hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Makró-móka Trioplánnal


Hol vannak a csodálatos szappanbuborékok?

Kölcsön kaptam Balázstól egy mágikus karikázós 2.8/100-as Trioplan-t, amiért hálám világnézetétől függően sokáig vagy örökké üldözni fogja. Portréra még nem sikerült összebarátkoznom vele, de hétvégén csináltam egy kis makró-játékot, és sikerült is előcsalogatni a csodálatos szappanbuborékokat. Mini how- és how-no-to.

But first: mi ez a Trioplan?

Azért kell megállnunk itt egy pillanatra, mert manapság már fűre-fára kiírják, hogy bokeh monster objektív. Természetesen valódi bokeh-királyokból igen kevés van. Éppen a Biotar 1.5/75-ös tesztben volt erről egy rész, ott a swirly bokeh-t próbáltam meg körüljárni, most viszont éppen az ellenkezőjéről lesz szó.

A Trioplan 2.8/100 különlegessége abban áll, hogy nem torzítja a bokeh-karikákat, hanem szinte a teljes képmezőn majdnem tökéletesen kör alakúak. Ennek lehet valami köze ahhoz, hogy egyébként elég fura az optikai elrendezése: a hátsó lencsetag feltűnően távol esik az optika végétől (és összesen csak 3 lencsetagból áll):

A nálam levő változat M42-es csatlakozású, de gyártották EXA, M39 és Praktica véggel is. Súlya 600 gramm körül van, blendéje preset-es kialakítású. Sajnos a legkisebb fókusztávja 1,1 méter, éppen ezért is vágtam bele úgy a makrózásba, ahogy majd itt bemutatom.

Pár éve az eredeti gyártású daraboknak még 50-70.000 forint volt az ára. Én ezt sem érzem teljesen indokoltnak a teljesítmény alapján, de mind tudjuk, hogy egy optika árát a ritkasága és a divat is erősen befolyásolja. Manapság viszont már 150-250.000 forint között találnak gazdára a Trioplanok eBay-en és máshol is. Jó eséllyel maradnak is így az árak, hiszen az eredeti darabokból egyre kevesebb lesz idővel.

Érdekességképpen megemlítem, hogy a típus kelendősége miatt azt nemrég újra gyártani kezdték, és csakúgy, mint a vintage daraboknak, az újaknak is horror áruk van: 1500 eurót kóstálnak.

Kicsalni a szappanbuborékokat...

Azt hinné az ember, hogy ha van egy bokehmonster optikája, akkor csak ki kell menni és lőni, és máris érkeznek az égi szférák. Ez azonban sajnos nem igaz.

A legtöbb ilyen régi optika akkor tud háttérkezelésben igen egyedit alkotni, ha arra megfelelőek a körülmények. Ez egyfelől azt jelenti, hogy lehetőleg fullframe szenzor van mögöttük (több okból is), másrészt ideálisak a külső körülmények, vagyis lehetőleg minél több pontszerű fényforrás van a háttérben. Ez lehet falevelek között átszűrődő fény vagy LED illetve más utcai világítás is, ritka esetben pedig valamilyen folyadék cseppjein megtörő fény. Ma az utóbbival fogunk játszani.

Az alapötletem az volt, hogy egy fényvisszaverő felületre cseppeket szórva majd szép csillanások születnek, szinte maguktól. Ez persze nem így lett, és több gond is adódott.

Az első a közelpont problémája. Az említett 1,1 méteres legkisebb tárgytávolság a legkevésbé sem alkalmas makrózásra, ezért a Trioplan-t makrótubusra kellett tenni. Pontosabban sok-sok makró tubusra.

Egészen pontosan 17 centinyi tubus került a gép és az optika közé (plusz a konvertergyűrű: a tubusnak NEX vége van, erre jött az M42-NEX adapter). Ez egyébként filléres dolog, hiszen NEX-es makró-tubusokat párezer forintért rendelhetünk az eBay-en (ezeknek nem kell elektromos jelátvitellel rendelkezniük a régi manuális optikákhoz). Több szettet rendelve simán összecsavarozhatunk szinte bármekkora hosszúságot.

Mivel nem vagyok nagy makró-szaki, ez a megoldás nekem többnyire megfelel. Ennél azonban sokkal precízebb lehet (már csak fókuszálás szempontjából is), ha egy jó makró kihuzatot veszünk.

Egyszerű cseppfotókat aránylag könnyen ki tudtam sajtolni a megoldásból. A fókuszálás nem volt könnyű (ilyen összeállításnál már hiába tekeri az ember a fókuszgyűrűt, a 17 centis tubuson az a kb. 8mm mozgás, amit az objektív végez, alig számít), ezért vagy a tárgyat, vagy a gépet mozgatva kellett tökéletesen beállnom.

A probléma elsősorban az volt, hogy nyitott rekeszen gyenge volt a rajzolat, illetve nem látszottak a bokeh-karikák sem.

Az első gondon könnyen lehet segíteni: rekeszelni kell, így javult a rajzolat:

Ám ebben az esetben eltűnik a buborékok karakteres, éles széle, és a tubusozás miatt amúgy is kis fényerő tovább csökken:

A második problémára a fények beállítása volt a megoldás. Telefon LED-jével addig játszottam a beeső szöggel, míg meg nem jelentek a buborékjaim (itt már újra nyitva volt a rekesz):

Az éles részek keresését elengedve aztán átadtam a terepet a teljesen fókuszon kívüli világnak, így megjelentek az igazi Trioplan-karikák:

Ezen a ponton vettem észre, hogy az egyszerű szivárványnál sokkal látványosabb, ha a fényt tükröző felületen (mely jelen esetben egy DVD volt) pontszerűen tükröződik a világításom. Minél közelebb mentem a lemezhez a LED-el, annál karakteresebben rajzolódott ki:

Mintha miniatűr csillagokat fotóznék, melyek körül égi szférák voltak. Mivel ebben az esetben minden fókuszon kívül volt, vagyis nem számított az abszolút rajzolat, csak a bokeh minősége, ismét nyitva volt a rekesz. Így jelentek meg a klasszikus trioplan-karikák.

Kipróbáltam kísérletképpen étolajjal is a dolgot. Ez teljesen másképpen viselkedik azonos körülmények között, mint a víz: a visszaverődések átmenetessé, fátyolossá válnak.

!

Számtalan lehetőség van még ebben a játékban. Akinek ideje és türelme engedi, mindenképpen tegyen egy próbát a csodálatos szappanbuborékokkal, és ossza meg a bloggal vagy a Vintage Pub közönségével az eredményt. :)


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm Urbán Balázsnak a kölcsön optikát, illetve Pap Gyulának a hasznos makrós ötleteket. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2017. március 29., utolsó módosítás: 2017. november 5.)