hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek


Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván.



Mi az az Internal Focus?

Mielőtt elkezdjük, beszéljünk egy kicsit az IF, azaz az Internal Focus rendszerű Canon optikákról.

A régebbi, vintage fixek esetében szinte mindig olyan fókuszmegoldással találkozhatsz, amiben a teljes lencserendszer együtt mozog előre-hátra, így állítva a különböző távolságban levő tárgyakat élesre a szenzoron/filmen. Ez egy egyszerű és hatékony megoldás, mert a lencserendszer többnyire egyetlen tubusban van, így jól szigetelhető, kevéssé porosodik és a külvilág felé csak minimálisan nyitott (a rekeszmechanika csatlakozásánál).

Ez a “szokásos” rendszer nagyszerűen működik addig, amíg az optikai elemek tömege és tokozása kicsi. Nagyjából 200mm-ig simán lehet olyan szerkezetet építeni, ahol a teljes optikai blokk előre-hátra mozgatása kényelmesen megoldható. 200mm felett azonban kezd a dolog kényelmetlenné válni, hiszen az üveg és a hozzá kapcsolódó gyűrűk tömege növekszik, és hiába a finom mechanika, a mozgatásuk kézi erővel kényelmetlenné válik.

Ennek megoldására találták ki azokat a lencserendszereket, ahol a fókuszáláshoz nem a teljes optikai blokk mozog, csak annak egy része, vagy abban egyetlen lencse. Ilyen kivitelekkel jellemzően a Canon FD sorozatában találkoztam eddig (pl. nFD 1.2/85L - a hátsó lencsetag fix, a többi mozog), de újabb optikák is használják, például a Samyang/Rokinon 1.4/85, ahol a front blokk fix, a hátsó mozgása felel a fókuszálásért.

Az IF megoldással először az nFD 5.6/800L szervizelésekor kerültem bensőséges kapcsolatba, erről itt olvashatsz is egy külön cikket. Aztán az nFD 2.8/200-asban tetszett meg nagyon. Szó szerint egyetlen ujjal is kényelmesen tekerhető a fókusz. Zseniális találmány.

Az IF elrendezésnek van még pár előnye: egyrészt az első és hátsó lencse is fix, így az optika nem pumpál port a vázba működés közben. Másrészt ez az első-hátsó “lezárás” sokkal porállóbbá is teszi az objektívet magát is. Mindez azonban bonyolítja kicsit a szervizelést...

Amikor olyan fixet bont az ember, ahol a fókuszáláshoz az összes optikai elem együtt mozog, akkor kis túlzással azt lehet mondani, hogy a front blokkot előröl, a hátsót meg hátulról szépen sorban kipakolhatod. Hosszadalmas, de könnyen követhető és jelölhető művelet, amit nehéz elrontani. Az objektív felépítése adja magát.

!

Az IF változatok szervizelése azonban bajosabb, mert nincsen egy egységes blokk, ami az üveg elemek tokozását adja. Van egy front és egy hátsó szekció, és a kettő között valahol a közlekedő lencsetag, a maga összetett mechanikájával. Technikai szempontból egy ilyen bontás jóval trükkösebb, mert a gyártók sokszor kombinálják az optika külső házát és belső elemeit súlycsökkentés és spórolás miatt.

Ennyit az elméletről, most jöjjön az élvezet!



Canon nFD 2.8/300L

Bevallom, nagyon-nagyon régen vadásztam már a 2.8/300L Canonra. Az utóbbi években nagyjából letisztult bennem, hogy 135mm felett nincs szükségem külön egy 200-asra, az 500 és 1000mm pedig már túl sok és nem praktikus. Egy jó 300-as azonban sokszor jól jött volna. Hát most lett, benne egy kis porral, - természetesen - a mozgó IF elemen.

A bontás trükkösebb, mint a 800mm-es tesó esetében, de nem megoldhatatlan. Végigvezetlek rajta, és közben belülről is láthatsz majd egy IF rendszert.

Amit a 2.8/300-asról tudni illik: közel 2,5 kilós tömeggel, 25 cm-es hosszúsággal (összecsukva), 9 blendelamellával (f/2.8 - f/32) és 9 lencsével (7 tagban) rendelkezik. Elődje, az S.S.C. Fluorite verzió 1975-ben jelent meg fekete színben.

Az L-es változat fehér színben 1981-ben követte. Különlegessége, hogy a végtelen állás ütközését a fókuszgyűrű alatt egy másik gyűrűvel megváltoztathatjuk.

Ami a felépítésében további extra: a blendelamellák az utolsó lencsetag mögött, szabadon foglalnak helyet. Ez semmiképpen sem átlagos, és még zártabbá teszi az optikai blokkot. A lamellák “után” már csak egy kívülről behelyezhető szűrőtartó van, ami 48mm-es filtert fogad.

A végbajonett állítható portré és tájkép mód között (összesen igazából 4 állásban: tájkép, jobbos vagy balos portré, illetve fejjel lefelé is rögzíthető) egy kapcsolóval, így az optika egész hátulja a rá csatlakoztatott fényképezővel együtt kompletten elfordul, és nem kell sem az állványhoz, sem az állványtalphoz nyúlni.

Ezt a bestiát nem csak egyszerűen az életre tervezték, de rettenetesen praktikusra is: a frontlencse körül gumírozott a káva, ami ráadásul kicsavarás után pár centire ki is nyitható fényellenző. Természetesen nem muszáj ezzel a “gyorsellenzővel” beérni, a gyártó ad hozzá csatlakoztatható napellenzőt is, ami csavarás nélkül, egy gyors biztosítóval helyezhető fel stabilan, és szintén gumírozott az kávája. Front kupak nincsen, helyette egy “zsákocskát” kapunk, amit az optika elejére lehet húzni, és védi is. Az én példányomhoz ezek mellett még az eredeti, kemény doboza is megvan.

Összességében az építési minőség kiváló, a legjobb L-es hagyományokat követi. A fókuszgyűrű nagy és gumírozott, az optika sehol sem lötyög, bárhol stabilan megragadható, masszív darab. Egyes netes legendák szerint a típus ráadásul akár 6x7cm-es képmezőt is ki tudna rajzolni...

A Canon három féle extendert gyártott az FD-s teléihez: egy 1,4x, és két féle 2x változatot, A és B jelöléssel. A 300mm és e feletti telékhez az A változat kell, ez van optimalizálva nagyobb gyutávokra. Nem csak a gyújtótáv, de a fényerő miatt sem árt a gyári kétszerező: tapasztalataim szerint az olcsóbb FD kétszerezők, mint például a Hoya általam tesztelt darabja, nagyon erősen vignettálnak (valószínűleg azért, mert túl kicsi a lencséik átmérője).



Az optika tisztítása

Eleget lelkendeztem az objektívről, lássuk az optikai képletet, és hogy mivel lesz dolgunk:

A képen jelöltem az IF mechanika egyetlen mozgó lencsetagját (ragasztott lencsepáros, sárgával keretezve). Ahhoz kellene eljutnunk és portalanítani. Nem bonyolult a dolog, csak ismerni kell a trükkjeit.

A művelethez szükséged lesz pár szerszámra: csavarhúzók, menetkihajtó, tisztító eszközök. Ezeket itt külön nem részletezem, róluk listát ide kattintva egy másik cikkemben olvashatsz.

FIGYELEM! Az itt leírt utasításokat kizárólag a saját felelősségedre kövesd, annak tudatában, hogy könnyen végleges kárt is tehetsz az objektívben!

Első körben egy nagyon fontos, a folyamatot megkönnyítő információ: a rettenetesen bonyolult FD rekeszblokkot nem kell majd külön megbontani.

Tegyük fel a hátsó kupakot (vagy esetemben egy FD-NEX konvertert) az objektívre, hogy védjük a rekeszvezérlés kiállásait. Húzzuk ki a szűrőtartót a helyéről. A biztosító gyűrűn körben 6 bemarást találsz (nyíllal jelöltem), ezekből háromban, egymástól 120 fokra van három apró biztosító csavar. Ezeket csavarozd ki.

Ha kint vannak, akkor a biztosító gyűrűt ki tudod tekerni a menetéből, és hátrafelé le tudod húzni az optikáról.

Ezek után szintén hátrafelé az objektív hátsó részét egyben ki tudod húzni. Látsz majd az előbukkanó tubus belső végén négy bemarást, ezekbe akad be a portré/tájkép módválasztó kallantyú biztosítószege, és ezek felelnek a 4 állásért. Külön nem kell megjelölnöd semmit, mert hülyebiztos a rendszer, és csak jól tudod majd összerakni.

Ha kiszedted az optika hátulját, félre is teheted. Előtted van a leghátsó lencsetag, azonban a további bontás már csak szemből lehetséges. Ahhoz viszont, hogy a front optikai blokkot lecsavarhasd, a fókuszgyűrű gumija alatt kell kioldanod három biztosító csavart. Ehhez le kell szedni a gumit, viszont útban lesz az állványtalp, ezért azt el kell távolítani.

A front blokk tisztításával nem foglalkozom itt külön, mert egyrészt esetemben nem volt poros, másrészt ennek üveg tagjait egyszerű lefogó gyűrűk tartják, amiket előröl menetkihajtóval minden gond nélkül ki tudsz szedni.

Az állványtalpat 4 alátétezett csavar tartja, amiket kis méretű imbusszal tudsz kicsavarni. Ha eltávolítottad ezt az alkatrészt, jöhet a gumi.

A gumi leszedésével két gond van: hátrafelé kell lehúzni, de az optika maradék házán még így is van pár kiálló rész (az állványtalp csonkja, a végállás biztosítógombja és a végtelen ütközését átállító skála biztosító csavarja). Ezeken finoman át kell majd küzdened a gumit, ami több évtizedes, így nem olyan rugalmas már, mint újkorában. Előfordulhat, hogy a művelet alatt és után kinyúlik majd kicsit, de egyelőre elég a mának a maga baja.

Mondom a tuti módszert a gumi leszedéséhez: keress vékony, de nagyon merev karton lapot, ezekből pedig vágj pár centi széles csíkokat. A gumi finoman a fémhez van ragasztva, de ha tompa késsel alá nyúlsz, azonnal elválik. A kés mellé kezdd el becsúsztatni a papírcsíkokat sorban, amíg körbe nem érsz. Ezek után határozott, de finom masszírozó mozdulatokkal elkezdheted hátrafelé letolni a gumit. Minél gyorsabban végzel, annál kevesebb ideig lesz megfeszítve, így annál kevésbé nyúlik ki.

Különösen vigyázz rá, hogy a kiálló részek élein legyen karton alátét, mert ezek akár át is vághatják a gumit, tönkretéve azt.

Ha a gumit átbújtattad a kiálló részeken, félreteheted. Most már látod a fókuszgyűrűbe fúrt kisebb és nagyobb lyukakat. A nagyobbakkal most ne foglalkozz (azok az IF mechanika szétszerelésében segítenének), a kisebbek alatt viszont megfelelő pozícióba tekerve a fókuszgyűrűt látsz körben, egymástól 120 fokra három apró biztosító csavart. Ezeket csavard ki, hogy a front blokk menetét elkezdhesd kicsavarni a fókuszblokkból.

Nagyon jól fogj mindent, mert a front blokk egyben le fog tekeredni, és nehéz. Ha kész vagy, itt kell tartanod:

A front blokkot félreteheted, mert most már szabad hozzáférésed van az IF részhez. Ebben látni fogod a közlekedő, fókuszálásra szolgáló lencsepárost. Ezt nem menetes gyűrű, hanem egy biztosító karika fogja le, ami kicsit be is van ragasztva. Ha az egyik végénél elkezded kibújtatni a helyéről (nyúlj alá egy hegyes dologgal), akkor körben szépen ki fog ugrani, majd ezt követően már ki tudod szedni az üveget is.

Ha a hátsó lencsetag tisztítása is szükséges, akkor így már ahhoz is hozzáférsz: belülről egy menetes biztosító/fényterelő gyűrű fogja, amit ha kitekersz, akkor az IF mechanikán át ki tudod emelni a hátsó lencsét is.

Az üveget a szokásos módszerrel tisztítsd meg: portalanítás, majd desztillált vízzel (zsírosság esetén higított alkohollal) és fültisztító pálcikával távolítsd el a szennyeződéseket, aztán vissza is teheted a helyére. Nem árt, ha a megfelelő irányban rakod be.

A tisztítással gyakorlatilag meg is vagyunk, magát az IF szerkezet mechanikai részét nem kellett bontani, így a fókusz újrakalibrálására sem lesz szükség.

Az összerakás gyakorlatilag a fenti műveletek elvégzését jelenti fordított sorrendben, ezért csak zanzásítok:

Nagyon ügyesek vagyunk, dicsérjük meg magunkat rendesen. Nem tettünk tönkre egy pokoli értékes objektívet.



Pár tesztkép és tapasztalat

Részletes tesztet idő hiányában egyelőre nem tudok mutatni nektek, csak ezekre a próbafotókra futotta. Kézből lőttem mindet, szenzorstabival, f/2.8-on, ISO400-on, miközben egy kölyökkutya rágta a lábamat. Fogadjátok őket szeretettel:

A képminőséget szerintem különösebben nem kell részletezni: rettenetesen éles és kontrasztos már nyitva is. A bokeh csodálatosan krémes, szinte kedvem lenne benne epernek lenni. Öröm vele dolgozni.

Használati tapasztalatok fél óra után: az optika nagyon jól használható kézből is, súlya ellenére. Ennek oka az, hogy amíg egyik kezeddel a gépet fogod, másikkal meg az optika házát, utóbbin 2 ujjal is finoman tekerheted a fókuszt. Szóval kényelmes. Emellett persze egy monopod vagy egy állvány jól jöhet.

A nagy fényerő eleve egész baráti záridőket ad megfelelő mennyiségű fény esetén, ezt lehet tovább fokozni egy IBIS-el, amit állíts előtte 300mm-es gyutávra (manuális optikánál a Sony váz nem ismeri fel automatikusan a felhelyezett objektívet).

UPDATE: a cikk eredeti megjelenése óta kijutottunk a ködös erdőbe is egy igen érdekes hangulatú fotózásra, erről mutatok pár képet. Nagyon érdekes ilyen nagy gyutávval dolgozni, de távolról sem annyira fura ilyen távol állni a portréalanytól, mint amennyire elsőre gondolnád.

Az természetesen nem árt, ha kényelmes pánt van az optikán, hogy a válladra tudd venni, mert 2-3 órán át hurcolni a kezedben felér egy kisebb edzéssel.

Köszönöm, hogy velem tartottál. A fény legyen veled!

Ha úgy érzed, hogy saját magad otthon nem állnál neki ilyen vagy ehhez hasonló szervizműveleteknek, ide kattintva megkereshetsz engem is.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Ezek is tetszeni fognak:


Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Retekobi újjászületése

Egy csodálatos karácsonyi történet, mely reményt adhat más nehéz sorsú optikáknak is arra, hogy szépen rendbe teszed majd őket. Tovább olvasom...

Erre a 20 dologra lesz szükséged objektív szereléshez (+tippek)

Közkívánatra: objektív-szerelős eszköztár, amivel te is könnyen és gyorsan javíthatsz vagy tisztíthatsz optikákat. Tovább olvasom...

Így ragaszthatod újra az elvált objektív-lencsetagokat

Teher alatt nő a pálma: nem aranyozta be a napomat, amikor egy javításra kapott CZJ Tele-Ennalyt 400mm-es objektív 12cm széles, két darabból összeragasztott frontlencséje a kezemben pattant ketté. Viszont ez kiváló lehetőség arra, hogy megmutassam nektek a vintage objektív javítás határterületét, ahol már csak az UV-fényre keményedő ragasztó jár... Tovább olvasom...

Filléres buborékgyáros házilag:
Pentacon AV 2.8/80 építése Canon EF-re

Készítsd el te is párezer forintból a “Trioplangyilkos” szappanbuborék-gyáros Pentacon AV 2.8/80-as vetítőobjektív Canonra vagy Nikonra alakítását. Olyan vetítőoptikából fogunk most olcsó objektívet varázsolni, ami Canon EF-re vagy Nikon F-re is jó, és nem szükségesek hozzá drága szerszámok. Eddig ugyanis a blogon átalakított optikák (pl. Pöcsi, Töcsi és Meometar) jó része komoly mókolást igényelt és csak mirrorless-re volt jó. Jogos az igény, hogy csináljunk valamit tükrösökre is. Tovább olvasom...

Okos megoldás kis szenzorra:
KP16 1.2/35 „Töcsi” vetítőoptika

Újabb vetítőobjektív, ezúttal egy 16KP 1.2/35 vetítőoptika átalakítása kerül terítékre. Megállíthatatlan a "vetítőoptikázás" a blogon: Pöcsi és Meometar után itt van előbbi kistesója, a 16KP 1.2/35, amivel garantáltan feledhetetlen perceket és képeket szerezhettek magatoknak, nem csak fullframen (sőt!). Szokás szerint részletes átalakítós how-to részt és tesztképeket is hoztam nektek. Tovább olvasom...

Nehézsúlyú vetítőobjektív: Meometar 50mm f/1 E-mount

Meopta Meostigmat 1/50 átalakítás NEX rendszerre, teszttel, házilag, neked! A legragályosabb vírus a hülyeség, mondta valaki valamelyik hollywoodi filmben valamikor valakinek valamiért. Talán az őrület is hasonlóan agresszív kór, így a blogot sem kerülhette el, hogy újabb vetítőobjektív készüljön, ezúttal azonban valami különleges csemegét hoztam nektek. Gyártás és teszt egyben, hogy te is megépíthesd a sajátodat! Tovább olvasom...

Vetítőoptikából valódi objektív

Hatalmas fényerő egyedi képi világgal - házilag. Hogyan készíthetsz régi vetítőoptikából valóban használható objektívet, és egyáltalán miért tennél ilyen őrültséget? Flexre és tesztképekre fel! Tovább olvasom...

További cikkek...

Köszönetnyilvánítás

A tisztítás nem jöhetett volna létre Pap Gyula segítsége nélkül, aki nélkülözhetetlen tippekkel segítette a munkát. Az anyag előzetes áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5D MII, A7, A7II), sokat játszott analógokkal is, közben pedig rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2018 (eredeti megjelenés: 2018. november 9., utolsó módosítás: 2018. november 25.)