hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Gyöngyszem keletről:
OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika
adaptálás és teszt

Ha azt mondom, hogy egy fullframenél is nagyobb lefedésű 1.8/100-as, kiválóan használható rajzolatú optikát hozok neked ma Oroszországból, hiszel nekem?

Nagyon izgatott vagyok, hogy egy újabb orosz vetítőoptikából készült objektív születését és tesztjét mutathatom meg nektek, mert ez a darab messze kiemelkedik a kontraszttalan és maszatos átlag mostanában felkorbácsolt, tajtékzó tengeréből. Hajónk vitorlái a legjobb szeleket fogták ki ehhez az úthoz, a fedélzeten pedig a csodálatos Eszter is segít majd nekünk, hogy megmutathassam, hogy harap élesben az igencsak fényerős OКП-1-100-1.

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan 3 év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Később konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja". A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 és az OKP (35KP) 1-100-1 1.8/100 képviselteti magát, az extrém megoldások sorából pedig itt van a Delft Rayxar 50mm f/0.75-ös röntgenobjektívje. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy anyagot.

Jelen cikkben szokásos módon a teljesség igényével megmutatom neked, miként alakíthatod át tükrös vagy bármilyen más rendszerre (akár Nikonra is) ezt az objektívet, illetve hogy mire lesz ehhez a munkához szükséged. Ezt követi egy életszagú terepteszt sok-sok fotóval, végül csinálunk egy számvetést is és megnézzük, mennyi az annyi, ha az OKP 1.8/100-assal akarsz fotózni. Kalandra fel!



Mit tudunk az OKP-1-100-1 optikáról?

Elsősorban azt, hogy mind a 120mm-es, mind pedig a 140mm-es, azonos “rendszerű” testvérei jártak már a blogon. A 120-assal készült pár képet ide kattintva nézheted meg, az 1.8/140-esről pedig egy igen részletes cikkben itt olvashatsz. Bár előbbi két optika 35KP jelöléssel fut, a bázistávolságuk és a fizikai kialakításuk is megegyezik, valamint a neten is hivatkoznak az OKP-ra, mint “35KP”-ra, ezért erős a gyanúm, hogy ezeket ugyanazokban a vetítőkben használhatták (egyes verziói konkrétan 35KP gravírozással közlekednek a világban).

Beszerzése nem nehéz, az eBay-en mindig van egy pár eladó darab, legtöbbször még azzal a luxussal is megspékelve, hogy "dobozos, új" példányokról van szó:

Mindegyik fenti optika orosz LOMO gyártmány, a feliraton a név, a sorozatszám, a fényerő és a gyutáv megjelölése mellett egy apró kis CCCP-s és egy másik logo szerepel.

AZ MFlenses.com fórumán a 100mm-esnek van topicja, ahol láthattok pár szokásos virágos tesztfotót is vele. A lens-club.ru oldalán szerepel pár további információ, például hogy 52mm a bázistávolsága, 60mm a front és 45mm a hátsó lencsetag átmérője, az optikai felbontóképessége (középen) 100/55 vonalpár/mm, a teljes tömege 772 gramm, a teljes hossza 100mm (és hibásan az, hogy csak APS-C érzékelőt fed le a képe). A tesztképek alapján mindenhol bíztató következtetéseket vonhatunk le a későbbi teljesítményére vonatkozóan (és egy kis spoiler is jöhet: valóban felfedezetlen gyöngyszemről van szó).

Az optikai képlet nincsen túlbonyolítva: 6 lencsénk van 4 tagban, a középső kettő-kettő ragasztott. Viszonylag kevés tehát a porgyűjtő felület. Az én példányom is szinte gyári állapotban van, egyetlen porszem sem volt benne, mikor hozzám került. Blendemechanika természetesen nincsen a típusban.


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?

Az átépítés során majd részletesen kitérek a fizikai jellemzőkre, de annyit elöljáróban érdemes hozzátenni, hogy a nagyobb (120, 140) testvéreihez képest ez egy viszonylag könnyű darab, így érdemes az ergonómiába és a használhatóságba sokat fektetni.



Az optika adaptálása

Az objektív átalakítása nagyon hasonló lesz a 140mm-es nagytesóhoz (több szempontból is), pár plusz csavarral és egyszerűsített/finomított folyamattal.

Amikor arról írok neked, hogy egy vetítőoptikát átalakítottam használható objektívvé, nem egyszerűen arról van szó, hogy valahogyan tudod majd használni a gépeden. Az a lényeg, hogy jól, biztonságosan, de ami talán még fontosabb: lehetőleg kényelmesen is tudj vele dolgozni. Az olyan viszonylag nagy tömegű (értsd: jóval nehezebb, mint egy átlagos 100mm-es objektív), orrnehéz optikáknál, mint amilyen a 35KP 1.8/140 és a mai alany 1.8/100-as is, kulcsfontosságú, hogy ha a súlypont már nem is lesz jobb, legalább a mozgató fókuszmechanika kerüljön minél előrébb, így téve egyszerűbbé a használatot és csökkentve az aszimmetrikus kopást.

Ezért van az, hogy nem egyszerűen csak beleállítom és beleragasztom majd az objektívet a fókuszmechanikába, hanem amennyire csak lehet, utóbbit előre helyezem.

De mi fog kelleni pontosan a művelethez?

Először is egy OKP 1-100-1 vetítőoptika, egy 25-55mm-es M65-M65 helikoid, egy 67mm-es menetbe csavarható univerzális fém napellenző, egy M42-M67 átalakítógyűrű, a saját fényképeződhöz való M42 adapter (most Canon EF-re fogunk dolgozni, de ez lehet bármi más is), illetve a végén egy sima M42 közgyűrűsor egy darabja is.

Ha nem alakítottál még át soha vetítőobjektívet rendes objektívvé, akkor fontos tudnod, hogy az átépítések során a kényelmes fókuszáláshoz úgynevezett macro helicoid tubeokat használunk. Ezekből több átmérő és hosszúság is létezik, a leglaposabbak 10-15,5mm vagy 17-31mm közötti hosszal dolgoznak, de vannak 25-55mm-es és 36-90mm-es változatok is. Átmérőjük lehet M42 (ami itt azt jelenti, hogy egyik végükön anyás M42, másik végükön meg apás M42 menettel rendelkeznek, vagy M52, esetleg M65 is (utóbbi már 65mm széles menetek betekerésére alkalmas, és mivel az 1-100-1 háza igen széles (kb. 63mm), most is ezt a legnagyobb kivitelt fogjuk használni.

Furcsa módon kezdjük most elölről a sztorit: mielőtt adaptálnánk, vessünk egy pillantást az optika elejére: a menet, amiben a front üveget lefogó gyűrű van, nem standard, kb. 70mm átmérőjű, tehát ebbe nem tudnánk felcsavarni semmilyen fényellenzőt. Márpedig az kelleni fog, hiszen a vetítőoptikák híresen rosszul kezelik a becsillanásokat.

A legegyszerűbb lenne, ha ezt a menetet egy átalakítóval konvertálnánk valamilyen standard méretre, de ilyen átalakító nem létezik. Ezért a Rayxar röntgenoptikánál már bevált megoldással élve a nameplate gyűrűt hívjuk segítségül (ami itt nem nameplate, mert nem erre gravírozták az optika nevét, de ettől most tekintsünk el).

Ezt a gyűrűt 3 apró csavar fogja oldalról, amiket csavarozzunk ki bátran, majd menetkihajtóval szedjük ki a nameplatet. Ha ez megvan, csiszoljuk meg kicsit a gyűrű tetejét, majd vegyünk egy 67-72, vagy jelen esetben 67-77mm-es átalakító gyűrűt. Ezek igen olcsóak eBayen, és standard méretűek, tehát simán csavarhatunk rájuk 72 vagy 77mm-es ellenzőket vagy szűrőket. Csiszoljuk meg az átalakító gyűrű alját is, majd ragasszuk össze epoxyval a nameplattel. Ügyeljünk rá, hogy pontosan centeresek legyenek.

Ha megszáradt a ragasztás, máris kész az optika eleje, tudjuk majd szűrőzni, vagy ellenzőt csavarni rá. Viszont ha már úgyis kicsavartuk, jöhet a következő lépés.

Az optika teljes lencsesorát azok távtartóival együtt hátulról előre ki tudjuk venni. Fordítsuk óvatosan a fejére az objektívet, a többit pedig majd elvégzi a gravitáció. Miért van erre szükség?

Egyrészt ha porosak az üvegek, azokat mindenképpen ki kell majd pucolni, így ez a lépés hasznos lehet. Másrészt mivel össze kell majd szerelnünk a mechanikával az optika házát, jobb, ha addig az üveg biztonságos távolságban van. Idegesítő hiba lenne munka közben a szerszámokkal megkarcolni. Elég lesz nekünk az üres tubus is.

Ha az üveg tagokat tisztítanod nem kell, egyszerűen tedd őket félre és takard le egy pohárral, hogy ne porosodjanak be. Visszarakni ugyanilyen könnyű lesz őket fejre fordítva, alulról felfelé.

A következő képen mutatom, hogy milyen, ha a fókuszáláshoz használt helikoid az optika talpánál, és milyen, ha az elejéhez közelebb van elhelyezve. Konstrukciós szempontból persze az előbbi lenne egyszerűbb, de ez nagyban rontaná a felhasználói élményt. Másfelől az előre bukó súly a fókuszmechanikát is feleslegesen terhelné.

Annak azonban, hogy az optika háza átférjen a fókuszmechanikán, van egy akadálya: a 25-55-ös mechanika bár M65 fiú-lány végekkel rendelkezik, a hátsó végén összeszűkül kicsit, éppen annyira, hogy azon az optika fém háza nem fér át.

A 140mm-es tesó esetében ezt úgy oldottuk meg, hogy az optika vaskos fém testéből leesztergáltunk körben 1mm-t. Ez persze macerás, mert precíz, nagy teljesítményű eszterga kell hozzá, és nem akartam megint ezzel zaklatni Szabit.

Kitaláltam inkább, hogy a 62-es fém napellenző helyett használhatnánk 67mm-est is (előbbi szélesebb vége kb. 67mm, utóbbié kb. 72mm). Ez azért jó, mert így a távtartónak használt napellenző nem a helikoid M65 menet alját, hanem magát a helikoid alsó részét fogja kívülről (a 65mm-es fiú és a 67mm-es lány menet közti távolságot epoxyval hidaltam át a 140-es esetében, de itt most erre sem lesz szükség). Vagyis nem az optika házát karcsúsítjuk, csak a helikoid hátsó, szűkülő részét flexeljük le, így:

Utóbbi egy 2 perces művelet, amihez érdemes lemaszkolni a helikoidot, hogy a munka során keletkező fémpor ne menjen bele. Ha megszabadultunk a fókuszmechanikánk szűk keresztmetszetétől, máris akadálytalanul közlekedik át rajta az objektív háza.

Az persze igaz, hogy a 67-es napellenző kívülről jövő ölelése elvesz 5mm-t a helikoid hasznos fókuszútjából, de még így is marad 30mm, ami tapasztalataim szerint tökéletesen elég egy 100mm-es optika számára, normál fókuszúthoz. Cserébe pár csepp epoxival tudjuk rögzíteni az ellenzőben a mechanikát. Az ellenző alján ezen a ponton már fel van csavarva az M42-M67 átalakító, és az M42-EF konverter.

Ideje gépre tenni és belőni a pontos bázistávolságot.

Eddig a helyes távolságról azért nem esett szó, mert sejtettem a 140mm-es nagytesó után, hogy kb. hova kell majd esnie, illetve a Pentacon AV80-as és AV100-as cikkekben is részletesen leírtam egy módszert, amivel ez kimérhető.

Az ne tévesszen meg, hogy egy Sony vázat látsz majd a képeken, azon ugyanis egy EF adapter van, tehát szimulálom vele egy Canon váz tulajdonságait. Konverterekkel a mirrorless vázak bármilyen tükrös rendszer csatlakozásait képesek imitálni, így könnyítve a szereléseket.

A mérés maga egyszerű: felteszem a kész mechanikát az adapterre (visszatekerve a helikoidot addig, ameddig csak lehet), majd addig mozgatom a csőben az optikát, ameddig meg nem találom, hol ad a végtelenbe fókuszálva is éles képet. Ennél közelebb hozni a szenzorhoz az üveget nincs értelme, innen távolodva lehet majd viszont kisebb tárgytávokra fókuszálni.

Normál esetben, ha meglenne ez a távolság, egyszerűen ebben a pozícióban ragasztanám be a mechanikába az optikát, de itt jön a sokadik csavar!

Netes forrásokból tudom, hogy ez az objektív nem csak fullframe, de nagyobb szenzort is kirajzol. Mi van akkor, ha egyszer lesz egy középformátumú digitális Fujifilm vázam, vagy akár egy középformátumú analóg masinám? Ha most ezt az optikát beállítom a szokásos módszerrel valamelyik fullframe rendszerre, középformátumon nem fogom tudni használni.

Ennek a dilemmának a feloldására trükkhöz folyamodok: nem egyszerűen az optikát teszem messzebb a mechanikában, hanem a mechanika is messzebb kerül (abban pedig az optika olyannyira hátra, amennyire csak lehet). Így a hátsó lencsetag a 67mm-es ellenzőmenettel egy vonalba kerül.

Ez azért fontos, mert a jelen rendszeren (Canon EF) szükséges távolságot simán egy M42 közgyűrűsor megfelelő vastagságú darabjával állítom be (ami az M42-EF konverter és az M42-M67 adapter közé kerül). Szükség esetén tehát le tudom csavarni az M42-M67 gyűrűről a teljes mechanikai blokkot az optikával együtt, és építhetek neki egy másik, akár középformátumú csatlakozást is, új bázistávolsággal. Mindezt úgy, hogy a fókuszálás megmarad, tehát az optika és az elvégzett munka univerzálissá válik.

Az igazság az, hogy az 1-100-1 saját eredeti bázistávolsága kb. 52mm, vagyis minden olyan gépen is működik majd végtelen fókusszal, aminek ezzel egyenlő vagy ennél kisebb a bázistávolsága. A cél egy Pentax 6*7 masinára feltenni (ha lesz egyszer ilyenem), aminek bár nagyobb a bázistávja (88mm), így a végtelen fókuszom nem lesz meg, de portrézni talán még jó lehet.

De most kanyarodjunk vissza a realitásokhoz: ha az EF-M42 adapterre felcsavartad a 9mm vastag M42 makró közgyűrűsor-darabot, azt meg az M42-M67 átalakítóval a 67mm-es ellenzőre, amit már korábban a 25-55mm-es helikoidra rögzítettél, készen is van a mechanikád!

Ebbe kell beleragasztani az optikát, aminek a háza kicsit keskenyebb, mint a helikoid belseje. Hogy pontosan középre kerüljön benne, addig tekerd körbe pár réteg szigetelőszalaggal, amíg az átmérő meg nem egyezik a helikoid belsejével.

A szigetelőszalag csak a centerezésben segít, a valódi rögzítést és teherviselést végül itt is epoxy adja majd. Kend be a szalagozott rész körüli területet az optika házán alul és felül is, majd engedd a mechanikába, egész az aljáig. Ha ez kész, óvatosan fordítsd fejre a szerkezetet a száradás idejére, nehogy az epoxy lefelé folyva tönkretegye a helikoidot.

!

A fókuszsík biztosan stimmelni fog, hiszen száradás előtt az optika koppanásig, vagyis a mechanika "aljáig", az M42-M67 átalakítóig süllyedt és arra ült fel. Hogy ezen a ponton miért került fel a lassan szokásos kék festés a mechanika oldalára, arról fogalmam sincsen.

Ezzel tulajdonképpen készen is vagy az objektívvel, már csak a 77mm-es napellenzőt kell rácsavarnod az elejére.

Csak a rend kedvéért hozok egy családi portrét is: az 1.8/140mm-es, azonos technológiával adaptált nagytesójával együtt igazán szépen mutatnak, nem?

Menjünk végre játszani!



Teljesítmény és tesztképek

Az ergonómiáról azért nem írok most külön részben, mert azt már az építési szekcióban is jeleztem, hogy ez egy igen kezesre összerakható objektív. A fókuszgyűrű viszonylag elöl helyezkedik el, így nem csak a fogása kényelmes, de az ujjaidnak is van hely bőven mind a vázon, mind pedig az objektíven. A fókuszgyűrű a helikoidok lehetőségeihez képest szépen és könnyen jár, így a munka az objektívvel maradéktalan élvezet.

A szemnek kellemes élményről Eszti segít majd gondoskodni, aki a szúnyogok és a zivatarveszély ellenére nyakába vette velem a Margit-szigetet. Az alábbi tesztképek ezen az egy alkalmon készültek. Előre is exkuzálom magam a kis alapzaj miatt: egy korábbi projekt okán az ISO érték auton marad a gépben, ami valamiért végig 1600-at jelentett neki (teljesen indokolatlanul, mert 100-1600 volt a megengedett játéktér).

De lássuk a lényeget! A rajzolatra az átlagos vetítős teljesítményhez képest biztosan nem lesz panasz. Oké, ez még így sem egy L-es optika vagy egy Zeiss, de bőségesen megállja a helyét a mezőnyben.

A másik nagyon jó dolog a rajzolattal kapcsolatban, hogy nem csak középen éles (sok kisebb formátumra gyártott vetítővel ellentétben), így bátran komponálhatunk a képmező változatos részeire, nincs megkötve a kezünk.

A szép rajz mellé plasztikus térkezelés is társul: jól lehet a modellt vagy tárgyat 3D-ben elhelyezni, nincsen "kilapított" kép meg "flat background" érzésed, mint a legtöbb modern optikánál.

Ehhez társul az igencsak kellemes bokeh-élmény. Itt álljunk meg egy pillanatra: a jó bokeh nagyon relatív: valaki a rommá csavart hátteret szereti éles karikákkal, valaki meg a krémesre mosottat. Mindkettőnek megvan a helye a palettán, de csak kevés régi vetítő tud megmaradni valami egészséges félúton. Az 1-100-1 ilyen: bár képes karikázni (és a karikák főleg helios-szerű, a széleken pengetőre laposodó mintát mutatnak), összességében a háttérmosás - ha nincs a látómezőben bokeh-képző erő - szép krémes:

Ha már bokeh és fények, nem mehetünk el az optika egyik legjobb tulajdonsága mellett: annak ellenére, hogy orosz és hogy vetítő, nagyon jól kezeli az ellenfényeket! A becsillanások szépek, karakteresek, a flare még szembe Napnál sem önti el a képmezőt, és pláne nem teszi kontraszttalanná. Egyszóval újabb terület, ahol az objektív komponálási szabadságot és lehetőségeket ad a kezünkbe idegeskedés helyett:

Nem nagy matek, hogy a legerősebb háttérmosás kisebb tárgytávokon jelentkezik (a közelpont a gondos tervezésnek hála... fenéket, csak szerencsém volt, hogy végül kb. 35 centi lett a minimális fókusztáv, szóval igen baráti érték), és a 100mm-es gyutáv bizony alkalmassá is teszi az 1-100-1-est arra, hogy közeli portrékat készítsünk vele:

Gyutávjából és fényerejéből fakadóan egyébként nem csak a közeli, de a félalakos, sőt teljes alakos portréknál is erős a háttérmosás. Teljes alakos képekhez persze előnyösebb mondjuk a 135mm, de ezzel is megoldható a feladat (fullframe szenzorra értve vedd a fentieket).

Két dolgot érdemes még megemlíteni, mindkettő pozitív. Az első a kromatikus aberráció. Természetesen ez egy itt is fellépő és tapasztalható jelenség, azonban a leváló sáv jóval keskenyebb, mint ahogyan az általában a vetítőknél tapasztalható. Ezt a képet igyekeztem a CA szempontjából legrosszabb körülmények között felvenni, és szándékosan nem is kapott az utómunkában erre vonatkozó korrekciót:

Összességében tehát a CA nagyon pozitívan alakul, főleg a fényerőhöz és a gyutávhoz képest.

A másik, ami szintén az optika pluszpontjának írható fel, az a saroksötétedés mértéke. Mivel 35mm-es film vetítésére tervezték, és mivel ennél fogva a teljes képköre ennél azért nagyobb, a sarkok sötétedése alig tapasztalható jelenség. Különösebben ezzel az utómunkánál nem kell majd foglalkozni.

A színvisszaadás természetesen nyomába sem ér egy kifejezetten fényképezéshez gyártott objektívnek, pláne nem egy kiemelkedően színhelyes T*-os Zeissnek. Bár van egy markáns, az orosz optikákra annyira jellemző sárgás bevonat az üvegeken (ami sokat segít a kontraszt javításában), a színek hajlamosak sárgás-zöldes árnyalatokba hajlani. Aki hozzám hasonlóan szeret utólag a színekkel szöszölni, annak ez kevésbé fontos, de tudj róla.

Végül három tesztkép, amiket nem tudtam betenni az előző kategóriákhoz, ezért nevezzük bónusznak:



Summa summarum

Számoljunk kicsit. OKP 1-100-1 vetítőt szerencsétől függően 10.000 - 45.000 forint közötti összegeken csíphetsz meg eBay-en. Az átépítés anyagköltsége a fentebb jelzett alkatrészekkel együtt - a munkaórát és az energiát nem számolva - kb. 15.000 forint, tehát a vetítő beszerzési árától függően nagyjából 25.000 - 60.000 forint közötti összegért lehet egy működő 1.8/100-as optikád.

Ez ahhoz képest, hogy önmagában igen fényerős, jó rajzú, kb. bármilyen kisformátumú digitális gépre adaptálható dologról van szó, nem vészes, így erősen ajánlom, hogy ha szembejön veled egy 1-100-1-es, akkor feltétlenül vadászd le.

A pozitívumait fentebb már részleteztem (kényelmesen használhatóra építhető, viszonylag könnyen adaptálható, fullframe, jó a rajza, kevésbé aberrál és sötétedik a széle, nagyon jól bírja az ellenfényt, elég kontrasztos, szép a háttérkezelése), negatívumként pedig talán csak a rekesz hiányát és a 700 gramm (átépítve 800 felett) körüli súlyát mondhatom, de igazából ez sem nevezhető vészesnek.

Ha van egy ilyen optikád, de nem akarsz az átépítésével bajlódni, a szerelőműhelyben megtalálsz, szívesen segítek!

Köszönöm, hogy velem tartottál. Remélem, hogy ismét kaptál pár ötletet és talán újabb képekkel vagy optikával gazdagodik majd a repertoárod.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

További vetítőoptikás őrületek:


Gyöngyszem keletről: OKP 1-100-1 1.8/100 vetítőoptika adaptálás és teszt

Ha azt mondom, hogy egy fullframenél is nagyobb lefedésű 1.8/100-as, kiválóan használható rajzolatú optikát hozok neked ma Oroszországból, hiszel nekem?

Nagyon izgatott vagyok, hogy egy újabb orosz vetítőoptikából készült objektív születését és tesztjét mutathatom meg nektek, mert ez a darab messze kiemelkedik a kontraszttalan és maszatos átlag mostanában felkorbácsolt, tajtékzó tengeréből. Hajónk vitorlái a legjobb szeleket fogták ki ehhez az úthoz, a fedélzeten pedig a csodálatos Eszter is segít majd nekünk, hogy megmutathassam, hogy harap élesben az igencsak fényerős OКП-1-100-1. Tovább olvasom...

Átlát a szitán: Rayxar 0.75/50 röntgenoptika adaptálás és teszt

Storytime: hogyan lett használható objektív egy brutálisan fényerős röntgenoptikából, hogyan törte szét majdnem a záramat, és van-e értelme ennek az egésznek már megint?

Most már nem elég az, hogy amúgy sem fotózásra tervezett vetítőobjektíveket bütykölünk, azokat tesszük fel digitális fényképezőre. Itt nem állhatunk meg. Fotózni kell mindennel is, erre a leküzdhetetlen vágyra pedig tökéletes gyógyír egy röntgenoptika. Így a "vetítőzések" után, mellett és alatt jöjjön most egy kis röntgenezés! Tovább olvasom...

Az orosz Trioplan: Triplet-5M 2.8/100 építés és teszt

Orosz barátaink nem lacafacáztak sokat a névadásnál: triplet lencserendszer? Legyen a neve Triplet! De hogyan lesz belőle igazi objektív és vannak-e szappanbuborékjai?

Ismét vetítőzünk kicsit: ezúttal egy nem annyira régi, de kifejezetten érdekes optikából fogunk valódi objektívet építeni, és az is kiderül, mit tud az "oroszok Trioplanja". Össze fogjuk hasonlítani egy Pentacon AV 100-as és egy eredeti, ezüst Trioplan képével is. Tovább olvasom...

Az óriásvetítő: 35KP 140mm f/1.8 építés és teszt

Nehézsúlyú bajnok a ringben: mit tud a fél kilónál is nehezebb 35KP 1.8/140-es orosz vetítő, és hogyan adaptálhatod akár tükrös, akár mirrorless rendszerekre?

Tovább tombol a tudásbázisban a vetítőoptika-őrület. Ezúttal egy nem mindennapi paraméterekkel rendelkező óriást fogunk átépíteni, majd ki is próbáljuk. Mire lesz elég a nyers erő, és mire jó a gyakorlatban a fényerő és az aránylag nagy gyutáv kombinációja? Tovább olvasom...

Bubicsászár: Pentacon AV 2.8/150 építés és teszt

Kötelező kör a kistesók után a Pentacon vetítő nagyágyújának, a 150mm-es változatnak is a megismerése. Adaptálás és teszt, rengeteg szappanbuborék-bokehkarikával.

Ha követitek a blog tudásanyagait, találkozhattatok már a Pentacon vetítőcsaládjának két változatával, a klasszikus AV 2.8/80-assal és a kicsit ritkább AV 2.8/100-assal is, melyek tagadhatatlanul méltó ellenfelei bármelyik szappanbuborékos Trioplannak. Ma azonban még egy ezeknél is ritkább és szebb bokehval rendelkező változatról lesz szó, a 150mm-es óriásról. Tovább olvasom...

2in1 portré&makró vetítőobjektív körfénnyel: Pentacon AV 2.8/100 építés + teszt

Hogyan adaptáld tükrös vagy mirrorless vázadra a Pentacon 100mm-es vetítőjét, hogyan építs bele saját körvilágítást, és mire lesz mindez jó?

Imádom azokat a tudásanyagokat, amikben nem csak tesztelünk, de építünk is valamit: a Pentacon AV 80-as cikk után sorra kerül a 100mm-es testvére is, amit kétfunkciósra fogunk megcsinálni (makró + portré egyben), és kap egy extrát is. Nem csak mirrorless, de akár Nikon vagy Canon gépre is megmutatom az átépítés módját, és természetesen jön az életszagú próba is. Kalandra fel! Tovább olvasom...

Filléres buborékgyáros házilag: Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Készítsd el te is párezer forintból a “Trioplangyilkos” szappanbuborék-gyáros Pentacon AV 2.8/80-as vetítőobjektív Canonra vagy Nikonra alakítását.

Olyan vetítőoptikából fogunk most olcsó objektívet varázsolni, ami Canon EF-re vagy Nikon F-re is jó, és nem szükségesek hozzá drága szerszámok. Eddig ugyanis a blogon átalakított optikák (pl. Pöcsi, Töcsi és Meometar) jó része komoly mókolást igényelt és csak mirrorless-re volt jó. Jogos az igény, hogy csináljunk valamit tükrösökre is. Tovább olvasom...

Okos megoldás kis szenzorra: KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika (átalakítás + teszt)

Újabb vetítőobjektív épül: ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre. Sony E bajonettre fogunk dolgozni, és te is meg tudod csinálni otthon!

Megállíthatatlan a "vetítőoptikázás" a blogon: Pöcsi és Meometar után itt van előbbi kistesója, a 16KP 1.2/35, amivel garantáltan feledhetetlen perceket és képeket szerezhettek magatoknak, nem csak fullframen (sőt!). Szokás szerint részletes átalakítós how-to részt és tesztképeket is hoztam nektek. Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás Sony E rendszerre, teszttel, házilag, neked!

A legragályosabb vírus a hülyeség, mondta valaki valamelyik hollywoodi filmben valamikor valakinek valamiért. Talán az őrület is hasonlóan agresszív kór, így a blogot sem kerülhette el, hogy újabb vetítőobjektív készüljön, ezúttal azonban valami különleges csemegét hoztam nektek. Gyártás és teszt egyben, hogy te is megépíthesd a sajátodat! Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán. Tovább olvasom...

Vetítőoptikából valódi objektív (RO-109-1A)

Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag.

Hogyan készíthetsz régi vetítőoptikából valóban használható objektívet, és egyáltalán miért tennél ilyen őrültséget? Flexre és tesztképekre fel! Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

Nem voltál még portréfotózáson? Akkor olvass bele egy beszélgetésbe, amiből minden kérdésedre választ kaphatsz a témáról (nem csak modellként). Tovább olvasom...

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta. Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért. Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától? Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül... Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője? Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós! Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel. Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket? Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet? Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A cikk képanyagának összeállításában köszönöm a bátor és rutinos Eszter segítségét, akivel együtt rengeteg szúnyogcsípést is sikerült begyűjtenünk a nyers fotók mellett. A cikk előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak és Benedek Lampertnek, akik nélkül sokkal szegényebb lenne ez az anyag. A folyamatos támogatást és ötletbörzét köszönöm Urbán Balázsak és Pap Gyulának. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2019. június 21., utolsó módosítás: 2019. június 21.)