hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Nagyvárosi nagylátó:
Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt


Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon?

Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el.

Mi is az a halszem-objektív? Tulajdonképpen egy ultranagylátó optikáról beszélünk, melyből hiányoznak a torzítás-mentesítő lencsetagok, így a valóságban párhuzamos, egyenes vonalak a halszemek képein durva gömbtorzításon mennek keresztül, és a középponttól (középtengelyektől) távolodva egyre jobban meghajlanak. Ez az a hatás, ami miatt sok fotós eleve nem is használ ilyen üvegeket, mások viszont imádják. Ultra-nagy látószög alatt itt valóban szédületes befogást értünk: kb. 180°-os látószögükkel az emberi szemet is meghaladó teljesítményre képesek (az emberi szem kb. 160°-ot lát be - természetesen ennek jelentős része a perifériás látás mezejébe esik). A halszem optikáknak alapvetően két fajtája létezik: az egyik az úgynevezett cirkuláris, ami - nevéből kitalálható módon - kör alakú képet rajzol, 180°-os látószöggel. A másik a diagonális (fullframe) halszem, amely a hagyományos filmes filmkocka egészére képes képet vetíteni, vagyis átlósan adja ki a 180°-ot (vagy többet). A diagonális rendszer ennél fogva több, mint 180°-ot lát (de általában csak ennyit rajzol az érzékelőre). Extrém esetekben a halszemek szó szerint "saját maguk háta mögé" is belátnak, ahogyan erre például a Nikon legendás 6mm-es optikája is képes.

Egy próbát mindenkinek megér a halszem

Mikor 2014 elején beszereztem a Samyang 8mm-es halszemét, magam sem gondoltam, hogy ennyire sokat fogom használni. Szélsőséges megoldás révén kicsit a makrókhoz hasonlít ez a típus: megvan a maga helye, de alapvetően csak annak a pár feladatnak az ellátásra alkalmas, amire kitalálták. Mégis rengeteg izgalmas ötletet tudtam vele kivitelezni. A Samyang kiváló tulajdonságai mellett sajnos nem rajzolja ki teljesen a fullframe szenzorokat (igaz, cserébe 167°-os halszemként működik APS-C szenzorokon), így fullframere váltás alkalmával kénytelen voltam megválni tőle, és valami olyan után nézni, ami 36x24-es képkockán is diagonális halszemként funkcionál.

Természetesen ma is sok gyártó készít halszemeket, általában elég borsos árakon. Mivel azonban szeretem a régi, antik lencséket, és szeretem azt is, ha az eszköz, amivel dolgozom, nem csak jó képeket csinál, de maga is szépen néz ki, kis keresgélés után beleszerettem a Takumar halszem-csodájába.



BIO

Pár szót a japán térhajlító mesterről: a Fish-eye Takumar 17mm f/4 optika M42-es csavarmenettel rendelkezik. A legtöbb digitális vázra egy egyszerű konvertergyűrű segítségével adaptálható. A legelső generációt, mely még nem volt SMC (többszörös) bevonatos, 1967-től kezdték gyártani (majd 1971-től az SMC verziót). Tömege 228 gramm, fényereje f/4-től indul és f/22-ig szabályozható.

Közelpontja 20 cm körül van, az osztása szerint már két métertől végtelent ad (a gyakorlatban ez 1-1,5 méter körül van). Ami különlegessé teszi még a halszemek között is, az a beépített, az optikán belül állítható UV - sárga - narancs szűrő (UV, Y2, O2). A legtöbb halszemre frontlencséjük domborulata miatt nem lehet szűrőt csavarozni, ebben a típusban azonban legalább az UV-szűrés biztosított (a másik két szín fekete-fehér képek készítésekor például az ég kiégése ellen tud nagyon hasznos lenni). És most adózzunk pár elismerő pillantással ennek a mérnöki műremeknek:

A Takumar gyakorlatilag 100%-ban fémből és üvegből készült, ennek megfelelően kellő gondoskodás mellett örök darab. Valódi ékszerként veszi az ember a kezébe. Hosszas kutakodás után arra jutottam, hogy ebben az optikában még nem használtak tórium-oxidot, így sok más Takumarhoz képest elvileg nem sárgásodnak a lencsék az évtizedek során. Mivel nem lehet olyan egyszerűen "átnézni" a lencserendszerén, mint mondjuk egy portréobjektívnél, a tesztképeken próbáltam felfedezni némi "melegedést", de nem találtam különösebb elváltozást (ha lett volna, akkor sem lenne gond: az ilyesfajta sárgásódásból következő színkép-változást vagy a gépváz maga korrigálja a fehéregyensúlynál, vagy nyers képek esetében mi tehetjük meg az utómunka során, vagy UV-fénnyel tisztítva az optikát magát az elszíneződést csökkentjük).



Élességállítás

Korábbi Samyang-omhoz nem csak számszerű tulajdonságai miatt hasonlít tesztalanyunk. Halszemet használva az ember kénytelen hozzászokni bizonyos jelenségekhez és módszerekhez, amik a "hagyományos" optikák esetében fel sem merülnek. Az egyik ilyen a fókuszálás: sem a keresőben, sem az élőképen nem lehet "ránézésre" élesre állítani, hiszen annyira részletgazdag a kép, hogy nem látjuk, hol is éles az valójában. Persze ez a gyakorlatban nem is jelent gondot: kb. 1,5 méter után már "minden éles".

Nem véletlenül vállalkoztam bátran egy manuális halszemre: a Samyang lencséjében sem volt autofókusz, és végső soron soha nem is kellett. Az előbbi fellengzős kijelentést persze pontosítanom kell: nem arról van szó, hogy a lencsét "végtelen állásba" tekerve kell használni, hiszen a végtelen élességen túl minden optika tekerhető még egy kicsit. Itt inkább a megszokás és a gyakorlat segít: ki az ütközésig, aztán egy leheletnyit vissza (illetve a Takumar esetében a leheletnyinél kicsit több kellett, de ezt betudom annak, hogy az M42 - EOS konvertergyűrűk vastagsága is eltérő lehet minimális mértékben, így mindenkinek magának érdemes kitapasztalnia, hol is van az éles valójában).

A digitális vázakon megvan az az előnyünk, hogy állványról való fotózás esetében (vagyis ha tényleg mozdulatlan a gép) az élőképes keresőbe belenagyítva tökéletesen pontosan lehet fókuszálni.



Képminőség és filterek

Ugyanilyen hasonlóság a két halszem között a torzításból eredő képminőség-romlás. Mindkét optika kb. egy fényerősségről startol (f/3.5 a Samyang és f/4 a Takumar), de egyik sem képes túl jó minőségű képet adni ezen az értéken. Főleg a széleken katasztrofális a helyzet legnagyobb rekesznyílásnál. Ennek demonstrálására látható az alábbi sorozat a Takumar különböző rekeszértékein, a kép közepéről és széléről vágva, meglepő eredményekkel. (Nyers képek, ISO100, állványról, 1:1 méretarány.)

A Samyangtól eltérően a Takumar középen már 5,6-os rekeszen is éles képet ad, sőt: gyakorlatilag itt adja a legélesebb képet! Ez mindenképpen meglepő tapasztalat volt. Az 5,6 - 11 közötti tartományban már a torzításhoz képest is elfogadható a képminőség. Sajnos a széleken nem történik meg a csoda 5,6-os rekeszértéknél. A kép sarkain és szélein csak 8 - 16 közötti rekeszértékeken igazán szép a kép. Ilyen értékekkel való fotózáshoz természetesen sok helyzetben már állványra van szükség (de mint tudjuk, amikor csak lehet, egyébként is állványról kell(ene) fotózni), viszont az is tény, hogy ISO1600-as értéknél akár kézből is kényelmesen használható elegendő fény esetén. (A teljes tesztfotók letöltése: f/4, f/5,6, f/8, f/11, f/16, f/22)

Kipróbáltam a három beépített filtert is (jobban mondva az UV filter mindig él, hiszen az az "üres" állapotnak megfelelő, színezésmentes állás). Korábban azt olvastam, hogy a sárga és narancs filtereknek főleg fekete-fehér filmre való fényképezéskor volt jelentőségük (tán az ég kiégésének csökkentése végett), de erről nem tudok részletesebben nyilatkozni. A sárga szűrő egyébként érdekes, zöldes színűre változtatta a képet. Három tesztfotót csatoltam, hogyan is néz ki a három szűrő hatása a képeken:



Becsillanások, külső fényforrások

Minden halszem esetében állandó probléma a becsillanások kezelése. Minél nagyobb egy optika látószöge, annál valószínűbb, hogy bele fog esni egy olyan fényforrás a képbe, aminek fénye kéretlenül cikázik a lencsék között és nem kívánatos nyomot hagy a szenzoron. Ez a legtöbb üvegen egyszerű napellenző felhelyezésével és/vagy különböző szűrőkkel elkerülhető. Egy olyan eszköz esetén viszont, ahol a látószög 180° környékén alakul, lehetetlen bármiféle napellenzőt használni, vagy elkerülni a Nap vagy egyéb mesterséges fényforrások képbe kerülését.

Jobb esetben a becsillanások kezelhetőek utólag Photoshopban, rosszabb esetben örökre a kép részét képezik majd. Nem tudtam objektív tesztet kitalálni ennek szemléltetésére, így az alábbi képen szándékosan egy erős fényforrás került a kép alsó szélére (szimulálva a helyzetet, mikor megpróbáljuk az ilyesmit elkerülni, de nem sikerül). Az eredmény lentebb látható: sajnos a fénypászma végigverődött minden lencsén és lentről felfelé, a középponton áthaladó tengely mentén jelentős nyomokat hagyott.

Mindemellett a becsillanáshoz az is hozzátartozik, hogy a többi tesztképen egyáltalán nem merültek fel ilyen problémák, így amíg az idő borús (vagy nem látszik a Nap a képben), valamint kerülni tudjuk az erős fényforrásokat, nincsen gond (lásd például a másik két esti képet lejjebb). Azt is biztosra veszem, hogy az SMC verziós halszem Takumar jobban teljesítene ebben a tekintetben.



Kontraszt és kromatikus aberrációk

A városi teszt általános tanulságai közül is megemlítenék párat. Nem csak a Takumarra, de minden nagylátószögű objektívre igaz, hogy különféle fényességű részek fognak a képbe esni. Minél nagyobb a látószög, annál valószínűbb, hogy fotónkon nagyok lesznek a dinamika-különbségek. A tesztfotók feldolgozásakor általános tapasztalat volt, hogy a shadows&highlights csúszka közlekedett a legtöbbet, hogy a kiégés illetve bebukás határán levő világos és sötét részeket megmentsem. Pár képet eleve +/- 2 fényérték eltolással készítettem a HDR reményében, de végső soron az összeállításba nem került HDR fotó (a feldolgozás során minden esetben nagyobb volt a minőségvesztés, mintha egy képből dolgoztam volna).

Nagy fényességű részek esetén (például a metrós képeknél a neon-égősoroknál) bár nem égett ki a kép, az objektív hajlamos volt kis mértékben kontrasztot veszíteni. A jelenség nem súlyos és kellő utómunkával korrigálható. Ezt a jelenséget a bevonatolás hiányának tulajdonítom.

Ugyanilyen, a nagy látószöggel többnyire együtt jelentkező probléma a széleken felbukkanó kromatikus aberráció. A fény különböző hullámhosszai másképpen képesek legyőzni a lencserendszer jelentette akadályt, így nagyobb fénytörés esetén a színkép hajlamos szétválni, és a lila és zöld fény "leszakadni". Ennek következménye a széleken levő vonalak mellett megjelenő lila és zöld szellemvonalak kísérete lehet. Tény, hogy a Takumar-nál is jelentkezik ez a nem kívánatos hatás, viszont az is tény, hogy ez az utómunka során gyakorlatilag teljesen eltüntethető. Némely tesztképen szándékosan rajta hagytam, másokon egyáltalán nem látszik (pedig eredetileg ott volt).



Kezelhetőség

Ami az objektív kezelhetőségét illeti, egy fontos dolgot mindenképpen ki kell emelnem: szemben a Samyang-gal, melynek hatalmas frontlencséje a szerény napellenző ellenére is bátran meredezett a karcolni képes akadályokkal teli nagyvilágba, a Takumar front eleme sokkal kisebb és maga az objektív is sokkal kevésbé "emelkedik ki" a gép vonalából, így jóval nagyobb biztonságérzettel cikáztam vele a városban. Emellett (bár a cikk elején látható fotókról lemaradt) van neki fém kupakja is, mely könnyen felhelyezhető, de hatásosan védi menet közben. (Azért vigyázzunk a kupakra is: egy eredeti frontsapka egy ilyen obi esetében nem 200 forint lesz...)

A szűrők gyűrűjét és a rekeszértéket állító gyűrűt nehéz lesz véletlenül eltekernünk, ellenben a fókuszgyűrű hajlamos minden apró érintésre elindulni valamerre, így minden exponálás előtt érdemes megnézni, hogy a bűvös, éles értéken van-e. Antik lencsék esetében persze mindig felmerül a kérdés, hogy csak az én példányom fókuszgyűrűje jár ilyen könnyen, vagy mindegyiké? Erre a kérdésre jelenleg nincsen válaszom.

Az M42-es csavarmenetes objektívekkel kapcsolatban általában igaz, hogy felhelyezésük a gépre (bajonettes társaikhoz képest) körülményesebb. El kell találni a csavarmenet elejét és néhány fordítással a helyére kell csavarni az eszközt. Mindeközben gyakran eltekerjük a fókuszt és a rekeszt is. A megoldás persze egyszerű: "bajonettesíteni" kell az M42-es obikat, vagyis mindegyikre kell csavarni egy konvertergyűrűt. Amikor M42-es optikákkal indulok fotózni, mindegyiknek van EOS gyűrű, így a cserélgetés éppen olyan gyors és kényelmes, mintha bármilyen más Canon bajonettes eszközt használnék.



Tesztfotók

Következzen 15 tesztkép, hogy a gyakorlatban is lássuk, mit lehet kihozni a lencséből:



Ár

Végezetük illik szót ejteni az eszköz áráról. Míg például f/1.4-es vagy f/1.8-as 50mm-es Takumarból aránylag sokat gyártottak, az eszköz ritkasága nem veri fel jobban az amúgy sem alacsony árat. Nem így a 17mm-es halszem esetében, melyből jóval kevesebbet adtak el, ennek megfelelően sokkal kevesebb is van forgalomban a használt piacokon. Magyarországon gyakorlatilag alig fordul elő eladó darab, így nekem is külföldön kellett felkutatnom egyet. Jellemzően 120.000 és 140.000 forintos ár között mozognak (a "minta állapotú" darabok ára elérheti a 240.000 forintot is), plusz a szállítás (és a vámok meg az ÁFA, ha az EU-n kívülről rendelünk).

Hogy ez sok vagy kevés, azt döntse el mindenki maga. Tekintettel arra, hogy például a Samyang 8mm-ese 100.000 forint környékén jár (bár ez csak APS-C gépekre jó), a Sigma 8mm f/3.5 obija 250.000 környékén, a Sigma 15mm f/2.8 EX DG 200.000 magasságában, a Canon 15mm-es halszeme 200.000 körül volt utoljára a polcokon, a Canon EF 8-15mm f/4L 380.000 körül kapható, nem tűnik drágának, főleg ha a tesztben szereplő képminőséggel és jellemzőkkel elégedettek vagyunk. Itt kell hozzátenni azt is, hogy ennek az optikának az ára idővel már csak felfelé fog menni, hiszen egyre kevesebb lesz az eladó, hibátlan darab. Bár egy ilyen üveget igazi élvezet használni, sokan csak a gyűjteményükbe, vagy befektetési/spekulációs céllal vásárolják.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ehhez a cikkhez nem tartozik aktív szavazás. Felháborító!

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Az nem létezik, hogy ha a kezem közé kerül egy 80-as Pancolar, ne írjak nektek egy gyorstesztet róla. Terülj-terülj asztalkám!

Nehéz kérdés a vintage 80mm kérdése, mert a legtöbb valamire való optika igen erős árazással rendelkezik. De miért? És mi a helyzet a legendás 80mm-es Pancolarral, ami ritka, mint a fehér holló? Terepteszt, szerelési és használati tapasztalatok, meg a szokásos desszert. Tovább olvasom...

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Három éve lógok neked ezzel a cikkel, de nem ok nélkül tartott ilyen sokáig. Miért lett ez a 30 éves portréobjektív az alapoptikám? Most kiderül.

Nagyon restellem a fent említett súlyos késedelmemet. Az egyetlen ok, amiért nem tudtam soha befejezni e sorokat, az, hogy a tesztalanyul szolgáló 85mm-es objektív letehetetlen darab, és hétről hétre megdobogtatja a szívemet. Most viszont ideje végre megosztanom veletek az örömöket, amiket eddig okozott nekem a Canon egyik legkivételesebb optikája, a türelmetekért cserébe pedig ez lesz az eddig megjelent leggazdagabban illusztrált cikk. Tovább olvasom...

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával! Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni?

Bevallom nektek őszintén, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb Zeiss optika igazán kiváló. Olvashattatok cikket a blogon egy 135-ösről és egy 200-asról is, ami önmagában is jelzi, hogy említésre méltó darabok származtak az idők során a gyártótól. De vajon a C/Y bajonettes 50mm-es 1.4-es tényleg annyival jobb, mint a nála harmadával olcsóbb kortársai? Teljesítményt veszel, vagy brandet? Lássuk! Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal?

Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a keletnémetek egyik legendája, a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek mesélni nektek! Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek ilyeneket mesélni! Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért

A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél. Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot.

Az egész történet onnan indul, hogy 99%-ban fixekkel dolgozok, de ha ráveszem magamat az utazásra, nem vagyok hajlandó egy optikánál többet cipelni. Városnézéshez pedig limitált, ha egyetlen gyutávot kell választanom. Keressünk hát egy olyan vintage zoom-ot, ami esélyes lehet a feladat megoldására! Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések.

Ezer éve nem volt a blogon típusteszt, ennek oka pedig prózai: ritkán fog meg annyira egy optika, hogy önálló cikket kapjon (vagy éppen túlságosan is megfog, és akkor sose tudom befejezni a róla szóló cikket). A Porst 1.8/135 azonban szinte azonnal belopta magát a szívembe, és sorozatban majdnem minden fotózásomon használtam, mióta kézhez kaptam. Jöjjön hát a tudás- és képorgia. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni?

Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal. Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Nem vagyok én a zoom-ok esküdt ellensége, csak vintage kategóriában sokkal több a prime megoldás. Viszont éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet pár hónapja a Vivitar különleges optikája, ami fix (és jó) fényerővel kínált egy igen sokat használt és népszerű átfogást. Nem menekülhetett a teszttől, most pedig nektek is megmutatom, mire képes egy '70-es években gyártott zoom. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját?

Vannak objektívek, amikből sok van, másokból kevesebb, egyesek meg ritkák. És vannak optikák, amikről a legtöbben csak hallottak, vagy még csak nem is tudnak róluk. Aktuális tesztalanyunk is az utóbbi kategóriába tartozik. Ha egy számítógépes játékban megszerezhető item lenne, nem egyszerűen azt mondanánk rá, hogy uncommon, hanem azt, hogy rare, sőt epic. Hogy ehhez képest mennyire jó, és hogy megéri-e az igazán vaskos árcéduláját, az nemsokára kiderül. Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató.

Nagyjából két éve kezdődött a szerelem köztem és az 1.4/50-es Takumarok között. Szinte véletlen, hogy a legelső 1.4-es optikám egy SMC Takumar volt, és az elején bizony nem voltam jó szerető: próbára tettem az SMC-t és számtalan más fényerős 50mm-es lencsével is kísérleteztem, melyet a nagy 50mm-es tesztben dokumentáltunk is. Máig nem akadt azonban jobb 50-es a kezembe. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel.

A tükörmentes rendszerre történő átállásnak a váz technikai előnyein túl megvannak a maga rejtett boldogság-dimenziói is. Ezek között a megnövekedett kompatibilitás a leghasznosabb, mely két konkrét objektív-családdal kapcsolatban biztosan jelentkezik. Az egyik a Canon FD bajonettes tárháza, a másik pedig a távmérős, pl. L39 csatlakozású objektívek világa. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön.

Miért készítettük ezt a tesztet? Mert szeretjük az antik objektíveket, és mert nehezen békülünk meg a gondolattal, hogy a Canon 1.4/50-es optikája 2.8-ig nem igazán ad olyan képminőséget, amit mi elvárnánk tőle. Szeretnénk megmutatni azoknak, akik eddig még nem találkoztak a tesztben szereplő optikákkal, hogy van élet a manapság is kapható “rendszer” és “third-party” optikákon túl, és évtizedek lencsetermése vár arra, hogy modern digitális gépeken használjuk őket, mégpedig igen jó eredményekkel, igen kedvező árakon. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon?

Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A kész anyaggal kapcsolatos építő kritikáiért hálával tartozom Lampert Benedeknek. A cikkben összefoglalt tapasztalatok számtalan fotóssal és fotózást kedvelővel történő beszélgetéseim során gyűltek fel, nekik is köszönöm a segítséget. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

A borítókép ötlete nem saját, a kész kép viszont igen, így kérlek, hogy csak forrásmegjelöléssel használd.

Mint minden technikai jellegű cikkemben, itt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy önmagában az eszköz mindig csak eszköz marad, egyetlen lencse vagy váz sem fog csodát művelni senkinek a szépérzékével, tehetségével vagy fotós tudásával, de megfelelő alázattal végigjárva az utat a végén különleges képekhez segíthetik a fotóst.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2016 (eredeti megjelenés: 2016. május 11., utolsó módosítás: 2018. június 26.)