hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek


Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván.



Mi az az Internal Focus?

Mielőtt elkezdjük, beszéljünk egy kicsit az IF, azaz az Internal Focus rendszerű Canon optikákról.

A régebbi, vintage fixek esetében szinte mindig olyan fókuszmegoldással találkozhatsz, amiben a teljes lencserendszer együtt mozog előre-hátra, így állítva a különböző távolságban levő tárgyakat élesre a szenzoron/filmen. Ez egy egyszerű és hatékony megoldás, mert a lencserendszer többnyire egyetlen tubusban van, így jól szigetelhető, kevéssé porosodik és a külvilág felé csak minimálisan nyitott (a rekeszmechanika csatlakozásánál).

Ez a “szokásos” rendszer nagyszerűen működik addig, amíg az optikai elemek tömege és tokozása kicsi. Nagyjából 200mm-ig simán lehet olyan szerkezetet építeni, ahol a teljes optikai blokk előre-hátra mozgatása kényelmesen megoldható. 200mm felett azonban kezd a dolog kényelmetlenné válni, hiszen az üveg és a hozzá kapcsolódó gyűrűk tömege növekszik, és hiába a finom mechanika, a mozgatásuk kézi erővel kényelmetlenné válik.

Ennek megoldására találták ki azokat a lencserendszereket, ahol a fókuszáláshoz nem a teljes optikai blokk mozog, csak annak egy része, vagy abban egyetlen lencse. Ilyen kivitelekkel jellemzően a Canon FD sorozatában találkoztam eddig (pl. nFD 1.2/85L - a hátsó lencsetag fix, a többi mozog), de újabb optikák is használják, például a Samyang/Rokinon 1.4/85, ahol a front blokk fix, a hátsó mozgása felel a fókuszálásért.

Az IF megoldással először az nFD 5.6/800L szervizelésekor kerültem bensőséges kapcsolatba, erről itt olvashatsz is egy külön cikket. Aztán az nFD 2.8/200-asban tetszett meg nagyon. Szó szerint egyetlen ujjal is kényelmesen tekerhető a fókusz. Zseniális találmány.

Az IF elrendezésnek van még pár előnye: egyrészt az első és hátsó lencse is fix, így az optika nem pumpál port a vázba működés közben. Másrészt ez az első-hátsó “lezárás” sokkal porállóbbá is teszi az objektívet magát is. Mindez azonban bonyolítja kicsit a szervizelést...

Amikor olyan fixet bont az ember, ahol a fókuszáláshoz az összes optikai elem együtt mozog, akkor kis túlzással azt lehet mondani, hogy a front blokkot előröl, a hátsót meg hátulról szépen sorban kipakolhatod. Hosszadalmas, de könnyen követhető és jelölhető művelet, amit nehéz elrontani. Az objektív felépítése adja magát.

!

Az IF változatok szervizelése azonban bajosabb, mert nincsen egy egységes blokk, ami az üveg elemek tokozását adja. Van egy front és egy hátsó szekció, és a kettő között valahol a közlekedő lencsetag, a maga összetett mechanikájával. Technikai szempontból egy ilyen bontás jóval trükkösebb, mert a gyártók sokszor kombinálják az optika külső házát és belső elemeit súlycsökkentés és spórolás miatt.

Ennyit az elméletről, most jöjjön az élvezet!



Canon nFD 2.8/300L

Bevallom, nagyon-nagyon régen vadásztam már a 2.8/300L Canonra. Az utóbbi években nagyjából letisztult bennem, hogy 135mm felett nincs szükségem külön egy 200-asra, az 500 és 1000mm pedig már túl sok és nem praktikus. Egy jó 300-as azonban sokszor jól jött volna. Hát most lett, benne egy kis porral, - természetesen - a mozgó IF elemen.

A bontás trükkösebb, mint a 800mm-es tesó esetében, de nem megoldhatatlan. Végigvezetlek rajta, és közben belülről is láthatsz majd egy IF rendszert.

Amit a 2.8/300-asról tudni illik: közel 2,5 kilós tömeggel, 25 cm-es hosszúsággal (összecsukva), 9 blendelamellával (f/2.8 - f/32) és 9 lencsével (7 tagban) rendelkezik. Elődje, az S.S.C. Fluorite verzió 1975-ben jelent meg fekete színben.

Az L-es változat fehér színben 1981-ben követte. Különlegessége, hogy a végtelen állás ütközését a fókuszgyűrű alatt egy másik gyűrűvel megváltoztathatjuk.

Ami a felépítésében további extra: a blendelamellák az utolsó lencsetag mögött, szabadon foglalnak helyet. Ez semmiképpen sem átlagos, és még zártabbá teszi az optikai blokkot. A lamellák “után” már csak egy kívülről behelyezhető szűrőtartó van, ami 48mm-es filtert fogad.

A végbajonett állítható portré és tájkép mód között (összesen igazából 4 állásban: tájkép, jobbos vagy balos portré, illetve fejjel lefelé is rögzíthető) egy kapcsolóval, így az optika egész hátulja a rá csatlakoztatott fényképezővel együtt kompletten elfordul, és nem kell sem az állványhoz, sem az állványtalphoz nyúlni.

Ezt a bestiát nem csak egyszerűen az életre tervezték, de rettenetesen praktikusra is: a frontlencse körül gumírozott a káva, ami ráadásul kicsavarás után pár centire ki is nyitható fényellenző. Természetesen nem muszáj ezzel a “gyorsellenzővel” beérni, a gyártó ad hozzá csatlakoztatható napellenzőt is, ami csavarás nélkül, egy gyors biztosítóval helyezhető fel stabilan, és szintén gumírozott az kávája. Front kupak nincsen, helyette egy “zsákocskát” kapunk, amit az optika elejére lehet húzni, és védi is. Az én példányomhoz ezek mellett még az eredeti, kemény doboza is megvan.

Összességében az építési minőség kiváló, a legjobb L-es hagyományokat követi. A fókuszgyűrű nagy és gumírozott, az optika sehol sem lötyög, bárhol stabilan megragadható, masszív darab. Egyes netes legendák szerint a típus ráadásul akár 6x7cm-es képmezőt is ki tudna rajzolni...

A Canon három féle extendert gyártott az FD-s teléihez: egy 1,4x, és két féle 2x változatot, A és B jelöléssel. A 300mm és e feletti telékhez az A változat kell, ez van optimalizálva nagyobb gyutávokra. Nem csak a gyújtótáv, de a fényerő miatt sem árt a gyári kétszerező: tapasztalataim szerint az olcsóbb FD kétszerezők, mint például a Hoya általam tesztelt darabja, nagyon erősen vignettálnak (valószínűleg azért, mert túl kicsi a lencséik átmérője).



Az optika tisztítása

Eleget lelkendeztem az objektívről, lássuk az optikai képletet, és hogy mivel lesz dolgunk:

A képen jelöltem az IF mechanika egyetlen mozgó lencsetagját (ragasztott lencsepáros, sárgával keretezve). Ahhoz kellene eljutnunk és portalanítani. Nem bonyolult a dolog, csak ismerni kell a trükkjeit.

A művelethez szükséged lesz pár szerszámra: csavarhúzók, menetkihajtó, tisztító eszközök. Ezeket itt külön nem részletezem, róluk listát ide kattintva egy másik cikkemben olvashatsz.

FIGYELEM! Az itt leírt utasításokat kizárólag a saját felelősségedre kövesd, annak tudatában, hogy könnyen végleges kárt is tehetsz az objektívben!

Első körben egy nagyon fontos, a folyamatot megkönnyítő információ: a rettenetesen bonyolult FD rekeszblokkot nem kell majd külön megbontani.

Tegyük fel a hátsó kupakot (vagy esetemben egy FD-NEX konvertert) az objektívre, hogy védjük a rekeszvezérlés kiállásait. Húzzuk ki a szűrőtartót a helyéről. A biztosító gyűrűn körben 6 bemarást találsz (nyíllal jelöltem), ezekből háromban, egymástól 120 fokra van három apró biztosító csavar. Ezeket csavarozd ki.

Ha kint vannak, akkor a biztosító gyűrűt ki tudod tekerni a menetéből, és hátrafelé le tudod húzni az optikáról.

Ezek után szintén hátrafelé az objektív hátsó részét egyben ki tudod húzni. Látsz majd az előbukkanó tubus belső végén négy bemarást, ezekbe akad be a portré/tájkép módválasztó kallantyú biztosítószege, és ezek felelnek a 4 állásért. Külön nem kell megjelölnöd semmit, mert hülyebiztos a rendszer, és csak jól tudod majd összerakni.

Ha kiszedted az optika hátulját, félre is teheted. Előtted van a leghátsó lencsetag, azonban a további bontás már csak szemből lehetséges. Ahhoz viszont, hogy a front optikai blokkot lecsavarhasd, a fókuszgyűrű gumija alatt kell kioldanod három biztosító csavart. Ehhez le kell szedni a gumit, viszont útban lesz az állványtalp, ezért azt el kell távolítani.

A front blokk tisztításával nem foglalkozom itt külön, mert egyrészt esetemben nem volt poros, másrészt ennek üveg tagjait egyszerű lefogó gyűrűk tartják, amiket előröl menetkihajtóval minden gond nélkül ki tudsz szedni.

Az állványtalpat 4 alátétezett csavar tartja, amiket kis méretű imbusszal tudsz kicsavarni. Ha eltávolítottad ezt az alkatrészt, jöhet a gumi.

A gumi leszedésével két gond van: hátrafelé kell lehúzni, de az optika maradék házán még így is van pár kiálló rész (az állványtalp csonkja, a végállás biztosítógombja és a végtelen ütközését átállító skála biztosító csavarja). Ezeken finoman át kell majd küzdened a gumit, ami több évtizedes, így nem olyan rugalmas már, mint újkorában. Előfordulhat, hogy a művelet alatt és után kinyúlik majd kicsit, de egyelőre elég a mának a maga baja.

Mondom a tuti módszert a gumi leszedéséhez: keress vékony, de nagyon merev karton lapot, ezekből pedig vágj pár centi széles csíkokat. A gumi finoman a fémhez van ragasztva, de ha tompa késsel alá nyúlsz, azonnal elválik. A kés mellé kezdd el becsúsztatni a papírcsíkokat sorban, amíg körbe nem érsz. Ezek után határozott, de finom masszírozó mozdulatokkal elkezdheted hátrafelé letolni a gumit. Minél gyorsabban végzel, annál kevesebb ideig lesz megfeszítve, így annál kevésbé nyúlik ki.

Különösen vigyázz rá, hogy a kiálló részek élein legyen karton alátét, mert ezek akár át is vághatják a gumit, tönkretéve azt.

Ha a gumit átbújtattad a kiálló részeken, félreteheted. Most már látod a fókuszgyűrűbe fúrt kisebb és nagyobb lyukakat. A nagyobbakkal most ne foglalkozz (azok az IF mechanika szétszerelésében segítenének), a kisebbek alatt viszont megfelelő pozícióba tekerve a fókuszgyűrűt látsz körben, egymástól 120 fokra három apró biztosító csavart. Ezeket csavard ki, hogy a front blokk menetét elkezdhesd kicsavarni a fókuszblokkból.

Nagyon jól fogj mindent, mert a front blokk egyben le fog tekeredni, és nehéz. Ha kész vagy, itt kell tartanod:

A front blokkot félreteheted, mert most már szabad hozzáférésed van az IF részhez. Ebben látni fogod a közlekedő, fókuszálásra szolgáló lencsepárost. Ezt nem menetes gyűrű, hanem egy biztosító karika fogja le, ami kicsit be is van ragasztva. Ha az egyik végénél elkezded kibújtatni a helyéről (nyúlj alá egy hegyes dologgal), akkor körben szépen ki fog ugrani, majd ezt követően már ki tudod szedni az üveget is.

Ha a hátsó lencsetag tisztítása is szükséges, akkor így már ahhoz is hozzáférsz: belülről egy menetes biztosító/fényterelő gyűrű fogja, amit ha kitekersz, akkor az IF mechanikán át ki tudod emelni a hátsó lencsét is.

Az üveget a szokásos módszerrel tisztítsd meg: portalanítás, majd desztillált vízzel (zsírosság esetén higított alkohollal) és fültisztító pálcikával távolítsd el a szennyeződéseket, aztán vissza is teheted a helyére. Nem árt, ha a megfelelő irányban rakod be.

A tisztítással gyakorlatilag meg is vagyunk, magát az IF szerkezet mechanikai részét nem kellett bontani, így a fókusz újrakalibrálására sem lesz szükség.

Az összerakás gyakorlatilag a fenti műveletek elvégzését jelenti fordított sorrendben, ezért csak zanzásítok:

Nagyon ügyesek vagyunk, dicsérjük meg magunkat rendesen. Nem tettünk tönkre egy pokoli értékes objektívet.



Pár tesztkép és tapasztalat

Részletes tesztet idő hiányában egyelőre nem tudok mutatni nektek, csak ezekre a próbafotókra futotta. Kézből lőttem mindet, szenzorstabival, f/2.8-on, ISO400-on, miközben egy kölyökkutya rágta a lábamat. Fogadjátok őket szeretettel:

A képminőséget szerintem különösebben nem kell részletezni: rettenetesen éles és kontrasztos már nyitva is. A bokeh csodálatosan krémes, szinte kedvem lenne benne epernek lenni. Öröm vele dolgozni.

Használati tapasztalatok fél óra után: az optika nagyon jól használható kézből is, súlya ellenére. Ennek oka az, hogy amíg egyik kezeddel a gépet fogod, másikkal meg az optika házát, utóbbin 2 ujjal is finoman tekerheted a fókuszt. Szóval kényelmes. Emellett persze egy monopod vagy egy állvány jól jöhet.

A nagy fényerő eleve egész baráti záridőket ad megfelelő mennyiségű fény esetén, ezt lehet tovább fokozni egy IBIS-el, amit állíts előtte 300mm-es gyutávra (manuális optikánál a Sony váz nem ismeri fel automatikusan a felhelyezett objektívet).

UPDATE: a cikk eredeti megjelenése óta kijutottunk a ködös erdőbe is egy igen érdekes hangulatú fotózásra, erről mutatok pár képet. Nagyon érdekes ilyen nagy gyutávval dolgozni, de távolról sem annyira fura ilyen távol állni a portréalanytól, mint amennyire elsőre gondolnád.

Az természetesen nem árt, ha kényelmes pánt van az optikán, hogy a válladra tudd venni, mert 2-3 órán át hurcolni a kezedben felér egy kisebb edzéssel.

Köszönöm, hogy velem tartottál. A fény legyen veled!

Ha úgy érzed, hogy saját magad otthon nem állnál neki ilyen vagy ehhez hasonló szervizműveleteknek, ide kattintva megkereshetsz engem is.


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával! Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni?

Bevallom nektek őszintén, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb Zeiss optika igazán kiváló. Olvashattatok cikket a blogon egy 135-ösről és egy 200-asról is, ami önmagában is jelzi, hogy említésre méltó darabok származtak az idők során a gyártótól. De vajon a C/Y bajonettes 50mm-es 1.4-es tényleg annyival jobb, mint a nála harmadával olcsóbb kortársai? Teljesítményt veszel, vagy brandet? Lássuk! Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal?

Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a keletnémetek egyik legendája, a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek mesélni nektek! Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek ilyeneket mesélni! Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért

A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél. Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot.

Az egész történet onnan indul, hogy 99%-ban fixekkel dolgozok, de ha ráveszem magamat az utazásra, nem vagyok hajlandó egy optikánál többet cipelni. Városnézéshez pedig limitált, ha egyetlen gyutávot kell választanom. Keressünk hát egy olyan vintage zoom-ot, ami esélyes lehet a feladat megoldására! Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések.

Ezer éve nem volt a blogon típusteszt, ennek oka pedig prózai: ritkán fog meg annyira egy optika, hogy önálló cikket kapjon (vagy éppen túlságosan is megfog, és akkor sose tudom befejezni a róla szóló cikket). A Porst 1.8/135 azonban szinte azonnal belopta magát a szívembe, és sorozatban majdnem minden fotózásomon használtam, mióta kézhez kaptam. Jöjjön hát a tudás- és képorgia. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni?

Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal. Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Nem vagyok én a zoom-ok esküdt ellensége, csak vintage kategóriában sokkal több a prime megoldás. Viszont éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet pár hónapja a Vivitar különleges optikája, ami fix (és jó) fényerővel kínált egy igen sokat használt és népszerű átfogást. Nem menekülhetett a teszttől, most pedig nektek is megmutatom, mire képes egy '70-es években gyártott zoom. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját?

Vannak objektívek, amikből sok van, másokból kevesebb, egyesek meg ritkák. És vannak optikák, amikről a legtöbben csak hallottak, vagy még csak nem is tudnak róluk. Aktuális tesztalanyunk is az utóbbi kategóriába tartozik. Ha egy számítógépes játékban megszerezhető item lenne, nem egyszerűen azt mondanánk rá, hogy uncommon, hanem azt, hogy rare, sőt epic. Hogy ehhez képest mennyire jó, és hogy megéri-e az igazán vaskos árcéduláját, az nemsokára kiderül. Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató.

Nagyjából két éve kezdődött a szerelem köztem és az 1.4/50-es Takumarok között. Szinte véletlen, hogy a legelső 1.4-es optikám egy SMC Takumar volt, és az elején bizony nem voltam jó szerető: próbára tettem az SMC-t és számtalan más fényerős 50mm-es lencsével is kísérleteztem, melyet a nagy 50mm-es tesztben dokumentáltunk is. Máig nem akadt azonban jobb 50-es a kezembe. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel.

A tükörmentes rendszerre történő átállásnak a váz technikai előnyein túl megvannak a maga rejtett boldogság-dimenziói is. Ezek között a megnövekedett kompatibilitás a leghasznosabb, mely két konkrét objektív-családdal kapcsolatban biztosan jelentkezik. Az egyik a Canon FD bajonettes tárháza, a másik pedig a távmérős, pl. L39 csatlakozású objektívek világa. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön.

Miért készítettük ezt a tesztet? Mert szeretjük az antik objektíveket, és mert nehezen békülünk meg a gondolattal, hogy a Canon 1.4/50-es optikája 2.8-ig nem igazán ad olyan képminőséget, amit mi elvárnánk tőle. Szeretnénk megmutatni azoknak, akik eddig még nem találkoztak a tesztben szereplő optikákkal, hogy van élet a manapság is kapható “rendszer” és “third-party” optikákon túl, és évtizedek lencsetermése vár arra, hogy modern digitális gépeken használjuk őket, mégpedig igen jó eredményekkel, igen kedvező árakon. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon?

Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A tisztítás nem jöhetett volna létre Pap Gyula segítsége nélkül, aki nélkülözhetetlen tippekkel segítette a munkát. Az anyag előzetes áttekintését köszönöm Tóth Gábor Szabolcsnak. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2018 (eredeti megjelenés: 2018. november 9., utolsó módosítás: 2018. november 25.)