EZ EGY ARCHÍV OLDAL, 2017. 01. 01. ÓTA NEM FEJLESZTEM. A FRISS VERZIÓHOZ KATTINTS IDE.

természettudományok

 

tudományos cikkek és eszmefuttatások

" Nem a képesség múlja felül az értelmet, hanem az értelem a merszet. "

 

 

Tudományfilozófiám (2009. 09. 15.)

   

Írásaim jobb megértéséhez érdemes lehet megismerni pár mondat erejéig, hogy mit gondolok a világról, az emberek által művelt tudományról, és e kettőnek a kapcsolatáról. Végső soron ezek a dolgok alapvetően meg szokták határozni egy ember szemléletmódját, és ez alól én sem tudom magamat kivonni.

 

 

 

Az ember és az ő gépei (2014. 02. 24.)

   

Azon gondolkodtam, vajon mik az emberi fejlődés, a társadalom kilátásai, ha a nem is olyan távoli jövőbe tekintek. Hová tartunk egyéni, genetikai, technikai és általában véve civilizációs tekintetben? Mi jelentheti a fejlődés következő két - párhuzamos - lépcsőfokát? Kalandozás következik az emberek és a gépek - talán közös - világába.

 

 

Az idő és Te (2012. 08. 21.)

   

A második legtöbbször nekem szegezett kérdés (eddigi életem során) az volt, hogy mi is az az idő? Ez tényleg egy jó kérdés, és bár most szakszerű választ igyekszem adni (vagy inkább megfogalmazni, hogy mi nem az idő, és mit tudunk róla valójában), a fizikai érveléseken túl szerintem általában is érdekes dolgokat lehet lentebb olvasni. Akit nem érdekel minden, azok kedvéért izgalmas kulcskérdések köré rendeztem intellektuális kalandozásunkat, melyen önmagukban is megállnak.

 

 

Korai szimmetriasértések - egy félrevezető cím magyarázata, avagy hogyan kuszálta össze a világot az "isten-részecske" (2011. 10. 11.)

   

2008-ban átadásra került a CERN legújabb és világviszonylatban is legnagyobb kísérleti eszköze, az LHC, egy hatalmas méretű szinkroton-típusú részecskegyorsító, melynek elkészültekor tervezett energiája 7TeV volt. De mire jó ez az euró milliókba kerülő szerkezet egyáltalán? Miért költünk ennyit ilyen hatalmas, látszólag mindenféle gyakorlati hasznot nélkülöző gépekre? A válasz elsőre nem fogja  "kiegyenlíteni" a hatalmas számlát: a kutatások fő célja jelenleg egyetlen részecske, a Higgs-bozon (vagy bozon-család) megtalálása. E cikk születésekor még nem egyértelmű, hogy a fizikusok sikerrel jártak-e, de nem is a diadal közlése a célom. Inkább megmutatom, mi is ez a titokzatos részecske, miért olyan fontos, hogy egyesek isten-részecskének becézik, és milyen alapvető következményei lesznek kísérleti igazolásának. Számos tudományterületet fogunk érinteni utazásunk során, mindenki meglelheti hát a szívéhez közelállót.

 

 

Miért is esik két különböző súlyú tárgy egyforma sebességgel? (2011. 07. 09.)

   

Leejtünk két különböző súlyú tárgyat, mondjuk egy tollpihét és egy vasgolyót. Mindenki előtt nyilvánvaló (vagy ha eddig nem volt az, most az lesz), hogy ugyanolyan sebességgel fognak a Föld felszíne felé zuhanni (természetesen a légellenállással most nem számolunk, beszéljünk vákuumról; a toll csak azért esik lassabban a hétköznapokban, mert légellenállása jóval nagyobb, mint a vasgolyóé). Ez hogy lehetséges? Látszólagos ellentmondás.

 

 

Csipetnyi civilizáció-kutatás és jövőbe-látás (2011. 02. 02.)

   

Érdekes témába botlottam pár héttel ezelőtt. Bár nem a civilizáció-kutatásról és osztályozásról akartam eredetileg írni, megfogott a kérdéskör leginkább azért, mert ezt tipikusan egy olyan tudományterületnek tartottam (és tartom most is), ami igencsak szűkölködik tapasztalati értékekben. Ez a kijelentés magyarázatra szorul, ugyanis joggal mondhatják a jövő- meg civilizációkutatók, hogy itt az emberi társadalom és történelem, benne élünk, megvan a tudományos eszköztárunk a vizsgálatához, többet nem is kívánhatnánk. Ez persze jogos érvelés, de inkább történészi nézőpontból érzem annak: időben visszafelé ez megállja a helyét, de amikor a nagyon távoli jövőre teszünk jóslatokat, akkor édeskevésnek érzem, hogy pusztán egyetlen példát, az emberiség példáját tekintjük. Márpedig elhihetik, itt most a nagyon távoli jövőről (is) lesz szó.

 

 

A multiverzum nyitva tartása: végtelen (2010. 10. 17.)

   

Olyasmiről írok most cikket, ami alapvetően teljesen ellentétes volna az én felfogásommal, meg úgy általában az elmúlt számtalan esztendő természettudományos gondolkodásával, most mégis szöget ütött a fejembe, és ezzel nem vagyok egyedül. Az eddigi gondolati rendszeremhez képest akár felforgatónak is nevezhetném az ötletet, mely azonban logikailag nehezen támadható (jóllehet tudományos bizonyítékokkal sok mozzanatára nem szolgálhatok, és ez a hiányossága bizonyos okokból valószínűleg mindig meg is fog maradni).

 

 

Eszmefuttatás téren és időn át az univerzum torzszülöttjéről, az életről (2010. 08. 15.)

   

Emberi ésszel fel nem fogható és be nem látható a világ, amit fajunk teremtett. Nem csodálatos, és egyben rémisztő is? Elvégre egyetlen planéta történéseiről, életéről beszélünk, ami az univerzumhoz képest oly parányi és elhanyagolható, hogy arra hasonlat talán nincs is. És mégis, itt „nálunk” létrejött valami különleges, mely mára túlnőtt minden képzeleten és bizonyos, hogy senki nincs is igazán tisztában vele. Arról a civilizációról beszélek, amit létrehoztunk, ami folyamatosan teljesedik, gyarapodik, növekszik egészen addig, míg minden elképzelhető fizikai lehetőséget ki nem aknáz és meg nem ragad arra, hogy saját magát fenntartsa. Ki tudja, hol a határ? A remények szerint a 21. század közepére apró csillagok gyúlnak majd szerte a bolygón megzabolázva a végső és a természet által is olyannyira kedvelt energiaforrást, a fúziót, mikor hidrogénből hélium keletkezik, megadva nekünk azt a többletenergiát, amivel magunkat és világunkat fenntarthatjuk. De miért is van nekünk erre szükségünk?

 

 

Különbségek kicsi és nagy között... (2009. 10. 11.)

   

Világunkat egy elméleti fizikus jelenleg nem egy, hanem két nagy elmélettel, két fogalmi rendszerrel tudja csak leírni. A nagy dolgokra (galaxisokra, csillagokra, bolygókra) még mindig az általános relativitás ad pontos és kecses magyarázatot, a kicsikre (atomokra, molekulákra) viszont a kvantummechanika szolgál zavarba ejtő, de korrekt megoldásokkal. Miért baj ez? A kérdésre két válasz is adható.

 

 

Mi a csoda? (2008. 07. 19.)

   

A csoda kvantummechanikai szempontból nem más, mint egy valószínűségi függvény összeomlása annak egy valószínűtlen helyén. Ebből a szempontból csodák tehát nem léteznek, mivel kvantumos univerzumunkban minden pusztán valószínűségek halmaza és – a hagyományos megközelítés szerint – addig a rendszerek bizonytalan állapotban maradnak, míg egy megfigyelő össze nem omlasztja azok valószínűségi hullámfüggvényét és ki nem választ egy állapotot.

 

 

Problémák és megoldások a világ „teremtésével” kapcsolatban (2008. 06. 24.)

   

Mikor valakivel mélyebb vitába szállok vallás és tudomány ügyében, rend szerint a végső fegyver, amit a fizika és a kozmológia ellen felhoznak, hogy nem képes magyarázatot adni a mi világegyetemünk teremtésére, más szóval inkább létrejöttére. Nem csak arra gondolok, hogy nincs még meg a megfelelő elmélet a tér és az idő kialakulása körüli "időkre", hanem arra is, hogy bizonyos alapvető kérdésekre a tudomány nem képes sem most, sem pedig később választ adni. Ezek a gondok - mint mondtam - nem magukból az elméletek hiányosságaiból erednek, hanem logikai bukfencekből legfőképp. Ennek megfelelően alapvetően három kérdés köré rendezhetjük a problémákat, amik látszólag paradoxonok, azonban egyesek könnyű szerrel feloldhatóak.

.

Horváth Krisztián - hispan – C 2004 - 2013 – Minden jog fenntartva

Az oldalon található munkák saját készítésűek, továbbközlésükhöz engedély kell.

Ajánlott minimum böngésző: Internet Explorer 8 vagy Mozilla Firefox 3 vagy Google Chrome 3.

e-mail   |   facebook

   

Az oldal betöltése 0.006679 másodpercet vett igénybe.   |   552,126 lapletöltés   |   log   |   lapinfó