EZ EGY ARCHÍV OLDAL, 2017. 01. 01. ÓTA NEM FEJLESZTEM. A FRISS VERZIÓHOZ KATTINTS IDE.

természettudományok

 

< vissza a listához

Tudományfilozófiám

írta: Horváth Krisztián

  Ha írásaim, gondolataim úgy tárnám a világ elé, hogy nem mondom el, mit gondolok arról, hogy vajon megérthetünk-e valaha mindent, akkor az olvasó azzal vádolhatna, hogy kivárásra játszom, így színt vallok. Talán ezen kellett legtovább törnöm a fejem, de mindent egybevetve azt vallom, hogy jelenlegi tudásunk, a most rendelkezésre álló és – mint látni fogjuk – nem egyszer egymásnak is ellentmondó elméletek valami nagyobbnak a részei. Figyeljük meg: időről időre valaki előáll egy minden-elmélettel, ami első ránézésre mindent magyaráz, majd az örömmámor első pillanatai után megérkeznek az olyan kérdések, ahol az elgondolás csődöt mond. Csakhogy – és talán ez lenne a lényeg – ezek a magyarázatok egyre több mindent foglalnak magukban. Maguk alá gyűrik a korábbi nézeteket vagy cáfolva azokat, vagy többnyire magukba építve, rámutatva arra, hogy azok valami nagyobbnak a részei. Valahogy így látom én is a tudományok fejlődését (és nemsokára kitérek arra is, mi is szerintem a tudomány, mert ebből származik a fenti állítás legtöbb támadása). Az olvasó joggal veti fel, hogy ha így látom a dolgokat, akkor nem látom az „alagút végét”. Mindig lesz egy újabb, az előzőeket magába olvasztó elmélet, aztán majd azt is belefoglalják valamibe. Ezt én cáfolnám. A cáfolat merev és ötlettelen, de kétségtelenül megállja a helyét: egy adott rendszert nem irányíthat végtelen sok szabály, vagyis egyszer a távoli (vagy közeli) jövőben, ha elég rafináltak vagyunk és egyáltalán képesek vagyunk megoldani a feladatot, megszülethet egy mindent magyarázó elmélet. Igen, tudom, sok itt a kérdés, kezdjük rögtön a legkézenfekvőbbel.

Van-e minden-elmélet?


 

 

 

 

 

 

 

A válasz: igen.


  Megértheti-e az ember az őt körülvevő világot? Ha csak azt nézzük, hogy eddig mit értünk el ezen a téren, a válasz egyértelmű igen. A Newton előtti felfedezéseket nem nevezhetjük természettudományos eredményeknek, mert nem kísérletek sorozatán alapultak, nem tapasztalati eredményekből alkottak elméleteket a gondolkodók, hanem más módszerekkel jutottak elméleti felépítményekhez, amik kisebb-nagyobb kérdéskört magyarázva hatékonynak mutatkozhattak. Ilyenek voltak például a Nap és Föld centrikus elgondolások. Mindkét nézet tévedett és mindkettőnek igaza volt abban az értelemben, hogy egyik a másikat nem tudta minden kétséget kizáróan megcáfolni, így egy objektív szemlélő számára mindkettő igaznak volt mondható, holott egyik sem volt igaz abban az értelemben, hogy sem a Napnak, sem a Földnek nincs kiemelt helye a kozmoszban. A dolog furcsasága, hogy mivel a mindenségnek valószínűleg nincs közepe, elmés gondolattal mondhatjuk, hogy tetszőleges pontot jelölhetünk annak, így ebből a nézőpontból mégiscsak van létjogosultsága a fenti két elgondolásnak. Még mielőtt nagyon belebonyolódunk a dologba, elárulom, mi a probléma: nem természettudományos módszerekkel vizsgálták a kérdést. Egy pillanatra itt bepillantást nyerhetünk abba is, mi is szerintem a tudomány. A Newton-féle gravitáció-elméletet megelőző időkben, mint azt említettem, rossz volt a vizsgálati módszer, így az újabb és újabb elméletek az egyes korok szellemi áramlatainak bélyegeit magukon viselve csak látszólagos igazságokat szülhettek. Nem arról volt szó, hogy a tudás bővült (legalábbis nem a mai értelemben), hanem arról, hogy újra meg újra másképp magyarázták a világ dolgait. Nem állítom, hogy nem történtek tapasztalás útján tett felfedezések, elvégre azt is kisütöttük, hogy a Föld gömbölyű, jóllehet hosszú ideig senki sem látta a saját szemével, de az ennél sokkal nagyobb vagy sokkal kisebb dolgokra, illetve maguknak a dolgoknak a működésére tett magyarázatok nem a megfelelő úton születtek. Szerintem legalábbis.

A módszer a kulcs.


   De a „sötétség” elmúlt, és ez részben válasz a kérdésre is: az ember rájött, hogy nem csak az eredményekkel van baj, hanem magával a módszerrel is. Így aztán megszületett az a gondolkodásmód, ami igen racionális alapokon nyugodott és nyugszik ma is. Newtonnal kezdetét vette a véget nem érő mérések és következtetések, szintetizálások sorozata, amikből a tudományos elmék leszűrhették igazságaikat. Ez aztán látványos eredményekre vezetett: a kutatások konkrét kérdéseket vizsgáltak, az egyes sikerek pedig többnyire illeszkedtek egymáshoz, nem pedig ellentmondtak. Ha az utóbbi mégis fennállt, előbb vagy utóbb az egyik elgondolás megdőlt, mégpedig szintén tudományos alapon felhozott érvek hatására. Annak ellenére, hogy a vizsgálatok egy-egy területet érintettek, látványos volt az eredmények univerzális volta is. Hiába „kicsi” egy igazság, ha az valóban működőképes, akkor minden helyzetben működni fog. Csodálatos példa az imént már nem egyszer említett gravitáció-elmélet is, melyről ugyan később kiderült, hogy csak részigazság, mégis magyarázza a bolygóknak a csillagok körül való keringését éppúgy, mint a dolgoknak a föld felé való esését. És ha belegondolunk, ez bámulatos.

Természet + tudomány.


  Az efféle elméleteknek volt és van még egy nagyon vonzó tulajdonsága, ami talán a legfontosabb: jóslatokat tesznek a jövőre vonatkozólag. Mégpedig olyan jóslatokat, amik nem bizonyos valószínűséggel következnek be, hanem biztosan. Számszerű eredményeket nyújtanak nekünk. A görögök magyarázatai a dolgokra sok mindenre jók voltak, de nem mondták meg, mi fog történni adott, még ki nem próbált szituációban.

Jövőbe látás = biztonság.


   Nem felejtettem el az eredeti kérdést: megérthetünk-e mindent, vagy pusztán abból fakadóan, amik mi vagyunk, legjobb esetben is csak részigazságokra juthatunk? Én hiszek abban, hogy az emberi elme hatékony fegyver a megértéshez, mégpedig abból az okból, hogy annak a világnak a „terméke”, amit fel akar fogni. Másfelől ez a világ számtalan nagyságrenddel bír. Mi egyet foglalunk el ebből. Könnyen lehet, hogy a nagyon nagy vagy nagyon kis dolgok viselkedése nekünk felfoghatatlan. De semmiképpen sem azért, mert a dolgok viselkedése a méretük függvénye lenne. Később még kitérek rá, de az egyre összetettebb rendszerek egyre újabb szabályszerűségeket szülnek, de az eredi, a legkisebb építőkövekre vonatkozó szabályok megtartásával. Ha ebből indulunk ki, akkor a válasz egyértelmű igen.

Határtalan-e az emberi elme?


Nem. De az Univerzum sem végtelen!


   Át kell itt viszont gondolni mást is. A történelmi példa egy dolog, eddig kétségkívül fejlődést és sikereket tudhatunk a hátunk mögött, de agyunk kapacitása korlátolt. Kitolhatjuk a korlátokat olyan elmés megoldásokkal, mint a matematika, de nem a végtelenségig. Ha a végső elmélet annyira összetett, hogy azt egyetlen ember soha át nem láthatja, fel nem foghatja majd, akkor van-e értelme? Mire megyünk egy olyan igazsággal, amit felismerünk, de az egyén önmagában sosem használhatja? Végül pedig itt az egész dolog rákfenéje, amire álmatlan éjszakákon gondolok csak: van-e egyáltalán végső elmélet? Mi van akkor, ha két vagy több szabályrendszer egymás mellett, egymással tökéletes összhangban működik, de egyik sem következik a másikból? Ha ez így van, akkor sosem találhatunk olyan elméletet, ami mindent egyszerre magyarázna, mert egész egyszerűen a dolgoknak nincs közös gyökere! Micsoda ijesztő gondolatok ezek?!

 

   Nem vagyok tudós, megengedhetek magamnak efféle fejtegetéseket, de megint nem mondhatom azt a továbbiakra nézve, hogy nincs álláspontom. Véleményem szerint kell, hogy legyen olyan gondolati struktúra – épüljön az a matematikára vagy bármi másra –, ami a világot önmagában képes leírni, minden benne található változót eredeztetni lehet belőle, akárcsak a szabályok összességét minden szinten.

 

    Ha valaki osztja a nézőpontom, akkor tisztába is kerülhet gyorsan a problémákkal, amiket a kétkedők nekem szegeznek: tegyük fel, hogy létezik egyesített elmélet, de akkor azt állítom, hogy az önmagában magyarázza a delfinek viselkedését, a csillagok működését, az atomok születését, az evolúciót, a politikát, a korrupciót, Bach összes művét és azt, miért vannak a háborúk, az infláció és az univerzum tágulása, hogy csak egy pár dolgot említsek. Ez a probléma szerintem kulcskérdés, és nélküle továbblépni nem is lehet. Említettem fentebb a nagyságrendek kérdését, de nem csak a méretbeli különbségekre kell gondolni: a pénzromlás és a törzsfejlődés elvont fogalmak, egy proton és egy elektron atommá egyesülése viszont jól leírható, itt vannak ellenben Bach darabjai, amikkel aztán tényleg nehéz mit kezdeni… Pedig ezek mind egy-egy nagyságrendet jelentenek, a megoldás pedig abban rejlik, hogy az egyes rendszerek különös tekintettel arra, mennyire összetettek, önálló szabályokat szülnek. Ezek az új szabályszerűségek azért jelennek meg, mert a rendszer működése sokkal több elemre épül, és ezek együttes viselkedése többnyire eredményez valamiféle mintát. Egy földrengés, bár megjósolhatatlannak tűnik, valójában tökéletesen kiszámítható, ha rendelkezésünkre áll a Földnek nevezett összetett rendszerről minden információ. Ha ismernénk a Föld minden részecskéjének állapotát egy adott pillanatban és az ezekre befolyással bíró összes külső tényezőt (mert bolygónk is egy nagyobb rendszer, a Tejút része, a Tejút pedig a többi galaxissal az univerzum része), végül pedig a fizika összes szabályát, akkor kiszámolhatnánk a Föld állapotát tetszőleges jövőbeli pillanatban. Ugyanezt kevésbé drasztikus eseményekre is lefordíthatjuk: a tengeráramlásoknak látszólag önálló szabályszerűségei vannak, amik a víz tulajdonságaiból következnek, meg persze számba vesznek számtalan egyéb dolgot is úgy, mint a tengerfenék domborzata vagy a légkör hőmérséklete, a Föld forgása, és így tovább. De ha ismerjük az elemi részecskékre vonatkozó összes szabályt és a számolni kívánt rendszer (jelen esetben megint a Föld, tágabb értelemben az egész univerzum) állapotát egy adott pillanatban, akkor tökéletes jóslatokat tehetünk és nem kell a tengeráramlások – mint kiderült – részleges elméletét használnunk. Lefordítva mindezt úgy is fogalmazhatnék, hogy a világ megértése azon túl, hogy ma még természetesen nem ismerjük az összes szabályát, csupán számítási és mérési korlát. Mindebből következik, hogy nem kell attól tartani a belátható jövőben, hogy a lottószámokat egy zseniális tudós majd előre tudni fogja, hiszen egyrészt még nem ismerheti az összes törvényszerűséget, ami a számok sorsolásakor szerepet játszik, másrészt nem tudja felmérni a rendszer teljes állapotát egy adott pillanatban. (Végső soron tehát az emberi agy is csak egy összetett rendszer, egy olyan szisztéma, mely bár kémiai-fizikai szabályszerűségekre épül, mégis bonyolultságának hála megalkotja a pszichikum nagyságrendjét, amit másképpen nevezhetünk tudatnak vagy "léleknek" is. Az előbb kifejtett redukcionista álláspontom értelmében visszavezethető minden bizonyos alapszabályokra, de avatatlan szemek számára első pillantásra az emberi elme valamiféle misztikus, természetfeletti dolognak tűnhet, jóllehet csak egy igen bonyolult "gép".)

Redukcionizmus.


 

 

 

 

Kevés szabály sok szinttel.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Agy-gép.


   Mindez jól mutatja, hogy igenis létezhet egyesített elmélet, de ez önmagában hordozhatja a világ megértésnek vagy legalábbis számolhatóságának/jósolhatóságának korlátját is. Tulajdonképpen egy agyafúrt mindenség-elmélet megteheti, hogy elrejti magát saját köpönyege alá. Visszatartja-e ez az embert vagy engem személy szerint a kutakodástól? Természetesen nem, mert ha a fenti mondat igaz is, annál nagyobb diadalt nehéz volna elképzelni, hogy rájövünk arra, hogy bár létezik egyesített, mindent magyarázó elmélet, az minőségéből és következményeiből fakadóan nem ismerhető meg, és mindezt bizonyítékokkal is alá tudjuk támasztani.

Titokzatos egyenletek...


   Ugye, milyen érdekes? Bevallom, ez nem fizika, de hasznos és fontos az olyan dolgokat jó előre tisztázni, mert ha az olvasóban közben merülnek fel efféle kérdések, akkor reményvesztetté lehet válni. Sokan azért adják fel a próbálkozást a megértésre, mert elvesztik a dolgok olykor nem is létező fonalát, holott csak ki kéne tekinteni és néha távolabbról szemlélni az eseményeket.

 

   Kizárólagos-e ez a nézőpont? Természetesen nem, de mint azt az elején leszögeztem, szerintem az egyetlen, amivel foglalkozni érdemes. A fizika által felvázolt világban nem hinni kell, ez nem hit kérdése. Már meg sem állok azokkal vitatkozni, akik a vallásosságot a tudománnyal ütköztetik, mert a kettő nem egy kategória. A vallás az emberi elme terméket, olyan idők maradéka, mikor a tudás hiánya szükségessé tette a kaotikusnak látszó dolgok magyarázatát többnyire egy embernél tökéletesebb lény által, jóllehet annak létezésére semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre. A fizika által alkotott szabályok ellenben az embertől függetlenül is léteznek, nem igényelnek „hívőket” vagy „megfigyelőket”. Míg a vallás keretein belül istenben mindenféle bizonyítékok hiányában hiszünk, addig a tudományos elméletek korlátlanul megismételhető kísérleteken alapulnak, így nem egy adott egyén belátása, hogy elhiszi-e a látottakat, hisz azok tényszerűek, a belőlük helyesen levezetett elgondolások pedig nyilvánvalóan helytállóak.

Vallás és tudomány.


   Mindamellett tisztában vagyok azzal, hogy csupán ezzel isten léte nem cáfolható. Jobb dolgot nem említhetek, csupán azt, hogy ha egy újszülöttet, egy tiszta elmét ha birtokába juttatunk a világ megismerésének összes eszközének, akkor nem lesz szüksége isten vagy bármiféle természet felett álló valami feltételezésére. Úgy is mondhatnám, hogy ha én előállok egy olyan valaminek a létezésével, ami szerintem valóságos, de semmiféle kézzel fogható bizonyítékom nincsen rá, akkor semmivel sem tévedek (vagy hazudok) nagyobbat, mint bárki, aki hisz isten létezésében.

 

   Ez a dolog elméleti oldala, látni kell viszont, hogy ez nem háború. Tényekről beszélünk: túlzás volna azt állítani, hogy a vallás a történelem folyamán nem járult hozzá az ember fejlődéséhez, de az érdemi munkát az emberhez hasonlatos gyarló és esendő egyházi szervezet végezte (és persze a hit ereje az egyénben), nem holmi természetfeletti lény. A tudomány ezzel szemben valódi eredményeket tett le az asztalra, hozzájárult fajunk fejlődéséhez, a technikán keresztül pedig valóban jobbá tette az életet. Nem a kényelem növekedésére gondolok feltétlen, hanem például az egyén nézőpontjának szélesedésére vagy arra, hogy manapság sokkal többet tapasztalhatunk, több információhoz jutunk, nagyobb esélyünk van teljes életet élni (bármit is jelentsen ez).

A bizonyítékok hiánya.


   A múlt persze nem bizonyíték sem egyik, sem másik meglátás mellett. A tendenciák viszont önmagukért beszélnek. Régebben azt hittem, ha győzködök valakit valamiről, azzal segítek rajta, de ez csak részben igaz. Felnyithatjuk valakinek a szemét új igazságokra, a – szerintük – helyes útra, de mindent egybevetve csak a saját belátásból származó megértés az igazán hasznos, így egyik vagy másik oldal legjobb esetben azt teheti, hogy meghallgatja a másik érveit, majd mérlegel (és többnyire nem történik semmi változás, mert aki figyelmesen olvasott, az már látja, hogy az alapvető gond itt is a módszer: a két világlátás más-más módszeren alapszik, amik nem ütköztethetők hatékonyan).

A belátás a kulcs.


    Látszólag végtelenül messze kerültünk a fizikától, sőt a fenti gondolatok miatt bizonyára számtalan olvasót is vesztettem már, de tartom, hogy a jó szöveg szűri a közönségét. Egy mindenre nyitott ember mindent elolvas és megfontol magában. Aki egy szöveget azért nem olvas el, mert nem tetszik neki, az magában keresse a hibát és lássa be, hogy alapos vagy alaptalan előítéletei miatt elesik valamitől. Mindenre nyitott egyén persze nincs, mindenkinek van mindenről véleménye, akár ismeri a témát, akár nem.
   Az elméleti fizika által jelenleg is folyamatosan festett kép töredékes, hiányos, de érdekes és talán az egyetlen, amivel foglalkozni érdemes. Ennyit arról, mit gondolok a tudományról.

Még mindig olvas? Helyes.


 

 

 

Horváth Krisztián, 2009

.

Horváth Krisztián - hispan – C 2004 - 2013 – Minden jog fenntartva

Az oldalon található munkák saját készítésűek, továbbközlésükhöz engedély kell.

Ajánlott minimum böngésző: Internet Explorer 8 vagy Mozilla Firefox 3 vagy Google Chrome 3.

e-mail   |   facebook

   

Az oldal betöltése 0.002098 másodpercet vett igénybe.   |   552,132 lapletöltés   |   log   |   lapinfó