hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből


Béke poraira!

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán.

Derűs, de annál hidegebb februári napon érkeztünk meg az épülethez, mely egykor a szocialista éra turisztikai terveinek egyik sarokköve volt. Az 1969-ben Farkasdy Zoltán által tervezett, 1971-72 között felépített épületnek összesen 46 földi esztendő jutott. Nevét az 1972-es, túszdrámájáról is emlékezetessé vált müncheni olimpiára itt edző csapat tevékenysége után kapta (eredetileg Hotel Touring Normafának akarták keresztelni). Bár hivatalosan csak 2002 óta áll elhagyatva, ennél sokkal korábbi időszakok emlékeivel is találkozni fogunk majd odabent.

A romlás jelei már kívülről is nyilvánvalóak. Életem jelentős százalékát van szerencsém a környéken tölteni, így évről évre figyelhettem a fa burkolatú, nagy alapterületen terjeszkedő monstrum pusztulását és haláltusáját. Egy 2014-es cikkben még arról írtak, hogy a XII. kerületi önkormányzatnak rehabilitációs tervei vannak az ingatlannal, ám az 1993-ban privatizált, azóta többségi tulajdonát tekintve az IBUSZ-hoz, később az Olimpia Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-hez tartozó épületet végül kisajátítási eljárást követően “feláldozzák” a Normafa Kapu projekt keretében. Területe helyet ad majd a fogaskerekű vasút új végállomásának és egy parkolónak is, így a következő napokban megkezdődik teljes elbontása.

Eredetileg az étterem és a recepció felől is be lehetett jutni az épületbe. Előbbinél egy ruhatár, utóbbinál tágas aula fogadta az érkező, illusztris vendégeket, akik az 1972-es megnyitást követően főleg sportolók, énekesek, filmszínészek és külföldi delegációk tagjai voltak. Minket senki sem várt, emiatt aztán meg is kerestük az enyhén dohos panaszkönyvet...

A szocialista realizmus lépten-nyomon árnyékként követ odabent. Bár a hotel csodás környezetben épült és elég jelentős ablakfelületekkel büszkélkedhet, nem tudja letagadni, melyik kor terméke. A szocreál, alacsony belmagasságú, funkcionálisra tervezett és nyomasztó terek kockákként illeszkednek egymáshoz.

A folyosókról és közösségi terekről készült képeket látva édesapám felidézte, hogy 1979-ben, határőr főhadnagyként megfordult a szállóban, ahol egy vietnami belügyi delegációt szállásoltak el. De forgatott itt Ötvös Csöpi, és a Lindát alakító Görbe Nóra is felvett egy-egy jelenetet a korszak klasszikus magyar mozgóképeihez.

A lépcsők, folyosók és más közösségi terek után a konyhát vettük célba. Bár ez jóval modernebbnek tűnik, mint a hotel többi része, az elmúlt 16 év pusztulása itt is látszik. A pulton még láthatóak az utolsó napi menük és rendelések cetlijei, a falon pedig 2002-es számlák vannak.

Rettenetesen vágytam egy igazi, olajban úszó bécsi szeletre száraz rizzsel, de csalódnom kellett. Ilyesmiért még mindig a Balatonra kell utazni...

A bontás előtti utolsó napok itt is megtették a hatásukat: amit lehetett és érdemes volt, azt érkezésünkre már elhordták, így minket csak a tűzhelyek kibelezett látványa fogadott. Az egykor akár 150 fő fogadására is alkalmas éttermet, ahol divatbemutatókat és más rendezvényeket is tartottak, szintén jórészt széthordták. Sajnos a hűtő is üres volt, de találtunk érintetlen söröskorsókat és bontatlan Schlossgold dobozos söröket. Pandacsöki Boborján szavaival élve: nem volt finom. Egészségetekre!

A Malomkerék vendéglő szimbóluma ma is félrerakva pihen az egyik nagyobb helyiségben pusztulásra ítélt bútorok és lejárt vegyszerek között. Külön érdekesség a Marco Polo különterem falán még szinte érintetlen, hatalmas világtérkép, mely narancsos színben úszott a pókhálós ablakokon beszűrődő gyenge téli napfényben. Egykor fontos emberek cserélhették itt ki gondolataikat és borítékaikat.

A bárban nem is olyan régen még a rúdtánchoz használt acél oszlop is ott volt, de ezt februárra már elvitte valaki. A bárpultban a törött üvegeken kívül találtunk még rengeteg ásványvizet és más italok maradékait is. Ahogy egyébként itt, úgy a hotel sok más részében is teljes sötétség uralkodik, hiszen áram már régen nincsen.

Az evés-ivás szolgálatában álló terek után az irodákhoz mentünk. Itt tényleg megállt az idő, amit a használt számítógépek és perifériák teljes pontossággal datáltak is. CRT, floppy, Office 97.

Az utolsó számlák mindenhol 2002-esek. Ekkor mintha vezényszóra letette volna mindenki a munkát, és minden csak arra várna, hogy egy takarítás után folytatódjon. Sajnos a gépeket nagyrészt már kibelezték, és áram sem volt, így nem tudtam semmit működésre bírni. Pár hajlékonylemezt azért kimentettünk. hátha gazdaggá tesznek minket a rajtuk levő üzleti titkok. (Aki még emlékszik rá, mi az a hajlékonylemez és hogy miért volt mindig A betű a meghajtójele, az ide kattintva kaphat bonus tracket.)

A szállodában egykor 188 szoba 364 ággyal várta a vendégeket, ezek mostanra mind fel lettek törve és szinte teljesen kiürítve. Az egyszerű, puritán egy ágyas helyiségektől a fa burkolatú, tágas, káddal is felszerelt szobákig minden megtalálható itt, bennük pedig több évtized és stílus maradékai. Családi nyaralástól az elnöki ügyekig bármit el lehetett itt intézni. Az országban elsők között itt lehetett élvezni a szauna és a szolárium kényelmét, így nem csoda, ha legszebb éveiben szinte folyamatosan telt házzal üzemelt az épület. Ottjártunkkor a szaunákból már a faanyagot bontották, pedig szívesen beültünk volna felmelegedni.

Sok helyen lefűrészelték a radiátorokat és még a tapétát is leszedték. Hogy kinél, mikor s hol bukkannak majd fel ezek az ereklyék, azt csak a jó ég tudja. "Fiam, apád még az olimpiából lopta ezt az olvasólámpát, szóval elmész te az ikeás sz@roddal a francba..."

A hotel teljes területe tele van olyan apróságokkal, amik a múlandóságra emlékeztetnek minket. Levelek, könyvelési iratok, izzók, ventilátorok, takarítóeszközök és számtalan más kacat, amik egykor dolgos kezekben láttak szebb napokat. Ha több időnk lett volna, biztosan szállodaigazgatósat játszok, mert arra egyébként ritkán van lehetősége az embernek.

A Hegyvidék újság számai mellett van itt egy csomó góliát elem (ki emlékszik még ezekre?) és egy Microsoft Office 97 frissítő csomag is. Legalább tudjuk, hogy a szoftverhasználat jogtiszta volt. Szerintem azóta is mennek nekik a hírlevelek, hogy upgradeljenek ingyenesen Windows 10-re (és ha nem tetszik, visszaválthatnak).

Végül, de nem utolsó sorban szálljunk alá a hotel egykori szívébe, az üzemi részekbe. Ezek részben már a pince szinten vannak, ahol még annyi napfény sincsen, mint odafent, így a valódi Stalker/Metro2033 hangulat garantált. Szinte hallottuk Gollam suttogását odalent, a pislákoló mobilvaku-fényben...

A különböző villamos és fűtési rendszerek elosztói a körülményekhez képest jó állapotban vannak. Ezeket a bontást végzők külön fogják kivinni az épületből. Bár a festék mindenhol pereg, szinte olyan érzésünk volt, mintha a jég hideg csövek egyikében-másikában most is áramlana a forró víz.

!

Történész énemnek vérzik a szíve, hiszen ahogy anno a Kelenföldi Hőerőmű csodás vezérlőtermében járva szinte biztos lehettem benne, hogy megóvják az utókornak, a Hotel Olimpia esetében már elkerülhetetlen a pusztulás. Másfelől ez az élet rendje, a környék átfogó fejlesztése pedig még kényelmesebb és szebb hellyé teheti a Normafát.

Egykor a hotel egész területén lehetett dohányozni, így ennek emlékére engedtessék meg a szerzőnek is, hogy a recepció pultján támaszkodva a dermesztő hidegben, a Neoton Família Nyár van című számát hallgatva rágyújtson egy utolsó szál olimpiás bagóra.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A kalandozás nem jöhetett volna létre Balog Brigitta segítsége és a XII. kerületi önkormányzat engedélye nélkül. Köszönöm nekik a lehetőséget! A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2018. február 22., utolsó módosítás: 2018. február 22.)