észrevételt ígértem az előbb. A második az, hogy az optika a 35mm-es végén közelponton (vagy ahhoz közel) sokkal jobb teljesítményt nyújt, mint ugyanilyen gyutávon végtelenben. A gyakorlathoz persze hozzá tartozik, hogy ha tájképezésre használnánk (végtelenben), akkor úgyis rekeszelni fogunk, ott pedig szépen beélesedik, de tény, hogy ez a gyenge pont (ami a 35mm-es portré esetében a közeli tárgytáv miatt azért bőven használható).

Szintén jól jöhet a 35/2.8 beállítás használata után a dehaze csúszka is a CameraRAW-ban, mert a gyengébb rajzolathoz itt gyengébb kontraszt is jár.

Itt egy közelponti 35mm f/4 kedvcsinálónak:

Szintén 35, valahol 1,5 méteres tárgytávolságnál, teljesen nyitva:

És végül ismét egy 35mm, de a közelponttól jóval távolabb. Szépen beélesedik f/4-en (a sarkokra azért itt még lehet panasz):

Mindez persze a fullframe "átka". Egy crop-os gépen pont a kritikus sarkokat vágná le a kisebb szenzor, így aki APS-C-s gépre szánja ezt az optikát, jobb teljesítményt kap tőle.

Hogy ne csak a szélekről, de 55mm-ről is legyen egy tesztsor, íme:

Bár portréra f/2.8-on is bátran használnám, ha teljesen biztosra akarunk menni, akkor az f/4-es érték a mi rekeszünk minden gyutávon:

A VMC bevonat egyébként hatásosan teszi a dolgát: a vártnál jóval kevésbé jelentkeztek becsillanások, pedig ettől tartottam.

Akkor kell ez nekem?

Egy szóban? Igen. Kettőben pedig: mérlegelned kell.

Amellett, hogy ez egy borzasztóan mutatós műszaki gyöngyszem, a mindennapok során is hasznos lehet, ha nem akarsz több fixet magaddal vinni. Nem fogod megkapni a fixek képminőségét, de ad helyette mást. Használni öröm, a fényereje sem rossz, és lehet vele kézigránátot is imitálni. Emellett meg jó lehet Nikonra is (ha F bajonettel veszed), ezért külön érdekes a vintage optikák körében

Az árához képest sem lehet rá panasz. Egy átlagos, 1.8-as 50-es és egy szintén átlagos 2.8/35-ös árából megkaphatjuk, és jár vele "bónuszba" egy 85-ös optika is, mindezt végtelen kombinációban variálva, az előbbiek összesített súlya alatt maradva. 30-40.000 forintos árcédulájával nem tartozik a horror árú régi optikák közé, jóllehet saját korában a csúcstechnikát jelző nagyságú árcédula lógott rajta.

eBay-en itt tudtok válogatni a kínálatból. Az egyes darabok ára a csatlakozótól és az állapotuktól is függ (az M42-esek jellemzően drágábbak, mert univerzálisabb kapcsolódást nyújtanak modern digitális vázakra). Szökőévente egyszer magyar adok-veszek csoportokban is felbukkan egy-egy darab.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Orosz is, csavarós is, éjjellátó is: mit tud az igazán gyors Cyclop változat, érdemes-e beszerezned és hol a trükk az egészben?

Ez a sztori is az eBay-en kezdődött, amikor Helios és Cyclop optikákat böngésztem, gyűjtöttem a sorozatszámokat, mint szőke lány tavaszi réten a virágokat. Aztán hogy, hogy nem benne maradtam egy licitben, és már úton is volt Olaszországból egy 1.2/85-ös Cyclop-M1... Tovább olvasom...

Hispan 10 kedvenc objektívje

Rengeteg levelet kapok tőletek “mit ajánlanál?” témakörben. Köszönöm ezeket, szeretlek titeket. Jöjjön most egy hosszabb válasz a 10 kedvenc optikámmal.

Még a google is szólt nekem, hogy sokan keresnek a “hispan kedvenc objektívje” kifejezésre, így ideje volt összeállítanom nektek egy listát. Ez a gyűjtés azonban nem egyszerűen egy nyálcsorgatós dreamteam. Hosszú évek gyakorlati használati- és szerviztapasztalatait pakoltam össze, hogy életszagú és hasznos infókkal szolgálhassak. Akár eltévedtél a vintage világban, akár új ötleteket keresel, tarts velem! Tovább olvasom...

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Az nem létezik, hogy ha a kezem közé kerül egy 80-as Pancolar, ne írjak nektek egy gyorstesztet róla. Terülj-terülj asztalkám!

Nehéz kérdés a vintage 80mm kérdése, mert a legtöbb valamire való optika igen erős árazással rendelkezik. De miért? És mi a helyzet a legendás 80mm-es Pancolarral, ami ritka, mint a fehér holló? Terepteszt, szerelési és használati tapasztalatok, meg a szokásos desszert. Tovább olvasom...

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Három éve lógok neked ezzel a cikkel, de nem ok nélkül tartott ilyen sokáig. Miért lett ez a 30 éves portréobjektív az alapoptikám? Most kiderül.

Nagyon restellem a fent említett súlyos késedelmemet. Az egyetlen ok, amiért nem tudtam soha befejezni e sorokat, az, hogy a tesztalanyul szolgáló 85mm-es objektív letehetetlen darab, és hétről hétre megdobogtatja a szívemet. Most viszont ideje végre megosztanom veletek az örömöket, amiket eddig okozott nekem a Canon egyik legkivételesebb optikája, a türelmetekért cserébe pedig ez lesz az eddig megjelent leggazdagabban illusztrált cikk. Tovább olvasom...

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával! Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni?

Bevallom nektek őszintén, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb Zeiss optika igazán kiváló. Olvashattatok cikket a blogon egy 135-ösről és egy 200-asról is, ami önmagában is jelzi, hogy említésre méltó darabok származtak az idők során a gyártótól. De vajon a C/Y bajonettes 50mm-es 1.4-es tényleg annyival jobb, mint a nála harmadával olcsóbb kortársai? Teljesítményt veszel, vagy brandet? Lássuk! Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal?

Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a keletnémetek egyik legendája, a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek mesélni nektek! Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek ilyeneket mesélni! Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért

A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél. Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot.

Az egész történet onnan indul, hogy 99%-ban fixekkel dolgozok, de ha ráveszem magamat az utazásra, nem vagyok hajlandó egy optikánál többet cipelni. Városnézéshez pedig limitált, ha egyetlen gyutávot kell választanom. Keressünk hát egy olyan vintage zoom-ot, ami esélyes lehet a feladat megoldására! Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések.

Ezer éve nem volt a blogon típusteszt, ennek oka pedig prózai: ritkán fog meg annyira egy optika, hogy önálló cikket kapjon (vagy éppen túlságosan is megfog, és akkor sose tudom befejezni a róla szóló cikket). A Porst 1.8/135 azonban szinte azonnal belopta magát a szívembe, és sorozatban majdnem minden fotózásomon használtam, mióta kézhez kaptam. Jöjjön hát a tudás- és képorgia. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni?

Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal. Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Nem vagyok én a zoom-ok esküdt ellensége, csak vintage kategóriában sokkal több a prime megoldás. Viszont éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet pár hónapja a Vivitar különleges optikája, ami fix (és jó) fényerővel kínált egy igen sokat használt és népszerű átfogást. Nem menekülhetett a teszttől, most pedig nektek is megmutatom, mire képes egy '70-es években gyártott zoom. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját?

Vannak objektívek, amikből sok van, másokból kevesebb, egyesek meg ritkák. És vannak optikák, amikről a legtöbben csak hallottak, vagy még csak nem is tudnak róluk. Aktuális tesztalanyunk is az utóbbi kategóriába tartozik. Ha egy számítógépes játékban megszerezhető item lenne, nem egyszerűen azt mondanánk rá, hogy uncommon, hanem azt, hogy rare, sőt epic. Hogy ehhez képest mennyire jó, és hogy megéri-e az igazán vaskos árcéduláját, az nemsokára kiderül. Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató.

Nagyjából két éve kezdődött a szerelem köztem és az 1.4/50-es Takumarok között. Szinte véletlen, hogy a legelső 1.4-es optikám egy SMC Takumar volt, és az elején bizony nem voltam jó szerető: próbára tettem az SMC-t és számtalan más fényerős 50mm-es lencsével is kísérleteztem, melyet a nagy 50mm-es tesztben dokumentáltunk is. Máig nem akadt azonban jobb 50-es a kezembe. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel.

A tükörmentes rendszerre történő átállásnak a váz technikai előnyein túl megvannak a maga rejtett boldogság-dimenziói is. Ezek között a megnövekedett kompatibilitás a leghasznosabb, mely két konkrét objektív-családdal kapcsolatban biztosan jelentkezik. Az egyik a Canon FD bajonettes tárháza, a másik pedig a távmérős, pl. L39 csatlakozású objektívek világa. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön.

Miért készítettük ezt a tesztet? Mert szeretjük az antik objektíveket, és mert nehezen békülünk meg a gondolattal, hogy a Canon 1.4/50-es optikája 2.8-ig nem igazán ad olyan képminőséget, amit mi elvárnánk tőle. Szeretnénk megmutatni azoknak, akik eddig még nem találkoztak a tesztben szereplő optikákkal, hogy van élet a manapság is kapható “rendszer” és “third-party” optikákon túl, és évtizedek lencsetermése vár arra, hogy modern digitális gépeken használjuk őket, mégpedig igen jó eredményekkel, igen kedvező árakon. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon?

Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

Nem voltál még portréfotózáson? Akkor olvass bele egy beszélgetésbe, amiből minden kérdésedre választ kaphatsz a témáról (nem csak modellként). Tovább olvasom...

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta. Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért. Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától? Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül... Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője? Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós! Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel. Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket? Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet? Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A kész anyag előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Pap Gyulának és Benedek Lampertnek. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2017. március 9., utolsó módosítás: 2017. november 5.)