hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

És most beszéljünk az objektív-gombáról!


És tisztítsuk is ki, házilag! Jöjjön egy kis DIY projekt vállalkozó szelleműeknek.

Ha az ember antik optikákkal foglalkozik, gyakran belefut a gombásodás jelenségébe. Ez a bosszantó kis képződmény nem csak a régi, de a helytelenül, párás helyen tárolt új optikákat is érintheti, ezért is szeretném most megmutatni, hogyan távolítható el házilag.

Felhívnám rá a figyelmet, hogy az eljárás igen nagy kockázatot jelent az objektív épségére, ezért mindenki csak a saját felelősségére kezdjen bele! Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, forduljunk szakemberhez!

Hogyan jut a gomba az objektívembe? A gomba spórákkal terjed, melyek a levegőben szállnak, így szinte elkerülhetetlenül kapcsolatba kerülnek mindennel. A legmodernebb lencserendszerek sem nevezhetőek hermetikusan zártnak, így a gomba képes beférkőzni ezekbe is.

Hogyan marad életben a gomba az objektívemben? Ahhoz, hogy a penészgomba életben maradhasson, magas páratartalom és szintén magas hőmérséklet szükséges, rosszul szellőző, sötét helyen. E pár feltétel megléte sajnos nagy valószínűséggel vezet az optikák ilyen módon való koszolódásához.

Hogyan előzzem meg a gombásodást? A legjobb, ha száraz, jól szellőző, hűvös helyen tartjuk az optikáinkat. Ha már megtörtént a baj, a körülmények megváltoztatásával ugyan a gomba növekedése abbamaradhat, ám visszahúzódni sosem fog, így muszáj tisztítani az optikát.


Mire lesz szükségünk a tisztításhoz?

Sok 50mm-es fix optikát takarítottam már ki, és régen ért bennem a gondolat, hogy erről cikket is írjak. Valahogy idő hiányában mindig elmaradt a dolog, amikor azonban egy régen áhított (gombásodó) SMC Takumar 4/300-as objektív boldog tulajdonosa lettem, éreztem, hogy itt az idő. Annyit elöljáróban hozzá kell tennem, hogy egy ilyen hatalmas objektív alapvetően ugyanazokkal az eljárásokkal kerül összeszerelésre, mint az 50-es fixek, méretei azonban teljesen mások, így megküzdöttem vele, mire sikerült szétszednem. Erről csak pár megjegyzés lesz a cikkben, mert nem a konkrét típust tartom fontosnak, hanem a gomba eltávolításának módját. (Ha részletes szerelős cikkeket szeretnél olvasni, kattints ide.)

A méretes harcosnak első ránézésre csak a front lencséje belső fele volt gombás (ezért is vásároltam meg olyan bátran), ám közben kiderült, hogy belül is elkapott pár lencsét a penészgomba. Kívülről így nézett ki a probléma. Próbáltam róla egy makrót képet is készíteni, hogy láthassuk, a gombafonalak hogyan terjeszkednek.

Lentebb még mutatok képet a bontott lencse gombásodásáról, de a probléma már így is azonnal és jól látható. Ekkora méretű gomba már befolyásolhatja a képszélek képminőségét, bevonatos lencséknél pedig akár a bevonatot is marhatják a gomba által kiválasztott savak, amik így hosszú távon javíthatatlanul tönkreteszik az optika üveg elemeit. Essünk hát neki!

A lencse szétszereléséhez és kitakarításához szükségünk lesz pár nélkülözhetetlen eszközre, ezekről mutatnék rövid leltárt:

A legfontosabb az az állítható átmérőjű eszköz, amivel az optikákat lefogó gyűrűket lehet a menetükből kicsavarni. Enélkül el se kezdjünk semmit, hiszen nem fogjuk tudni megbontani a lencséket tartalmazó tubust. Az eszköz eBay-ről könnyen beszerezhető, egyszeri befektetés és hasznos társ. Ugyanilyen hasznos a körtepumpa: ne fújjuk szájjal a port a lencséből, mert a por helyére nyálat permetezünk. Szükségünk lesz még tiszta alkoholra és fültisztító pálcikákra (gyógyszertárban beszerezhetőek), valamint egy mikroszálas törlőkendőre (vagy ezzel egyenértékű valódi szarvasbőrre). A törlőkendő csíkmentesen tisztítja az objektívet és nem okoz rajta karcokat. Fontos egy alapos szappanos kézmosás is, mielőtt nekivágunk, hiszen így elkerülhetjük egy csomó zsír felkenését a lencsékre.

Ha összetettebb szerelési műveletekbe kezdenél, feltétlenül olvasd el ezt a cikket is (benne összeszedve az összes fontos eszköz objektívek tisztításához és javításához).



Az objektív szétszedése

Ha mindent beszereztünk, szedjük szét a lencsénket! Az antik optikák általában három fő részből állnak: az optikai tubusból (ebben sorakoznak a lencsék), a fókuszmechanikából és a rekeszmechanikából. Minket egy ilyen tisztítás során csak az optikai tubus érdekel, de megeshet, hogy típustól függően más elemeket is ki kell bontani ahhoz, hogy a lencséket szétszedhessük. Mindig figyeljünk oda, mit honnan veszünk ki és milyen pozícióban áll(t), hiszen bonyolultabb szerkezetek esetén könnyen lehet, hogy éppen a szakszerű összeszerelésbe törik bele a bicskánk.

Ha nem tökéletesen rakunk össze egy ilyen precíz optikát, oda a képminőség, vagy a fókusz beállításai, egyszóval olyan dolgok, amikhez eredetileg kalibrálni kellett a lencsét. Ennek tudatában szedjünk szét bármit!

Jelen esetben azt hittem, elég lesz a front üveget kiszedni egyetlen gyűrű kicsavarásával, ám a gyűrű eltávolítása után sem akart kiesni az üveg. Gyorsan rájöttem, hogy azért nem, mert annyira vastag (kb 6 mm az érintkező pereme, lentebb látni fogjuk), hogy megszorul a foglalatában, ahogyan megindulna. Ilyen esetben csak egy kis fizikai erőre van szükség: a túloldalról kell óvatosan kinyomni a lencsét, ehhez viszont alaposan szét kellett bontanom a Takumart.

Miután a fő elemek kapcsolódására rájöttem, szétbonthattam magát a front elmet, ahol a gombásodás felütötte a fejét. A legtöbb elterjedt optikához találhatunk szétszedős videót a youtubon, ehhez azonban nem volt, így eltartott egy ideig, míg rájöttem mindenre. Megannyi szétszedett és összerakott Takumar, Helios és más optikák után is van olyan lencse, amit nem tudok sehogyan sem szétbontani (például a Biotar 2/58-am ellenáll minden próbálkozásnak, pedig biztos megvan a trükkje). Ezért azt javaslom, ha sehogyan sem megy a dolog, bízzuk szakemberre a műveletet.

Zárójeles megjegyzés: a kicsavarandó lefogató gyűrűk sokszor megszorulnak, meg sem indulnak. Ilyen esetben nagyon óvatosan fújjunk egy kis WD-40-et egy fültisztító végére, és kenjük azt a gyűrű és a menete közé. Sokan ezt szentségtörésnek tartanák, hiszen a WD-40 elég olajos, így tartsuk szem előtt, hogy bár mindent képes "megindítani és megoldani", használat után alaposan ki kell takarítanunk a tubusból és minden olyan alkatrészről, amihez hozzáért. A takarítás azonban még mindig jobb, mintha a gyűrűvel erőlködve kiugrik a helyéről a szerszám és végigkarcol egy lencsét.

Végső soron eddig a szintig kellett bontani az optikát (szerencsére ennél a típusnál a rekeszmechanika és a teljes fókuszmechanika is egyben maradhatott):



A gomba eltávolítása

És most jöhet végre a lényeg! A problémás lencse kiemelve elég elkeserítő képet adott magáról:

A tisztításhoz a következő lépéseket kell elvégeznünk. Először is csepegtessünk pár csepp desztillált vizet a lencsére, amit vízszintesen lehelyeztünk egy puha felületre, majd a fültisztítóval kezdjük meg a gomba elvátolítását. Ha a gomba vagy annak nyoma ellenáll a víznek, akkor használhatunk higított alkoholt.

Ha a lencse egészét érinti a gombásodás, érdemes három irányból többször is áthaladni a felületen, hogy biztosan minden szennyeződést eltávolítsunk. Ha csak a lencse széle gombás, akkor egymást átfedő egyenes mozdulatokkal terítsük szét az alkoholt és mossuk le a penészgombát.

Bár nekem a víz vagy alkohol és fültisztító kombinációja eddig mindig elég volt a gombásodás maradéktalan eltávolításához, hallottam már olyat, hogy a gomba annyira erősen tapadt, hogy sehogyan sem akart távozni. Az ilyen gombát kézkrémmel érdemes bekenni egy napra, mellyel megszívja magát, felpuhul, és letörölhetővé válik - mondják a legendák. Mindenesetre érdemes fejben tartani ezt is, hátha egyszer szükség lesz majd rá.

Két tipp: nem csak a lencse felületét kell áttörölni, hanem a szélét és a tubus érintkező részeit is, hogy összeszerelés után ne kezdődjön újra a gombásodás. Egy zárójeles megjegyzés: léteznek az objektívekben olyan lencse-párok, melyeket gyárilag összeragasztottak (régebben canada balsam nevű természetes gyantával, újabban speciális üvegragasztókkal) vagy más módon összepréseltek, és nem, vagy csak nagyon nehezen szétszedhetőek. Ezek az együttesek azért állnak két darabból, mert egyrészt olcsóbb volt két külön üveget csiszolni egy nagy helyett, másrészt így a törésmutatók manipulálásával jobb optikai teljesítmény érhető el. A két lencsetag összeragasztása pont a gombásodás és a párásodás elkerülés miatt fontos. Mindez költséghatékony, de rossz hír, ha a gomba beférkőzött az illesztések közé, mert onnan bizony alig lehet eltávolítani. Jó hír viszont, hogy a ragasztott lencsekettősök főleg az objektív optikai rendszerének közepe felé, a blende előtt és után fordulnak elő, és ilyen mélységig csak a legrosszabb esetekben jut a gomba.

Ha a ragasztott lencsetagokkal való munkáról szeretnél olvasni, figyelmedbe ajánlom egy másik cikkemet, ahol egy 400mm-es teleobjektív lencseragasztását végeztem el újra.

Ha végeztünk a takarítással és nyomát sem véljük semmilyen élő szerves anyagnak az üvegen, óvatosan töröljük át mikroszálas kendővel vagy szarvasbőrrel. Itt vigyázzunk arra (sőt, a folyamat során végig ügyeljünk rá), hogy nehogy elejtsük a lencsét. Könnyen kicsúszik az ember kezéből és a kendőből is, és ha egyszer összetörik, nem fogunk pótalkatrészt kapni. Javaslom, hogy ne hagyjuk sokáig állni az alkoholt a lencsén, mert odaszáradva nyomot hagy, amit a kendő is nehezen hoz le, és újra be kell nedvesíteni a felületet, hogy letörölhessük.

!

Itt kell azt is megjegyeznem, hogy ha a lencse bevonata az idők során elkezdett leválni, akkor az alkohol vagy a fizikai érintkezés (a kendő) tovább ronthat a helyzeten (bár ilyen esetben már szinte mindegy is az optikának). A lencsék bevonata igen fontos, hiszen ettől javul képminőségük, jobban ellenállnak a becsillanásoknak és csökkentheti az aberrációkat is. Ezért mindig nagyon óvatosan tisztítsuk őket!

Ha végeztünk a takarítással és nyomát sem véljük semmilyen élő szerves anyagnak az üvegen, óvatosan töröljük át a mikroszálas kendővel vagy szarvasbőrrel. Itt vigyázzunk arra (sőt, a folyamat során végig ügyeljünk rá), hogy nehogy elejtsük a lencsét. Könnyen kicsúszik az ember kezéből és a kendőből is, és ha egyszer összetörik, nem fogunk pótalkatrészt kapni.

Végső lépésként ellenőrizzük, hogy pormentes-e az üveg. A fújókával oldalról lehet a legjobban lefújni a porszemeket, és a lencsét az éléhez közel állítva szemrevételezhetjük az eredményt.



Az objektív összeszerelése

Az összeszerelés során sokszor megeshet, hogy a lencse egyik felét meg kell fognunk az ujjainkkal. Ezen nem érdemes addógni: szereljük be a lencsét és a megfogdosott felületet újra tisztítsuk meg az alkoholos pálca és a törlőkendő segítségével, majd ismét portalanítsuk.

Ügyeljünk rá, hogy a visszahelyezett lencse tökéletesen illeszkedjen. Pár század mm eltérés, és oda a képminőség. Felülről sokszor igen nehéz pontosan "beejteni" a lencséket a helyükre, ezért a következő módszert javaslom: a lencsét fejjel lefelé vízszintesen fogjuk meg (helyezzük újjbegyeinkre), majd a tubust szintén fejjel lefelé felülről tegyük rá, vagyis gyakorlatilag "alulról" helyezzük vissza a lencsetagot a helyére.

Vannak olyan objektívek, amikben a lencserendszer egyes emeleit mindig a rákövetkező fogja le (egy menet nélküli gyűrű közbeiktatásával). Ez azt jelenti, hogy ha kicsavarjuk a front üveget tartó gyűrűt, kiesik még 2-3 lencse is. Jellemző példa erre a Helios 44-2-es objektív, melyet emiatt kisebb rémálom összeszerelni.

A képen a végeredményként kapott front tubus található. Minden nagyobb alkatrész összecsavarozása, illetve a lencsék beillesztése előtt érdemes a rakétafújóval portalanítai az objektív érintett részeit. Sajnos azt igen nehéz elérni, hogy tökéletesen pormentes legyen a lencsék közti tér, de egy-két porszem elvétve a fény útjában még nem befolyásolja jelentősen az alkotott képet.

A "legjobb" dolog az egészben az, mikor az összeszerelést követően, keresztülnézve az objektíven észreveszünk valamilyen szennyeződést a lencsék között. Ilyenkor szedhetjük szét megint. Sajnos sokszor a gyűrűk becsavarásakor válik le a tubus belső festéséből pár apró darab, így hiába fújtunk ki mindent csavarozás előtt, közben is kerülhetnek oda idegen anyagok.

A megfelelően gombátlanított, száraz és jól szellőző körülmények között tartott lencsék a közhiedelemmel ellentétben nem kezdenek el újra gombásodni.

Ha tetszett a cikk, a blogon követheted a továbbiakat. Tisztításért, további segítségért erre tessék.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ehhez a cikkhez nem tartozik aktív szavazás. Felháborító!

Ezek is tetszeni fognak:


Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra

Prémium portréoptika aprópénzért. A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél. Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket? Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Nem szoktam külföldi szerzők anyagait átvenni, mert az egyszerű fordításoknak nem látom értelmét, meg egyébként is inkább magam próbálom ki a dolgokat. Most viszont szeretném veletek megosztani ennek az írásnak a legfontosabb gondolatait és "adatait", körítve kicsit a saját meglátásaimmal és a régi manuális lencsékkel kapcsolatos tapasztalataimmal. Tovább olvasom...

35mm történelem

Egy több évtizedes tekercs mesél. Pár héttel ezelőtt egy szokványosan induló eseménylánc vette kezdetét. Szereztem egy régi filmes vázat egy amerikai garázs-árverésről. Az öreg Spotmatic gép azonban nagy meglepetést rejtegetett: volt benne egy előhívatlan 35mm-es tekercs! Óriási szerencse volt, hogy nem ment tönkre az egész a hátfal kinyitásakor, ám még ezek után is kérdéses volt, hogy elő lehet-e hívni egyáltalán, és lesz-e rajta valamilyen értékelhető kép. Meg kellett próbálni! Nézd meg Te is, mi lett a kaland eredménye és hova vezet bennünket a rejtélyes film! Tovább olvasom...

Így készült: az ősz angyala

Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben? A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra. Tovább olvasom...

Így készült a téli csillagjárás Budapest felett

Startrail képek készítése és szerkesztése könnyen és gyorsan. Pár évvel ezelőtt még komoly technikai kihívásnak számított egy csillagjárás lefotózása. Emlékszem, hogy ámulattal olvastam a különböző szenzorhűtési eljárásokat és a zajproblémák kiküszöbölését. Mára azonban ez a világ megszűnt, hála a képérzékelők pokoli gyors fejlődésének. Téged sem tart vissza semmi attól, hogy csillagjárást fotózz. Tovább olvasom...

Így készül a brenizer (bokeh) panoráma

Látványos fotók lehetetlenül kicsi mélységélességgel. A brenizer megoldás nem új dolog, sokak előtt mégis rejtély a módszer mibenléte. Időről időre előkerül különböző fotós csoportokban és mindenki megpróbálkozik vele, változó sikerrel. Az elmúlt hónapokban többen is kértétek, így most megmutatom nektek, hogy én hogyan készítem a brenizereket. A képek felvételétől az összeillesztésen és utómunkázáson át pár hasznos tippig mindent megtalálhattok itt a brenizerek történetéről, értelméről, rengeteg mintaképpel illusztrálva. Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5D MII, A7, A7II), sokat játszott analógokkal is, közben pedig rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2015 (eredeti megjelenés: 2015. szeptember 1., utolsó módosítás: 2018. július 2.)