hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

3000mm nettó gyönyör

Pentacon 500mm, Takumar 300mm és Centon 500mm terepgyakorlat.

Ez most tényleg csak egy nagyon rövid beszámoló lesz, mivel elég ritkán használunk teleobjektíveket, de ha már a csillagok szerencsés együttállása miatt összejöttek a "nagyvasak", megosztunk pár tapasztalatot. A ti kérdéseitek érlelték bennem a megvizsgált dolgokat (főleg azt, hogy mire jók az olcsó M42-es telekonverterek), így felmentünk a város fölé, hogy fagyoskodjunk picit.

A kisebb edzéssel is felérő logisztikai mutatványt egy igen jó kilátással rendelkező helyen hajtottuk végre, és láthattok is majd ott készült képeket a blogon és itt is, valamint lentebb ismertetem a technikát, viszont mindezt kérdések köré szövöm:

Mennyit érnek a két- és háromszorozók?

A kétszerező / háromszorozó eszközök azok a kis apróságok, amiket az objektív és a váz közé lehet iktatni, és megkétszerezik / megháromszorozzák a gyújtótávolságot (amiért fényerővel fizetünk: negyedelik / kilencedelik azt).

A telekonverterek másik neve tele-extender. Használata közben a teleobjektívből kapott kép közepét "kivágja" és felnagyítja úgy, hogy az az adott szenzort teljesen lefedje (például az objektív által vetített kép 18x12mm-es középső részét nagyítja fel 36x24mm-es fullframe-re). Jellemzően 1,4x 2x vagy 3x nagyítással dolgoznak. Ezért egyrészt a már említett fényerővel fizetünk, másrészt a kép részletessége, felbontása is változik, így romlik a képminőség.

A digitális rendszerekhez gyártott telekonverterek rendelkeznek elektromos csatlakozókkal, hogy a fókusz és egyéb vázvezérelt funkciók jelátvitele az objektív felé megoldott legyen. Ezzel szemben a régi M42-es telekonverterek legjobb esetben is csak blendeugrasztó mechanikával rendelkeznek, de még ez is bőven több, mint amire szükségünk van.

Az alapkérdés az, hogy egy aránylag éles telének a képét mennyire rontják el? A válasz: nagyon. Erre hamar rájöttünk, de a vicc kedvéért azért megmutatom, milyen szörnyetegek születnek, ha a kétszerezőt és a háromszorozót egyszerre csavarjuk fel (mert ez is lehetséges; lásd a képeken is):

A kiírt értékek valós gyutávok fullframe szenzorokon. Értelmük nem sok van (fényerőben még talán az f/22 belefért volna, de az "csak" 1800mm). Igen jó alátámasztás és belenagyításos fókuszálás szükségeltetik, és sajnos az élességről le kell mondanunk.

Így néz ki a Pentacon képe, sorban 500mm, 1500mm (háromszorozóval) és 3000mm (kétszerezővel és háromszorozóval). A képek nyitva, f/5,6-on készültek az A7-el, és nem adnak túlságosan nagy élményt. Gyanítom, hogy mivel a végtelen itt már csak pár milliméternyi állítás, lehetett volna játszani a gyűrűkkel (kicsit csiszolni az M42 csatlakozás tetejét, hogy "minden összeérjen"), de tűéles képet akkor sem kaptunk volna.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mivel a telekonverterek lencséket tartalmaznak, ezen lencsék pedig különböző minőségű üvegből, valamint eltérő bevonatokkal készülhetnek, nem szabad teljesen általánosítani a teljesítményüket. A mi kétszerezőnk egy "márkátlan" APS Auto Teleplus 2X (Lens made in Japan), háromszorozónk pedig egy Vivitar Automatic Teleconverter 3X-1 (szintén made in Japan) volt. Az M42-es telekonverterek átlagárain mozognak (3-5.000 forint), de könnyen lehet, hogy más kifog egy kicsit jobb minőségű darabot a végtelen használtpiaci óceán mélységeiből.

További fontos kiegészítés (és utólagos betoldás is egyben), hogy ha telekonvertert használunk, akkor a legjobb képminőség érdekében az objektíven a rekeszértéket mindig a konverterrel számolt értékre kell állítani (vagyis ha f/4-ből f/8 lesz, akkor az optikán is f/8-at kell állítani). Külön tesztet érdemelne az így kapott teljesítmény. Fontos figyelembe venni, hogy mi nem ennek megfelelően állítottuk be a rekeszt (ha alkalmunk lesz rá, kipróbáljuk még).

Hogyan növelhetem telekonverter nélkül a gyutávot?

Ha nem szeretnénk telekonvertert használni, folyamodhatunk crop-os vázakhoz is. Ezeknél az 1,6x szorzó miatt a gyutávot eleve meg kell szorozni, így az 500mm-ből könnyen lehet 800mm. A crop-szenzoroknak persze a kisebb méret miatt többnyire zajosabb a képe, viszont a természetfotósokra gondolva a Canon piacra dobta a 7D-t, mely az egyetlen egyszámjegyű, nem fullframe-szonzorral szerelt profi Canon DSLR váz. Volt velünk egy ilyen is a túránk során, azonban idő hiányában ezzel nem készültek tájképek (helyette vele fotóztuk a többi masinát).

A képen és a cikkben is szereplő S-M-C Takumar 4/300mm-es optikáját még tavaly felszereltük egy 2x telekonverterrel, így kaptunk egy 8/600-as lencsét. Mindezt felrakva egy crop-os vázra (50D) az 1,6x-os szorzó miatt máris van egy 8/960mm-es rendszerünk (a teljes rendszer képszöge felel meg 960mm-nek a szenzorral együtt, valójában ugyanis éppen utóbbi miatt csak a képszög változik, a gyutáv nem). (A végleges f/8 érték a fényerőre vonatkozik, mert a bejutó fény mennyiségét nem érinti a crop-faktor, azonban ha a DOF-ot nézzük, valójában 12,8-nak felel meg az összeállítás.)

A fullframe és crop szenzorok összehasonlításáról ide kattintva olvashatsz részletes cikket.

Mennyit érnek a tükrös telék?

A tükrös telék működési elve igen egyszerű, és aki csillagászkodott gyerekkorában, vagy olvasott már kozmológiát, űrkutatást, az gyorsan fel fogja fedezni a tükrös távcsövekhez való hasonlóságukat. Az elvük lényege, hogy egy (fő)tükröt tartalmaznak, mely összegyűjti a fényt, és egy középen álló, kisebb (segéd)tükörbe továbbítja, mely aztán visszaveri és egy lencsébe küldi azt.

A kör alakú, középen lyukas főtükör miatt a bokeh-karikák is jellegzetes, O alakúak ezen eszközök esetében (további képek erről ide kattintva).

A rész címében feltett kérdésre a válasz pedig: körülbelül pont annyit érnek, amennyivel olcsóbbak a lencsés objektíveknél. A Centon itt szereplő optikája valóban filléres dolog, rekeszértéke fix f/8 (nem skálázható), így bár a gyújtótáv impozáns, és ehhez ráadásul igen kicsi/könnyű kialakítás társul, valójában elég haszontalan eszköz. Sajnos a képminősége is messze elmarad egy klasszikus felépítésű teleobjektívétől.

Mi a helyzet a drágább tükrösökkel?

A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy mi itt szinte csak végtelenben próbálgattuk, de a netes kutakodás során számtalan olyan képet láttunk, amiken a tárgytáv jóval kisebb, és a kép is elfogadhatóbb. (Például...) Szintén a témához tartozik, hogy a nagyobb gyártóknak vannak jóval drágább, ennél fogva pedig valószínűleg sokkal jobb képet adó tükrös megoldásaik is. Meggyőződésem, hogy a Centon-ból is többet lehetne kihozni, ha lehetne kalibrálni. Az ilyen optikai rendszerek kalibrációját jusztírozásnak hívják, és a művelet során a tükröket egymáshoz képest a lehető legpontosabban beállítják, hogy a képhibákat a minimálisra csökkentsék.

Emlékszem, mikor testvéremmel évekkel ezelőtt a hamvában halt, de roppant izgalmas amatőr csillagász karrierünk kezdetén az észlelés előtt órákon át csak a jusztírozással szenvedtünk. Ezt minden csillagfényes éjszaka előtt el kellett végezni, sőt nem ártott a külső hőmérsékleten megtenni (külön öröm ez télen), mert a hőtágulás miatt az alkatrészek mérete változhatott. Ehhez képest a Centon optikáját sosem állította be senki a gyártón kívül.

Érdekességként említem csak meg, hogy az utóbbi évtizedekben a csillagászati tükrös rendszerek területén az úgynevezett adaptív optikai megoldások jelentették a legnagyobb áttörést. Ezek a légkör zavaró hatásait úgy szűrik ki, hogy a főtükrüket hatszögekből állítják össze, és egy lézersugár segítségével felmérik, majd pedig folyamatosan korrigálják az atmoszféra miatti eltéréseket. E módszer segítségével drasztikusan javítható az észlelt objektumokról készült képek minősége. Képzeljük el, mire lenne képes egy adaptív főtükörrel rendelkező tükrös teleobjektív...

Aki hazánkban szeretne igazán ütős tükrös telét látni, az ellátogathat például a Pannon Csillagdába. Persze az itt található optika csillagászati célokat szolgál, nem fotósokat, de érdekes élmény volt. A 4064mm-es f/10-es "óriás" főtükre apokromatikus, vagyis a színhibákat nagyrészt kiküszöböli. A csillagászati távcsöveknél a színhelyesség és az optikai hibáktól mentes kép még fontosabb, mint máshol. Teljesítménye természetesen a rá helyezett okulártól is függ, mégsem a nyers számok leptek meg igazán, hanem két másik dolog:

Visszatérve eredeti témánkhoz: akit a Centon részletesebben is érdekel, az ebben a videóban további információkhoz, és vele készült képekhez is hozzájuthat:

A Pentaconról és a Takumarról

Ha volt szó a tükrös optikáról, azért ejtsünk szót a két komolyabb fegyverről is. Ezek klasszikus, lencsés felépítésű teleobjektívek, ennek megfelelő méretekkel és súllyal.

Pentacon 500mm f/5.6 M42

A Pentacon 1960-as évektől gyártott nagyvasa valóban igen méretes darab, a legbiztonságosabban talán két ember tudja az állványra emelni. Súlya kb 3,5 kg, és a hozzá tarzozó állványgyűrű menetes csatlakozása is vaskosabb a szokásosnál. (Az állvány kérdésére mindjárt visszatérünk.)

Az objektív 9 fokos látószögéhez 6 méteres közelpont tartozik, és természetesen ad végtelent Canon EF-en és Sony E-n is (bázistávolsága 45,46 mm). A 4 lencséből álló rendszernél az első kettő mozog fókuszálás közben. A maximális rekesznyílás f/5,6, azonban éles képek készítéséhez tapasztalataink szerint - nem meglepő módon - 8-11 magasságáig érdemes rekeszelni. A 19 lamellás rekesz egyébként amellett, hogy folyamatosan kört formáz, nagyon szép is:

Ára 50-60.000 forint környékén jár, így azoknak, akik ügyesen bánnak a manuális fókusszal, jó vétel lehet. Apropó fókusz: a Pentacon fókuszának tekerése (bár finoman jár) komoly feladat, rendesen rá kell fogni, hogy elinduljon valamerre. Ez (és általában ezekkel a manuális optikákkal való munka) gyakorlott fotósoknak nem okozhat gondot, ne ijedjen meg a dologtól senki. Az eszköz népszerűségét jelzi, hogy több helyről is hallottam, miszerint Máté Bencének is ez volt az egyik első és kedvenc teleobjektívje.

A Pentacont SIX és M42 véggel is gyártották (fullframe-nél nagyobb, 6x6-os kockát is vetít), ezért ha beszerzésre adjuk a fejünket, figyeljünk oda a csatlakozásra. (További infók ide kattintva.)

S-M-C Takumar 300mm f/4 M42

A Takumar Super és Super-Multi-Coated verzióban is gyártott 300mm-es teléje a sorozat egyik legnagyobb objektívje (létezik még 500mm-es is). A Supert 1965-től készítették, az S-M-C 1971-ben váltotta le. Az S-M-C változat blendebeugrasztásos (az eredeti Spotmatic és ES vázak tudták kezelni), így van rajta A-M kapcsoló. Rekesze 6 lamellás. Mindkét verzió lencserendszere 5 tagból áll, ezek közül az első három mozog a fókuszgyűrű forgatásával. Látószöge 8,2 fokos. Szűrőmenete 77mm-es, csatlakozása M42, közelpontja 5,5 méter.

Tapasztalataim szerint élességével nyitva sincsen gond, de ezt is érdemes rekeszelni a még élesebb képért. Sajnos az aberrációkra hajlamos, bár ez digitálisan könnyen szűrhető. Az én S-M-C példányomon nem volt állványgyűrű, így egy 70-200-astól vettem kölcsön némi alátétezéssel. Mivel súlya összesen kb 1 kg, így egy egyszerűbb állványfej is elbírja. Ára jellemzően 50-70.000 forint környékén mozog.

!

Gyártottak 4/300-as Takumart 6x7-es rendszerekre is, ezt azonban ne keverjük össze az M42-es kivitellel, és ha vásárlásra szánnánk el magunkat, mindenképpen figyeljünk a csatlakozásra. (További infók róla ide kattintva.)

Két képet mutatok a Takumarral, 300mm-en, f/8 rekesszel, ISO800 mellett (ez utólag elég felesleges értéknek tűnik, legközelebb majd lejjebb tornásszuk):

Mekkora záridő kell 3000mm-en kézből?

Nem számoltuk ki, a kérdés hipotetikus. Ekkora vasak alá már nem kis állványra (fejre) van szükség. A Takumart és a Centort még az aránylag egyszerű Cullmann fejem is elbírta (a Takumarra a fentebb írt módon applikáltam tartót), viszont a Pentacon olyan nehéz volt, hogy profi segítségre volt szükség. Ha ilyen nehéz objektívet akarunk használni, előzetesen bizonyosodjunk meg arról, hogy az állványfejünk képes a 4 kg-os súlyok stabil kezelésére is (az 5DsR-el együtt az összeállítás már súrolja ezt a határt). Ne a Pentacon legyen az, amelyik megrepeszti. Mi egy gimbal-rendszerű fejre tettük fel (Beike BK 45).

Ha maradtunk volna 3000mm-en, akkor azt is hozzátenném, hogy igen nehéz velük pontosan irányba állni, mert a legkisebb érintéstől is teljesen bemozdul a látott kép (fókuszálás közben is remegett az egész, pedig alig értünk hozzá). Az alábbi videón látható egy angol úriember bemutatója erről a fejről, egy szintén nem apró objektívvel:

A címben feltett kérdést sem akarjuk válasz nélkül hagyni, bár a reciprokos szabályt mindenki ismeri: adott gyújtótávolságot (valós, crop-faktorral kompenzált gyutávról beszélünk!) annak reciprokának megfelelő záridőn tudunk stabilan kitartani, vagyis a 3000mm elvben 1/3000-es záridővel használható. (Ugyanezért mondják az 50mm-es objektívre, hogy 1/50-el még kitartható). Természetesen ha az objektívben vagy a gépben van stabilizátor, akkor az a megfelelő értékekkel tudja kompenzálni a számított záridőt.

És az extra azoknak, akik eljutottak idáig:

A Canon 2015 végén indította útjára a méltán népszerű 5D sorozat soron következő tagjait, az 5Ds és 5DsR gépeket. A két változat nem a szenzorban tér el (mindkettő 50MP), hanem abban, hogy az "s" változattal szemben az "sR" kivitelben nincsen low-pass (AAS) szűrő. Manapság divat ezzel "kísérletezni", ugyanis a Nikon hasonló párossal rukkolt elő a D800/D800E gépeivel.

Megoszlanak a vélemények a modell képességeiről, és jelen írásnak nem is témája részletesen ismertetni a vázat, az azonban sokat mondó, hogy a DxO mark toplistáján nem sikerült magát az első 25-be beverekednie. Szenzor-ügyben továbbra is nagy kihívásokkal küszködik a Canon...

Attól függetlenül, hogy éppen "megcsalom" a tükrös vázakat, én is nagy érdeklődéssel babráltam el a géppel. Az 5DsR még nekünk is teljesen új volt, és természetesen az érdekelt bennünket legjobban, mire lesz képes az 50MP-es, 8688x5792 pixeles nyers képeket adó szenzor. Az esti képekhez egy Canon EF 70-200mm f/2.8 volt rajta.

A kérdést nem döntenénk el önkényesen, inkább elérhetővé teszünk egy nyers fájlt, amit mindenki tesztelhet kedve szerint (Adobe DNG konverter vagy legalább 9.3-ra frissített CameraRAW szükséges a megnyitásához):

Mutatok két kidolgozott fotót is:

Ha szeretnél olvasni egy igazán hatalmas, 800mm-es Canon teléről, akkor ide kattintva láthatod 2016 végén készült tesztemet (Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény).


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Jelenleg nincs elérhető szavazás ehhez a cikkhez. Felháborító.

Ezek is tetszeni fognak:


Canon FD 800mm f/5.6L

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény. Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel. Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Nem csak azt tudhatod meg, mivel legyél óvatos beszerzéskor, de tanácsokat kaphatsz a piszkos lencsék megtisztításához, a gomba, a sárgásodás és az opálosodás kérdéséhez, a reális árak megállapításához, valamint a sikeres eBay-es vásárláshoz is. A cikk végén listázom a legfontosabb magyar adok-veszek facebook-csoportokat is, így neked már csak a belépés és a vadászat lesz a dolgod. Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket? Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Nem szoktam külföldi szerzők anyagait átvenni, mert az egyszerű fordításoknak nem látom értelmét, meg egyébként is inkább magam próbálom ki a dolgokat. Most viszont szeretném veletek megosztani ennek az írásnak a legfontosabb gondolatait és "adatait", körítve kicsit a saját meglátásaimmal és a régi manuális lencsékkel kapcsolatos tapasztalataimmal. Tovább olvasom...

35mm történelem

Egy több évtizedes tekercs mesél. Pár héttel ezelőtt egy szokványosan induló eseménylánc vette kezdetét. Szereztem egy régi filmes vázat egy amerikai garázs-árverésről. Az öreg Spotmatic gép azonban nagy meglepetést rejtegetett: volt benne egy előhívatlan 35mm-es tekercs! Óriási szerencse volt, hogy nem ment tönkre az egész a hátfal kinyitásakor, ám még ezek után is kérdéses volt, hogy elő lehet-e hívni egyáltalán, és lesz-e rajta valamilyen értékelhető kép. Meg kellett próbálni! Nézd meg Te is, mi lett a kaland eredménye és hova vezet bennünket a rejtélyes film! Tovább olvasom...

Így készült: az ősz angyala

Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben? A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra. Tovább olvasom...

Így készült a téli csillagjárás Budapest felett

Startrail képek készítése és szerkesztése könnyen és gyorsan. Pár évvel ezelőtt még komoly technikai kihívásnak számított egy csillagjárás lefotózása. Emlékszem, hogy ámulattal olvastam a különböző szenzorhűtési eljárásokat és a zajproblémák kiküszöbölését. Mára azonban ez a világ megszűnt, hála a képérzékelők pokoli gyors fejlődésének. Téged sem tart vissza semmi attól, hogy csillagjárást fotózz. Tovább olvasom...

Így készül a brenizer (bokeh) panoráma

Látványos fotók lehetetlenül kicsi mélységélességgel. A brenizer megoldás nem új dolog, sokak előtt mégis rejtély a módszer mibenléte. Időről időre előkerül különböző fotós csoportokban és mindenki megpróbálkozik vele, változó sikerrel. Az elmúlt hónapokban többen is kértétek, így most megmutatom nektek, hogy én hogyan készítem a brenizereket. A képek felvételétől az összeillesztésen és utómunkázáson át pár hasznos tippig mindent megtalálhattok itt a brenizerek történetéről, értelméről, rengeteg mintaképpel illusztrálva. Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

A Pentacon 500mm f/5.6 lencse és az 5DsR váz Lőrincz Szilvia becses tulajdona, köszönöm neki a segítséget az anyag elkészítéséhez. A kész munkával kapcsolatos építő kritikáikért hálával tartozom Lampert Benedeknek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

Mint minden technikai jellegű cikkemben, itt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy önmagában az eszköz mindig csak eszköz marad, egyetlen lencse vagy váz sem fog csodát művelni senkinek a szépérzékével, tehetségével vagy fotós tudásával, de megfelelő alázattal végigjárva az utat a végén különleges képekhez segíthetik a fotóst.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5D MII, A7, A7II), sokat játszott analógokkal is, közben pedig rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2016 (eredeti megjelenés: 2016. március 10., utolsó módosítás: 2018. május 23.)