hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Az orosz Trioplan:
Triplet-5M 2.8/100
építés és teszt


Orosz barátaink nem lacafacáztak sokat a névadásnál: triplet lencserendszer? Legyen a neve Triplet! De hogyan lesz belőle igazi objektív és vannak-e szappanbuborékjai?

Ismét vetítőzünk kicsit: ezúttal egy nem annyira régi, de kifejezetten érdekes optikából fogunk valódi objektívet építeni, és az is kiderül, mit tud az "oroszok Trioplanja". Össze fogjuk hasonlítani egy Pentacon AV 100-as és egy eredeti, ezüst Trioplan képével is.

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan 3 év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Ezt követően konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja". A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 képviselteti magát. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy anyagot.

Természetesen a Trioplan - triplet névhasonlóság nem koppintás eredménye. Az ilyen lencserendszereket a Trioplantól függetlenül is tripletnek hívják. Ismerjük meg kicsit jobban a mai alanyunkat!



Mi a csuda ez?

A Triplet-5M, melyre cirill betűkkel is felírták ugyanezt az információt (ТРИПЛЕТ-5M), egy 100mm-es 2.8-as fényerejű optika, amit eredetileg vetítőgépekbe gyártottak. A lencserendszere egy az egyben megfelel egy Trioplannak, vagyis klasszikus triplet:

Túl sok információt nem lelni róla a neten, igazából még a gyártási időszakát sem tudtam meghatározni. Kivitele alapján nem a 60-80 éves kategória, hanem annál jóval fiatalabb. Ami viszont biztos: a fullframe szenzort lefedi a képe, így mindenkinek érdemes lesz foglalkozni vele.

Akik a szappanbuborék-mánia áldozatai lettek, azok vagy vettek már irdatlanul drágán egy Trioplan 2.8/100-ast (itt láthatsz vele egy makrózós cikket), vagy költséghatékonyabban megoldották ezt a kérdés 80-as, 100-as vagy 150-es Pentacon AV optikákkal. Most egy újabb lehetőséggel bővül a sor, ami képes buborékosra bűvölni a hátteret, ráadásul az AV80-asnak megfelelő, alacsony áron.



Az optika átépítése

Azzal a jó hírrel kezdem, hogy bázistávolságából adódóan a Triplet-5M átépíthető bármilyen tükrös vagy mirrorless rendszerre is (Nikonra is). Az átépítés fizikájáról és optikájáról már rengeteget írtam a Pentacon AV80-assal és a Pentacon AV100-assal foglalkozó cikkekben, így érdemes azokat átnézned.

Mire lesz szükséged az építéshez? Összesen csak három dologra: egy Triplet-5M vetítőobjektívre, egy M52-M42 36-90-es helikoidra és egy, a saját rendszeredhez illeszkedő M42 adapterre (Nikonnál jó a lencse nélküli is).

Ezen a ponton megkérdezheted, hogy miért építem ilyen hosszú, 44mm-es teljes fókuszúttal rendelkező, kvázi "makró" mechanikával az optikát. Ennek magyarázatát az AV100-as cikkben leled: minél kisebb a tárgytávolság, annál nagyobbak a háttérben a bokeh-karikák, vagyis ha képessé teszed az optikát arra, hogy aránylag apró objektumokat is lefotózzon (mindenféle közgyűrűzés nélkül), akkor csodálatos háttereket alkothatsz. Ez egyszerű praktikum, és ha az objektív fizikai kialakítása lehetővé teszi, mindig igyekszem hosszabb fókuszutas mechanikákkal dolgozni.

Mielőtt nekilátsz az összeszerelésnek, jó eséllyel szükséged lesz egy tisztításra, mert a Triplet-5M "szigetelése" kritikán aluli. Szerencsére nem nehéz szétszedni. Szemből óvatosan nyomd ki a műanyag tubusból az optikai blokkot (ez fém házas, a külső tubusban maradó nameplateig van előre tolva) és a hátsó tükröződésgátló/rögzítő elemet. Miután ez megvan, az optikai blokkot szemből tudod bontani: egy menetkihajtóval szedd le a front lencse biztosító gyűrűjét és az összes üveg tag (és köztük a távtartó elemek) ki fognak jönni. Ezeket tisztítsd meg, rakd össze, majd tedd félre.

Miután a korábbi cikkekben már ismertetett módon kimérted, hogy mennyit kell a végtelen eléréséhez visszavágni a vetítő házából, lépj a tettek mezejére és marj egy kicsit a műanyagból. Ezt könnyen megteheted egy Dremel kézi fúróval és a hozzá való fejekkel.

A ház hátsó végét nem érdemes egyenes vonalban levágni. Jobban jársz, ha kis peremet is marsz, mert így sokkal precízebben és stabilabban tudod majd a mechanikára rögzíteni az optikát. A vágás után itt tartasz:

Én visszaragasztottam a hátsó tükröződésgátló elemet is a műanyag házhoz, hiszen ez a mechanikában elfér, és a nem kívánatos fényjelenségeket minimalizálni tudja.

A triplet műanyag házát ezek után epoxival már csak bele kell ragasztanod a mechanikába, és készen is vagy. A mechanika M42-es végződése a megfelelő adapterrel felhelyezhető a vázadra.

Bár az optika elején nincsen menet a szűrőknek, oda bármilyen 49mm-es illesztésű dolog felcsavarható kisebb erőbefektetéssel. A becsillanások minimalizálásra ezért erősen javasolt egy 49mm-es fém ellenzőt használni, amihez az eBay-en olcsón hozzá is juthatunk. Indulhat a fotózás.

(Ha nem szeretnél az átépítéssel bajlódni idő vagy eszközök hiányában, akkor kattints ide a blog szerelőműhelyéhez, és szívesen segítek neked.)



A karikásostor tesztje

Kezdjük is rögtön a lényeggel, a bokeh milyenségével. Nagy csodák itt nincsenek, az optika csodálatos, éles szappanbuborékokat rajzol, ha a megfelelő körülmények közé kerül, vagyis kap pontszerű fényforrásokat a tárgytávolságon túl.

Itt érdemes a megfelelő tárgytávolság és a fényerő szerelemtáncára kitérni: 100mm-en a 2.8-as rekeszérték (már ha mondhatok itt ilyet, hiszen az optikában nincsen rekeszmechanizmus) nem túl combos, bár arra kétségkívül elég, hogy a hátteret szépen mossa (lásd majd a portré szekciót). A fénykarikák mérete azonban sokszor problémás, ha a célobjektum 2-3 méternél messzebb van.

A karikák az egész képmezőn közel ugyanolyan szabályosak, a képszélek felé minimálisan laposodnak csak. Ez a 100mm következménye, az eredeti Trioplan ugyanígy viselkedik. A jelenséget csak a gyújtótávolság növelésével lehet enyhíteni, ahogyan azt a Pentacon AV 150-es vetítőről írt cikkemben láthattad korábban.

Említettem az imént, hogy érdemes fényellenzővel felvértezni az újszülöttet, és íme, ennek itt van a tárgyi bizonyítéka is. Az első képen hagytam, hogy az utcai lámpa fénye kitombolja magát flarenyomok formájában, a másiknál meg nem. A különbség szemmel látható, lélekkel tapintható:

És ha nincsenek éppen távoli fényforrások, elég vizes autókat keresni, majd a fényezésen játszani kicsit. Ezt a rovatot a Nissan nem támogatta.

Összességében a kategória bármilyen versenyzőjéhez képest (legyen az Pentacon vagy igazi Trioplan) rajzban vagy kontrasztban nincsen szégyellnivalója a Triplet-5M-nek. Abszolút értéken a rajz természetesen harmatgyenge, már-már a rossz irányába csúszik, de nem is arra termett ez a megoldás, hogy más, jóval több lencsetagot tartalmazó rendszerekkel hasonlítsuk össze. Valamit valamiért.

És most a portré szekció következik. Ahogy fentebb már említettem, a 2.8/100 kombináció önmagában már elégséges a kellően gusztusos háttérmosáshoz, amit itt a kialakuló karikák csak tovább fűszereznek. Az utómunka során különösen javasolt a clarity és dehaze csúszkákat tologatni, valamit később valamilyen detail extractor eljárással élni, hogy jobban kiemelhessük a háttér szeretetgömbjeit anyai óvással körülölelő bokeh élfényeket.

Végül két összehasonlítás. Első: milyen az optika képe a hozzá minden dimenziójában és lelkivilágában hasonló Pentacon AV 100-ashoz képest? Kérem alássan, előbb a Triplet-5M képe, aztán a Pentacon AV 100-asé:

Igen, jól látjátok, akár fel is cserélhetném a kettőt, ugyanis a bokeh rajzolata gyakorlatilag tökéletesen azonos. Itt valaki lemásolt valamit, de ki tudja ezt már utólag kideríteni?

!

És most az érdekesebb, második kérdés: milyen a képe az "eredeti" Trioplan 2.8/100-ashoz képest? Lássuk, előbb a Triplet-5M, aztán a Trioplan:

Ember legyen a talpán, aki nagyobb különbséget tud felfedezni a híres-neves bokehkarikákban. És ne feledjük, a két eszköz között az árkülönbség majdnem tízszeres!



Summa summarum

A Triplet-5M költsége az átépítéssel együtt sem vészes: maga az optika 7-10.000 forintért beszerezhető, ehhez a mechanika hasonló árban vásárolható meg. Az M42 adaptered pár száz forint, így ha a befektetett időt és energiát nem számoljuk, kb. 20.000 forintnál járunk. De megér ennyit az egész?

Ha egy normál 2.8/100-as Trioplan észveszejtő árát nézzük, akkor mindenképpen! Ha azt nézzük, hogy az AV 100-as Pentacon ennél jóval drágább, akkor ismét csak az a válasz, hogy igen! Összességében tehát ez az egyik legolcsóbb triplet megoldás, amivel jelenleg szolgálhatok neked. Ámen!

Ha van egy ilyen optikád vagy tervezel venni egyet, bátran keress a blog szerelőműhelyében, segítek az átépítésben.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

További vetítőoptikás őrületek:


Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Orosz barátaink nem lacafacáztak sokat a névadásnál: triplet lencserendszer? Legyen a neve Triplet! De hogyan lesz belőle igazi objektív és vannak-e szappanbuborékjai?

Ismét vetítőzünk kicsit: ezúttal egy nem annyira régi, de kifejezetten érdekes optikából fogunk valódi objektívet építeni, és az is kiderül, mit tud az "oroszok Trioplanja". Össze fogjuk hasonlítani egy Pentacon AV 100-as és egy eredeti, ezüst Trioplan képével is. Tovább olvasom...

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Nehézsúlyú bajnok a ringben: mit tud a fél kilónál is nehezebb 35KP 1.8/140-es orosz vetítő, és hogyan adaptálhatod akár tükrös, akár mirrorless rendszerekre?

Tovább tombol a tudásbázisban a vetítőoptika-őrület. Ezúttal egy nem mindennapi paraméterekkel rendelkező óriást fogunk átépíteni, majd ki is próbáljuk. Mire lesz elég a nyers erő, és mire jó a gyakorlatban a fényerő és az aránylag nagy gyutáv kombinációja? Tovább olvasom...

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

Kötelező kör a kistesók után a Pentacon vetítő nagyágyújának, a 150mm-es változatnak is a megismerése. Adaptálás és teszt, rengeteg szappanbuborék-bokehkarikával.

Ha követitek a blog tudásanyagait, találkozhattatok már a Pentacon vetítőcsaládjának két változatával, a klasszikus AV 2.8/80-assal és a kicsit ritkább AV 2.8/100-assal is, melyek tagadhatatlanul méltó ellenfelei bármelyik szappanbuborékos Trioplannak. Ma azonban még egy ezeknél is ritkább és szebb bokehval rendelkező változatról lesz szó, a 150mm-es óriásról. Tovább olvasom...

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Hogyan adaptáld tükrös vagy mirrorless vázadra a Pentacon 100mm-es vetítőjét, hogyan építs bele saját körvilágítást, és mire lesz mindez jó?

Imádom azokat a tudásanyagokat, amikben nem csak tesztelünk, de építünk is valamit: a Pentacon AV 80-as cikk után sorra kerül a 100mm-es testvére is, amit kétfunkciósra fogunk megcsinálni (makró + portré egyben), és kap egy extrát is. Nem csak mirrorless, de akár Nikon vagy Canon gépre is megmutatom az átépítés módját, és természetesen jön az életszagú próba is. Kalandra fel! Tovább olvasom...

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Készítsd el te is párezer forintból a “Trioplangyilkos” szappanbuborék-gyáros Pentacon AV 2.8/80-as vetítőobjektív Canonra vagy Nikonra alakítását.

Olyan vetítőoptikából fogunk most olcsó objektívet varázsolni, ami Canon EF-re vagy Nikon F-re is jó, és nem szükségesek hozzá drága szerszámok. Eddig ugyanis a blogon átalakított optikák (pl. Pöcsi, Töcsi és Meometar) jó része komoly mókolást igényelt és csak mirrorless-re volt jó. Jogos az igény, hogy csináljunk valamit tükrösökre is. Tovább olvasom...

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Újabb vetítőobjektív épül: ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre. Sony E bajonettre fogunk dolgozni, és te is meg tudod csinálni otthon!

Megállíthatatlan a "vetítőoptikázás" a blogon: Pöcsi és Meometar után itt van előbbi kistesója, a 16KP 1.2/35, amivel garantáltan feledhetetlen perceket és képeket szerezhettek magatoknak, nem csak fullframen (sőt!). Szokás szerint részletes átalakítós how-to részt és tesztképeket is hoztam nektek. Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás Sony E rendszerre, teszttel, házilag, neked!

A legragályosabb vírus a hülyeség, mondta valaki valamelyik hollywoodi filmben valamikor valakinek valamiért. Talán az őrület is hasonlóan agresszív kór, így a blogot sem kerülhette el, hogy újabb vetítőobjektív készüljön, ezúttal azonban valami különleges csemegét hoztam nektek. Gyártás és teszt egyben, hogy te is megépíthesd a sajátodat! Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán. Tovább olvasom...

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag.

Hogyan készíthetsz régi vetítőoptikából valóban használható objektívet, és egyáltalán miért tennél ilyen őrültséget? Flexre és tesztképekre fel! Tovább olvasom...


Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A képek elkészítésében köszönöm a segítséget Annának. A sok hasznos ötletet és technikai infót köszönöm Pap Gyulának. A kész anyag áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak! A borítóképet egy S-M-C Takumar 2.8/105-ös optikával lőttem.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2019. április 20., utolsó módosítás: 2019. április 20.)