hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Éjjellátó napvilágon:
Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt


Orosz is, csavarós is, éjjellátó is: mit tud az igazán gyors Cyclop változat, érdemes-e beszerezned és hol a trükk az egészben?

Ez a sztori is az eBay-en kezdődött, amikor Helios és Cyclop optikákat böngésztem, gyűjtöttem a sorozatszámokat, mint szőke lány tavaszi réten a virágokat. Aztán hogy, hogy nem benne maradtam egy licitben, és már úton is volt Olaszországból egy 1.2/85-ös Cyclop-M1...

Mielőtt tovább megyünk, ajánlok figyelmedbe két releváns cikket. Az egyik a “klasszikus” 1.5/85-ös Cyclop és a Helios 1.5/85-ösének összehasonlító tesztje, amiből többet megtudhatsz az eredeti változat(ok)ról. A másik az orosz 85mm-es Helios vonal őse, a Biotar 1.5/75-ösről szóló anyag. Mindkettő erős csavarokat tartalmaz, be careful!


Olvastad már a friss cikkeket a tudásbázisban?



Miféle szerzet ez az 1.2/85-ös Cyclop?

Ahogy a szélesebb körben már ismert 1.5/85-ös nagytesója, úgy mai cikkünk alanya is egy éjjellátó szerkezethez tartozó objektív saját fókuszállítással, rekesz nélkül. Eredeti szettben, működő állapotban is megvásárolható manapság is, kb. 300 eurós áron (~100.000 HUF), a Valdai gyártásában.

Igazából nehezen fér bele a vintage kategóriába, és nem elsősorban azért, mert a mai napig gyártják, hanem mert eredetileg is “csak” 1994-ben jelent meg. Abban az évben, amikor én már 7 éves voltam és kijelentettem, hogy nem szeretnék iskolába járni, mert a betűk feleslegesek és majd más felolvassa nekem az újságokat. Szintén ebben az esztendőben Magyarországon a minimálbér 9000 Ft-ról 11 500 Ft-ra emelkedett, Ukrajna elkezdte átadni Oroszországnak a nála maradt nukleáris arzenált, a Dél-afrikai Köztársaságban megtartották az első szabad választásokat, versenyzés közben elhunyt Ayrton Senna, elbúcsúztunk Richard Nixontól is, hazakerültek Bethlen István hamvai, MSZP-SZDSZ koalíciós kormány alakult (és nem ez volt az egyetlen baleset, amit abban az évben Horn Gyula elszenvedett), az utolsó orosz csapatok is elhagyták Észtországot és az egykori NDK területét (lehet, hogy tőled nem búcsúztak el, de kimentek) és ezzel a lendülettel meg is támadták Csecsenföldet, Oláh György kémiai Nobel-díjat kapott és Finnország és Svédország csatlakozott az EU-hoz, míg ugyanerre Norvégia nemet mondott. Most, hogy így belegondolok, lassan ez mégiscsak vintage!

Külsőre erősen hajaz az 1.5-ösre, azzal az alapvető eltéréssel, hogy az M42 meneten messze-messze (tényleg nagyon messze) túlnyúlik a hátsó lencsetag.

Emellett abból a kevés infóból, amit a neten leltem, azt is sikerült kiderítenem, hogy ez az optika nem rajzolja a fullframe szenzort. Ezen a ponton kezdtem el gyanakodni a hátsó lencsetag és a külső kialakítás hasonlóságai miatt, hogy mi van akkor, ha itt egyszerűen csak kapott egy afféle “speedbooster” hátsó tagot a klasszikus 1.5-ös Cyclop, és kisebb szenzoron egyszerűen “gyorsabb lett”?

A speedbooster, vagy más néven focal reducer megoldások általában arra szolgálnak, hogy nagyobb formátumot rajzoló optika képét kisebb formátumra “konvertálják le”, vagyis egyszerűen mondva összehúzzák a vetített képet kisebb alapterületű szenzorra. Ez általános tévedésekhez vezet: egyrészt azért “speed booster” az elnevezés, mert az egységnyi alapterületre jutó fénymennyiséget valóban megnövelik, így a záridők ténylegesen csökkenhetnek. Másrészt viszont ez nem érinti a DOF-ot és a képi világot, ezért nem igaz az, hogy egy f/1.4-es optikából f/0.95 lesz speedboosterrel. Ez utóbbi kijelentés azt sugallja, hogy kisebb lesz a DOF és növekszik a háttérmosás, holott a speedboosterezett optika kis szenzoron pontosan azt a képi világot fogja visszaadni, amit eredeti, nagyobb szenzorán produkálna. Csodák nincsenek, ahogy ingyen sör és ingyen háttérmosás sem. Az f érték és a fénymennyiség nem egy és ugyanaz.

Ez a gyanú persze csak addig élt bennem, amíg meg nem érkezett az objektív, és a maga elragadó, műanyag kávéspohár hátsó kupakjától megszabadítva alaposabban meg nem vizsgáltam. Természetesen szétszedtem (mi mást tehettem volna, vitt a vérem), és itt realizáltam, hogy ennek teljesen más a lencserendszere, mint a lassabb tesójának. Ennek majd lesz következménye az alkotott képre nézve is, de ne szaladjunk ennyire előre.

Az üvegek elöl-hátul kékes-lilás bevonattal vannak ellátva, ez tehát biztosan más, mint a 40-2-es Heliosokon és Cyclopokon használt coating (inkább a korai ezüst házas 40-esekre hasonlít a szín).

Mechanikailag is vannak eltérések: itt nem egy helikoidon múlik a fókuszálás, hanem az optika oldalán levő kis piros biztosító csavar vezet egy fém alátétet egy ferdén vágott menetben. Ez a világ létező legegyszerűbb fókusza: az optika teljes első fele és az optikai blokk forog fókuszálás közben, előre-hátra közlekedve. Ha nem kopott semmi és jól van kenve minden, ez tökéletesen teszi a dolgát. A tesztben szereplő példány gyakorlatilag új, így a fókuszállítás kényelmesen működik.

Az állványgyűrű 1:1 megegyezik a Cyclop és Helios 40 verziók megoldásával. Járt utat a járatlanért el ne hagyj. És még pár unalmas technikai infó: orosz optikáknál a súly komoly probléma szokott lenni. Az 1.2/85-ös Cyclop-M1 teljes tömege 730 gramm, így összességében könnyebb (jóval kevesebb üveget tartalmaz), mint édestestvérei. Legkisebb fókusztávolsága 1 méter, szűrőmenete 82mm-es ellenzőket és filtereket fogad.

Az objektív hátulja ugye érdekesebb tészta, mint az eleje. Itt egy standard M42 menetet találsz, de azt már most elárulhatom, hogy ezzel nem mész sokra. Ideje rákanyarodnunk az adaptálás kérdésére...



Hogyan tudod adaptálni a Cyclop-M1-et?

A kérdés elsőre bonyolultnak tűnik fizikai okokból, de a megoldás egyszerű lesz, mint a pofon.

Tény, hogy az M42 menetre rá tudsz csavarni M42 adaptereket, de az azonnal világossá válik, hogy egyrészt tükrös gépeken ez az optika használhatatlan (messze a vázba nyúlik a hátsó lencsetag), másrészt még mirrorless gépeken is vannak bajok.

Ezen a ponton kell hozzátennem, hogy az eBay-en vannak "átalakított darabok", amik elvileg tükrös gépeken is működnek. A probléma csak az, hogy ez az "átalakítás" annyit fed, hogy a hátsó lencsetagot hordozó, M42 meneten túli kinyúlást egyszerűen levágták, tehát hiányzik a hátsó optikai elem. Az így "elkészült" objektív kb. 3,5 métertől végtelenig tud fókuszálni, fullframe képet ad, de sajnos a rajzolat - a lentebb részletezett eredetihez képest - borzasztó gyenge: aurás, kontraszttalan és furcsa torzuláson megy át a képsík is. Íme pár sample:

Visszatérve az eredeti verzióhoz: az első baj az, hogy nem stimmel tökéletesen a bázistávolság. Feltettem egy sima NEX-M42 adapterre az objektívet, és ahogy felraktam az A7-esre, a hátsó lencsetag végtelen felé közeledve beleütközött a hátsó burkolatba (és túl is jött végtelenen). Turpisság került a palacsintába.

A megoldás viszont egy mindössze 1mm vastag alátét: ha ezt beteszed az optika és az adapter közé, akkor pont el fog menni végtelenig a fókusz, de nem fog hozzérni semmihez a gépben.

A helyzet furcsa pikantériája, hogy ez az objektív bár nem rajzol fullframe szenzort, mégis kell neki a fullframe Sony-k aknájában levő hely, hogy a hátsó lencsetag eléggé be tudjon furakodni, ugyanis ha ugyanezt az adapterezett szörnyet egy APS-C szenzoros A5100-ra teszem, akkor ismét bajban leszünk: a kisebb szenzor védőtokozása nem engedi végtelenig hátrajönni a hátsó lencsetagot...

Szóval az van, hogy bár alapterületre elég lenne a kisebb szenzor is a fotózáshoz, mégis fullframe géppel tudod csak a teljes fókuszutat kihasználni. Átalakíthatod persze a kis szenzoros gépedet és ahogy sokan mások, úgy te is kiszedheted belőle a műanyag védőborítást, de az már váz modding, és kétszer is meggondolod.

Ettől függetlenül, meg a finom koccanással együtt is van fókuszod APS-C gépeken is kb. 1 métertől 1,5 méterig, így ha csak nagyon korlátozottan is, de portrézni még így is tudod használni, ha nem lenne kéznél fullframe.

Egy szónak is száz a vége, az egész adapterezés kijön 2000 forintból. Ugyanezzel a logikával az optika hibátlanul működik fullframe mirrorless Canon R és Nikon Z (és minden bizonnyal Panasonic S) vázakon, illetve a fókusztáv kompromisszumaival EOS-M, Nikon 1 és Fuji X gépeken is.

És most lássuk, mit tud a hatalmas fényerő és az orosz üvegek találkozása...



Képfeldolgozós okosságok

Két fotózásra vittem el a Cyclop-M1 csodát, egy nappalira az erdőbe (ott ugye könnyű csavarni a hátteret), meg egy estire (ott meg jól lehet csavarni a fényeket).

Mielőtt azonban tesztképeket mutatok, pár szót a “nem fullframe” képek utómunkázásáról. Részben már a vetítőoptikák nyerseinek utómunkázásáról szóló cikkemben is adtam pár tippet ezzel kapcsolatban, itt azonban felelevenítek három lehetőséget a sötét képrészek kezelésére.

Alapesetben ugye így néz ki egy nyers kép, ha lejön a szenzorról:

Hacsak nem éppen a speciális gömb effektet akarod kihasználni, nem lesz hasznodra a két szélen éktelenkedő két fekete sáv. Ezért ezeket el kell tüntetni.

A nulladik megoldás, hogy a fullframe vázadat crop módba teszed, vagyis már a fotózás során a szenzorod közepén levő képet látod csak, ez is kerül mentésre. Ez persze a felbontás csökkenésével jár, és mivel a képeket utólag is meg lehet vágni, ezt a módszert én soha nem alkalmazom. Inkább többet vigyünk haza, mint kevesebbet.

Az első módszer a CameraRAW distortion és crop funkciójának kombinálása. Mivel ilyen fényerős, csavarós optikákkal nem feltétlen a tökéletes párhuzamosok leképezése a cél, bátran használhatod a distortion csúszkát, majd a “berántott” képet egyszerűen megvágod, így máris megszabadultál a sötét képsarkok javától.

Teljesen képfüggő, hogy ez mennyire használható, mennyire engedi mondjuk a modell arca vagy a háttér, de sokszor már ezzel sokat javul a helyzet. Hátránya, hogy itt is veszítesz a felbontásból.

A második módszer, hogy a teljes képmezőt megtartod, majd utána Photoshopban liquify eszközzel egyszerűen kihúzogatod a képszéleket.

Ez a megoldás is csak attól függően használható, hogy az adott kép mennyire engedi meg, milyen a háttér, mekkora a témakitöltés. Portrénál és homogén háttérnél általában nagyon jól lehet vele dolgozni, és a teljes felbontásból sem veszítesz.

A harmadik megoldás az egyszerű croppolás. Ha kellően nagy teret hagytál az eredeti képen, akkor fogod és levágod a képmező haszontalan részeit.

A probléma ezzel csak a felbontás vesztése, de ha abból indulok ki, hogy egy 6000*4000 pixeles képből lesz egy kb. 4000*3000 pixelesed, és azt úgyis bőven a 2000 pixeles határ alatt (de többnyire csak 1000 pixel környékén) mutogatod, akkor még mindig teljesen nyugodt lehetsz.

Ennyit tehát arról, mit lehet tenni akkor, ha a vetített kép kisebb, mint a szenzorod. Próbáld ezt a jelenséget az előnyödre fordítani és fogd fel úgy, hogy van egy olyan optikád, amivel még gömböket is tudsz rajzolni - valódi, torzult szélű gömböket.



Teszterkedésekben

Az első kérdés, ami felmerül, hogy mennyire éles ez az optika nyitva? És itt a”nyitva” kötelező érvényű, ugyanis rekeszelni akkor sem tudnál, ha akarnál. De mint tudjuk, a csavarós orosz üvegeket nem is különösebben érdemes blendézni, hiszen akkor hamar oda a különleges képi világ.

Megnyugtatásul kell előre közölnöm, hogy ez az objektív nem csak éles, de bizony élesebb is, mint az általam eddig tesztelt Helios és Cyclop változatok.

Ennek biztosan van köze a “lekicsinyített” vetített képhez és a teljesen más lencserendszerhez, de az tuti, hogy rajzolat szempontjából bőven az orosz optikák hibahatárán belül van.

És itt nem merülnek ki a pozitívumok, ugyanis nem csak éles, de kontrasztos képeket is produkál. Az orosz optikák másik tipikus betegsége szokott lenni a fátyolos kép, amit nevezhetünk afféle “angyali képi világnak”, de valójában mindenki elkerüli, ha lehet.

Nos, a Cyclop-M1 esetében nem lesz gond ezzel, a produktum nagyon tiszta és kontrasztos.

Még az ellenfényekkel is kisebb a baj, mint szokott: flare-eket nehezen tudtam előcsalni, és a menetbe csavart ellenző is kiválóan tette a dolgát (ezt egyébként is érdemes mindig használni).

Tipikus esti fények esetén is csak a fenti kivágáson is látható apró ívek jelennek meg, amiket utómunkával akár könnyen le is lehetne szedni. Kellemes csalódás.

!

Ami viszont sok van, és kellemetlen is, az a kromatikus aberráció. Néha aberrál, sokszor meg sem jósolható módon és helyzetekben.

Persze ez utólag részben szűrhető CameraRAW és más képfeldolgozó programok segítségével, de mégiscsak szimpatikusabb lenne, ha nem lenne.

A másik fájdalmas pont az eltérő lencserendszer miatt a klasszikus swirly bokeh hiánya. Ez már az erdőben sétálva is feltűnt: van háttércsavarás, de kisebb a 3D pup-up hatás, és maga a csavarodás is inkább csak azért látványos, mert erősebben látod a vetített képmező szélét.

A probléma nem csak ez, hanem az esti képeken erősen látszó, vagyis éppen hogy nem látszó éles körvonal a bokeh karikák széléről. Mivel a módosított lencserendszer teljesen másképp dolgozik, a Helios-féle buborékoktól itt elbúcsúzhatunk.

Ettől függetlenül itt azt is mondhatjuk, hogy végre egy orosz optika, aminél a háttértől látszik a téma is. Vagyis önmagában a háttérmosás sokkal krémesebb és egyenletesebb, kellemes a szemnek, portrékon is kifejezetten hasznos. Valamit valamiért.

A végére érkezzen még pár tesztkép:



Summa summarum

A Cyclop-M1 1.2/85 nagy előnye más 85mm-es Helios és Cyclop objektívekhez képest az ára. Mivel kevesen ismerik és az adaptálási gondok miatt még kevesebben merik használni, eBay-en már 20-40.000 forint közötti áron le lehet csapni gyakorlatilag új példányokra. Összességében tehát nem eget verő befektetés.

Amit pozitívumként mindenképpen megérdemel, az az éles és kontrasztos kép, valamint a szép háttérmosás. A negatívum fura mód éppen ez: kevesebb swirly bokeh és nagyon erős kromatikus aberrációk.

Jó vele dolgozni? Igen! Könnyen használható? Igen! Kicsi a súlya? Igen! Sokat kell majd utómunkázni? Igen! Ajánlott kategória? Igen!


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor, Gyarmati Balázs, Tamás Éva, Zsoldos Tibor, Hajdu Máté, Horváth Kitti, Szlávik József, Tordai László


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Éjjellátó napvilágon: Cyclop-M1 85mm f/1.2 gyorsteszt

Orosz is, csavarós is, éjjellátó is: mit tud az igazán gyors Cyclop változat, érdemes-e beszerezned és hol a trükk az egészben?

Ez a sztori is az eBay-en kezdődött, amikor Helios és Cyclop optikákat böngésztem, gyűjtöttem a sorozatszámokat, mint szőke lány tavaszi réten a virágokat. Aztán hogy, hogy nem benne maradtam egy licitben, és már úton is volt Olaszországból egy 1.2/85-ös Cyclop-M1... Tovább olvasom...

Hispan 10 kedvenc objektívje

Rengeteg levelet kapok tőletek “mit ajánlanál?” témakörben. Köszönöm ezeket, szeretlek titeket. Jöjjön most egy hosszabb válasz a 10 kedvenc optikámmal.

Még a google is szólt nekem, hogy sokan keresnek a “hispan kedvenc objektívje” kifejezésre, így ideje volt összeállítanom nektek egy listát. Ez a gyűjtés azonban nem egyszerűen egy nyálcsorgatós dreamteam. Hosszú évek gyakorlati használati- és szerviztapasztalatait pakoltam össze, hogy életszagú és hasznos infókkal szolgálhassak. Akár eltévedtél a vintage világban, akár új ötleteket keresel, tarts velem! Tovább olvasom...

Veszélyeztetett faj: CZJ DDR Pancolar MC 80mm f/1.8 gyorsteszt

Az nem létezik, hogy ha a kezem közé kerül egy 80-as Pancolar, ne írjak nektek egy gyorstesztet róla. Terülj-terülj asztalkám!

Nehéz kérdés a vintage 80mm kérdése, mert a legtöbb valamire való optika igen erős árazással rendelkezik. De miért? És mi a helyzet a legendás 80mm-es Pancolarral, ami ritka, mint a fehér holló? Terepteszt, szerelési és használati tapasztalatok, meg a szokásos desszert. Tovább olvasom...

Régi adósság: Canon nFD 1.2/85L teszt

Három éve lógok neked ezzel a cikkel, de nem ok nélkül tartott ilyen sokáig. Miért lett ez a 30 éves portréobjektív az alapoptikám? Most kiderül.

Nagyon restellem a fent említett súlyos késedelmemet. Az egyetlen ok, amiért nem tudtam soha befejezni e sorokat, az, hogy a tesztalanyul szolgáló 85mm-es objektív letehetetlen darab, és hétről hétre megdobogtatja a szívemet. Most viszont ideje végre megosztanom veletek az örömöket, amiket eddig okozott nekem a Canon egyik legkivételesebb optikája, a türelmetekért cserébe pedig ez lesz az eddig megjelent leggazdagabban illusztrált cikk. Tovább olvasom...

Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával! Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni?

Bevallom nektek őszintén, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb Zeiss optika igazán kiváló. Olvashattatok cikket a blogon egy 135-ösről és egy 200-asról is, ami önmagában is jelzi, hogy említésre méltó darabok származtak az idők során a gyártótól. De vajon a C/Y bajonettes 50mm-es 1.4-es tényleg annyival jobb, mint a nála harmadával olcsóbb kortársai? Teljesítményt veszel, vagy brandet? Lássuk! Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal?

Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a keletnémetek egyik legendája, a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek mesélni nektek! Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek ilyeneket mesélni! Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért

A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél. Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot.

Az egész történet onnan indul, hogy 99%-ban fixekkel dolgozok, de ha ráveszem magamat az utazásra, nem vagyok hajlandó egy optikánál többet cipelni. Városnézéshez pedig limitált, ha egyetlen gyutávot kell választanom. Keressünk hát egy olyan vintage zoom-ot, ami esélyes lehet a feladat megoldására! Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések.

Ezer éve nem volt a blogon típusteszt, ennek oka pedig prózai: ritkán fog meg annyira egy optika, hogy önálló cikket kapjon (vagy éppen túlságosan is megfog, és akkor sose tudom befejezni a róla szóló cikket). A Porst 1.8/135 azonban szinte azonnal belopta magát a szívembe, és sorozatban majdnem minden fotózásomon használtam, mióta kézhez kaptam. Jöjjön hát a tudás- és képorgia. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni?

Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal. Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Nem vagyok én a zoom-ok esküdt ellensége, csak vintage kategóriában sokkal több a prime megoldás. Viszont éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet pár hónapja a Vivitar különleges optikája, ami fix (és jó) fényerővel kínált egy igen sokat használt és népszerű átfogást. Nem menekülhetett a teszttől, most pedig nektek is megmutatom, mire képes egy '70-es években gyártott zoom. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját?

Vannak objektívek, amikből sok van, másokból kevesebb, egyesek meg ritkák. És vannak optikák, amikről a legtöbben csak hallottak, vagy még csak nem is tudnak róluk. Aktuális tesztalanyunk is az utóbbi kategóriába tartozik. Ha egy számítógépes játékban megszerezhető item lenne, nem egyszerűen azt mondanánk rá, hogy uncommon, hanem azt, hogy rare, sőt epic. Hogy ehhez képest mennyire jó, és hogy megéri-e az igazán vaskos árcéduláját, az nemsokára kiderül. Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató.

Nagyjából két éve kezdődött a szerelem köztem és az 1.4/50-es Takumarok között. Szinte véletlen, hogy a legelső 1.4-es optikám egy SMC Takumar volt, és az elején bizony nem voltam jó szerető: próbára tettem az SMC-t és számtalan más fényerős 50mm-es lencsével is kísérleteztem, melyet a nagy 50mm-es tesztben dokumentáltunk is. Máig nem akadt azonban jobb 50-es a kezembe. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel.

A tükörmentes rendszerre történő átállásnak a váz technikai előnyein túl megvannak a maga rejtett boldogság-dimenziói is. Ezek között a megnövekedett kompatibilitás a leghasznosabb, mely két konkrét objektív-családdal kapcsolatban biztosan jelentkezik. Az egyik a Canon FD bajonettes tárháza, a másik pedig a távmérős, pl. L39 csatlakozású objektívek világa. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön.

Miért készítettük ezt a tesztet? Mert szeretjük az antik objektíveket, és mert nehezen békülünk meg a gondolattal, hogy a Canon 1.4/50-es optikája 2.8-ig nem igazán ad olyan képminőséget, amit mi elvárnánk tőle. Szeretnénk megmutatni azoknak, akik eddig még nem találkoztak a tesztben szereplő optikákkal, hogy van élet a manapság is kapható “rendszer” és “third-party” optikákon túl, és évtizedek lencsetermése vár arra, hogy modern digitális gépeken használjuk őket, mégpedig igen jó eredményekkel, igen kedvező árakon. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon?

Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


8 kocka egy közel 100 éves, középformátumú Zeiss Ikonnal

Hét elfogadható és egy pocsék fotó története, avagy: hogyan fotózz 120-as rollfilmre egy évszázados fényképezővel.

Már majdnem azt írtam a cikk címébe, hogy gyorsteszt... De hova siessen az ember egy közel 100 éves fényképezővel a kezében? Az ilyen dolgoknak meg kell adni az időt. Rá kell szánni azt a koratavaszi késő délutánt arra a nyolc kockára, ami jelen esetben a rendelkezésünkre állt. Tovább olvasom...

A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

Az anyag előzetes áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

hispan's photoblog C 2011-2019 (eredeti megjelenés: 2019. május 18., utolsó módosítás: 2019. május 18.)