hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből


Béke poraira!

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán.

Derűs, de annál hidegebb februári napon érkeztünk meg az épülethez, mely egykor a szocialista éra turisztikai terveinek egyik sarokköve volt. Az 1969-ben Farkasdy Zoltán által tervezett, 1971-72 között felépített épületnek összesen 46 földi esztendő jutott. Nevét az 1972-es, túszdrámájáról is emlékezetessé vált müncheni olimpiára itt edző csapat tevékenysége után kapta (eredetileg Hotel Touring Normafának akarták keresztelni). Bár hivatalosan csak 2002 óta áll elhagyatva, ennél sokkal korábbi időszakok emlékeivel is találkozni fogunk majd odabent.

A romlás jelei már kívülről is nyilvánvalóak. Életem jelentős százalékát van szerencsém a környéken tölteni, így évről évre figyelhettem a fa burkolatú, nagy alapterületen terjeszkedő monstrum pusztulását és haláltusáját. Egy 2014-es cikkben még arról írtak, hogy a XII. kerületi önkormányzatnak rehabilitációs tervei vannak az ingatlannal, ám az 1993-ban privatizált, azóta többségi tulajdonát tekintve az IBUSZ-hoz, később az Olimpia Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-hez tartozó épületet végül kisajátítási eljárást követően “feláldozzák” a Normafa Kapu projekt keretében. Területe helyet ad majd a fogaskerekű vasút új végállomásának és egy parkolónak is, így a következő napokban megkezdődik teljes elbontása.

Eredetileg az étterem és a recepció felől is be lehetett jutni az épületbe. Előbbinél egy ruhatár, utóbbinál tágas aula fogadta az érkező, illusztris vendégeket, akik az 1972-es megnyitást követően főleg sportolók, énekesek, filmszínészek és külföldi delegációk tagjai voltak. Minket senki sem várt, emiatt aztán meg is kerestük az enyhén dohos panaszkönyvet...

A szocialista realizmus lépten-nyomon árnyékként követ odabent. Bár a hotel csodás környezetben épült és elég jelentős ablakfelületekkel büszkélkedhet, nem tudja letagadni, melyik kor terméke. A szocreál, alacsony belmagasságú, funkcionálisra tervezett és nyomasztó terek kockákként illeszkednek egymáshoz.

A folyosókról és közösségi terekről készült képeket látva édesapám felidézte, hogy 1979-ben, határőr főhadnagyként megfordult a szállóban, ahol egy vietnami belügyi delegációt szállásoltak el. De forgatott itt Ötvös Csöpi, és a Lindát alakító Görbe Nóra is felvett egy-egy jelenetet a korszak klasszikus magyar mozgóképeihez.

A lépcsők, folyosók és más közösségi terek után a konyhát vettük célba. Bár ez jóval modernebbnek tűnik, mint a hotel többi része, az elmúlt 16 év pusztulása itt is látszik. A pulton még láthatóak az utolsó napi menük és rendelések cetlijei, a falon pedig 2002-es számlák vannak.

Rettenetesen vágytam egy igazi, olajban úszó bécsi szeletre száraz rizzsel, de csalódnom kellett. Ilyesmiért még mindig a Balatonra kell utazni...

A bontás előtti utolsó napok itt is megtették a hatásukat: amit lehetett és érdemes volt, azt érkezésünkre már elhordták, így minket csak a tűzhelyek kibelezett látványa fogadott. Az egykor akár 150 fő fogadására is alkalmas éttermet, ahol divatbemutatókat és más rendezvényeket is tartottak, szintén jórészt széthordták. Sajnos a hűtő is üres volt, de találtunk érintetlen söröskorsókat és bontatlan Schlossgold dobozos söröket. Pandacsöki Boborján szavaival élve: nem volt finom. Egészségetekre!

A Malomkerék vendéglő szimbóluma ma is félrerakva pihen az egyik nagyobb helyiségben pusztulásra ítélt bútorok és lejárt vegyszerek között. Külön érdekesség a Marco Polo különterem falán még szinte érintetlen, hatalmas világtérkép, mely narancsos színben úszott a pókhálós ablakokon beszűrődő gyenge téli napfényben. Egykor fontos emberek cserélhették itt ki gondolataikat és borítékaikat.

A bárban nem is olyan régen még a rúdtánchoz használt acél oszlop is ott volt, de ezt februárra már elvitte valaki. A bárpultban a törött üvegeken kívül találtunk még rengeteg ásványvizet és más italok maradékait is. Ahogy egyébként itt, úgy a hotel sok más részében is teljes sötétség uralkodik, hiszen áram már régen nincsen.

Az evés-ivás szolgálatában álló terek után az irodákhoz mentünk. Itt tényleg megállt az idő, amit a használt számítógépek és perifériák teljes pontossággal datáltak is. CRT, floppy, Office 97.

Az utolsó számlák mindenhol 2002-esek. Ekkor mintha vezényszóra letette volna mindenki a munkát, és minden csak arra várna, hogy egy takarítás után folytatódjon. Sajnos a gépeket nagyrészt már kibelezték, és áram sem volt, így nem tudtam semmit működésre bírni. Pár hajlékonylemezt azért kimentettünk. hátha gazdaggá tesznek minket a rajtuk levő üzleti titkok. (Aki még emlékszik rá, mi az a hajlékonylemez és hogy miért volt mindig A betű a meghajtójele, az ide kattintva kaphat bonus tracket.)

A szállodában egykor 188 szoba 364 ággyal várta a vendégeket, ezek mostanra mind fel lettek törve és szinte teljesen kiürítve. Az egyszerű, puritán egy ágyas helyiségektől a fa burkolatú, tágas, káddal is felszerelt szobákig minden megtalálható itt, bennük pedig több évtized és stílus maradékai. Családi nyaralástól az elnöki ügyekig bármit el lehetett itt intézni. Az országban elsők között itt lehetett élvezni a szauna és a szolárium kényelmét, így nem csoda, ha legszebb éveiben szinte folyamatosan telt házzal üzemelt az épület. Ottjártunkkor a szaunákból már a faanyagot bontották, pedig szívesen beültünk volna felmelegedni.

Sok helyen lefűrészelték a radiátorokat és még a tapétát is leszedték. Hogy kinél, mikor s hol bukkannak majd fel ezek az ereklyék, azt csak a jó ég tudja. "Fiam, apád még az olimpiából lopta ezt az olvasólámpát, szóval elmész te az ikeás sz@roddal a francba..."

A hotel teljes területe tele van olyan apróságokkal, amik a múlandóságra emlékeztetnek minket. Levelek, könyvelési iratok, izzók, ventilátorok, takarítóeszközök és számtalan más kacat, amik egykor dolgos kezekben láttak szebb napokat. Ha több időnk lett volna, biztosan szállodaigazgatósat játszok, mert arra egyébként ritkán van lehetősége az embernek.

A Hegyvidék újság számai mellett van itt egy csomó góliát elem (ki emlékszik még ezekre?) és egy Microsoft Office 97 frissítő csomag is. Legalább tudjuk, hogy a szoftverhasználat jogtiszta volt. Szerintem azóta is mennek nekik a hírlevelek, hogy upgradeljenek ingyenesen Windows 10-re (és ha nem tetszik, visszaválthatnak).

Végül, de nem utolsó sorban szálljunk alá a hotel egykori szívébe, az üzemi részekbe. Ezek részben már a pince szinten vannak, ahol még annyi napfény sincsen, mint odafent, így a valódi Stalker/Metro2033 hangulat garantált. Szinte hallottuk Gollam suttogását odalent, a pislákoló mobilvaku-fényben...

A különböző villamos és fűtési rendszerek elosztói a körülményekhez képest jó állapotban vannak. Ezeket a bontást végzők külön fogják kivinni az épületből. Bár a festék mindenhol pereg, szinte olyan érzésünk volt, mintha a jég hideg csövek egyikében-másikában most is áramlana a forró víz.

!

Történész énemnek vérzik a szíve, hiszen ahogy anno a Kelenföldi Hőerőmű csodás vezérlőtermében járva szinte biztos lehettem benne, hogy megóvják az utókornak, a Hotel Olimpia esetében már elkerülhetetlen a pusztulás. Másfelől ez az élet rendje, a környék átfogó fejlesztése pedig még kényelmesebb és szebb hellyé teheti a Normafát.

Egykor a hotel egész területén lehetett dohányozni, így ennek emlékére engedtessék meg a szerzőnek is, hogy a recepció pultján támaszkodva a dermesztő hidegben, a Neoton Família Nyár van című számát hallgatva rágyújtson egy utolsó szál olimpiás bagóra.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Ezek is tetszeni fognak:


A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós! Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket? Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Nem szoktam külföldi szerzők anyagait átvenni, mert az egyszerű fordításoknak nem látom értelmét, meg egyébként is inkább magam próbálom ki a dolgokat. Most viszont szeretném veletek megosztani ennek az írásnak a legfontosabb gondolatait és "adatait", körítve kicsit a saját meglátásaimmal és a régi manuális lencsékkel kapcsolatos tapasztalataimmal. Tovább olvasom...

Gyönyörű bokeh-robbantás frontlecse-fordítással

Avagy végre egy értelmes frontmod: MIR-1B 2.8/37. A frontlencsék megfordításának inkább csak divatja, mint értelme van - legalábbis ezt gondoltam eddig. Viszont most találkoztam egy olyan megoldással, ami kipróbálva is lélegzetelállító eredményekkel jár, és még használni is lehet valamire. Tartsatok velem, mutatom a hogyant és az eredményeket is. Tovább olvasom...

Így készült: az ősz angyala

Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben? A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra. Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

A kalandozás nem jöhetett volna létre Balog Brigitta segítsége és a XII. kerületi önkormányzat engedélye nélkül. Köszönöm nekik a lehetőséget! A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5D MII, A7, A7II), sokat játszott analógokkal is, közben pedig rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2018 (eredeti megjelenés: 2018. február 22., utolsó módosítás: 2018. február 22.)