hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Így készült: az ősz angyala


Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben?

A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra.

Végy egy jó brenizert

Első lépésként át kell futnunk a brenizer témakörét. Erről már írtam egy részletes cikket, így ha brenizer-panorámát szeretnél csinálni, azt olvasd el először. Itt csak pár finomságot tárgyalok a témáról.

Jelen jelenethez egy Canon nFD 200mm f/2.8 IF optikát használtam, amiről itt írtam pár jó szót nemrég, néhány tesztképét és másik brenizerét pedig a Vintage Pub csoportba belépve lelheted fel. Miért éppen ezt? Elsősorban azért, mert a brenizerezéshez nem árt egy minél hosszabb, minél fényerősebb optika. Tudom, hogy 200mm-en a 2.8-as fényerő csillió forintos tétel is lehet, ha korszerű optikát szeretnél, de szerencsére ha megtanultál már manuálisan fókuszálni, vintage cuccokból sokkal kevesebbért is megoldhatod. Az említett 200-ason kívül volt nálam nemrég egy Nikon Nikkor*ED 180mm f/2.8 Ai-S csoda is, ami hasonló árban mozog, és szintén penge a képe.

Most, hogy az aktuális lencsepornó-divaton túlestünk, haladjunk is tovább. Többféle pásztázós módszer közül is választhatsz a brenizer felvételekor, viszont egyikhez sem árt egy türelmes, kitartó, csodaszép modell, aki vakon megbízik benned, amikor azt mondod, hogy ebből a 100+ expóból egyszer fotó lesz, és tartson még ki egy kicsit.

Ha megvan a nyersanyag, érdemes azt CameraRAW-ba tömegesen beimportálni, majd mindegyiken elvégezni ugyanazokat az alap beállításokat, mert a továbbiakban nem fogunk RAW fájlokkal dolgozni. Az aberrációk megszűntetése (főleg az élsötétedés korrigálása) ezen a ponton nagyban megkönnyítheti a későbbi munkát. Ha ezeket beállítottad, akkor be sem kell tölteni a képeket Photoshop-ba, csak a Save Images opcióval kiimportálni őket egy mappába. Nincsen szükség az eredeti méretre, 1200 pixel széles nyers fotók is akár 12000 pixel széles panorámát fognak eredményezni (függően természetesen attól, hány nyersed van).

A kiimportált képeket ezek után betöltöd PTGui-ba. Az itt megeső feldolgozásról szintén részletesen írtam a brenizeres cikkben, ezért most csak azt a problémát említeném meg, hogy minél több fotóból készül egy brenizer-panoráma, annál mosottabb a háttér, tehát az egyes, a hátteret lefedő nyers fotókon is annál kevesebb a felismerhető részlet.

Ezekkel a kockákkal a PTGui sem fog boldogulni, így kézzel kell majd rengeteg referencia-pontot kijelölnünk a számára. Ez roppant hosszadalmas és unalmas tud lenni, hiszen amit az emberi szem pikk-pakk észrevesz, azt utána az emberi kéznek kell a gép számára is felhasználható információvá fordítani.

A feladat végrehajtása közben sokat segíthet a teljes megőrülés elkerülése érdekében játszott rengeteg és végeláthatatlan zene. Kedvenc tippjeim:

Ha készen vagyunk, és minden pontot jó helyre tettünk, akkor a szoftver valami ilyesmivel fog minket meglepni:

Azon ne aggódj egy percet se, hogy bizonyos részek esetleg hiányoznak vagy nem minden vonal találkozása tökéletes. Ezeket Photoshop-ban semmi perc alatt kijavítod majd.

Irány a Photoshop

A kész brenizert tedd be szépen CameraRAW-ba (oda nem csak nyersek mennek, de jpg-t, tiff-et is tudsz ott szerkeszteni), majd végezd el rajta a szükséges alapbeállításokat, végül pedig importáld be PS-be. Itt jelöld ki a végleges vászon méretét, egyenesítsd ki a panorámát, illetve ha szükséges, akkor Liquify eszközzel dolgozd meg itt-ott kicsit. A kimaradt részeket pótold Healig Brush Tool-al.

Ezen a ponton érdemes lehet a kép méretét az Image Size segítségével csökkenteni, mert semmi szükség rá, hogy a későbbiekben poszter-méretben editálj, pláne ha lassú a géped. Nálam a levelek összerakásakor például már 12GB környékén járt a RAM használata, a scratch disk-re rá sem mertem nézni.

Ha minden megvan, akkor kb. itt tartasz:

Ezen a ponton kezdődik az érdekes játék. Nyiss meg egy másik képet, amit az avarról készítettél, majd vagdoss körbe nagyjából 20 levelet, és csinálj belőlük rétegeket. Nem kell tökéletesen precíznek lenned, sőt az sem baj, ha nem minden levél tű-éles:

Ha elfelejtettél a helyszínen nyersanyagot fotózni, akkor menjél el az internet-boltba, és vegyél ott.

Ha megvan a 20 kivágott levél, akkor véletlenszerűen jelölj ki 6-7 darabot, duplikáld őket (CTRL + J), majd add hozzá őket egy csoporthoz. Képezz így pár csoportot, amiknek a könnyebb megkülönböztethetőség végett adj színeket (Color Overlay).

Készen is vagy a "nyersanyaggal", mindössze ezt a pár csoportot fogod majd forgatni és felhasználni arra, hogy kaotikusnak tűnő levélvihart rakj össze.

Most visszatérhetsz az eredeti dokumentumba, ahova húzd át a levélcsoportokat is. Keress vagy rajzolj egy szárny-mintát, amit egy önálló layer-en rávetítesz az eredeti brenizerre, mintegy segédletként, a végső szárny alakjának megalkotásához. Ezen kezdd el kirakni a korábbi csoportokat, természetesen többszörösítve, forgatva őket.

Ha kiraktad a mintát, ki is kapcsolhatod a háttér (brenizer) láthatóságát, hogy ne zavarjon. Előtte azonban vágd körbe a modellt és készíts róla egy külön réteget. Miért? Mert levelek előtte és mögötte is lesznek, így a most következő lépéshez majd valahova "középre" kell elhelyeznünk őt, mélységben is.

Ha kikapcsolod a levélcsoportokon a color overlay-t, észreveheted, hogy az azonos élességű, egymás mellett levő levelek semmilyen térérzetet nem adnak, így most jelölj ki pár csoportot az eddigiekből (kb. az összes felét), és másold őket le, majd vidd a másolatokat a többi csoport "mögé". Ezeket itt össze is olvaszthatod egyetlen réteggé (Convert to Smart Object paranccsal), hogy spórolj kicsit. Forgasd meg az új rétegedet horizontálisan (Edit/Transform/Flip Horizontal) majd mehet rá egy pici Filter/Blur/Gaussian Blur, és a fényerejét is csökkentheted Image/Adjustments/Exposure-al. Máris "takarásba" és valódi háttérbe kerültek. Alakul a térérzet.

Az "előterezett" levelekkel sem sokkal nehezebb a helyzet: jelölj ki pár csoportot az eredeti levélhalmazból (itt nem kell sok), majd csinálj belőlük egy új réteget. Ezt a horizontális forgatás után egyenletesen nyújtsd meg (nem baj, ha lesznek levelek, amik így már kilógnak a képből), majd mehet rá egy kis Gaussian Blur. Ugyanezzel a réteggel ugyanezeket a lépéseket ismételd meg még kétszer, így három "mélységben" lesznek a kamera felé közeledő leveleid. Keletkeznek majd olyan levelek, amik takarhatják a modell fontosabb részeit, ezeket egyszerűen radírozd ki.

Ha ügyesen állítottál be mindent, akkor valami ilyesmit fogsz kapni:

Ha most visszakapcsoljuk a hátteret jelentő brenizert és a képre tekintünk, könnyen lehet, hogy az erős háttérmosás ellenére is zavarosnak tűnhet a jelenet. A nem eléggé homogén háttér ugyanis elnyeli a levélszárnyainkat:

Ezen úgy segíthetünk, ha a modell mögötti terület részletességét csökkentjük. Ezt megtehetjük a kontraszt csökkentésével, homályosítással, illetve fényerőt is adhatunk neki (az eredeti kompozíció szerint úgyis fentről és középről jön a fény.

!

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, duplikáljuk az eredeti brenizer layer-t, majd adjunk hozzá egy maszkot (Layer/Layer Mask/Reveal All), ahhoz pedig egy átmenetet (Gradient Tool-al tudjuk kijelölni). A mellékelt ábrán az eredeti réteget (és a modell rétegét) külön színeztem, hogy lásd a frissen leválasztott layer-t:

A fenti módszerrel, a leveleket újra láthatóvá téve szabadon dolgozhatunk a háttérrel, és olyan módosításokat végezhetünk rajta, amik a lehető legjobban kiemelik majd a témánkat.

Apropó újra láthatóvá tett levelek: az "élethűségen" sokat segíthet, ha egységes fényelést kapnak. Jelen esetben a fény kvázi fentről érkezik, így egy olyan Bevel and Emboss beállítást adtam a leveleket tartalmazó csoportoknak és rétegeknek, ami a tetejüket kicsit fényesíti, az aljukat pedig kicsit sötétíti. Ezzel máris egészen megváltozott az egész összhatás.

Valahol itt tartunk ebben a szent pillanatban, mikor is a kép java már gyakorlatilag össze van állítva:

Jöhet a Merge Visible parancs, mely minden látható réteget és csoportot egyetlen layer-ré von össze. Ezzel a továbbiakban már nagyon könnyű lesz dolgozni. A Darken / Lighten Center és némi színbeállítás után kb. ez fogad minket:

Mivel a fotó eredeti elképzelése szerint valamivel epikusabb érzést szeretne átadni, ízlés szerint sóval, borssal, további színbeállításokkal (Image/Adjustments/Hue/Saturation és Color Balance), erősebb élsötétedések hozzáadásával, kontrasztosítással és egyebekkel tudjuk a végső formába hozni:

Itt a mese vége

Köszönöm, hogy velem tartottál! Sose feledd: az eszközök és technikák, amiket birtokolsz és ismersz, csupán a segédeszközöket jelentik. Valódi, egyedi ötleteid az igazán saját dolgaid, azokat senki sem veheti el tőled. :)


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

További képmanipulálós cikkek:


5 tipp hosszú expós képekhez

Gear sweetspot-keresés, hiperfokális távolság matatás, kiterjesztett dinamika csencselés, RAW-tartalékok bányászata és még pár hasznos tipp, ha szereted az igazán hosszú záridős fotókat.

A Dunasztráda című képem kapcsán szeretnék veletek megosztani pár olyan dolgot, amiket még azelőtt megtanulhattok, hogy ti is kipróbálnátok a több másodperces, vagy akár több órás expozíciókat. Ezek segíthetnek, hogy ne 251 darab feketére exponált fotót vigyél haza nap végén. Tovább olvasom...

Így készült a téli csillagjárás Budapest felett

Startrail képek készítése és szerkesztése könnyen és gyorsan.

Pár évvel ezelőtt még komoly technikai kihívásnak számított egy csillagjárás lefotózása. Emlékszem, hogy ámulattal olvastam a különböző szenzorhűtési eljárásokat és a zajproblémák kiküszöbölését. Mára azonban ez a világ megszűnt, hála a képérzékelők pokoli gyors fejlődésének. Téged sem tart vissza semmi attól, hogy csillagjárást fotózz. Tovább olvasom...

Így készült: az ősz angyala

Leveleket röptető csodaleány, vagy fotómanipuláció lapul-e meg a háttérben? Kezdődhet az izgalmas kalandvetítés!

A tudás hatalom, a hatalom pedig szolgálat, meg amúgy is imádlak benneteket (külön-külön, és egyben is), ezért jöjjön egy gyorstalpaló az őszi angyal összehegesztéséből, közkívánatra. Tovább olvasom...

Vetítőoptika képalkotás pro-kontra

Lássuk a medvét: mivel nézel szembe, ha vetítőoptikát használsz?

Ha olvastad a legutóbbi cikkemet vetítőobjektív-témában, lehet, hogy kedvet kaptál ilyesmivel fotózni. Ez azonban nem feltétlenül egyszerű feladat. Az élet nem habos torta, Pelikán. Tovább olvasom...

Így készül a brenizer (bokeh) panoráma

Látványos fotók lehetetlenül kicsi mélységélességgel. Hogyan fotózd és hogyan állítsd össze, majd miképp utómunkázd a brenizert? Tippek és példák.

A brenizer megoldás nem új dolog, sokak előtt mégis rejtély a módszer mibenléte. Időről időre előkerül különböző fotós csoportokban és mindenki megpróbálkozik vele, változó sikerrel. Az elmúlt hónapokban többen is kértétek, így most megmutatom nektek, hogy én hogyan készítem a brenizereket. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A kész anyag előzetes áttekintését és véleményezését köszönöm Benedek Lampertnek. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2017. október 30., utolsó módosítás: 2017. november 5.)