hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              műhely
              frissességek

    hispan's photoblog   |   műhely   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Hispan 10 kedvenc objektívje


Rengeteg levelet kapok tőletek “mit ajánlanál?” témakörben. Köszönöm ezeket, szeretlek titeket. Jöjjön most egy hosszabb válasz a 10 kedvenc optikámmal.

Még a google is szólt nekem, hogy sokan keresnek a “hispan kedvenc objektívje” kifejezésre, így ideje volt összeállítanom nektek egy listát. Ez a gyűjtés azonban nem egyszerűen egy nyálcsorgatós dreamteam. Hosszú évek gyakorlati használati- és szerviztapasztalatait pakoltam össze, hogy életszagú és hasznos infókkal szolgálhassak. Akár eltévedtél a vintage világban, akár új ötleteket keresel, tarts velem!

Előbb azonban pár hasznos gondolat.

Először is, milyen szaga van az életnek? Én csak annyit tudok erről, hogy ha nem érzed az élet szagát, valószínűleg légüres térben vagy, és akkor már mindjárt ez lesz a legkisebb problémád. Ezen tanakodjunk kicsit.

Szintén nagyon fontos: nem létezik olyan objektív, ami jó mindenre IS. Léteznek ultranagy átfogású zoom-ok, de azok nem fényerősek. Vannak fényerős zoom-ok, de azok drágák és nehezek. Gyártottak nagyon gyors fixeket, de azok meg nem zoom-ok. És persze vannak kiváló búzasörök, de azok meg nem objektívek.

Léteznek feladatok, és léteznek a feladatok megoldására optimális eszközök. Több is. Nagyon sok. Te pedig válogathatsz közöttük. A tapasztalatod abban testesül meg, hogy tudod, mihez mit érdemes használnod. Nekem semmi bajom a fotós berkekben csak “70-200 huszároknak” nevezett állampolgárokkal. Megvan annak is az oka, hogy miért csak egyetlen optikával dolgoznak, és az sem véletlen, hogy a fotózás története kitermelte a 2.8/70-200 über alles konstrukciót. Csak azt ne akarja borgőzös romkocsmák sötét mélyén bebizonyítani nekem senki, hogy az az objektív mindenre jobb minden másnál. Hiszen ha ez igaz lenne, akkor bölcsességfog-húzást is azzal lenne a legkényelmesebb csinálni, nem?

Azt se feledd el, hogy a használati érték mellett némely optikák befektetésnek sem utolsók. Nekem rengeteg vintage üvegem van, és ennek többek között az is az oka, hogy ezek kivétel nélkül mind értéknövelő befektetések. Drága-e egy 2.8/300L EF optika? Igen, mert attól a naptól, hogy megvetted, csak buksz rajta. Drága-e egy 2.8/300L nFD optika? Aligha, hisz megszerzésének napjától csak nő az értéke. Ezt is figyelembe vettem, amikor a listát összeállítottam.

Harmadrészt mérlegeld azt is, hogy én a mirrorless forradalom miatt rendszerfüggetlen vagyok: bármilyen gyártó bármilyen optikáját tudom használni a gépemen. Immár mindhárom nagy márka a nyugdíjazás útjára léptette a DSLR rendszereit (ez volt az év legpofátlanabb mondatésze a részemről), és a fullframe mirrorless térhódításával te is egyre szabadabb leszel: tükörmentes géppel távmérős, tükrös, vetítő, mikroszkóp és mindenféle más rendszerekre gyártott optikákkal is fotózhatsz. Szép új világ ez, ahol a csatlakozás milyensége többé nem zár téged egyetlen gyártó börtönébe sem. Szabadítsd fel az elmédet! Nincs kanál! És nincsen végzet, csak ha bevégzed!

E lista olvasgatása közben ízlelgesd a finom gondolatot, hogy én is csak pár éve foglalkozok ezzel, így amit neked mutatni tudok, az a teljes valóságnak csak egyetlen apró töredéke. A kipróbálható és örömmel forgatható optikák - legyenek azok régiek vagy újak - listája jóval hosszabb, mint amit ez a cikk elbír. A keresés, a tapasztalás és a játék egy életen át folytatható!

És végül egy figyelmeztetés: a gyűjtői szenvedély rajtad is könnyen eluralkodhat. Ez egy betegség, amiről nemsokára egy másik cikkben olvashatsz majd.

És most lássuk a listát!



Numero uno: Canon nFD 1.2/85L

Arcátlanság lenne nem ezzel az objektívvel kezdeni a listát, hiszen a blogon folyamatosan láthatjátok, hogy a portrék többsége ezzel készül. Vitathatatlanul ez az alapobjektívem.

A Canon FD rendszer legkiválóbb darabja már évek óta nálam van. Rosszat nem tudnék róla írni akkor se, ha kényszerítenének. Teljesen nyitva, 1.2 rekeszen is élesebb, mint a legtöbb másik objektívem rekeszelve. A hatalmas fényerő miatt a háttérmosása durvább, mint Mosó Masa Mosodájában. Ilyen értékekkel kevés fényben is kiválóan használható. Aszférikus lencsetaggal és SSC bevonattal készült, így a hatalmas fronthoz képest a becsillanásokat és ellenfényeket is messze átlag feletti teljesítménnyel kezeli.

A japán fotóipar legjobb hagyományait követő duplamenetes, hihetetlenül finom fókusza van, amihez kívülről nagy felületű, gumírozott fókuszgyűrű csatlakozik, így igen könnyen használható a papírvékony DOF ellenére.

Nem csak digitális, de filmes fotózásnál is imádom, hiszen a Canon FD arzenáljában számtalan kiváló minőségű és olcsó SLR vázat találhatunk hozzá. Az aktuális kedvenc az AL-1 QF, de szereti az AV-1-est is. Mindkettő rekeszprioritásos váz, így rögzíthetjük és kihasználhatjuk velük a nagy maximális rekesznyílást.

Egyetlen technikai hátrányát tudom csak említeni ennek az objektívnek (már ha ez hátrány): az FD bajonett miatt csak mirrorless rendszereken használható (illetve átépíthető EF bajonettre is visszafordítható módszerrel például egy ilyen KIT segítségével). Persze ahogy a cikk bevezetőjében is írtam, ez a technikai apróság lassan eltűnik, és akár újra eredeti gyártójától származó fullframekre kerülhetnek ezek az optikák egy Canon R vázon. Milyen szép találkozás lesz!

Sajnos az árát a képességeihez és a ritkaságához mérik, és manapság a szebb darabok 250-300.000 forint között mennek eBayen. Hogy megér-e ennyit? Ez nem kérdés. Ennek demonstrálására engedjétek meg az utóbbi pár év kedvenc képeit, amik közül alig tudtam válogatni, azért lett ilyen sok:

Az optikáról egy kimerítő és feleslegesen részletes tesztet is olvashatsz a blog tudásbázisában, ide kattintva.



The second one: CZJ Sonnar 3.5/135

Jöjjön most egy low-budget kedvenc az ijesztő árú Canon után. A Zeiss csodája nem mai darab, és két klasszikus kiadást is megélt Zebra és fekete MC formában. A kettőnek tapasztalataim szerint gyakorlatilag azonos a képminősége, ami…. hűűűű ha, nem semmi! Pokoli éles már nyitva is, és csodálatosak a színei.

Ha megijednél a kis rekesznyílástól, azért elmondom, hogy 135mm-en ez már bőven elég a mosott háttérhez. Ránézésre, meg az árcéduláját vizsgálva nem is gondolnád, hogy miféle csodákat lehet alkotni ezzel az objektívvel.

A sima M42 csatlakozás könnyen adaptálhatóvá teszi mindenre. Az üvegeken levő bevonat felel a kiváló kontrasztért és a csodás színvisszaadásért. Amit viszont nem szeretek benne: mechanikailag nem egy nagy találmány: szenved a vintage Zeissek szokásos rossz fókuszmechanikájától és beteges rekeszmechanikájától is. A blendelamellák hajlamosak letapadni hosszú tárolás alatt, illetve a fókuszmenetek is gyakran igényelnek kenést.

Bár igen olcsó, kb. 25-35.000 forintos áron szerezhetsz egy csodás példányt, egy hátulütője azért mégis van az optikának: kis fényereje miatt csak jó fényviszonyok között tudod majd igazán jól használni. Ott viszont feltétlenül megéri, és ezt képekben is megmutatom:

Ha szembejön veled egy, abszolút ajánlott kategória. Teszteltem pár 135mm-es optikát, például az 1.8/135-ös Porstot is, most meg éppen egy 2/135-ös nFD Canont nyúzok, mégis a Zebra örök darab a gyűjteményemben (egy Tair-11A-val és egy 2.8/135-ös Pentaconnal feltétlenül összehasonlítom még, ha lesz rá időm). Ár/érték arányban verhetetlen, és külföldről is könnyen beszerezhető.

Ha ez az objektív részletesebben is érdekel, akkor ide kattintva egy önálló, egész estés cikket olvashatsz róla.



Dobogónk harmadik fokán: Samyang 14mm f/2.8 IF ED UMC ASPH DDT HTTP kutyafüle

Imádom az olyan objektíveket, amiknek helyén van az árcédulája, de még jobban szeretem azokat, amik még olcsóbbak is, mint amennyit szívesen adnék értük. A Samyang 14mm-es csodája pontosan ilyen.

Az ultra-nagylátó optikák ízlés kérdését képezik, mert bár jelen esetben sík nagylátóról beszélünk (tehát nincsen halszem-torzítása), mégis a perspektíva ilyen gyutávokon már nagyon érdekesen alakul. Egyesek szerint ez már természetellenesen “széles” képet ad, de legalább annyian imádják is az ilyen fotókat, ahányan kerülik. A nélkül szélesíti ki a világot, hogy be kellene hozzá szippantanod bármit. Be kell valljam neked, én is szerelmes vagyok a nagylátókba, ezt a szerelmemet a Samyang üvege pedig vitán felül kielégíti.

A hatalmas frontlencsével megáldott Samyang ráadásul nem csak “sokat” lát, de “gyorsan” is: f/2.8-as fényerőn indul, és bár ha szebb rajzolatot akarsz, érdemes rekeszelni f/5.6 magasságáig, mégis sötét helyeken igen jól tud jönni az aránylag kis induló rekeszérték.

Én elsődlegesen csillagjárásokhoz használom a teljesen manuális vezérlésű, EF bajonettes darabomat, de kiválóan tud teljesíteni szűk helyeken, alagutakban, kis lakásokban és mosógépekben is. Sem a párával, sem a porral nincsen baja, mert a lencserendszer elől-hátul zárt és fix, benne egyetlen lebegő blokk felel a fókuszálásért. Félelmetes, ahogy a párhuzamos vonalakat össze lehet vele futtatni a végtelenben.

Bár a súlya a hatalmas front üveg tagok miatt aránylag nagy, a kiterjedése viszont kifejezetten kellemes. A méretes kupak és a fényellenző a lehetőségekhez képest jól védik a púposra feszített víztükrű medencét elöl.

Pár dolgot azért nem árt tudnod: először is sok példány szenved decenterességtől. A Samyang bizonyos szériái nem az összeszerelés minőségéről híresek, így számtalan olyan 14mm-es optikájukról tudok, ahol egyik vagy másik sarok nem éles a kép többi részéhez képest. Másfelől ha karcos rajzolatot akarsz az optikától, illik f/5.6, de inkább f/8 környékére rekeszelned.

Az objektívnek van egy igen jellegzetes és egyenetlen torzítása is, ami a képen vízszintes és függőleges vonalak esetén nagyon látványos (és ronda). A CameraRAW vonatkozó lencsekorrekciós profilja ezt maradéktalanul eltünteti, viszont emiatt mindig ott a piros háromszög a fejem felett, ha ezzel az objektívvel fotózok: Krisztián, el ne felejtsd a lencsekorrekciót rátenni utómunkánál!

Képességeihez képest szerény, 75.000 forint körüli árcédulája van a használt piacokon, így én erre azt mondom: ha extrém nagy látószög kell, akkor best buy. Ha ennél szélesebb vagy jobb objektívet kellene választanom a feladatra, akkor csak a Venus Laowa Zero-D 2.8/12 jut eszembe, de az már képminőségben és főleg árban is egy teljesen más kategória.

További előnye a Samyangnak, hogy gyárilag készítik Nikon, Canon, Pentax, Sony és egyéb bajonettekkel is, tehát mindenki tudja használni a saját rendszerén.

Ha csak egyetlen optikát vihetnék magammal utazáshoz, egészen biztos, hogy ezt választanám. Bárhol is vagy, olyan egyedi és utánozhatatlan perspektívát képes biztosítani, amit egyetlen más, szűkebb optika sem.

A Samyang 2.8/14-et kiadták autofókuszos, felújított változatba is, áttervezett lencserendszerrel, de ennek a verziónak az árcédulája sajnos jóval vastagabb.



Negyedik versenyzőnk: RO-109-1A vetítőoptika

Nem tudom, hogy okozott-e annyi kellemes percet más objektív, mint az RO-109-1A, amit átépítés után Pöcsinek kereszteltem el.

Eredetileg ez egy 16mm-es filmet vetítő gépekhez tervezett optika, tehát nem fényképezéshez gyártották. Ennek megfelelően nincsen rendes csatlakozása és fókuszmechanikája, csak egy cső. Ráadásul ezt a típust igen közel kell vinni a szenzorhoz, hogy a fókuszod meglegyen végtelentől közelpontig, így elég macerás adaptálni, és csak mirrorless rendszerek eszik meg.

Fontos azt is tudnod, hogy nem rajzolja ki a fullframe méretet teljesen, viszont ebben a kivételes esetben azt mondom, hogy ez nem is baj. Mindjárt meglátod, hogy miért.

Ha egyszer sikerült feltenned a gépedre, akkor hihetetlen dolgokat képes művelni. Hatalmas a fényereje, így a háttérmosása is mesés, speciális “szférikus” valódi swirly-bokeh effektje van. Középen penge éles… és itt ki is merültek a képi világ pozitívumai, mert természetesen a képmező szélein borzasztó életlen, hatalmas a kromatikus aberráció és furcsák a színek. De kit érdekel mindez, ha ilyeneket lehet vele lőni?

Írtam egy külön anyagot is ennek a vetítőnek a képi világáról, illetve a nyersek utómunkázásáról számtalan olyan fontos tippel, amik segítségével használhatóbbá tudod tenni a fotóidat. Ide kattintva olvashatod el, érdemes.

Ha eddig még nem győztelek volna meg, akkor tovább mondom: maga az optika nagyon olcsó: Ukrajnából és más volt szovjet tagköztársaságokból végtelen mennyiségben bányászható erőforrás az eBay-en, 10.000 forint körüli áron. Az átalakítás itt tényleg drágább, mint maga az optika. Fontos, hogy időben szerezz ilyesmit, mert ahogy a teljes vintage piac árszínvonala megy felfelé, úgy az utóbbi években ezeknek a régi vetítőoptikáknak az ára is megugrott, hiszen pár őrült elkezdett velük fotózni, és mindenki megtudta, milyen jó móka ez.

Apropó átalakítás: ha a típus vagy annak adaptálása érdekel, akkor ide kattintva egy igen részletes cikkemben mindent megtalálsz ezzel kapcsolatban. Ha pedig nem akarsz te macerálni az átépítéssel, keresd bátran a szerelőműhelyt, vagy írhatsz direktben is, néha vannak nálam készre szerelt darabok.

Bár szerintem a 16mm-es filmhez tervezett vetítők közül torony magasan a RO-109-A1 1.2/50 a legszórakoztatóbb, van neki 35mm-es kistesója is, amit szintén átépítettem Sonyra (cikket róla itt találsz).



Félidőnél: SMC Takumar 50mm f/1.4

Galádság lenne lehagyni a listáról az egyik, ha nem a legnagyobb szerelmemet (ismerek valakit, aki ezen tuti megsértődne; üzenem neki: ne tedd!), az SMC Takumar 1.4/50-est.

Volt idő (kb. 4-5 éve), amikor még én is elhittem, hogy van olyan objektív, ami mindenre IS jó lesz. Hamar kijutott nekem a jóból, mert fullframen ez volt az első vintage optikám, ráadásul a Takumar kapásból kánaánt hozott az életembe minőség tekintetében. Amellett, hogy uralta a nagy 50mm-es tesztet, számtalan szuper képet készítettem vele.

Kiváló japán minőség, nagy fényerő, időtálló szerkezet típushibák nélkül, finom fókusz, M42-es egyszerű csatlakoztathatóság, penge éles kép már nyitva is, szuper 3D hatás. Ezt jelenti nekem a Takumar. Meg persze a “rettegett” radioaktivitást, amit a tóriumos lencsetagoknak köszönhet.

Hátránynak maximum csak a képsarkok sötétedését és rajzolatát tudom felhozni nyitott rekesznél. Ezt leszámítva azóta is csak a Planar 1.4/50-ese tudta kicsivel felülmúlni vintage vonalon, de annak ára jóval magasabb, így ár/érték arányban továbbra is a Takumarnál a pálma.

Mindazért, amit egy 1.4-es Takumar adhat neked, szerintem egyáltalán nem súlyos összeg a 35-40.000 forint. Ha megelégszel az 1.8-as fényerővel is, akkor jó hírem van: létezik 1.8/55-ös kivitel is, ami ugyanolyan penge képet ad, mint a nagytesó.

Ha csak egyetlen objektívet mondhatok, ami fényerős és normál látószöggel akár utazni, akár portrézni is jó kompromisszum, akkor az a Takumar. Mostanában csak azért használom kevesebbet, mert hosszabb optikákkal szeretek portrézni.

Ha mindez nem volt elég, a típusról és annak változatairól egy komplett tesztet olvashatsz ide kattintva.



Nummer sechs: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8

A Vivitar régen az volt, ami ma a Sigma: a legkomolyabb “külsős” gyártó, aki más márkák rendszereihez készített objektíveket. A Series 1 vonala pedig az, ami ma az ART sor: a legmagasabb minőség, amit “harmadik féltől” megkaphatsz.

Számtalan kiváló objektív létezik a Vivitar kínálatában, ezek közül azonban eddig talán a legjobban a 28-105mm-es turistazoom jött be.

Amikor beszereztem, ezek voltak a szempontok: utazáshoz kell egy aránylag nagyobb átfogású zoom, ami 35mm alatt indul, és nagy a kezdő fényereje. Ezen kívül mivel cipelni kell, természetesen legyen kicsi és könnyű. Van ilyen? Van!

A fentiek mind igazak a 28-105-ösre: a 28mm-es induló látószög fullframen már kényelmesen széles majdnem bármilyen városi témához, ráadásul a kezdő fényereje elég komoly, 2.8. Nem csak gyors, de nyitva is szépen rajzol, ami megint nem mindegy. A 105-ös vége már kistele, ami távolabbi célpontok leküzdésére is alkalmas.

Nem csak a minősége és anyaghasználata meggyőző, de a használhatósága is: tolózoom, tehát egyetlen gyűrűvel változtathatjuk a fókuszt és a kivágást is. További nagy előnye a típusnak, hogy nagyon sok csatlakozással gyártották, így ez a vintage üveg Nikonra is natívan felhelyezhető (ezen kívül: C/Y, Canon FD, Konica AR, Olympus OM, Pentax K, Minolta SR véggel létezik).

Hátrányai között két dolgot kell említenem: a 28mm-es vége felé a sarkok nagyon besötétednek, 28mm-en konkrétan mintha nem is lenne teljes fullframe lefedettség. Ha ezt tudjuk, akkor könnyen elkerülhető a dolog: nem érdemes 35mm alá vinni a zoomot (vagy számoljunk kicsit komolyabb utómunkával a sarkokat illetően). Ezen kívül - mint a korai zoom-ok nagy része - nehezen kezeli az ellenfényt. Figyeljünk oda rá, hogy milyen fényforrás kerül a képmezőbe, különösen nagy látószögnél.

Létezik ennek az optikának azonos átfogású, de kisebb fényerejű, illetve 28-85-ös, szintén kisebb fényerejű kivitele is, ami a híradások szerint ugyancsak igen jól teljesít.

Ha részletesebben is érdekel a típus, itt egy egész cikket olvashatsz róla, prágai képekkel megtűzdelve.

Van neki egy másik legendás tesója, a 2.8/35-85mm fix fényerejű variabilis zoom. Ez nem kapott külön helyet a listán, de ide kattintva elolvashatod a róla szóló részletes cikket.



Heti hetes: SMC Pentax 100mm f/4 PK

Kell, hogy legyen a listában makró optika is, mert bár kevés alkalommal visz rá a lélek az apró dolgok fotózására, ezzel fordított arányban élvezem, amikor mégis ezt csinálom.

Pont azért, mert ritkán makrózok, kár volt nekem a 2.5/105-ös Vivitar Series 1 legendás, 1:1 leképezésű makrója. Igen, volt ilyenem és igen, kiváló optika, hihetetlen dolgokra képes. De drága, nagyon drága. Ezért kellett mennie, és ezért tértem vissza a jóval költséghatékonyabb megoldáshoz: a 4/100-as Pentax makróhoz.

Makrónál két dologra figyelj: egyrészt egy tisztességes makró objektív leképezési aránya legalább 2:1 (de inkább 1:1), tehát a mindenféle “kamu makró” zoom-ok és egyéb objektívek, amik legjobb esetben is csak 1:4 közelébe juttatnak, nem igazi makrók (csak marketing az az 5 betű rajtuk). Másfelől próbáltam sok 50mm-es makrót is, amiknek bár kiváló a képe, az velük a bajom, hogy túl közel kell menni velük a tárgyhoz, így gyakran maga az optika árnyékolja be a célpontot. Nem praktikus. 100mm sokkal jobb ilyen helyzetekben.

A Pentax 4/100-ast én rend szerint további közgyűrűkkel használom, amikkel bőven 1:1 alá is vihető a leképezési arány, így nagyon komoly nagyítással is tudok dolgozni. A képminőségére aligha lehet panasz, bár makrókat úgyis rekeszel az ember, f/8-on meg már majdnem mindennek jó a képe.

A fókusza nagyon hosszú úton jár, igen precízen lehet vele stacking közben is haladni. Az összeszerelés minősége szuper, az egész optika fém és üveg, kényelmes gumis fókuszgyűrűvel.

A Pentax-K bajonettel könnyen adaptálhatod tükrös Canon vázakra, ahogy bármilyen mirrorlessre is. Természetesen mindenféle adapter nélkül használható mai Pentax gépeken. Ha emberi áron kell egy jó makró optika, ez a te üveged.

Ha viszont az ár nem számít, ezen a ponton tudnod kell, hogy létezik neki egy "nagytesója" is, a 2.8/100mm-es 1:1 leképezésű Pentax makró, amiből többféle kivitel is volt, szintén Pentax-K rendszerre. Ezek közül én a piros feliratos Pentax-F változatot gyűröm éppen, és bár ennek ára akár kétszer-háromszor magasabb, mint a 4/100-as tesónak, ezzel együtt is azt gondolom, bőven megéri.



Nyolcadik utas: a Tessar 2.8/50

Volt már a felsorolásban egy aránylag drágább 50mm-es, a Takumar, viszont ha nem szánsz erre a gyutávra sokat, de kellene a penge képminőség, akkor érdemes inkább a kis Tessarral próbálkoznod.

A 2.8/50-es Tessart ezer féle kivitelben gyártották sok évtizeden át, így elég nagy a szórás a minőség tekintetében. Én főleg a korábbi, akár ezüst színű alumínium házas darabokat javaslom, tapasztalataim szerint ugyanis ezek a legjobbak.

A Tessarok annyira élesek és olyan kicsi a torzításuk, hogy anno műszaki rajzok leképezéséhez is használták őket. Az apró sasszemekkel igazán élvezetes dolgozni, és rend szerint 8-12.000 forintos ár között lehet hozzájuk jutni, főleg M42 menettel (ritkábban Exakta és Verra csatlakozással is felbukkannak).

Bár relatíve kicsi a kezdő fényerő, mindezt kompenzálja a nyitva is penge rajzolat és az elragadó (és sajnos apró) szappanbuborék bokeh-karikák, amikkel a nagy 50-es tesztben meg is nyerte a bokeh-fordulót.

Ha még nem volt Tessarod, feltétlenül javasolt beszerezned egyet. Nekem ezek gyűjtése lett a titkos szenvedélyem.



A kilencedik bolygó: Canon nFD 2.8/300L

Oké, ez az az objektív, amit a legkisebb eséllyel fogsz beszerezni erről a listáról, ebben szinte biztos vagyok. És tudod, teljesen megértelek. Erre az optikára nincsen minden nap szüksége az embernek, ehhez képest viszont igen ritka és nagyon drága. Miért javaslom akkor mégis?

Azért, mert végigjártam az “egyszeri amatőr telézők” útját az utóbbi években. Sok típust kipróbáltam, kezdve a 4/300-as Takumarral, ami nem volt rossz, de fényerejéhez képest nehéz volt, és erősen aberrált. Próbára tettem a 4/200-as Takumart és a 2.8/200 nFD Canont is, ám 200mm összességében általában rövidnek bizonyult azokhoz a feladatokhoz, amikhez terveztem használni őket. Ezek után kicsit túllőttem a célon: volt 5.6/500-as Pentaconom, amit nem tudtam megszeretni, aztán 4.5/500-as Takumarom, amit szerettem, de nem tudtam kihasználni. Az MTO 10/1000 tükrös teléjét már csak kíváncsiságból próbáltam ki, de mondanom sem kell, hogy épkézláb felhasználási területet nem találtam neki.

Az tehát világos lett, hogy 200 kevés, 500 sok, a 300mm lenne ideális egy telének, jó képminőséggel. Azért vadásztam le a 2.8/300L-es Canont, mert a képére aligha lehet panasz (lélegzetelállító, mit művel nyitva is), plusz a hozzá való gyári Canon 2x-A telekonverterrel egyben egy 5.6/600-as optikának is megfelel, ha mégis valami nagyon hosszúra lenne szükség.

De mire lehet használni egy ilyen objektívet azon kívül, hogy elviszed spotterkedni, meg repülőnapra, meg madarászni, meg a szomszéd kertje felé állítod? Hát természetesen portrézhatsz vele! Nem viccelek: simán tudsz vele teljes alakostól a szűkebb beállításokig portrékat lőni. A képminőség és a háttérmosás - nem meglepő - bőven megvan hozzá.

Mit mondhatnék: ez az objektív nem könnyű, hanem nehéz. Elég nehéz. Hatalmas a feje. A sok fénynek ezen a gyutávon már súlyos ára van. Szóval cipelni kell, nincs mese. Ezen kívül azonban roppant kényelmes a használata még akár kézből is, mert a fókusza IF rendszerű, tehát a fókuszgyűrű nagyon könnyen jár és mindössze egy lencsetag mozgatásával képes fókuszálni. Simán tudod egyik kezeddel használni, miközben a másikkal a gépet fogod.

Emellett a szállítása sem olyan nagy probléma, mint elsőre hinnéd: a napellenző első fokozata visszahúzható, a második pedig leszerelhető és ellentétes irányban is felhelyezhető. Erre egy front kupakot helyettesítő "zsákocskát" húzhatsz, így praktikusan lehet minimalizálni a sérülés veszélyét. Van persze kemény ládikája is, de azzal nehéz mozogni tömegben a villamoson.

Ha összeadom az összes teleobjektív árát, ami nálam járt az évek alatt, nem gondolom, hogy hatalmas kiadás lenne a 250-300.000 forintos Canon 2.8/300L. Persze kimondva ez rengeteg pénz, így ha mégis olcsóbban akarod megúszni, érdemes lehet kipróbálnod a 4/300-as kistesóját. Az ugyan nem L-es üveg, de a hírek szerint nem rossz.

Ha részletesebben is érdekel a típus, kattints ide, és mutatom a róla szóló cikket.



10, a kis távmérős: Jupiter-3 1.5/50

Ha már dúl a mirrorless forradalom és lassan polcra kerülnek a tükrös megoldások, szóljunk egy pár szót a kedvenc távmérős optikámról is, a Jupiter-3 50mm f/1.5 objektívről is, ami standard M39 menettel rendelkezik, így könnyen adaptálható bármilyen tükörmentes vázra.

Az igaz, hogy a távmérős konstrukció komoly kompromisszumokkal jár a képminőség tekintetében (erről a típusról íródott részletes cikkemben is olvashatsz), mindamellett éppen ez adja a dolog lényegét: egy igen apró, fényerős és könnyű 50mm-es alapoptikát kapsz.

Ha meg tudod kötni a magad kompromisszumait a sarkok felé romló képminőséggel, akkor ilyesmiket lehet vele művelni:

A távmérős objektívekkel a közelpont szokott a másik probléma lenni, ez ugyanis a tükrös rendszerekre gyártott 50-eseknél megszokott 40-50 centi helyett jellemzően 1 méter. Ezt könnyen kiküszöbölheted, ha kicsit drágább, beépített helikoidos adaptert veszel, mert ezzel jelentősen csökkenni fog a legkisebb fókusztávolságod.

A Jupiter-3 ma már nem olcsó. Az egyik legnépszerűbb orosz távmérős optika lett a fényerős mezőnyben, ezért egy szebb darabért simán elkérnek 40-50.000 forintot is (pár éve még 20-30.000-ért lehetett kapni az M39-es darabokat is). Viszont ha bejön az a világ, amit produkálni tud, akkor imádni fogod akár filmes, akár digitális vázadon.

Egész estés cikket a típusról ide kattintva olvashatsz.



+1, a ráadás: Helios 40-2 1.5/85

Te sem gondoltad komolyan, hogy csak 10 optika lesz a listán, ugye?

Nem lehet elmenni a "nagy Helios", a 40-es 85mm-es f/1.5-ös változat mellett szó nélkül. Igen, a kis Heliosok (értsd: 44-esek) is nagyon jók tudnak lenni, vannak köztük éles darabok, és fullframe szenzoron szépen csavarják a hátteret, de az tuti, hogy a 40-es verzióhoz képest portré és háttérkezelés tekintetében a kanyarban sincsenek.

A fájó pont itt természetét tekintve kettős: egyrészt a 40-es és 40-2-es Helios (és ezek újabb gyártású kopijai) nem élesebbek, mint az olcsó 44-es kistesók. Másrészt - és ez nagyobb baj - tízszer-tizenötször annyiba kerülnek, mint egy 58mm-es Helios. Bizony.

Nekem is komoly fejtörés volt anno, hogy belevágjak-e a beszerzésbe, és hogy honnan szerezzek egy aránylag éles darabot. Ha az optikai problémák még nem lennének elegek, itt van a legendásan gyenge perselyes fókuszmechanika, aminek a csapágyazását és használhatóvá tételét egy külön cikkben meséltem el neked.

Na de elég a rideg valóságból, nézzétek a képi világot, amit képes megteremteni:

Ezekkel együtt szeretem? Igen, imádom! Külön tesztet még nem kapott a blogon, de ide kattintva elérhetsz egy anyagot a Helios 40-2 vs. Cyclop 1.5/85 összehasonlítása tárgykörében.

Ha teljesen vintage-őrült leszel, idővel beszerzel egy ilyet, vagy a még drágább "eredetijét", a 75mm-es 1.5-ös Biotart.



További érdekes állatfajok

A teljesség igénye nélkül megemlítenék még neked pár típust, hátha érdekesek lesznek. Megpróbálok gyutávok szerint sorban haladni.

Szerepelt a cikkben a 14mm-es Samyang, viszont ha bejön a halszem torzítás és kifejezetten kisebb szenzorra keresel extrém látószöget, less be a 3.5/8mm-es Samyang Fisheye albumomba. Ha vintage/fullframe halszemre vágysz, részletes cikket olvashatsz a Fish-eye Takumar 4/17-es csodájáról is.

35mm-en nem vintage, hanem új optikát javasolok, aminek azonban kiváló az ár/érték aránya. Ez a Samyang 1.4/35-ös optikája, amiből én a régi, manuál fókuszos változatot nyúzom, de gyártják ezt már AF-es kivitelben is, kifejezetten mirrorlessre. Egyetlen hibája, hogy nagy és nehéz, de árához képest gyönyörűen éles már nyitva is. Ha valami kicsi és könnyű 35-ös kell, érdemes lehet a 3.5/35-ös Takumarnak vagy a MIR-1B-nek utánanézned.

50mm-en a legendás Takumarok mellett érdemes lehet megnézned a Zeiss Planar 1.4/50 T* optikáról írt cikkemet is, mert annak is lenyűgöző a képe, és ha a pénz nem számít, akkor komoly konkurense a Takumarnak. Ugyanígy hasznos lehet meglesni a Konica Hexanon 1.4/57-es tesztképeimet is, mert ez az optika egy rejtett kincs, és szintén a Takumarokhoz fogható, amit produkál. Ugyanígy kevésre becsülik a Yashica ML 1.4/50-es is, aminek szintén szuper a teljesítménye. Ha kicsit kisebb fényerővel is beéred, akkor itt találsz albumot a csodálatosan éles Zenitar-M 1.7/50-es optikámmal. Az 50mm-esekkel foglalkozó nagy összehasonlító tesztben még több 50-es optikáról találsz majd információkat.

!

85mm-en tudok neked mutatni tesztalbumot a Nikkor-H 1.8/85-ös korai verziójához, ami meglepően szép és éles képet adott. Bár nem voltam oda az 1.8/85mm-es Takumartól, tesztalbuma ennek is van. Részteles cikket találsz ezen kívül a Zeiss Pancolar 1.8/80-asról, de csak akkor olvasd el, ha szeretnéd a szívedet fájdítani.

Bár 135mm-en említettem neked a Zeiss Sonnar 3.5/135-öst, ha ennél valami fényerősebb és jó képminőségű optikára vágysz, melegen ajánlom a 2/135-ös Canon nFD típust is. Tesztet olvashatsz még a Porst 1.8/135-ös óriásáról is.

Ha valami hosszabbra vágysz, de nem a cikkben is emlegetett 300mm-es óriásra, akkor nézd meg az S-M-C Takumar 4/200-as tesztalbumot (imádom ezt a típust, mert kicsi és könnyű). Szintén 200mm-es és kicsit fényerősebb a Zeiss Sonnar 2.8/200, amiről részletes cikket olvashatsz. Ha a 200mm hosszú, lesd meg az SMC Pentax 67 2.8/165mm-es üveggel készült képeimet. Tudom, hogy kis eséllyel fogsz venni egy középformátumú optikát, de hátha megtetszik a képi világa.

Felmennél 300mm fölé is? Miért ne? A Canon nFD 5.6/800-as tisztításáról és tesztjéről itt olvashatsz.

Pöcsin kívül a vetítőoptikákat el sem kezdem sorolni, mert egyre csak szaporodnak a blogon, helyette kattints ide, hogy az összes ezzel a témával kapcsolatos cikket elérhesd.

De mi az a vetítőzés? Tulajdonképpen nem más, mint régi vagy új vetítőgépek (diavetítők, filmvetítők) objektívjeit digitális gépekre adaptáljuk, ellátjuk őket a fókuszáláshoz szükséges mechanikával, és reméljük a legjobbakat.
Mielőtt belevágunk a dologba, az előző részek tartalmából: a "vetítőzés" lassan 3 év kezdődött nálam, az első átépített objektív egy 16KP 1.2/50-es volt, mely a keresztségben a Pöcsi nevet kapta. Őt követte a kistestvére, Töcsi, vagyis a 16KP 1.2/35. A dolgok ezt követően még komolyabbra fordultak, és érkezett Meometar, vagyis a Meopta Meostigmat 1/50-es átépítése. Később konszolidáltabb vizekre eveztünk, és műhely- valamint tesztpadra került a Pentacon AV 2.8/80-as, majd annak két nagyobb tesója, az AV 2.8/100 és az AV 2.8/150-es is. Bubis vonalon maradva itt van nekünk a Triplet 5M, avagy az "oroszok trioplanja". A nehézfiúk közül a 35KP 140mm f/1.8 és az OKP (35KP) 1-100-1 1.8/100 képviselteti magát, az extrém megoldások sorából pedig itt van a Delft Rayxar 50mm f/0.75-ös röntgenobjektívje. A vetítőknek elég speciális képalkotási tulajdonságaik vannak, ezek utómunkázásáról ide kattintva olvashatsz egy anyagot.

Az összes képet, amit valaha vintage optikákkal csináltam, típusok szerint rendezve ide kattintva is megnézheted.

Ha tetszett ez a válogatás, ajánlom a figyelmedbe egy korábbi cikkemet is, amiben 13 különleges kamerát szedtem neked össze a fotózás történetéből.

Remélem, hogy tudtam neked segíteni. Ha kérdésed maradt, írj nyugodtan a blog facebook-oldalán vagy instagramon keresztül. És ne feledd: önmagában az eszköz mindig csak eszköz marad, egyetlen optika vagy gép sem fog csodát művelni senkinek a szépérzékével, tehetségével vagy fotós tudásával, de megfelelő alázattal végigjárva az utat a végén különleges képekhez segíthetik a fotóst.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László, Keserű Gergő, Keresztes László Péter


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Orosz is, csavarós is, éjjellátó is: mit tud az igazán gyors Cyclop változat, érdemes-e beszerezned és hol a trükk az egészben?

Ez a sztori is az eBay-en kezdődött, amikor Helios és Cyclop optikákat böngésztem, gyűjtöttem a sorozatszámokat, mint szőke lány tavaszi réten a virágokat. Aztán hogy, hogy nem benne maradtam egy licitben, és már úton is volt Olaszországból egy 1.2/85-ös Cyclop-M1... Tovább olvasom...

Hispan 10 kedvenc objektívje

Rengeteg levelet kapok tőletek “mit ajánlanál?” témakörben. Köszönöm ezeket, szeretlek titeket. Jöjjön most egy hosszabb válasz a 10 kedvenc optikámmal.

Még a google is szólt nekem, hogy sokan keresnek a “hispan kedvenc objektívje” kifejezésre, így ideje volt összeállítanom nektek egy listát. Ez a gyűjtés azonban nem egyszerűen egy nyálcsorgatós dreamteam. Hosszú évek gyakorlati használati- és szerviztapasztalatait pakoltam össze, hogy életszagú és hasznos infókkal szolgálhassak. Akár eltévedtél a vintage világban, akár új ötleteket keresel, tarts velem! Tovább olvasom...

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Az nem létezik, hogy ha a kezem közé kerül egy 80-as Pancolar, ne írjak nektek egy gyorstesztet róla. Terülj-terülj asztalkám!

Nehéz kérdés a vintage 80mm kérdése, mert a legtöbb valamire való optika igen erős árazással rendelkezik. De miért? És mi a helyzet a legendás 80mm-es Pancolarral, ami ritka, mint a fehér holló? Terepteszt, szerelési és használati tapasztalatok, meg a szokásos desszert. Tovább olvasom...

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Három éve lógok neked ezzel a cikkel, de nem ok nélkül tartott ilyen sokáig. Miért lett ez a 30 éves portréobjektív az alapoptikám? Most kiderül.

Nagyon restellem a fent említett súlyos késedelmemet. Az egyetlen ok, amiért nem tudtam soha befejezni e sorokat, az, hogy a tesztalanyul szolgáló 85mm-es objektív letehetetlen darab, és hétről hétre megdobogtatja a szívemet. Most viszont ideje végre megosztanom veletek az örömöket, amiket eddig okozott nekem a Canon egyik legkivételesebb optikája, a türelmetekért cserébe pedig ez lesz az eddig megjelent leggazdagabban illusztrált cikk. Tovább olvasom...

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával! Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni?

Bevallom nektek őszintén, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb Zeiss optika igazán kiváló. Olvashattatok cikket a blogon egy 135-ösről és egy 200-asról is, ami önmagában is jelzi, hogy említésre méltó darabok származtak az idők során a gyártótól. De vajon a C/Y bajonettes 50mm-es 1.4-es tényleg annyival jobb, mint a nála harmadával olcsóbb kortársai? Teljesítményt veszel, vagy brandet? Lássuk! Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal?

Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a keletnémetek egyik legendája, a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek mesélni nektek! Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek ilyeneket mesélni! Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért

A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél. Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot.

Az egész történet onnan indul, hogy 99%-ban fixekkel dolgozok, de ha ráveszem magamat az utazásra, nem vagyok hajlandó egy optikánál többet cipelni. Városnézéshez pedig limitált, ha egyetlen gyutávot kell választanom. Keressünk hát egy olyan vintage zoom-ot, ami esélyes lehet a feladat megoldására! Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések.

Ezer éve nem volt a blogon típusteszt, ennek oka pedig prózai: ritkán fog meg annyira egy optika, hogy önálló cikket kapjon (vagy éppen túlságosan is megfog, és akkor sose tudom befejezni a róla szóló cikket). A Porst 1.8/135 azonban szinte azonnal belopta magát a szívembe, és sorozatban majdnem minden fotózásomon használtam, mióta kézhez kaptam. Jöjjön hát a tudás- és képorgia. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni?

Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal. Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Nem vagyok én a zoom-ok esküdt ellensége, csak vintage kategóriában sokkal több a prime megoldás. Viszont éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet pár hónapja a Vivitar különleges optikája, ami fix (és jó) fényerővel kínált egy igen sokat használt és népszerű átfogást. Nem menekülhetett a teszttől, most pedig nektek is megmutatom, mire képes egy '70-es években gyártott zoom. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját?

Vannak objektívek, amikből sok van, másokból kevesebb, egyesek meg ritkák. És vannak optikák, amikről a legtöbben csak hallottak, vagy még csak nem is tudnak róluk. Aktuális tesztalanyunk is az utóbbi kategóriába tartozik. Ha egy számítógépes játékban megszerezhető item lenne, nem egyszerűen azt mondanánk rá, hogy uncommon, hanem azt, hogy rare, sőt epic. Hogy ehhez képest mennyire jó, és hogy megéri-e az igazán vaskos árcéduláját, az nemsokára kiderül. Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató.

Nagyjából két éve kezdődött a szerelem köztem és az 1.4/50-es Takumarok között. Szinte véletlen, hogy a legelső 1.4-es optikám egy SMC Takumar volt, és az elején bizony nem voltam jó szerető: próbára tettem az SMC-t és számtalan más fényerős 50mm-es lencsével is kísérleteztem, melyet a nagy 50mm-es tesztben dokumentáltunk is. Máig nem akadt azonban jobb 50-es a kezembe. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel.

A tükörmentes rendszerre történő átállásnak a váz technikai előnyein túl megvannak a maga rejtett boldogság-dimenziói is. Ezek között a megnövekedett kompatibilitás a leghasznosabb, mely két konkrét objektív-családdal kapcsolatban biztosan jelentkezik. Az egyik a Canon FD bajonettes tárháza, a másik pedig a távmérős, pl. L39 csatlakozású objektívek világa. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön.

Miért készítettük ezt a tesztet? Mert szeretjük az antik objektíveket, és mert nehezen békülünk meg a gondolattal, hogy a Canon 1.4/50-es optikája 2.8-ig nem igazán ad olyan képminőséget, amit mi elvárnánk tőle. Szeretnénk megmutatni azoknak, akik eddig még nem találkoztak a tesztben szereplő optikákkal, hogy van élet a manapság is kapható “rendszer” és “third-party” optikákon túl, és évtizedek lencsetermése vár arra, hogy modern digitális gépeken használjuk őket, mégpedig igen jó eredményekkel, igen kedvező árakon. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon?

Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


Képzelt beszélgetés egy TFCD/portré fotózás előtt, alatt és után

Nem voltál még portréfotózáson? Akkor olvass bele egy beszélgetésbe, amiből minden kérdésedre választ kaphatsz a témáról (nem csak modellként). Tovább olvasom...

8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta. Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért. Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától? Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül... Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője? Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós! Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel. Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket? Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet? Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

Az elmúlt évek során az említett típusok megismerésében, beszerzésében és szervizelésében sokan segítetteket a közösségből, ezt köszönöm mindenkinek. Az anyag előzetes áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2019. április 28., utolsó módosítás: 2019. április 28.)