hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

3000mm nettó gyönyör

Pentacon 500mm, Takumar 300mm és Centon 500mm terepgyakorlat.

Ez most tényleg csak egy nagyon rövid beszámoló lesz, mivel elég ritkán használunk teleobjektíveket, de ha már a csillagok szerencsés együttállása miatt összejöttek a "nagyvasak", megosztunk pár tapasztalatot. A ti kérdéseitek érlelték bennem a megvizsgált dolgokat (főleg azt, hogy mire jók az olcsó M42-es telekonverterek), így felmentünk a város fölé, hogy fagyoskodjunk picit.

A kisebb edzéssel is felérő logisztikai mutatványt egy igen jó kilátással rendelkező helyen hajtottuk végre, és láthattok is majd ott készült képeket a blogon és itt is, valamint lentebb ismertetem a technikát, viszont mindezt kérdések köré szövöm:

Mennyit érnek a két- és háromszorozók?

A kétszerező / háromszorozó eszközök azok a kis apróságok, amiket az objektív és a váz közé lehet iktatni, és megkétszerezik / megháromszorozzák a gyújtótávolságot (amiért fényerővel fizetünk: negyedelik / kilencedelik azt).

A telekonverterek másik neve tele-extender. Használata közben a teleobjektívből kapott kép közepét "kivágja" és felnagyítja úgy, hogy az az adott szenzort teljesen lefedje (például az objektív által vetített kép 18x12mm-es középső részét nagyítja fel 36x24mm-es fullframe-re). Jellemzően 1,4x 2x vagy 3x nagyítással dolgoznak. Ezért egyrészt a már említett fényerővel fizetünk, másrészt a kép részletessége, felbontása is változik, így romlik a képminőség.

A digitális rendszerekhez gyártott telekonverterek rendelkeznek elektromos csatlakozókkal, hogy a fókusz és egyéb vázvezérelt funkciók jelátvitele az objektív felé megoldott legyen. Ezzel szemben a régi M42-es telekonverterek legjobb esetben is csak blendeugrasztó mechanikával rendelkeznek, de még ez is bőven több, mint amire szükségünk van.

Az alapkérdés az, hogy egy aránylag éles telének a képét mennyire rontják el? A válasz: nagyon. Erre hamar rájöttünk, de a vicc kedvéért azért megmutatom, milyen szörnyetegek születnek, ha a kétszerezőt és a háromszorozót egyszerre csavarjuk fel (mert ez is lehetséges; lásd a képeken is):

A kiírt értékek valós gyutávok fullframe szenzorokon. Értelmük nem sok van (fényerőben még talán az f/22 belefért volna, de az "csak" 1800mm). Igen jó alátámasztás és belenagyításos fókuszálás szükségeltetik, és sajnos az élességről le kell mondanunk.

Így néz ki a Pentacon képe, sorban 500mm, 1500mm (háromszorozóval) és 3000mm (kétszerezővel és háromszorozóval). A képek nyitva, f/5,6-on készültek az A7-el, és nem adnak túlságosan nagy élményt. Gyanítom, hogy mivel a végtelen itt már csak pár milliméternyi állítás, lehetett volna játszani a gyűrűkkel (kicsit csiszolni az M42 csatlakozás tetejét, hogy "minden összeérjen"), de tűéles képet akkor sem kaptunk volna.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mivel a telekonverterek lencséket tartalmaznak, ezen lencsék pedig különböző minőségű üvegből, valamint eltérő bevonatokkal készülhetnek, nem szabad teljesen általánosítani a teljesítményüket. A mi kétszerezőnk egy "márkátlan" APS Auto Teleplus 2X (Lens made in Japan), háromszorozónk pedig egy Vivitar Automatic Teleconverter 3X-1 (szintén made in Japan) volt. Az M42-es telekonverterek átlagárain mozognak (3-5.000 forint), de könnyen lehet, hogy más kifog egy kicsit jobb minőségű darabot a végtelen használtpiaci óceán mélységeiből.

További fontos kiegészítés (és utólagos betoldás is egyben), hogy ha telekonvertert használunk, akkor a legjobb képminőség érdekében az objektíven a rekeszértéket mindig a konverterrel számolt értékre kell állítani (vagyis ha f/4-ből f/8 lesz, akkor az optikán is f/8-at kell állítani). Külön tesztet érdemelne az így kapott teljesítmény. Fontos figyelembe venni, hogy mi nem ennek megfelelően állítottuk be a rekeszt (ha alkalmunk lesz rá, kipróbáljuk még).

Hogyan növelhetem telekonverter nélkül a gyutávot?

Ha nem szeretnénk telekonvertert használni, folyamodhatunk crop-os vázakhoz is. Ezeknél az 1,6x szorzó miatt a gyutávot eleve meg kell szorozni, így az 500mm-ből könnyen lehet 800mm. A crop-szenzoroknak persze a kisebb méret miatt többnyire zajosabb a képe, viszont a természetfotósokra gondolva a Canon piacra dobta a 7D-t, mely az egyetlen egyszámjegyű, nem fullframe-szonzorral szerelt profi Canon DSLR váz. Volt velünk egy ilyen is a túránk során, azonban idő hiányában ezzel nem készültek tájképek (helyette vele fotóztuk a többi masinát).

A képen és a cikkben is szereplő S-M-C Takumar 4/300mm-es optikáját még tavaly felszereltük egy 2x telekonverterrel, így kaptunk egy 8/600-as lencsét. Mindezt felrakva egy crop-os vázra (50D) az 1,6x-os szorzó miatt máris van egy 8/960mm-es rendszerünk (a teljes rendszer képszöge felel meg 960mm-nek a szenzorral együtt, valójában ugyanis éppen utóbbi miatt csak a képszög változik, a gyutáv nem). (A végleges f/8 érték a fényerőre vonatkozik, mert a bejutó fény mennyiségét nem érinti a crop-faktor, azonban ha a DOF-ot nézzük, valójában 12,8-nak felel meg az összeállítás.)

A fullframe és crop szenzorok összehasonlításáról ide kattintva olvashatsz részletes cikket.

Mennyit érnek a tükrös telék?

A tükrös telék működési elve igen egyszerű, és aki csillagászkodott gyerekkorában, vagy olvasott már kozmológiát, űrkutatást, az gyorsan fel fogja fedezni a tükrös távcsövekhez való hasonlóságukat. Az elvük lényege, hogy egy (fő)tükröt tartalmaznak, mely összegyűjti a fényt, és egy középen álló, kisebb (segéd)tükörbe továbbítja, mely aztán visszaveri és egy lencsébe küldi azt.

A kör alakú, középen lyukas főtükör miatt a bokeh-karikák is jellegzetes, O alakúak ezen eszközök esetében (további képek erről ide kattintva).

A rész címében feltett kérdésre a válasz pedig: körülbelül pont annyit érnek, amennyivel olcsóbbak a lencsés objektíveknél. A Centon itt szereplő optikája valóban filléres dolog, rekeszértéke fix f/8 (nem skálázható), így bár a gyújtótáv impozáns, és ehhez ráadásul igen kicsi/könnyű kialakítás társul, valójában elég haszontalan eszköz. Sajnos a képminősége is messze elmarad egy klasszikus felépítésű teleobjektívétől.

Mi a helyzet a drágább tükrösökkel?

A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy mi itt szinte csak végtelenben próbálgattuk, de a netes kutakodás során számtalan olyan képet láttunk, amiken a tárgytáv jóval kisebb, és a kép is elfogadhatóbb. (Például...) Szintén a témához tartozik, hogy a nagyobb gyártóknak vannak jóval drágább, ennél fogva pedig valószínűleg sokkal jobb képet adó tükrös megoldásaik is. Meggyőződésem, hogy a Centon-ból is többet lehetne kihozni, ha lehetne kalibrálni. Az ilyen optikai rendszerek kalibrációját jusztírozásnak hívják, és a művelet során a tükröket egymáshoz képest a lehető legpontosabban beállítják, hogy a képhibákat a minimálisra csökkentsék.

Emlékszem, mikor testvéremmel évekkel ezelőtt a hamvában halt, de roppant izgalmas amatőr csillagász karrierünk kezdetén az észlelés előtt órákon át csak a jusztírozással szenvedtünk. Ezt minden csillagfényes éjszaka előtt el kellett végezni, sőt nem ártott a külső hőmérsékleten megtenni (külön öröm ez télen), mert a hőtágulás miatt az alkatrészek mérete változhatott. Ehhez képest a Centon optikáját sosem állította be senki a gyártón kívül.

Érdekességként említem csak meg, hogy az utóbbi évtizedekben a csillagászati tükrös rendszerek területén az úgynevezett adaptív optikai megoldások jelentették a legnagyobb áttörést. Ezek a légkör zavaró hatásait úgy szűrik ki, hogy a főtükrüket hatszögekből állítják össze, és egy lézersugár segítségével felmérik, majd pedig folyamatosan korrigálják az atmoszféra miatti eltéréseket. E módszer segítségével drasztikusan javítható az észlelt objektumokról készült képek minősége. Képzeljük el, mire lenne képes egy adaptív főtükörrel rendelkező tükrös teleobjektív...

Aki hazánkban szeretne igazán ütős tükrös telét látni, az ellátogathat például a Pannon Csillagdába. Persze az itt található optika csillagászati célokat szolgál, nem fotósokat, de érdekes élmény volt. A 4064mm-es f/10-es "óriás" főtükre apokromatikus, vagyis a színhibákat nagyrészt kiküszöböli. A csillagászati távcsöveknél a színhelyesség és az optikai hibáktól mentes kép még fontosabb, mint máshol. Teljesítménye természetesen a rá helyezett okulártól is függ, mégsem a nyers számok leptek meg igazán, hanem két másik dolog:

Visszatérve eredeti témánkhoz: akit a Centon részletesebben is érdekel, az ebben a videóban további információkhoz, és vele készült képekhez is hozzájuthat:

A Pentaconról és a Takumarról

Ha volt szó a tükrös optikáról, azért ejtsünk szót a két komolyabb fegyverről is. Ezek klasszikus, lencsés felépítésű teleobjektívek, ennek megfelelő méretekkel és súllyal.

Pentacon 500mm f/5.6 M42

A Pentacon 1960-as évektől gyártott nagyvasa valóban igen méretes darab, a legbiztonságosabban talán két ember tudja az állványra emelni. Súlya kb 3,5 kg, és a hozzá tarzozó állványgyűrű menetes csatlakozása is vaskosabb a szokásosnál. (Az állvány kérdésére mindjárt visszatérünk.)

Az objektív 9 fokos látószögéhez 6 méteres közelpont tartozik, és természetesen ad végtelent Canon EF-en és Sony E-n is (bázistávolsága 45,46 mm). A 4 lencséből álló rendszernél az első kettő mozog fókuszálás közben. A maximális rekesznyílás f/5,6, azonban éles képek készítéséhez tapasztalataink szerint - nem meglepő módon - 8-11 magasságáig érdemes rekeszelni. A 19 lamellás rekesz egyébként amellett, hogy folyamatosan kört formáz, nagyon szép is:

Ára 50-60.000 forint környékén jár, így azoknak, akik ügyesen bánnak a manuális fókusszal, jó vétel lehet. Apropó fókusz: a Pentacon fókuszának tekerése (bár finoman jár) komoly feladat, rendesen rá kell fogni, hogy elinduljon valamerre. Ez (és általában ezekkel a manuális optikákkal való munka) gyakorlott fotósoknak nem okozhat gondot, ne ijedjen meg a dologtól senki. Az eszköz népszerűségét jelzi, hogy több helyről is hallottam, miszerint Máté Bencének is ez volt az egyik első és kedvenc teleobjektívje.

A Pentacont SIX és M42 véggel is gyártották (fullframe-nél nagyobb, 6x6-os kockát is vetít), ezért ha beszerzésre adjuk a fejünket, figyeljünk oda a csatlakozásra. (További infók ide kattintva.)

S-M-C Takumar 300mm f/4 M42

A Takumar Super és Super-Multi-Coated verzióban is gyártott 300mm-es teléje a sorozat egyik legnagyobb objektívje (létezik még 500mm-es is). A Supert 1965-től készítették, az S-M-C 1971-ben váltotta le. Az S-M-C változat blendebeugrasztásos (az eredeti Spotmatic és ES vázak tudták kezelni), így van rajta A-M kapcsoló. Rekesze 6 lamellás. Mindkét verzió lencserendszere 5 tagból áll, ezek közül az első három mozog a fókuszgyűrű forgatásával. Látószöge 8,2 fokos. Szűrőmenete 77mm-es, csatlakozása M42, közelpontja 5,5 méter.

Tapasztalataim szerint élességével nyitva sincsen gond, de ezt is érdemes rekeszelni a még élesebb képért. Sajnos az aberrációkra hajlamos, bár ez digitálisan könnyen szűrhető. Az én S-M-C példányomon nem volt állványgyűrű, így egy 70-200-astól vettem kölcsön némi alátétezéssel. Mivel súlya összesen kb 1 kg, így egy egyszerűbb állványfej is elbírja. Ára jellemzően 50-70.000 forint környékén mozog.

!

Gyártottak 4/300-as Takumart 6x7-es rendszerekre is, ezt azonban ne keverjük össze az M42-es kivitellel, és ha vásárlásra szánnánk el magunkat, mindenképpen figyeljünk a csatlakozásra. (További infók róla ide kattintva.)

Két képet mutatok a Takumarral, 300mm-en, f/8 rekesszel, ISO800 mellett (ez utólag elég felesleges értéknek tűnik, legközelebb majd lejjebb tornásszuk):

Mekkora záridő kell 3000mm-en kézből?

Nem számoltuk ki, a kérdés hipotetikus. Ekkora vasak alá már nem kis állványra (fejre) van szükség. A Takumart és a Centort még az aránylag egyszerű Cullmann fejem is elbírta (a Takumarra a fentebb írt módon applikáltam tartót), viszont a Pentacon olyan nehéz volt, hogy profi segítségre volt szükség. Ha ilyen nehéz objektívet akarunk használni, előzetesen bizonyosodjunk meg arról, hogy az állványfejünk képes a 4 kg-os súlyok stabil kezelésére is (az 5DsR-el együtt az összeállítás már súrolja ezt a határt). Ne a Pentacon legyen az, amelyik megrepeszti. Mi egy gimbal-rendszerű fejre tettük fel (Beike BK 45).

Ha maradtunk volna 3000mm-en, akkor azt is hozzátenném, hogy igen nehéz velük pontosan irányba állni, mert a legkisebb érintéstől is teljesen bemozdul a látott kép (fókuszálás közben is remegett az egész, pedig alig értünk hozzá). Az alábbi videón látható egy angol úriember bemutatója erről a fejről, egy szintén nem apró objektívvel:

A címben feltett kérdést sem akarjuk válasz nélkül hagyni, bár a reciprokos szabályt mindenki ismeri: adott gyújtótávolságot (valós, crop-faktorral kompenzált gyutávról beszélünk!) annak reciprokának megfelelő záridőn tudunk stabilan kitartani, vagyis a 3000mm elvben 1/3000-es záridővel használható. (Ugyanezért mondják az 50mm-es objektívre, hogy 1/50-el még kitartható). Természetesen ha az objektívben vagy a gépben van stabilizátor, akkor az a megfelelő értékekkel tudja kompenzálni a számított záridőt.

És az extra azoknak, akik eljutottak idáig:

A Canon 2015 végén indította útjára a méltán népszerű 5D sorozat soron következő tagjait, az 5Ds és 5DsR gépeket. A két változat nem a szenzorban tér el (mindkettő 50MP), hanem abban, hogy az "s" változattal szemben az "sR" kivitelben nincsen low-pass (AAS) szűrő. Manapság divat ezzel "kísérletezni", ugyanis a Nikon hasonló párossal rukkolt elő a D800/D800E gépeivel.

Megoszlanak a vélemények a modell képességeiről, és jelen írásnak nem is témája részletesen ismertetni a vázat, az azonban sokat mondó, hogy a DxO mark toplistáján nem sikerült magát az első 25-be beverekednie. Szenzor-ügyben továbbra is nagy kihívásokkal küszködik a Canon...

Attól függetlenül, hogy éppen "megcsalom" a tükrös vázakat, én is nagy érdeklődéssel babráltam el a géppel. Az 5DsR még nekünk is teljesen új volt, és természetesen az érdekelt bennünket legjobban, mire lesz képes az 50MP-es, 8688x5792 pixeles nyers képeket adó szenzor. Az esti képekhez egy Canon EF 70-200mm f/2.8 volt rajta.

A kérdést nem döntenénk el önkényesen, inkább elérhetővé teszünk egy nyers fájlt, amit mindenki tesztelhet kedve szerint (Adobe DNG konverter vagy legalább 9.3-ra frissített CameraRAW szükséges a megnyitásához):

Mutatok két kidolgozott fotót is:

Ha szeretnél olvasni egy igazán hatalmas, 800mm-es Canon teléről, akkor ide kattintva láthatod 2016 végén készült tesztemet (Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény).


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Jelenleg nincs elérhető szavazás ehhez a cikkhez. Felháborító.

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Az nem létezik, hogy ha a kezem közé kerül egy 80-as Pancolar, ne írjak nektek egy gyorstesztet róla. Terülj-terülj asztalkám!

Nehéz kérdés a vintage 80mm kérdése, mert a legtöbb valamire való optika igen erős árazással rendelkezik. De miért? És mi a helyzet a legendás 80mm-es Pancolarral, ami ritka, mint a fehér holló? Terepteszt, szerelési és használati tapasztalatok, meg a szokásos desszert. Tovább olvasom...

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Három éve lógok neked ezzel a cikkel, de nem ok nélkül tartott ilyen sokáig. Miért lett ez a 30 éves portréobjektív az alapoptikám? Most kiderül.

Nagyon restellem a fent említett súlyos késedelmemet. Az egyetlen ok, amiért nem tudtam soha befejezni e sorokat, az, hogy a tesztalanyul szolgáló 85mm-es objektív letehetetlen darab, és hétről hétre megdobogtatja a szívemet. Most viszont ideje végre megosztanom veletek az örömöket, amiket eddig okozott nekem a Canon egyik legkivételesebb optikája, a türelmetekért cserébe pedig ez lesz az eddig megjelent leggazdagabban illusztrált cikk. Tovább olvasom...

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával! Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni?

Bevallom nektek őszintén, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb Zeiss optika igazán kiváló. Olvashattatok cikket a blogon egy 135-ösről és egy 200-asról is, ami önmagában is jelzi, hogy említésre méltó darabok származtak az idők során a gyártótól. De vajon a C/Y bajonettes 50mm-es 1.4-es tényleg annyival jobb, mint a nála harmadával olcsóbb kortársai? Teljesítményt veszel, vagy brandet? Lássuk! Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal?

Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a keletnémetek egyik legendája, a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek mesélni nektek! Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek ilyeneket mesélni! Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért

A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél. Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot.

Az egész történet onnan indul, hogy 99%-ban fixekkel dolgozok, de ha ráveszem magamat az utazásra, nem vagyok hajlandó egy optikánál többet cipelni. Városnézéshez pedig limitált, ha egyetlen gyutávot kell választanom. Keressünk hát egy olyan vintage zoom-ot, ami esélyes lehet a feladat megoldására! Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések.

Ezer éve nem volt a blogon típusteszt, ennek oka pedig prózai: ritkán fog meg annyira egy optika, hogy önálló cikket kapjon (vagy éppen túlságosan is megfog, és akkor sose tudom befejezni a róla szóló cikket). A Porst 1.8/135 azonban szinte azonnal belopta magát a szívembe, és sorozatban majdnem minden fotózásomon használtam, mióta kézhez kaptam. Jöjjön hát a tudás- és képorgia. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni?

Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal. Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Nem vagyok én a zoom-ok esküdt ellensége, csak vintage kategóriában sokkal több a prime megoldás. Viszont éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet pár hónapja a Vivitar különleges optikája, ami fix (és jó) fényerővel kínált egy igen sokat használt és népszerű átfogást. Nem menekülhetett a teszttől, most pedig nektek is megmutatom, mire képes egy '70-es években gyártott zoom. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját?

Vannak objektívek, amikből sok van, másokból kevesebb, egyesek meg ritkák. És vannak optikák, amikről a legtöbben csak hallottak, vagy még csak nem is tudnak róluk. Aktuális tesztalanyunk is az utóbbi kategóriába tartozik. Ha egy számítógépes játékban megszerezhető item lenne, nem egyszerűen azt mondanánk rá, hogy uncommon, hanem azt, hogy rare, sőt epic. Hogy ehhez képest mennyire jó, és hogy megéri-e az igazán vaskos árcéduláját, az nemsokára kiderül. Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató.

Nagyjából két éve kezdődött a szerelem köztem és az 1.4/50-es Takumarok között. Szinte véletlen, hogy a legelső 1.4-es optikám egy SMC Takumar volt, és az elején bizony nem voltam jó szerető: próbára tettem az SMC-t és számtalan más fényerős 50mm-es lencsével is kísérleteztem, melyet a nagy 50mm-es tesztben dokumentáltunk is. Máig nem akadt azonban jobb 50-es a kezembe. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel.

A tükörmentes rendszerre történő átállásnak a váz technikai előnyein túl megvannak a maga rejtett boldogság-dimenziói is. Ezek között a megnövekedett kompatibilitás a leghasznosabb, mely két konkrét objektív-családdal kapcsolatban biztosan jelentkezik. Az egyik a Canon FD bajonettes tárháza, a másik pedig a távmérős, pl. L39 csatlakozású objektívek világa. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön.

Miért készítettük ezt a tesztet? Mert szeretjük az antik objektíveket, és mert nehezen békülünk meg a gondolattal, hogy a Canon 1.4/50-es optikája 2.8-ig nem igazán ad olyan képminőséget, amit mi elvárnánk tőle. Szeretnénk megmutatni azoknak, akik eddig még nem találkoztak a tesztben szereplő optikákkal, hogy van élet a manapság is kapható “rendszer” és “third-party” optikákon túl, és évtizedek lencsetermése vár arra, hogy modern digitális gépeken használjuk őket, mégpedig igen jó eredményekkel, igen kedvező árakon. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon?

Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A Pentacon 500mm f/5.6 lencse és az 5DsR váz Lőrincz Szilvia becses tulajdona, köszönöm neki a segítséget az anyag elkészítéséhez. A kész munkával kapcsolatos építő kritikáikért hálával tartozom Lampert Benedeknek és Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

Mint minden technikai jellegű cikkemben, itt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy önmagában az eszköz mindig csak eszköz marad, egyetlen lencse vagy váz sem fog csodát művelni senkinek a szépérzékével, tehetségével vagy fotós tudásával, de megfelelő alázattal végigjárva az utat a végén különleges képekhez segíthetik a fotóst.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2016 (eredeti megjelenés: 2016. március 10., utolsó módosítás: 2018. május 23.)