hispan's photoblog
              tudásbázis
              vintage pub
              frissességek

    hispan's photoblog   |   hozzászólás   |   feliratkozás

h

hispan's photoblog

F

Fullframe apróság:
Argus Tele-Sandmar
100mm f/4.5


Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe,
cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával!

Ahogy haladunk visszafelé az időben, és egyre kevesebb modernnek számító megoldást találunk az optikai iparban, általában úgy adnak egyre gyengébb képet is a régi objektívet. Ettől persze még lehet roppant szórakoztató és adott helyzetben indokolt is a használtuk, szó se róla. Mégis emiatt nagyon jó érzés, amikor egy igazán idős üveg messze meghaladja az ember várakozásait. Ez történt most is.

A 100mm-es f/4.5-ös Argus Tele-Sandmar úgy került, hozzám, hogy Gyulának kettő is volt belőle, mindkettőnél újra kellett ragasztani a páros lencseblokkot. Az egyik nálam ragadt, viszont adapter hiányában hónapokat kellett várnom rá, hogy kipróbáljam. Végül azonban megérkezett a szükséges (és hibás) illesztés, aminek segítségével elkészíthettem nektek ezt a cikket. Ha tovább olvasol, lesz szó egy kényelmesebben használható, hibátlan adapter építéséről is.

Előbb azonban - szokásunkhoz híven - járjuk kicsit körül a tesztpadon levő optika és a hozzá tartozó rendszer történetét.



Argusológia

Már itt fontos tudnod, hogy Argus gépet akkor is láttál, ha nem is tudsz róla, a Harry Potter valahányadik részében ugyanis Harry valamelyik random kicserélhető barátja ilyennel fotózott, miközben elvégezte a forgatókönyvben rá kirótt szerepet:

Az Argus céget 1936-ban alapították az Egyesült Államokban, Ann Arbor városában, Michiganban. A városról érdemes tudnod, hogy 158 parkja van (nem véletlen az "arbor" név, aminek magyar jelentése arborétum), itt van a Google legfőbb bevételi forrásának, az Ads programnak a központja, itt hasznosítják újra az egyik legtöbb kommunális hulladékot az USA-ban, illetve ez a fragel nevű édesség hazája, ami egy mazsolás tészta alaposan kisütve, fahéjjal és cukorral megszórva. Na, ebben a cikkben is volt kaja, pedig még csak az elején vagyunk.

Az Argus cég leghíresebb kamerája a C3-as modell volt, aminek számtalan változatát nem kevesebb mint 27 egybefüggő évig gyártották! Ez az egyik legnagyobb darabszámban készített és értékesített masina a fotózás történetében. Elődje, a legelső Argus, az "A" volt az USA első olcsó és könnyen hozzáférhető 35mm-es kamerája. A C3 robosztus bakelit házát nem lehet összetéveszteni semmivel:

Ami a technológiát illeti: az Argus fényképezők távmérősök voltak, nem tükrösök. A legérdekesebb részük a fókuszmechanika: minden kompatibilis objektív tövénél van egy kis fogaskerék, ami egy másik, a vázon levő köztes keréken át egy nagyobb fogaskerékhez csatlakozik, ami kilóg a gép tetejéig. Ennek állításával lehet igazából fókuszálni. Természetesen az objektívet lehet tekerni a fogaskerekek nélkül is, csak nem kényelmes, de erről mindjárt írok még az adapter kérdésénél.

Objektívet cserélni a vázon úgy lehetett, ha előbb az ember a köztes kis fogaskereket kitekerte, majd a régi optika kicsavarása és az új felrakása után visszahelyezte. El sem tudom képzelni, hány ilyen kis köztes fogaskereket hagyhattak el a fotósok az USA-ban cserélgetés közben. És ha már optikák: az alap üveg erre a rendszerre is egy 50mm-es volt, f/3.5-ös Cintar anasztigmatikus triplet.

Gyártottak még hozzá "nagylátó" és a cikk témáját szolgáltató 100mm-es objektívet is. Ezek mind 33mm-es menetbe mennek, hátul fogaskerekes kialakítással készültek. Magukról az Argus kamerákról egyébként sok irodalmat találni a neten (itt még sorozatszám-ellenérző is van), ellenben az optikákról annál kevesebbet lehet kikukázni.

Az Argus céget 1959-ben felvásárolták, majd 1969-ben eladták, ez az időszak pedig a kameragyártásuk végét is jelentette.



Adapterezés

Pár szó az eBay-en a rendszerhez kapható adapterekről: kicsit el van számolva a vastagságuk, emiatt éppen hogy nincs meg velük a végtelen fókusz. A rendszer eredeti bázistávolsága 41,9mm (jó nagy ahhoz képest, hogy nem SLR), vagyis csak mirrorless gépekre lehet adaptálni őket manapság. Az adaptereket megérkezésük után kicsit át kell alakítani a hibás vastagság miatt, ami nem nehéz, mert csak egy lapos M42-NEX adapterből, egy csőből és egy M42-M33 átalakítóból állnak, amiket szabadon szét lehet csavarozni.

Építhetünk azonban jobb és kényelmesebb adaptert is az eredeti elbontásával: mivel az Argus gépeken a már említett fogaskerekes áttét biztosította a fókuszálást, az optikán ezért nehéz megtalálni a fókuszálásra szolgáló részt. Ráadásul elég rossz a közelpont (1 méter körül van), ezért is érdemes az eredeti adapter cső részét kicserélni egy M42-M42 17-31mm-es helikoidra (és némi alátétezésre). Így nem az optikán fókuszálunk, hanem az adapteren, ami kényelmesebb és jobb fogással rendelkezik, emellett végső esetben az optika közelpontját is sokkal lejjebb hozza.

Ezzel egyszerre két legyet ütünk: nő az optika élvezeti és használati értéke is a kényelmesebb fókusz és a kisebb közelpont által. Emellett meg kifizettünk több ezer forintot egy M42-M33 átalakítóra, mert az eredeti adapterből kb. az az egyetlen hasznos rész (lapos, 1mm-es M42-NEX átalakítót külön is vehetünk).



Menjünk játszani!

Több nagyon érdekes dolog is lesz itt.

Kezdjük azzal, hogy bár maga az Argus rendszer amerikai, ezt az objektívet nem ott gyártották. Az Enna-Werk München volt az elkövető, ami egy kis cég és 1920 és 1992 között a nevében is fellelhető városban foglalkoztak optikákkal (ma is léteznek, de már nem nyúlnak üveghez). Münchenről most nem írok érdekességeket, az Ennáról viszont fontos tudnod, hogy számtalan más gyártónak készítettek optikákat, köztük a Porstnak is. Leginnovatívabb időszakukat a háború után élték, ekkor valóban egyedülálló megoldásokat dobtak piacra. Elkészítették az első retrofókusz rendszerű 35mm-es optikát, a 4.5/35 Lithagont, majd ennek igazán fényerős változatát, az 1.9/35 Super-Lithagont. 1961-ben bemutatták az első német tervezésű tele-zoom objektívet, a 4/85-250-est. Ami engem tőlük a legjobban érdekelne, az az Ennaston 1.5/85, amiből viszont az egyetlen eladó darab is fél millió forint felett van. Vigaszul ide kattintva láthatsz vele pár tesztképet. Ennyit az Ennáról, csodálatos cég voltak.

De mi is az a retrofókusz?

A retrofókusz felépítés segít abban, hogy aránylag nagyobb bázistávolságokra is lehessen nagylátószögű optikákat építeni. Bár az Argus rendszere távmérős, a vázmélysége mégis hasonló egy SLR rendszerhez, amiben pedig a tükör meghatározza azt a legkisebb távolságot, amennyire egy optika hátsó lencsetagja közel mehet a filmhez/szenzorhoz. A retrofókusz technika megjelenése előtt a legkisebb elérhető gyutáv SLR (vagy hasonlóan nagy bázistávolságú távmérős) rendszerek esetén kb. 40mm volt (nagyformátumú rendszereknél a nagyobb bázistáv miatt értelem szerűen még rosszabb volt a helyzet). Magyarul: retrofókusz nélküli felépítéssel egy optika gyújtótávolsága nem lehetett kisebb, mint a teljes rendszer bázistávolsága.

A retrofókusz objektívekben az első lencsetag vagy lencseblokk nagy felületű szórólencse, ez pedig csökkenti az optikák gyújtótávolságát. Másképpen mondva egy 40-45mm körüli bázistávolsággal rendelkező fényképezőre is lehetett már gyártani ennél jóval kisebb gyújtótávolságú optikát, mert annak nem kellett a gyújtótávolságban jelölt közelségben (és így adott esetben a tükör útjában) lennie. Bár ez megoldja a bázistávolság, a hátsó lencsetag és a kisebb gyújtótávolság problémáját, cserébe a lencserendszer erősen aszimmetrikussá válik, így pedig komoly probléma az erős leképezési hibák korrigálása.

Ezért szoktam azt javasolni, hogy ha penge képminőségű 50mm alatti optikát keresel, akkor ne vintage vonalon gondolkodj, mert a modern objektívek a később megjelent kis szórású és aszférikus lencsetagok miatt tényleg jobban teljesítenek, mint a régiek. 50mm alatt nekem sincsen szinte egyetlen vintage optikám se, amit használnék.

A Tele-Sandmar 100-as tubusára még az "U.S. Zone Germany" kifejezést gravírozták, tehát egészen pontosan megjelölték, hogy a háború utáni Németország amerikai megszállási zónájában készült. Ez azt is kijelöli, hogy valamikor 1945 és 1949 között láthatta meg a napvilágot, hiszen a három nyugati megszállási zónát (francia, angol és amerikai) 1949. május 23-án egyesítették, és ekkor jött létre a Német Szövetségi Köztársaság (ugyanebben az évben, október 7-én a keleti oldalon a szovjet megszállási zónából megalakították a Német Demokratikus Köztársaságot). Mélyen az NDK-ban pedig ott várta sorsát Berlin, amit szintén több megszállási övezetre osztottak, majd később, 1961-ben fallal is elválasztották a külvilágtól. A híres-hírhedt berlini fal egészen 1989-ig jelképezte Európa megosztottságát. Erre is képes az ember.

A másik, rögtön szemet szúró érdekesség (az objektívvel, nem Berlinnel kapcsolatban), hogy ez az apróság igen-igen kicsi. Kicsi és könnyű. Kb. olyan hosszú, mint egy fényerős 50mm-es fullframe obi, a szélessége meg még ennél is jóval szerényebb. Mellé tettem egy 200 forintost, hogy érzékelhető legyen, mennyire apró is:

Persze az apró mérethez az is hozzájárul, hogy a kezdő fényerő nem túl nagy: összesen csak f/4.5. Megtanultuk viszont, hogy a fényerő nem minden: a kis Zeiss Sonnar a maga f/3.5 kezdő rekeszével 135mm-en csodákat művel. Szóval alapvetően nem tekintettem veszett fejsze nyelének a próbálkozást, de tartottam tőle, hogy az amúgy sem túl erős kezdő fényerőn elég vacak lesz a képminőség, és úgyis rekeszelnem kell majd.

!

Nos, tévedtem! Annak ellenére, hogy ennek a szegénynek még újraragasztott lencsetagja is van (bár valószínűleg ez a ragasztás jobb minőségű, mint amit eredetileg kaphatott), igazából meglepően jó rajza van. A három tesztkép rendre f/4.5, f/8 és f/11, a kivágások pedig középről vannak.

Nyilván nem ez az optika lesz életed legerősebb rajzzal rendelkező csodája, de nálam messze az elvárások felett teljesített (kontrasztban is).

Van itt aztán még egy dolog, ami szintén meglepett: a kis fényerő ellenére egészen komoly háttérmosást és csavarást is elő lehet belőle csalni. No, nem úgy, hogy közelpontra kell fókuszálni, hiszen 100mm esetén annak nem sok értelme lenne. Elég hozzá egy "normál" portré kivágás is, és voilá: máris alakul az igazán mutatós háttér!

Mutatok még pár portrét más helyzetekből is:

Az aránylag gyenge, 1 méteres közelpontot említettem már, de ez általános "betegsége" a 100-135mm körüli optikáknak. Ez az a tartomány, ami még csak "kis-tele", és sokszor jól jönne az 1 méter alatti képesség is. Ahogy fentebb említettem, a turbózott adapterrel az átlagosnál messzebb is tolhatjuk a lencserendszert, így ez a probléma orvosolható. Makró-obinak kár használni, de nagyobb virágokhoz, arcok részletéhez hasznos.

Összességében az ellenfényt és a becsillanásokat is jól bírja, már nyitva is kontrasztos a képe. Van hozzá gyári napellenző, ami nagyon jól passzol az optika dizájnjához és ezüst színéhez. Ha már kiegészítők: a mini bőr tok és az ezüst első-hátsó sapkák csak fokozzák az összhatást.

Most mondja nekem valaki, hogy nem imádni való darab! És még a fullframe szenzort is probléma nélkül kirajzolja. Igaz azonban, hogy a sarkok felé az átlagosnál azért erősebben sötétedik, mint egy modern objektív, de ez vintage sajátosság. Az első kép f/4.5, a második f/11. A probléma mérséklődik rekeszelve, de nem tűnik el.

Kis fényereje sajnos erősen korlátozza az optikát a bokehkarikák előállításában: még a turbózott adapterrel csökkentett közelponttal is csak mérsékelt a siker, és maguk a szeretetgömbök sem mutatnak semmi extrát:

Végezetül álljon még itt pár vegyes tesztkép erdőből és városból egyaránt:

De mennyi az annyi? Természetesen mint a legtöbb vintage objektívre, erre sincsen semmi szükséged, hiszen ennél fényerősebb és modernebb optikákat is kaphatsz azért az árért, amit az Argus Tele-Sandmar 100mm-ese önmagában kóstál. Az eBay-en jellemzően 15-25.000 forintos áron lehet találni, ami nem egy súlyos összeg (ehhez jön még az adapter 6-7.000 forintos áron). Bár ez sem tűnik nagy összegnek, érdemes inkább Argus szettekre vadászni, mert sokszor megesik, hogy akár egy gépvázzal és egy standard 50mm-essel egy csomagban jóval olcsóbban ér véget egy-egy aukció, mint amennyiért önmagában listázva vannak a 100mm-esek. Így pedig már csak a különleges méretei miatt is megéri betenni a gyűjteménybe, ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki a fogadására alkalmas digitális géppel rendelkezik (vagy elég bátor filmet tenni egy régi Argus vázba).


Mutasd meg másoknak is, hogy mit találtál:


Share



TÁMOGATÁS

A tudásbázis anyagai ingyenesek és mindig azok is maradnak majd. Természetesen a weboldalnak és minden hozzá kapcsolódó csatornának vannak fenntartási költségei. Ha szeretnéd segíteni a munkámat, ezekhez hozzájárulhatsz egy általad választott összeggel. A támogatást PayPal.me segítségével biztonságosan tudod elküldeni:

Köszönöm, hogy segítetted a tudás terjedését! Ha a megjegyzés rovatban megadtad a nevedet is (nem kötelező), szerepelni fogsz a támogatók között: Rostás Csaba, Kováts Péter, Szász Márton, Hunyadi Áron, Tipold Gábor


Ha maradt még bármi kérdésed, vagy elmondanád véleményedet, várunk a Vintage Pubban és a blog facebook-oldalán.



Érdemes követni:



Elmondhatod a magadét:

Népszavazol?

Ezek a típustesztek is tetszeni fognak:


Fullframe apróság: Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Néha tényleg nem a méret a lényeg. Igazán apró, mégis fullframe, cca. 70 éves és 100mm-es: ez az Argus Tele-Sandmar 100mm f/4.5

Ez a történet is úgy kezdődött, mint megannyi másik: beszélgettem Pap Gyulával a régi objektívekről, és egyszer csak nagyon hiányzott valami az életemből, amiről 5 perccel annak előtte még csak nem is tudtam. Gyertek velem és fotózzunk egy század közepi optikával! Tovább olvasom...

Canon nFD 300mm f/2.8 L IF tisztítás és tesztképek

Internal Focus - titkok egy legendás optika mélyéről, plusz egy kis útmutatás: így tisztíts belső fókuszos objektíveket.

Üdvözöllek ismét a blog szerelőműhelyében, ahol ez alkalommal egy igazi ínyencség, egy Canon nFD 2.8/300-as kerül terítékre. Nagy baja nincsen, azonban egy kis portalanítás ráfér. Eredetileg nem akartam erről cikket írni, de egy külföldi fórumon közölték velem, hogy "ez nem fog sikerülni", ilyenkor pedig a szakmai alázat vita helyett bizonyítást kíván. Tovább olvasom...

Carl Zeiss Planar 1.4/50 T* gyorsteszt

Ér-e háromszor annyit a Zeiss kortalan ötvenese, mint egy azonos fényerejű Takumar? Milyen a rajza, de leginkább: milyen érzés vele dolgozni?

Bevallom nektek őszintén, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb Zeiss optika igazán kiváló. Olvashattatok cikket a blogon egy 135-ösről és egy 200-asról is, ami önmagában is jelzi, hogy említésre méltó darabok származtak az idők során a gyártótól. De vajon a C/Y bajonettes 50mm-es 1.4-es tényleg annyival jobb, mint a nála harmadával olcsóbb kortársai? Teljesítményt veszel, vagy brandet? Lássuk! Tovább olvasom...

A keletnémetek büszkesége: CZJ Sonnar 2.8/200

Mit lehet kezdeni ezzel a viszonylag fiatal vintage dinoszaurusszal?

Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a keletnémetek egyik legendája, a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek mesélni nektek! Vajon lehet-e, van-e értelme 200mm-en portrézni? És ha igen, emellett mire jó még a 200mm-es 2.8-as CZJ MC Electric Sonnar? Ennek jártunk utána egy fotózás erejéig, amiből bőséges képanyag és tapasztalat áramlik most felétek. Úúúúgy szeretek ilyeneket mesélni! Tovább olvasom...

Zeiss Sonnar 3.5/135 Zebra - Prémium portréoptika aprópénzért

Prémium portréoptika aprópénzért

A legszebb gyerekek szerelemből születnek, legalábbis azt mondják. Nem tudom, hogy a Zeiss mérnökei mennyire szerették a kis Zebrájukat, de az biztos, hogy igen tehetséges apróságot teremtettek, aki még nagypapa-korában is simán az asztal alá issza a fiatalokat. Ennek okán szeretnék nektek beszámolni arról, hogy uram-atyám de bitang jó ez a Zeiss 3.5/135! Ha tényleg fillérekből akarsz egy pokoli jó 135mm-est, akkor megérkeztél. Tovább olvasom...

Turista mód-ON: Vivitar Series 1 28-105mm f/2.8-3.8 gyalogteszt

Egy napra nyakunkba vesszük Prágát és kiderül, sikerült-e megtalálni az ideális utazózoom-ot.

Az egész történet onnan indul, hogy 99%-ban fixekkel dolgozok, de ha ráveszem magamat az utazásra, nem vagyok hajlandó egy optikánál többet cipelni. Városnézéshez pedig limitált, ha egyetlen gyutávot kell választanom. Keressünk hát egy olyan vintage zoom-ot, ami esélyes lehet a feladat megoldására! Tovább olvasom...

Kistelés-portrés kalandok: Porst 1.8/135mm teszt

Mire képes egy vintage sebességhuszár 40 éves korában, és megéri-e az árát? Plusz a szokásos agymenések.

Ezer éve nem volt a blogon típusteszt, ennek oka pedig prózai: ritkán fog meg annyira egy optika, hogy önálló cikket kapjon (vagy éppen túlságosan is megfog, és akkor sose tudom befejezni a róla szóló cikket). A Porst 1.8/135 azonban szinte azonnal belopta magát a szívembe, és sorozatban majdnem minden fotózásomon használtam, mióta kézhez kaptam. Jöjjön hát a tudás- és képorgia. Tovább olvasom...

Cyclop vs. Helios 40-2

Rántsuk le a leplet a városi legendáról: melyik 1.5/85-ös óriással lehet fotózni? Melyikért érdemes súlyos pénzeket kiadni?

Örök kérdés, hogy megúszhatod-e "olcsósítva" a Helios 40-2 85mm f/1.5 beszerzését egy Cyclop változattal? A választ megtalálod a cikkben, szokás szerint számtalan tesztképpel, gyakorlati tapasztalatokkal és néhány érdekes adalékkal. Tovább olvasom...

Teszten járt itt 2017 bombája: Zeiss Equatis 75mm f/0.75

A Zeiss idei nagy bejelentése igazi fotótörténeti mérföldkő: az Equatis brutÁlis fényerejét nem a 17 csoPoRtba rendezett 23 lencse adja, hanem a negatív fénytörésű, folyékony lencsetag. De találunk Itt még más extrákat is: ideje megbarátkoznunk az LNE, az UVLD és az IpdAFE kifejezéSekkel is... Tovább olvasom...

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Egy zoom mind felett?: Vivitar Series 1 35-85mm f/2.8 teszt

Nem vagyok én a zoom-ok esküdt ellensége, csak vintage kategóriában sokkal több a prime megoldás. Viszont éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet pár hónapja a Vivitar különleges optikája, ami fix (és jó) fényerővel kínált egy igen sokat használt és népszerű átfogást. Nem menekülhetett a teszttől, most pedig nektek is megmutatom, mire képes egy '70-es években gyártott zoom. Tovább olvasom...

Canon FD 800mm f/5.6L - Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Kis tisztítás, kis teszt, hatalmas élmény

Olyan csoda megtisztulásának és rövid tesztelésének sztoriját mutatom most be nektek, amilyenhez és amekkorához fogható eddig még nem járt a blogon soha. Egy valódi fehér bálna, egy igazi Moby Dick fogja a következőkben a hullámokat kelteni közel és elsősorban távol az éterben. Mindenki kapaszkodjon, ki ne essen a csónakból: 800 és 1600mm-en is tüzelni fogunk! Tovább olvasom...

Drágaságom, ritkaságom: Biotar 75mm f/1.5 M42 teszt

Igazi legenda a tesztpadon: megéri-e a valódi swirly bokeh monster a vaskos árcéduláját?

Vannak objektívek, amikből sok van, másokból kevesebb, egyesek meg ritkák. És vannak optikák, amikről a legtöbben csak hallottak, vagy még csak nem is tudnak róluk. Aktuális tesztalanyunk is az utóbbi kategóriába tartozik. Ha egy számítógépes játékban megszerezhető item lenne, nem egyszerűen azt mondanánk rá, hogy uncommon, hanem azt, hogy rare, sőt epic. Hogy ehhez képest mennyire jó, és hogy megéri-e az igazán vaskos árcéduláját, az nemsokára kiderül. Tovább olvasom...

Takumar, de melyik?

Super? S-M-C? SMC? 1.4/50 útmutató.

Nagyjából két éve kezdődött a szerelem köztem és az 1.4/50-es Takumarok között. Szinte véletlen, hogy a legelső 1.4-es optikám egy SMC Takumar volt, és az elején bizony nem voltam jó szerető: próbára tettem az SMC-t és számtalan más fényerős 50mm-es lencsével is kísérleteztem, melyet a nagy 50mm-es tesztben dokumentáltunk is. Máig nem akadt azonban jobb 50-es a kezembe. Tovább olvasom...

Távmérős esettanulmány: Jupiter 3 1.5/50

Sony A7(II) + Jupiter-3: boldog házasság 60 év korkülönbséggel.

A tükörmentes rendszerre történő átállásnak a váz technikai előnyein túl megvannak a maga rejtett boldogság-dimenziói is. Ezek között a megnövekedett kompatibilitás a leghasznosabb, mely két konkrét objektív-családdal kapcsolatban biztosan jelentkezik. Az egyik a Canon FD bajonettes tárháza, a másik pedig a távmérős, pl. L39 csatlakozású objektívek világa. Tovább olvasom...

Öreg 50-es nem vén 50-es | vintage optikák tesztje

Ismerd meg az elmúlt évtizedek legjobb 50mm-es vintage optikáit és tudd meg, hogyan használhatod ezeket modern digitális fényképeződön.

Miért készítettük ezt a tesztet? Mert szeretjük az antik objektíveket, és mert nehezen békülünk meg a gondolattal, hogy a Canon 1.4/50-es optikája 2.8-ig nem igazán ad olyan képminőséget, amit mi elvárnánk tőle. Szeretnénk megmutatni azoknak, akik eddig még nem találkoztak a tesztben szereplő optikákkal, hogy van élet a manapság is kapható “rendszer” és “third-party” optikákon túl, és évtizedek lencsetermése vár arra, hogy modern digitális gépeken használjuk őket, mégpedig igen jó eredményekkel, igen kedvező árakon. Tovább olvasom...

Nagyvárosi nagylátó: Fish-eye Takumar 17mm f/4 teszt

Mire képes egy évtizedekkel ezelőtt gyártott halszem-objektív digitális vázakon?

Létezik egy speciális típusa az objektíveknek, mely talán a legjobban megosztja a fotósokat, egy részüket a rajongói, másik felüket a homlokráncolós táborba tömörítve. Ez a típus a halszem-objektív. Számomra mindig is kedves volt a megoldás, hiszen képi világa egyedi, így számtalan olyan ötlet kivitelezésére ad lehetőséget, amit hagyományos objektívekkel nem készíthetünk el. Tovább olvasom...



Vannak még itt további érdekességek is:


A szürke színei

Az író e ponton bevallja, hogy sokszor (s mentség nélkül álljon itt: nem csak lázálmaiban) történetek jelennek meg a fejében, hiába csak pillanatképeket akar látni. Álljon hát itt egy ilyen szilánkszövevény, Kodak T-Max400-assal elbeszélve.

Amint az ember hathatós és jóságos tevékenysége nyomán (tudniillik hogy a golyóbis szerves anyagainak javát szőlővé, majd abból borrá alakítsa) az évszakok ez időben jócskán eltolódtak, novemberben még didergéstől mentesen lehetett a budai erdőket járni. Az író is szívesen hódolt e tevékenységének, többnyire hölgytársaságban. Alibije kikezdhetetlen volt: portréfotografálás, ahogy törvényben szedett betűvel hívták, de a paragrafus nem vethetett gátat a rossz ízű, hátak mögött zajló pletykáknak, miszerint többről volt itt szó. Tovább olvasom...

Sony A7III: a mirrorless jelene és jövője

Hol van, hova tart és mivé lesz a mirrorless forradalom? Miért váltottam A7III-ra? A7II vs. A7III. Provokatív gondolatok és desszertnek sajttorta.

Durván 3 évvel ezelőtt, amikor egy örökkévalóságnak tűnő és alapértelmezésben a környezettől örökölt Canonos lét után először próbáltam ki az A7-est, remegett kicsit a kezem. Ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem akkor, mint azóta is számos fotósban, akik kacérkodnak a mirrorless gondolatával: vajon egy komoly DSLR után milyen lesz egy jóval komolytalanabbnak tűnő MILC? Hogy lehet, hogy ezek a pöttöm gépek kihívói a trónjukról látszólag letaszíthatatlan tükrösöknek? Egyáltalán hol a trükk az egész történetben? Csak marketingről van szó? Tovább olvasom...

In memoriam Mamiya ZE

Rég elfeledett kisfilmes rendszer Japánból, mely a műanyag erejével ötvözi a minőséget.

Ennek a cikknek idestova 30 éve nincsen különösebb hírértéke, szóval előre szólok, hogy megint csak kukáztam valamit, ami megérdemel pár sort az internet örökkön örökké kavargó feneketlen mély emlékezetében. Ha van jobb dolgod, például kölyökkutyákat simogatni, majonézes sósmogyorót enni vagy megcsókolni az asszonyt, de úgy, hogy érezze, akkor még most hagyd abba. Tovább olvasom...

13 különleges kamera a fotózás történetéből

Időutazás elfeledett technikai megoldásokkal, képtelen és képes elképzelésekkel és sok minden mással, amivel az évtizedek során az emberek képesek voltak fényképezni.

John Wade Retro Cameras című gazdagon illusztrált könyve arra ihletett, hogy készítsek nektek egy összeállítást a fotózás történetének néhány kiemelkedő kamerájáról. Mindegyik különleges valamilyen értelemben, így azoknak is izgalmas olvasmány lehet ez, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt a filmes fotózás vagy a vintage őrület. Tovább olvasom...

Miért radioaktív az objektívem?

Tudom, hogy izgatja a fantáziádat a kérdés: miért radioaktívak egyes objektívek? Vajon ez veszélyes? Szándékos vagy lekváros? Nő vagy csökken a sugárzás az idők során? Pokoli sebességű időutazásra invitállak a válaszokért.

Rendesen belesétáltál a csapdába barátom, mert a cikk címében feltett kérdésre sokkal alaposabb választ fogunk most keresni, mint gondolnád. Visszamegyünk egészen az idők kezdetéig és magának a radioaktivitásnak is a végére járunk. Lesz lista a sugárzó optikákról, valamint számtalan további érdekesség! Kezdhetjük? Tovább olvasom...

Kezdő fotós kisokos

Van egy hármas aranyszabály, amit csak egyszer kell megértened ahhoz, hogy átlásd fényképeződ (vagy telefonod) működését. Utána sokkal könnyebb lesz a fotózás, ígérem.

Néha nagyon elvont dolgokról olvashatsz a blogon, amik csak a fényképezésben már járatosaknak érdekesek. Szerencsére azonban azt tapasztalom, hogy nagy arányban csatlakoznak virtuális fotós kocsmánkhoz lelkes kezdők is. Tőlük sok levelet kapok alapkérdésekkel kapcsolatban, az évek alatt pedig többekkel volt már szerencsém találkozni, és elmondani a fényképezők működésének alapjait. Tovább olvasom...

A 60 utolsó fotó a bontásra ítélt Olimpia Szellemhotelből

Haláltusájának utolsó óráiban készítettünk már pár posztapokaliptikus fotót a teljesen kifosztott, évek óta üresen álló Olimpia Hotelről, a Normafa csúfságáról.

Az egykor szebb napokat is megélt Olimpia Hotel, ami az utóbbi években már csak a Normafa csúf szégyenfoltja volt, a következő hetekben végképp az enyészeté lesz. Utolsó napjaiban látogattuk meg, bejártuk minden négyzetméterét, most pedig felfedi nekünk pár titkát a halálos ágyán. Tovább olvasom...

A kamu vörös karika pszichológiája

Avagy mi áll a “hamis” L-es objektívek hátterében? Mekkora bűn a csalás? Milyen hatással van ránk, ha csalunk? És jobb lesz az objektív képe a rá festett vörös karikától?

Biztosan láttatok már olyan KIT objektívet, amire kreatív tulajdonosa egy vörös karikát festett, így úgy tűnhetett, hogy valójában egy L-es objektívvel fotózik. Múlt héten én is láttam egyet, és azonnal be is indult a gondolatlavina a fejemben. Most elárulom, miért csinálják ezt az emberek, és mire mennek vele. Tovább olvasom...

Pirosszka (ingyom-bingyom TFCD fotózás)

Egyszer volt, hol nem volt, a fényerős üvegek hegyén is túl, de még a messzi-messzi galaxis határán belül...

Szóval élt egyszer egy Pirosszka és egy farkas, és mivel ez egy szolid örömfotózás volt, így vadászt nem is szereztünk. Összevonván a karaktereket, és a békesség jegyében Pirosszka baltával járta az erdőt hű társával, a farkassal. Tovább olvasom...

Viltrox EF-NEX III gyorsteszt

Mivel ad többet a Viltrox legújabb adaptere, mint a kategória többi versenyzője?

Következzen egy igen rövid szösszenet a Viltrox legújabb EF-NEX adapteréről, a III verzióról. Azért érdemel ez az apróság külön bejegyzést, mert megold néhány olyan kérdést, amit a hasonló árkategóriás (mondjuk ki: olcsó) adapterek korábban nem tudtak, illetve amikre csak a két jóval drágább konverter, a Sigma MC-11 és a Metabones voltak képesek. Tovább olvasom...

A boldog fotós lájk nélkül él

Ne hagyd, hogy kedved szegjék a közösségi média fals visszajelzései. Legyél te is örömfotós!

Tőlem merőben szokatlan téma következik most. Nem a képek előállításáról, nem az azokhoz használt felszerelésről vagy módszerekről lesz szó, hanem a fotók utóéletéről, vagyis arról, mi történik a publikálásuk után, miért tesszük őket egyáltalán közszemlére, valamint (és ez a lényeg) hogyan érdemes vagy éppen nem érdemes értelmezni mások visszajelzéseit. Különösen az Y és Z generációs alkotók figyelmébe ajánlom a továbbiakat. Kalandozzunk kicsit a közösségi média birodalmában, és lássunk át a Facebook szitáján. Tovább olvasom...

10 tipp régi objektív vásárláshoz

Milyet, hogyan, hol, mennyiért és mikor? Kisokos vintage-optikák beszerzéséhez, 10 hasznos tippel.

Tetszik a manuális lencsék világa, de visszatart használatuktól a tény, hogy ezeket nem kaphatod meg a boltok polcairól dobozban, garanciával? Félve vásárolsz használt fotós kellékeket? Netán rossz tapasztalatod volt a second-hand árukkal? Úgy érzed, nem tudod, mire figyelj, amikor antik optikát vásárolsz? Nem szívesen fizetsz interneten keresztül külföldi portékáért? Összeszedtem neked 10 tippet a témával kapcsolatban, így nem lesz többé kifogás, ha szembe jön álmaid Heliosa! Tovább olvasom...

Mi a gond a modern objektívekkel?

Hova vezet bennünket az egyre több lencsetag, és miért adnak sokszor a régebbi optikák életszerűbb képeket?

Néha olyan nehéz az embernek szavakba öntenie, amit a tapasztalataiból felépített magában, és át szeretné adni másoknak is. Így vagyok a régi optikák "természetesebb, hangulatosabb" képi világával kapcsolatban is. Mikor ezt a kérdést kell ecsetelnem, magam is bajban vagyok, hiszen nehéz objektív szempontok szerint értékelni. És ekkor, egyszer csak szembe jön velem a neten Yannich Khong cikke, amit elolvasok és csak bólogatok hevesen. Tovább olvasom...

Így ölte meg az A7 a DSLR-emet

(FRISSÍTVE A7II TAPASZTALATOKKAL!) Avagy a manuálozók álma, egy szelet XXI. század

Lassan fél éve már, hogy elkezdtem kacérkodni a vázváltással, pedig 2015 nyarán még csak pár hónapja volt nálam az 5D MII, életem első fullframes gépe. A nagy 50-es teszt készítése során többnyire csak a baj volt a tükörrel, így érdeklődésem hamar a tükörmentes megoldások, konkrétan a Sony A7 felé fordult. A szenzorméret megtartása nem volt kérdés, minden más azonban igen, ilyen helyzetben pedig csak a próba dönthet, ezért 2016 ezzel kezdődött. Tovább olvasom...

35mm történelem

Milyen képek lapulhatnak egy évtizedek óta rejtőző, előhívatlan 35mm-es tekercsen? Vajon sikerült megmenteni őket, vagy győz az enyészet?

Hány évet él túl egy negatív? Ezzel a kérdéssel eddigi életem során nem sokat kellett foglalkoznom, mert alig pár friss 35mm-es tekercs elhasználásán és előhívatásán vagyok túl. Nemrégiben azonban boldog tulajdonosa lettem egy (sokadik) régi filmes váznak, és benne lapult egy előhívatlan filmtekercs is. Ennek a történetét fogom most bemutatni. Tovább olvasom...

További cikkek a tudásbázisban...

Köszönetnyilvánítás

A cikk alapötletét és a rengeteg technikai segítséget köszönöm Pap Gyulának. A tesztsorozatok összeállítását igazán szórakoztatóvá varázsolta Honti Ági és Ercsei Evelin, nekik köszönöm a hideg idő ellenére is kitartó lelkesedést. A kódolásban nyújtott segítséget köszönöm Pintér Zsoltnak.

BIO

A cikk szerzője 2011-ben kezdett fotózni. A mai napig abszolút amatőrnek vallja magát, aki sokkal inkább az alkotás öröméért, mint bármilyen javadalmazásért dolgozik (kivéve, ha pizzáról van szó). Végigjárta a digitálisok ranglétráját (350D, 20D, 50D, 5DMII, A7, A7II, A7III), de egyre többet játszik analógokkal is. Időközben rájött, hogy az optika sokkal fontosabb, mint a váz. Valamiért ösztönösen szereti a mirrorless-t és a minél egyszerűbb, de agyafúrtabb megoldásokat. Saját magára a "géptulajdonos" megjelölést szereti alkalmazni, ami jobban lefedi technikai részletek iránti rajongását.

Manuális lencsékkel 2014 eleje óta foglalkozik, 2015-ben pedig összegyűjtötte és letesztelte a legtöbb elérhető árú 50mm-es optikát. Nem csak gyűjti, de szereti, javítja, és használja is objektívjeit, hiszen a vitrinben tartott felszerelésnek csak ára van, nem pedig értéke. Ha hívják, örömmel osztja meg tapasztalatait és élményeit személyesen is élő előadásokon vagy a vintage pub személyes találkozóin, ezen felül pedig szorgosan építi az online is elérhető tudásbázist.

A fotózásnak minden lépését fontosnak tartja, ezért a gondolat teremtő erejéről és az alkotás önmagára visszamutató értelméről és boldogságáról is sokat lehet hallani nála. Ha csatlakoznál hozzá, a vintage pubban általában megtalálod, a pult mellett rögtön jobbra. Tovább...

Horváth Krisztián C 2018 (eredeti megjelenés: 2019. január 20., utolsó módosítás: 2019. január 20.)